A robot Alexander Skarsgård az emberek megöléséről fantáziál, mégis aranyból van a (gép)szíve – Az Öldöklő vicces, véres és látványos!
2017-ben jelent meg Martha Wells Az Öldöklő-naplók című regényciklusának első kötete, a Kritikus rendszerhiba (All Systems Red), amely a jövőben játszodik, a főszereplője pedig egy olyan biztonsági android, amelynek sikerül meghekkelnie a saját programját, és öntudatra ébred, ám nem fedi fel az emberek előtt, hogy már nem köteles engedelmeskedni nekik, nehogy bezúzzák.
A BiztEgység magára csak „Öldöklőként” („Murderbot”) gondol, mert az menő név, de persze ezt is titkolja. Látszólag tehát engedelmesen hajtja végre a parancsokat, új küldetésében például egy hippi terraformáló és geológus tudóscsoportot kísér el egy bolygóra, miközben folyamatosan halljuk a belső monológjait emberekről, életről, robotálmokról és -vágyakról, mindenről. Majd, amikor egy másik, hozzájuk közeli küldetés tagjaival megszakad a kapcsolat, a tudósokra és az Öldöklőre hárul a feladat, hogy kiderítsék, mi történt velük…
Az Öldöklő-naplók az évek során szépen elkezdett duzzadni, egyre több betű, szó, oldal és kötet csatlakozott a meglévőkhöz, a legutóbbi, szám szerint hetedik könyv 2023 novemberében jelent meg.
S ahogy olvasható fentebb, immár akár hét évadra való alapanyaguk gyűlt össze, amelyekből, ahogy azt illik, az első részt vették alapul a kezdetekhez, siker esetén pedig jöhet majd a többi.
Öldöklő szerepére a komédia műfajában ritkán mutatkozó Alexander Skarsgårdot (True Blood: Inni és élni hagyni, Melankólia, Tarzan legendája, Csatahajó, Hatalmas kis hazugságok, Godzilla Kong ellen, Az Északi, Utódlás) szerződtették, aki azonban teljesen otthonosan mozog androidbőrben is. A BiztEgységeket abszolút úgy kell elképzelni, mint a T-800-ast, vagyis élőszövet van a fémvázon, maximum itt több az élőszövet, és kevesebb a fémváz. Nem sablonmodellek, hanem egyediek, például mindegyiknek más-más arca van, egy magyarázat szerint, hogy könnyebb legyen beazonosítani őket, ha valamelyik meghibásodna, és átmenne vadócmódba. Márpedig igen gyakran hibásodnak meg, folyamatosan fejlesztik is őket.
Önálló akarattal, vágyakkal, félelmekkel és tán érzésekkel is rendelkezik, szóval esetleg lélekkel is?
Mindenesetre a személyiségének kibontásához és felfedezéséhez nem is találhatott volna jobb bandát a gondjaira bízott tudósoknál, akik amúgy is ellenzik az androidok kizsákmányolását, szerintük ez nem más, mint rabszolgatartás. Kötelező azonban magukkal vinniük a küldetésre egy ilyen példányt, szerencséjükre pedig épp Öldöklőt jelölik ki a feladatra (jó nekik az olcsó, régi modell is, úgysincs vele tervük). A csoport vezetője, Mensah (Noma Dumezweni) talán a legempatikusabb vele, aki akár az életét is kockára teszi, hogy megmentse őt egy szorult helyzetből, ennyire képtelen szimpa robotként tekinteni rá. A bizalmatlan közülük egyértelműen Gurathin (David Dastmalchian), aki egy módosított ember, ami azt jelenti, hogy van olyan beültetése, amellyel be tud lépni számítógépes rendszerekbe, ezzel szert téve némi androidképességre. A többiek pedig, név szerint Pin-Lee (Sabrina Wu), a felesége, Arada (Tattiawna Jones), a velük akár édeshármasra is szívesen lépő Ratthi (Aksay Khanna), valamint Bharadwaj (Tamara Podemski) hűen követik Mensah-t, egyelőre.
Bizony, az Öldöklő nem fukarkodik a bizarr poénokkal, és nem riad vissza a dolgok kendőzetlen megmutatásától sem. Főhősünk pedig egyáltalán nem az a tiszta (gép)szívű, makulátlan teremtés, gyakran fantáziál például arról, hogy megöli az általa amúgy (eleinte) igencsak lenézett és meg nem értett embereket, ám ezek csak gondolatok maradnak, ha cselekedni kell, akkor vacillálás nélkül a segítségükre siet, pedig neki még engedelmeskednie sem kell – talán mégiscsak ott van az az árnyalt és bonylult, tehát emberi (gép)szív.
Az Öldöklő emellett megenged magának műfajparódiákat is, robothősünk például szívesen vetít le magának a sorozaton belüli fikciós sorozatokat, ez kellemesebb időtöltés számára, mint beszélgetni az emberekkel, vagy egyáltalán a szemükbe nézni, amúgy is kényelmetlennek találja a szemkontaktust. A kedvence például a Menedék Hold felemelkedése és bukása című sci-fi széria, ami egyértelműen egy Star Trek-paródia, és olyan színészek cameóznak benne vicces ruhákban és frizurákkal, mint John Cho (aki valóban star trekes), Clark Gregg (Coulson ügynök a la Marvel) vagy Jack McBrayer (A stúdió-sorozat).
Az író-rendező-kreátorok, Paul Weitz és Chris Weitz a vígjáték terepéről érkeztek, nekik köszönhetjük például az Amerikai pitét, de azóta együtt és külön-külön is ténykedtek már számtalan műfajban (Chris: Az arany iránytű, Alkonyat: Újhold, A kertész, A végső hadművelet, hopp és a témába vágó aMItől félsz és Az Alkotó; Paul: Jó társaság, Rémségek cirkusza, Mocsokváros utcáin, Mozart a dzsungelben, Apaság; együtt: Egy fiúról), bár igen-igen változó minőséggel.
Az Öldöklő szerencsére a mérleg pozitív oldalát nyomja majd, mivel kifejezetten szórakoztató, látványos a szemnek, érdekes az agynak, és megdolgoztatja a rekeszizmokat is. Eddig… (Összesen 10 részt kapunk belőle július 11-ig, e kritika az első 4 rész alapján írodott.)
