„Egy olyan ember, aki nem tudta volna elmondani, hogy 'hiányzik a gyerekkoromból az a szülői ház', csinált egy filmet, aminek az volt a címe: A kunyhó”
A Magyar Speciális Mozgókép Egyesület szellemileg és fizikailag sérült embereknek ad lehetőséget arra, hogy filmet készítsenek és filmszemléken vegyenek részt. Demény Fefe “A Sztori A Lényeg” című podcastjában beszélgetett az egyesület alapító tagjával és elnökével, Fábián Gáborral többek között a speciális emberek általános megítéléséről, az egyesület céljáról, tevékenységéről, és jótékony hatásáról, valamint arról, hogyan tud egy szellemileg sérült ember filmet írni, rendezni, játszani benne, leforgatni, megvágni és bemutatni.
Fábián Gábor sokáig vendéglátásban dolgozott, közben pedig művelődésszervezőnek tanult és érdekelték a filmek is. Azt mondja, egy megyei lapban látta meg, hogy tőle nem messze tartanak egy filmszemlét, így elment.
- mesélte Gábor, akit nagyon magával ragadott a független filmszemlék világa. Aztán több társával összefogtak, és csináltak egy negyedórás kisfilmet, ami kapásból fődíjas lett. Később pedig több díjat is nyertek.
A forgatások alatt jött egy felkérés, hogy csinálnának-e filmet egy bentlakásos szociális intézményről egy szemlére. Végül két film készült, mindegyik díjat kapott. Gábor később ebben az intézményben kezdett el dolgozni kulturális szervezőként. Ekkor jött az ötlet, hogy miért ne lehetne egy filmszemlét csinálni a fogyatékkal élő emberek számára is.
- mondja Fábián Gábor, aki a beszélgetés során azt is elmesélte, pontosan ugyanúgy zajlik egy filmszemléjük, mint bármelyik másik nagyobb rendezvény, amin korábban járt: blokkokban levetítik a filmeket, értékelnek, beszélgetnek, különböző kulturális programokat szerveznek mellé és díjakat is osztanak. Korábban két fő kategória volt, az egyikben a fogyatékossággal élők alkotásaival, míg a másikban a róluk szóló filmekkel lehetett indulni.
“Volt a speciális filmes kategória, meg a független professzionális filmes kategória. Az egyik a fogyatékosok által készített, a másik a róluk szóló kategória. Ez azért volt nagyon klassz, mert a fogyatékkal élő speciális filmes látta, hogy milyen filmet csináltak a profik róluk. Nagyon érdekes volt, olyan "egymás szemébe" hangulat volt. Mindenki láthatta magát a másik szemében, hogy ki mit gondol éppen, vagy hol tart, hogy csinálják a profik. Ebben benne volt alapban egyfajta tanulás-fejlődés hangulat. A profiknak pedig akkorát lehetett meríteni abból, hogy a sérült emberek hogyan, milyen ötletekkel jönnek elő, milyen történeteket, sorsokat tárnak elénk. Ez egy nagyon jó találkozás volt, illetve még a mai napig is az. Az elmúlt két évben behoztuk, hogy van parafilmes kategória is a mozgássérülteknek, egyéb testi fogyatékossággal élőknek, akik értelmileg nem sérültek.”
A filmszemle a mai napig működik, az idei például Budapesten lesz. Azonban mára egy kicsit nehezebb a dolguk Gáboréknak, hiszen nagyon sokrétű lett a felhozatal, sokan még most is amatőr filmesek, de vannak a témáról szóló egyre profibb alkotások is. Gábor a beszélgetésben bővebben kitér erre is, illetve arra, hogy a jövőben milyen terveik, céljaik vannak még a filmszemlét illetően.
De mesélt arról is: ugyan nagyon jó volt, hogy filmeket készítenek, ezeket beküldik valahova, levetítik, díjakat kapnak érte, de egy idő után már arra is lett igény, hogy megtanítsák a fogyatékkal élő embereknek, hogyan kell filmezni. Így aztán különböző foglalkozásokat, alkotó táborokat, workshopokat kezdtek el szervezni, ahol forgatások mellett közösen tanulnak, szórakoznak, ötletelnek. Gábor szerint ezek segítenek a fogyatékossággal élők fejlődésében, illetve abban is, hogy jobban megértsük őket.
“Ezek az emberek így tudnak kommunikálni. Olyan emberek, akik amúgy nem nagyon tudják megértetni magukat, és nem azért nem tudják megértetni magukat, mert nem tudnak beszélni, hanem mert nem tudják összefűzni úgy a mondatokat, a gondolatokat, amiket szeretnének elmondani, de lehet, hogy egy filmben el tudják mondani."
"Ez az egyik hozadéka. A másik hozadéka, hogy közösségben tudnak lenni, együtt gondolkodnak, együtt működnek, együtt terveznek, együtt szerveznek. A közösségben való együttlét, hogy egyfajta célért tesznek, az is mindenképpen jó. Nagyon jó identitást hoz nekik, hogy ők a filmesek. Meg szoktuk ezt erősíteni, hogy különböző pólókat csináltatunk, és abban mennek ide-oda” - fogalmaz Gábor, aki azt is részletesen elmesélte, hogyan dolgoznak együtt a fogyatékossággal élőkkel, hogyan születnek meg a kész filmek.
A teljes beszélgetést “A Sztori A Lényeg” című podcastban hallgathatjátok meg: