KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Egy betört fejű, bántalmazott csecsemőből is lehet nevetgélő, jó kedvű kisfiú

Magyarországon ma nagyjából 12 ezer gyerek várja, hogy nevelőszülőkhöz kerüljön. De mit jelent ez pontosan, és miben különbözik az örökbe fogadástól?
Láng Dávid - szmo.hu
2018. január 29.



Míra már majdnem 3 éve él nevelőszülőknél. Elváltak a szülei, az anyukája egyedül nevelte őt és a bátyját, és olyan súlyosan terrorizálta őket lelkileg, hogy a fiú 10 évesen felakasztotta magát.

Fizikai erőszak nem történt, a lelki terrorral azonban nem tudott megbirkózni.

Négyéves húga ezután hónapokig egyáltalán nem szólalt meg. A Benedetto Gyermekvédelmi Szolgálat segítségével nevelőszülőkhöz került, ahol rengeteg szeretetet kapott, és nagyjából fél-háromnegyed év elég volt hozzá, hogy aki találkozott vele, ne lássa rajta a nyomát se, hogy trauma érte. Most fog iskolába menni és olyan cserfes, aranyos kislánnyá vált, hogy aligha gondolná bárki, miken ment keresztül korábban.

A nevelőszülőség nem egyenlő az örökbe fogadással

Az emberek nagy része összetéveszti a két fogalmat. De míg az örökbe fogadás egy végleges állapot, a nevelőszülők esetében előfordulhat, hogy hónapok, vagy akár évek múlva a vér szerinti szülő visszakapja a gyermeket, ha a hatóság úgy dönt, javultak a szülő körülményei.

A szülői jogok csak akkor szűnnek meg, ha egy adott időtartamon belül egyáltalán semmilyen érdeklődést nem mutat a gyermeke iránt, vagy ha önként lemond róla.

Az örökbefogadással ellentétben itt nem a szülők várnak a gyermekekre, hanem a gyermekek a szülőkre.

Ha valaki ezt a hivatást választja, a Benedetto munkatársai elbeszélgetnek vele, majd egy pszichológiai teszten is részt kell venniük. Ha az eredmény pozitív, jöhet egy felkészítő tréning, és amennyiben ezen is megfeleltek, kapnak egy írásos engedélyt és bekerülnek a rendszerbe.

Gál Beatrix, a Benedetto Gyermekvédelmi Szolgálat vezetője bántalmazó családban nőtt fel, nevelőapja miatt folyamatos fizikai és lelki erőszakban volt része. Amint betöltötte a 18-at, elköltözött otthonról és évekig alig gondolt múltjára. Azonban amikor 33 évesen megszületett a gyermeke, hirtelen elkezdte felnőtt szemszögből nézni a történteket. Rájött, mennyire kiszolgáltatottak a gyerekek, és ez sokszor fel sem tűnik nekik.

„A gyerekek akkor is kötődnek a szülőhöz, ha megveri, megerőszakolja, lelki terrorban tartja őket. A hozzájuk fűződő érzelmeik olyan erősek, hogy sokszor ennek ellenére felmentik őket” – mondja.

Ez benne is csak utólag, anyaként tudatosult, de ekkor eldöntötte: mindent meg fog tenni azért, hogy egy gyereknek se kelljen hasonlókat átélnie. 2013 végén megkereste a Magyar Pünkösdi Egyházat, velük együttműködve hozta létre a Benedetto Gyermekvédelmi Szolgálatot.

galbeatrix

Gál Beatrix

A kulcs a szeretet és a törődés

Újszülöttől kortól 18 éves korig vannak gyerekek a rendszerben. Nagyon sok az olyan csecsemő, akit a szülei nem vittek haza a kórházból.

Az óvodás korúakat többnyire bántalmazás miatt emelték ki az eredeti családjukból. Ez a korosztály Beatrix szerint általában nem agresszióval válaszol az őt ért traumára, inkább befelé fordulnak. A feladat tehát az, hogy megnyissák őket, és szerencsére jó pár pozitív példa van már erre.

A bevezetőben említett eset az egyik ilyen, egy másik kisfiú pedig 10 hónaposan érkezett hozzájuk koponyatöréssel, olyan súlyosan bántalmazták.

Ehhez képest mára szinte teljesen rendbe jött, nagyjából 2 évesen már folyékonyan beszél, jó kedvű, nevetgélő kisfiú lett belőle, aki ráadásul kifejezetten értelmes is.

„A kulcs a sok szeretet és a törődés. A kisgyerekek szerintem olyanok, akár egy matrica, hihetetlenül ragaszkodnak a környezetükhöz. És szerencsére van egy nagyon erős öngyógyító mechanizmusuk is” – fogalmaz Beatrix.

Nevelt gyerekből nevelőszülői tanácsadó

Letícia 1992-ben született, egy átmeneti időszakot követően három éves korában került nevelőszülőkhöz a húgával együtt. Gyerekkorából jó emlékeket őriz – az őket befogadó házaspárnak két saját gyereke is volt már, de figyeltek arra, hogy ne legyen féltékenység vagy konfliktus köztük.

Vér szerinti szüleikkel azonban nem alakult ilyen jól a kapcsolatuk: havonta látogatták őket szigorúan szabályozott időkeretek között, de legszívesebben kihagyták volna ezeket a találkozókat, annyira rossz volt a viszonyuk velük. Tinédzserként aztán egyre többször került összetűzésbe nevelőszüleivel is, aminek a vége az lett, hogy 16 évesen az ő döntésük eredményeképpen máshová helyezték. Nagykorúvá válásig maradt ennél a családnál, majd önálló életet kezdett.

Három évig önkénteskedett egy alapítványnál, emellett elvégzett egy ifjúságsegítői képzést. Elkezdett dolgozni egy gyermekotthonban, de nevelőszülők felé is szerette volna közvetíteni a tapasztalatait. Így került a Benedetto Gyermekvédelmi Szolgálathoz, ahol tanácsadás a feladata.

„Hiába van most már képzés, az csak az elméleti alapokat tudja átadni, a gyakorlatban minden máshogy néz ki. Ezért kellenek olyan emberek is a szakmába, akik maguk is átélték az egészet” – mondja. Azt viszont nagyon fontosnak tartja, hogy csak olyanok válasszák ezt a szakmát, akik fel tudták dolgozni az őket ért lelki nehézségeket, mert anélkül szinte lehetetlen jól csinálni.

ujszulott2

Van aki a pénzért csinálja, de ez nem feltétlenül baj

Maga a rendszer állami finanszírozású, a nevelőszülők bérét is ilyen forrásból biztosítják. Az összeg függ a nevelt gyerekek számától és életkorától is.

„Annak, aki aggódik azért, hogy biztosan szerető családba kerül e a gyermek, ha a nevelőszülő fizetést kap ezért, azt szoktam mondani, hogy az óvónők és a nevelőotthonok dolgozói is kapnak fizetést. Nem biztos, hogy negatívum, ha egy nevelőszülőnek nincs másik állása is, az viszont nagyon fontos, hogy rendelkezzen a kellő elhivatottsággal. Szeresse a gyerekeket.”

A fizetésért cserébe szigorú elvárások is vannak: a nevelőszülők a szolgálat alkalmazottai. A Benedetto felelőssége, hogy minden rendben legyen a gyerekekkel, ezért folyamatosan nyomon követik, kivel mi a helyzet.

Az állami források nagyjából a napi működés biztosítására elegendőek, plusz terápiákat a kapott adományok arányában tudnak szervezni. Ezek nagyon fontos, de költséges dolgok, így a szervezet köszönettel fogad minden felajánlást.

Céljuk, hogy minél többen ismerjék meg a lehetőséget, mert sokkal nagyobb esélye van az egészséges életre annak, aki családhoz kerül, mint aki család nélkül, vagy bántalmazó családban nő fel. Ha abból a 12 ezer gyerekből, akinek a törvények szerint nevelőszülőknél kéne lennie, de jelenleg nincs számukra hely befogadó családnál, akár csak egy kicsivel többen élhetnek családban az ő munkájuk eredményeként, már megérte.

Ha módodban áll, és szeretnéd is támogatni a Szolgálat működését, a 10918001-00000062-11460013 bankszámlaszámon megteheted. Bővebb információkat a hivatalos honlapon találsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egyik legkegyetlenebb vadászati módszert akarja eltöröltetni 25 ezer magyar
A kotorékozás ellen indított civil kezdeményezés kevesebb mint két hét alatt vált országos üggyé, miután átlépte a 25 ezer aláírást. Az aláírók azt követelik a jogalkotóktól, hogy törvényben tiltsák meg az állatok föld alatti megtámadását.


Több mint 25 ezren írták alá tíz nap alatt azt a petíciót, amely a kotorékvadászat teljes törvényi betiltását követeli Magyarországon. A kezdeményezés villámgyorsan vált országos üggyé, miután a Rókales Alapítvány útjára indította a kampányt.

Kedd délutáni adatok szerint az aláírások száma már a 25 700-at is meghaladta, derül ki a petíció oldalán. Az alapítvány május 30-án indította el a petíciót, amelyben a kotorékozásként ismert vadászati módszer megszüntetését sürgetik.

Ennek során kutyákat küldenek föld alatti üregekbe, hogy ott sarokba szorítsák, megtámadják, megöljék vagy kiűzzék a kotorékban élő állatokat.

„A kotorék nem „vadászati terep”, hanem az állatok lakóhelye, búvóhelye és a kölykök felnevelésének helyszíne.”

A szervezet szerint a föld alatti összecsapások súlyos, gyakran végzetes sérülésekkel és elhúzódó stresszel járnak mind a vadon élő állatok, mind az erre használt kutyák számára.

A vita jogi hátterét az adja, hogy míg az 1998. évi XXVIII. törvény általánosságban védi az állatokat a szükségtelen szenvedéstől, a vadászatról szóló törvény végrehajtási rendelete (79/2004. (V. 4.) FVM rendelet) kifejezetten említi a kotorékmunkát a vadászkutyák feladatai között.

A petíció pontosan ezt a jogi ellentmondást kívánja feloldani egyértelmű törvényi tiltással, mivel az aláírók szerint az állatok zárt, menekülésre alkalmatlan térben való szembekerülése önmagában felveti az állatkínzás tilalmának sérelmét.

A kezdeményezés címzettjei között szerepel az Élő Környezetért Felelős Minisztérium és az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Metallica hosszú előjáték után berobbantotta a Puskás Arénát – Fényképes beszámoló a dupla koncert első napjáról
A Pantera többre volt hivatott az előzenekar-státusznál, a Metallica pedig bő két órát darált, a végére időzített slágerparádéval és egy meglepetés Pokolgép-nótával.
Tóth Noémi - szmo.hu
2026. június 12.



Bő másfél évtizede már láttam a Népstadionban a Metallicát, de akkor kissé túlbecsültem a fizikumomat a pogózás hevében, és a koncert utolsó harmadáról félájultan húztak ki a biztonsági őrök. Ezúttal – letudva a hering-trolizást, majd a kapu- és szektorkereső-golgotát – az ülőhelyem biztonságából szemléltem a víztározóra vagy gigantikus macskaszőr-leszedő hengerre emlékeztető kivetítőket, amelyből nyolc darab volt összesen, miközben már szaggatott az Avatar rendesen. A svéd metálcsapat lendületesen és profin rúgta ránk az ajtót annak ellenére, hogy a körülményes bejutás miatt még csak szállingóztak az emberek. Érdekesen volt megoldva a középen körbejárható színpad, a megszokottnál szélesebb rálátást biztosítva a fellépőkre, bár így a bandák kissé elvesztek a tömegben.

Lélekben már régóta készültem az általam még sosem látott Panterára, erre pont a végtelen sorairól hírhedt büfében értek a legendás banda első riffjei. Számban a hot-dogommal ültem vissza: igazság szerint elég nehéz fejrázva enni, de még nehezebb nem fejet rázni a Panterára. A masszív tömeg mindeközben végig szivárgott befelé, a közönség harmada az előzenekarok végére sem érkezett meg. Bár még világos volt, és nem volt extra látvány sem, csupán némi füst, de odavert rendesen a mezítlábas Phil Anselmo, és – a vikingfetisizmusom miatt különös figyelemmel kísért – Zakk Wylde pedig zseniálisan tépte a húrokat. Volt némi megemlékezés a kivetítőn a 2004-ben meggyilkolt Dimebagről, de nem vitte el a fókuszt. Az I'm brokennél és a Walknál már szabályosan ordított a közönség egy része, nekem pedig nehezemre esett ülve maradni. Azért a Pantera többre volt hivatott annál, mint hogy világosban, lófráló nézők közt, még be nem állított hangosítással játsszon, de nyilván soha jobb előzenekart nem kívánhattam volna. Kivéve, hogy számomra ők egyértelműen főzenekari státuszt érdemelnek.

Miután ők lementek a színpadról, az immár látványos emberáradat hosszas hullámzásba kezdett az ülőhelyes szektorokban. A felfokozott hangulatban negyedórás késéssel berobbant a Metallica, és hirtelen életre kelt az aréna, nekem pedig az arcizmom fájdult meg a vigyorgástól, hogy úristen, hát itt vagyok! És szerencsére a Metallica idejére végre remekül szólt minden, pont optimális hangerőn.

Az immár 62 éves énekes, James Hetfield igencsak férfiasan öregszik, remek formában van, és az egész banda olyan energikus, hogy öröm nézni. Egyedül az szúrt szemet, hogy Robert Trujillo haja úgy volt befonva, mintha egy óvodás csoport nekiesett volna egy teadélutánon, de ez sem tudta elrontani a kisugárzását. A huncutul vigyorogó Kirk Hammettel karöltve olyan virtuóz játékot toltak egész este, hogy hol lúdbőröztem, hol pedig az indulatból elkövetett headbangelés bűnébe estem. A mindig vidám Lars Ulrich pedig egyszerűen nem tud úgy félreütni, hogy egyszer is zavaró legyen: emberfeletti állóképességgel és játékossággal püfölte a bőrt ezúttal is.

Ami a koncertet illeti, nem beszélhetünk hakniról, hiába 1981-ben megalakuló bandáról van szó. Itt bizony kőkemény metál ment a keménymagnak másfél órán keresztül, és csak az utolsó fél órában jött a slágerparádé. Ahogy elnéztem a lelkesedést körülöttem, nem azok voltak a Puskás Arénában többségben, akik látták a H&M-ben, hogy van ilyen póló, pedig a buli alatt kézfeltartással kiderült, hogy bizony sok az elsőbálozó. De a pogó láthatóan kiment a divatból.

A zúzda felezőjénél azért Hetfield és Trujillo megállt egy kis szusszanásnyi beszédre, aztán Rob Pokolgépet gitározott és énekelt a magyar közönségnek. Annyira édes volt, ahogy próbálta kimondani a Totális metál dalszövegét, hogy mire felfogtam, hogy mit is hallok, szabályosan meghatódtam.

James hangja egyébként ugyanúgy karcol, mint évtizedekkel ezelőtt, fantasztikus energia árad belőle, egyedül a – mobiltelefonos fényáradattal megspékelt – Nothing else matters alatt nem éreztem elég erősnek, tisztának és stabilnak, úgyhogy ezt mondanám a koncert gyenge pontjának.

A koncert végére durván beindult a buli: a Sad but true, Fuel (személyes kedvencem!), Seek and destroy és persze az ikonikus Master of Puppets alatt akkorát partiztam a székemben, hogy az ülve nyaktekerő-hajpropellerező mutatványaimért alanyi jogon egy tubus lóbalzsam járna nekem. Ekkor már bevetettek mindent, megspékelve az addigi vetítéseket: volt tűzcsóva-orgia, óriás strandlabda-csata, meg ami a csövön kifér.

Minden elismerésem a Metallicáé, hogy nyugdíjas tempó helyett több mint 2 órát játszottak üresjárat nélkül. Sőt, a végén mindenki mondott köszönőbeszédet is, valamint méltatták szép országunkat. Amikor vége lett a koncertnek, még James ördögi kacaja csengett a fülemben, és szerencsére a hazametrózás meglepően gördülékenyen ment a BKK hatékonyan terelgető kollégáinak köszönhetően. Ugyan másnapra a torokcukorkát receptre írtam fel magamnak, mivel rekedtre kiabáltam magam a refréneknél, de ikonikus este volt, az biztos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egyetlen nap alatt lett 10 millió követője a vb-hős kapusnak, akinek a megható története után csoda történt
A 40 éves Vozinha Instagram-oldalát elárasztották a követők, miután egy brazil streamer, Cazé a Spanyolország elleni meccs után erre kérte a nézőit. A hatalmas népszerűség és a kapus megható családi története végül oda vezetett, hogy az amerikai hatóságok megadták a vízumot az édesanyjának.


Egyetlen stream mozdította meg Brazíliát, és egy 40 éves kapusból 24 óra alatt világsztár lett: Vozinha ma már közel 10 millió Instagram-követőnél jár – és mostanra az is eldőlt, hogy az édesanyja ott lehet a következő vb-meccsén a lelátón. A hírt, miszerint a játékos édesanyja megkapta az amerikai vízumot, szerdán jelentette be Hakeem Jeffries, az amerikai képviselőház demokrata frakcióvezetője, miután a külügyminisztérium közbenjárt az ügyben.

A kapus körül azután alakult ki hatalmas felhajtás, hogy a hétfői, Spanyolország elleni mérkőzést követően az Instagram-követőinek száma alig 24 óra alatt 50 ezerről közel 10 millióra ugrott, amivel olyan amerikai szupersztárokat is megelőzött, mint az NBA-játékos Victor Wembanyama vagy az NFL-irányító Patrick Mahomes – írta az ABC News.

A kapus elképedve reagált a hírre.

„Őrület, ez őrület” – mondta a brazil CazéTV-nek.

A hatalmas népszerűségi ugrást a népszerű brazil streamer, Casimiro Miguel, vagyis Cazé indította be. A több mint 31 millió YouTube-feliratkozóval rendelkező csatorna a meccs közvetítése közben vette észre, hogy a hősiesen védő kapusnak alig van követője, ezért a közönségéhez fordult.

„Normál esetben feliratkozókat kérünk. Ma nem feliratkozókat kérünk, ma követőket kérünk. Vozinhának. Megállítja Spanyolországot. Sokkban tartja a világot. Az első félidő legjobbja. Miért ne mutatnánk ki a szeretetünket?”

A felhívás után a követők száma rohamosan nőni kezdett, a jelenség hátterében pedig ott volt a pályán nyújtott teljesítmény is. A világbajnokság egyik legnagyobb esélyesének tartott Spanyolország váratlan, 0–0-s döntetlennel kezdett a vb-újonc Zöld-foki-szigetek ellen, a meccs emberének pedig a több bravúrt is bemutató Vozinhát választották. A 40 éves Josimar José Évora Dias, vagyis Vozinha viszonylag későn, 25 évesen lett profi futballista. A kapus a meccs utáni interjúban elmondta, édesanyja egy vízum miatt nem tudott elutazni a mérkőzésre.

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma erre reagálva közölte, hogy a játékosok családtagjai mentesülnek a 15 ezer dolláros biztosíték letétele alól. A hivatal közleményében az állt, hogy „a játékosok valamennyi hozzátartozója jogosult a vízumbiztosíték alóli mentességre, és a minisztérium aktívan felveszi a kapcsolatot az említett játékos családjával, hogy segítséget nyújtson a vízumszolgáltatásokban.” Ennek eredményeként szerdára meg is született a döntés a beutazás engedélyezéséről. Vozinha egy interjúban megköszönte a brazil szurkolók támogatását. A Zöld-foki-szigetek legközelebb vasárnap lép pályára Uruguay ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A japán drukkerekkel együtt szedte a szemetet egy amerikai szupersztár a foci-vb-n
A Japán–Hollandia meccs után a japán szurkolók ismét példát mutattak, és összeszedték maguk után a szemetet a dallasi stadionban. Csatlakozott hozzájuk Jameis Winston amerikai NFL-játékos is, aki egy tévécsatorna tudósítójaként dolgozik a tornán.


A vasárnapi Japán–Hollandia világbajnoki mérkőzés után a japán szurkolók ismét kék zsákokkal a kezükben kezdték el összeszedni a szemetet a lelátón, a már megszokott jelenetbe azonban ezúttal egy váratlan vendég is becsatlakozott. A szurkolók között feltűnt Jameis Winston, a New York Giants NFL-csapatának irányítója, aki a FOX Sports tudósítójaként dolgozik a tornán – számolt be róla az ESPN.

Az amerikaifutball-játékos a 2–2-es döntetlennel végződő találkozó helyszínén, az arlingtoni AT&T Stadionban segített a rendrakásban. A meccs előtt a holland szurkolók híres „Narancs Hadseregével” is együtt vonult, a lefújás után pedig a japán drukkerekhez csatlakozott.

A New York Giants irányítója egy egyedi, „Winston” feliratú japán mezben, egy kék zsákot tartva segített a szurkolóknak.

A japán szurkolók takarítása 1998 óta visszatérő jelenet a világbajnokságokon. A jelenség kulturális gyökereiről Scott North, az Oszakai Egyetem szociológia professzora korábban a BBC-nek elmondta, hogy a közösségi felelősségvállalás és a tisztaságra nevelés már az iskolában elkezdődik.

„A japánokat az iskolában arra tanítják, hogy ők takarítják az osztálytermeiket és a folyosókat; ezek az alapvető viselkedésformák idővel a társadalom egészében szokássá válnak.”

A szakértő szerint a gesztus a nemzeti büszkeség kifejezése is: „A tisztaság és az újrahasznosítás iránti fokozott tudatosságukon túl az olyan eseményeken, mint a világbajnokság, a takarítás módja annak, hogy a japán szurkolók kifejezzék életmódjuk iránti büszkeségüket, és megosszák azt velünk is.”

A szokás annyira mélyen gyökerezik, hogy még egy drámai kiesés sem tántorítja el a szurkolókat. A 2018-as oroszországi világbajnokságon a Belgium elleni, utolsó percben elveszített nyolcaddöntő után a japán drukkerek a könnyeikkel küszködve is összeszedték a szemetet a lelátón, példát mutatva sportszerűségből és méltóságból.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk