KULT
A Rovatból

10 halhatatlan filmes szállóige

Sokan és sokszor használják ezeket a mondatokat - néha nem is sejtve, hogy valamelyik filmből valók.


Állandóan idézünk a filmekből, időnként tisztában vagyunk a forrással, időnként azt sem tudjuk, hogy a mondat, amit használunk, valamelyik moziból való. A honvedelem.hu – bevallottan nagyon szubjektív – listájára ezúttal tíz szállóigét válogattak háborús vagy háborús hátterű filmekből.

1. Casablanca

Az 1942-es Kertész Mihály-film zárómondata számtalan feldolgozásban szerepel (hogy csak a két legismertebbet említsük, Woody Allen Játszd újra, Sam! és Kusturica Macska-jaj című filmjében), de mi magunk is számtalanszor használjuk különböző (főleg abszurd) szituációkban Humphrey Bogart legendás mondatát. Érdekesség, hogy azon ritka kivételek közé tartozik, amit a magyarok is eredeti nyelven idéznek: „I think this is the beginning of a beautiful friendship.” (Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.)

2. A tizedes meg a többiek

Szállóigék tucatjával ajándékozta meg a köznyelvet az 1965-ös kultikus film. A Keleti Márton rendezte alkotás a háborús körülményeket esetlenségükkel, humorukkal és fonákságaikkal együtt mutatja be. Sinkovits Imre zseniális a szerepében, Dobozy Imre forgatókönyvíró pedig megírta az egyik legtöbbször idézett magyar filmes mondatot: „Az oroszok már a spájzban vannak!”

3. 300

A képregényesített film (vagy filmesített képregény) eléggé megosztotta a nézőket: van, aki értékelhetetlen szemétnek tartja, mások esküsznek rá, hogy minden idők egyik legizgalmasabb ábrázolását látjuk. Az azonban vitathatatlan, hogy rengeteget idézünk belőle. A legismertebb természetesen a rúgással egybefűzött mondat, amely a meg nem alkuvás és a büszkeség szinonimája lett: „This is Sparta!” (Nem, csak spártai!)

4. Jó reggelt, Vietnam!

Robin Williams talán legjobb filmje címében hordozza legjellemzőbb mondatát. 1965-ben Adrian Cronauer rádióst azért helyezik Vietnamba, hogy kicsit felturbózza a harci morált. Ő pedig valami egészen eszelős módon hajtja végre a parancsot a mikrofon mögött. Legendás beköszönését mindenki ismeri: „Jóóóóóó reggeeeeeeeelt, Vietnaaaaaam!”

5. A leghosszabb nap

Az 1967-es monstre alkotás Ken Annakin rendező legemlékezetesebb munkája. A leghosszabb nap a partraszállás történetét igyekezett aprólékosan bemutatni a korszak legnagyobb sztárjainak közreműködésével. Éppen részletgazdagsága miatt lett egy kicsit nehezen követhető, de így is számtalan mondata maradt meg emlékezetünkben. Norman Cota dandártábornok (Robert Mitchum kiváló alakításában) a második hullámmal érkezett az Omaha partszakaszra. A kilátástalan öldöklésből minél hamarabb szerette volna kivinni embereit, ezért mindenáron rést akart ütni a védekező németek állásain. Hogy jobban értsék a parancsot, egyszerűsítve is elmagyarázta az okát: „Ezen a parton csak kétféle ember maradhat: aki már meghalt, és aki ezután fog meghalni.”

hon-a_leghosszabb_nap

6. Patton

Többször leírtuk már, hogy a 2. világháború egyik legtehetségesebb tábornokának hadvezéri képességei mellett minősíthetetlenül trágár stílusa maradt meg a leginkább az emlékezetben. George C. Scott 1970-ben meggyőzően alakította a szabadszájúságába belebukó főtisztet. Az egyik legjellemzőbb jelenetben a káplán megkérdezi tőle, hogy szokta-e olvasni a Bibliát, amit az ágya mellett látott. Patton a rá jellemző módon felelt: „Hogyne, minden istenverte éjjel.”

hon-patton

7. Ryan közlegény megmentése

Spielberg 1998-as mesterműve bemutatója óta alapvetésnek számít a műfajban. A film kulcsfigurája Miller százados (Tom Hanks), aki zárkózott és hallgatag személyiségével mítoszokat generált maga körül. A film dialógusainak visszatérő eleme, hogy valójában ki lehet ő és mit csinált a háború előtt. Egy ilyen beszélgetés alkalmával mondja ki Reiben közlegény (Edward Burns) a kedvenccé vált mondatot: „Nekem is van anyám, neked is van anyád, a századosnak is van anyja... Na jó, neki talán nincs...”

hon-ryan_kozlegeny

8. Forrest Gump

Minden idők egyik legtökéletesebb filmje bár nem hagyományos háborús mozi, de mivel az egész cselekményre hatással van

a vietnami konfliktus, nyugodt szívvel válogattuk be a listára. Gump (Tom Hanks) végig ontja magából azokat az aranyköpéseket, amelyek önmagukban bugyutának tűnnek, valójában azonban különböző társadalmi és generációs rétegek véleményének tudatosan és mesterien sűrített esszenciái. A vietnami háborút egyetlen óriási mondattal jellemzi, s ezt valószínűleg az akkori katonák zöme is így fogalmazta volna meg, ha sikerül ennyire tömören kifejeznie magát: „Mindig nagyon sokat mentünk és mindig egy Charlie nevű fickót kerestünk.”

hon-forrest_gump

9. A szakasz

Oliver Stone 1986-os alapműve óriási vihart kavart az amerikai mozikban. Chris Taylor (Charlie Sheen) pokoljárása a vietnami háborúban megdöbbentő részletességgel mutatja be azt, amikor megszűnik a racionális gondolkodás és a bajtársiasság fogalma. A filmet záró monológ is kultikussá vált, itt összegzi Sheen (ma már közhelynek ható módon) a háborút, amit szerinte az Államok gyakorlatilag önmaga ellen vívott: „Ahogy utólag visszagondolok, úgy érzem, hogy nem is az ellenséggel harcoltunk, hanem saját magunkkal.” (I think now, looking back, we did not fight the enemy; we fought ourselves.)

10. Apokalipszis most

A háborús filmek egyik legbetegebb és legkultikusabb darabjában keresve kell olyan szereplőt találni, aki nincs teljesen bekattanva. Coppola 1979-es mozija szintén a vietnami háborúba kalauzol, ám teljesen más megközelítésben, mint ahogyan a nézők addig megszokhatták. Az egyik legbizarrabb figura Kilgore ezredes (Robert Duvall), aki csak azért foglal el egy lázadó falut, mert arrafelé remekül lehet szerinte szörfözni. Miután légi támogatást kér, a vadászrepülők pedig leszórják a napalmot, a tűztenger előtt félmeztelenül szörfözni induló Kilgore elégedetten mondja ki a film (és a filmtörténelem) egyik legismertebb szállóigéjét: „Imádom a reggeli napalm szagát!” („I love the smell of napalm in the morning.”)

Forrás: honvedelem.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk