Bizarr szörnyek özönlötték el Pilisvörösvár utcáit – Csokit vagy csalunk ünnepet tartottak a gyerekek és a játékos kedvű felnőttek
Pár éve halloween éjjelén megélénkülnek a pilisvörösvári Szabadságliget kertvárosias, nyugodt utcái. Míg máskor ilyenkor már elvétve sétál el egy-egy ott lakó, fázósan, sietve, most úgy zsibongtak az utcák, mint egy nagyváros sétálóutcája. A helyiek már hatodjára rendezték meg a „Csokit vagy csalunk” játékot gyermekeit és a maguk örömére.
Maga a hagyomány az Egyesült Államokból származik. Eredetileg ír, skót vagy angol származású szegény gyerekek jártak házról-házra, hogy szórakoztassák a bennük lakó tehetősebb embereket. Táncoltak, énekeltek, bűvészkedtek, vicceket meséltek, amelyért cserébe élelmet, italt és némi pénzt kaptak. Angolul „Trick or Treat!” az elnevezése, melyből a „trick” szó trükköt vagy csalást jelent, míg a „treat” élvezetet, utalva az édességekre.
Ma már Amerikában, de Európában is játékos formát öltött, összekapcsolódva a halloween körüli szokásokkal. Ennek megfelelően
Mi itt, a pilisvörösvári Szabadságligeten már hetekkel ezelőtt megvettük a beugrónak számító fejenkénti egy kiló apró édességet, melyért cserébe zöld karszalagot kaptunk, ami a részvételre jogosította fel a gyerekeket. Az édességeket azok között a házak között osztották el, ahol vállalták, hogy kiállva az utcára fogadják a gyerekeket, és adnak nekik az édességekből. Mindezt civilek szervezik, öntevékenyen, csak azért, mert játszani jó.
Sötétedés után kerekedtünk fel, valóságos népünnepély közepébe csöppentünk. A tőlünk néhány háznyira lévő első helyszínen pazar dekoráció várt, egy szellem lebegett két hullazsákba csomagolt alak felett, melyet rendőrségi kordon kerített el.
A nem túl távoli szomszéddal, mi tagadás, eddig nemigen álltam szóba, de most alaposan kitárgyaltuk,
sőt, még azt is megbeszéltük, hogy adott esetben a hűtőláda is remek hely lehet a vízóraleolvasónak.
Mindeközben a gyerekek begyűjtötték az első adag édességet, hogy tovább induljunk.
A következő helyszínen sokat sejtető „Happy Halloween” felirat fogad minket, töklámpások imbolygó fénye közt vehetik át a gyerekek a járandóságukat. Az őket kísérő felnőttek kisebb csoportokban beszélgetnek. Kicsit odább pazar mini temető fogad minket, sírkő alól kikászálódó csontvázakkal.
Megesküdnék, hogy eddig úgy tudtam, a temető a városka másik végén van, de úgy látszik mára ideköltözött. Nem is egy Halált láttam már csuklyásan, kaszával a vállán errefelé sétálni ma este. Persze a kasza leginkább alufóliával volt preparálva, de attól még egész rendes halálok voltak mind...
Az egyik helyen kíváncsi volt a házigazda, mi van, ha arra kéri a gyerekeket, hogy valami csínnyel szórakoztassák őt (azaz „csaljanak”). Kis durranó ördögpatronok kerülnek elő (szigorúan nem petárdák ezek: éppenhogy csak csattannak, ahogy a földhöz vágják őket, ártalmatlan játékok), és jó alaposan „ráijesztenek” az akadékoskodó felnőttre, aki kénytelen kiszolgáltatni az édességet a vásott kölyköknek.
Egy helyszínen, miközben a gyerekek édességet zsákmányolnak,
Torz rémalak várja a gyerekeket a következő kertben.
Kísérteties zene szól a bizarr helyszínen: sírkövek, és egy szörnyű baleset: valakit a saját fűnyírója tett el láb alól. A gyerekek jót nevetnek mindezen.
A következő helyszín már távolról is látszik: lézerfények villódznak, hangos zene szól, maszkos DJ nyomatja. A kísértetek és a töklámpások azért itt sem maradnak el.
Pár házzal arrébb mindennek az ellentéte. Semmi fény, semmi zene, csönd és sötétség: a fa alatt az út mellett sejtelmesen vigyorog egy csontváz. Csontkezével int, lehet közelebb jönni. Az asztalán édesség: vegyetek, ha mertek. Aki túl sokat válogat, arra szép lassan egy hatalmas pók csontváza száll rá. Minimál, de nekem nagyon bejött.
Volt minden: szétfűrészelt fejű nő (egy anyuka, talán), vigyorgó, világító rémalak (magas hangú apuka szólalt meg alóla), zombinak maszkírozott fiúcskák, harsányan huhogó és sejtelmes csöndbe burkolózó sírontúli jelenések.
A gyerekeim még sok utcát körbejártak, rengeteg édességet gyűjtöttek össze, én korábban hazasétáltam a forgatagban. Azon tűnődtem, hogy az év többi napján csendes, zárt kapuk mögötti kertek egy napra megnyíltak, ahogy megnyíltak egymásnak az ismeretlen emberek is.
Szemünk előtt változik a világ, változnak a népszokások, a folklór.
Pilisvörösváron hatodjára rendezték meg a „Csokit vagy csalunk” játékot. Az országban máshol, több és több helyen ver gyökeret ez a kedves-bolondos bohém szokás. Játszottak a gyerekek, és játszottak a felnőttek is. És talán még a polgármestereket is sikerült megnyugtatni... Hu-u-hu!
