KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Pacsival jelzi, ha baj van - egyedülálló munkát végez Gofree, a gluténjelző kutya

Magyarországon ez az egyetlen erre kiképzett segítő kutya, pedig az ételérzékenyek számára életmentő lehet, ha tudják, miből nem ehetnek. Gofree gazdájával, Bengyel Nórával beszélgettünk.


Egy kutya odamegy a gazdájához, aki egy lyukas tetejű üveget tart a kezében. Az üveg alján egy kis liszt látható. A kutya megszagolja, majd a mancsával egy pacsit ad az üvegre. Ezzel jelzi, hogy a liszt glutént tartalmaz, Emma nem ehet belőle.

Emma cöliákiás, vagyis gluténérzékeny, ez egy élethosszig tartó diétát kívánó autoimmun-betegség. A kislány ráadásul hiperérzékeny, a legkisebb keresztszennyeződéstől is rosszul van.

Az édesanyja szakemberek segítségével képzett ki egy kutyát, Gofree-t arra, hogy mindig jelezze, ha gyanús élelmiszer kerül az otthonukba – így tudják megelőzni a rosszulléteket és az esetleges súlyos betegségeket. „Gofree képzésének az ötlete onnan indult, hogy amikor megpróbáltam kiválasztani, melyik élelmiszert vegyem le a polcról a kislányom számára, mindig arra gondoltam, milyen jó lenne, ha valaki meg tudná nekem mondani, tartalmaz-e glutént - mondja Bengyel Nóra.

Ez a rizsliszt mentes:

Log into Facebook

null

„A kislányom szervezete minimális mennyiségű glutént sem tolerál. Elindul tőle az autoimmun folyamat. Ez különböző tüneteket okozhat: többek közt hányást, hasmenést, fejfájást, általános rosszullétet. Ha egy gluténérzékeny nem tartja a szigorú gluténmentes diétát, olyan betegségek kialakulását kockáztatja, mint a diabétesz vagy a krónikus gyulladás, de depressziót és meddőséget is okozhat a rosszul beállított étrend.”

Bengyel Nóra úgy tapasztalta, hogy a gluténmentesként forgalmazott ételek és alapanyagok egy része sem megfelelő a kislányának, mert gyakori a keresztszennyeződés, vagyis az, hogy gluténtartalmú élelmiszerekkel egy légtérben gyártották, tárolták, csomagolták az adott alapanyagot, így „szennyeződött” gluténnel.

„Vannak olyan cöliákiások, akiknek a szervezete a keresztszennyeződést még elbírja, és nincsenek durva tüneteik, mások milligrammoktól is rosszul vannak. A dietetikusunk mesélte, hogy egy hölgynek el kellett költöznie, mivel a közelében élelmiszer-feldolgozó üzem működött, és a levegőből hozzá eljutó gluténtól rosszul lett. Tehát nem csak étkezéssel kerülhet be, egy gluténérzékeny eleve nem dolgozhat emiatt pékségben.”

Bengyel Nóra elmondja, hogy az emberek nem is gondolnák, mennyi nehézséget okozhat egy ilyen szigorú diéta. A kislányánál elő sem fordulhat, hogy ha váratlanul megéhezik, csak bemegy egy üzletbe, vesz magának valamilyen élelmiszert és megeszi. A büfék és éttermek 99 százalékában semmit sem fogyaszthat. És ez nem csak egyszerű kellemetlenség, ez a társas kapcsolatokat is rombolja.

Ha elmegy táborba, a kislányának a reggelitől a vacsoráig mindent előre be kell csomagolnia több napra, hogy biztosan gluténmentes ételeket kapjon. Hiába hiszik azt sokan, hogy ők meg tudják oldani egy gluténérzékeny gyerek étkeztetését, számtalan hibát lehet ejteni, ha valaki nem elég gyakorlott, nem a téma szakértője, nem ebben él. Ráadásul arra is figyelni kell, hogy az olyan foglalkozások is veszélyesek lehetnek számára, mint a só-liszt gyurmázás, amikor a búzaliszt ott száll a levegőben játék közben…

„A szociális és társas kapcsolatok középpontjában mindig valamilyen közös étkezés áll, márpedig ezekből a közös étkezésekből a különböző ételérzékenyek vagy autoimmun betegséggel küzdők kimaradnak, és ezt nagyon nehéz megélni. Főleg egy gyereknek. Az ezzel járó feszültség pedig kihathat egy gyermek pszichés állapotára is.”

Az iskolai fellépés is stresszhelyzet lehet. Amikor szereplés után mindenki kap valamilyen kis ajándékot, mondjuk csokit, csak az ételérzékeny gyerek nem. Ezeket a szomorúságot okozó szituációkat a mindennapos küzdelem, a gyakori orvosi vizsgálat, vérvétel, kontroll mellett a szülőknek is nehéz elviselniük, de igazán mélyen az ezzel az állapottal együtt élő gyerekek élik meg.

„Gofree-t nem csak azért képeztük ki, hogy ellenőrizni tudja az ételt, hanem azért is, hogy egyfajta támaszként és társként legyen a kislányom mellett. Kiegyensúlyozottabb és boldogabb az élet, amióta segítő kutyája van.

Felnőttként nyilván már nem lesz ennyire nehéz számára ez a helyzet.”

Gofree kiképzésének előzménye az, hogy Bengyel Nóra 7 éve dolgozik a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületnél önkéntesként, terápiás kutyafelvezető lett. Mivel a kisfia autizmusban érintett, őmellette már van segítő kutyájuk. Fontos szerepet tölt be a kisfia életében, szoros a kapcsolat, sokat köszönhetnek a fejlesztésében a kutyának, vele teljesebb életet élhet a mindennapokban.

Bengyel Nóra részt vesz egy speciális, szemléletformáló programban is: idősek otthonába, gyerekcsoportokba, iskolákba, óvodákba mentek el és mutatták egy-egy sérüléssel, fogyatékossággal élő gazdi segítségével, milyen munkát végeznek a segítő kutyák.

Miután az egyesületnek kiképeztek egy vércukorszintet jelző kutyát egy diabéteszes kislány támogatására, Nóra utánanézett angol nyelvű weboldalakon, hogy ki lehet-e a glutént szagolni. Felvette a kapcsolatot amerikai kiképző szervezetekkel, amerikai gazdákkal, skype-on beszélgetett velük, információkat szerzett. Majd adódott egy lehetőség: szóltak neki, hogy van egy 3 hónapos, menhelyre leadott kiskutya jó idegrendszerrel.

„A segítő kutyák képzését kölyökkorban a legjobb elkezdeni. Fontos, hogy az állatnak jó idegrendszere legyen, ne féljen, ne támadjon, ne zökkentse ki egy-egy erősebb ingerközeg, mint amilyen a bevásárlóközpont. Ezért sem alkalmas erre a feladatra minden kutya.

Szerettem volna külsős szakembert bevonni a képzésbe, aki irányít minket, segít nekünk. Szlovéniában találtunk Maja Golobra, kiautóztunk hozzá, megnézte Gofree-t, és elvállalta a munkát, azzal a feltétellel, hogy időnként nála kell lennie a kutyának. Emellett folyt az online betanítás.

Tavasszal befejeződött a képzés, ezután jött volna a vizsga a biztosok előtt. Ez úgy zajlik, hogy ők jegyzetelnek, a kutyának el kell végeznie a törvényben leírt vizsgafeladatokat, különböző szituációkba rakják külső és beltéri helyszíneken a kutyát, és figyelik, hogyan viselkedik. Csakhogy jött a járvány, a karantén, az Országos Rehabilitációs Központot, ahol vizsgázott volna, lezárták. Nyáron újrakezdődtek a képzések, de miután a képzés és a vizsga olyan helyen zajlik, ahol tömeg van, a gyerekem miatt nem vállaltam a kockázatot. Remélem, jövőre újra megpróbálhatjuk.”



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: