KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„A Kaczifánt egy olyan gyerek, aki nő, mint a gomba, én pedig futok utána, hogy segítsem” – csodákat művel a gyerekekkel a művészet- és a kutyaterápia

Kiricza Odette művészet-terapeuta közintézményi tapasztalatai után nyitotta meg élmény-, alkotó- és fejlesztőközpontját speciális igényű gyermekeknek.

Link másolása

A gyömrői Kaczifántra akkora az igény, hogy rövid időn belül már a másodikat nyitja Pest megyében. Egy kutyás ismerősével gyorsan összehoztak egy olyan csoportot is, ahol a mozgásterápiát és a művészetterápiát ötvözik az állatasszisztált terápiával. Megkérdeztük tőle, hogy mi a siker titka.

– A honlapod szerint a Kaczifánt egyszerre művészet- és mozgásterápia, sulielőkészítő, kézműves workshopok és rendezvények otthona is egyben. Hogyan írnád le laikusok számára a munkádat?

– Rögtön tudtam, hogy nem egyetlen területtel szeretnék foglalkozni. Hiszem, hogy minél több területet vonunk be egy foglalkozás során, annál erősebb lesz a hatása. Szeretek több irányba gondolkodni, több aspektusból megközelíteni a dolgokat, és mindig tanulni valami újat. Mára, ha aposztrofálnom kell a Kaczifántot, akkor az élmény-, alkotó- és fejlesztőközpont a legtalálóbb kifejezésem rá, amely nemcsak a gyerekeket akarja megszólítani, de a szüleiket és más felnőtteket is, akik szeretnének önmagukkal is törődni, vagy éppen együtt közösséget építeni.

– És pontosan mi az a művészetterápia?

– Amit én leginkább kiemelnék, hogy a segítségével teljesen más szemszögből látod meg magad, és annyi árnyalatodat fedezed fel, ahány csoporttársad ül veled a körben alkalomról alkalomra. Csoportvezetőként a képzőművészetet, a biblioterápiát, a mozgást és a zenét hívjuk segítségül, ezekkel alkotunk, vagy épp ezeket dolgozzuk fel egy adott téma kapcsán. Mindig nagyon fontos kiemelni, hogy egy művészetterápiás csoportfoglalkozáson való részvétel semmilyen művészi gyakorlatot vagy vénát nem igényel. Hallgathatunk zenét is, a lényeg mindig az, hogy figyeljük a felbukkanó érzéseket és gondolatokat, ezt követően pedig azt, hogy a többiek miről számolnak be.

Számomra a művészetterápia egy lehetőség. Lehetőség azoknak, akik úgy érzik, hogy elakadtak, akik nem bíznak magukban, akik szeretnék megtapasztalni azt az érzést, ami a gyerekekre jellemző.

A gyerekek, ha alkotnak valamit, akkor büszkén hordozzák körbe a művüket. Van ez az érzés, ami elérhető a művészetterápia által, és én ezt nagyon szeretem megtapasztalni, meglátni a másik emberen.

– Ahogyan tudom, közintézményből igazoltál át, hogy a saját fejed után menj. Mi az, ami elől „elmenekültél”: mivel nem értettél egyet és miben szerettél volna újítani, mit szerettél volna máshogy csinálni?

– A menekülés szót esetemben azért túlzónak érzem. Egy igen speciális magánintézményben dolgoztam majdnem 10 évig, ahol rengeteget tanultam. Mellette végeztem el a képzéseket, és elkezdtem órákat tartani délutánonként. Ez egy nehéz, konfliktusokkal tarkított, ám izgalmas folyamat volt, de része az útnak, ami a Kaczifánthoz vezetett. Örültem a lehetőségeknek, aztán egy idő után már nem éreztem a haladást. Egy óvodában bármennyire is adódhatnak új feladatok, a napi rutin és az adott hely szokásai nemigen változnak. A Covid előtt már volt egy próbálkozásom, de azt követően éreztem, hogy nekem tovább kell mennem. A járvány sok olyan problémát hozott felszínre, ami már addig is érzékelhető volt, mind intézményi, mind személyes vonatkozásban. Szerettem volna új feladatokat, szerettem volna, ha nem kell nyolc óra munka után tovább indulni a „második műszakra” – amit akkorra már be kellett látnom, hogy sokkal jobban élvezek, mint a nap első felét.

Sem anyagilag, sem emberileg nem voltam már motivált, és sok ötletem volt, amelyeket lehetetlen volt alkalmazottként megvalósítani. Persze ezek nehéz felismerések, de be kellett látnom, hogy nem ugyanazzal a lelkesedéssel indulok el reggelente, ez pedig nem fért bele abba, amit a hivatásomról gondolok és amit önmagamtól is elvárok.

Szerencsém volt, mert felismertem, hogy milyen élethelyzetben vagyok, és van mögöttem egy támogató férj, akinek a segítsége nélkül nem tudtam volna megvalósítani az elképzelésemet.

– Az élet téged igazolt, hiszen mára a második központot nyitjátok, Gyömrő után Sóskúton is. Ezek szerint nagy igény mutatkozik arra, amit csináltok.

– Igazán a Kaczifánt számomra most egy olyan gyerek, aki nő, mint a gomba, én pedig futok utána, hogy segítsem, amiben tudom. Sóskúton épp egy évvel a gyömrői nyitás után nyílik a második Kaczifánt, egy baráti pár ötlete nyomán. Emellett még mindig sok az ötletem, szeretném tovább vinni a rendezvényeken való részvételeket, és különböző eseményeken gyerekprogramokat szervezni, illetve több csapatépítőt tartottunk már felnőtteknek, ezeket kifejezetten élveztük.

Amikor belevágtam, tele voltam kérdésekkel, kétségekkel, de abban az egyben biztos voltam, hogy meg kell próbálnom. Budapestiként először itt próbáltam helyet találni az elképzeléseimnek, de nem igazán találtam meg azt, amit kerestem. Ekkor egy gyömrői barátom felkért, hogy foglalkozzak a gyerekeivel hetente egyszer, és ehhez szerettem volna helyet találni, hogy ne otthon tartsam nekik az órákat. Így jutottam el a városi bölcsődébe, ahol a vezető elmondta, hogy akár több dologban is gondolkodhatnék, és arra jutottam, hogy nincs mit vesztenem, szerencsét próbálok itt.

Azt gondolom, hogy sok, ebben a szférában dolgozó nem tudja egy vállalkozás pénzügyi részét megfelelően menedzselni. Nekem szerencsém van, mert a férjem járatosabb ezen a téren, így sok dologban ő segített. Megbeszéltük, hogy teljesen természetes, ha az első két évben még nem nyereséges egy vállalkozás. Aztán úgy alakult, hogy a Kaczifánt már a nyitása óta látogatott hely lett, nem kellett sok idő ahhoz, hogy a környéken élők felfedezzék maguknak. Míg Budapesten a rengeteg hirdetés közt elvesznek a különböző vállalkozások, addig úgy tapasztalom, hogy itt még megy a szórólapozás, a plakát, a szájhagyomány. Nagy igény van a foglalkozásokra, legyen az a legkisebbek Pacsmagolója, a mozgásfejlesztés vagy akár a felnőtteknek szóló művészetterápiás foglalkozás.

– Szerinted mi a sikeretek kulcsa?

– A sikert én két dologban sejtem. Az egyik a már említett kíváncsiság, ami bennem munkál, ami elvisz még most is a meseterápiás, vagy a robotika tanfolyamra. Hiszen élménnyé kell varázsolni a tanulást. Igyekszem kiszolgálni az igényeket, de élvezem azt, hogy nem alkalmazott vagyok, és ha azt érzem, hogy valami számomra nem fér bele, azt jelzem. Ismerem a kompetencia-határomat, és nem szégyellem tovább küldeni azokat, akikről úgy gondolom, hogy nem rám van szükségük. Nagyon élvezem, és fontosnak tartom, hogy az itteni emberek kifejezetten nyitottak arra, hogy egy közösség szülessen itt, akik alkalmanként már a Kaczifánton kívül is töltenek együtt időt.

Minden foglalkozás beszélgetéssel indul, és előfordul, hogy random feladatot kap az, akinél úgy látom, sokkal nagyobb szüksége van most arra, hogy mozogjon, minthogy alkosson, vagy épp fordítva. Szívvel-lélekkel csinálom és hiszem, hogy ezt lehet is rajtam érezni.

– Hallom, hogy vannak nálatok kutyás foglalkozások is. Hogyan tanítják be a kutyákat erre a feladatra, és eddigi tapasztalataid alapján mit lehet elérni állatterápiával a gyerekeknél?

– Rácz Andit egy gyömrői csoportban ismertem meg: a nyitással nagyjából egy időben költözött Gyömrőre, és megkeresett azzal, hogy szívesen vállalnának feladatot nálunk is Kevinnel, a kutyusával. Ők a Tordasi Közhasznú Állatasszisztált Terápiás és Oktatási Egyesülethez tartoznak, ahol hosszú felkészüléssel és vizsgákkal lehet eljutni addig, hogy végzett terápiás kutyus és felvezető páros lehessenek. A kutyusok temperamentuma egy adottság, a különböző trükköket pedig a gazdik tanítják be nekik.

Kevin nagyon intelligens és proaktív, emellett nagyon érzékeny kutyus. Pontosan érzi, hogy ki fél tőle, vagy hogy kinél kell eltűrni a gyömöszölést. Andival gyorsan összehoztunk egy olyan csoportot, ahol a mozgásterápiát és a művészetterápiát ötvözzük az állatasszisztált terápiával.

A gyakorlatban Kevinnel tornázunk (például ugat számolás gyanánt, vagy forog, amikor forogni kell a gyerekeknek), majd alkotunk valamit, játszunk egyet az asszisztensünkkel és a végén persze megbeszéljük, kinek milyen benyomásai voltak. Egy terápiás állat részvétele segíti a szocializációt és az empátiát, felgyorsítja egy-egy folyamat sikerességét. A kutyus irányítása növeli az önértékelést, erősíti a figyelmet és a szabálytudatot, szabálykövetést. Kevin simizése és jutifalattal etetése pedig már önmagában felér egy szenzoros kánaánnal.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videón, ahogy kimentik a korcsolyázót Tihanynál, aki alatt beszakadt a jég
Bergmann Ernő nem érzi hősies cselekedetnek a hétfőn történteket, inkább csak kötelességnek. A cukrász egy szánkó kötelével mentette ki a bajba jutott korcsolyázót.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. január 28.


Link másolása

Videóra vették, ahogy kimentenek egy korcsolyázó nőt Tihanynál, aki alatt beszakadt a jég, írja a LikeBalaton.hu. A Belső-tónál korcsolyázó nőt egy szánkó kötelének segítségével húzta ki egy balatonfüredi cukrászda tulajdonosa.

A tónak egy részén meleg források vannak, ahol általában vékonyabb a jég, és hamar felolvad – mondta a lapnak Bergmann Ernő, aki még hétfőn épp ezeket a területeket figyelte, amikor észrevette, hogy egy nő derékig szakadt a jégbe.

„Nem igazán gondolkodtam. Szerencsére volt nálam kötél, mert egy szánkón húztam gyerekeket a jégen. A hölgy meg tudott kapaszkodni, elég erős volt, hogy tartsa magát, így biztonságos távolságból ki tudtam húzni. Mivel nem régóta volt a vízben, és csak derékig volt elmerülve, még aktívan tudott mozogni. Évekkel ezelőtt egy barátom elmesélte, hogy a szeme láttára szakadt be két gyerek, és hárman ki tudták menteni őket minden segédeszköz nélkül. Erre emlékeztem. Illetve minél messzebb vagyunk a léktől, valószínűleg annál vastagabb a jég. Minél nagyobb felületen oszlik el a tömeg, annál kevésbé terheljük a felületet. Ezért hasra fekve, óvatosan közelítettem meg a hölgyet, és biztonságos távolságból tudtam a kötelet átdobni neki. Ha sokkos állapotba kerül, vagy jobban átfagy, nehezebb lett volna. Szerencsére bátor és higgadt maradt” – mondta a hét elején történtekről a cukrász, aki nem érzi hősies cselekedetnek a mentést, hanem inkább csak kötelességnek.

A mentésről készült videót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Igazi hős: hét évesen mentette meg családja életét ez a szegedi kislány
Tűz ütött ki a lakásukban, és amikor az anyukáját nem tudta felébreszteni, a szomszédokhoz indult segítségért. Az elképesztően bátor cselekedet történetét a Katasztrófavédelem magazin írta meg.

Link másolása

Hét évesen mentette meg a családját Eliza: az elképesztően bátor cselekedet történetét a Katasztrófavédelem magazin írta meg.

Az RTL Híradó is beszámolt a karácsonykor történt esetről: egy szegedi lakótelep egyik lépcsőházának 6. emeleti lakását öntötte el karácsony éjszakáján a füst.

A kis lakásban egy édesanya volt két gyermekével. Az anyuka a nappaliban aludt, míg Eliza, és két és fél éves testvére a gyerekszobában. Elizáé volt az emeletes ágy felső szintje, így hozzá ért el elször a fojtogató füst. Édesanyjához rohant, akit nem tudott felébreszteni. A bátor kislány tudta, hogy segítséget kell hívnia. Kistestvérét és anyukáját a lakásban hagyva felszaladt a felettük lakó szomszédhoz, Saroltához. Addig nyomta a csengőt az éjszaka közepén, amíg fel nem ébredtek.

Az apuka nyitott ajtót, akkor már a család alig látta a kislányt a füsttől, aki erősen köhögött. Gyorsan elmondta, mi történt, és hogy édesanyja, valamint kistestvére még a lakásban vannak. Ez mentette meg az életüket.

Sarolta vizes törülközőt kötött az arca elé, és lerohant. Négykézkláb mászott be a gyerekszobába, és kivitte a lakásból a két és fél éves kicsit. Ezután visszament aznayukához, aki azonban már nagyon sok füstöt lélegzett be, és csak nehezen tért magához. Egy rendőrnő segítségével vitték ki őt is.

Később kiderült, hogy a sütőben maradt edényben felforrósodott az olaj és hatalmas füst lepte el a lakást, majd a tűzhely ki is gyulladt.

A szomszéd egy vizes törölközőt az arcára tekert, úgy ment be a füsttel teli lakásba. Kinyitotta az ablakokat, próbálta felrázni az ájult anyát, de nem sikerült neki. Majd megkereste a kisebbik lányt, és kivitte a lakásból.

Ezek után a közben kiérkező rendőrök mentették ki a nőt és a másik kislányt a lakásból.




Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
8,4 milliárd forintnyi vagyont osztogatna el idegeneknek az osztrák örökösnő, mert szerinte „semmit sem tett azért, hogy megérdemelje”
Marlene Engelhorn 25 millió eurót örökölt, miután 2022 szeptemberében meghalt a nagyanyja. MOst véletlenszerűen kiválasztott állampolgárok dönthetik el, mi legyen a hatalmas vagyonnal.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. január 20.


Link másolása

A 31 éves bécsi Marlene Engelhorn óriási vagyont, 25 millió eurót (átszámítva 8,4 milliárd forintot) örökölt, amikor nagyanyja, Traudl Engelhorn-Vechiatto 2022 szeptemberében meghalt. Az elhunyt rokon vagyonát a német vegyipari és gyógyszeripari vállalat, a BASF megalapításával szerezte. A „meg nem érdemelt” pénz elköltéséhez Marlene azt szeretné, hogy

50 osztrák állampolgár határozza meg, hogyan kell újraosztani örökségét.

Arra kérte az osztrákokat, hogy vegyenek részt a Jó Újraelosztási Tanács néven ismert kezdeményezésében. A hét elején a gazdag örökösnő 10 000 meghívót küldött véletlenszerűen kiválasztott osztrák állampolgároknak. A 10 000 felnőtt osztrákból álló kezdeti mintából 50 főt választanak ki, és 15 póttagot is kijelölnek az esetleges lemorzsolódás esetére.

Ha az 50 ember nem tud „széles körben támogatott” döntést hozni arról, hogy mit kezdjenek a pénzzel, akkor az Engelhornhoz kerül. Azt mondta:

„Nincs vétójogom. Vagyonomat ennek az 50 embernek a rendelkezésére bocsátom, és megbízom bennük.”

Engelhorn elmondta, hogy szerinte kezdeményezése „a demokráciát szolgálja”, mivel az örökséget nem adóztatják meg Ausztriában. Azt mondta: „Vagyont örököltem, ezzel hatalmat is, anélkül, hogy bármit is tettem volna érte. És az állam még adót sem akar kivetni rá.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Iványi Gábor egyháza végre tud bért fizetni: több mint 1,2 milliárd forintnyi felajánlást kaptak
Az adófizetők egyszázalékos jövedelemadó-felajánlásából jött ez az összeg, ami jóval több, mint a korábbi években megszokott volt.

Link másolása

Sokan adtak pénzt Iványi Gáboréknak az egyházi egyszázalékos jövedelemadó-felajánlásból - írja a 444.hu.

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) most kapta meg a 2022-es adóévre vonatkozó támogatást az állami kiegészítéssel együtt. Így

73 418 adófizető mintegy 718 millió forintos támogatást adott a MET-nek, a felajánlók magas számának köszönhetően pedig további 516 milliós állami kiegészítéshez is jutottak.

Ez az összeg a korábbi évekhez viszonyítva közel 50 százalékkal több.

A pénz jól jött a MET-nek, ahol az utóbbi időben már bért sem tudtak fizetni, ezért többen felmondtak, és vidéki iskolákat is kénytelenek voltak bezárni.

A közleményük szerint most "Az 1,234 milliárd forint jelentős részét ígéretünk szerint az elmaradt munkabérek pótlólagos rendezésére fordítjuk. Az utalások adminisztratív feldolgozása már megkezdődött, elindultak a lépcsőzetes kifizetések a jelenlegi és a volt munkatársaknak is".

Azt még hozzátették:

„Ha az elmúlt félévben hozzájutottunk volna a törvény szerint járó állami normatív támogatáshoz, ezt az összeget nem elmaradt bérekre, hanem fejlesztésekre, felújításokra, béremelésre, tartozásaink rendezésére, felzárkóztatásra költhetnénk”.

Bíznak azonban abban, hogy a jövőben újra hozzájuthatnak a normatív támogatásokhoz, „amelynek rendszeres beérkezése továbbra is nélkülözhetetlen a biztonságos működéshez".

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk