SZEMPONT
A Rovatból

Az idős szülők terhe roppantja meg végleg a nők életét

Sokszor nő az anyósát is édesanyjához hasonlóan ápolja, mindezt a munka mellett.
Abcúg, Mizsur András,Fotó: Pixabay - szmo.hu
2018. július 02.



Hogyan tudják megőrizni saját életüket, ha közben idős szüleikről is gondoskodniuk kell? Mennyire számíthatnak a férfiakra ebben? Az úgynevezett szendvicsgeneráció tagjai ( azok a 40-60 éves nők, akiknek egyszerre kell gondoskodniuk gyerekeikről és idős szüleikről, rokonaikról.) meséltek arról, nőként milyen kihívásokkal szembesülnek, amikor a családi kötelezettségek és a magánélet között kell egyensúlyozniuk. Arra is van példa, aki elfogadja, hogy az idősgondozás elsősorban női feladat, és nem éli meg teherként a helyzetet.

A nemrég megjelent Nőügyek 2018 című kötet azt próbálta feltérképezni, hogy a magyar nők milyen kihívásokkal, nehézségekkel szembesülnek a mindennapokban. (A kötet itt olvasható, szerzője Kováts Eszter, a Friedrich Ebert Stiftung (FES) tudományos munkatársa és Gregor Anikó szociológus.) Gregor Anikó, a Friedrich-Ebert-Stiftung és a Závecz Research kutatóintézet közös kutatásából többek között az derült ki, hogy

az idős hozzátartozók gondozása, ápolása az egyik legkomolyabb kihívás, amivel a nőknek meg kell küzdeniük életük során.

Különösen nagy teher hárul az úgynevezett szendvicsgeneráció tagjaira: azokra a 40-60 éves nőkre, akiknek egyszerre kell gondoskodniuk gyerekeikről és idős szüleikről, rokonaikról.

Valamiről mindig le kell mondani

Ehhez a generációhoz tartozik a pedagógus Éva is, aki egyedül neveli huszonéves egyetemista lányát és mellette 80 éves anyjáról is gondoskodnia kell. Mivel testvérei külföldön élnek, ezért minden ezzel kapcsolatos feladat és kötelesség rá hárul.

Ennek ellenére szerencsésnek mondja magát, mert anyja jó nyugdíjat kap és testvérei is segítik anyagilag az anyjuk ellátását.

Az idővel való gazdálkodás sokkal nagyobb kihívás jelent Évának. Mára teljesen automatikussá, szinte rutinnná vált számára a kötelezettségek és a magánélet közötti egyensúlyozás. Állandó készenlétben kell állnia arra az esetre, ha bármi történik az anyjával. Nem ritka, hogy kénytelen otthon is dolgozni, mert csak úgy tudja elosztani a feladatokat. Bár lánya már nem él vele, továbbra is igényli a törődést és a figyelmet, hogy Éva időt töltsön vele.

“Ez a prés, hogy kit válasszak. Berohanjak Budapestre a lányomhoz vagy fogjak egy taxit és menjek anyámhoz. “

Hétköznapokon délutánig egy önkormányzati fenntartású napközi otthonban van az anyukája, a hétvégéken egy napot viszont gyakran Évánál tölt. Néhány éve anyjához költözött, hogy tudjon neki segíteni. Nem működött, mert hamar elmosódtak a határok. Úgy érezte, ha nem jön el onnan, akkor teljesen fel fogja emészteni ez a helyzet. Azt is meg kellett tanulnia, hogy mikor vegye komolyan édesanyja telefonhívásait és ne ugorjon mindenre. Ez korántsem könnyű, sokszor van lelkiismeretfurdalása ezekben a helyzetekben.

Sokszor érzi úgy, vannak olyan időszakok, amikor nem tudja a saját életét élni.

Az édesanyjával kapcsolatos teendői miatt nem tud továbbképzéseken résztvenni, mert ezek jórészt hétvégén vannak. Ez gátolja a szakmai fejlődésben, nem tud kiteljesedni a munkájában. Amikor új párkapcsolata lett, senki sem kalkulált azzal a családban, hogy ez neki egy újabb elfoglaltságot jelent.

Hogy anyja ne telepedjen rá teljesen az életére, kikötötte, hogy hétvégén nem aludhat nála, taxival mindig haza viteti este. Az elején volt ebből sértődés, az anyja nehezen vette tudomásul, hogy Évának is van saját élete. Saját korosztályából nagyon sok női ismerőse jár ugyanebben a cipőben, a barátokkal való kapcsolattartás is megsínyli ez az élethelyzet. Nehéz közös programokat szervezni az ismerősökkel. “Valamiről mindig le kell mondani.”

Nem volt kérdés, hogy ápolja az anyósát

A kutatás arra is rávilágított, hogy az idős szülők gondozása jellemzően a nőkre hárul, a férfi családtag kevésbé jelenik meg potenciális segítségnyújtóként. Emögött a hagyományos nemi szerepfelfogás állhat, illetve az, hogy a férfiak a család eltartásával már eleve le vannak terhelve.

Ezt Éva is így látja. Szerinte ez a társadalom elvárása is, tette hozzá. Saját családjában is így alakult;

öccse érzelmileg, fizikailag nem vesz részt édesanyjuk gondozásában, viszont anyagilag minden megtesz érte.

Éva több példát látott arra is, hogy még az anyósokat is a menyek látják el.

Judit anyósánál két éve jelentkeztek a demencia tünetei, onnantól állandó felügyeletre és ellátásra szorult. Sógornőjével felváltva jártak hozzá és ápolták. A munka miatt férjeik csak a hétvégén tudtak besegíteni, ezért az is felmerült, hogy otthonban helyezik el. “Nem tudtunk még egy nagymamát odavenni magunkhoz.” Eleinte heti két napot vállalt Judit, de ahogy romlott az állapota, egyre többet kellett mennie. Miután az anyósa kórházba került, már minden második napon az ágya mellett volt. “Nem volt kérdés, hogy megyek és csinálom”, mesélte.

Judit olyan családból jött, ahol mindent a nők csináltak, ezért nem is állt tőle távol ez a segítő szerep.

Mindezt úgy csinálta végig a kétgyermekes Judit, hogy közben saját hetven éves anyjáról is gondoskodnia kellet: megromlott egészségi állapota miatt már kevésbé önálló, évek óta nem nagyon hagyja el a lakást. Anyja velük lakik, tehát Juditéknál három generáció él együtt. Részint kényszerűségből alakult így; amikor összeházasodtak férjével, nem volt pénzük és lehetőségük külön költözni.

Így viszont könnyebben tudja ellátni idős anyját, mintha külön élne tőlük: ő szokta orvoshoz vagy fodrászhoz vinni, ami külön szervezést igényel. Ebben segít, hogy rugalmas munkabeosztásban dolgozik. Férje sokat dolgozik és az utazás is elviszi az idejét, ezért alakul sokszor úgy, hogy minden (gyereknevelés, háztartásvezetés) az ő nyakába szakad. Cserébe mindkét lányával otthon tudott maradni GYES-en, és ezért hálás is a férjének. Ebben a helyzetben felértékelődik a kikapcsolódás szerepe; Judit szerint csak úgy lehet túlélni, hogy rendszeresen biztosít magának időt arra, hogy találkozhasson a barátaival, el tudjon menni egy moziba például.

Meg tudta őrizni a saját életét

Hasonló helyzetben van Andrea: közös házban élnek a gyerekek, a szülők és a nagyszülők. Tavaly költöztek be apjáékhoz, ennek egyrészt anyagi okai voltak; válása után nem tudott új lakást venni. Másrészt apja nem bírta egyedül ápolni magatehetetlen feleségét. Andrea anyjának nyolc éve volt agyvérzése, azóta nem képes magáról gondoskodni, etetni, fürdetni kell. Olyan súlyos az állapota, hogy már nem képes kommunikálni a külvilággal.

Mielőtt odaköltöztek, Andrea napjai úgy néztek ki, hogy korán reggel felkelt, megfőzött a családjának, majd Szentendréről átbuszozott Tahitótfalura segíteni az apjának, és utána elment dolgozni. Akárcsak Juditnak, neki is könnyebbség, hogy nem kell utaznia nap mint nap. Az egész élete aköré szerveződik, hogy mikor van szükség a segítségére.

Munkahelyi beosztását is igyekszik úgy alakítani, hogy minél több időt tudjon az anyja mellett tölteni.

Ha esetleg nem ér rá, akkor bátyja segít be. Sokakkal ellentétben, ő nem érzi tehernek, hogy a gyereknevelés és a munka mellett még az anyját is ápolnia kell. Egyszerűen ilyen a neveltetésem, mondta. Ezért is tartja kizártnak, hogy szüleit valaha otthonba adja. A gyerekeitől viszont nem várná el ugyanazt. Pont azért, mert saját bőrén tapasztalja, mennyi erőfeszítést és energiát igényel ez.

Andreával szemben a muzeológusként dolgozó Krisztina nem hisz a generációk együttélésében. Nyolcvanhat éves édesanyja középsúlyos demenciával küzd, bátyjával ketten gondozzák. Ameddig lehetséges, igyekeznek saját otthonában megoldani az ellátását, hogy viszonylag önálló életet élhessen és ne kelljen beadniuk idősek otthonába.

Ez viszont folyamatos szervezést igényel, komplett rendszer épült ki az idős asszony köré. Délben egy ápoló jár hozzá az önkormányzattól, aki segít az ebédelésnél. Ezenkívül reggelre és délutánra biztosítottak számára valamilyen fizetett segítséget. Mindezek költségeit a nyugdíjából tudják fedezni.

A családból minden nap ügyeletben van valaki, akit lehet riasztani, ha valami történik.

“Nem lehet egyetlen olyan nap sem, amikor erre nem figyelünk.”

Folyamatosan ott lebeg a fejük felett, mi lesz, ha rosszabbra fordul az állapota. Nem években gondolkodnak, hanem 3-4 hónapos távlatokban, “hátha ezt az őszt még végig tudjuk így csinálni.” Krisztina szerint ez az ára annak, hogy mindenki meg tudta őrizni a saját életét. Sok példát lát a környezetében arra, hogy családok tönkrementek egy hasonló helyzetben, mert teljesen alárendelték saját életüket az idős szülők gondozásának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Romsics Ignác: Előbb-utóbb kiderül, hogyan került közel a Kremlhez az Orbán-rezsim
Romsics Ignác történész új könyvének bemutatóján fejtette ki véleményét az Orbán-kormány és a Kreml viszonyáról. Úgy véli, a közeledés okai idővel kiderülnek majd a hivatalos iratokból.


A rómaiak rettegése, hogy Hannibal már a kapuknál van, a 21. századi Európában is ismerős lehet, csak a fenyegetés jellege más – ez derült ki Romsics Ignác új kötetének bemutatóján. A Hannibal ante portas című könyv arról szól, miért érezhetik magukat ismét veszélyben az európai polgárok a világpolitikai átalakulások közepette. A budapesti Inga Kultúrkávézóban a Széchenyi-díjas történésszel Magyari Péter, a Válasz Online újságírója beszélgetett – írta a Telex.

Romsics szerint a történelemnek nincsenek az egzakt tudományokéhoz hasonló szabályai, de szabályszerűségei igen. Ilyen tendencia például, hogy a szegényebb térségekből a jómódúbbak felé áramlanak az emberek. A múlt ismerete a jelent segít megérteni; az ókori görög történetíró, Thuküdidész alapelve, miszerint egy feltörekvő hatalom előbb-utóbb konfliktusba kerül a meglévővel, máig használatos az elemzők között.

A történész szerint a vezetők személyisége sosem lényegtelen. Bár a politikusoknak földrajzi és gazdasági kényszerekkel kell szembenézniük, képesek gyorsítani vagy fékezni a folyamatokat. Romsics a magyar történelemből Bethlen István példáját hozta fel, aki a keleti fronton szerzett tapasztalatai miatt próbálta lebeszélni Horthyt az oroszok elleni mozgósításról, sikertelenül.

A történész szerint a demokratikus hatalmak szorosabban követik a globális normákat, mint az autokráciák, példaként a Clinton- és az Obama-adminisztráció békésebb működését említette Donald Trump törekvéseivel szemben.

Az Európai Unió jövőjével kapcsolatban Romsics elmondta, hogy ő maga a szorosabb integráció híve. Úgy véli, a hazai választók áprilisban arról dönthetnek, hogy egy mélyebb integrációt képviselő vagy egy nemzeti projektben gondolkodó politikai erőnek adnak bizalmat.

A kötet másik része Magyarország nyugati megítélését vizsgálja a londoni Economist, a párizsi L’Express, a hamburgi Der Spiegel és a svájci Die Weltwoche cikkein keresztül 2010-től napjainkig. Romsics arra jutott, hogy Magyarország a méretén és súlyán felül szerepel ezekben a lapokban, de megosztóan.

Míg az első három lap egyre negatívabban ítéli meg a magyarországi politikai helyzetet, a jobboldali-populistaként leírt Weltwoche hasábjain Orbán Viktor nem ritkán Európa megmentőjeként tűnik fel. A történész egy személyes tapasztalatot is megosztott: míg régebben Franciaországban Nagy Imrét, Bartók Bélát és Puskás Ferencet ismerték, nemrég egy pincér Orbán Viktort és Tarr Bélát sorolta fel neki.

A Hannibal okozta ókori rettenethez hasonló kelet-európai tapasztalatot A tizedes meg a többiek szállóigéje foglalja össze: „már a spájzban vannak az oroszok”. Romsics kifejtette, Orbán Viktor megítélése a nyugat-európai értelmiség körében elsősorban az orosz kapcsolatok miatt negatív.

„Sokan próbálják megfejteni, mi módon került közel a Kremlhez az Orbán-rezsim” – mondta Romsics, hozzátéve, hogy az okoknak előbb-utóbb ki kell derülniük a tárgyalási feljegyzésekből vagy a tolmácsok memoárjaiból, bár valószínűleg nem mostanában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Putyin Trianonja: Rácz András szerint az orosz elnök ugyanabba a csapdába sétált bele, mint akkoriban a magyar vezetés
Rácz András Oroszország-szakértő elemezte a Kreml pszichológiáját a sikertelen genfi tárgyalások után. A birodalmi nosztalgia miatt Moszkva kompromisszumképtelen, ami a háború folytatását garantálja.


„Előre lehetett tudni, hogy az égvilágon semmi értelme nem lesz” – mondta Rácz András Oroszország-szakértő a 24.hu-nak az amerikai közvetítéssel zajlott genfi orosz-ukrán tűzszüneti tárgyalásokról, amelyek két nap után kézzelfogható eredmény nélkül értek véget. Mind az orosz, mind az ukrán fél nehéznek minősítette utólag az egyeztetést, egyedül a Steve Witkoff és Donald Trump veje, Jared Kushner vezette amerikai tárgyalócsapat beszélt „jelentős előrelépésről.”

A felek elsősorban a kelet-ukrajnai Donbász régió és a zaporizzsjai atomerőmű sorsáról egyeztettek. Moszkva azt követelte, hogy Ukrajna adja fel a keleti régiónak azt a fennmaradó egyötödét, amelyet az agresszor hadserege a már négy éve tartó háború alatt sem tudott elfoglalni. Kijev pedig azt akarta, hogy az oroszok adják vissza az ellenőrzést Európa legnagyobb atomerőműve felett, hogy az USA és Ukrajna közösen üzemeltethesse azt.

Az álláspontok a beszámolók alapján Genfben sem közeledtek.

Rácz András szerint a tárgyalások kilátástalanságát előre jelezte, hogy az orosz delegációt ismét a külpolitikailag teljesen súlytalan Vlagyimir Mengyinszkij volt kulturális miniszter vezette, aki nem a tűzszünethez szükséges kérdésekről tárgyal, hanem hosszú előadásokat tart Oroszország birodalmi szerepéről. A szakértő elmondta: Moszkva számára a tárgyalás nem a háború alternatívája, hanem az eszköze, amivel időt nyer a folytatáshoz, miközben azt a benyomást kelti, hogy ez a konfliktus megoldhatatlan, és ezzel igyekszik kifárasztani a Nyugatot.

Az oroszok számára a háború megnyerése nem Ukrajna megszállását jelenti, hanem az ország alávetését a Kreml akaratának: egy engedelmes kormány hatalomba juttatását és a teljes Donbász elfoglalását. Rácz szerint a putyini elit ugyanabban a pszichológiai helyzetben van, mint a Trianon utáni magyar vezetés: vissza akarják szerezni az elveszett birodalmiságot, és ezért készek komoly áldozatokat is hozni.

A Krím-félsziget 2014-es elfoglalását a Felvidék 1938-as visszaszerzéséhez, a Donbász megszállását Kárpátalja 1939-es megszállásához hasonlította.

„Az idő előrehaladtával egyre drágábbak voltak ezek a kisebb sikerek, de alapvetően sikerek voltak. És akkor ezután jött úgymond a nagy kaland, ami nekünk a Szovjetunió elleni háborúhoz való csatlakozás volt 1941-ben, az oroszoknak pedig Ukrajna teljes körű megtámadása 2022-ben” – magyarázta.

A Kremlhez több szálon kötődő Valdai Vitaklub orosz külpolitikai agytröszt februárban publikált egy jelentést arról, hogy az ukrajnai háború miatt megcsappantak az ország erőforrásai, miközben a szomszédos posztszovjet államok függetlenségi törekvései megerősödtek. Oroszország a technológia és az energiahordozók felvásárlása terén erősen kiszolgáltatottá vált Kínával szemben. Putyinnak és környezetének azonban az ukrajnai háború megnyerése abszolút prioritás, a többi területen elszenvedett befolyásvesztést pedig járulékos veszteségként kezelik.

A harctéri dinamika a patthelyzetet tükrözi. Míg Ukrajna februárban néhány nap alatt 201 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza, Oroszországnak a teljes 2025-ös év alatt nagyságrendileg 4600 négyzetkilométert sikerült elfoglalnia, ahol nem volt egyetlen jelentős város sem. Ez olyan, mintha egy támadó fél egy év alatt például a berettyóújfalui járást foglalta volna el Magyarország területéből.

Ukrajna addig tudja folytatni ezt a harcot, amíg a nyugati támogatás kitart mögötte. Jelenleg törés nem látható ezen a téren, csak átrendeződés: tavaly augusztus óta már nem az amerikaiak szállítják a fegyvereket, hanem az európaiak vásárolják meg az amerikai fegyvereket Ukrajna számára. Az USA továbbra is nyújtja a kulcsfontosságú hírszerzési támogatást, Ukrajna pedig a költségvetése 52 százalékát külső pénzügyi támogatásból fedezi.

Az Oroszország-szakértő szerint amíg Vlagyimir Putyin hatalmon van, addig folytatódni fog a háború. A helyzeten az változtathatna, ha Putyin megbetegedne és lemondana, vagy meghalna, ugyanis onnantól lesz mozgástere az új orosz vezetésnek. „Nem biztos, hogy Putyin utódja abbahagyja a háborút, de neki legalább lenne választása – Putyinnak nincs. Minden hozzá közeli forrás arról számol be, hogy az elnök szent meggyőződése: az ő történelmi küldetése megnyerni ezt a háborút.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A Fidesz kivégzős AI-videója ellen egyelőre senki sem tehet semmit, jogi szürkezónába tartozik
Fidesz a hivatalos kampányidőszak előtt tette közzé a katona kivégzését mutató AI-videóját a Facebookon. Az időzítés miatt jelenleg sem a reklám-, sem a választási, sem a médiahatóság nem tud eljárni ellene.


Valóságos jogi szürkezónába került a Fidesz legújabb, mesterséges intelligenciával készült háborús videója, amelyben egy magyar katonát végeznek ki, miközben a kislánya hazavárja.

A felkavaró tartalommal szemben egyelőre három magyar hatóság is széttárja a kezét: az egyik a politikai reklámok miatt, a másik a kampányidőszak hiányában, a harmadik pedig a Facebook írországi székhelye okán nem tud eljárni.

Ha egy gazdasági társaság jönne elő hasonló hirdetéssel, egyértelműen megsértené a magyar reklámetikai szabályokat, de a politikai reklámok nem tartoznak az Önszabályozó Reklám Testülethez. „Nem etikus dolog a reklámban félelemmel, halállal riogatni vagy, bármi olyan dologgal, ami az emberi méltóságot sértheti, vagy félelmet kelthet,

de hangsúlyozom, eddig tudunk elmenni, mert hivatalosan mi politikai reklámot és politikai tartalmú reklámot nem véleményezünk, a magyar reklámetikai kódex hatálya alá ezek nem tartoznak”

– fejtette ki Gerendi Zsolt, a testület főtitkára.

A politikai hirdetések ügyében a Nemzeti Választási Bizottság lenne illetékes, de a testület csak a hivatalos kampányidőszakban járhat el.

„A hivatalos választási kampány 50 nappal a választás előtt kezdődik, ami még két nap. A Kúria joggyakorlata értelmében csak ebben a szűk időszakban vizsgálhatjuk a politikai hirdetéseket”

– mondta Litresits András ügyvéd, az NVB szocialisták által delegált tagja.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság pedig jelezte, hogy a Facebookot üzemeltető, Írországban letelepedett Metával szemben joghatóság és hatáskör hiányában nem tud eljárni

– írta a 24.hu.

A helyzet február 21-én változhat meg, a hivatalos kampány kezdetével. Ha a hirdetés akkor is fut, az NVB már vizsgálhatja az ügyet, amennyiben valaki kifogást nyújt be.

Litresits András szerint a bizottság megállapíthatja a jogsértést, eltilthatja a jogsértéstől vagy akár bírsággal is sújthatja a hirdetőt, bár hozzátette,

a fideszes többségű testületet ismerve nem tartja reálisnak, hogy elmarasztalják a Fideszt. Alternatívaként a bírósághoz fordulás vagy a Facebooknál történő tömeges bejelentés jöhet szóba.

A videó éles politikai reakciókat váltott ki. A Fidesz Budapest a videó melletti szövegben úgy fogalmazott: „Ez most még csak rémálom, de Brüsszel arra készül, hogy valósággá váljon.” Az ellenzéki oldalon a Demokratikus Koalíció rémhírterjesztés miatt feljelentést tesz. „Ezt a videót mindenhonnan törölni kell, a videó megrendelőivel, elkészítőivel, és terjesztőivel szemben pedig a törvény erejével kell eljárni” – írta közleményében Arató Gergely DK-s képviselő. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke szerint „amit most tettek Orbánék, az a legalapvetőbb emberi és erkölcsi normákat tiporja sárba.” Litresits András szerint a videóra inkább a közveszéllyel fenyegetés vagy annak kísérlete húzható rá.

A gazdasági reklámtörvény tiltja az erőszakos vagy a közbiztonságot veszélyeztető magatartásra ösztönzést, valamint a gyermek- és fiatalkorúak fejlődését károsító reklámokat, de ezek a szabályok a politikai hirdetésekre nem terjednek ki. Az AI-tartalmakra az iparági állásfoglalás szerint az az alapszabály érvényes, hogy a reklám nem lehet megtévesztő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Reméljük, jobb lesz az idő, és akkor szívesebben megállnak” - a TISZA és a Fidesz órák alatt végzett, a kispártoknak minden aláírásért keményen meg kell dolgozniuk
Talán soha nem volt még ennyire nehéz dolga a parlamenti helyekre pályázó kisebb pártoknak. Sokan úgy döntöttek, el sem indulnak. Mi a Széll Kálmán téren arra kerestük a választ, az aláírásgyűjtés első napján mit tapasztalnak a kisebbeknek gyűjtő aktivisták.


Délelőtt még a TISZA és a Fidesz is gőzerővel gyűjtötte az aláírásokat Budapesten, a Széll Kálmán téren, délutánra azonban csak a kisebb pártok maradtak. A két nagynak ugyanis órák alatt összegyűlt mindenhol a szükséges 500 aláírás, és bár sok helyen ezután is folytatták a gyűjtést, a Széll Kálmán téren délután már csak a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutyapárt aktivistái dolgoztak. A kisebb pártoknak nincs könnyű dolguk, ez hamar kiderült. Bár az aktivisták optimistán nyilatkoztak,

ottlétünk idején mindössze egy-két érdeklődő akart aláírni, megszólalni pedig egyikük sem szeretett volna, még név nélkül sem vállalták az interjút.

A Mi Hazánk Mozgalom részéről a párt korábbi főpolgármester-jelöltje, dr. Gruntner András állt a pult mögött, két aktivistával, Egyszerre három kerület, az I., a II. és a XII. jelöltjeinek is dolgoztak. A politikus elmondta, hogy ők délelőtt a Fény utcai piacnál pultoztak, és nem csak egy helyen, hanem mindhárom kerületben több ponton is gyűjtenek.

Gruntner szerint sokkal jobban állnak az aláírásokkal, mint négy évvel ezelőtt. „Szerintem erősödünk. Láthatólag sokkal többen jönnek aláírni, és bizalommal fordulnak hozzánk, mint négy évvel ezelőtt” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ő akkor is részt vett az ajánlásgyűjtésben, így van összehasonlítási alapja. Emiatt, mint mondta, „bizakodóak vagyunk”.

A politikus-aktivista arról is beszélt, hogy az aláírók részéről két visszatérő kérdés szokott elhangzani. „Visszatérő kérdés, hogy kivel fog összefogni a Mi Hazánk, kit támogatna a két nagy, esélyes párt közül” – mondta.

Emellett szerinte azt is gyakran megkérdezik tőlük, hogy hány százalékot fognak elérni a választásokon.

Arra a felvetésre, hogy sok neten keringő képen a TISZA Párt pultjainál nagy tömegek, a Fidesznél pedig jóval kevesebb ember volt látható, Gruntner András úgy reagált, hogy a Fidesz más módszert alkalmazott. „Én azt láttam, hogy a Fidesznek nem is nagyon voltak pultjai, tehát ők valami más stratégiát alkalmaztak most” – fogalmazott. Úgy véli, a kormánypártnak nem is volt szüksége a hagyományos pultozásra. „A hírek szerint egy óra alatt összeszedték az egész országban a szükséges ajánlásokat. Nem tudom, nyilván egy Kubatov-listával a zsebben ez könnyen megy.”

A közösségi médiában terjedő képekről szerinte nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Felidézte a négy évvel ezelőtti helyzetet: „Láttuk négy évvel ezelőtt, hogy Márki-Zay Péternek, az összefogás jelöltjének is itt volt a standja a Széll Kálmán téren, és egy tömött, 50 méteres sor állt előtte. Aztán a végén meg tudjuk, hogy mi történt.”

A párt választási esélyeit firtató kérdésre egyértelmű választ adott. „Mindenképpen 10 százalék fölött leszünk” – jelentette ki. Bár a hivatalos előrejelzések 5 százalék, vagyis a bejutási küszöb körüli eredményt jósolnak nekik, Gruntner szerint ez nem meglepő. „Mindig alulmérnek minket, körülbelül a felével. Tehát ha az ötöt megszorozzuk kettővel, akkor pont tíz jön ki, de szerintem tíz fölött leszünk” – magyarázta.

A politikus úgy látja, van esélyük egyéni mandátum szerzésére is. „Van talán kettő-három olyan egyéni választókerület, ahol esélyünk lehet” – mondta. Szerinte ez attól is függ, hogyan oszlanak meg a szavazatok a többi jelölt között. Példaként említette a XII. kerületet, ahol ha a DK és a Kutyapárt is indul, az nekik kedvezhet. „Dúró Dóra egyéni választókerületében van esélyünk, ott 30% körüli eredményt értünk el egy időközi választáson, körülbelül egy évvel ezelőtt” – hangsúlyozta. Ezen kívül esélyesnek látja Bartal Andrást, a Bűnvadászok vezetőjét is Pesten. Ennek ellenére a fő céljuk a listás eredmény, inkább onnan várnak mandátumot.

A pultozást a jövő héten is folytatják, és Gruntner szerint akkor is kint maradnak majd, ha már összegyűltek a szükséges ajánlások. „Budapesten ez egy kicsit nehezebb, mint vidéken. De mi utána is kint fogunk maradni, mert szeretünk itt beszélgetni az emberekkel” – mondta, hozzátéve:

„Reméljük, jobb lesz az idő, és akkor szívesebben megállnak.”

A Kétfarkú Kutya Párnál időbe telt, míg kiderült, hogy a három aktivista közül ki vállalja, hogy beszéljel. Végül Kovács Dáviddal sikerült egy kissé szürreális beszélgetést lefolytatnunk. Arra a kérdésre, hogy hogy állnak az aláírásokkal, az aktivista a párttól megszokott, ironikus stílusban válaszolt. Azt állította, a szükségeshez képest jól állnak, majd több, egymásnak is ellentmondó számot említett. „Szerintem tízmillió, igen, 100–200 ezer. 5 millió, aláírás megvan. Nagyjából így.”

A négy évvel ezelőtti helyzethez képest Kovács Dávid szerint egyértelmű a fejlődés. „Akkor csak 2 millió aláírásunk volt minden választókerületben, most már 3 millió van, ami szerintem nagy fejlődés, előrelépés a Kutyapártnak” – jelentette ki.

Szembesítettük azzal a hírrel, hogy a két nagy párt állítólag már délelőtt össze is gyűjtötte a szükséges aláírásokat. Erre reagálva egy meglepő történettel állt elő. Elmondása szerint ők már előrébb járnak a többieknél. „Hát úgy, hogy mi már előző héten összegyűjtöttük az összes ajánlást, és egy kicsit le vannak maradva a Tiszaék” – fogalmazott. Azt is elárulta, miért kellett mégis újra kezdeniük a gyűjtést: „Mi 8 óra 1 perckor terveztük leadni, de sajnos jött egy talicskányi majom, és ellopta az összes ajánlóívünket, úgyhogy újra el kell kezdenünk gyűjteni.”

Felvetettük neki a gyakori kritikát, miszerint a Kutyapárt az egyéni körzetekben elvett szavazatokkal a Fideszt juttathatja hatalomhoz. Kovács Dávid szerint épp fordított a helyzet. „Mi azt gondoljuk, hogy itt lenne az idő, hogy igazából visszalépjen mindenki a javunkra, és ne akadályozzák azt, hogy legyen esetleg kormányváltás” – mondta. Amikor komolyabban rákérdeztünk, vállalnák-e a történelmi felelősséget, ha a Fidesz esetleg miattuk maradna hatalmon és kivezetné az országot az EU-ból, az aktivista matematikai érvekre hivatkozott.

„Figyelj, a matek nem támasztja alá, hogy mi bármilyen módon akadályoznánk a kormányváltást”

– állította. Hozzátette, hogy létezik erről egy részletes elemzés. „Tudok ajánlani egy cikket, keresd meg a Telexen: miért nem akadályozzák a kispártok a kormányváltást. Le van benne írva, nagyon részletesen, matematikai alapon, hogy miért nem áll fenn ez a helyzet.”

Arra a kérdésre, hogy meddig terveznek kint lenni az utcákon, Kovács Dávid egy igen távlati célt fogalmazott meg. „Szerintem olyan 2050-ig biztosan itt leszünk. Nagyjából erre tervezünk” – mondta, majd kiegészítette: „Lehet, hogy 2227-ig is. Nagyjából addig.”

A választás megnyerésére vonatkozó esélyeikről is optimistán nyilatkozott, egy saját felmérésükre hivatkozva. „Hát a saját felmérésünk szerint a magyarok 127%-a a Kutyapártot választaná” – állította. Ennek fényében úgy gondolja: „nagy eséllyel nyerünk. Valószínűleg.”

Végül arról a felmerült stratégiáról kérdeztük, hogy a szavazók egyéniben a Tiszára, listán pedig a Kutyapártra szavazzanak, ebben a kérdésben azonban nem kívánt állást foglalni. „Ezt nem szeretném kommentálni, ezt a pártvezetéstől kérdezd, kérlek” – zárta rövidre a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk