A világ szén-dioxid kibocsátása végre valós időben is nyomon követhető

Tavaly néhány hónap alatt zártak be Magyarország legismertebb programozóiskolái. Először a Green Fox Academy, aminek a diákjait átvette egyik versenytársuk, a CodeBerry. Nem sokkal később azonban bejelentették, hogy a CodeBerry is végleg lehúzza a rolót. Pedig az elmúlt évtizedben nálunk is sorra alakultak a programozóiskolák, amelyek azt ígérték, hogy a hozzájuk beiratkozó diákok a félmilliótól 2 és fél millió forintig terjedő tandíjért néhány hónap alatt megtanulhatnak alapfokon kódolni, és hamar jól fizető állásokhoz juthatnak. Sőt, olyan iskola is volt, amely állásgaranciát vállalt.

A Reuters most arról ír, hogy a mesterséges intelligencia világszerte végleg kivégezheti a még megmaradt programozóiskolákat. Sehol sem olyan szembetűnő az összeomlás, mint itt.

És nemcsak a gyorstalpaló programozóiskolák diákjait, hanem az egyetemekről frissen kikerülő programozókat is az fenyegeti, hogy az AI miatt nem kapnak állást. A New York Times szerint a mesterséges intelligencia miatt

A milliárdos techguruk a 2010-es évek eleje óta folyamatosan azt hirdették, hogy a programozói tudás garantált jólétet és biztos karrierutat jelent. Mivel a technológiai cégek azzal csábították az egyetemi jelentkezőket, hogy informatikusként magas kezdőfizetés és számtalan juttatás vár rájuk, rengeteg csillogó szemű kamasz döntött úgy, hogy ilyen irányban tanul tovább. De a többségük hoppon maradhat.

A lap bemutatja Manasi Mishra történetét, aki még általános iskolás volt, amikor a közösségi médiában megjelent technológiai vezetők arra buzdították a generációját, hogy tanuljon programozást. A korszak minden irányból azt üzente a lánynak, hogy ha tud kódolni, szorgalmasan dolgozik és programozóként diplomát szerez, akkor már a kezdő fizetése több tízmillió forint lesz évente. A 21 éves lány most a Purdue Egyetemen szerzett programozói diplomával a zsebében úgy érzi, az ágazat cserben hagyta. A TikTok-videó, amiben sminkelés közben fakad ki a szakmája gyors elértéktelenedése miatt, rövid idő alatt virálissá vált.

A nemrég még szépreményű fiatal arról számolt be, hogy amikor elkezdett állást keresni, az álmai hamar szertefoszlottak. Egy teljes éven át próbált szakmai gyakornoki vagy kezdő programozói pozíciót szerezni, de hiába. „Most végeztem programozói szakon, és az egyetlen cég, amely behívott interjúra, a Chipotle volt” – mondta csalódottan Mishra, hozzátéve, hogy végül még ott sem kapott állást.

A techszektorban ígért szakmai kihívások és bőkezű fizetések helyett kénytelen volt irányt váltani. Miután egy online hirdetésben megpillantott egy értékesítői pozíciót egy techcégnél, jelentkezett, és hosszú hónapok óta először állásajánlatot kapott. És Mishra nincs egyedül. Nagyon nincs. A New York Times bemutatta a 25 éves Zach Taylor kálváriáját is, aki az Oregon Állami Egyetemen szerzett programozói diplomát, 2023-ban.

Taylor elismerte: ez az időszak „az egyik leglelombozóbb élmény”, amin valaha keresztülment, és a folyamatos elutasítások miatt már nagyon nehéz megőriznie a motivációját. Most saját szoftverprojekteken dolgozik otthon, hogy bizonyítsa a tudását egy majdani munkaadónak – ha lesz ilyen.

Hasonló zsákutcába futott a szintén pályakezdő Audrey Roller is, aki a Clark Egyetem adatelemző szakán végzett. Mint mondta, tudatosan kerülte a sablonos, AI-val generált pályázatokat, és a jelentkezéseiben igyekezett kidomborítani a kreativitását. Ettől függetlenül előfordult, hogy alig három perccel a jelentkezése benyújtása után elutasító választ kapott – nyilván nem egy embertől.

Roller is a saját bőrén tapasztalta meg azt, amit egyre több pályakezdő érzékel: hiába próbálja emberi oldalról személyre szabni a pályázatait, a vállalati algoritmusok már azelőtt kiszórják a jelentkezők egy részét, hogy az önéletrajzukra akár csak egy ember is rápillantott volna.

Zuhan a programozók foglalkoztatottsága

A pályakezdők sorsát már a jelentkezés fázisában befolyásolja az AI, ami ráadásul pont a belépő szintű állások feladatait képes a leghatékonyabban automatizálni. Ha mindez nem lenne elég, a technológia adta lehetőségekkel élve egyre több IT-vállalatnál kezdenek spórolásba és hirdetnek például létszámstopot, vagy kezdik el kirúgni az embereket.

A WeAreDevelopers.com szerint a karcsúsítás a legnagyobb vállalatoknál különösen szembetűnő: az Amazon, az Intel, a Meta és a Microsoft is több ezer mérnököt küldött el az elmúlt 1-2 év leforgása alatt, és ki tudja, hol a vége. A leépítések persze túlkínálatot teremtenek a piacon, ahol a friss diplomásoknak a leépítések miatt szabaddá vált, tapasztalt mérnökökkel is versenyezniük kell egy-egy állásért.

A munkaerőpiaci adatok egyenesen történelmi visszaesésről tanúskodnak: a The Washington Post szerint a ChatGPT széles körű megjelenését követő két évben az amerikai programozói állások egynegyede tűnt el, és ma kevesebb programozó dolgozik, mint 1980 óta bármikor. Ez példátlan fordulat egy olyan országban, ahol eközben a teljes munkaerő-állomány 75 százalékkal nőtt – vagyis a szoftveripar visszaesése kirívó ellentétben áll a gazdaság egészének növekedésével.

A pályakezdő informatikusok körében példátlanul magasra ugrott a munkanélküliségi ráta: a 22–27 éves számítástechnikai szakemberek és IT-mérnökök 6,1–7,5 százalékának nincs állása, ami több mint kétszerese a más területek, például a biológusok három százalékának – mutatta ki a Federal Reserve Bank riportja.

„Az egész ‘tanulj meg kódolni’ ígéret mára kegyetlen tréfává vált” – jegyezte meg keserűen egy pályázókat segítő tanácsadó. Jeff Forbes, az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány számítástechnikai képzésért felelős korábbi igazgatója hozzátette: nagyon aggódik a pályakezdő informatikusok miatt, „akikért 3-4 éve a legnagyobb vállalatok harcoltak, de ma már küszködnek”, hogy bármilyen állást találjanak.

„A sajnálatos helyzet az, hogy éppen azok az állások automatizálhatók a legjobban, amelyek belépő szintű pozíciók, és amelyekre a friss diplomások pályáznának” – foglalta össze a jelenség lényegét Matthew Martin, az Oxford Economics vezető közgazdásza.

Most akkor elveszi a munkát, vagy új lehetőségeket teremt?

Nem csoda, hogy napjainkra fellángolt a vita: vajon a mesterséges intelligencia el fogja-e venni a programozók munkáját, vagy épp ellenkezőleg: új távlatokat nyit számukra? Az AI-fejlesztő cégek vezetői persze igyekeznek lenyugtatni a kedélyeket.

Arvind Krishna, az IBM vezérigazgatója például azt mondta, az AI valójában nem elvenni, hanem kiegészíteni fogja a programozók munkáját. A cégvezető egy idei szakmai konferencián rámutatott, hogy a következő néhány évben az összes kód legfeljebb 20–30 százalékát írják majd AI-eszközök – szemben azzal a merész jóslattal, amit korábban Dario Amodei, az Anthropic vezérigazgatója fogalmazott meg: szerinte egy éven belül gyakorlatilag minden junior fejlesztői feladatot átvesznek a mesterséges intelligencia-modellek, és ezek írják majd a szoftverek 90 százalékát.

„Ha ugyanannyi emberrel 30 százalékkal több kódot tudsz megírni, akkor végül is több vagy kevesebb szoftver fog készülni?” – idézi Krishna költői kérdését a TechCrunch. Szerinte a történelem azt mutatja, hogy amelyik cég produktívabb, az piacot nyer, több terméket ad el – és végső soron bővül, vagyis több embert fog foglalkoztatni.

Krishna optimizmusával szemben ugyanakkor ott állnak a fiatal programozók fent írt esetei és az aggasztó munkaerőpiaci adatok. Mark Muro, a Brookings Intézet közgazdásza szerint a programozói munkanélküliség utóbbi időkben tapasztalt meredek emelkedése legalább részben az AI munkaerőpiaci hatásainak korai, látható bizonyítéka. A szakértő hozzáfűzte: a becsléseik alapján az informatikai szakmák közül épp a programozók vannak a leginkább kiszolgáltatva az AI-folyamatoknak. Amennyiben viszont Krishnanak lesz igaza, akkor az informatikusok az AI segítségével nagyságrendekkel gyorsabban dolgozhatnak, és a rutinfeladatok helyett a kreatív, összetett problémákra összpontosíthatnak.

Teljesen megváltozik az informatikai munka világa

Felmerül a kérdés, hogy ha már rövid távon ekkora változást idézett elő az AI, akkor milyen következményei lesznek a terjedésének és további fejlődésének 5-10 éven belül, és hogyan alakul át a programozói munka világa 2030-ra. A mesterséges intelligencia térnyerése kapcsán megoszlanak a vélemények. Egyes szakértők úgy vélik, az AI által kiszorított állásokat hosszabb távon új pozíciók fogják ellensúlyozni – ahogy a korábbi nagy technológiai újítások is rengeteg új szakmát teremtettek. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a változás olyan gyors és átfogó lehet, amire társadalmi szinten nehéz reagálni.

A Világgazdasági Fórum közben azt jósolja, hogy 2027-ig 40 százalékkal nő az AI-val és a gépi tanulással foglalkozó specialisták iránti kereslet, és több millió új állás jön létre adatfeldolgozó, kiberbiztonsági és digitális technológiai területeken. Más szóval az AI nem eltünteti, csak átalakítja a munkát – legalábbis makrogazdasági szinten.

De merre tovább az informatikusoknak?

Akárhonnan is szemléljük az AI teremtette körülményeket, egyértelmű, hogy a programozók új generációja nehéz helyzetbe került. Fiatal éveik jelentős részét olyan szakma elsajátítására tették fel, amely nagyon ígéretes karrierrel kecsegetett, ám most azzal szembesülnek, hogy a megszerzett tudásuk jelentős részével egy náluk jóval olcsóbban hozzáférhető technológia is rendelkezik. A szakértők szerint a kulcsszó az alkalmazkodás.

Az eWeek elemzése rámutat: ahelyett, hogy versenyezni próbálnának az AI-val, a pályakezdők számára járható út lehet, ha megtanulják felügyelni és irányítani az AI-eszközöket. Aki ezen a területen mély szakértelemre tesz szert – például képes AI-modelleket fejleszteni vagy testre szabni –, az a jövőben is értékes maradhat a munkaerőpiacon.

A Final Round AI szerint ilyen lehet a kiberbiztonság, a felhőalapú rendszerek üzemeltetése vagy például a nagyvállalati adatkezelés, hiszen ezekben az ágazatokban a domainismeret és a jó ítélőképesség megőrzése miatt még sokáig szükség lesz magasan képzett szakemberekre. Erre utal egy friss felmérés is, amely arra jut, hogy a specializált IT-állásokban 2030-ig biztosan tovább nő a kereslet, és a fizetések is emelkedhetnek, hiszen a humán döntéshozatal felelősségét nem veszi át a mesterséges intelligencia.

Aztán vannak friss diplomások is, akik az iparból kiszorulva a tudományos kutatás vagy a technológiai szabályozás felé fordulnak. Nekik – az AI működését és hatásait ismerve – lehet jövőjük a kormányzati és közpolitikai szférában, bár oda meg nem egyszerű bekerülni. Mások teljesen új terepre léphetnek, ahogy azt a fentebb írt Mishra esete is mutatja: átigazolhatnak technológiai marketing, értékesítés vagy ügyféltámogatás területére, és úgy kamatoztathatják az informatikai tudásukat, hogy a mindennapi munkájuk már nem a kódolásról szól. Olyanok szintén akadnak, akik saját vállalkozást indítanak: startupötleteken dolgoznak és kihasználják az AI nyújtotta lehetőségeket a fejlesztés gyorsítására – mivel, és ez nagyon fontos, a mesterségesintelligencia-eszközök ma már nem csak a nagyvállalatok számára elérhetők.

Bár a jelenlegi helyzet sok friss programozó számára kilátástalannak tűnhet, a szakértők összességében azt gondolják, hogy korai lenne temetni a fejlesztői karriert. A programozás nem tűnik el, csak evolúciós ugrás előtt áll, és még nézi a túlpartot, hogy hogyan érje el.

Az AI hatására a fejlesztők munkája a jövőben kevesebb monoton kódolásból és több kreatív tervezésből, rendszerszintű gondolkodásból és emberközpontú problémamegoldásból állhat. És várhatóan az fog nyerni, aki hajlandó folyamatosan tanulni és rugalmasan alkalmazkodni az új kihívásokhoz. A fiatal programozó-generáció számára most talán az a legfontosabb üzenet, hogy a vágyott szakmai kihívások és sokmilliós fizetések talán más formában, más szerepkörben, de továbbra is elérhetőek maradnak – csak időben fel kell ismerni, hogy merre tart a jövő informatikája.

A BWX Technologies virginiai üzemének egyik csarnokában különleges atomreaktor készül. A vállalat itt kezdte meg a Pele mikroreaktor reaktormagjának gyártását, 2025 nyarán. Ez a mindössze 1,5 megawatt teljesítményű kísérleti reaktor az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának megrendelésére készül, és várhatóan 2028-ban kezdi meg az áramtermelést.

Ez a „zsebatomerőmű” előretolt katonai támaszpontokra vagy más létesítményekbe is elszállítható, hogy utántöltés nélkül akár három éven át megbízhatóan termelje az áramot, még extrém körülmények között is – állítja a gyártó.

A Pele reaktort egy speciális üzemanyag, az ún. TRISO fogja működtetni, ami magas tisztaságú, alacsonyan dúsított uránból készül, extrém hőt is elvisel, miközben minimális környezeti kockázatot jelent.

A projekt a BWXT mellett több ipari partner részvételével valósul meg. Az ikonikus brit gépgyártó, a Rolls-Royce az indianapolisi LibertyWorks létesítményében fejleszti a mikroreaktor energiakonverziós modulját, amely kulcsfontosságú a rendszer megbízható áramtermeléséhez, de dolgoznak a programon az űr- és hadiipari Northrop Grumman szakemberei is, akik a reaktor vezérlőmodulját biztosítják.

#News: New innovations, new nuclear, new opportunities for our future: Work has commenced to fabricate the reactor core of Project Pele! This microreactor technology is expected to begin producing electricity in 2028.

Discover more about this groundbreaking nuclear energy… pic.twitter.com/szNsXUKOoA

— BWXT (@BWXT) July 24, 2025

Nem csoda, hogy az SMR-ek iránt olyan államok is érdeklődnek, mint Magyarország, ahol a legtöbb áramot egy régi, meghosszabbított élettartamú, de végső leszereléséhez közelítő atomerőmű biztosítja, miközben az új létesítmény, a Paks II. építése óriási csúszásokkal küzd, és egyelőre senki nem tudja biztosan megmondani, hogy mikorra készülhet el.

És akkor még nem került szóba a Paks I-ben üzemelő szovjet reaktorok leállítása, ami ugyancsak elképesztően nagy összegeket emészt majd fel. Hogy mekkora nagyságrendről van szó, arra remek példa lehet északi szomszédunk, Szlovákia, ahol az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank beszámolója szerint nemrég százmillió eurós (kb. 40 milliárd forintos) projekt keretében szereltek le két darab VVER-440-es nyomottvizes reaktort – ugyanolyanokat, amelyekből Pakson éppen négy van.

A régi reaktorok leállítása, illetve Paks II befejezésének bizonytalan határideje miatt a magyar kormány is felszáll az SMR-vonatra, amit egy nyáron kötött megállapodás keretében szentesítettek. Az már más kérdés, hogy ez a – hangsúlyosan kísérleti – technológia tényleg lehet-e érdemi része az energiamixnek, pláne úgy, hogy a működése kapcsán egyelőre nem rendelkezünk tapasztalatokkal.

Mit tudnak a kisméretű moduláris reaktorok?

Először is: lényegesen kisebbek a hagyományos atomerőművi blokkoknál. Míg egy négyesblokkos nagy atomerőmű több ezer megawattos kapacitást nyújt, addig egyetlen SMR modul teljesítménye legfeljebb 300 MW körül lesz. A kisebb méret és a moduláris kialakítás számos előnyt ígér – ebből hazai szempontból valószínűleg az a legfontosabb, hogy az előregyártott reaktormodulok miatt az építési idő évtizedes nagyságrendről akár 2-4 évre csökkenthető.

Egy SMR-beruházás gyorsabban megtérül, a finanszírozási kockázatai pedig alacsonyabbak, mint egy nagy atomerőmű esetében, ráadásul kompakt reaktorokról van szó: nemcsak villamosenergiát, hanem ipari vagy lakossági célú hőt, mi több, akár zöld hidrogént is előállíthatnak. Aszódi Attila, a BME nukleáris szakértője erről azt mondta az Indexnek, hogy a modul „flexibilisen változtatva az egyes termékekre fordított energia arányát” képes váltogatni a különböző felhasználási igények kiszolgálására.

Bár az SMR-eket sokan a jövő energiatermelésének ígéretével azonosítják, a technológia egyelőre legfeljebb prototípus fázisban létezik. Világszerte 80 különböző SMR-koncepció fejlesztése zajlik, de eddig a napig csupán két ilyen reaktort indítottak be. Az egyik orosz, és 2020 óta egy északi-sarki kikötő települést lát el árammal, míg a másik kínai: 2023 óta termel energiát a Shidao-öbölben.

Ezen a ponton lényeges kiemelni, hogy ugyan úttörő példákról van szó, aligha kövezik ki az SMR útját a széles körű felhasználás felé. Első hullámban a hagyományos, könnyűvíz-hűtésű technológiára építő, kb. 300 MW teljesítményű moduláris reaktorok terjedhetnek el. És az első európai példány már biztosan nem Magyarországon épül fel.

A lengyelek kanyarban előznek

„Lengyelország ad majd otthont Európa első BWRX-300 kis moduláris reaktorának” – közölte Ireneusz Fąfara, az úttörő reaktor megépítésére a szintén lengyel Synthos Green Energy-vel szerződő ORLEN igazgatótanácsának elnöke. Az együttműködést augusztus végén jelentették be, azzal, hogy „közvetlen hozzáférését” kapnak az amerikai SMR-technológiához. A két vállalat 50-50 százalékban osztozik az új reaktor tulajdonjogán, amelyből 2035-ig kettőt akarnak üzembe helyezni, 600 MW teljesítménnyel.

A lengyelek, egyben a kontinens minden bizonnyal első kereskedelmi célú áramot termelő SMR-jét a Visztula partján fekvő Włocławek városában telepítik. Az Euronews úgy tudja, hogy ez csak az első a sorban, hiszen a brutálisan nagy szénfogyasztó ország (2019-ben ők fűtötték el az Európai Unió háztartásaiban felhasznált szén 87 százalékát) mindent megtesz a karbonkibocsátás csökkentéséért.

Az első beruházás az Egyesült Államokban kifejlesztett BWRX-300 licencén alapul, amit a GE Vernova fejleszt és a világ egyik legfejlettebb SMR-technológiájának tartanak. A vállalatnál a Synthos Green Energy-n keresztül kopogtat a magyar külgazdasági és külügyminiszter is. Szijjártó Péter július végén jelentette be, hogy a Paks II. vállalatcsoport nukleáris technológiai fejlesztésekkel foglalkozó cége, a Hunatom megállapodást kötött az amerikai moduláris atomerőművi technológia hazai bevezetésének előkészítéséről.

A HVG a tervvel kapcsolatban emlékeztet: a GE Vernova a GE Hitachi Nuclear Energy nevű leányán keresztül érdekelt az SMR-ek fejlesztésében, és a világon elsőként, Kanadában szerzett engedélyt egy ilyen blokk létesítésére.

At BWXT in Canada, we manufacture complex nuclear components, like fuel bundles, to help power the province of Ontario.

Were happy to be leading the way to the future of #CleanEnergy. pic.twitter.com/3snMVaKfwo

— BWXT (@BWXT) December 27, 2024

Magyarország persze ezt megelőzően is többször állást foglalt az SMR-ek mellett: januárban az Egyesült Királysággal állapodtunk meg stratégiai együttműködésről az SMR-ek mielőbbi bevonása érdekében, míg márciusban az amerikai Westinghouse-szal. Utóbbi cégről Szijjártó azt posztolta, „a nukleáris technológiák világpiacán a vezető vállalatok közé tartozik, és fontos szerepet játszhat abban az áttörésben, amely a rövidebb idő alatt megépíthető kis moduláris atomerőművek létrehozására irányul”.

A paksi bővítés elhúzódása és a növekvő áramszükséglet miatt a közeljövőben Magyarországnak új, alacsony kibocsátású áramforrásokra lesz szüksége. A külügyminiszter pedig rámutatott, hogy „egy Magyarország méretű ország számára nem reális több új nagy atomerőmű egymásutáni létesítése, a kis moduláris reaktorok viszont jó megoldást jelenthetnek”.

Ezzel egybecseng Lantos Csaba energiaügyi miniszter 2023-as nyilatkozata, amelyben kiemelte, hogy várhatóan legalább egy SMR-blokk beszerzésére szükségünk lesz, és ez optimális esetben 2029–2030 körül történhet meg. Aszódi Attila kijelentette: ezt az időkeretet ő is reálisnak tartja, mindazonáltal az, hogy Magyarországon valóban működhessenek moduláris reaktorok, még több akadályt el kell hárítani. Első lépésként a nukleáris biztonsági szabályozás átfogó átalakítására van szükség, hogy egy SMR-típus hazai engedélyeztetése egyáltalán lehetővé váljon.

Ezenfelül egy SMR-blokk építésének előkészítéséhez a hatályos atomtörvény szerint az országgyűlés elvi hozzájárulása is kell; továbbá ki kell választani a reaktortípust, biztosítani a finanszírozást, és kijelölni a telephelyet, majd el kell végezni annak részletes geológiai és biztonsági felmérését.

Verseny dúl a legjobb SMR-ek fejlesztéséért, de jobb óvatosnak lenni

Számos iparvállalat és startup versenyez, hogy minél jobb SMR-t építsen és elnyerje a technológia iránt érdeklődő államok, illetve persze a hadiipar bizalmát. Az Egyesült Királyságban a Rolls-Royce egy a GE Vernova reaktoránál nagyobb, már a paksi blokkok egyikének teljesítményével vetekedő, 470 MW-os SMR terveire kapott állami és magántőkét. A cég azt reméli, hogy világvezetővé válhat ezen a területen, de nem lesz könnyű dolga – még otthon, Nagy-Britanniában sem.

A The Guardian szerint a brit ipari programban a Rolls-Royce mellett amerikai (és kanadai hátterű) konkurensek is sorban állnak, köztük a Holtec, valamint a fentebb írt GE Hitachi és Westinghouse, amelyek szintén esélyesek állami támogatásra a szigetországban.

A NuScale SMR-terve sokáig tűnt befutónak, hiszen megkapta az amerikai Nukleáris Szabályozó Hatóság (NRC) tervezési engedélyét, kisebb teljesítményű, kb. 77 MW-os modulokra, amelyek egyenként 60 ezer háztartás ellátására lehetnek alkalmasak. Az első ilyen erőművet Idaho Fallsban akarták megépíteni, de úgy elszálltak a költségek és a várható megawattóránkénti ár, hogy törölni kellett az ambiciózus tervet.

Az SMR-ekkel kapcsolatos optimizmus mellett tehát érdemes óvatosnak is lenni. A The Economist elemzése alapján a következő 5-10 év dönti el az SMR-ek sorsát. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy csak kevés kisebb reaktor tervezése van üzembevételi fázisban 2030-ig, ám az ütemezést könnyen késleltethetik a költségtúllépések, az engedélyezési procedúrák elhúzódása vagy épp az üzemanyag-ellátási nehézségek.

„A nukleáris ipar ígéreteit a kormány egészében véve készpénznek veszi – bátor vagy éppen vakmerő lépés, tekintve, hogy nem épült még egyetlen ilyen reaktor sem, és a nukleáris ipar késéseinek és túlköltéseinek rekordja párját ritkítja” – figyelmeztetett Dr. Doug Parr, a Greenpeace UK szakértője.

Reményteljes technológia, egyelőre sok-sok kérdőjellel

Ahogy a szakértők is kiemelik: az SMR-technológia életképességét még igazolni kell, így a következő években derül majd ki, hogy az első kísérleti reaktorok valóban képesek-e tartani a tervezett ütemezést, majd beváltani a hozzájuk fűzött reményeket.

Amennyiben a jogi és műszaki előkészítés sikerrel zárul, maga a kivitelezés már tényleg gyors és olcsó lehet. Egy sorozatban gyártott SMR blokkjainak moduljait a gyárban szerelik össze, így a helyszínen csak össze kell illeszteni őket. A gyors (ahogy fent írtuk: 2-4 éves) megvalósíthatóság a költségek és kockázatok leszorítását is jelenti, így a kis atomerőművek – sikeres nemzetközi példák esetén – valóban versenyképes alternatívává válhatnak a fosszilis erőművekkel szemben.

Ha a tapasztalatok kedvezőek lesznek, a civil energiaszektor ugyancsak profitálhat az SMR-ekből - főleg az energiát az AI-technológia miatt egyre mohóbban zabáló adatközpontok ellátása kapcsán. A következő évtizedben Magyarországon is működésbe léphet az első moduláris reaktorblokk, amellyel hazánk legalább részben kiválthatja a fosszilis termelést és javíthatja az energiaellátása biztonságát.

A kutatók szerint a mesterséges intelligencia akár tíz évre előre jelezhet egészségi gondokat, írja a BBC. A rendszer az emberek egészségügyi adataiban keres mintákat, és több mint 1000 betegség kockázatát számolja. Úgy írják le, mint egy időjárás-előrejelzést: százalékban adja meg a valószínűséget. A cél, hogy időben kiszűrje a magas kockázatú embereket, és évekre előre segítse a kórházak tervezését.

A Delphi-2M nevű modell hasonló technológiára épül, mint a közismert MI-chatbotok, például a ChatGPT. A chatbotok nyelvi mintákat tanulnak, és megjósolják, milyen szavak követik egymást. A Delphi-2M névtelenített egészségügyi adatokból tanulta meg felismerni a mintázatokat, és így jelzi előre, mi következhet és mikor. Nem mond pontos dátumot, hanem 1231 betegség valószínűségét becsli.

– mondta Ewan Birney professzor, az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium megbízott főigazgatója. „Ráadásul nemcsak egy betegségre, hanem egyszerre az összesre – ilyet még soha nem tudtunk. Izgatott vagyok” – tette hozzá.

A fejlesztők először brit, névtelenített adatokon tanították a modellt: kórházi felvételek, háziorvosi adatok és életmódbeli szokások (például dohányzás) több mint 400 ezer résztvevőtől a UK Biobank projektből. Ezután más Biobank-résztvevők adataival ellenőrizték az előrejelzéseket, majd 1,9 millió ember dániai egészségügyi adatán is letesztelték. „Ha a modellünk azt mondja, hogy a következő évben tízből egy az esély, akkor tényleg nagyjából tízből egy esetben következik be” - tette hozzá Birney professzor.

Az orvosok ma is írnak fel koleszterincsökkentőt annak alapján, mekkora valakinél a szívinfarktus vagy a stroke kockázata. Az MI-eszköz még nem áll készen a klinikai használatra, de hasonló módon tervezik alkalmazni: korán azonosítani a magas kockázatú embereket, amikor még van esély megelőzni a betegséget. Ez jelenthet gyógyszert vagy célzott életmódtanácsot – például akinek nagyobb az esélye bizonyos májbetegségekre, annak a szokásosnál jobban megérheti visszavenni az alkoholfogyasztásból.

Az MI a szűrőprogramok tervezésében is segíthet, és egy térség összes egészségügyi adatát elemezve előre jelezheti a várható igényeket,

„Ez egy újfajta megközelítés kezdete az emberi egészség és a betegséglefolyás megértésében” – mondta Moritz Gerstung professzor, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) onkológiai MI-osztályának vezetője. „Az olyan generatív modellek, mint a miénk, egy napon személyre szabhatják az ellátást, és nagy léptékben előre jelezhetik az egészségügyi szükségleteket.”

A Nature tudományos folyóiratban ismertetett modellt még finomítani és tesztelni kell a klinikai használat előtt. Torzítást okozhat, hogy a UK Biobank adatai főként 40–70 éves emberektől származnak. A fejlesztők most bővítik a modellt képalkotó vizsgálatokkal, genetikai információkkal és vérvizsgálati eredményekkel.

„Fontos hangsúlyozni, hogy ez kutatás – mindent alaposan tesztelni, szabályozni és átgondolni kell, mielőtt használni kezdjük, de a technológia adott ahhoz, hogy ilyen előrejelzéseket készítsünk” – nyomatékosította Birney professzor. Úgy véli, a genomika egészségügyi bevezetéséhez hasonló utat járhat be a folyamat: a tudósok bizalmától a rutinszerű klinikai használatig akár egy évtized is eltelhet.

A kutatás az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) és a Koppenhágai Egyetem együttműködésében készült. Gustavo Sudre, a King’s College London kutatója így értékelt: „Ez a munka jelentős lépés a skálázható, értelmezhető és – ami a legfontosabb – etikailag felelős orvosi prediktív modellezés felé.”

Múlt héten a Meta Connect esemény keretében a Facebookot kiadó cég bemutatta az első olyan AI-szemüveget (és hangsúlyosan nem AR-szemüveget), ami privát, vagyis csak a viselő számára látható, jobb oldali lencsekijelzővel és csuklópántos irányítással rendelkezik. A Ray-Ban márkát is birtokló EssilorLuxottica céggel közösen piacra dobott készülék a Meta ígérete szerint új szintre emeli a digitális élményt.

A Meta Ray-Ban Display és a Meta Neural Band új megoldást kínál arra, hogy a valóságban is kapcsolatban maradjunk a digitális világgal. A finom kézmozdulatokkal irányítható, beépített kijelzőn lehetséges a privát üzenetküldés, a fordítás vagy a Meta AI-val való együttműködés, ami további lehetőségeket nyit, anélkül, hogy a zsebünkből vagy a táskánkból el kellene kotorni a mobiltelefont. A szemüveg jobb lencséjében 600×600 pixeles, nagy felbontású, színes kijelző található. Ezt hat mikrofon, nyitott fülű hangszórók és Bluetooth-kapcsolat egészíti ki, a 12 megapixeles kamera pedig háromszoros zoommal rendelkezik. A kijelző keresőként is működik fotózás közben.

A Ray-Ban Display privát kijelzője akkor jelenik meg, amikor szükség van rá (előhívjuk a csuklópánttal), amúgy láthatatlan, ezáltal hagyományos, fényre sötétedő lencsékkel ellátott napszemüvegként viselkedik. A csuklón viselt Meta Neural Band az izommozgás alapján értelmezi a parancsokat.

A funkciók ezúttal, ha nem is nyújtanak kiterjesztett valóság élményt, tényleg sokrétűek, köszönhetően a Meta AI vizuális válaszainak, amelyekkel például időjáráshoz és a környezethez kapcsolódó, akár a közeli helyeket megjelölő térképes javaslatokkal kiegészülő információk is azonnal elérhetők. Ezek mellett üzenetküldés indítható WhatsAppon, Messengeren, Instagramon és a telefonon, míg a beszélgetések valós idejű, a hallott szöveggel párhuzamosan futó felirattal jelennek meg a kijelzőn. A szemüveg segítségével hozzáférhetőek tehát az időjárás, a naptár, az emlékeztető és az e-mail alkalmazások, valamint az Instagram reels és stories - kéz használata nélkül. A zene, podcastok, rádiók és hangoskönyvek albumborítóval vagy vizuális kiegészítőkkel böngészhetők.

A vállalat egy Oakley-val közös újdonságot is bejelentett a Meta Connecten. A Meta Vanguard szemüveget kifejezetten nagy intenzitású sportokhoz tervezték, így IP67 por- és vízállósági besorolással, Oakley PRIZM lencsetechnológiával és 12 megapixeles, 122 fokos nagylátószögű kamerával érkezik, amely akár 3K felbontásban rögzít videót. A modell nyitott fülű hangszórói 6 decibellel hangosabbak, mint a korábbi Oakley Meta HSTN-ben, és öt mikrofon gondoskodik a szélzaj csökkentéséről. Az üzemidő akár kilencórás, de a töltőtok további 36 órát ad, gyors töltéssel pedig 20 perc alatt 50 százalékra tölthető. A felhasználók a Meta AI alkalmazással valós idejű statisztikákat kérhetnek, automatikusan rögzíthetnek videót, és a Strava-fiókjukkal grafikus teljesítménymutatókat is illeszthetnek a felvételekre.

Kristián Ivančo majdnem egy hétnyi teszt után azt írja,

Használta reggeli kutyasétáltatáskor. Amikor azt mondta: "Meta, csinálj egy képet!", simán kattintott. Az új 12 MP-es kamerával még a felhős napokon készült felvételek is élesek maradtak. Biciklizés közben a szemüveg hangszóróival podcastokat hallgatott, és hallotta a forgalmat is, ami elég fontos közlekedéskor. Egy kávézóban kipróbálta a fordítás funkciót egy baristával, aki csak egy kicsit beszélt angolul. Működött, bár egy kicsit lassabban, mint ahogy a demó videókban sugallják.

Ugyanakkor sokan a feltűnő LED-lámpa ellenére is meglepődtek, amikor megtudták, ha egy kamera épp felvételt készít. És körülbelül minden tucat hangparancs után egyszer úgy tűnt számára, mintha a szemüveg túl sokat gondolkodna.

Azt is szupernek találta, hogy a zene követte szobáról szobára anélkül, hogy bedugna a fülébe valamit. Kristián rákattant az újdonságra, azt írja, amikor nem volt nála, olyan érzése lett, mint amikor otthon hagyta a mobilját.

Ez még csak a kezdet? A Meta további újításra készül, a többi tech cég felzárkózik

Bármennyire is ígéretes és szép a Meta Ray-Ban Display, a világ nehezen felejti el, hogy az okosszemüvegekkel csak a baj van. A gyártók a lassú, méregdrága fejlesztés, a körülményes értékesítés és a magas veszteségek miatt szívják a fogukat, a fogyasztók pedig azért, mert alig találkoznak megfizethető és tényleg jó felhasználói élményt kínáló modellel. De hogy-hogy nem adjuk fel az egészet? Mi hajtja a techipar talán legmostohább viszonyai közt vergődő szegmenst? Ha minden a gyártók tervei szerint alakult volna, már mind okosszemüveggel a fejünkön rohangálnánk, de az áttörés csak nem érkezett el. Pedig pár éve még sokan azt jósolták, hogy „okostelefon-gyilkos” technológia lesz.

A Meta kutatói nemrég megépítették egy mindössze két milliméter vastag síkképernyős lézerkijelző prototípusát, amely nem azonos a most bemutatott szemüvegbe épített eszközzel, hanem már arra készül, hogy új alapokra helyezze a kiterjesztett valóság (AR) szemüvegek eljövendő generációit. Végre tényleg széles körben érdekessé válhatnak a felhasználók számára. Az ultravékony panel lényege, hogy a hagyományos LED-háttérvilágítás helyett lézerekkel vetíti a képet a szemünk elé, és ez sokkal nagyobb fényerőt, illetve szélesebb színtartományt kínálhat, mint a ma ismert és elterjedt LED-kijelzők.

„A nagy fényerő különösen fontos az átlátszó és szabadtéri alkalmazásokhoz, például AR esetében. A gazdag színek sokkal jobb felhasználói élményt nyújtanak, ahogy azt a hagyományos mozikban is látjuk” – idézi az IEEE Spectrum Guohua Weit, a Meta Reality Labs optikai tudósát.

A Meta Nature-ben közölt tanulmánya szerint a lézeralapú megoldások eddig bonyolult, terjedelmes optikai rendszerekre épültek, ami akadályozta az AR-szemüveglencsék vékonyítását. A cég legújabb prototípusa ezt oldja meg, egy fotonikus integrált áramkörrel, amely ezernyi optikai komponenst sűrít egyetlen apró chipbe.

A chipet egy 5×5 milliméteres, 1920×1080 pixel felbontású, folyadékkristályos szilícium (LCoS) mikrokijelzővel párosították. Az így kapott eszköz akár ötvenszer vékonyabb a hagyományos LCoS paneleknél, miközben több mint kétszeres (211%) színtartománnyal rendelkezik.

A prototípus, amelyhez hasonló vizuális élményt ma egyetlen forgalomban lévő kijelző sem nyújt, segített abban, hogy a tudósok alkossanak egy kiterjesztett valóság rendszert, amely AR-szemüveg átlátszó lencséjére helyezve képes virtuális képeket keverni a valós irodai környezetbe. A tanulmányban azt is levezetik, hogy a Meta egy olyan szabványos folyamattal készítette a chipet, ami megnyithatja az utat a sorozatgyártás előtt.

Ha így van, a Meta őrületes előnyhöz juthat az okosszemüveg-piacon, amelyből persze több nagy technológiai cég is lehasítana egy szeletet, mert mindannyian arra számítanak, hogy a kereslet az egekbe szökik. Érdekes várakozás, mert az eddig megjelent okosszemüvegek többsége finoman szólva sem volt sikeres.

Ígéretes okosszemüveg-projektek, gyenge érdeklődés

Az okosszemüvegek (AR/MR headsetek) terén az elmúlt öt évben számos nagyvállalat rukkolt elő forradalminak ígért eszközzel. A 2024-ben kiadott Apple Vision Pro például az iPhone-gyártó első térbeli számítástechnikai headsetjeként jelent meg, benne két darab 4K-s mikro-OLED kijelzővel és összesen 23 millió pixellel.

Az Apple arra számított, hogy a modell új korszakot nyit a VR/AR termékek között, de ez aligha jött össze. A gyártó nem közölt hivatalos számokat az értékesítésről, de a Vision Pro a világpiacra sem jutott el, és a tavalyi elemzések szerint a példányszáma nem lépte át az 500 ezret. A technológiai sajtó összességében arra jutott, hogy a Vision Pro sikere legfeljebb mérsékelt, és áttörésről semmiképpen sem lehet beszélni.

A Microsoft úttörőnek számított a HoloLens sorozatával. A 2019-ben megjelent HoloLens 2 egy átlátszó lencséjű kevert valóság (MR) headset, 52°-os látómezővel, szem- és kézmozgáskövetéssel, valamint 2K×1K felbontással. Hétköznapi felhasználók körében nem, inkább ipari és katonai szereplők között vált népszerűvé: a NASA például használta űrhajósok kiképzésére is a Nemzetközi Űrállomáson. Bár technológiailag sikeres terméknek nevezhető, a Microsoft tavaly leállította a fejlesztését, majd 2025 februárjában megerősítette, hogy végleg bezárja a HoloLens projektet. Az ok ebben az esetben is az elmaradt fogyasztói érdeklődés. Következő modellt (ha lesz egyáltalán) be sem jelentettek, de az eddig eladott eszközök szoftveres támogatása 2027-ig megmarad.

A kiterjesztett valóság másik úttörője a Magic Leap volt, ami több milliárd dollár befektetést vonzott. Az első, 2018-as modell körül kezdetben nagy volt a felhajtás, ám végül csak korlátozott piaci sikert ért el. A 2022-ben kiadott Magic Leap 2-t már elsősorban vállalati felhasználásra szánták, 70°-os látómezővel, szemenként nagyjából 2,5 millió pixeles felbontással és 120 Hz-es képfrissítéssel, valamint dinamikus fényerő-szabályozással. Bár a Magic Leap nem talált széles rajongótáborra, a technológiája – különösen a hullámvezető optika és a látótér – etalonnak számít az iparágban.

Az egyetlen szereplő, amely némi sikert is fel tud mutatni az okosszemüvegek piacán, éppen a fentebb írt lézerkijelzős megoldást kifejlesztő Meta Platforms. A 2023-as ünnepi szezonban kiadott Quest 3 VR/AR headset a magas fejlesztési költségek okán veszteséges maradt, de az eladásai Mark Zuckerberg szerint felülmúlták a várakozásokat. A cég több fronton is igyekszik vezető szerephez jutni, így nem állt meg egyetlen eszköznél, és tavaly bemutatta az első „valódi” AR-szemüveg prototípusát, az Orion kódnevű modellt. Ez digitális holografikus képeket vetít a valós környezetbe, így kiterjesztett valóság élményt nyújt, de csak néhány év múlva kerülhet kereskedelmi forgalomba – elsősorban azért, mert le kell szorítani a prototípus brutális, szemenként tízezer dolláros árát, ami az Apple Vision Pro 3500 dolláros árcédulájától is beájult felhasználók számára nyilván tarthatatlan lenne.

Addig a Meta más projektekbe vágta a fejszéjét – együttműködésben a Ray-Ban szemüvegmárkával. A két vállalat 2021-ben állt elő a kamerával és hangszóróval felszerelt, de beépített kijelzőt még nélkülöző Stories okosított napszemüveggel, majd 2023-ben piacra került a második generációs, AI-asszisztens funkcióval is rendelkező Ray-Ban Meta, ami az első kereskedelmileg sikeres eszköz lett ezen a piacon, holott szintén nem volt benne kijelző.

Nem véletlen, hogy a két vállalat folytatja az együttműködést és most előállt a következő nagy dobással, a Meta Ray-Ban Display-jel, ami a vártnál még olcsóbban is jelent meg. A Bloomberg korábban kiszivárogtatta, hogy 1000-1400 dollár (340-470 ezer forint) helyett „csak” 800 dollárba (kb. 270 ezer forintba) fog kerülni. A hírt a Meta Connect során megerősítették, így már biztos, hogy a korábbi eszközöknél és a csúcskategóriás AR-headseteknél jóval megfizethetőbb lesz - igaz, AR-képességekkel egyelőre nem rendelkezik, és csak hivatalos márkaboltokban lehet hozzáférni, online rendeléssel nem.

A The Information szerint az Amazon ugyancsak belép az okosszemüvegek piacára, és 2026 végén vagy 2027 elején indíthatja el a fogyasztói AR-szemüvegeket. A lap két, a terveket ismerő forrásra hivatkozva azt állítja, a házon belül „Jayhawk” néven emlegetett szemüveg mikrofonokat, hangszórókat, kamerát és az egyik lencsében egy színes kijelzőt tartalmaz majd. Ha igazak a pletykák, akkor a gyártó rögtön két típust készít a termékből: egyet csomagkézbesítő futárok, egyet pedig a fogyasztók számára, és az utóbbi verzió várhatóan karcsúbb és kevésbé robusztus kivitelű lesz. Jegyezzük meg: a projektet a Reuters kérdésére sem kommentálta az Amazon, szóval ennek a terméknek a létezését egyelőre fenntartásokkal érdemes kezelni.

De hová tűnt a Google? Bár a gyártó egyelőre csendben van, nem tétlenkedik, csak a korai Google Glass kudarca óvatossá tette. 2023-ban viszont kiszivárgott, hogy egy Samsunggal közös AR-szemüvegen dolgozik, amelyben a TS2 információi szerint egy kifejezetten szemüvegre fejlesztett Android XR operációs rendszer dolgozik majd. A Google 2020–2022 között több kisebb AR-headset startupot is felvásárolt és szakembereket igazolt, hogy ne maradjon ki a „következő okostelefon” versenyből.

Kijelzők és okosszemüveg-kutatás: miért erőltetik ennyire?

A fent írt projektek vegyes sikerét látva felmerül a kérdés, hogy – a magas árak mellett – mi akadályozza az okosszemüvegek széles körű elterjedését, és miben hozhat változást a Meta legújabb kutatása. Az IEEE Spectrum szakértőkre hivatkozva arra jut, hogy a kijelzőtechnológia és az optika jelenti a legfőbb kihívást. Az AR-szemüvegekkel szemben ugyanis elvárás, hogy könnyűek és kis méretűek legyenek, átlátszó lencsével, de azért erős fényben is jól látható, éles és színgazdag képet vetítsenek a szemeink elé. Szóval fel van adva a lecke, a hagyományos kijelzők és lencsék szóba sem jöhetnek.

A gyártók több irányban kísérleteznek, hogy új kijelzőket alkossanak. Az egyik út a Meta által is alkalmazott hullámvezető lencse és a mikrokijelzők kombinációja. Ennek lényege, hogy a szemüveg lencséjébe épített nanostruktúrák vezetik a fényt a beágyazott projektortól a szem felé, láthatatlanul integrálva a kijelzőt a lencsébe. Ezt a megoldást használta a HoloLens és a Magic Leap is.

A kihívás a megfelelő látómező (FOV) biztosítása torzítás nélkül, illetve a fényerő: erős nappali fényben az átlátszó lencsére vetített kép könnyen halvány marad. Emiatt van jelentősége a Meta lézeres kijelzőjének: a lézeres megvilágítás extrém fényerőt adhat, míg az új fotonikus chip eltünteti a vaskos lencséket és tükröket, hiszen integrált optikai úton irányítja a fényt, drasztikusan csökkentve a készülék méretét.

Egy másik ígéretes technológia a microLED kijelző, amely lehetővé teszi, hogy a képek parányi, rendkívül fényes képpontokkal, közvetlenül a szemüveg lencséjében vagy egy apró kijelzőpanelen jelenjenek meg. Több cég fejleszt ilyen AR-kijelzőket, mert a technológiával potenciálisan vékonyabb, energiatakarékosabb eszközök építhetők. A Meta kutatói el is ismerik, hogy a microLED komoly versenytárs – hacsak nem sikerül tovább csökkenteni az LCoS pixelek méretét.

Nemcsak a kijelző, a szenzorok és számítástechnika terén is nagy a fejlődés. Az okosszemüvegeknek ismerniük kell a pontos pozíciójukat és környezetüket (számítógépes látással feltérképezni a teret), követni a felhasználó kézmozdulatait, szemmozgását, hangutasításait. Ehhez fejlett kamerák, mélységérzékelők, inercia-mérők kellenek, valamint mesterséges intelligencia az adatok valós idejű feldolgozásához.

A Meta Orion például külön csuklópántot alkalmaz az idegi jelek olvasására, míg az Apple Vision Pro 12 kamera és 5 szenzor kombinációjával képes kontrollerek nélküli kézvezérlésre. Ezek a hardverelemek azonban növelik a költségeket és a fogyasztást. Kulcskérdés tehát az akkumulátorok fejlesztése is, mivel senki nem akar óránként lemerülő szemüveget viselni. A Vision Pro-hoz külső akkumulátor-modul jár (kb. kétórás üzemidővel), a Meta pedig – az Orion esetében – a komputer egységet különítette el a szemüvegtől, ami megint csak nem kívánatos kompromisszum.

Tényleg robbanás előtt az okosszemüveg-piac, vagy csak túlfújják a lufit?

A fentebb vázolt kutatások azért fontosak, mert az AR/MR szemüvegekben még mindig sokan érzik a következő nagy dobás lehetőségét, vagyis azt, hogy eddig sosem látott számítástechnikai platformként az okostelefonok hasonló, világméretű hisztériát indítanak el.

Ehhez azonban még számos műszaki problémát kell megoldani, a kijelzőktől a hőtermelésen át az esztétikai megjelenésig. A trend ugyanakkor egyértelmű: a nagy tech cégek (Apple, Meta, Google, Microsoft, Samsung stb.) öntik a pénzt az okosszemüveg kutatás-fejlesztésébe, mert akinek a terméke először válik mainstream eszközzé, az óriási piaci előnyre tehet szert – ahogy az történt például az iPhone, a Tesla vagy legutóbb a ChatGPT esetében.

Az okosszemüvegek piaca mindazonáltal kicsi, de az elemzők szerint ez múló állapot, és a következő 1-2 évtized robbanásszerű növekedést hoz. Amíg a globális AR-szemüveg-eladások a ResearchAndMarkets adatait idéző XRToday szerint 2023-ban még csak 678 600 darabot tettek ki (és a TrendForce arra számít, hogy a példányszám 2025-ben is úgy 600 ezer darab körül alakul), 2030-ra akár 13 millió darabra nőhet az értékesítés, ami 53 százalékos éves növekedési rátát jelez.

Más elemzők ennél is optimistábbak: a TrendForce szerint 2030-ra évi 32,1 millió AR-szemüveg találhat gazdára – feltéve persze, hogy a technológia beérik és az árak valamelyest csökkennek. Mindez óriási összegeket jelentene a gyártóknak: egy 2024-es elemzés a „smart glasses” (vagyis az okosszemüvegek és kiterjesztett valóság headsetek összesített) világpiacának értékét 2024-ben 1,9 milliárd dollárra becsülte, és ez 2030-ra 8,3 milliárd dollárra nőhet. A Markets and Markets ennél is nagyobb, tízmilliárd dolláros forgalmat vár a következő évtized elejére.

És a benne rejlő lehetőségek miatt nem is bánnánk. A kiterjesztett, kevert vagy virtuális valóság technológiák számos területen kecsegtetnek új módszerekkel, az ipartól és logisztikától a tudományon és egészségügyön át a kommunikációig és a szórakoztatóiparig. Az AR-szemüvegek a valóságba vetített digitális képekkel jeleníthetnek meg kezelési útmutatókat, vázolhatnak fel útvonalakat, adhatnak instrukciókat munkavégzéshez, vezethetik az autószerelő, sőt, a sebész kezét vagy ültethetnek minket egy virtuális tárgyalóba, esetleg egy videójáték és film világába.

Az AR/MR/VR eszközök interaktívabbá, hatékonyabbá és élményszerűbbé tehetnek számos tevékenységet, ami „nagy áldás lehet a szórakoztatás, a szakmai munka és a mindennapi élet terén is” – nyilatkozta az Elon.edu-nak Micah Altman, az MIT szociológia és információs tudósa. A szakértő ugyanakkor több más kollégájával együtt arra is figyelmeztet, hogy a következő 1-2 évtizedben várhatóan természetessé váló technológia kapcsán új etikai és társadalmi kérdések is felmerülnek majd, a függőségek, a magánszféra védelme és a digitális megosztottság terén.