KULT
A Rovatból

10 klip az elmúlt 40 évből, amire nagyon szívesen emlékszünk

Hogyan lehet egy jó számmal vagy egy jó alapötlettel viccnek is rossz klipet forgatni? Az összeállításból kiderül.


A videomegosztó oldalak a retro klipek kimeríthetetlen tárházának bizonyulnak. Természetesen imádjuk a nyolcvanas-kilencvenes évek zenéit, ezért is bántó, sőt, már-már fájó, milyen minőségű klipek készültek abban az időben.

Vajon miért váltak ezek a klipek mára ennyire bárgyúvá vagy viccessé?

Például azért, mert már az alapkoncepció is rossz. Vagy jó az alapötlet, de az első perc után unalomba vagy viccbe fordul a jelenet. Láthatunk dermesztő jelmezeket szerencsétlen koreográfiával ötvözve, és olyan animációs megoldásokat is, amelyektől egy profi szakember már akkor sikoltozott volna. Nem volt pénz rendezőre, vagy volt pénz rendezőre, csak a rendezőnek nem voltak ötletei, vagy lettek volna ötletei, de már nem maradt pénz profi operatőrre? Nem tudjuk...

Szubjektív listánkon tíz vizuális bűnténynek számító klipet mutatunk be. Tartsatok velünk!

1. Pap Rita - Csovi Csovi Jasper (1994)

Az énekesnő a nyolcvanas évek végén, az Interpop fesztiválon tűnt fel. A kilencvenes évek elején produkált férjével, Bodnár Attilával (Modern Hungária) hatalmas lemezeladásokat. Először egy feledhető formációt hoztak létre, majd a kudarc után saját kiadót alapítottak, és nekiláttak a slágergyártásnak. Egy kaptafára készült gyermekdalok tömegével spammelték a lemezboltokat, slágerlistákat. Egyébként óriási sikert arattak, talán részben a borzasztó, és éppen ezért könnyen megjegyezhető dalcímek miatt. A gyerekeknek bejöttek ezek az egyszerű, kedves, szájbarágós témájú nóták. A gyerekek szülei közül már nem mindenkinek... A dalok és a klipek közül kiemelkedik az agyonjátszott Csovi Csovi Jasper. Dermesztő.

2. Záray Márta - Homokóra

Azt hiszed, nem lehet eladni úgy egy dalt, hogy az énekesnő az égvilágon semmit nem csinál, csak ül egy karosszékben? Akkor tévedsz! Záray Márta örökzöld slágere erre a példa. A gyönyörű hangú énekesnő férjével, Vámosi Jánossal alkotott híres és kedvelt duót. Célközönségük a szép melódiákra és magyar szövegű dalokra vágyó középkorúak és idősek voltak. Az 1977-ben kiadott Homokóra (Farkas Nándor és ifjabb Boros István alkotás) az egyik legismertebb melankolikus hangulatú sláger, a rádiós és televíziós kívánságműsorok kötelező darabja.

3. Ossian: Sörivók (1988)

Koncertfelvétellel, lendületesen indul a klip, aztán feltűnnek az Ossian tagai, ahogyan az utcán mennek, majd a nagyon gagyi kocsmai jelenetet látjuk, és az ember elneveti magát. Innentől egy percig sem tudjuk komolyan venni a klipet. Talán elég lett volna a koncertjelenetekből összevágni a videót. A kevesebb néha több... Pedig az Ossian az egyik legjobb hazai zenekar volt, hatalmas rajongótáborral. A nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek közepéig 7 stúdióalbumot adtak ki. Aztán feloszlottak, újjáalakultak, hogy a 2000-es években egy botrányosan sikerült koncerttel írják be magukat a negatív rekordok közé.

4. Zoltán Erika - Pop-Hopp (1991)

Nem találtuk a szavakat, amikor először láttuk. És képtelenek voltunk értelmezni a jelmezeket. Itt volt pénz forgatásra, profi szakemberek dolgoztak rajta, az eredmény - igazán ütős koncepció hiányában - mégis középszerű. Lehet, hogy tévedünk, de az az érzésünk, hogy Zoltán Erika társának (későbbi férjének), a táncos Robby D.-nek a keze van a dologban. A klip külön érdekessége az egyik háttértáncos, aki ismerős valahonnan. Kire emlékeztet? Ja, hogy ő Robby D!

5. Dolly Roll - Arrivederci Amore (1985)

A Hungária feloszlása után alakultak, és alig kezdtek a közös munkához, már elképesztő sikereket értek el. A klasszikus felállással, Flipper Öcsivel és Zsoldos Gáborral 1987-ig zenéltek, és még pár évig a csúcson voltak. Aztán a kilencvenes évek közepére kifulladt a dolog. Kicsit szüneteltették a közös munkát, aztán gyerekdalokkal próbálkoztak. (A Tipi-Tapi Dínónak éppen olyan bizarr a címe, mintha Pap Rita és Bodnár Attila adta volna.) Hiába, a régi fény megkopott. Ebben a bájosan egyszerű, romantikus, naiv, stúdióban felvett klipben még fénykorában láthatjuk a 2008-ban elhunyt Flipper Öcsit.

6. R-Go - Ergo: létezem (1983)

Szikora Róbert mindig is profi szórakoztató mester volt, és kiválóan ráérzett az R-Go megalapításakor, hogy milyen rést kell betölteni a poppiacon. Éppen ezért döbbentünk meg, amikor a feledés homályából újra előtört ez a klip. Az egyetlen értelmes magyarázat, hogy ez csak a Pulzushoz vagy más zenei műsorhoz készült sebtében elkészített felvétel.

7. Lord - Egyedül (1990)

Kiváló példa arra, hogy mi történik, amikor menet közben megakad a történet. És arra, hogy a jó alapkoncepciót miként lehet elrontani brutálisan rossz technikával és átgondolatlan forgatókönyvvel. A jobb sorsra érdemes szombathelyi Lord a nyolcvanas évek rockhullámát lovagolta meg, vegyes sikerrel. Nem voltak olyan rosszak, valaki igazán tolhatott volna a zenekarba egy kis pénzt, a tinédzserek imádták őket. Kár értük.

8. Pa-Dö-Dő - Szédült éjjel (1989)

A duci, színes hajú, nagyszájú lányokat is az Interpop fesztiválnak köszönhetjük. 1989-ben bombaként robbantak a köztudatba, és tíz-tizenöt éven át alig volt rendezvény, amelyen ne látták volna őket szívesen. Részben azért, mert értettek ahhoz, hogyan kell a közönséget bevonni, jó hangulatot teremteni egy -egy koncerten. Kezdetben persze a klipjeik nem lépték túl a vicces, aranyos, kreatív, de azért elég fapados szintet - erre bizonyíték a Szédült éjjel is. Mondjuk ezen legalább nem unatkoztunk.

9. Szandi: Szerelmes szívek (1991)

Szemtelenül fiatal volt, amikor először feltűnt egy klipben kis sapkával a fején. Tinik ezrei votak oda érte az első perctől fogva, könnyen lehetett azonosulni a tizenéves kislánnyal, akik talán ők is lehetnének. Fenyő Miklós jó menedzser volt, és a kicsilány fülbemászó slágereket kapott. De ez a klip... A legkisebb probléma vele az, hogy a Nyugatinál lévő Meki belső terét használták. Az első percben rájöttök, mi vele a gond.

10. Csongrádi Kata: Millió rózsaszál

A világért sem akarjuk bántani az 50 felettiek és a betelefonálós kívánságműsorok halhatatlan kedvencét, a bájos Csongrádi Katát. Csak két kérdésünk lenne. Mitől klip az, ahol csak sétál valaki egy ablak előtt? És miért kellett rózsaszín ködbe burkolni a fejét?

Ti mit tennétek a listára?

Ha tetszett az öszeállítás, ajánld másoknak is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk