Országszerte több százezer nehéz sorsú kutya és cica várja a menhelyeken, hogy egy szerető gazdi befogadja őket, sajnos mégis kevesen döntenek az örökbefogadás mellett. A CIB Bank 2019-ben indította útjára az állatok örökbefogadására bátorító kampányát, amely során menhelyen élő nehéz sorsú állatoknak segített új otthont találni, kezdetben két petfluencer Brúnó kutya és Della cica főszereplésével.

Tavalyi kezdeményezésük során számtalan egymásra találáshoz járultak hozzá, és később az újdonsült családokról is beszámoltak közösségi oldalaikon. Idén ismét kutyáknak és cicáknak segítenek az otthon találásban, ezúttal a Csömöri Állatmenhellyel együttműködve. A november 22-én induló programmal próbálják felhívni a figyelmet a felelős állattartás és a hontalan kisállatok örökbefogadásának fontosságára. Érdemes lesz követni a következő npokban a CIB Bank Facebook és Instagram oldalát, hiszen sokféle kutya és cica társkereső profiljával találhatod szembe magad. Ha éppen kutya vagy cica társat keresel, lehet, éppen a gazdikeresők között találod meg a hozzád illő társat.

VIDEÓ: Bemutatjuk a Csömöri Állatmenhelyet!

A kezdeményezés fő célja, hogy minél több kutyus és cica találjon szerető otthonra. A kampány két szálon fut: bankfióki akcióként, valamint online felületeken egyaránt. A programban többek között ötszázezer forintos adománnyal is segíti a CIB a menhely működését.

Az alapítvány tájékoztatása szerint az összegből négy állatotthont támogatnak több mint két tonna élelemmel: a létesítmények összesen 865 kutyát gondoznak. A Hangya Közösség Alapítvány évek óta segíti a vidéki állatmenhelyek munkáját. Céljuk, hogy adományok útján biztosítsák az állatvédők munkájához szükséges tárgyi feltételeket, hogy ők a munkájukkal az állatok mindennapjaiban tudjanak segíteni: alapelvük, hogy a gazdátlan állatoknak is jár az élelem, a meleg holmi és a menedékül szolgáló tető.

Hogy hogyan segíthetsz az állatoknak az örökbefogadáson kívül, ezen az oldalon minden részletet megtalálsz!

Ritkán gondolunk úgy egy budapesti buszozásra mint kellemes, barátságos, közösségi élményre. Január 9-én délután 3 körül viszont az Örs vezér tere és a Göncz Árpád városközpont között közlekedő 32-es autóbuszon ilyesmiben lehetett része a szerencsés utazóknak.

Gergely Róbert 1990 tavaszán került a BKV-hoz buszvezetőként. Eleinte a Moszkva tér, később a Margitsziget, majd sokáig a Batthyány tér vonzáskörzetében dolgozott, számtalan járaton. Több millió megtett fővárosi kilométer után a fent említett vasárnapi napon indult nyugdíjazása előtti utolsó körére, amit igyekezett minél emlékezetesebbé tenni. A Facebookon is meghirdetett eseménynek köszönhetően sikerült is.

Nem árulok zsákbamacskát, én szegről-végről korábbról is ismerem Robit, de ha nem így lenne, facebookos eseménymeghívásába akkor is belebotolhattam volna, mert azt számtalan helyen megosztották. Egyfelől azért, mert ritka egy ilyen megható és egyben vidám búcsú egy szakmától, másrészt mert Robi nem egy átlagos buszsofőr, aki csak a kilométereket pipálgatja ki a BKV monstrumain. Gyakorta találkozni vele közösségi eseményeken, koncerteken, szabad idejében számos civil tevékenyésgben részt vesz, vagy éppen rövid irodalmi szösszeneteket ír, és ennek is köszönhetően rendkívül széles baráti körrel rendelkezik.

Így nem is meglepő, hogy a napokban 61. életévét betöltő sofőr búcsúztatása végül több napon át tartott, és az utolsó napján is sok, apróbb-nagyobb meglepetést rejtett. Utolsó műszakja alkalmából édességet kaptak a járatra felszállók, az utolsó járat utasai egyenként aláírták 2022 januári beosztását, de a búcsúnapon még élő zene is fogadta a Robival utazókat:

A Mercedes Conecto ablakában pedig külön tábla hívta fel a figyelmet a jeles alkalomra.

A pályafutását lezáró napon alig volt olyan forduló, ahol kollégák, barátok ne búcsúzkodtak volna a „visszavonuló” járművezetőtől, de az utasok közül is sokan kívántak leszálláskor mosolyogva boldog és egészséges nyugdíjas éveket. Sőt, BKV-s kollégái egy külön meglepetéssel is készültek.

– meséli az utolsó nap egyik kedves meglepetését Robi.

Az emlékek felidézése közben rengeteg dolog eszébe jut: régi, ma már nem létező járatok, egykori kedvelt és kevésbé kedvelt buszok, és megannyi szép emlék övezte a 31 és fél évet, amit a BKV kötelékében töltött el. Megtudhatjuk például, hogy volt olyan járat, a Rózsadombon közlekedő 11-es, amit egy sofőr sem szeretett igazán. Hosszú időn át ezen a vonalon eléggé feszített menetrend volt hatályban, amit a sofőrök, hogy meglegyen az a kis végállomási pihenőidejük, igyekeztek mihamarabb teljesíteni, emiatt a kanyargós hegyi utakon lefelé is "csapatták" néha a buszt. Ilyenkor Robi sem lett volna utas azon a buszon, amit ő vezetett, főleg nem idős ember, vagy kisgyerekes anyuka. Néhány évvel ezelőtt úgy alakult a büdzsé, hogy kaptak a vonalra plusz autóbuszt, vagy autóbuszokat, és így nyugodtabbá vált ezen a Rózsadombi vonalon is a buszos közlekedés. Egyszerű, mezei BKV-felhasználókként talán nem is mindig gondolunk bele, hogy egy-egy kényelmetlenebb utazásért nem feltétlenül csak a sofőr a felelős... De megtudhattuk azt is, hogy a végül elmaradt, 1996-os Expóra tervezett, végül a BKV által "megörökölt" buszokon miért érezték bizonytalanul magukat olykor a buszvezetők is.

Persze szép emlék is akad bőven. Mint említettük, Robi több évig járt a Margitszigetre buszaival, ahol egyes kilátogatók az évek alatt jó ismerősei lettek. Sőt akadtak olyan, a szigetre sportolni járó gyerekek is, akiket az évek során nap mint nap látott felcseperedni, komoly, felnőtt sportolóvá válni.

Arra, hogy mit fog csinálni nyugdíjas éveiben, Gergely Róbertnek nincs még határozott válasza. Egyelőre mindenképp kiélvezi a szabad pillanatokat, de aki kicsit is ismeri őt, nem hiszem, hogy a céltalanságtól vagy az elkényelmesedéstől féltené. Csak egy példa az aktivitására: beszélgetésünk egy pontján arról elmélkedett, hogy így, 61 évesen már kicsit nehezebben bírta a szilveszteri/újévi 4(!) napos bulizást – amit aztán három napi szabadsággal pihent ki, mielőtt nekivágott volna utolsó munkanapjainak...

Robi külön kérése volt, hogy szerepeljen az írásban, hogy ezt a több mint három évtizedet nem sikerült saját hibás balesetek nélkül megúsznia, de egy miatt most tényleg nagy megkönnyebbülést érez: hogy sikerült elkerülnie azt, amitől minden ilyen, veszélyes üzemben dolgozó tömegközlekedési járművezető tart, a halálos kimenetelű, tömeges közúti közlekedési balesetet, vagy akár csak egy ember halálával járó balesetet. Ennek a felelősségnek és a további elvárásoknak, szabályoknak, előírásoknak való megfelelés terhe most lekerült a válláról, és többek közt emiatt sem tervezi nyugdíjasként ezt a hivatást folytatni – bár már most sejti, hogy hiányozni fog neki ez az a számára olyannyira szeretett tevékenység.

Robi egy kicsit részletesebben beszélt munkájáról és gondolatairól kedvenc adója, a Tilos Rádió műsorában, amit EZEN A LINKEN (48:37-től) tudtok meghallgatni.

További videók Robi utolsó útjairól ITT és ITT találhatók.

Végső búcsút vettek Babicsek Bernáttól szombaton délután. A Barátok közt, a Szeress most! és a Jóban Rosszban egykori színésze, a több zenekarban is fellépő harmonikaművész újév napján halt meg solymári házában, egy lakástűzben. A 41 éves művészre szülei találtak rá. Apja betörte az egyik ablakot, miután azt látták, hogy minden zárva van a házban. Bernátot az erkélyajtó mellett, a földön fekve találták meg.

A művészt szombaton nagy tömeg kísérte utolsó útjára - írja a Blikk. Beszámolójuk szerint

A tragédia után megszólalt Babicsek Bernát volt párja, Csomor Ágnes is. Gór Nagy Mária tanodájában ismerték meg egymást, hosszú évekig egy párt alkottak, a szakítás után pedig megmaradt köztük a szeretet. "Jó ideje már csak barátok voltunk, de a halála, és hogy azért kell beszélnem Bernátról, mert már nincs többé, mély sebeket tép fel a szívemben" - mondta a színésznő.

Barátai, zenész- és színészbarátai is megrendülten emlékeztek a fiatalon elhunyt művészre. A halála előtti napon Pokorny Liával lépett fel a Centrál Színházban. A színésznő szívszorító szavakkal írt róla:

"Nyáron, két próba között elmentél biciklizni és megláttál egy csapat fehérgalambot. Azt mondtad, soha nem láttál még ennyit. És ez jel. Mi több, jó jel. Hogy nem véletlenül sodorta eléd az élet őket. Így éreztem én is valahogy... hogy nem véletlenül fújt össze minket a szél. Annyi őszinte figyelmet, megértést, elfogadást és türelmet kaptam, amennyi keveseknek adatik meg ezen a világon. Engem megajándékoztál a röppenő fehér galambokkal és Magaddal. Bernát! Nekem Te addig élsz, amíg világ a világ! Annyi ismeretlen fiókot nyitottál ki bennem, amiért nem tudok elég hálás lenni. Figyelni, keresni és számolni fogom a jövőben fehér galambokat. Te velem leszel akkor is a színpadon, amikor látszólag nem vagy ott. Te a részem, a kollégám, a barátom vagy - nem hagyhatsz csak úgy itt. Nem vagyok hajlandó ezt tudomásul venni. Ezért megyünk tovább - Veled. Ebből nem engedek. Te az vagy, aki örökké él, és általad a zene és a Liaison. Várlak ebédre holnap! Aztán kedden. Szerdán is. Hozd a harmonikát! Ölellek, ne késs, kihűl a tökfőzelékem, amit tudod, csak Neked főzök."

Már három hete mélyaltatásban fekszik Magda Lajos billentyűs, aki korábban a Magna Cum Laude zenekarral is dolgozott. A felesége gyűjtést indított, amiben a zenekar is a segítségére sietett, az ő Facebook-oldalukon is megosztották a segítségkérő posztot.

- áll a bejegyzésben.

Magda Lajos gyógyulásához kezelésekre van szükség, hosszú ideig tarthat, a tartalékaik pedig végesek. A felesége ezért arra kéri a rajongókat, hogy aki tudja, segítse meg őket ezekben a nehéz időkben.

- kezdte a levelét P. Petra, akinek az édesanyjához mentek ki a mentők Gödre, hajnalban. A levél szerint az asszony nem élte volna túl a mentők profizmusa nélkül, akik szeretettel fordultak a beteg édesanyjához, akinek az állapota még most sem az igazi, de biztonságban eljutott a kórházig.

"5:10 perckor érkezett Mamához Gödre a váci mentőállomásról egy Esetkocsi. Életet menteni. Nagy baj volt. Most is van még, de Mama stabil, és talán még maradhat velünk egy ideig, köszönhetően annak a három csodálatos férfinak, akik megmentették az életét. Soha nem láttam még ilyen szeretettel, türelemmel és lenyűgözően tűpontos precizitással és szaktudással működő embereket. Mint egy tökéletesen összehangolt, fegyelmezett zenekar... És mindezt olyan szeretettel, annyi kedvességgel tették, ahogyan egy Apa fordul a beteg gyermek, az elesett idős ember felé. Azt hittem magamról, hogy erős vagyok. Vagy legalábbis tudok az lenni. Nem. TI vagytok erősek! Én, mi, bárki csak attól tud erős lenni, hogy tudja, van aki vigyáz ránk, van aki őrködik az életünk felett. Ti vagytok azok, Bajtársak! Sosem fogom elfelejteni ezt a kedvességet, ezt a szeretetet, és a legnagyobb félelemben azt a nyugalmat, és biztonság érzetet, amit tegnap a váci mentőállomásról kiérkező Esetkocsi bajtársaitól kaptunk. Köszönöm. Ahogy Apukám mondta mindig: az én Istenem áldjon meg Benneteket! Szeretettel: P. Petra” - írta.