KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Vilmos herceg bérlője vagyok – ekkora vihart még nem láttam, nálunk még van áram, de a szomszédos településen már nincs

A vihar neve Darragh és pénteken érkezett, mintha csak leugrott volna Cornwallba egy hosszú hétvégére. Szerzőnk Angliában él, és számol be a viharról: A motorkerékpárt és a kukákat a járólappal együtt is arrébb tette Darragh.


Társlapunk, a Sassy közölt egy személyes beszámolót a Nagy-Britanniában tomboló viharról. A cikk érdekessége, hogy a szerző személyesen Vilmos hercegtől bérli a házat, amelyben él. Erről korábban ebben a cikkünkben írtunk.

A Sassy-ban megjelent cikket változtatás nélkül közöljük:

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Üvöltő szelek és tajtékos napok Cornwallban

A viharunk neve Darragh és pénteken érkezett, mintha csak leugrott volna Cornwallba egy hosszú hétvégére. Izmos fickó, és kitartó, már második napja rázza a házat szakadatlanul. A 90 centis falak nem sokat foglalkoznak vele, de a kéményeken befütyül a szél, az ablakon befúj, és ha az eső is megeredne, még be is nyomná a vizet - de szerencsére esőből mi itt a déli csücsökben nem kapunk, az a walesieknek jutott.

Oké, most, hogy leültem a padlóra, módosítok: a 200 éves falak érezhetően nem reagálnak a szélre,

az emeleten a padló mégis diszkréten meg-megremeg egy-egy nagyobb széllökés közben. Remeg a laptop képernyője is, és nagyokat kattan-koppan a kémény belső falában valami.

A tető jól bírja, de elég zajos az élet most ebben a csodás György-korabeli farmházban. És a zaj nem tőlünk, emberektől ered. Az ablaktáblák rázkódnak a keretükben, ha nem akarsz megőrülni, mindenféle papírfecnikkel ékeled ki a felhúzható táblákat, így csak a beáramló levegőnek adsz több helyet, a zörgésnek nem. A házban - és gyanítom, ez Angliában nem egyedi - a gipszkartonnal borított belső falakon szellőzőket helyeztek el, ezeket, ha nem is tetszenek, nem szabad eltakarni, mert nem és kész. A mieink most szépen dúdolgatnak, hol magasabb hangon, hol átváltanak egészen mély bömbölésbe, mert a viharos szél alaposan átmossa a járataikat.

Nálunk még van áram, de a tőlünk 5 kilométerre lévő szomszédos településen már nincs.

Sokezer háztartás maradt áram nélkül a megyében, a legtöbb esetben fák dőltek a vezetékekre, de ami fura, a szolgáltató azt ígéri, két-három óra múlva már vissza is kapcsolja őket. Nem lennék a szerelőik helyében.

A közeli városban tényleg katasztrófahelyzet van. Téglakerítéseket döntött ki a vihar, házak tetejét ragadta el és vitte magával, majd szórta szét mindenfelé. Darragh egyik legnagyobb fogása azonban egy nagymotor, amit felkapott, és arrébb ledobott az útra. De nem jár a vonat sem, hiszen a síneken is fák hevernek, és hát a repülőkről már ne is beszéljünk. Hét vége van és Advent, de az adventi vásárokat és minden egyéb programot is töröltek. Szerencsére az én kedvencem, a Dickens éj csak a jövő héten lesz, kedvemre kiborzonghatom majd magam a sok jelmezes figura közt az éjszakai kisvárosban.

A motorkerékpárt és a kukákat a járólappal együtt is arrébb tette Darragh

Most látszik csak igazán, hogy miért nőnek ferdén a fák Cornwallban. Ezek az őrült viharok mindig észak-nyugat felől érkeznek, és már egész kiskoruktól irányba állítják a fák törzsét. És az is értelmet nyert, hogy miért van annyi mélyút errefelé, miközben olyan gyönyörű a táj, hogy direkt sajnálod, hogy eltakarják előled a kőfalak és lombok autózás közben.

Egy átlagos út két város közt - keskeny és mély, persze ez a kép nyáron készült

A meteorológiai szolgálat borostyán riasztást adott ki, az már csak egy fokozattal van az életveszélyes vörös alatt.

De azért most ez is hoz átlagban 80-100 km/órás szelet, 150 km/órás lökésekkel feljavítva.

A felhőkön átdereng a nap fénye, és hiába vagyunk 3 kilométerre a tengertől, az ablakaink már vastagon tajtékosak, mert a szél vígan viszi magával tovább azt, amit az óceán felszínén felkapott. Ha tajték van ott, hát a tajték jön vele. Mások rosszabbul jártak, egyiküknek trambulin akadt a kéményébe a szomszédságban, a másikuknak a kőkerítését döntötte le a vihar.

Mellettünk, a mezőn lakó szarvasmarhákat azonban nem hozzák ki a sodrukból sem a tajtékos napok, sem az üvöltő szelek, sem a trambulin, sem a vihar,

egykedvűen rágják a hullámzó füvet, és nyomát sem látni rajtuk annak, hogy zavarná őket ez a Darragh nevű időjárási képződmény.

Próbáld lefotózni a szelet

Reggel gyorsan bedobtam a mosógépbe egy nagy plédet, igazán nem gondoltam végig, hogy a teregetés ma macerás lehet. Amikor elkészült, kimentem vele - ahogy szoktam - a kertbe, hogy kiterítsem. Aztán megpróbáltam rátenni a kötélre - ahogy szoktam -, de kiderült, hogy mennyire alulbecsültem a szél erejét. Végül kíváncsiságból kb. 4-5 percig hagytam, hogy a vihar rángassa és tépje, miközben tartottam az egyik felét. Amikor behoztam, a műszálas takaró a frissen, napon szárított ruha illatát árasztva száraz volt. Ilyen szupergyors szárítógépem még nem volt soha.

Bár reggel óta azt nézegettem, ahogy a ház mellett vezető ösvényen vidáman sétáltatják a kutyáikat a cornish emberek, én, aki más égövön nőttem fel, úgy terveztem, hogy ki sem teszem a lábam ma a házból, mégis csak azt kérték a hatóságok, hogy mindenki vigyázzon magára. Csakhogy hiába tervezek, ha a kutya hirtelen nincs jól, és el kell vinni az állatorvoshoz. Úgyhogy mégis felvettem a kapucnis kabátomat, hogy beüljünk a kocsiba, és elguruljunk a dokihoz.

Már az autó megközelítése is komoly ügyességet igényelt, akkorákat lökött rajtam közben a szél, hogy alig tudtam irányítani, merre menjek,

pedig mi egy nagyjából szélvédett völgyben lakunk. Végül sikerült beülni, és ugyan durván taszigálta a kocsit a vihar, azért elindultunk. Az utak üresek, mint otthon karácsony szenteste, néhány kíváncsian sétáló gyereken kívül alig volt élő ember a házak közt. De amikor megálltunk, szinte alányúlt az autónak egy újabb hirtelen széllökés, rángatta, emelgette, szerencsére nem kapta fel, mint a fent említett nagymotort, vagy épp ennek az étteremnek a tetejét:

A túra végén egész felbátorodva értünk haza a lányommal: miért ne próbálnánk ki mi is a sétát ezen a kivételesen száraz decemberi napon? Hát, a kapuig azért eljutottunk. Ott

szembekaptunk egy akkora lökést, hogy még lélegzetet se sikerült venni közben, a szél bömbölésétől egymást sem hallottuk, a kutya meg otthagyott minket és visszamenekült a ház ajtaja elé, ott reszketett, és nézett ránk értetlenül, hogy ez most komoly?

Jelnek vettem, úgyhogy még várunk a sétával egy kicsit.

Azt mondják, az állatok megérzik a vihar közeledtét. Talán emiatt falták fel egy nap alatt a madarak a madáretető teljes tartalmát (ami azért máskor néhány napig kitart).

Vagy emiatt menekült fedett helyre az a valami, ami két napja a frászt hozta rám a konyhában.

Egyedül voltam otthon, és épp főztem. Nem hangos dolog az ilyesmi, néha kifut a víz a villanytűzhelyre, az szapora pattogó hangot szokott adni.

Na, megint nem figyeltem - gondoltam, amikor meghallottam a fura hangot nagyjából a tűzhely irányából. Odamentem, de ott semmi nem futott ki.

Mindenesetre fura - morfondíroztam, és eszembe jutott jóindulatú szellem-lakótársunk.- Ezek szerint ő viccelődik velem.

Csakhogy a csendben megint meghallottam. Már inkább a tűzhely melletti falból érkezett a hang, mocorgás, matatás, majd váratlanul a fejem fölött mozdult meg, pedig a kétszintes ház földszintjén voltam. Szóval a dolog az álmennyezetben szaladgált kitartóan oda és vissza. Nem lettem nyugodt tőle. Hol csend volt, hol újra kezdte, csak figyeltem, ahogy lassan felderítette a fejem fölötti világot. Tegnap estére átjutott a nappali fölötti plafonba, ott talán még hangosabb és ijesztőbb a matatása.

Már nem apró lábacskákat hallottam, ahogy szaladgál, most recsegett a plafon, egészen kísérteties hangokat adott ki a ház.

Egyébként abban bízom, hogy csak a vihar elől cuccolt be valami olyan nyíláson, amit nem látok kívül a falakon sehol, és nem arra készül, hogy itt húzza ki a telet, és közben felnevel néhány alomnyi utódot. Mert akkor mégis megeshet, amitől egész este, mindkét este féltem: hogy átrágja magát a plafonon, és egyszer csak váratlanul előttem terem, bármilyen állat is legyen - én meg csak bámulok rá, kővé válva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szotyi, a hős tacskó mentette meg a vácegresi család életét, mezítláb menekültek ki a lángoló házból
A család már aludt, amikor felcsaptak a lángok, de a kis tacsi riasztotta őket. A házuk azonban teljesen leégett.


Egy törpetacskó mentette meg egy vácegresi család életét, amikor kigyulladt a házuk. Az apa, az anya és 13 éves lányuk már aludtak, amikor felcsaptak a lángok, de Szotyi riasztotta őket.

A tűz a kályhacsőből csapott ki, meggyújtotta a szigetelést, majd az egész ház pillanatok alatt lángba borult. A család ekkor már aludt, de Szotyi, a törpetacskó ugatni kezdett, majd rájuk is ugrott.

„Szotyi az, aki a füstöt megérezte, és ő volt az, aki felkeltett minket”

- mondta az anya a Tényeknek. Ezután az apa kitörte az ablakot, és a szomszéd segítségével mezítláb kimenekültek a lángoló épületből. A ház ezután felrobbant.

A lángokat végül a tűzoltók fékezték meg, de az épület teljesen leégett, így a család minden tulajdona odalett. Ráadásul nem is ez volt az egyetlen tragédia a család életében. Az anyuka testvérének ugyanis december közepén égett le a tiszavasvári otthona, most mindannyian apjukhoz költöztek gyerekével.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Lehet, hogy épp te tudsz segíteni? Őssejtdonort keresnek a 24 éves, vérrákkal küzdő Júliának
A Svédországban élő magyar lánynál novemberben diagnosztizáltak vérrákot. Júliának őssejtterápiára van szüksége, ráadásul három hónapon belül, de egyelőre nem találtak megfelelő donort számára.
Fotó: Facebook - szmo.hu
2025. január 06.



A 24 éves, Svédországban élő Júlia egészen novemberig egy átlagos egyetemista életét élte: egészséges volt, tanult, készült a vizsgáira. Aztán hirtelen nagyot fordult vele az élet, ugyanis vérrákot diagnosztizáltak nála - írja a Blikk.

"November elején elkezdtem úgy érezni, hogy kevesebb az energiám, az erőm már nem olyan, mint korábban. Egy nap aztán teljesen lemerültem: elájultam az egyik előadáson, mentővel kellett a sürgősségire vinni"

- mesélte a lány, akinél az orvosok akut mieloid limfómát, a vérrák egy típusát diagnosztizálták.

Betegségét csak kemoterápiával nem lehet gyógyítani, a lánynak őssejt terápiára van szüksége, lehetőleg három hónapon belül. Ez az egyetlen esélye a túlélésre.

A dolgot nehezíti, hogy a svéd őssejtbankban nem találnak számára megfelelő donort.

Júlia Magyarországon született, a család 2006-ban költözött külföldre, egészen addig Székesfehérváron éltek. Mivel a lány magyar, az orvosok szerint a legjobb eséllyel egy olyan őssejttel lehet megmenteni, ami magyar embertől származik.

"Minél közelebb áll Júliához genetikailag a donor, annál nagyobb az esélye annak, hogy segíthet a lányunkon. Elméletileg bármilyen közép-európai őssejtje megfelelő lehet, de a legnagyobb esélyt az egyezésre az adja, ha egy magyartól kapná az őssejtet"

- mesélte Júlia édesapja, Endre a Blikknek.

A család a Facebookon is közzétett egy felhívást, amelyben nemcsak a Magyarországon élő, hanem külföldön új otthonra lelt magyarokhoz is szólnak.

Júliának nincs sok ideje, hiszen kemoterápiával ideig-óráig kezelhető a betegsége, ám ez hosszú távon tönkreteszi a még egészséges szerveit is. A család azt kéri, hogy akinek lehetősége van és segíteni szeretne, keresse fel az Országos Vérellátó Szolgálatot, ahol mindössze egyetlen vérvételből megállapítható, alkalmas-e valaki őssejt adományozására. A lány édesanyjának Facebook-bejegyzésében további részletek találhatók arról, hogy lehet segíteni Júliának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Skóciában eltűnt ikrek: már több mint kétmillió forintot gyűjtöttek a folyóban megtalált ikerpár családjának
Összefogtak az aberdeeniek, hogy segítsenek a tragikus körülmények között elhunyt lányok hozzátartozóinak.


Ahogy korábban részletesen hírt adtunk, Huszti Eliza és Henrietta utol január 7-én hajnalban tűnt fel egy biztonsági kamera felvételén Aberdeen belvárosában, a Market Street és a Victoria híd közelében. A hatóságok az eltűnésük óta keresték őket. Január 31-én reggel egy nő holttestére bukkantak a folyóban, este pedig egy újabb női holttestet húztak ki a vízből. A történtek után a rendőrség felvette a kapcsolatot az áldozatok családjával.

Az aberdeeni közösség, természetesen a kint élő magyarokkal együtt, a történtek után összefogott, hogy támogassák a lányok családját. Vida Anita , az ikrek egyik barátnője, aki 2011 óta az Aberdeenben élő magyar közösség tagja, gyűjtést kezdeményezett, írja az Aberdeen Live.

A gyűjtés eredeti célja 1500 angol font volt, de már háromszor annyi pénz jött össze: eddig több mint 4500 fontot, azaz 2,2 millió forintot gyűjtöttek a család számára.

„Mély fájdalommal tölt el minket Huszti Henrietta és Eliza tragikus halála, akik január 7-én tűntek el, és sajnos 31-én őket találták meg az aberdeeni Dee folyóban. Ez a felfoghatatlan veszteség mélyen megrázta családjukat, és ebben a nehéz időszakban szeretnénk összefogni, hogy támogatást nyújtsunk nekik” – fogalmaztak a Justgiving nevű közösségi oldalon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Toldi lányok: Animációs-dokumentumfilm készül a mélyszegénységben élő nők történeteiből
A film elkészülése most rajtad is múlik – add le szavazatodat március 9-ig, hogy ezek a fontos történetek minél több emberhez eljussanak!


Magyarországon jelenleg több mint 600 ezer nő él mélyszegénységben, elszigetelten, kilátástalan helyzetben. Sokan közülük olyan falvakban élnek, ahol a munkalehetőség szinte nulla, az oktatás és az egészségügyi ellátás pedig nehezen elérhető. Ezek a nők, kislányok, édesanyák és nagymamák nap mint nap küzdenek az életben maradásért – az ő történeteiket mutatja be a "Toldi lányok" című animációs dokumentumfilm, amely most a Richter Anna Díj pedagógus kategóriájában versenyez a megvalósuláshoz szükséges támogatásért.

Egy film, ami segíthet másképp látni a világot

A film az Igazgyöngy Alapítvány, a Moviement Alapítvány és az Északi Támpont összefogásával készül, hogy a

Toldon élő nők, kislányok és nagymamák üzenetét eljuttassa a többségi társadalomhoz.

Az alkotók célja, hogy a személyes történetek bemutatásával segítsék a nézőket abban, hogy empatikusabbak, nyitottabbak és tudatosabbak legyenek a társadalmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatban.

A filmterv már elnyerte a Cinemira Nemzetközi Gyerek- és Ifjúsági Filmfesztivál pitch-fórumának fődíját és szakmai zsűridíját is, és két Aranymókust is bezsebelt.

Most azonban egy még nagyobb mérföldkő előtt áll: a Richter Anna Díj elnyerésével valósulhat meg teljes egészében a projekt.

A "Toldi lányok" nem csupán egy dokumentumfilm, hanem egy szívhez szóló animációs alkotás, amely az Igazgyöngy Alapítvány és az Északi Támpont együttműködésével készül. Az Igazgyöngy Alapítvány, amely évek óta küzd az esélyegyenlőségért és hátrányos helyzetű gyerekek oktatásáért, L. Ritók Nóra vezetésével egyedülálló látványvilágot teremtett, amely a filmben is visszaköszön. Az alapítvány legendás képi világa, amelyet gyerekekkel közösen fejlesztettek ki, most egy teljes animációs filmben kel életre, hogy még erősebben átadhassa ezeknek a nőknek a történetét.

Most Te is hozzájárulhatsz a film megvalósulásához!

A "Toldi lányok" jelenleg a Richter Anna Díj pedagógus kategóriájában versenyez, amelynek nyertesei 4 millió forintos támogatást kapnak a projekt megvalósítására. Ez az összeg nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a film elkészüljön és elérjen minél több embert. A szavazás nyitott, és mindössze két kattintással bárki támogathatja a projektet!

Tóth Bálint, a film producere szerint a verseny rendkívül szoros:

"Nagyon fontos, hogy elnyerjük ezt a támogatást, mert ezzel az összeggel tudjuk a gyakorlati munkát elkezdeni. Most mindenkit arra kérünk, akinek szimpatikus a programunk és fontos a mélyszegénységben élő emberek ügye, hogy szavazzon ránk. A verseny nagyon kiélezett, és a végeredmény lehet, hogy mindössze néhány szavazaton múlik."

Hogyan szavazhatsz?

Ha szeretnéd támogatni a "Toldi lányok" című film megvalósulását, akkor nincs más dolgod, mint meglátogatni a Richter Anna Díj hivatalos oldalát és szavazni a projektre. Minden egyes voks számít, és egy kis gesztussal óriási változást érhetsz el!

Szavazás itt: richterannadij.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET: