365 nap 365 fotó - 5. rész
, Fotó: Nagy Mihály
Misi ezt írta a sorozatról: "A koncepcióm: minden nap egy embert szólíthatok le, tehát ha már lefotóztam valakit, akkor aznap nem készíthetek még valakiről másról is képet, emiatt jól meg kell gondolnom, ki legyen az az egy ember akit lencsevégre kapok."
A képek minden esetben beállítottak, semmiképpen sem elkapott pillanatok, és a portré alanynak a kamerába kell néznie. A képek mellé néhány sorban mindig leírja, hogy hol találkozott az illetővel, ki ő, és mivel foglalkozik. :)
Következzen a válogatás 5. része!
18. nap - a vidám Laca bohóc
A mai napra úgy terveztem, hogy a Nyugati pályaudvaron fogom megtalálni a nap arcát, azonban az olyan kihalt volt, hogy erről hamar letettem. Ám nem sokkal később, mikor villamosra szálltam egy színes ruhás alakra lettem figyelmes aki a Nyugati és az Oktogon között sétál. Ekkor még egyáltalán nem tudtam, hogy ki és micsoda ő, de mégis leszálltam a villamosról és utána eredtem.
Hamar kiderült, hogy egy bohóc ruhába öltözött, lufis emberről van szó. Legalábbis elsőre ezt hittem. Aztán amikor szóba elegyedtünk kiderült, hogy lényegesen többről szól ez a dolog, mint egy kis bohóckodás. "Lacabohóc" (43) beteg gyerekek számára gyűjt adományokat, most például konkrétan az Ortopédiai Klinika Gyermekosztályára gyűjtenek játékokat. Egy egyesületet is létrehozott a gyerekek segítésére, ami már 12 éve működik sikeresen.
Kíváncsi voltam, hogy mennyire adakozóak, segítőkészek az emberek, és mint megtudtam örömmel adakozik mindenki, nagyon kedvesek az emberek, neki csak pozitív tapasztalatai voltak ezen a téren. Laci vallásos, az életében nagyon nagy szerepet játszik a hit. Elmondása szerint ő egy nagyon pozitív ember, állandóan mosolyog, még akkor is ha álmából felébresztik, mindenkiben a jót látja meg és azt is keresi. Szeretettel bánik az emberekkel és mindenkit elfogad olyannak amilyen. A mottója is ide kapcsolódik: "Amit vet az ember, azt aratja is."
Szakmáját tekintve kijelenthető, hogy Lacabohóc egy életművész. Rengeteg mindennel foglalkozik. Adományokat gyűjt az utcát járva, bohóc műsorokban lép fel, fest, könyvet ír, zenél és a felsorolás még hosszasan folytatható lenne...
Lacabohóccal a Nyugati pályaudvar és az Oktogon között találkozhattok, amikor teheti kint van. Gyönyörű lufikat is vehettek tőle, amivel a beteg gyerekeket támogatjátok és egyben szeretteiteket is meglephetitek vele, mint ahogy azt én is megtettem, ugyanis a bal szélső lila virág azóta már barátnőm szobájában díszeleg. Akinek esetleg van felesleges, megunt játéka, vagy bármi egyebe amit már nem tud hasznosítani, de kidobni sem akarja, az ezen a honlapon keresztül fel tudja venni a kapcsolatot Lacabohócékkal
93. nap - focimeccs után a Hootersben
Bizonyára sokan hallottatok már a Hooters nevű étteremről, ami nemrégiben nyílt Budapesten, a Liszt Ferenc téren. Tegnap egy rövid időre mi is betértünk a magyar-török meccs után.
Az étteremről nagyvonalakban, csak, hogy mindenki képben legyen:
"Az étterem arról világhírű, hogy csinos lányokból áll a felszolgáló-gárda, akik narancsszínű vagy fehér topot és forrónadrágot viselnek: a formaruháról azt semmiképpen sem lehet állítani, hogy sokat takar. Enni éppúgy be lehet térni, mint a pultnál ülni egy italra, a márka marketing-üzeneteinek alapja az amerikai életstílus átélése. 430 Hooters üzemel a világ 27 országában, ebből 160 saját, a többit franchise alapon működtetik. A Hooters sztorija azonban a floridai Clearwaterből indult, a dizájn, a lányok öltözete, valamint az éttermek belső kivitelezése csak apróbb részleteiben változott ahhoz képest.
A hely belső világa amerikai beach hangulatot idéz, zenegéppel, tévés sportközvetítésekkel, s az étlap is alkalmazkodik ehhez: tenger gyümölcsi éppúgy megtalálhatók rajta, mint a Hooters védjegyének számító fűszeres csirkeszárny, vagy épp az amerikai burger.
Az ajtón belépve ami egyből feltűnik az, hogy a vendégek túlnyomó része férfi, persze ezen nincs mit meglepődni, de elsőre mégis fura volt. A kiszolgálás nagyon más, mint azt bárhol megszokhattuk, a rendelésnél a lányok leülnek a társasághoz és úgy veszik fel ki mit kér. Ezt követően kihozzák a rendelést, és bárkivel szívesen beszélgetnek is közben.
Ja, és igen, a másik feltűnő dolog, hogy a személyzetet csak lányok alkotják, mindenki egyen ruhában. Biztos sokan azt gondoljátok, hogy azt sem tudtam kit fotózzak le, de nem így volt. Nagyon nehezen találtam olyat a lányok között akiről képet készítettem volna, talán pont az egyformaságuk miatt volt nehéz dolgom. Egyedül Annában (23) volt valami kis egyediség, így végül őt kértem fel napi arcnak. A kép elkészülte után beszélgettem is vele, kiderült, hogy valóban jól választottam, egy nagyon kedves és aranyos Hooters lányt ismertem meg a személyében.
Sok dolgot mesélt az étteremmel kapcsolatban. Például nem tudom, hogy ti tudtátok-e, de több ezer lány közül választották ki azokat a lányokat, akik most a Hootersben dolgoznak. 50 lányt vettek fel, azóta azonban egy picit apadt ez a létszám. Szeret itt dolgozni. Rendesek a vendégek. Ami kimondottan tetszik neki, hogy akárkivel beszélgethet, teljesen kötetlenül, nem szól rá senki, hogy haladjon, sőt, hiszen itt ez is a szolgáltatás része.
A barátja - aki szintén fotós - sem féltékeny egyáltalán, hamar megbarátkozott a gondolattal, sőt büszke volt rá mikor kiderült, hogy felvették a Hooters lányok közé. Amikor éppen nem dolgozik, akkor többnyire a barátjával szeret kettesben lenni. Néha eljár bulizni a barátnőivel, csajos estéket tartanak. Konditerembe is egyre gyakrabban jár, ugyanis a Hooters lányoknak konditerem bérlet is dukál. :)
9. nap - amikor a hóhért akasztják
Rengeteg fotós ismerősöm van innen-onnan az internetről (facebook, flickr, fotozz.hu, stb.) akiknek egy részével szerencsére már sikerült személyesen is találkoznom, beszélgetnem, esetenként együtt fotóznom is. Mindig nagyon örülök amikor valakivel összejön egy ilyen találkozó. Most hétvégén egy londoni fotós ismerősömmel Sipos Krisztiánnal (fotós berkekben "Photoshippy") sikerült egy rövid beszélgetés (2 sör) erejéig találkoznom.
Shippy már kilencedik éve él Londonban, leginkább a reklámfotózás érdekli, ezen a terülten éli ki a mindenféle elképzeléseit. Neves reklámfotósok - pl. Iain Crawford - mellett asszisztál Angliában. Rengeteg ötlete, terve van, amit a későbbiekben szeretne megvalósítani. Mint minden fotósnak, így neki is nagy álma, hogy a munkáival ismertté váljon, elismerjék azt amit csinál. Tőlem ugyan nagyon távol áll a reklám fotózás világa, de a munkáit elnézve azt kell mondanom, hogy jó úton jár a céljai eléréséhez.
Ugyan csak néhány napig volt itthon Shippy de ez idő alatt nem tétlenkedett, megjárta Dunaújvárost, esküvőt fotózott, aztán Tokajban egy kis koncertfotózás a Hegyalja fesztiválon, majd vissza Pestre, onnan ismét Dunaújváros, dobtanítás, mert Shippy dobol is, és ezt követően repülővel vissza Angliába. Nem nagyon volt ideje unatkozni.
Bár tényleg nem volt sok időnk, de így is elég sokat tudtunk beszélni, örülök, hogy találkoztunk, ismét egy remek embert ismerhettem meg. Ezzel a fotóval állítanék emléket a találkozásnak! Ja, és köszi a sört is Shippy! :)
Shippy munkáit itt tudjátok meglesni.
94. nap - a rádióriporter lány
Ma egy webes rádiónak adtam interjút. A felvételt hamarosan hallhatjátok, az oldalamon is közzéteszem majd. Az interjúra Martina (20) kért fel, természetesen örömmel igent mondtam a felkérésnek. Tinát Enikő és Lali esküvőjén ismertem meg.
A felvételt először egy csöndesnek hitt szórakozóhelyen szerettük volna elkészíteni, de kiderült, hogy annyira mégsem csöndes, ezért fogtuk magunkat és kimentünk a Margitszigetre. Ott már valóban csend volt, és szép őszi idő. Viszont a kellemes langyos idő, csak addig volt kellemes amíg mozogtunk. Leülve már más volt a helyzet, 5 perc után átfagytunk. Ez lehet a hangomon is hallani fogjátok majd.
A technika ördöge is kibabrált velünk, mert felvétel közben sikeresen lemerültek a vadi új, "tacskó" gazdaságos elemek. Így az elejétől kezdhettük az egészet, szerencsére, még nem sok anyag veszett kárba. Az elemcsere után már remekül szuperált a hangrögzítő szerkentyű. Vicces, hogy a Pont Rádiós interjúnál még izgultam, hebegtem, habogtam, most pedig tök gördülékenyen és lámpaláz nélkül beszéltem.
A napi képemet természetesen Tináról készítettem. Annyira klassz fények voltak a szigeten, hogy a helyszín egyértelműen adta magát. Tina a Kodolányi János Főiskolán tanul, kommunikáció és média szakon, ezen belül is elektronikus médiumok szakirányon. Már csak egy fél év van neki hátra, hogy lediplomázzon. Éppen ezért, majd minden idejét a tanulásnak szenteli, nyelvvizsgára készül, szakdolgozatot ír, emellett azért is tanul, hogy a vizsgaidőszakban ne nagyon legyen már vizsgája. Szóval igen szorgalmas.
A maradék kis szabadidejében, egy rádiós szakkollégiumban tevékenykedik, ami lényegében gyakorlatként is felfogható. Jövő héttől egy új területen, rádiós műsorvezetőként is kipróbálhatja magát a MegaDance Rádióban. Aki kíváncsi Tinára, az szerdánként délután 3 órától 5 óráig meghallgathatja itt
Régóta érdekli a média, de először informatikai pályára készült. Apukája révén sokat foglalkozott számítógépekkel. 3 évesen gép elé ültették, szétszedegette a gépeket és később össze is tudta rakni őket. Amikor nem vették fel informatika szakra azt egy jelként fogta fel és így került erre a pályára. Azóta sem bánta meg, hogy így alakult, nagyon szereti ezt a világot. Minden interjú különleges, mindegyik egyedi és érdekes.
Egyik nagy élménye ezen a területen, amikor élete első interjúját saját maga vágta meg. Ez nem egy egyszerű dolog, hiszen van, hogy egy 20 perces anyagot kell 4 percesre megvágni, mindezt úgy hogy a lényeg így is átjöjjön és mindenki számára érthető legyen. Hétvégente hazautazik Fegyvernekre, ilyenkor a családjával van, meglátogatja a nagyszüleit és megszeretgeti a kutyáit. :)
A válogatás első részéért KATTINTSATOK IDE.
A második részt ITT TALÁLJÁTOK.
A harmadik részt pedig ITT.
A negyedik részt ITT NÉZHETITEK MEG.
Itt találjátok a teljes sorozatot:
