„A torka véres az egésznek” – Jakab Juli a magyar filmfinanszírozási rendszerről
A színésznő a Telex After+ adásában beszélt a magyar filmes világ kihívásairól, a független filmek helyzetéről és az SZFE jövőjéről. Emellett mesélt Schwechtje Mihály legújabb filmjéről és a hétköznapi drámák fontosságáról.
Jakab Juli interjút adott a Telexnek, amelynek legerősebb állításaiból szemezgetett a lap. A színésznő őszintén elmondta, mit gondol a miniszterelnök kijelentéséről, miszerint Magyarországon már állami támogatás nélkül is készülnek sikeres filmek. „Ez a mondat annyira cinikus, hogy én már azt éreztem, ez már egy troll szint. Nekem annyi jutott eszembe erről, hogy szép. Erre nem lehet mit mondani” – mondta.
A színésznő szerint a független filmezés fejlődéséhez szemléletváltásra lenne szükség azok részéről, akik döntési pozícióban vannak. Úgy véli, a magyar filmes világban mindig is voltak problémák a döntéshozatallal. „Korábban sem volt rendben, hogy a legfőbb döntő testület egy örökérvényű pozícióban van. Nincs rotáció, nincs mozgás, hanem mindig ugyanazok az emberek döntenek, ez ebből jó még soha nem sült ki a világon” – fejtette ki.
Jakab arról is mesélt, hogy amikor még forgatókönyvfejlesztőként dolgozott, volt olyan eset, amikor azon gondolkodtak, hogy összeférhetetlenség miatt fel kellene mondaniuk. „Ezt a helyzetet nem lehet normalizálni ezzel az emberkészlettel” – mondta Nemzeti Filmintézet (NFI) működéséről. Szerinte az állami támogatásból dolgozó filmesek és a független filmesek közötti megosztottságot az árok mélysége és a sértettség nehezíti. „Annyi sértettség van, olyan mély az árok, olyan távol van egymástól a két fél, hogy nem tudom, hogy milyen típusú mediációra lenne szükség ahhoz, hogy ez működjön” – tette hozzá.
Úgy fogalmaztott:
„teljesen irrelevánsnak kellene lennie, hogy Káel Csabának tetszik-e egy projekt. Eleve a torka véres az egésznek, mert ez nem egy ilyen mecénási rendszer, amiben egy gazdag ember a magánvagyonából támogat olyanokat, akiknek tetszenek a projektjei.”
Jakabot az SZFE modellváltása is érzékenyen érintette, de optimistán tekint a jövőbe. „Nagyon közeli kapcsolatban vagyok olyanokkal, akik jelenleg is ott dolgoznak, meg már ismerek olyanokat is, akik oda járnak. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez máshogy lesz, mint, hogy szép lassan úgyis visszafoglaljuk” – mondta. Habár ő maga nem biztos benne, hogy tanítana az egyetemen, úgy gondolja, a filmes szakma mérete miatt az ott dolgozók és tanítók között azok lesznek, akik ténylegesen filmet készítenek.
A színésznővel készült interjút ITT lehet megnézni.
Jakab Juli interjút adott a Telexnek, amelynek legerősebb állításaiból szemezgetett a lap. A színésznő őszintén elmondta, mit gondol a miniszterelnök kijelentéséről, miszerint Magyarországon már állami támogatás nélkül is készülnek sikeres filmek. „Ez a mondat annyira cinikus, hogy én már azt éreztem, ez már egy troll szint. Nekem annyi jutott eszembe erről, hogy szép. Erre nem lehet mit mondani” – mondta.
A színésznő szerint a független filmezés fejlődéséhez szemléletváltásra lenne szükség azok részéről, akik döntési pozícióban vannak. Úgy véli, a magyar filmes világban mindig is voltak problémák a döntéshozatallal. „Korábban sem volt rendben, hogy a legfőbb döntő testület egy örökérvényű pozícióban van. Nincs rotáció, nincs mozgás, hanem mindig ugyanazok az emberek döntenek, ez ebből jó még soha nem sült ki a világon” – fejtette ki.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.
Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.
1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.
Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.
Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.
Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.
Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.
Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.
A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.
Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.
Mon Mothma (Genevive O’Reilly) lánya esküvőjén próbálja a lázadás pénzügyi hátterét stabilizálni kapcsolatainak köszönhetően. Syril Karn (Kyle Soller) is visszatér, aki a birodalmi aktatologatóból kisfőnökké avanzsált – a két évad között eltelt egy év és ez idő alatt elkezdte élvezni új szerepkörét. A törtető birodalmi tiszt Dedra (Denise Gough) egyengeti karrierjét, akivel az előző szezon óta egy párt alkotnak.
Ennek a szálnak a legnagyobb konfliktus forrása egy zseniális ebéd Karn kegyetlen édesanyjával.
Emellett megkapjuk az előzetesekben beígért Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) cameo-t, reméljük nagyobb szerepe lesz az ausztrál színésznek. Luthen Rael (Stellan Skarsgård) pedig továbbra is elvégzi a szükséges piszkos munkát a lázadás sikeréért, amihez senkinek nincsen gyomra. Akár egy esküvőn is tevékenykedik az öreg.
Az emlegetett lázadás pedig szépen, lassan építkezik, ez a sok történetszál már az első három részben szépen összeáll, ismerjük célokat, a motivációkat, minden karakter tökéletesen átalakul az alkotó Tony Gilroy víziójának megfelelően. Látjuk, melyik szereplő, hogyan fog bekapcsolódni a galaktikus konfliktusba. Nem viccelek, amikor azt írom, az Andor továbbra is egy csiszolatlan gyémánt.
Akik nem szeretik a Star Wars-t, azok is bátran próbálkozzanak vele, mert nem a szokásos Csillagok háborúját kapjuk, mint amire számítunk.
Talán ez volt a legnagyobb probléma az első évaddal is. Akik szerették a Star Wars-t, azok számára lassúnak és vontatottnak tűnt, akik pedig nem kedvelték a franchise-t, azok hozzá se mertek nyúlni. Pedig ez egy bámulatosan csavaros összeesküvés és lázadás története, apró sztorimorzsákkal elmesélve a karaktereken keresztül. A kisember küzdelmét mutatja be egy elnyomó rendszer ellen. Legyen az egy galaktikus birodalom vagy egy kegyetlen anya karaktere. Elképesztően hatásos és akkor még csak a történetről beszéltünk.
A látványra nincsenek szavak. Mintha ott lennénk Mon Mothma esküvőjén, vagy Bixékkel az ellátmány bolygón. Ja igen. A fekete ló, ami az első évadot sokaknak megkeserítette, sajnos még mindig itt van. Bixnek (Adria Arjona) továbbra sincsen igazán funkciója vagy célja azon kívül, hogy megint jól bántalmazzák szegényt.
A hölgy tényleg csak azért van jelen, hogy Andor aggódjon valakiért és egy célt adjon neki, hogy meg lehessen menteni.
Még akkor is, ha Bix talán már nem annyira törékeny, mint az első évadban volt, de még mindig nem ér fel a többi részletesen megírt, árnyalt karakterhez. Pedig Adria Arjona jó színésznő, ezt már a tavalyi A bérgyilkos, aki nem is volt-ban is bizonyította. Akit eddig zavart Bix, nem kecsegtetem, ugyan olyan rossz. Ám a többiek továbbra is lélegzetelállítóan autentikusak. Stellan Skarsgård hihetetlenül gyorsan vált a lázadás verőembere és a jólelkű műkincskereskedő szerepe között.
Diego Luna, mint egy svájci óra hozza Cassian Andor szerepét, akit talán egy mocskos Han Solonak lehetne leírni.
Mon Mothmát alakító Genevieve O’Reilly már nem csak külsőleg hasonlít az eredeti trilógia híres szenátorára, hanem ténylegesen, aktívan vezeti a lázadást a háttérből.
Minden apró részlet, amit a képernyőn látunk, egy élő, lélegző világot mutat be nekünk. Látjuk a tárgyak funkcióját, nem csak a háttérben látványos díszletként vannak jelen. A vizuális effektek hibátlanok és az eltelt egy év alatt a birodalmi rohamosztagosok is megtanultak célozni!
Nem gondoltam volna, hogy látni fogok Star Warsban bárkit meghalni rohamosztagosok pontos lövései által, de ez a nap is eljött!
Tony Gilroy úgy szővi a forgatókönyvet, mint a Banyapók a hálóját J.R.R. Tolkien könyveiben. Becsalja a nézőt a képernyő elé, elragadja és ott tartja az első pillanattól az utolsóig és továbbra is nagyon működik. Alig várom a folytatást!
Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.
A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.
Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Queer – A film, amiben alig történik valami, mégis eseménydús és magával ragadó
Lehet, hogy nehezen veszi rá magát az ember a több mint kétórás mű megtekintésére, pedig megéri! Megmutatjuk , miért érdemes egy esélyt adni, akkor is, ha elsőre a téma távolinak is tűnik.
Luca Guadagnino egy zseni. Ezzel szerintem egyetlen cinefil se vitatkozik. Az olasz író-rendező sorra hozza a jobbnál-jobb filmeket. Nekem a Szólíts a nevedennel tette fel magát a filmes térképre, ami egyébként nagyon hasonlít cikkünk tárgyára, de erről majd később.
Ezután következett a mesteri Sóhajok, amely Dario Argento 1977-es horrorfilmjét gondolta újra.
Nagyobb kihagyást követően a Csontok meg mindenben újra együttdolgozott Timothée Chalamet-val, ám a mű nem aratott akkora siker, mint azt mindenki várta. Ezután, 2024-ben következett két csodálatos projekt. A Challangers szerintem 2024 egyik legjobb filmje, mely mellett sajnos teljesen eltűnt a másik mozija, a Queer. A magyar bemutatóra 2025 április végéig várni is kellett. De vajon miért?
A Queer egy eléggé nehéz film, könnyed Guadagninos máz alá rejtve. Rendezőnk 17 évesen olvasta William S. Burroughs azonos című regényét, ami nagy hatást gyakorolt az épp szárnyait próbálgató, homoszexuális fiatalra. A regény írója éppen kilépett házasságából, és rájött másságára. Leginkább ez ihlette fikciós könyvét. Guadagnino nagyon régóta tervezgette, hogy adaptálja Burroughs művét, de sokáig kellett várnia, mire összejött a Szupercsapata. Nem olvastam az alapanyagot, de az A24 stúdió nem véletlenül ált Guadagnino mellé.
Ez a stúdió híresen ad a minőségre és tényleg a szerzői filmesek Mekkája. De miről is szól a Queer?
A könyv főszereplője maga az író volt, vagyis inkább egy kitalált verziója, Lee (Daniel Craig). A középkorú férfi kocsmáról kocsmára éli az életét Mexikóvárosban az 1950-es években. A hidegháború fenyegetése miatt sok a katona a közép-amerikai országban. Főszereplőnk habzsolja az életet, alkohol, drogok és persze fiatal férfiak. Egészen, amíg meg nem látja Eugenet (Drew Starkey), akibe első látásra belehabarodik. Van egy apró zökkenő: nem tudja, hogy a fiatal férfi homoszexuális-e. Innentől, azt hittem, hogy Lee két órán át fogja csapni a szelet Eugene-nek, és egy se veled, se nélküled kapcsolati dráma lesz. Félig tévedtem – mondjuk az hatalmas tévedés volt.
A film második fele egy körutazás Dél-Amerikában, Mexikóból indulunk, miközben Lee csapja a szelet Eugenenek. Guadagnino, mint egy könyvet, fejezetekre bontotta a cselekményt, és a mexikói hódítás/hódítási kísérletek csupán az első fejezetet teszik ki. Ezután Lee és Eugene utazását láthatjuk, csodálatos környezetben, bámulatos, szinte pszichedelikus megvalósításban csipetnyi egzisztencializmussal fűszerezve. Guadagnino stílusa páratlan, könnyed és nézeti magát az amúgy nem túl könnyed téma. Lee szerelmes a fiatalabb társába, ám láthatóan Eugene csak próbálja kihasználni a helyzet előnyeit és szinte sarokba szorítva küzd a kapcsolat ellen, egyúttal valószínűleg saját boldogsága ellen is.
Órákig néztem volna még a két színész játékát. Daniel Craig nagyon elhivatott a szerepe iránt, mindent bevállalt a cél érdekében.
Craiget egyértelműen megfosztották egy aranyszobrocskától 2024-ben, legalábbis egy jelöléstől minimum. Amit ki kell emelni, hogy nem vicc a 18+-os karika. Aki egy picit érzékeny lelkületű, jó ha tudja, itt keveset hagynak a fantáziánkra. Éppen, hogy csak az explicit aktust nem látjuk élőben. Ez a fülledt homoszexuális atmoszféra egyértelműen a Szólíts a nevedenre emlékeztetett. A Queerben is hasónlóan egy idősebb, tapasztaltabb karakter avatja be a fiatalabbat a testi örömökbe, csak most az érettebb szempontjából látjuk a történéseket, és a kapcsolati felállás szinte teljesen fordított.
Guadagnino vizuális stílusa csöpög a vászonról. Rengeteget játszik a kamerával, a beállításokkal és meglepően sok vizuális effekt is van a filmben. Még a hosszú játékidő és a melankolikus hangnem mellett is szinte rohan a film.
Remek tempót diktál, egy pillanatra sem ül le, lefoglalja a nézőt, egy audiovizuális orgia hozzáértő szemmel nézni a Queert, persze figyelembe véve, hogy szerzői drámáról van szó, nem egy látványos akciófilmről.
A zene elképesztő, ami nem is véletlen, a többszörös Oscar-díjas Trent Reznor és Atticus Ross brillírozik, olyan előadók licencelt zenéi mellett, mint a Nirvana, Shidéad O’Connor vagy a New Order.
Elképesztő ezt így leírni, de nem sok minden történik a Queer-ben, mégis eseménydús film.
Magával ragadó alkotás, igazi pszichedelikus utazás egy önmagát kereső középkorú, önpusztító homoszexuális karakter szemén keresztül.
A színészek mindent beleadnak, Guadagninoban nem csalódtam, továbbra is elképesztő író-rendező. Lassú, de bámulatos!
Luca Guadagnino egy zseni. Ezzel szerintem egyetlen cinefil se vitatkozik. Az olasz író-rendező sorra hozza a jobbnál-jobb filmeket. Nekem a Szólíts a nevedennel tette fel magát a filmes térképre, ami egyébként nagyon hasonlít cikkünk tárgyára, de erről majd később.
Ezután következett a mesteri Sóhajok, amely Dario Argento 1977-es horrorfilmjét gondolta újra.
Nagyobb kihagyást követően a Csontok meg mindenben újra együttdolgozott Timothée Chalamet-val, ám a mű nem aratott akkora siker, mint azt mindenki várta. Ezután, 2024-ben következett két csodálatos projekt. A Challangers szerintem 2024 egyik legjobb filmje, mely mellett sajnos teljesen eltűnt a másik mozija, a Queer. A magyar bemutatóra 2025 április végéig várni is kellett. De vajon miért?
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
