JÖVŐ
A Rovatból

A káosz ügynökei - az HBO leleplezi, hogyan épültek be Putyin trolljai Amerikában

Egy akciófilm sem lehetne izgalmasabb annál, hogyan jött létre a szentpétervári titkos trollfarm, és hogyan segítettek Trump megválasztásában 2016-ban.


Putyin ételeit rendszerint Jevgenyij Prigozsin szolgálja fel. De egyben ő Oroszország egyik legbefolyásosabb oligarchája is, aki cégeivel hatalmas állami közbeszerzéseket nyer el, és az így befolyó pénzből titkos trollfarmot működtet Szentpéterváron, valamint egy Wagner nevű katonai magánvállakozást, amely a legpiszkosabb akciókban vesz részt - derül ki az HBO legújabb dokumentumfilmjéből, a Káosz ügynökeiből.

Alex Gibney filmjében több olyan újságíró megszólal, aki Oroszországban szó szerint az életét kockáztatva nyomozott Prigozsin, valamint a cégei után.

Volt, amelyiküknek levágott kosfejet küldtek figyelmeztetésként, hogy hagyjon fel a kutatással.

Leültek a kamera elé olyanok is, akik maguk is dolgoztak a 2012-ben létrejött szentpétervári trollfarmon.

Az Internet Research Agency (IRA) fő feladata kezdetben az orosz közvélemény Putyin-mellé állítása volt, később pedig a Krím-félszigeti invázió támogatása, majd a 2016-os amerikai választások befolyásolása.

VIDEÓ: a Káosz ügynökei

De mit is takar a trollfarm kifejezés?

Minden abból az ötletből indult, hogy álkommentelőkkel befolyásolhatnák, ki mit gondol Oroszországban Putyinról. A neten toboroztak munkatársakat "digitális tartalomgyártásra", akiknek kezdetben az volt a dolguk, hogy Putyin védelmére keljenek a különböző fórumokon.

A közösségi média berobbanásával azonban minden megváltozott.

A trollok álnéven hamis profilok százait hozták létre, amelyekből hálózatokat alkottak. Ha valamelyikük megosztott egy tartalmat, a többiek rögtön továbbosztották, így rendkívül hatékonyan terjeszthették az üzeneteiket. Hogy legyen mit terjeszteni, külön részlegeket állítottak fel, amelyek a tartalmat gyártották. Voltak, akik blogbejegyzéseket, vagy twitter-posztokat írtak, mások hamis híroldalakat hoztak létre, amelyek már hírként tálalták a blogok infóit, megint mások vicces vagy éppen félelemkeltő mémeket gyártottak belőlük, amik futótűzként terjedhettek a közösségi médiában.

Miután Oroszország elfoglalta a Krím-félszigetet és háború tört ki a még vitatott területekért, a trollfarm azt a feladatot kapta, hogy keltsen minél nagyobb káoszt Ukrajnában. Nem az volt a céljuk, hogy kizárólag Putyin álláspontját népszerűsítsék, hanem az, hogy egymás ellen uszítsák az Ukrajnában élő oroszokat és ukránokat.

A trollfarm álvideókat gyártott például arról, hogy az ukránok oroszpártiakat kínoznak, vagy feszítenek keresztre, és álriportokat arról, hogy Kijevben éheznek a gyerekek az iskolában.

Alex Gibney dokumentumfilmje szerint ezután vetődött fel, hogy mindezt nagyban, Amerikában is alkalmazhatnák.

Aprólékosan felkutatták az amerikai társadalom töréspontjait. Rájöttek, hogy a migráció és a feketék helyzete az, ami a leginkább megosztja az amerikaiakat.

Akárcsak Ororszországban és Ukrajnában, a trollok Amerikában is felépítették az álprofilokból és áloldalakból álló hálózataikat. De itt az ügyek mindkét oldalán: létrehoztak migrációpárti és migráció-ellenes csoportokat is. Olyan nem létező aktivistákat, akik a feketék jogai mellett álltak ki, és olyanokat, akik a fehér felsőbbrendűséget hirdették.

Ezek után megpróbálták eszkalálni ezeket a konfliktusokat. Nemcsak a virtuális térben, hanem az utcán is. Tüntetéseket szerveztek, ahol a barikád mindkét oldalán ők vezették a tiltakozókat.

A cél az volt, hogy kihasználval Amerika sebezhetőségét minél nagyobb legyen a káosz, váljon lehetetlenné a párbeszéd, és az emberek veszítsék el a bizalmukat a demokratikus intézményekben. Arra számítottak, hogy a belső megosztottság gyengíti az Egyesült Államokat, és ezzel erősíti Oroszországot.

Az általuk létrehozott álprofilok némelyike annyira meggyőző volt, hogy a mainstream média is elhitte, igazi, hús-vér aktivistákról van szó. Volt, amelyiküktől a BBC idézett. A szentpétervári trollfarmon éveket szántak egy-egy ilyen profil felépítésére, és ügyeltek arra, hogy az egyre nagyobb követőtábornak izgalmas napi tartalmat kínáljanak. Az álszemélyiség nemcsak propagandát osztott meg, hanem vicces bejegyzéseket is, rengeteg poptörténeti utalással, amelyek miatt fel sem merült a követőkben, hogy nem egy amerikai honfitársuk posztjait olvassák, aki épp úgy gondolkozik, ahogy ők.

A Texas Szíve csoport például az elszakadáspártiak legnagyobb csoportja volt Amerikában, 300 ezer követővel. Csakhogy Szentpétervárról irányították. Akárcsak a "feketék jogaiért küzdő" BlackMattersUS.com weboldalt, amit félmillióan követtek. Vagy egy olyan Twitter-fiókot, ami a Tennessee-i republikánusok hivatalos oldalának tűnt.

A kialakított befolyását azután a film szerint az IRA arra használta, hogy a 2016-os választásokon növelje Trump esélyeit, és csökkentse Hillary Clintonét.

Elsősorban úgy, hogy csökkentik a szavazási hajlandóságot a Clintont támogatók körében. A látszólag feketék jogaiért harcoló közösségi oldalaik például olyan kampányokat indítottak, amikben a brutális rendőri erőszakra hivatkozva lebeszélték az amerikai feketéket a szavazásról. Azt üzenték: ne szavazz, inkább döntsd meg a rendszert. És mindez úgy tűnik, működött. Detroitban például 70 ezer olyan fekete szavazó maradt otthon, aki korábban Obamát támogatta.

A film azt állítja, hogy az orosz titkosszolgálat, az SVR áll az olyan összeesküvés-elméletek mögött is, mint ami például egy Seth Rich nevű férfi halálával kapcsolatban terjedt el. A Demokrata Pártnak dolgozó férfit egy balul sikerült rablás során ölték meg, a neten viszont futótűzként terjedt, hogy egy Hillary Clinton által fizetett bérgyilkos végzett vele, hogy ne juttathasson el újabb e-mail-eket a WikiLeaksnek. Minderre Julian Assange is rájátszott, amikor vérdíjat tűzött ki az ügyben. A "hírt" azután felkapta a jobboldali mainstream sajtó, sőt, készpénznek vette később a Trump-féle Fehér Ház is.

Összességében persze nehéz megmondani, hogy a ténylegesen mennyit tett hozzá az Internet Research Agency akciója Trump 2016-os győzelméhez, mert egyszerre sokféle hatás működött, sőt, az oroszok maguk is próbálkoztak más, keményebb módszerekkel is, amelyeket szintén bemutat az HBO filmje. Például bevetették az orosz katonai hírszerzésnek azt a Fancy Bearként emlegetett hacker-csapatát, amely korábban átvette az irányítást egy ukrán atomerőmű irányítódendszere fölött. Ők törték fel a Demokrata szervereit és ők lopták el Hillary Clinton e-mailjeit, majd továbították azokat a WikiLeaks-nek. Támadást indítottak a szavazási infrastuktúra ellen. És persze ott volt a Clinton e-mailek ügyében nyomozó FBI, meg maga Trump, a kiszámíthatatlanságával, egymásnak teljesen ellentmondó állításaival, zűrzavaros nézeteivel, Putyin-szimpátiájával és a stábjával, akik közt többen is gyanús kapcsolatba kerültek Oroszországgal.

De bármekkora volt is a trollfarm szerepe, az egyértelmű, hogy a közösségi oldalak sötét oldalát már 2016-ban is mesterien használta ki Oroszország.

Végül az történt, amire ők maguk sem számítottak: Trump nyert.

A filmben megszólaló egyik szakértő szerint amennyiben Clinton győz, valószínűleg meghamisították volna a gépi eredmények egy részét, hogy ezzel elültessék a kétely magvait, rombolják a demokráciába vetett hitet és gyengítsék az új elnök helyzetét. A választási infrastruktúrába behatoltak, de erre az akcióra végül akkor nem volt szükség. Csak hátra kellett dőlniük, és figyelniük a showt.

A Káosz ügynökei végkicsengése: Amerikát 2016-ban megtámadták. Egy külső állam súlyosan megsértette az ország szuveneritását. Nem tudták a támadást kivédeni, sőt, az igazi mélységére csak jóval később döbbentek rá.

A filmet megnézve lehetetlen szabadulni attól a gondolattól, hogy a mostani hírekben szereplő események mögött vajon hány esetben állhat Oroszország kifinomult befolyásolási taktikája? Ha ezt tudták négy éve, hol tarthatnak most, 2020-ban? És mennyivel felkészültebb ennek a kivédésre az Egyesült Államok négy évnyi Trump-kormányzás után?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
„A visszaszámlálás megkezdődött” - Hamarosan minket is elér az El Niño-jelenség hatása
A Csendes-óceán melegedése az eddigi rekordok dupláját is elérheti, ami a globális időjárást is felborítja. Magyarországon csapadékosabb időszakot hozhat, majd egy tartósabb száraz periódust - mondja Molnár László meteorológus.


Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) június 11-én hivatalosan is bejelentette az El Niño éghajlati jelenség kezdetét. Molnár László meteorológus szerint azonban ezúttal nem a megszokott esemény vár ránk: a melegedés mértéke az eddigi rekordnak is közel a duplája lehet, amire évszázadok, sőt talán évezredek óta nem volt példa - mondta el a 24.hu-nak.

„A visszaszámlálás megkezdődött: nagyjából 2–3 hónap, és ránk zúdulnak a következmények szélsőséges időjárási események formájában” – jelentette ki Molnár László.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy míg a legerősebb, 2015–2016-os El Niño 2,6 °C-os melegedést hozott a Csendes-óceán kulcsfontosságú területén, az Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ modellje most decemberre legalább 3 °C-os eltérést valószínűsít, sőt, akár a 4,1 °C-ot is elérheti. Az átlagos előrejelzés 3,6–3,7 °C-os melegedést mutat, ami egy fokkal haladja meg az eddigi csúcsot.

A szakértő szerint: „Ez már jóval meghaladja a szuper-El Niñót, egy új szintről beszélhetünk. Ez nem szuper-El Niño, hanem inkább hiper-El Niño”.

A követkemények között lehet például, hogy Afrikában komoly hidegbetörések jöhetnek. Európában viszont az átlagosnál melegebb télre lehet számítani, meglepetésszerű hidegbetörésekkel. De előfordulhatnak árvizek, gyors felmelegedések és hirtelen lehűlések is.

Magyarországon az eddigi tapasztalatok szerint az El Niño miatt átlagosan 20–30 százalékkal több csapadék hullott. A szakember a lapnak elmondta, hogy legkésőbb októbertől február–márciusig az átlagosnál jóval több csapadék várható a Kárpát-medencében.

A meteorológus szerint az lesz az alapállapot, hogy két-három éves La Niña-időszakokat nagyon erős, akár szuper-El Niñók fognak megszakítani.

A mostani csapadékosabb időszakot várhatóan egy újabb száraz periódus követi majd.

A következő La Niña-esemény pedig akár két-három évig is eltarthat, így 2027 júliusától rendkívül száraz időszak lehet majd Közép- és Nyugat-Európában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Azonnal riasztást adott ki az ENSZ: Küszöbön áll az El Niño-jelenség, extrém időjárást hoz magával
Novemberig 90 százalékot is meghaladja az El Niño-jelenség kialakulásának valószínűsége a Meteorológiai Világszervezet szerint. A legtöbb előrejelzési modell legalább mérsékelt, de akár erős eseményt is valószínűsít, ami olajat önt az emberi tevékenység miatt amúgy is felmelegedő világ tüzére.


„Küszöbön áll az El Niño” – figyelmeztetett kedden az ENSZ, miután a Meteorológiai Világszervezet (WMO) közölte:

80 százalék az esélye annak, hogy a globális időjárást felforgató jelenség már idén nyáron visszatér, de annak már 90 százalékos a valószínűsége, hogy novemberig kialakul.

– írta a ScienceAlert.

António Guterres, az ENSZ főtitkára egy videóüzenetben a helyzetet sürgős klímavészjelzésnek nevezte, mondván: „Az El Niño jelenség olajat önt az amúgy is felmelegedő világ tüzére.”

Guterres szerint az egyetlen hatékony válasz a válsággal arányos klímavédelem, ami magában foglalja „a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség megszüntetését, a megújulókra való átállás felgyorsítását, a legsebezhetőbbek védelmét és a mindenki számára elérhető korai előrejelző rendszerek kiépítését”.

Az ENSZ aggodalmait alátámasztják a Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői részén már zajló folyamatok: a tengerfelszín hőmérséklete megközelítette a küszöbértékeket, a felszín alatti vizek pedig több mint 6 Celsius-fokkal voltak melegebbek az átlagnál - mindez az El Niño-jelenség kialakulására utal.

Mi az az El Niño?

Az El Niño egy természetes éghajlati jelenség, amely 2–7 évente jelentkezik, és a Csendes-óceán egyenlítői vidékének felszíni felmelegedésével jár. Ez világszerte megváltoztatja a szél-, nyomás- és csapadékviszonyokat, és ellentétével, a hűtő hatású La Niñával váltakozik.

A legutóbbi, 2023–2024-es El Niño a feljegyzések öt legerősebbike közé tartozott, és hozzájárult ahhoz, hogy 2024 a valaha mért legmelegebb év legyen

A Meteorológiai Világszervezet szerint arra nincs bizonyíték, hogy a klímaváltozás növelné az El Niño-események gyakoriságát vagy intenzitását. Az ügynökség ugyanakkor úgy véli, a globális felmelegedés felerősíti a jelenséggel járó hatásokat, mivel a melegebb óceán és légkör több hőt és csapadékot biztosít a szélsőséges időjárási eseményekhez.

Mi várható, ha visszatér az El Niño?

Az Euronews arra figyelmeztet, hogy a valószínűleg bekövetkező jelenség hatására Európában is extrém hőhullámokra kell számítani idén nyáron. Egyes területeken fokozott aszály- és az árvízveszély lehet.

A WMO szerint június és augusztus között a Föld szinte minden részén a normálnál melegebb hőmérsékletek várhatók. Ez egyes régiókban felgyorsíthatja az aszályok kialakulását.

A regionális előrejelzések szerint a Afrika Szarvának északi részén az átlagosnál kevesebb esőre, Dél-Ázsiában gyengébb monszunra, Közép-Amerikában pedig szárazabb és melegebb nyárra kell készülni. A jelenség a trópusi viharok eloszlását is átrendezi: a Csendes-óceánon táplálhatja a hurrikánokat, miközben az Atlanti-óceánon gátolhatja azok kialakulását.

Celeste Saulo, a Meteorológiai Világszervezet vezetője szerint a világnak fel kell készülnie egy olyan El Niñóra, amely „súlyosbíthatja az aszályt és a heves esőzéseket, és növeli a hőhullámok kockázatát a szárazföldön és az óceánon egyaránt”.

Meddig fog tartani?

Nagyjából egy évig. Erőssége általában november és február között éri el csúcspontját, és a globális hőmérsékletre gyakorolt hatása gyakran a kialakulását követő második évben a legerősebb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Mérő László: Nem félek attól, hogy a mesterséges intelligencia miatt kivesznek az emberi kapcsolatok
A tudós szerint a magánélet, az oktatás és a munka sincs akkora bajban, mint sokan hiszik. Az új technológiák gyakran keltenek félelmet, igaz, a háborús felhasználás tényleg korlátozásért kiált.


A mesterséges intelligencia az oktatástól a munkán át a magánéletig áthatja a mindennapjainkat, és bár sokan féltjük tőle az állásunkat (Rab Árpád szerint inkább csak a pénzünket), semmi rendkívüli nincs abban, hogy egy nagy technológiai innováció átformálja a gazdasági viszonyokat vagy a családi életet. Miközben sokan a technológia veszélyeit hangsúlyozzák, mások inkább azt vizsgálják, hogyan lehet hatékonyan együtt élni az új eszközökkel. Mérő László szerint az AI nem feltétlenül jelent nagyobb törést, mint a korábbi technológiai változások, és

ugyanolyan természetesen beépül majd az életünkbe, mint anno az autó, a repülőgép vagy a Google.

A matematikus, pszichológus, egyetemi tanár az AIToday.hu-nak kifejtette: semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy a diákjai akár szakdolgozatíráshoz használják az AI-t, de nem mindegy hogyan teszik. A csalókat „bulldogtermészetéből” adódóan maga is üldözné, amihez néhány „csacskasága” ellenére jó alapot ad az EU-s szabályozás. Az AI és az intim szféra összefüggései kapcsán Mérő László kifejti: nem gondolja, hogy a mesterséges intelligencia kiszorítja az emberi kapcsolatokat, és erre történelmi párhuzamokat hoz, rámutatva, hogy korábban is sokszor túlbecsülték az új találmányok társadalmi hatásait. A szabályozás és az innováció viszonyáról szintén határozott véleményt fogalmaz meg, különösen a geopolitikai valóságba berobbant gyilkos robotokra vonatkozóan.

— Egyre többen vetik fel az AI-ból eredő alapjövedelem kérdését. Hogyan lehetne kiszámítani egy igazságos, AI által termelt osztalék mértékét az állampolgárok számára? Önnek mi az álláspontja ezzel kapcsolatban?

— Nekem nincsen álláspontom erről. Ha valahol életbe lép, akkor meghallgatom a hozzáértőket, és talán utána azt mondom, hogy ez tetszik jobban, vagy az. De saját véleményem erről nincs, nem gondolkodtam rajta.

— Elképzelhetőnek tart egy olyan társadalmi modellt, amiben az emberek ráhagyatkoznak ezekre a cégekre? Vannak ennek veszélyei?

— Annyiban van, hogy valamit csinálnia kell az emberek többségének. Nagyon kevés olyan ember van, akinek az életét nem szervezi valami, ami többé-kevésbé kényszer.

— Mennyiben más a mesterséges intelligencia megjelenése a korábbi ipari forradalmakhoz képest? Hogyan változtatja meg a világunkat?

— Nem gondolom, hogy olyan nagyon másképpen. Az első ipari forradalom is nagyon megváltoztatta a világot, például egészen másképp kellett az embereknek dolgozniuk és a munkához hozzáállniuk. A későbbi ipari forradalmakról viták vannak, de

megváltoztatta a világot az elektromosság, főleg a váltóáram felfedezése, megváltoztatta az autó, a repülőgép, szóval minden. Méghozzá nagyon gyorsan.

Ma már például egy egyetemista számára természetes, hogy nem tud beiratkozni az egyetemre e-mail cím nélkül. Tíz éve ez még nem volt annyira természetes, húsz éve pedig egyáltalán nem. A többségünknek nem volt. Ennyire gyors a változás. A mesterséges intelligencia szerintem ennyire nagy változást nem fog hozni.

— Tehát ez egy gyorsan beépülő dolog, ami természetessé válik, bár sokan még zavartan nézik. Úgy fog beépülni, mint például a számológép?

— Ugyanúgy be fog épülni, mint ahogy a Google is beépült. Tulajdonképpen a feladatok nagy részére, amire a mesterséges intelligenciát használjuk, a Google-t is lehetne használni, csak sokkal kevésbé hatékonyan. Itt egyébként pontosan a hatékonyság a lényeg. Egyrészt fontos, hogy mennyire gördülékeny a használata, másrészt az is, hogy mennyi szellemi és fizikai energiát emészt fel.

— Ahogy ez az innováció alakul, nagyon sokan féltik tőle a munkájukat. Ez jogos félelem, vagy egyszerűen csak nem ismerik eléggé a körülményeket?

— Bizonyos szakmákban teljesen jogos. Mondok is kettőt: egyet, ami teljesen ki fog veszni, és egyet, ami nagyrészt. A sofőr szakma teljesen meg fog szűnni, ezt nem kell sokat magyarázni. De például a világ legősibb mesterségét is alaposan meg fogja tizedelni.

— Meséljen erről!

— Mert a legerotikusabb szervünk az agyunk, ezt tudjuk. Ha egy tökéletes testű, tökéletes illatú és kifejezetten intelligens partnert találunk – mindegy, hogy férfit vagy nőt –, az sokat számít. Főleg olyankor, amikor az embernek épp nincs kedve semmihez. Persze, aki 16 éves korában szerelmes lesz, és ez kitart 70 éven át, annak ez nem aktuális. De az emberek többsége nem ilyen. Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Van, hogy minden lepereg az emberről, és van, hogy azt mondja: mindegy, csak történjen már valami.

Amikor épp így van, akkor persze, hogy jobb egy mesterséges, intelligens és tökéletes testű partner, aki még higiénikusabb is.

Ráadásul hűséges, legalábbis addig, amíg már nem kell. Abban a pillanatban, hogy találok egy élőt, és egy szerelem kezd kibontakozni, hagyom a gépet a francba, ő meg olyan intelligens, hogy ezen nem sértődik meg, továbbra is nagyon kedves lesz velem.

— Inkább a visszafelé ható problémáról hallani, hogy emberek konkrét párkapcsolatot alakítanak ki a mesterséges intelligenciával. Kutatások szerint ez komoly csalódottságot okozhat az új generációkban.

— Miért is?

— Mert a személyes kontaktus kiveszik az életükből. Ez már ma is probléma, hogy valaki az estéit erotikus tartalmú beszélgetésekkel tölti egy AI-jal.

— De miért baj ez?

— Akkor ezek szerint nem jelenthet problémát, hogy kivesznek a személyes kontaktusok és az igény a párkapcsolatokra?

— Dehogy vesznek ki! Milliószor előfordult már a történelemben, hogy egy új találmány miatt ilyesmitől féltek. Amikor feltalálták a könyvnyomtatást, óriási cikkek jelentek meg arról, hogy az emberek ezentúl nem fognak egymással beszélni, mert mindenki egy csendes sarokban olvas majd, és kiürülnek a közterek. Ismerős a duma?

— Igen.

A teljes egészében és ingyenesen az AIToday-en olvasható interjú folytatásában Mérő László kifejti, hogy

– a mesterséges intelligencia valóban veszélyezteti-e az emberi kötődéseket,

– mit jelent napjainkban az „innovációs lopás”, és hogyan változik meg azok helyzete, akiknek eddig versenyelőnyük volt,

– hogyan alakíthatja át az AI az oktatást, és milyen szerepe lehet a csalásokban vagy azok felismerésében,

– szerinte mely halálosan komoly esetben ért egyet azzal, hogy a szabályozás visszafogja az innovációt,

– miért tölti el büszkeséggel, hogy az Európai Unió belevágott a technológia jogi kereteinek kialakításába.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Telkes András: megjelenhet hazánkban a Nyugat-Európa elleni hibrid hadviselés, a propaganda mellett infrastruktúrák elleni támadás is jöhet
Az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese az AIToday-nek kifejtette: Magyarország részben kimaradt az Európában látott durva akciókból, de az új politikai helyzet miatt ez gyorsan megváltozhat.


Az orosz hibrid hadviselés ma már messze nemcsak a közösségi médiában terjedő dezinformációról vagy a politikai propagandaüzenetek terjesztéséről szól. A közvélemény mellett célponttá váltak az állami informatikai rendszerek, a közlekedési hálózatok, az energiaszolgáltatók és a kommunikációs infrastruktúrák is, miközben a befolyásolási műveletek egyre kifinomultabb technológiai eszközökkel működnek.

A közösségi platformokon szervezett tartalomterjesztés, a mesterséges profilok, a célzott algoritmusmanipuláció és a kibertámadások ugyanannak az összetett stratégiának a részei lehetnek.

Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese arról beszélt az AIToday.hu-nak, hogy az orosz titkosszolgálatok folyamatosan, Európa-szerte tesztelik az állami rendszerek ellenálló képességét. A generatív AI gyorsítja a tartalomgyártást, illetve mesterséges közösségekkel és álprofilokkal teszi hitelesebbé a dezinformációs kampányokat, de az orosz hackercsoportok nemcsak a közbeszéd formálására törekednek, hanem állami rendszerekbe, közigazgatási hálózatokba és kritikus infrastruktúrákba is megpróbálnak bejutni.

— Az utóbbi időben több elemzésében is utalt rá, hogy az oroszok aktív hibrid hadviselést folytatnak Európában, aminek a hatásait Magyarországon is érezzük. Milyen eszközökhöz nyúlt Oroszország?

— A hibrid hadviselésben orosz oldalról nagyon sok minden benne van. Ami pedig fontos: ezt elsősorban a titkosszolgálatok végzik. A hibrid hadviselés egyrészt befolyásolást jelent, tehát amikor különböző internetes felületeken, különböző platformok felhasználásával próbálják befolyásolni a célország lakosságát. Ez lehet félelemkeltés, megzavarás, rémhírek terjesztése, háborús hisztéria – ezt látjuk Magyarországon is. Ehhez nagyon differenciáltan állnak hozzá: figyelnek a lakosság minden korcsoportjára, és arra is, hogy milyen a lakosság szociális összetétele, az egyes rétegek foglalkozása, milyen az iskolázottságuk. Innen jön az, hogy az olyan boomereknek, mint én, főleg a Facebook a terepe – ezt abból is látom, hogy a posztjaim nagy részét a 45 év fölötti korosztály olvassa. A fiataloknak meg ott a TikTok és az Instagram vagy a kicsit intellektuálisabb X. Sok mindent ki lehet használni, de nem csak a közösségi média felületekre gondolok: ott van például a Telegram is, ami különböző hírcsatornákon keresztül tud ilyen tartalmakat nyomni. Itt lehet különbséget tenni, hogy melyek a nyílt csatornák vagy nyílt csoportok, és melyek a zártak.

A zárt csoportokban például nagyon hatásosan működik az, hogy benne tartják az embereket, és minél jobban meggyőzzék őket arról, hogy amit gondolnak, az a helyes, ezáltal később a racionális érvek teljesen leperegjenek róluk.

Tehát van ennek az egésznek egy közvélemény-befolyásoló része. Ezt nálunk is nagyon erőteljesen csinálták a választások előtt. Többeknek feltűnt, hogy átvették a moldovai választások során használt módszert: egyszerűen profilokat hoztak át, és ezeket részben a magyarországi lájkolásokhoz használták fel. Ugyanis ha sok lájkot sikerül egy poszt alá produkálni, az algoritmus azokat a posztokat, azokat a tartalmakat előre hozza és gyakrabban feldobja. Itt tehát nemcsak tartalomgyártásról, tartalmak elhelyezéséről és csoportszervezésről van szó, hanem arról is, hogy a lájkolásokkal mindig ugyanaz jöjjön fel.

Úgy tukmálják bele az emberek fejébe, hogy akármire kattintanak, akkor is a nekik szánt tartalmak jönnek fel.

A hibrid hadviselés másik része a különböző informatikai rendszerekbe való erőteljes behatolás. Ezt nagyon széles körben kell érteni. Gondolok itt olyanokra, mint az egészségügy, a közlekedés, a közszolgáltatások. És talán nem is annyira a víz vagy a gáz az érdekes, hanem az áram. Ide tartozik az is, hogy mennyire tudnak behatolni az állami működést biztosító informatikai rendszerekbe. Ennek mindig kettős célja van. Az egyik az, hogy információt szerezzenek.

Itt akár az is érdekes lehet, ha például hozzáférnek különböző vészhelyzeti tervekhez: hogyan reagálna az adott állam.

De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy tesztelik: ezek a rendszerek mennyire ellenállóak, milyen módszerekkel lehet őket megtámadni, a támadásokra milyen informatikai elhárítási módszerekkel válaszolnak. És végül az is nagyon fontos, hogy az apró zavarok okozása sokszor azt célozza: mérjék, hogyan, milyen gyorsan reagálnak a hatóságok. Ha valakinek sikerült egy ilyen rendszerbe bejutnia, akkor a cselekvésre azon a rendszeren belül mennyi ideje van, mielőtt a hiba vagy a támadás elhárítása megtörténik.

— És ezeket a rendszereket végül arra használják fel, hogy komolyabb zavarokat okozzanak...

— Azaz a lakosság körében bizonytalanságot, félelemérzetet vagy akár pánikot keltsenek, igen. De ehhez nem feltétlenül csak ilyen módszereket lehet alkalmazni. Láttunk olyat is, a lengyeleknél például, hogy vasútvonalak mellett hajtottak végre robbantásokat. Azután, ha jól emlékszem, volt olyan eset, amikor a németeknél a vasútirányító rendszerbe nyúltak bele, úgy, hogy egy vasútvonalon ne lehessen közlekedni, és akkor lehetett nézni, hogy milyen irányba, hogyan, milyen hatékonysággal terelik a vonatokat. És ott vannak olyan módszerek is, mint például a különböző merényletek:

a német Rheinmetall vezetője ellen terveztek merényletet, azután volt, talán a cseheknél egy lőszerraktár-robbantás, a lengyeleknél pedig bevásárlóközpont-tűz.

De ide tartozik az is, amikor „eltévednek” a drónok és átjönnek NATO-területre, illetve amikor kifejezetten katonai erőkkel vagy eszközökkel próbálják mérni azt, hogy ha repülőgépekkel, hajókkal túl közel kerülnek más légtérhez, felségvizekhez, akkor hogyan reagál az adott ország, mik a reakciói. Mindez nemcsak azt a célt szolgálja, hogy benne legyenek a rendszerekben, illetve zavart keltsenek, hanem azt is, hogy ha adott esetben konfliktusra kerül sor, akkor azt ne csak katonai eszközökkel vívják meg, hanem a bentlétnek, a jelenlétnek az élesbe fordításával. Tehát amikor már nem egyszerűen egy vasútvonal nem működik, hanem összeomlik a vasútirányítási rendszer. Vagy olyan is lehet, amikor nem technikai felkészületlenség miatt nincs áram, hanem azért, mert úgy nyúlnak bele az elektromos hálózatok irányítórendszereibe, hogy országos vagy regionális áramszünet keletkezzen. Ilyen az is, ha bele tudnak nyúlni a telekommunikációs rendszerekbe: például elmegy a mobilhálózat. Vagy a kormányzati kommunikációs rendszerek esetében, amikor vészhelyzetben az ellenséges képességek miatt nem lehet megfelelően reagálni.

Ezt szerte Európában csinálják, szinte kivétel nélkül valamennyi országban.

Különösen a Baltikum lehet kísérleti terep, mert bizonyos értelemben földrajzilag is izolált Európától. Van ugyan szárazföldi összeköttetés Lengyelország irányába a Suwałki-folyosón keresztül, de csak kb. 100 kilométer hosszú ez a szakasz az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi terület és Belarusz között. A terepviszonyok is olyanok, hogy egy katonai támadás esetén viszonylag könnyen lehet haladni. Ott lehet – ha lehet ezt így mondani – orosz részről külön ilyen módszerekkel próbálkozni, már csak azért is, mert ezzel azt tesztelik, hogy a szövetségi rendszer, a NATO hogyan reagál erre: komolyan veszi, vagy nem veszi komolyan.

— És ha elég sokat próbálkoznak, az altatja az ellenség figyelmét. Feltételezem, ez is a célok között van.

Telkes András a teljes egészében (és ingyenesen) az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában arról is beszél, hogy

- szerinte milyen formában jelenhetnek meg Magyarországon is az orosz hibrid hadviselés Nyugat-Európában már látott módszerei,

- hogyan lehetne kizárni a magyar állami - és főleg külügyi - informatikai rendszerekből az orosz jelenlétet,

- mely technológiák és módszerek gyorsítják a dezinformációs műveleteket,

- miközben az AI-jal készített tartalmak életszerűbbé válnak, saját magukat is leleplezhetik,

- milyen európai fejlesztések válnak az orosz hackerek és a korrupciós hálózatok célpontjává.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk