KULT
A Rovatból

A 10 legjobb magyar dalszöveg

Összegyűjtöttük a szerintünk leginkább elgondolkodtató, frappáns, vagy csakúgy örökre emlékezetes hazai dalszövegeket.


Fontos: a lista nem rangsorban, hanem ABC sorrendben van. Köztes sorrendet nem akartunk, illetve nem is igazán tudtunk volna felállítani.

Bár sok népszerű szövegírónak több szerzeménye is olyan színvonalú, hogy méltán felkerülhetett volna ide, egy szerzőtől csak egy dalt válogattunk be – akkor is, ha több zenekart felölel az életműve.

Az eredmény így kétszeresen szubjektív lett, de ez már csak egy ilyen műfaj :) A meghallgatáson túl a címekre kattintva el is olvashatjátok a szövegeket.

Akkezdet Phiai – Budepesmód

Az underground hiphop és a slam poetry műfaja egyaránt híres a szavak mesteri kezeléséről, így nem meglepő, hogy a kettőt ötvöző Akkezdet Phiai brillírozik ezen a téren. Update: a formáció 2019. január elsején jelentette be, hogy feloszlik.

Süveg Márk és Závada Péter „nem középiskolás fokon” játszanak a magyar nyelvvel, szövegeik költeményként felolvasva ugyanannyira megállják a helyüket, mint elrappelve. A már címében is rendhagyó Budepesmód olyan rímpárokkal fest egyedi hangulatképet fővárosunkról, mint a dús szád/duschbad, vagy a komplexus/konzervhús – de más téren is bővelkedik meglepő hasonlatokban.

Derültégből – AZ

A Derültégből szintén hiphopban utazik, zeneileg némi jazzes beütéssel, illetve a refrénekben tiszta énekkel (a csapatnak két frontembere van, Sulyok Ádám a rapbetétekért, Pető Krisztián pedig a többiért felel). AZ címet viselő szerzeményük igazi nyelvi bravúr: szövegében nem kevesebb, mint három alkalommal mennek végig a teljes ABC-n. Először szavanként haladva, majd a verzében egymás után következő, alliteráló sorokkal, végül pedig újra szavanként, de felváltva elölről és hátulról (A-Z, B-V stb.) Ez így leírva talán nem tűnik nagy számnak, de meghallgatva és elolvasva annál lélegzetelállítóbb. Ráadásul a sorok tartalmilag sem ütnek el egymástól, ami tovább növeli a szerzők teljesítményét.

Európa Kiadó – Romolj meg

A ’80-as évek legendás underground csapata mostanában ismét koncertezik, sőt két évtized kihagyás után új lemezt is kiadtak. Vitathatatlan azonban, hogy legmaradandóbb alkotásaik a hőskorban születtek. A Romolj meg című számnál aligha akad jobb példa Menyhárt Jenő szövegírói zsenialitására: gyönyörű és őszinte szerelmi vallomás bontakozik ki előttünk, az ilyenkor szokásos sablonokat teljesen mellőzve. Zenével együtt, a lassan áramló és rendkívül szuggesztív előadásmódnak köszönhetően még nagyobbat üt az egész.

Hiperkarma – Szerinted

Bérczesi Róbert vitán felül a magyar könnyűzene egyik legzseniálisabb, egyben legszomorúbb sorsú egyénisége. A hiperkarmával a 2000-es évek első felében két azóta is mérföldkőnek számító lemezt készített el, melyeknek köszönhetően hatalmas rajongótáborra tettek szert. A frontembert azonban elkapta a showbiznisz mókuskereke, egyre mélyebbre süllyedt drogfüggőségében, amire 2007-ben az egész zenekar ráment. Három éve úgy tűnt, sikerült legyőznie a kábítószert: maga köré gyűjtötte a többieket és újra koncertezni kezdtek, sőt régóta késlekedő harmadik lemezük befejezésére is ígéretet tettek. Sajnos ebből nem lett semmi, Bérczesit alig fél év után ismét bedarálta a gépszíj. Vigaszdíjként mindössze az a pár új dal maradt meg, amelyeket a rövid visszatérés idején bevettek a koncertműsorba. Ilyen a Szerinted is, amely hihetetlenül sűrű szövegével még az átlagos hiperkarma szerzeményeket is felülmúlja. Gyakorlatilag nincs benne instrumentális rész, négy perc folyamatos „darálással” állunk szemben, a végeredmény mégis fülbemászó.

Hobo – Bolond lett a bölcsből

Földes László 2009 őszén adta ki Circus Hungaricus című lemezét, amely nem az akkor hivatalosan még működő Hobo Blues Band keretein belül, hanem szólóanyagként jelent meg. Az album tökéletes korképet fest napjaink Magyarországáról, szövegei igencsak keserű hangvételűek, világosan megmutatják Hobo kiábrándultságát a manapság uralkodó társadalmi, politikai viszonyokból. A Bolond lett a bölcsből a lemez egyik kulcsdala, alcíme (Utószó a 20. századhoz) egyben témáját is előrevetíti.

rajz hobo

Szalai Attila rajza Hobóról

Kiscsillag – Van-e szándék

Lovasi András nevét a legtöbben még mindig a Kispál és a Borzzal kötik össze, nem véletlenül, hiszen életművének túlnyomó részét ezzel a zenekarral alkotta meg. Mi most mégis egy Kiscsillag számot választottunk tőle, amely alig kétperces játékideje ellenére teljességgel formabontó nézőpontot tár a szemünk elé. A szituáció egy futó egyéjszakás affér, aminek körülményeit a lány bőrébe bújva ismerjük meg. Hamar kiderül az is, hogy a másik fél nem más, mint maga a frontember. A dolog igazán viccessé az „ugye nem gondolod, hogy én is ilyen csaj vagyok?” sorral válik, amire ugye a történések éppen rácáfolnak. Lovasitól egyébként nem idegen ez a látásmód, a Mol kútnál című dalban szintén külső szemlélőként festi le önmagát, bár ott csak mint mellékszereplő jelenik meg.

Neurotic – Brék

Pajor Tamás a Neurotic élén a ’80-as évek talán leglázadóbb zenészfiguráját testesítette meg, afféle romlott prófétát, akire fiatalok tömegei tekintettek kétes értékű példaképként. Az életmódjába belekódolt elkerülhetetlen haláltól minden bizonnyal csak a Hit gyülekezetébe való megtérése mentette meg. Ennek hatására teljesen megtagadta korábbi énjét, Amen néven alapított keresztény rockzenekart, illetve több szólólemeze is megjelent. Kicsit talán túl is kompenzálta a dolgot: interjúiban rendszeresen kijelenti, már attól is rosszul lesz, ha csak meghallja valamelyik régi dalát. Pedig a Neurotic nem túl bő (17-18 számos) repertoárja tele van bravúros szövegírói megoldásokkal. Ezek közül is kiemelkedik a Brék – vagy ahogy sokan emlegetik, a Mozi –, amely egyes vélekedések szerint az első hazai rapdalnak tekinthető.

Quimby – Viharon túl, szélcsenden innen

A Kilégzés című lemezen szerepel ez a szintén mindössze kétperces „szösszenet”, amelyben Kiss Tibor fantasztikus metaforákkal festi le a drogokkal megvívott győztes harcát. Mint ismert, ez az album azt követően jelent meg, hogy a frontember másfél évet töltött egy komlói elvonón, ahol testileg és lelkileg is új emberré vált. Ennek tökéletes lenyomata a Viharon túl, szélcsenden innen: bár mondanivalója nagyon is direkt és bárki számára könnyen értelmezhető, mégis olyan köntösbe van csomagolva, amit a legnagyobb költők is megirigyelhetnének. A minimál-hangszerelés csak tovább erősíti a vallomás személyes hangvételét.

Sziámi – Apokalipszis itt és most

Müller Péter Sziámi egyik legnagyobb dala – ezzel a kommentárral látták el az Apokalipszis itt és most youtube-ra feltöltött verzióját, és mi is egyetértünk a minősítéssel. Az egész szöveg elég szürreális, tele van meglepő költői képekkel és rímpárokkal (pl. „ha te dugsz, nem kell a Seduxen”), de abszolút visszaadja azt a lázadó életérzést, amely miatt a Sziámihoz hasonló underground zenekarok annyira népszerűek voltak a fiatalok körében az előző rendszer utolsó évtizedeiben.

Tai Chi Teacher – Kiskosz

A Tai Chi Teacher annak ellenére számít az egyik legtermékenyebb hazai formációnak, hogy lényegében hobbizenekar: tagjai közül mindenkinek van civil foglalkozása. Mégis, megalakulásuk óta minden évben kiadtak egy hét-nyolc számos lemezanyagot, mindegyiket egy adott koncepcióra felfűzve. Kiskosz című daluk a globális felmelegedés témáját járja körül, egy fenntartható fejlődéssel foglalkozó pályázaton még díjat is nyertek vele pár éve. Elgondolkodtató szöveg remek rímekkel (Huszti Gergely érdeme), ráadásul feszes rockritmusban, így koncertslágerként is tökéletesen megállja a helyét.

Ha tetszett az összeállítás, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Rákay Philipék a választás után visszaléptek a mohácsi csatáról szóló filmhez kért támogatástól
Rákay Philip csapata visszavonta a film támogatási kérelmét. A 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket. A forgatókönyv első változatára már kaptak korábban 5 milliót.


Alig öt nappal az április 12-i országgyűlési választás után, április 17-én visszavonták a mohácsi csatáról szóló, Mohács 1526 című film közel egymilliárd forintos támogatási kérelmét. A film producere korábban elutasításról beszélt, a Nemzeti Filmintézet szerint viszont a gyártó lépett vissza – írta a Telex.

A projekt mögött álló FP Films Kft. 956 millió forintot igényelt a film gyártás-előkészítésére. A produkció 2024 júliusában már kapott ötmillió forintot a forgatókönyv első változatának elkészítésére.

A most visszavont 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket.

A forgatókönyvet Kis-Szabó Márk, Szente Vajk és Rákay Philip írta, a producer Fülöp Péter volt. Az alkotói kör nem ismeretlen a nagy költségvetésű állami produkciók világában: a Most vagy soha! című Petőfi-filmhez korábban 4,7 milliárd forint állami támogatást kaptak, annak forgatókönyvét is Rákayék jegyezték, Fülöp a producerek között volt, az FP Films pedig az egyik gyártócégként vett részt a munkában.

A mohácsi film alkotói korábban arról beszéltek, hogy a produkciót a csata 500. évfordulójára, 2026-ra szeretnék elkészíteni. Szente Vajk egy nyilatkozatában kiemelte, hogy a történet már készen áll, és II. Lajos királyt egy árnyaltabb, a valósághoz közelebb álló figuraként akarták bemutatni.

Rákay Philip korábban így kommentálta a készülő filmet: „Előre megnyugtatnék minden fanyalgót, nem fogunk győzni a végén.”

A producer, Fülöp Péter a Telexnek azt állította, hogy a pályázatot a Nemzeti Filmintézet „visszadobta”. A Nemzeti Filmintézet ezzel szemben azt közölte a lappal, hogy a pályázó vonta vissza a kérelmet április 17-én.

Egyelőre nem tudni, hogy a gyártó miért döntött a visszalépés mellett, és hogy tervezik-e a későbbiekben újra benyújtani a kérelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Hátsó kertből indult, mára az „ország legkedvesebb minifesztiválja lett” - Zalában bulizva segíthetsz az állatokon
Egy hátsókertes házibuliból két év alatt nőtt ki az "ország legkedvesebb fesztiválja" Zalában. A Pankkutya Fesztivál három nap alatt 40 fellépőt és 50 programot ígér, miközben minden profitját egy állatmenhelynek adja.


Manapság látjuk, hogy minden fesztivál hasonló problémákkal nyüglődik - állítják legalábbis a Pankkutya megálmodói - ugyanaz a fellépőhad és tarthatatlan árak, miközben azt érezzük, ezt az összes többi fesztiválon megkapjuk. Szapek Gergő az idén szállt be a szervezői kör mellé, mellette pedig az egyik alapító, Varga Vencel mesélt a fesztivál történetéről.

A Pankkutya Fesztivál ötlete zeneipari szereplők barátságából áll, így 2024-ben, egy zalaegerszegi hátsó kertben hat fiatal összehozta a házibulik fesztiválfeelingjét.

V.V.: Az ország minden tájáról hoztak fiatalok kutyatápot, amivel a helyi menhelyt akartuk kicsit jobb helyzetbe hozni. Több, mint 100-an hoztak saját italokat, és a klasszikus értelmében vett batyusbál túl jól sikerült, hogy ne próbáljuk meg nagyobban. Testvéres, családi projektként indultunk, konkrét célok nélkül, de szerencsénkre túl korán kaptuk a bíztatást, hogy mennyire kellene már egy olyan fesztivál, ami "pont azt képviseli, amit mi gondolunk" - jelentsen ez bármit is.

Így is történt. 2025-ben már Zalaegerszeg város segítségével átköltöztek a "hivatalos helyszínre", ahol a Gébárti Tóstrandon két napon át akusztikus koncertek várták a nagyérdeműt, mindezt kutyatápért cserébe. Több, mint három tonna kutyatáp gyűlt össze, a Pankkutyának pedig országosan kezdték megismerni a nevét.

Idén, május 28-29-30-án már három naposra duzzadva, és két színpaddal készülünk. Úgymond egy teljesértékű fesztivál lettünk, hiszen 200 kempingezőnk van, illetve a bérleteink fele is elkelt.

- számol be négy héttel a kezdés előtt Szapek - Igazából innentől a cél az, hogy minden gördülékenyen menjen a fesztiválon magán, illetve hogy a fellépőink is legalább olyan jól érezzék magukat nálunk, mint a fesztiválozók.

Idén már 200 kempingező lesz a Pankkutyán

A fellépői gárda pedig valóban versenybe tudna szállni nagyobb eseményekkel is. A hazai alternatív, rock, és feltörekvő szcénákból rengeteg név bukkan fel.

V.V.: Mi külön büszkék vagyunk, hogy idén elmondhatjuk, hogy

akusztikban ellátogat hozzánk Mehringer Marci, Co Lee, Kolibri, de hangos koncertekből is olyan nevekkel büszkélkedhetünk, mint a Fish!, vagy a Hűvös. Na meg lesz három külföldi banda is nálunk, az még számunkra is hihetetlen.

Szapek Gergő szerint az ekletikus lineup a fontos: Igen, folyamatos a fejlődés, de közben fontos, hogy "hű maradjon a fesztivál magához", mert nálunk nem a gigászi sztárok adják a fesztivál ízét, hanem az az elképzelés, hogy szerintünk kik lesznek a következő évek legnagyobbjai, vagy szerintünk kik a legizgalmasabb előadók itthon. Azt tudni kell, hogy itthon rengeteg zenei réteg a nyári szezonban szinte teljesen inaktív lesz, mert mondjuk kommersz fesztiválok nem merik bevállalni, hogy hardcore punk, vagy akár emo bandákat is merjenek hozni. Szerencsére mi bátran meríthetünk mindenhonnan.

Tavaly is az volt a legizgalmasabb, amikor látszólag a fellépő nem a saját közönségével talákozott, és így is óriási élmény volt ez mindkét oldalnak

- teszi hozzá Vencel

Idén új kampányelem a "visszahozzuk a gyerekkorodat" felkiáltás is, ami teljesen a közönséghez való alkalmazkodásból fakad.

V.V.: Tavaly kaptunk egy helyi gimnázium tanárától számháborúhoz kártyákat, amit unaloműző jelleggel bedobtunk a kempingben.

Tíz percen belül azon kaptuk magunkat, hogy több száz felnőtt és fiatal rohangál az egész fesztiválon gyermeki vigyorral, mert annyira beütött ez a játék náluk.

Idén összeszedtük az összes gimis-nyári tábori játékot a délelőttökre, ami szerintünk közel hasonló élményt nyújthat. Persze a számháború is marad.

A számháború biztosan marad

A kihívásokról is őszintén beszéltek:

Sz.G.: Azt tudni kell, hogy elképesztő költségek vannak az első években, hiszen "tábort, közönséget építünk", így készülni kell arra is, hogy az első pár Pankkutya úgymond tőke nélkül jön létre, és a támogatások illetve a jegyvásárlás tartja fent. Ugyanakkor tudjuk/látjuk, hogy alapvetően az összes fesztivál nehéz helyzetben van anyagilag, szerencsére nekünk a fesztivált kell eltartani, hiszen minden résztvevőnk önkéntes alapon, szerelemből dolgozik ezen.

V.V.: Illetve tudatosan nem akarunk nekiugrani egy 3-4000-es eseménynek, bár nem titkolt cél, hogy szeretnénk az évek alatt odáig nőni. Szerintem erre csak akkor van esélyünk, ha lassabban építkezünk, és "kelendőbbek leszünk", mint amennyit tudunk adni magunkból.

2026-ban a cél tehát az, hogy sztenderd opcióvá váljon mindenki számára a Pankkutya.

V.V.: A régióban szerencsére sok fesztivállal nem kell versenyezni, mert amik vannak a környéken, azok teljesen mást képviselnek és van is nekik létjogosultságuk. De azért az ország minden tájára lövünk, hiszen mi is utaztunk annak idején hosszú órákat Orfűre, Debrecenbe, bárhová egy jó buliért, úgyhogy

a cél az, hogy amikor tavasszal tervezgetik az emberek a nyarukat, a Pankkutya Fesztivál egy opcióként, sőt, az árából fakadóan akár egy biztos pontként szerepeljen a naptárukban.

Sz.G.: Azt gondolom, hogy a kicsi fesztiváloké a jövő, ebben pedig szeretnénk az egyik legkülönlegesebb lenni, mind a jótékony, jófej jelleg miatt, mind pedig amiatt, mert évről évre magunkra tudunk licitálni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Tiniként lebénult az arca, női cipőket árult, Magyarországon forgatta az első filmjét, és majdnem meghalt a motorján… kétszer is – George Clooney 65 éves
Egy jókora grizzly miatt érkezett a ’80-as évek elején hazánkba, de csalódnia kellett. Később Hollywood legnagyobb sztárja és legkelendőbb agglegénye lett… míg nem „szelídítették”.


George Timothy Clooney 1961. május 6-án született a Kentucky állambeli Lexingtonban, egy olyan családban, amely szoros kapcsolatban állt a szórakoztatóiparral. Édesapja, Nick Clooney ismert televíziós műsorvezető és híradós volt, édesanyja, Nina Bruce pedig szépségkirálynő és a város egyik tanácsosa. George a nővérével, Adeliával nőtt fel egy összetartó családban, amely éppoly nagyra értékelte a humort, mint a kemény munkát. Clooney-ék kapcsolata a showbiznisszel mélyen gyökerezik. George nagynénje, Rosemary Clooney az 1950-es és ’60-as években híres énekesnő és színésznő volt, olyan slágereiről ismert, mint a „Come On-A My House” vagy a „Mambo Italiano”. A nagybátyja, José Ferrer pedig elismert színész volt, aki Oscar-díjat nyert az 1950-es  Cyrano de Bergerac című filmben nyújtott alakításáért.

A híres rokonai ellenére egyébként George-nak viszonylag szerény gyermekkora volt. A kentucky-i Fort Mitchellben található Blessed Sacrament Schoolba járt, mielőtt a családjával az ohiói Columbusba költözött volna, ahol az apja híradós bemondóként vállalt munkát. Majd a család később visszatért Kentuckyba, és az Augusta nevű kisvárosban telepedtek le.

George a helyi gimnáziumba járt, ahol átlagos tanuló volt, de a sportban, különösen a baseballban és a kosárlabdában kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

Tizenéves korában a Bell-féle bénulás nevű betegséggel küzdött, amely az arc egyik oldalának ideiglenes megbénulását okozza. Ez az élmény önbizalom-hiányossá tette őt, és óvatosabbá mások ítéleteivel szemben.

George állapota azonban végül javult, és ennek köszönhetően tanulta meg elmondása szerint a rugalmasságot és az empátiát.

A magyar medve esete

Miután 1979-ben leérettségizett, beiratkozott a Northern Kentucky Universityre, ahol televíziós újságírást tanult. Hamar rájött azonban, hogy az igazi szenvedélye a színészet, ezért 1982-ben otthagyta az egyetemet, és Los Angelesbe költözött, hogy hollywoodi karriert építsen. Az ottani kezdeti éveit azonban küzdelem és bizonytalanság jellemezte. Számos alkalmi munkát vállalt, többek között női cipőket árult, építőmunkásként dolgozott, és dohányt vágott, hogy fizetni tudja a lakbért, miközben persze folyamatosan meghallgatásokra járt.

Az első filmjét épp Magyarországon forgatta, ez volt a Grizzly II: Revenge, amely Szőts André rendezésében Budapesten és Pilisborosjenőn forgott. Olyan, akkor még ismeretlen színészek voltak a szereplőtársai, mint Laura Dern, Charlie Sheen (aki Karate kölyök főszerepét mondta le emiatt, mivel előbb elígérkezett ehhez) vagy Timothy Spall (a Harry Potter-filmek Peter Pettigrew-ja), de azért akkor már nagyobb nevek is, mint például az Indiana Jones-filmek Sallahja, John Rhys-Davies vagy az akkor már Oscar-díjas Louise Fletcher (Száll a kakukk fészkére). Aznap, amikor Clooney, Dern és Sheen megérkeztek Magyarországra, hogy megkezdjék a jeleneteik forgatását, a film társproducere, Joe Proctor közölte a másik producerrel, Csikós-Nagy Zsuzsával, hogy elfogyott a pénzük, majd 30 perccel később le is lépett, sorsára hagyva a forgatáson már jelen lévő kb. 300 embert. Csikós-Nagy ezt az infót azonban nem árulta el senkinek, és kétségbeesetten kereste a módját, hogy a film továbbhaladhasson. Szerencsére megjelent egy japán befektető, aki elegendő pénzt biztosított a film elkészítéséhez. Csikós-Nagy később elmondta, hogy Clooney-val, Dernnel és Sheennel fantasztikus volt együtt dolgozni: mindhárman izgatottan várták a forgatást, sőt, még a film díszleteinek és kameráinak mozgatásában is segédkeztek, és bármikor rendelkezésre álltak, amikor szükség volt rájuk.

Az akkori magyar kormány végül azonban a számlák ki nem fizetése miatt lefoglalta a forgatáshoz használt felszerelés nagy részét; ennek következtében pedig nem tudták elvégezni az utómunkálatokat, így a filmet sem mutatták be. 2007-ben egy munkapéldány illegálisan felbukkant az interneten, de végül csak 2020-ban sikerült azt befejezni, és 2021-ben, vagyis több mint 37 évvel a forgatása után kerülhetett csak a közönség elé.

Épp ezért Clooney első hivatalos áttörése csak 1984-ben következett be, amikor egy kisebb szerepet kapott az E/R című tévésorozatban (nem tévesztendő össze a későbbi ER-ral, vagyis a Vészhelyzettel). Ez az orvosi szitkom csak egy évadot élt meg, és bár nem aratott sikert, Clooney-nak értékes tapasztalatot és egy kisebb ismertséget hozott. Az 1980-as évek során aztán továbbra is tévézett, vendégszerepeket vállalva olyan népszerű sorozatokban, mint a Gyilkos sorok, az Öreglányok vagy a Roseanne. Szerepelt több alacsony költségvetésű filmben is, köztük a Return to Horror High-ban (1987) vagy A gyilkos paradicsomok visszatérésében (1988), az erőfeszítései ellenére azonban nehezen sikerült állandó munkát találnia, gyakorta szembesült elutasítással.

Ross doki rendel

Majdnem a kilencvenes évek közepéig kellett várnia arra, hogy sztár legyen, 1994-ben starolt el ugyanis a Vészhelyzet, amelyben Dr. Doug Ross szerepét kapta. A Michael Crichton által készített sorozat azonnal sikert aratott, George pedig a sármos, de problémás gyermekorvos megformálásával világszerte közismertté vált. A Vészhelyzet ugyanakkor nemcsak a sztárságba repítette őt, hanem szexszimbólummá is tette.

A sorozatban töltött ideje alatt kétszer jelölték Emmy-díjra és háromszor Golden Globe-ra, ő viszont elhatározta, nem hagyja magát tévés színészként beskatulyázni. Elkezdett hát filmbeli lehetőségeket keresni, mivel komoly színészként akart érvényesülni Hollywoodban. Első jelentősebb szerepét 1996-ban kapta, amikor Quentin Tarantino, Harvey Keitel és Juliette Lewis mellett játszott a Robert Rodriguez által rendezett Alkonyattól pirkadatigban. Ez olyannyira bejött, hogy egy romkom (Szép kis nap!) után, 1997-ben már magát Bruce Wayne-t, azaz Batmant játszotta a Batman és Robinban. S bár a filmet a kritikusok széles körben lehúzták, és gyakran emlegetik a Batman-filmek leggyengébb darabjaként (Clooney maga is szégyelli), azért sikeres volt, így George karrierje továbbra is virágzott, és hamarosan sikeresebb projektekkel tért vissza. (A Vészhelyzetből az 5. évad után, 1998-ban szállt ki, csupán két epizódban tűnt fel később, a hatodikban és az utolsó, tizenötödikben, amolyan nagy visszatérésként.) Olyan filmek következtek, mint a The Peacemaker (1997), a Mint a kámfor (1998), a Sivatagi cápák (1999), az Ó, testvér, merre visz az utad? (2000), a Viharzóna (2000), az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (2001), a Széftörők (2002) vagy a Solaris (2002).

A filmet rendezte…

Ekkoriban már Hollywood egyik legkeresettebb színésze volt, s bár folytatta is ebbéli tevékenységét, ekkor már valóra válthatta legfőbb vágyát is, hogy filmeket rendezzen. A direktori debütálására 2002-ben került sor az Egy veszedelmes elme vallomásaival, amely többnyire pozitív kritikákat kapott.

Így folytathatta a szenvedélyét következő projektjével, a Good Night, and Good Luckkal (2005), amely viszont már hatalmas kritikai sikert aratott, összesen hat Oscar-díjra jelölték, köztük George-ot is a legjobb film és a legjobb rendező kategóriában. Mégsem ezért nyerte el akkor a szobrot, hanem színészként az ugyanabban az évben bemutatott Sziriánáért (2005) a legjobb férfi mellékszereplők közt.

S bár azóta számos filmet rendezett (pl. Bőrfejek, A hatalom árnyékában, Műkincsvadászok, Suburbicon, Az éjféli égbolt, Iskola a pult mentén, Egy csónakban), és még többen szerepelt, a 2005-ös szakmai sikereit azóta sem tudta túlszárnyalni, igaz, színészi Oscar-jelöléseket még be tudott zsebelni, méghozzá a Michael Claytonért (2007), az Egek uráért (2009) és az Utódokért (2011), valamint A hatalom árnyékában (2011) forgatókönyvéért. Az Argo-akcióért (2012) pedig kapott még egy Oscart produceri minőségben.

Aktivizálta magát

A karrierje során Clooney mélyen elkötelezte magát különféle humanitárius ügyek és a politikai aktivizmus mellett. Hírnevét és erőforrásait arra használta, hogy felhívja a figyelmet fontos globális kérdésekre, és hogy kiálljon a társadalmi igazságosság mellett. Az egyik legjelentősebb ilyen tevékenysége a szudáni Dárfúrban végzett munkája, amit többek között népirtás sújtott. 2006-ban George több más hírességgel, köztük Brad Pitt-tel és Matt Damonnal együtt megalapította a Not On Our Watch nevű szervezetet, hogy felhívja a figyelmet a dárfúri válságra, és segítséget nyújtson az erőszak áldozatainak. Clooney többször is ellátogatott a régióba, hogy találkozzon a menekültekkel, és felhívja a figyelmet a helyzetükre. Még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is felszólalt a kérdésről, 2012-ben pedig letartóztatták a washingtoni szudáni nagykövetség előtti tüntetés során.

George aktivizmusa ugyanakkor kiterjed a környezetvédelmi kérdésekre is, illetve sok helyen felszólalt olyan fontos ügyek kapcsán, mint a megújuló energia és az éghajlatváltozás.

Motorbalhék

2007. szeptember 21-én Clooney és akkori barátnője, a realitysztár Sarah Larson megsérültek egy motorbalesetben, a New Jersey-i Weehawkenben, amikor a motorkerékpárjukat elgázolta egy autó. A kocsi vezetője azt állította, hogy Clooney jobbról próbált előzni, míg a színész szerint az autó sofőrje balra indexelt, majd hirtelen jobbra kanyarodott, és így beléjük ütközött. Szerencsére egyikük sem sérült meg komolyabban. 2007. október 9-én aztán a Palisades Medical Center intézmény több mint két tucat alkalmazottját fizetés nélküli felfüggesztéssel sújtották, mivel kiderült, hogy a szövetségi törvényt megszegve belekukkantottak Clooney orvosi adataiba.

Majdnem tizenegy évvel később aztán a filmsztár újra balesetet szenvedett: 2018. július 10-én megint egy motoron ült, amikor elgázolta őt egy autó Szardínia szigetén, miközben épp A 22-es csapdája (2019) című minisorozat forgatásra tartott.

Clooney akkor enyhe sérülésekkel kórházba került, de gyorsan felépült.

Amal, az agglegényidomár

Clooney-t a karrierje nagy részében Hollywood egyik legkívánatosabb és leginkább megrögzött agglegényeként tartották számon. Számos (és nem túl hosszú) románca ellenére gyakran kijelentette, hogy nem szándékozik újra megnősülni, miután első házassága a színésznő Talia Balsammal 1993-ban (négy év után) válással végződött. Ezután olyan hírességekkel járt általában rövidebb ideig (és persze többek között), mint Kelly Preston, Kelly Rutherford, Cameron Diaz, Renée Zellweger, Lucy Liu vagy Krista Allen. Clooney egyébként gyakran viccelt azzal, hogy élete leghosszabb kapcsolata egy Max nevű csüngőhasú malachoz kötődik, akit még Kelly Prestonnal fogadtak magukhoz, ám a szakításuk után is a színésznél maradt, egészen a 2006-os haláláig. Vagyis összesen 18 évet voltak együtt…

George a házasságról alkotott nézetei azonban megváltoztak, amikor 2013-ban megismerkedett Amal Alamuddinnal, egy rendkívül elismert nemzetközi emberi jogi ügyvéddel. Egy közös barátjuk mutatta be őket egymásnak, George-ot pedig azonnal lenyűgözte Amal intelligenciája, szépsége és az igazságosság iránti szenvedélye. A kapcsolatuk gyorsan virágzott, mígnem 2014. szeptember 27-én, egy fényűző szertartás keretében házasságot kötöttek az olaszországi Velencében. Ők ketten a világ egyik legjelentősebb „power couple”-jává váltak, a befolyásukat pedig arra használják, hogy kiálljanak az általuk fontosnak tartott ügyek mellett.

2017-ben aztán George és Amal szülők lettek, méghozzá egy kétpetéjű ikerpáré; a fiút Alexandernek, a lányt Ellának neveztek el.

Az apaság pedig új dimenziót hozott az akkor már 56 éves George életébe, aki gyakran beszélt arról, milyen mély hatással volt rá, hogy szülő lett. Illetve kifejezte azt a vágyát is, hogy a gyermekei erős empátiával és társadalmi felelősségtudattal nőjenek fel, így e szellemben nevelik őket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a Tűzben edzett férfi – „Újraélesztette” a Netflix a kultikus akciófilmet sorozatformában, de vajon megérte?
Most Denzel Washington nélkül folytatódik a Man on Fire. A hangulat ismerős, mégis egészen más élményt nyújt, mint az eredeti. Ez az a fajta feldolgozás, ami biztosan reakciókat vált ki. A kérdés csak az, hogy ez előnyére válik-e.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. május 05.



A Man on Fire, avagy a Tűzben edzett férfi sokak számára nem egy mindennapos akciófilm volt, hanem egy Tony Scott-klasszikus, az akciókorszak egy meghatározó darabja volt 2004-ben. Scott stílusa: a gyors vágások, a zaklatott, mégis kontrollált kameramozgás és a nyers érzelmi töltet olyan intenzív élményt teremtett, amely a mai napig etalonnak számít a műfajban. Bevallom, én nem kedveltem annyira a direktor stílusát. Nem csoda, hogy amikor a Netflix bejelentette a történet sorozatos újragondolását, sokan egyszerre lettek izgatottak és szkeptikusak.

Pedig akad bőven alapanyag. A. J. Quinnell regénye nem egyetlen történetet kínál, hanem egy egész karakterívet: John Creasy figurája több könyvön keresztül fejlődik, így a sorozat formátum kifejezetten indokoltnak tűnhet.

A kérdés inkább az volt, hogy sikerül-e új életet lehelni ebbe a világba, és sikerül-e az emberek fejében elkülöníteni a netflixes verziót Denzel Washington alakítása után. Az új változatban Yahya Abdul-Mateen II veszi át John Creasy szerepét, és már az első epizódok alapján kijelenthető: nem próbálja másolni elődjét, hanem saját értelmezéssel próbálkozik. Ez a döntés kifejezetten jót tesz a sorozatnak. Az ő Creasy-je törékenyebb, sérültebb figura, akit nemcsak a fizikai, hanem a lelki sebek is folyamatosan gyötörnek. Washington az alkoholba menekült, ám Mateen alakítását látva ő inkább funkcionális alkoholistának tűnik, mintsem mentsvárként gondol az italra.

A történet egy elhibázott CIA-akcióval indul, amelynek egyetlen túlélője Creasy. A trauma nem múlik el nyomtalanul: évekkel később is a múlt árnyaival küzd, és saját magát hibáztatja társai haláláért. Ez az alapvetés egyértelműen a karakterdrámára helyezi a hangsúlyt, legalábbis kezdetben. A sorozat bátran vállalja ezt a lassabb, introspektívabb felütést, majd az első rész végén egy váratlan húzással kizökkenteni a nézőt ebből a melankolikus hangulatból és igazán beindulnak az események. Meglepő módon ez a rész teljesen működik.

A cselekmény a nagyfilm Mexikója után most Brazíliába helyeződik át, ami ismerősen hathat, de mégis egy kicsit más.

A történet vizuálisan is profitál ebből: a zsúfolt, kaotikus favelák és a luxusban úszó riói penthouse-ok között erős a kontraszt. A sorozat ügyesen kihasználja ezt a környezetet, és sikerül megteremtenie azt a nyers, földközeli atmoszférát, amely egy ilyen történethez szükséges. Nem ússzuk meg azonban a sárga szűrőt, hogy mindenki tudja valahol latinamerikában vagyunk… de ez már szerintem hollywoodi tradíció.

Ami az akciót illeti, a sorozat nem okoz csalódást, legalábbis részben. Amikor beindulnak az események, feszült tűzpárbajokat és kifejezetten jól koreografált közelharcokat kapunk. Ezek a jelenetek emlékeztetnek arra, miért működött az eredeti történet is. Ugyanakkor hiányzik az a vizuális túlzás és stilizáltság, ami Tony Scott filmjét igazán egyedivé tette. Itt minden visszafogottabb, realistább, ami nem feltétlenül hiba, csak más élményt nyújt. Ha valaki az eredeti Tűzben edzett férfi hangulatra/stílusára vágyik, azt sajnos itt hiába keresi.

A mellékszereplők terén kifejezetten erős a felhozatal. Bobby Cannavale, Alice Braga és Scoot McNairy mind hozzák a tőlük elvárható szintet.

Én nagyon kedvelem Scoot McNairyt, aki bár korábban bizonyította, hogy képes árnyalt, emlékezetes karaktereket hozni, itt sajnos elég sablonos egydimenziós szerepet játszik. Ez egyébként az összes mellékszereplőre igaz, a forgatókönyv nem adott sokat a színészek kezükbe, igazi karakteríve maximum Mateennek van.

A sorozat tempója sem mindig egyenletes. Az első négy epizód után például úgy tűnhet, mintha a főkonfliktus már viszonylag korán lezárulna, ami kissé megtöri a lendületet. Innen a sztori egy kicsit új irányt vesz. Illetve a fordulatok sem ütnek akkorát, mint kellene. A csavarok többsége előre sejthető, és bár nem zavaróan gyengék, nem is emelik ki a sorozatot a hasonló produkciók közül. Aki már látott egy kémes akciófilmet is (az elmúlt időben sok van belőlük, ezen a héten is legalább három új érkezik), az már az első pillanatban fogja tudni, kik állnak minden mögött.

Kyle Killen filmográfiája vegyes képet mutat. Korábbi projektjei alapján nem feltétlenül számít a néző kiemelkedő eredményre és ez érződik is.

A sorozat korrekt, működőképes, de ritkán mer igazán nagyot húzni. Inkább biztosra megy, mintsem kockáztasson, ami egy ilyen alapanyag esetében kissé csalódás. Nem akarok nagyon szigorú lenni, mert nem bántam meg, hogy végignéztem a szériát, de nem adott semmi kiemelkedő élményt.

Érdekes sajátosság, hogy nem igazán alkalmas háttérben futó tartalomnak, ahogy a Netflix elképzeli a modern sorozatozást. A többnyelvűség miatt, (a portugálul beszélő helyiek és Creasy spanyol próbálkozásai) folyamatos figyelmet igényel. Ez viszont egyben erőssége is: hitelesebbé teszi a világot, és jobban bevonja a nézőt. Nekem tetszett, de szerintem nézőket fog veszíteni miatta.

Végül is ez az új feldolgozás egy korrekt, helyenként kifejezetten erős akciósorozat, amely azonban ritkán lép túl a saját árnyékán.

Nem lesz kultikus státusza soha, mint az eredeti filmnek, de nem is vall kudarcot. Inkább egy stabil, nézhető adaptáció, amely tisztességgel használja fel az alapanyagot, még ha nem is hozza ki belőle a maximumot.

A befejezés nyitva hagyja az ajtót a folytatás előtt, ami logikus döntés, hiszen az alapanyag még bőven kínál lehetőségeket. A kérdés már csak az, hogy lesz-e elég lendület és néző a folytatáshoz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk