Két korábbi cikkünkben is megénekeltük már, hogy komolyan bekezdett az RTL streamingszolgáltatása, az RTL+. Mind a Zámbó Jimmy életéről és koráról szóló A Király, mind a kisvárosi, rasszista, suttyó környezet fejlődési lehetőségeit boncolgató (nem mellesleg remek befejezést kapott) A Nagy Fehér Főnök megmutatta, hogy egy magyar sorozat úgy is tud vaskos, fontos témákat érinteni, ha közben maximálisan szórakoztat is. Kár, hogy úgy tűnik, hogy a bátrabb produkciókat, a társadalmi kérdésekben elgondolkodtató alternatívákat Magyarországon 18-as karika és előfizetés mögé kell száműzni – egyik sorozatnak sem adathatott meg, hogy (az első részeket kivéve) a tévé képernyőjére kerüljenek.

És a tendencia folytatódni látszik: az RTL tévés kínálatának legújabb gyöngyszemének szánt Gólkirályság című sorozat néhány mondat és pár poén szintjén spiccel ugyan odarúg néhány olyan témának, ami hazánkban ma konfliktusosnak számít, alapvető célja mégis sokkal inkább a könnyű szórakoztatás. Néhány kisimított és alaposan kikarikírozott konfliktuson kívül inkább nevettetni akar – így nem is szükséges a fizetős streamingre bújnia, megfér az RTL televíziós kínálatában.

A Gólkirályság tulajdonképpen A mi kis falunk aranyos, de komolyabb tét nélküli szórakoztatását ígéri, és azt egész magas színvonalon hozza is. Legkésőbb a tavaly áprilisi választások óta kirajzolódni látszik, hogy reneszánsza van a mikszáthi hagyományokat követő rácsodálkozásnak arra, hogy falun is élnek emberek, ráadásul, mily meglepő, még olyasmik is, mint a nagyvárosiak. Így Pajkaszeg és Nemeshidas (A Nagy Fehér Főnök színhelye) után most egy újabb elképzelt magyar kistelepülés, Csember mindennapjaiba tekinthetünk be, elsősorban a futball irányából. A várossá válásra gyúró falu lakóinak élete a foci körül forog, nem véletlen, hogy a polgármester (Hevér Gábor) és budapesti irodájában látható sógora, a Fontos Államtitkár, (Rajkai Zoltán) is gyakorlatilag az NB II-es tabella állásától teszik függővé lakóhelyük sorsát.

Vállalhatná a sorozat azt a terhet, hogy megmutatja, milyen sokat jelent a labdarúgás egy periférián tengődő kis magyar településen, és hogy mekkora tétje van egy-egy meccsnek ott, ahol nem milliárdos oligarchák vásárolták össze a csapatot, no meg persze a gigastadiont az egykori libalegelő helyén (vagy mellett). Azonban, mint említettem, a Gólkirályság nem tervez lemenni a társadalomábrázolás ilyen szintű mélységeiig. Ehelyett megelégszik azzal, hogy egy másik konfliktusforrásba kóstol bele.

Az első rész alapján nagyjából az történik, amire számíthatunk: a sportriporterek élcelődnek (Gundel-Takács Gábor és az egykori válogatott labdarúgó, Hrutka János jópofa caemója), a helyi drukkerek tüntetnek, a játékosok először sztrájkban gondolkoznak, majd a csupasz seggükkel üzennek az edzőnőnek (Lovas Rozi). Annak az edzőnőnek, akinek neve (Tóni mint Antónia) némi félreértésre ad okot, merthogy a csapat tagjai és drukkerei nyilvánvalóan egy másik Tónit vártak. (Akit egyébként egyelőre csak néhány bejátszásnyi snitt erejéig játszik Rudolf Péter, de mégy úgy is zseniálisan.)

Tóni egy erős, határozott női karakter, amiből egyébként mindig elkél néhány egy sorozatban, bár egyelőre a keménysége kimerül abban, hogy orrba veri azt, aki emberkedik vele, és elhajtja a francba életképtelen és lusta férjét/élettársát. Ugyanakkor a sztori lényegét ismerve nyilván nem leszünk meglepődve, ha kiderül majd, hogy a csinos törékeny nő kifogástalan rendet tud vágni a nagyszájú és vagány focistasrácok között.

A nagy sikerű brit-amerikai Ted Lasso után a hazai Gólkirályság is megmutatja, hogy kevés konzervatívabb társaság van a futballdrukkereknél. Míg az előbbi sorozatban a szurkolóknak azt volt nehéz lenyelniük, hogy edzőjük az amerikaifoci világából jött, itt a női karakter megemésztésével akadnak komoly problémák. Az első epizód alapján a párhuzam talán azzal is folytatódik, hogy a főhősnek a kulturális különbségekkel is meg kell birkóznia. Lasso edzőnek amerikaiként vette be nehezen a gyomra a brit szokásokat (a teát például szó szerint), a nagyvárosi környezetből érkező Tóni pedig már az első részben egyértelművé teszi, hogy csak középiskolai állásának felfüggesztése miatt, kényszerből jött el „az isten háta mögé”.

Apropó középiskola. A készítők gyaníthatóan nem az elmúlt hetekben-hónapokban forgatták le a produkciót, így arról például nem is tudhatták még, hogy mekkora telitalálat lesz a kissé szabadszájú és -kezű tesitanárnő és a minden nyomorult papírmunkát kínosan elvégeztető, hatalommániás vezetőhelyettes figurája. Nem ez az egyetlen pont azonban, ahol a sorozat reflektál a valódi, mai magyar valóságra. A futball mint az érvényesülés egyetlen lehetősége zicceren túl

Azt ki-ki maga döntse el, hogy ezek merésznek számítanak egy szórakoztató vígjátéksorozattól, vagy éppen vállalhatna többet is a formátum, ha már a kezükben a lehetőség.

Mint említettem, az első rész alapján a készítők A mi kis falunk nézőközönségét célozhatták meg (nagyrészt ugyanazzal az alkotógárdával is): a poénok inkább jópofák, mint nagyon ütősek, a történet egyelőre viszonylag kiszámítható mederben zajlik, de alapvetően szerethető környezetet és vállalható figurákat teremtettek meg. A színészi játékra semmilyen panasz nem lehet, de a fentebb már említett Lovas Rozi, Hevér Gábor, a szponzort játszó Schmied Zoltán vagy a bájosan bugyuta titkárnő szerepét kapó Sztarenki Dóra mellett ez minimum el is várható. Egyedül az egyébként szintén jól játszó Dolmány Attila (az eredeti edző, Buri bá) öregítése sikerült kissé hiteltelenre.

Elég sanszos tehát, hogy a Gólkirályság azért nem lesz a „magyar Ted Lasso”, és valószínűleg a világot még A Nagy Fehér Főnök vagy A Király szintjén sem fogja megváltani – de ezt talán nem is kell minden sorozattól elvárni. Éppen elég, ha ízlésesen és igényesen nyúl a témához és a bemutatni kívánt konfliktusokhoz. Ha emellett nem tesz úgy, mintha egy elképzelt, kilúgozott, se íze-se szaga dimenzióban játszódna, az külön öröm. Az pedig főleg, hogy a magyar képernyőkön már a közepesen jó sorozatok is olyan színvonalat produkálnak, amit jó tíz éve csak külföldiektől remélhettünk. A könnyed tévés kikapcsolódásra váróknak talán egy átlag NB I-es meccsnél izgalmasabb szórakozási alternatívát tud felmutatni a Csember FC kalandja a kis magyar valóságban.