Premier: három éven belül harmadik lemezét adja ki az Abel Label
„I can make it”: A dal dobalapja egy nagyon régi jammelésünkben volt benne, amit egy billentyűs jó baráttal követtünk el nem teljesen józan állapotban körülbelül 15 éve. Ahogy megint valahogy elém került ez a furcsa mappa a jammelésekkel, feltűnt, milyen baromi jó a lüktetése ennek a loopnak, szóval kivágtam két ütemet, aztán írtam rá ezt a dalt, Andy ráénekelt, Lőrinc ráfújt, Matyi barátom felbőgőzte és Andor perkázott rá.
„All my life”: Egy elektro lemez se lehet teljes drum and bass dal nélkül. Muszáj volt egyet csinálnom hát, de az akkordkör szegény elég betegre sikerült. Nekem mondjuk ez ellen sosincs kifogásom, de szerintem ma nehéz egy ilyet letolni a közönség torkán. Barátnőmet megkértem, hogy ugyan erősítse már meg a vokáljaimat, hogy nagyobb legyen az egész.
„Hangin' over”: Lamm Dávidot azóta meg akartam már kérni, hogy énekeljen a lemezemen, hogy hallottam a második szólólemezét. Csináltam egy amolyan cool alapot és azonnal ő jutott eszembe, hogy a hangja nagyon illene ehhez a dalhoz. Átküldtem a kész alapot, ő meg megírta a szöveget és a dallamot rá, majd egy kedves session keretén belül felgitározta a szólóit és felénekelte. A szöveg a másnaposság nehézségeiről szól és szerintem nagyon illik az alaphoz.
„Daily loop”: Na ezt a dalt kéretik nem komolyan venni. Olyan, mintha egy vidám reklámzene lenne, de a szöveg meg a mindennapi mókuskerék unalmáról szól, a MUNKAHELYEDRŐL, AMIT GYŰLÖLSZ. Olyannyira, hogy a dal végén a főhős öngyilkos is lenne, de csak kattan a fegyver lőszer híján. Ha így hallgatod, akkor átjön a jó nagy adag irónia. Dávid nagyot fúj benne.
„Take me home”: Ebben pont van egy elsülő fegyver. Ez a másik dal, aminek a verzéje jóval a lemez elkezdése előtt is megvolt és pont ugyanúgy féltem, hogy mi van, ha nem fogom tudni továbbírni. Ez az egyik kedvenc refrénem a lemezről. Nagyon pozitív, megérkezős hangulata van. A verze a bizonytalanságról szól, aggodalmak, aztán a refrén felszabadít. Jakab billentyűszólózik ebben egyet kiválóan.
„Stolen smiles”: Ez full pop dal. Azonnal szóltam is Vavra Bencének, hogy legyen szíves énekeljen már benne. Ugyan feljátszottam a basszusgitárt, de éreztem, ha Viktornak odaadom, sokkal jobb lesz a végeredmény – és lőn. Isten látá, hogy ez jó. Bécsy Bencét kértem meg gitárszólózni, mert nem akartam, hogy túl mainstream legyen. Nehogy már ne legyen benne gitárszóló!! A szöveg egy amolyan romantikus valami a barátnőmmel való első találkozásról.
„Any government song”: Ez egy politikai jellegű dal. Csak semmi oldal-hűség. Azt próbálja lefesteni, a mindenkori kormány hogyan láthatja a polgárait. Lee Olivér szólózik benne egy nagyot a végén.
„Warrior”: Galambos Peti hatalmas szívvel énekel ebben a lemezzáró dalban. Szeretek a lemezeim végére valami finomat írni, ami a lemezt visszateszi a földre - kivétel erősíti a szabályt. Szerintem ez a dal akár sláger is lehetne, de ez nem ilyen egyszerűen működik. Főleg, ha angolul van. Szóval ezzel a dallal kívánok nektek kellemes lemezvéget! Üdvözlet!
A „Treat” Spotify-on ITT érhető el, valamint CD-n is kapható. Borítófotó: Adamkó Péter, maszter: Szelényi István, lektor: Chovanecz-Molnár Éva, tipo: Tóth Denisza