Két okból is hiába keressük a pedofilbotrányt a Michael Jackson életéről szóló Michaelben, amit ettől függetlenül (vagy épp ezért) imádni fognak a rajongók

1. A Washington állambeli Seattle-ben született 1966. április 22-én.

2. Sandra Lee Weisenbach és Richard Dean Morgan fia. Az anyja gyermekkönyvek írásából kereste a kenyerét, az apja pedig farmtulajdonos volt.

3. Az ősei között vannak németek, angolok, írek, skótok, walesiek… és magyarok. Az anyai nagyapja ugyanis Vancouverben született, akinek a szülei a magyarországi (vajdasági) Bulkeszi városából származtak (ma már Szerbia része).

5. 1984-ben a Lake Washington gimiben érettségizett, ahol akkor már a kosárlabdacsapat kapitánya volt.

6. Egy rövid ideig a Skagit Valley College hallgatójaként próbálta folytatni a kosaras karrierjét, egy lábsérülés azonban véget vetett abbéli reményének, hogy profi játékos legyen. Ezután otthagyta a sulit, hogy más érdeklődési köreinek, például a festészetnek és az írásnak szentelje magát.

7. Még a szülővárosában, Seattle-ben alapított egy grafikai céget, mielőtt teljesen átadta volna magát a színészkedésnek.

8. Egy barátjának segített Seattle-ből Los Angelesbe költözni, és eredetileg csak egy hétvégére akart maradni, de úgy döntött, letelepedig ott, hogy színészi karrierbe kezdjen. „Beleszerettem a színészetbe, rájöttem, hogy van egy kis tehetségem, és ezt követtem” – emlékezett vissza.

10. Korábbi menedzsere (aki egyben nagyon jó barátja is volt) éppen azelőtt mondott le róla, hogy 2005-ben megkapta John Winchester szerepét az Odaát című sorozatban, azzal az indokkal, hogy nem tudja újraindítani a karrierjét.

11. A P.S. I Love You (2007) című filmben játszott szerepe miatt megtanult gitározni. A Heart együttes tagjától, Nancy Wilsontól vett órákat.

12. Egyszer kijelentette, hogy sokan, akik felismerni vélik, általában összetévesztik őt Javier Bardemmel. Lehet, nem véletlenül…

13. Az egyik festményét 2006. október 29-én a Race for the Rescues' Walk of Paws nevű szervezet művészeti aukciójára adományozta. Az eseményen összegyűlt pénzt a Pasadenában és a környékén lévő menhelyeken élő kutyák és macskák megsegítésére fordították.

15. A közeli ismerősei Jeffnek vagy McNaughtynak becézik. A naughty magyarul csintalant, pajkost, huncutot vagy rosszt jelent.

16. 1992-ben, 26 évesen állt először az oltár elé, a színésznő Anya Longwellt (Jól áll neki a halál, Vörös cipellők) vette el, akivel 2003-ban váltak el, közös gyermekük ez idő alatt nem született.

17. 2009 májusa óta a színésznő Hilarie Burtonnel (Tuti gimi, A nagy svindli) él párkapcsolatban. Hilarie 2010. március 10-én szülte meg első gyermeküket, az Augustus nevű fiút. Nem sokkal később ismét teherbe esett, de elvetélt. 2018. február 16-án aztán egy lánygyermekkel, George Virginiával bővült a család. Jeffrey és Hilarie csak ezek után, 2019 októberében házasodtak össze.

18. Hilarie-val egyébként egy vakrandin találkozott, amelyet közös barátaik, Danneel és Jensen Ackles szerveztek. Danneel és Hilarie osztálytársakat játszottak a Tuti gimi című sorozatban, míg Jeffrey Jensen apját alakította az Odaátban.

19. 185 centiméter magas.

21. Volt egy kutyája, akit Bisou-nak hívtak, ami franciául „kis, édes csókot” jelent. Bisou egy rottweilerkeverék szuka volt, és 2015-ben halt meg. Bandit nevű kutyáját pedig a Vesztesek bosszúja (2010) forgatása alatt fogadta be Puerto Ricóban. Van még egy Honey nevű négylábúja is, illetve befogadott egy háromlábú menhelyes ebet, Irwint is.

22. Amikor ő és Hilarie a New York állambeli Rhinebeckbe költöztek, barátságot kötöttek a Samuel's Sweet Shop nevű cukrászda tulajdonosával. A tulaj halála után Morganék többek között Paul Rudd-dal is felvették a kapcsolatot, hogy összegyűjtsenek elég pénzt ahhoz, hogy a bolt továbbra is üzemelni tudjon. A cukrászda ma Morgan és Rudd tulajdonában van.

23. Imádja az amerikai focit, megrögzött Seattle Seahawks-szurkoló.

24. 2006 augusztusától 2009 áprilisáig a Nancy ül a fűben című sorozat főszereplőjével, Mary-Louise Parkerrel volt romantikus kapcsolatban.

26. Már a The Walking Dead című sorozatba való bekerülése előtt is rajongott az alapjául szolgáló képregényekért, és mindent tudott Negan karakteréről. Azt gondolta akkor: „Ó, igen, őt biztosan jó lenne eljátszani.” Öt évvel később kapott egy hívást, amelyben felajánlották neki a „gonosz” szerepét a The Walking Deadben. Bár a karakter nevét titokban tartották, Morgan pontosan tudta, kiről van szó. „Azonnal tudtam, mivel néztem a sorozatot, szóval tisztában voltam vele, hogy hol tartunk, és azt gondoltam: »Ez a kicseszett Negan lesz! Én pedig kicseszettül meg fogom csinálni.«”

27. A képességei között az önéletrajzában szerepel a kosárlabda, a baseball, különféle hegyi és vízi sportok, a főzés, valamint az építkezés.

28. Állítása szerint a szabadidejében szeret a barátaival lenni, és minél többet nevetni, festeni, írni és olvasni.

29. Imádja a motorokat is, a The Walking Dead-beli szereplőtársával és jó barátjával, Norman Reedusszal szokták szántani az aszfaltot.

30. Édesanyja, Sandy, nagy rajongója A Grace klinika (2005) című sorozatnak, amelyben Morgan 23 epizódban játszotta a szívbeteg Denny Duquette-et. Állítólag könyörgött a kreátor Shonda Rhimesnak, hogy ne öljék meg a karakterét, de mint már tudjuk, nem járt sikerrel.

Kezdjük a legszembetűnőbbel, a címmel, illetve az abban szereplő Lee Croninnal! Ki az a Lee Cronin, és miért szerepel a legújabb múmiás film címében? Nos, ő egy ír filmrendező, aki rövidfilmekkel kezdte a mozgóképes pályafutását még 2004-ben, még kb. 22 évesen, és 2019-ig kellett várnia az első egész estés filmjére, amely a magyar keresztségben a sablonos A gyermek címet kapta, az eredeti angol egy kissé sokatmondóbb: The Hole in the Ground, vagyis A lyuk a földben. A horror műfajában fogant a mű, és a hazai mozik is játszották 2019 májusában. Nem kavart nagy port, pedig egy tisztességes és meglepően jól működő sztori volt a gonosz gyermektől való parázás immár jó ideje csontig lerágott tematikájából.

Majd jött 2023-ban a Gonosz halott-franchise ötödik darabja (2013-ban ugye volt egy remake is) Az ébredés alcímmel, ami már jóval nagyobbat ment: kis költségvetésű filmként világszerte 147,1 millió dollárt hozott a mozikból. És ennyi.

Nem is ezért került oda. A múmiát gyártó Blumhouse stúdió feje, Jason Blum dobta fel az ötletet, hogy mi lenne, ha kiírnák Cronin nevét, mivel szerette volna elkerülni, hogy a nézők összekeverjék a filmet a korábbi, Brendan Fraser nevével fémjelzett Múmia-filmekkel. A rendező egyébként nem volt biztos benne, hogy ez jó ötlet, végül azonban belement.

A sztori szerint ugyanis az éppen Kairóban dolgozó Charlie Cannon (Jack Reynor) kislányát, Katie-t (Emily Mitchell) egy nap elrabolják a saját kertjükből, ami keményen megviseli a családot, az éppen a harmadik gyermekkel terhes anyát, Larissát (Laia Costa) és Katie öccsét, Sebastiánt (Dean Allen Williamst) is. Majd ugrunk nyolc évet az időben, amikor Cannonék már újra az USA-ban, Új-Mexikóban élnek, Sebastián már tinédzser (Shylo Molina) az azóta világra jött Maud (Billie Roy) pedig már nyolcéves. Majd Charlie kap egy hívást Egyiptomból, hogy megtalálták Katie-t. Egy repülőgép lezuhant, a lányt (Natalie Grace) pedig egy abból kizuhanó szarkofágban találták meg, borzalmas fizikai és mentális állapotban. Cannonék hazaviszik őt, és próbálják szeretgetni, visszaterelgetni őt a régi állapotába, Katie azonban már nagyon nem az az aranyos kislány, akit anno elveszítettek…

Ennél többet vétek lenne leírni, mivel a Lee Cronin: A múmia nem elégszik meg annyival, hogy a címben szereplő lény ijesztgesse Cannonékat és a nézőket. Charlie ugyanis mindenképpen szeretné megtudni, hogy mi történt anno az egyre felkavaróbb módon viselkedő Katie-vel, és hogy mi mindenen kellett átmennie az utóbbi nyolc évben, ami így eltorzította őt. Így pedig a vegytiszta horrorpanelek közé beficcent egy nyomozós krimiszál is, amelyet az USA-ban az apa, Egyiptomban pedig egy rendőrnő, Dalia Zaki nyomozó (May Calamawy) képvisel. Közben pedig láthatjuk, milyen borzalmakat művel otthon a múmialány, és hogyan reagál rá a család, kiegészülve Larissa anyjával, Carmen nagyival (Veronica Falcón).

Vagy nevezhetjük merésznek is, ki hogy fogja fel, mindenesetre azért a visszataszító jelenetek mögött kétségtelenül nincs annyi tartalom, mint mondjuk A szer (2024) esetében.

A rendező elmondása szerint két film jelentett számára inspirációt A múmia készítesekor, a Poltergeist: Kopogó szellem (1982) és a Hetedik (1995). Az utóbbira fentebb találunk magyarázatot a nyomozós szállal, az előbbi pedig előrevetíti, hogy itt nem feltétlenül egy sima múmiás horrort kapunk. Cronin ugyanis ebből a sztoriból is valahogy átkanyarodott a Gonosz halott: Az ébredés világába, sőt, még némi Démonok között is befigyel, szóval egy amolyan all star horroregyveleg a jussunk, amelyben keveredik a vérengzős, testhorroros gore, valamint a suspense, vagyis a félelemfaktor is fontos tényező.

A címbeli direktorunknak azonban a jövőben fel kellene ismernie, hogy a gyomorforgatás nem pótolja az atmoszférateremtést, mármint, ha valóban egy elismert horrorikonná szeretne válni.

A From azon ritka sorozatok közé tartozik, amelyeket kifejezetten jó nézni, még akkor is, ha gyakran fogalmunk sincs, pontosan mit is látunk. Ez a furcsa kettősség már a kezdetek óta meghatározza az élményt: egyre bővülő rejtélyek, újabb és újabb fenyegetések, miközben a válaszok makacsul váratnak magukra. A negyedik évad nyitánya sem szakít ezzel a hagyománnyal és tovább mélyíti a bizonytalanságot és növeli a téteket.

Egy furcsa kisvárosba keverednek, ahonnan nincs kiút (innen is a magyar cím: Kiút). Az erdő közepén álló fatörzs, az örökké ismétlődő útvonal, majd a felismerés, hogy éjszaka emberi alakot öltő szörnyek vadásznak rájuk, mind azonnal megteremti azt a nyomasztó atmoszférát, amely azóta is a széria védjegye. A túlélés szabályai egyszerűek, de kegyetlenek: sötétedés után mindenki zárkózzon be, olyan házakba, ahol talizmánok vannak, különben nincs kegyelem. Senkinek sincs, se gyereknek, se öreg hölgyeknek.

A From azonban nem pusztán egy túlélőhorror. Sokkal inkább egy folyamatosan táguló, nehezen körülírható rejtélyhalmaz, amelyben a hangulat gyakran fontosabb, mint a konkrét magyarázat. A történet előrehaladtával egyre több furcsaság kerül felszínre, de ezek ritkán állnak össze egy koherens egésszé.

Ez a megközelítés óhatatlanul eszünkbe juttatja Damon Lindelof sorozatának világát. Nemcsak a rejtélyek rétegzettsége miatt, hanem azért is, ahogyan a karakterekkel bánik. A készítők nem félnek attól, hogy népszerű szereplőket írjanak ki, és bár a főbb figurák egyelőre viszonylag biztonságban vannak (voltak), a mellékszereplők sorsa kiszámíthatatlan. Ez folyamatos feszültséget teremt, hiszen itt tényleg bárki áldozattá válhat, nincs kivételezés.

A negyedik évad nyitánya egy korrekt harmadik szezonzárás után érkezik, és gyorsan jelzi, hogy a tétek tovább emelkednek. Az előző évad végén felbukkanó új fenyegetés, a rejtélyes „sárgaöltönyös ember” már az első epizódokban komoly hatással van az eseményekre.

Közben a régi szálak sem maradnak elhagyatottan. Fatima története például egyre összetettebbé válik, és olyan irányokba indul el, amelyek már szinte a valóság határait feszegetik. Az időutazással való játék, ha még csak finoman is, de egyre hangsúlyosabbá válik, ami ismét a Lost örökségét idézi. Ez a narratív irány izgalmas lehetőségeket rejt magában, de egyben kockázatos is: könnyen bonyolulttá válhat, ha nem kapunk hozzá megfelelő kapaszkodókat. Márpedig eddig a sorozat nem olyannak tűnik, mint aki könnyen ad kapaszkodót.

A From egyik legnagyobb erőssége továbbra is az atmoszféra. A díszletek, a fényképezés és a hangulatkeltés mind hozzájárulnak ahhoz az állandó, fojtogató érzéshez, amely végig kíséri az epizódokat. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett sem, hogy a tempó gyakran egyenetlen. Sok jelenetben a karakterek egyszerűen csak vitatkoznak, kiabálnak, beszélgetnek egymással, miközben a cselekmény alig halad előre. Ez időnként frusztrálóvá teheti az élményt, különösen azok számára, akik konkrét válaszokra várnak.

Ennek ellenére van valami furcsa vonzereje a szériának. Talán éppen az, hogy sosem ad teljes képet. Mindig marad egy újabb rejtély, egy újabb fenyegetés, egy újabb kérdés, ami miatt nehéz abbahagyni. Ráadásul a készítők ügyesen gondoskodnak arról, hogy a szereplőgárda folyamatosan frissüljön: ha valakit elveszítünk, hamar érkezik helyette egy újabb „busznyi” áldozatjelölt, akik új dinamikát hoznak a történetbe.

Nem meglepetés, a From negyedik évadának kezdete pontosan azt nyújtja, amit a rajongók várnak: tovább mélyülő rejtélyeket, erős hangulatot és egyre növekvő téteket. Ugyanakkor a sorozat továbbra sem hajlandó egyértelmű válaszokat adni, ami egyszerre teszi izgalmassá és frusztrálóvá.

Akik egyszer elkezdik keresni a Kiutat, továbbra is nézik a sorozatot.

Az Irie már szinte hazajár a Budapest Parkba, nagy valószínűséggel lázadás törne ki a rajongók körében, ha úgy telne el egy év, hogy a csapat nem lép fel a szabadtéri helyszínen. Főleg azért, mert tökéletesen illik ahhoz az életérzéshez, amit képviselnek.

Az Irie Maffia koncertjei mindig többről szólnak, mint egyszerű zenei élményről: ez egy közös ünnep, ahol a közönség és a zenekar együtt lélegzik. A jól ismert slágerek mellett garantáltak a meglepetések, a feszes groove-ok, és az a felszabadult hangulat, ami pillanatok alatt tánctérré változtatja a Parkot.

A zenekar híres arról, hogy minden koncertje egészen egyedi: a különböző zenei stílusok keveredése, a frontemberek közötti dinamika, a színpadi viselet és az állandó interakció a közönséggel garantálja, hogy nincs két egyforma este. Az egyik pillanatban még laza reggae dallamok ringatnak, a következőben már hiphop ütemekre ugrál a tömeg. A Budapest Park ikonikus szabadtéri tere tökéletes helyszínt biztosít ehhez az élményhez: hatalmas színpad, látványos fények, és egy olyan közösség, amely minden alkalommal új szintre emeli a hangulatot.

Az Irie Maffia tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját egy nagyszabású show-val, azt pedig kíváncsian várjuk, hogy az idei műsorban milyen dalok kapnak majd helyet. Egy biztos, kár lenne kihagyni a nyár egyik legnagyobb buliját, jegyeket ide kattintva tudtok még vásárolni!