hirdetés

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

„Itt nyilvánítottam magam végérvényesen demilitarizált övezetnek” – vásárhelyi találkozások holtakkal, élőkkel

Felrémlik 50, 80 év gimnáziumból, kollégiumból, laktanyából. Kollégánk született pestiként ifjúkorában néhány évet a dél-alföldi városban töltött. 45-50 évvel később visszatért nosztalgiázni.

Link másolása

hirdetés

Amikor a Szeged-Békéscsaba között közlekedő személyvonaton utazom Hódmezővásárhely-Népkert állomásig, soha nem kell az órát néznem, elég megpillantani a kertváros néhány házát, hogy tudjam: hamarosan megérkezem. Így van ez már 50 éve, azóta, hogy megkezdtem tanulmányaimat a Bethlen Gábor Gimnáziumban. Ki tudja, hányszor tettem meg ezt az utat azóta.

Most kifejezetten évfordulós célokkal jöttem. Egyrészt 46 éves érettségi találkozónkra (tavaly a Covidtól való félelem és szeretett osztályfőnökünk, Gulyás Lászlóné, Zsuzsa néni halála miatt elhalasztottuk), másrészt, hogy átvegyem azt a nemcsak méretében, hanem tartalmában is hatalmas könyvet, amelyet a Cseresnyés Kollégium 80 éves történetéről írt és állított össze Pataki Béla, a Kollégium tanára.

Szépen rendbe hozták a „kisállomás” épületét, a patinás majolika-oszlopokat, a resti, ahol egykor egyik haverunk mindig legurított egy nagyfröccsöt és ahol négy és fél évtizeddel ezelőtt Gavallér törzsőrmester minden eltávozásra igyekvő bakát megvendégelt, akár olyan áron is, hogy az áldozat lekéste a vonatot. Persze nem állom meg, hogy ne vessek egy pillantást a síneken és az országúton túlra, a laktanya egyik épületére, amely mellett egy fatoronyban többször voltam őrszolgálatban. Leszerelésem napján, ami egybe esett 20. születésnapommal, nyilvánítottam magam végérvényesen „demilitarizált övezetnek.”

Odakint már a tram-train sínei kanyarognak, egyelőre még csak próbajáratok mennek. Milyen jó lesz majd, hogy ha a gimnáziumba igyekszem, nem kell végig gyalogolni az Ady Endre utcán, bár annak is megvan a bája a Szőke cukrászdával, és a gyönyörű platánsorral, amely sértetlenül megúszta a nagy városrendezést, és közben számolhatom a lépteimet, hogy hányadiknál találkozom egy régi ismerőssel. Most az első innen jó messze van, az unitárius temetőben. Jövőre lesz 20 éve, hogy elment az egyik legjobb barátom, ALS-ben szenvedett, 47 évet élt, de soha nem hallottam panaszkodni, sőt, akkorákat röhögni senkivel nem lehetett, mint vele. Most már együtt nyugosznak csodálatos édesanyjával, aki 17 évvel élte őt túl, és utolsó percéig hihetetlen életerő áradt belőle.

Három évvel ezelőtt már a kezembe foghattam a 80 év tanúi című kötet mintapéldányát, a járvány és az anyagiak miatt azonban csak nemrégiben készült el a végleges kiadás.

hirdetés
Pataki tanár úr megszállott lelkesedéssel kutatja az 1938-ban létrehozott első tanyasi kollégiumból kialakult intézményt, az egykori diákok és tanárok sorsát, a fotós, tárgyi és szöveges emlékeket, amelyekből valóságos város- és kortörténet is kirajzolódik.

Elárulja nekem, hogy még legalább két könyvre való anyagot gyűjtött össze, miután a közösségi médiában is elindította a kutatást és az emlékezők, a régi barátokat, szerelmeket keresők azóta is folyamatosan árasztják el az oldalát. A könyv hivatalos bemutatója szombaton, október 2-án lesz a vásárhelyi református ótemplomban, sajnos erre nem tudok elmenni, így aztán a Tanár úr megelőlegezte a könyvet nekem, mint a „lázadó 70-es évek tanújának”. Egy éjszakára szállást is kaptam a hét végére üres kollégiumban, és mit ad a Jóisten, a „lányszárnyon”, ahová a fiúk csak kicsapás terhe mellett tehették be a lábukat, sőt, még azt sem nézték mindig jó szemmel egyes szigorú nevelő tanárnők, hogyha a hallban a lépcsőfeljáratnál folyt az élet gyönyöreinek ártatlan felfedezése. Szobámat kései kárörömmel foglaltam el, ha ezt egykori igazgatónőnk megtudja…

Annak idején rendszerint 7 óra 55-kor indultunk el a gimnáziumba, hiszen csak át kellett mennünk a Szőnyi utcán, és már helyben is voltunk. Főleg az első két évben, amikor még a földszinten volt az osztályunk a Bethlenben. Ahogy végig megyek az udvaron, kortyolok a kútjából, utánozhatatlan ez a fémes íz! A fémszobrász Kamotsay István alkotó emberek és emberpárok domborműveivel vette körül a kutat, amelyre eredetileg Németh Lászlótól kért szöveget, a nagy írónak azonban, aki az 1940-es években a Bethlenben először valósította meg a komplex oktatást, szűk volt ez a keret, így maga a művész töltötte meg a fémlapokat gondolataival. Talán e sorok szolgálhatnak leginkább intelmül nekünk: „Az ember teremt értelme fényében, érzelmi hevében, de sohasem egymagában. A társadalomnak örökösei és örökhagyó tagjai vagyunk.” Erre rímel Németh László egyik gondolata, amit annak idején mi is bevéstünk az agyunkba:

„Az ifjúságnak joga, hogy az életet igényei és eszméi szerint újrafogalmazza. A halál ott kezdődik, ahol erről a jogáról tudatlanságból vagy a könnyebbet keresve lemond.”

És bennünket még tanítottak olyanok, akik az Égető Eszter, a vásárhelyi élet kulcsregénye írójával osztották meg katedráikat, köztük dr. Sipka Sándorné, aki angolóráit szinte mindig kultúrtörténetbe, és humanista erkölcsi mesékbe ágyazta.

A kúttal szemben a tornaterem, amelyből valószínűleg akkor is hallatszana a labdapattogás, ha nem lenne benne senki. „Balogh Imsi tornaterem” – áll a tábla a falán. Nem tiszteletlenség az egykori nagyszerű tanárral, kosárlabda-edzővel szemben, aki szinte szó szerint az életét adta a sportért - egy kosármeccs közben kapott agyvérzést, amiből teljesen soha nem épült fel – mert mindenki így ismerte és nevezte a Városban. Az iskolába vezető ajtó azonban zárva van, körbe kell menni, a tanári folyosón, de így végighaladhatunk a szecessziós épület magas boltíves folyosóján, régi tablók és tudós tanáraink domborművei között.

Az első dolog, ami eszünkbe jut a földszinti osztályról, hogy egyszer a kicsengetéskor barátommal az ablakon át igyekeztünk ki az udvarra, egy rettegett matektanár elkapott és felcipelt minket az igazgatói irodába, de a szépemlékű Grezsa Ferenc igazgató úr nem foglalkozott ilyen apróságokkal. Nem számított neki sem külső, sem kamaszos hóbort, csupán szellemünk épülése és kibontakozása. Nem véletlenül mondta az „osztályfőnöki órán” a fenti eset másik szereplője, hogy hihetetlen szerencsénk volt, hogy ilyen csodálatos tanári kar indított el bennünket az életben, és örökre megmaradunk „bethleneseknek”. Sajnos, kevesen vannak már életben, de itt van köztünk múlt és jelen különleges képviselője, Faragóné Szénásy Emese, akinek édesapja, Szénásy Gyula volt egykor a Kollégium egyik alapítója.

Kicsit szomorúan vesszük tudomásul, hogy a 46 éve érettségizett osztályból csak 11-en jöttek el, már nekünk is van halottunk, a távollévők között akadnak nagyon szomorú sorsok, mégis örülünk annak, hogy mi legalább együtt vagyunk. És arra leszünk figyelmesek, hogy a tanterem órájának fordított számlapja van, és az óramutatók sem balról jobbra, hanem jobbról balra járnak…Az esti vacsoránál aztán felelevenítjük a régi sztorikat, poénokat, klasszikussá vált bemondásokat, valaki felveti, hogy írjuk meg az osztály történetét, többen rám mutogatnak….Innen folytatjuk, de nem 6, nem 4 év múlva, hanem minél előbb…

Másnap kora reggel az Andrássy út elején ténfergek, örömmel látom, hogy még megvan a régi könyvesbolt, és bejáratára kiírták: „itt a hagyományostól eltérő tartalmú könyveket is árusítunk”. A sarkon még áll Somogyi József Szántó Kovács János-szobra. A mi időnkben a kollégiumot is róla nevezték el, aztán rendszerváltáskor visszakapta a Németh Lászlót idéző Cseresnyés nevet. Azért örülök, hogy a 19. század végi agrárszocialista mozgalmának vezetőjéről legalább egy szobor erejéig tudnak ma is Vásárhelyen. És megszólal bennem Cseh Tamás dala Jancsó Miklós Még kér a nép című filmjéből:

„Balgaság, vakhit van ott is a fű alatt…Baksa János odavan, Szántó János odavan”.

Az utóbbi 113 éve, az előbbi alig két napja…

Leülök a Sarokház presszó teraszára egy kávéra, valamikor itt esténként élő zene volt, most rádió ontja a régi slágereket. Közben kinyitják a református ótemplom kapuját. Utoljára tán 1974-ben voltam benne egy igehirdetéssel egybekötött Mozart-koncerten. Akkoriban kertje a Kollégium előtti teret töltötte be, és a földszinten lakó renitens diákok gyakran letaposták a gyönyörű virágokat, ha este kapuzárás után az ablakon keresztül érkeztek haza. A 18. századi ótemplomot 10 évvel ezelőtt újították fel, fenségesen egyszerű, visszaszerezték hozzá a város szülöttének, Tornyai Jánosnak festett bútorait. Kár, hogy ottjártamkor nem szólalt meg az orgona…

Barátommal délelőtt még kimegyünk a katolikus temetőbe, hogy tiszteletünket tegyük Farkas Ferenc tanár úrnál, aki megtanított minket a történelmi és azon túli gondolkodásra és arra, hogy a világon semmi nem fekete és fehér. Négy évvel ezelőtt még éppen Pataki Bélának a Kollégiumról készült filmjének bemutatóján találkoztunk a vásárhelyi Emlékpontban, majd éjszakába nyúlóan beszélgettünk a 20. század abszurd eseményeiről és azok következményeiről, és őszintén kiveséztük a magyar állapotokat is. Korábban mindig ott volt az érettségi találkozókon is, és ott is végkimerülésig folytak a hasonló eszmecserék. Buta közhely, de nagyon hiányzik…

Ismét a „kisállomás”. Emlékszem, amikor még gyakrabban jártam a Városban, előfordult, hogy féltucatnyi cimbora kísért ki, és valaki mindig megkérdezte, tőlem, a született budapestitől: „Mikor jössz legközelebb haza?” A Szegedre tartó vonat előbb 5, majd 10, végül már 20 percet késik. Lehet, hogy csak engem marasztal?


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

A CIB Bank ismét menhelyen élő kutyáknak és cicáknak segít otthont találni

Akciójukkal nemcsak egy kiválasztott állatmenhelyet támogatnak, de felhívják a figyelmet a felelős állattartás fontosságára is.

Link másolása

hirdetés

Országszerte több százezer nehéz sorsú kutya és cica várja a menhelyeken, hogy egy szerető gazdi befogadja őket, sajnos mégis kevesen döntenek az örökbefogadás mellett. A CIB Bank 2019-ben indította útjára az állatok örökbefogadására bátorító kampányát, amely során menhelyen élő nehéz sorsú állatoknak segített új otthont találni, kezdetben két petfluencer Brúnó kutya és Della cica főszereplésével.

Tavalyi kezdeményezésük során számtalan egymásra találáshoz járultak hozzá, és később az újdonsült családokról is beszámoltak közösségi oldalaikon. Idén ismét kutyáknak és cicáknak segítenek az otthon találásban, ezúttal a Csömöri Állatmenhellyel együttműködve. A november 22-én induló programmal próbálják felhívni a figyelmet a felelős állattartás és a hontalan kisállatok örökbefogadásának fontosságára. Érdemes lesz követni a következő npokban a CIB Bank Facebook és Instagram oldalát, hiszen sokféle kutya és cica társkereső profiljával találhatod szembe magad. Ha éppen kutya vagy cica társat keresel, lehet, éppen a gazdikeresők között találod meg a hozzád illő társat.

VIDEÓ: Bemutatjuk a Csömöri Állatmenhelyet!

A kezdeményezés fő célja, hogy minél több kutyus és cica találjon szerető otthonra. A kampány két szálon fut: bankfióki akcióként, valamint online felületeken egyaránt. A programban többek között ötszázezer forintos adománnyal is segíti a CIB a menhely működését.

De ez még nem minden! A CIB idén tovább bővítette a kisállatok támogatását: hitelkártya-akciója keretein belül biztosított lehetőséget arra – a vidéki állatmenhelyek és állatvédők támogatásával foglalkozó Hangya Közösséggel együttműködve –, hogy az akcióra regisztrált hitelkártya-birtokosok 1500 forintot jótékonysági célra fordíthassanak a kártyás vásárlásaik után járó visszatérítési keretükből. Az ügyfelek felajánlásaiból összegyűlt összeggel a Hangya Közösség saját megítélése alapján támogatja a szárnyai alatt lévő menhelyeket.

Az alapítvány tájékoztatása szerint az összegből négy állatotthont támogatnak több mint két tonna élelemmel: a létesítmények összesen 865 kutyát gondoznak. A Hangya Közösség Alapítvány évek óta segíti a vidéki állatmenhelyek munkáját. Céljuk, hogy adományok útján biztosítsák az állatvédők munkájához szükséges tárgyi feltételeket, hogy ők a munkájukkal az állatok mindennapjaiban tudjanak segíteni: alapelvük, hogy a gazdátlan állatoknak is jár az élelem, a meleg holmi és a menedékül szolgáló tető.

hirdetés

Hogy hogyan segíthetsz az állatoknak az örökbefogadáson kívül, ezen az oldalon minden részletet megtalálsz!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Koronavírus-fertőzésben meghalt az év veszprémi mentőse

Dr. Wlassics Katalint megbízható, tapasztalt, nagy teherbírású, segítőkész és szolgálatkész munkatársként jellemezték.

Link másolása

hirdetés

Koronavírus-fertőzésben meghalt az év veszprémi mentősének választott Wlassics Katalin - közölte a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége a Facebookon.

A mentőorvosnak idén májusban ítélte oda a veszprémi közgyűlés az Év Veszprémi Mentőse díjat a betegellátás területén végzett kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként. Egy videót is készítettek róla, amelyben Katalin elmeséli, miért szeretett volna mentős lenni, és mit csinál, amikor éppen nem életeket ment.

Dr. Wlassics Katalin 1986-ban kivonuló orvosként kezdett dolgozni az Országos Mentőszolgálat veszprémi mentőállomásán. Előbb oxyológus szakorvosi vizsgát tett, majd honvédorvostan, katasztrófa medicinából is szakképesítést szerzett. Rendszeresen részt vett az új munkatársak képzésében, szakmai, emberi beilleszkedésüket egyaránt segítette. Határozott, precíz munkavégzésével példát mutatott a kivonuló dolgozóknak. Nem csak munkatársaival, hanem a betegekkel is rövid idő alatt közvetlen és megnyugtató kapcsolatot tudott kialakítani. Betegcentrikussága, és a velük való empatikus bánásmódja példaértékű volt. Kivonuló szolgálatait magas szakmai felkészültséggel végezte. Megbízható, tapasztalt, nagy teherbírású, segítőkész és szolgálatkész munkatárs volt. Az Országos Mentőszolgálat iránti elhivatottságát nap mint nap bizonyította. A ’90-es évek elejétől egészen 2018-ig a légimentés oszlopos tagja is volt. Kimagasló munkája iránymutatás a ma kezdő, fiatal mentődolgozók előtt - olvasható a veszprem.hu oldalon.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KÖZÖSSÉG

Beköltözhetett a közösségi összefogással vásárolt lakókocsiba Maglód egyetlen hajléktalanja

Hiába gyűjtötték össze rá a pénzt, az önkormányzat korábban nem engedte, hogy közterületen parkolják le a lakókocsit. Végül egy leégett ház kertjében állították fel.

Link másolása

hirdetés

Egy leégett ház kertjében állították fel azt a lakókocsit, amiben Maglód egyetlen hajléktalanja lakhat majd, és amit az önkormányzat nem engedett közterületen leparkolni - számolt be róla az RTL Híradó.

Szabó György három hete még egy bokor alatt húzta meg magát. Akkor úgy tűnt, ott is kell maradnia télre. A maglódi civilek ugyanis hiába gyűjtötték össze neki a pénzt egy lakókocsira, az önkormányzat – egészségügyi és járványügyi okokra hivatkozva – nem engedte, hogy közterületen parkoljon. Erről november elején nyilatkozott.

"Az, hogy most lakossági összefogás kezdeményeződött, rendben, értjük, de senki nem szeretné a saját ingatlanán elhelyezni ezt a lakókocsit"

- mondta még november elején Tabányi Pál polgármester.

A hajléktalan férfinak végül egy korábban leégett, lakhatatlan ház tulajdonosa engedte meg, hogy a lakókocsit felállíthassák a kertjében. A tegnap éjszakát már itt is töltötte.

hirdetés
"Fázni nem fáztam, mert azért eléggé jól szigetelt a lakókocsi, úgyhogy teljesen jó volt minden, köszönöm szépen!"

- mondta az RTL Híradónak Szabó György, aki most kezd berendezkedni – a lakókocsiban ugyanis nem csak védett fekhely van, hanem szekrények és polcok is, ahová pakolhatja a kevéske holmiját.

Pacsó Tamás, a civil akció koordinátora azt mondja, szintén összefogásból próbálják lakájossá is tenni a kocsit Györgynek. Egy új matracra, egy szőnyegre és apróbb berendezési tárgyakra is futotta.

"Igazából minden, minden, ami a létezésnek a legalapabb szintjéhez szükséges. Tehát kényelmesen és szárazon tud aludni, ez volt az elsődleges, elsőnek megugrandó feladat"

- fogalmazott Pacsó Tamás.

Szabó György azt mondja, most, hogy van hol laknia, újra dolgozna is: szívesen vállalna például kerti, vagy ház körüli munkákat.

Az RTL Híradó riportja:

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Babát vár az az ausztrál pár, akiknek három gyerekét gázolta halálra egy bedrogozott, részeg sofőr

Az anya úgy érzi, Isten ajándéka a születendő babájuk, aki egyik elhunyt gyermeke nevét kapja majd második keresztnévként.

Link másolása

hirdetés

Örömhírt jelentett be az az ausztrál pár, akiket tavaly szörnyű tragédia sújtotta: babát várnak, miután három gyereküket is elveszítették egy borzalmas balesetben.

Az Abdallah család élete tavaly februárban vett tragikus fordulatot: a 8 éves Sienna, a 12 Angelina, a 13 éves Antony és unokatestvérük, a 11 éves Veronique fagyizni indultak Sydney Outlands nevű külvárosában, amikor egy autó ráhajtott a járdára és halálra gázolta őket. Később kiderült, hogy a sofőr kábítószer hatása alatt és ittasan vezetett.

Samuel William Davidson - aki egyébként kamionsofőrként dolgozik - minimum 21, maximum 28 évet fog börtönben ülni tettéért. Bár a szülőket természetesen nagyon megrázta gyerekeik tragikus halála, sokak döbbenetére megbocsátottak Davidsonnak, és három még életben lévő gyerekükért igyekeznek kitartani.

Most a sok fájdalom után úgy tűnik, egy kis boldogság is érkezett a család életébe. Az anya, Leila az Instagramon jelentette be, hogy babát vár, akit Isten ajándékának gondol.

"Most újra merünk álmodni. A gyerekeim imádkoztak azért, hogy lehessen még egy öccsük vagy húguk. Ez egy új élet, egy kezdet a gyerekek számára. Azzal pedig, hogy látom rajtuk, hogy boldogok és nagyon örülnek, az én életem is újra értelmet nyer. Azt szeretnénk, hogy teljes életet éljenek, amit élveznek, és újra merjenek álmodni. Ezt jelenti számunkra a születendő babánk"

- mondta a 37 éves nő a Daily Telegraphnak.

Azt is elárulta, hogy lánya, Liana motiválta arra, hogy próbálkozzon tovább a hetedik gyerekért, miután egyszer már elvetélt.

A család már megegyezett abban, hogy közösen döntenek majd a baba nevéről, és biztos, hogy egyik elhunyt testvére nevét kapja majd második keresztnévként.

A szülők egyébként megfogadták, hogy bármennyire is fáj a mai napig három gyermekük elvesztése, nem hagyják, hogy elhatalmasodjon rajtuk a gyász, mert nem szeretnék, ha a gyerekeik mindig szomorúnak látnák őket. A tragédia miatt még mindig nem tudnak úgy élni, ahogy eddig, például nem tudnak részt venni egy partin, ahol zene is van, de igyekeznek visszatérni a korábban megszokott életvitelükhöz. Úgy érzik, Leila terhessége egy jel arra, hogy bár rögös az út számukra, de ha tovább haladnak előre, jó dolgok várnak majd rájuk.

Forrás: 7News, Daily Mail


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk