EGÉSZSÉG
A Rovatból

Végzetes tüdőgyulladás: „Van olyan, amikor későn derül ki, hogy nagy probléma van”

Havasi Katalinnal a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnökével a 13 éves nagyecsedi kislány tragédiája kapcsán arról beszélgettünk, miből lehet látni, hogy ennyire súlyos egy tüdőgyulladás, és mit tehetnek az aggódó szülők a gyerekeikért.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. február 08.



A 13 éves Nikolettet hétfőn látta először háziorvos, szerda reggelre már nem élt. Mint kiderült, súlyos tüdőgyulladása volt. A nagyecsedi kislány a múlt hétvégén lett beteg. Hétfőn a háziorvosa azt mondta, influenzaszerű vírust kaphatott el, és otthoni kúrát javasolt. Aznap éjszaka 39 fokos láza lett, majd a hátát is fájlalni kezdte, ezért a szülői kedden bevitték a mátészalkai orvosi ügyeletre. Azonban hazaküldték őket. Két órával később a kislány már szívfájdalomra panaszkodott és vért hányt. Ezúttal a gyereksürgősségire mentek vele, ahonnan mentő vitte át a nyíregyházi kórházba. Hajnalban altatásba került, a légzése összeomlott. Már nem tudták megmenteni az életét.

Azt, hogy történt-e orvosi mulasztás, a Népegészségügyi Központ vizsgálata deríti majd ki. Havasi Katalinnal, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnökével arról beszélgettünk, mire érdemes figyelni, és hogyan védhetőek meg leginkább a gyerekek egy ilyen borzasztó tragédiától.

– Nekem szülőként az volt a rémisztő, hogy pár nap alatt vált végzetessé ez a betegség. Hogyan tud ilyen gyors és brutális lefolyású lenni egy tüdőgyulladás egy látszólag egészséges gyermeknél?

– Nagyon szomorú az eset, és mindenekelőtt együttérzésemet szeretném a családnak kifejezni. Ennek ellenére sajnos szembe kell azzal néznünk, hogy vannak olyan gyerekbetegségek, amelyek rendkívül gyorsan és rapidan mennek előre. Felnőtt korban is vannak ilyenek, de azt egy kicsit könnyebben fogadjuk el. A gyermekek betegségei között előfordulhat rendkívül gyors lefolyású vírusos tüdőgyulladás.

Az atípusos baktériumok által okozott tüdőgyulladások nagyon sokáig tünetszegények, majd hirtelen alakulhat ki súlyos állapot, de lehet rapid lefolyású egy típusos bakteriális tüdőgyulladás is.

Amikor a tüdőgyulladás szokványos lefolyásával találkozunk, megfelelő hallgatózási lelettel, a gyerek általános állapotának fokozatos romlásával, akkor „könnyű” dolgunk van, mert a gyermek belép a váróba vagy a rendelőbe, és már látjuk, hogy itt bizony probléma van, és nagyon sürgősen, határozottan kell ezzel szemben fellépni. A fizikális vizsgálatkor pedig nagyon egyértelmű jelei vannak a típusos tüdőgyulladásoknak. Vannak azonban olyan tüdőgyulladások, amelyeket, ahogy például a Covid idején mindenki megtanulta, csak CT-vel lehet kimutatni. A CT-n látszott csak jól ez a tejüvegszerű, Covidra jellemző tüdőkép. Az úgynevezett intersticiális pneumonia, amely vírusos tüdőgyulladásokban gyakori, nem mindig jár jellegzetes hallgatózási lelettel, előfordulhat, hogy már nagyon súlyos tüdőgyulladás alakult ki, amikorra felismerhető. A legtöbb tüdőgyulladásnál folyadék szaporodik fel a légzőhólyagocskákban, és amikor a gyerek nagy levegőt vesz, akkor ennek a folyadéknak hangja van, és ezt hallja a vizsgálóorvos. Amikor a légzőhólyagocskákban nincs folyadék, hanem a tüdő szövete duzzad meg a légzőhólyagocskák között, tehát kívülről szorítja azokat össze, akkor nem biztos, hogy hallatszik az első vizsgáló orvos számára az, hogy itt egy előrehaladott tüdőgyulladásról van szó. Így nem biztos, hogy felmerül a gondolat, hogy sürgős mellkasröntgenre van szükség. Ilyenkor segíti a munkánkat a gyerek általános állapota, és a pulzoximetria, vagyis a véroxigénszint mérés. De tudni kell azt, hogy

a pulzoximetria addig, ameddig a tüdőnk fele jól működik, még mutathat jó értékeket. Fél tüdő teljesen tökéletesen el tudja látni a feladatát, nyugalomban mutathat jó oxigén-szaturációs értékeket, és akkor már akár egy súlyos probléma lehet a hátterében.

Úgyhogy nem szívesen mondom ki, de van olyan, amikor későn derül ki, hogy nagy probléma van. Így aztán én teljesen megértem azokat a szülőket, akik ismételten visszaviszik a gyermeket, ha a gyerek rosszul van, hiszen ők sokkal hamarabb észreveszik, hogy nem úgy viselkedik, nem olyan a viselkedése, mint szokott lenni.

– Milyen tanácsot tud adni a szülőknek?

– Először is az a szerencsés,

ha ahhoz az orvoshoz fordul, aki ismeri a gyereket, mert ő sokkal hamarabb észre fogja venni, hogy ez a gyerek nem „így szokott viselkedni”, nem ilyen szokott lenni.

És lehet, hogy ez még nem fizikális tünet vagy nem tüdőhallgatózási lelet. A másik, amit nagyon megfontolandó tanácsként adnék, hogy a lehetséges védőoltásokat be kell adni a gyerekeknek, hiszen nagyon sokszor azt látjuk, hogy akár egy bakteriális tüdőgyulladást is egy influenzafertőzés alapoz meg. Először van egy influenzafertőzése, legyengül a gyerek szervezete, felülfertőződik, és a második betegség, a szövődmény lesz az, amelyik súlyosabb következménnyel jár. Maga az influenzavírus is okozhat nagyon súlyos tüdőgyulladást. Ha szeretnénk a gyerekeinket megvédeni szülőként, akkor aktívan kell érte tenni, és

a gyerekek számára biztosítani kell a védőoltásokat.

A mostani esetben is valószínűleg a két orvosi vizsgálat között történt jelentős romlás, hiszen, bár én nem tudok semmi konkrétumot, de ha jól olvastam, a második orvosi vizsgálat során már mentőszállítást, kórházi elhelyezést és intenzív terápiát javasoltak. Ami pedig azzal a tanulsággal jár, ha egyáltalán tanulságról beszélhetünk, hogy ha a szülő azt látja, hogy bár látta orvos a gyermekét, de ahhoz képest, amikor az orvos látta, romlik a gyerek állapota, akkor azonnal lássa újra orvos.

Inkább nézzünk meg fölöslegesen egy gyereket kétszer, minthogy későn derüljön ki, hogy nagy a probléma.

És itt nemcsak a tüdőgyulladás az, ami ilyen veszélyes tud lenni. Ha már a védőoltásokról beszéltem, egy kicsit hadd beszéljek szélesebb körben, hiszen nemcsak a tüdőgyulladás, hanem az agyhártyagyulladás is egy olyan súlyos betegség, amelyet mikorra felismerünk, már nem biztos, hogy maradvány nélkül gyógyítható, vagy sikerül egyáltalán meggyógyítani. Akármennyire gyors, pontos az orvosi ellátás. Kezdetben nem ad olyan jellegzetes tüneteket, ami miatt előzetesen lehetne tudni, hogy most erre kell számítani.

Nagyon sok, nagyon súlyos gyerekbetegség kezdődik egy ártalmatlan, banális nátha tüneteivel.

A megelőzést az tudja segíteni, hogyha ami ellen lehet, megvédjük védőoltással, és amikor a gyerek állapota rosszabbodik, akkor ismételten felkeressük az orvost, mert vannak olyan betegségek, amelyek nagyon gyorsan tudnak romlani.

– Tehát elképzelhető az, hogy a gyermek teljesen tünetmentes, jár iskolába, de már magában hordozza a betegséget úgy, hogy az fokozatosan romlik benne, de még nem mutat látható tüneteket?

– Mutat látható tünetet. Először is van egy prodromális szak, az első néhány nap, amikor semmilyen tünete nincs, de a vírusát, baktériumát már hordozza, azok szaporodnak a szervezetében, és fertőzi a környezetét. Ez a kórokozótól függően lehet egy-két nap, lehet egy hét, majd ezt követően kezdődnek az enyhe általános légúti tünetek. Egy nátha, egy kis köhécselés. Nagyon sok gyereknél jelentkeznek hasonló tünetek, legtöbbször valóban ártalmatlan nátha tüneteiként. Ezek a tünetek még nem árulkodnak arról, hogy egy komolyabb kórokozó van jelen és komolyabb lefolyás várható, vagy egy komolyabb betegség fog kialakulni. Általában két-három nap az, amikor még csak az általános tünetek, láz, gyengeség, rossz közérzet jelentkezik, és utána látjuk azt, hogy ebből köhögés lesz, fülfájás lesz, mandulagyulladás lesz, vagy valami komolyabb. De nagyon sokszor fordul elő, hogy napokkal az első tünet után jelentkeznek a specifikus tünetek, és ezeknek a súlyossága, hogy mennyire gyorsan romlik,

függ egyrészt a kórokozótól, másrészt a gyerek immunrendszerének a pillanatnyi állapotától.

Egy bárányhimlő után, egy influenzafertőzés után a gyerekek könnyebben kapják el a következő betegséget, könnyebben lehet súlyosabb lefolyású akár ugyanattól a kórokozótól történő fertőződés is.

– Általában, amikor a gyerekeknek, vagy a felnőtteknek tüdőgyulladása lesz, az magas lázzal jár?

– Megtörténhet az, hogy nem. Ha nem típusos baktérium okozza.

Nem kevés tüdőgyulladást kezeltem úgy, hogy láztalan volt a gyerek, szaladgált a rendelőben, csak már egy hete nagyon csúnyán köhögött.

Az atípusos bakteriális tüdőgyulladás kezdődhet így gyerekeknél, és amikor belázasodik, addigra már kiterjedt tüdőgyulladás áll a háttérben. Közismert példa erre a legionárius betegség, amely egy légiós találkozóról kapta a nevét, ekkor ismerték fel a légkondícionálók tisztántartásának fontosságát. Bár ott felnőttek betegedtek meg, de ugyanez a baktérium gyermekeknél is tüdőgyulladást okoz.

– A mellkasi fájdalmas hátfájásos tünetek sem szükségszerűen velejárói a tüdőgyulladásnak?

– Leggyakrabban a hátfájás, mellkasi fájdalom hátterében ártalmatlan izomfájdalom áll. Maga az influenzavírus nagyon gyakran okoz izomfájdalmakat. Gyerekeknél a mellkasi fájdalom nagyon gyakran izomfájdalom, bordaközti bordaporc érzékenység, vagy hasi panaszok kisugárzó fájdalma. Bár nagyon ritkán, de lehet súlyosabb oka, a tüdőgyulladásnak is tünete a hátfájás, a mellkasi fájdalom, a szívizomgyulladásnak is tünete, de sokkal gyakoribb az, hogy mindez ártalmatlan, vagy egy izomláz okozza, vagy akár egy vírus okozta izomfájdalom. Ezért is tanulunk 11 évet, hogy ezeket jó eséllyel el tudjuk különíteni, hogy mikor mitől fáj. Tehát igen, a tüdőgyulladásnak is ez a tünete, számos súlyos betegségnek is ez a tünete, de ezeknél sokkal gyakrabban teljesen ártalmatlan jelenség, ami kíséri az éppen kapott, egyébként banális vírusfertőzést.

– Van-e esetleg olyan rizikótényező, aminél esetleg jobban odafigyeljünk a gyerekünkre, például, ha van valami alapbetegsége, vagy bármi más körülmény?

– Minden krónikus betegség járhat azzal, hogy egy-egy fertőzés súlyosabb lefolyású, beleértve a szívbetegséget, tüdőbetegséget.

Szomorúan tapasztalom, hogy még az asztmás gyerekek szülei sem tartják fontosnak, hogy az influenzaoltást felvegyék a gyerekek.

Az évente ismétlődő, magas lázas, visszatérő, erős köhögéssel járó fertőzések mind rontják, hosszú távon ronthatják a tüdő funkcióját, illetve fokozott kockázatot jelentenek egy tüdőgyulladás kialakulására. Tehát valóban valamennyi krónikus gondozott betegség, ami esetleg a gyerek tüdejét vagy immunrendszerét érinti, az fokozott hajlamot jelent, vagy fokozott kockázatot jelent ezekre a szövődményekre is.

– Még egy szó a védőoltásokról. Általában azt szokták mondani, hogy inkább az időseknek adjuk be az influenzaoltást. De most már a Covid is szezonális oltás lett. Ezek szerint a gyerekeknek is ugyanúgy ajánlott a szezonális védőoltásokat beadni?

– A Covid-oltás kisgyerekek esetében kevésbé szükséges, vagy kevésbé tudjuk még, hogy szükséges-e, tekintettel arra, hogy ritkán jár súlyos lefolyással, valami miatt a Covid ellen védettebbek a gyerekek. Bár a sokszervi gyulladás és a hosszú covid tünetek miatt ezt a kérdést is napirenden kell tartani. Nincs még annyira hosszú tapasztalat, hogy biztonsággal lehetne azt mondani, hogy minden szezonban mindenki vegye fel a védőoltást. Az alapimmunizálás hasznosságában egyetértenek a szakemberek, mert az átvészelt fertőzés a Covid esetében is rövidebb időre ad védettséget.

A krónikus beteg, gondozott betegséggel élő gyerekek számára, és szülei számára mindenképpen javaslom, hogy a betegséget gondozó szakorvossal beszéljék meg az oltási indikációkat.

Az influenza ellen viszont minden krónikus beteg gyermeknek érdemes a védettséget biztosítani, különösen azoknak a gyerekeknek, akik immungyengeséggel járó betegséggel, vagy tüdőérintettséggel élnek együtt. Influenza elleni védettség valamennyi gyerek számára előnyt jelent, valamennyi gyermek számára hasznos. Azt látjuk, hogy ilyenkor sokkal több gyermek lesz beteg, több a szövődmény, és a gyermekek viszik leggyakrabban a családba is a fertőzést, ami után az egész család beteg lehet. Rossz közérzetet, felülfertőzés kockázata, valamint az iskolából és a munkából kiesés is a következmények közé tartozik. És ebben az időszakban több vírus is terjed, leggyakoribbak az influenza mellett a Covid és az RSV. Egy kevert fertőzés még súlyosabb tünetekkel járhat, és sajnos főként ebben az időszakban találkozunk leginkább igazán súlyos, akár életveszélyes tüdőgyulladásokkal is.

Ezeknek a kockázatát csökkenti az, ha az influenzaoltást, az agyhártyagyulladás elleni oltásokat, illetve éppen azokat az ajánlott oltásokat is megkapja a gyermek, amelyek egyébként nincsenek benne a kötelező sorban.

És ha már a védőoltásokról beszélünk, beszéljünk az emlékeztető oltásokról. Egy kicsit elfogadottabb a szülők számára az, hogy csecsemőkorban be kell oltani a gyermekeket, de könnyen elfeledkezünk arról, hogy mikor kamaszok lesznek, új közösségbe mennek, esetleg nemzetközi tanulmányokat folytatnak, akkor bizony megint megemelkedik azoknak a betegségeknek is a kockázata, amelyek nem szezonálisak, amelyek ellen csecsemőkorban bár kaptak védőoltást, de a védettségük az évek során lecsökkent, ezért vannak, amelyekre érdemes emlékeztető oltást adni ebben az életkorban.

– Arról is szó volt, hogy a tragikus sorsú kislány vért hányt a vége felé. Ez nem valami tipikusan tüdőgyulladásra utaló tünet. Ez hogy történhetett meg, vagy mire gondol, hogy mi történhetett?

– Megismétlem, az esetet nem ismerem.

De a vérzéses tüdőgyulladás a tüdőgyulladás egy súlyos formája, és például pont az influenzavírus is okozhat ilyet.

Nem biztos, hogy bármi köze van hozzá, de bizonyos kórokozóknál ez előfordul, szerencsére nagyon ritkán és szerencsére gyerekeknél még ritkábban. Ebben közrejátszhat esetleg egy véralvadási zavar vagy egy átmeneti véralvadási zavar is, amit nem tudok megmondani, hogy ilyen volt-e a háttérben, de teljesen egészséges előzménnyel is sajnos néha, fiatal felnőtteknél, idősebbeknél előfordulhat, és most ebben az esetben nagyon sajnálatos, hogy egy gyereknél fordult elő.

– Amikor a gyerekek betegek lesznek, otthon maradnak, nem is biztos, hogy a szülők otthon tudnak velük lenni. Kamaszgyereknél különösen. Mégis, mi az, amire figyeljünk, milyen elővigyázatossági intézkedést tehetünk meg, ha minél inkább el akarunk kerülni egy ilyen tragikus kimenetelt?

– Általában azt javaslom, hogy amikor egy gyerek beteg lesz, belázasodik, akkor egy pár nap pihenést biztosítsunk számára. Pontosan ez az első néhány nap, amikor bevesz egy lázcsillapítót és vidáman szalad tovább, „még elmegyek buliba, még elszaladok farsangra, nem vagyok én olyan rosszul” - ezeket, nagyon tanácsolnám, hogy kerüljük el. Amikor akutan beteg lesz valaki, gyerek vagy felnőtt,az első néhány napban, amíg lázcsillapítóra van szükség, amíg rossz az általános állapota, közérzete, addig is inkább a pihenést válassza, ha egyébként egy-két szem gyógyszer bevételével úgy érzi, hogy el tudja végezni azt, amit tervezett arra a napra.

Sajnos a váratlan eseményeknek pont az a jellemzője, hogy váratlanok.

A betegség elején fokozottan figyeljünk a pihenésre, ha nem megszokott a lefolyása a betegségnek, akkor konzultáljunk a gyerekorvosával. Ez alatt azt értem, hogy minden gyerek volt már náthás, minden szülő tudja, hogy ez nála általában hogyan szokott zajlani. Egy napig, két napig, három napig náthás, köhög, szárazon köhög, majd hurutosan köhög, kitisztul és körülbelül egy hét alatt elmúlik. De ha nem a megszokott a lefolyása, ha rosszabb az általános állapota, fokozott étvágytalanság, fokozott aluszékonyság kíséri a betegséget, akkor nemcsak az a fontos, hogy megmutassák a gyereket orvosnak, hanem az is, hogy

ezeket a nyugtalanító, nem megszokott tüneteket mondják is el az orvosnak, hiszen a szülő van ott egész nap a gyermekkel, és nagyon nagy segítséget jelent számunkra, ha a szülő elmondja mindazt, amit nyugtalanítónak lát.

Lehet, hogy meg tudjuk nyugtatni két mondattal, hogy ebben az esetben ez természetes velejárója a betegségnek, de lehet, hogy a fizikális vizsgálathoz nagyon sokat hozzá fog tenni az, hogy a szülő elmondja, hogy például nem eszik, nem iszik, vagy egész nap alszik, alig lehet felébreszteni. Teljesen másképp fog az orvos elindulni a differenciáldiagnosztikában, ha ezeket az információkat megkapja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
„Köpni szabad, öblíteni szigorúan tilos?” – itt az új szabály, ami felülír mindent, amit a fogmosásról eddig tudtál
Nemzetközi fogorvosi szervezetek a „köpj, ne öblíts” elvét javasolják, a szájvíz használatát pedig egy másik napszakra időzítik.


Egy frissítő, erősen mentolos fogmosás után a legtöbbünk számára teljesen automatikus, szinte reflexszerű mozdulat, hogy a csapot megnyitva egy nagy korty hideg vízzel öblítjük ki a szánkat. Tisztaságérzet, friss lehelet, a habos fogkrém nyomainak tökéletes eltüntetése – generációk óta ezt a kőbe vésett rutint követjük a fürdőszobákban. Mégis,

egyre több hivatalos egészségügyi ajánlás állítja a szöges ellentétét: ha fogmosás után nem öblítünk azonnal vízzel, a fogkrémben lévő fluorid sokkal tovább védi a fogainkat.

Bár a napi rutin megváltoztatása első hallásra jelentéktelen apróságnak tűnik, a téma valóságos indulatokat generál az emberek között, hiszen a megszokott, azonnali tisztaságérzet csap össze a tudományosan igazolt, hosszú távú fogászati megelőzéssel.

Az elmúlt időszakban a közösségi médiát is letarolta a téma, a rövid videós platformokon futótűzként terjedt a „köpj, ne öblíts” üzenet, ami rengeteg felhasználóból váltott ki heves reakciót. A laikusok által felkapott trendre a szakmai szervezetek is reagáltak, és a meglepetés sokakat arcul csapott: a furcsa, megszokhatatlannak tűnő tanács nagy vonalakban valóban megállja a helyét. A brit nemzeti egészségügyi szolgálat útmutatója egyértelmű:

„Ne öblíts vízzel közvetlenül fogmosás után, mert lemossa a fogakon maradó, koncentrált fluoridot.”

Az Amerikai Fogorvosi Szövetség is ebbe az irányba mozdult el, bár egy kompromisszumos javaslattal: aki ragaszkodik az öblítéshez, tegye azt kevés vízzel, vagy várjon legalább húsz percet.

A tudományos háttér is ezt támasztja alá. Egy 2024-es vizsgálat kimutatta, hogy az öblítés elhagyásával a szájüregi fluoridszint tartósabban és magasabban marad, ami hatékonyabb védelmet nyújt a fogszuvasodás ellen.

Ez a megnövekedett koncentráció segíti a fogzománc ásványi anyagainak visszaépülését, és gátolja a baktériumok savképző tevékenységét.

A helyes sorrend tehát: először fogselyem vagy fogköztisztító kefe a lepedék fellazítására, majd kétperces fogmosás magas fluoridtartalmú (felnőtteknél 1350-1500 ppm) fogkrémmel. Ezután a felesleget ki kell köpni, de nem kiöblíteni. Ha valaki mégis szájvizet használna, azt a nap egy másik szakaszában, például ebéd után tegye, hogy ne mossa le a fogkrém jótékony hatását.

Magyarországon a helyzetet bonyolítja, hogy nincsen országos, közösségi ivóvíz-fluoridálási program, így a lakosság fluoridbevitelének szinte egyetlen jelentős forrása a fogkrém. Ennek helyes használata ezért kiemelten fontos a fogszuvasodás megelőzésében.

A módszer különösen hasznos lehet a fogszuvasodásra hajlamosabb csoportoknak, például gyerekeknek, fogszabályzót viselőknek vagy azoknak, akik gyakran fogyasztanak cukros, savas ételeket és italokat.

Aki szeretne változtatni a berögződésein, próbálja ki két hétig az öblítésmentes módszert a javasolt sorrenddel. A legfontosabb, hogy a témáról konzultáljon saját fogorvosával, aki személyre szabott tanácsot adhat a fogkrém típusára és a szájápolási rutinra vonatkozóan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Aggódva szaglászta a gazdája száját a kutya, ezzel mentette meg az életét
A 60 éves nőt a kétéves kutyája addig nem hagyta békén, amíg orvoshoz nem ment.


Egy kutya heteken át a gazdája száját szaglászta, és ezzel a zavaró, furcsa szokással végül megmentette az életét. Amikor az angol Colleen Ferguson először vette észre, hogy Inca nevű kutyája valamiért a leheletére vadászik, és minden egyes alkalommal aggodalmas fintorral odébbáll, még a legrosszabb rémálmaiban sem sejtette, mekkora a baj.

A makacs, megmagyarázhatatlannak tűnő állati jelzés végül egy alapos, teljes testes orvosi vizsgálathoz vezetett, amely feketén-fehéren kimutatta, hogy a nő bal tüdejében egy korai fázisú rosszindulatú daganat lappang.

A ritka szerencsének és az állat kitartásának köszönhetően a szakemberek még azelőtt elcsípték a halálos betegséget, hogy az áttéteket képzett vagy végzetessé vált volna.

A történet akkor kezdődött, amikor a hatvanéves nő német juhásza hirtelen, minden előzmény nélkül megváltoztatta a viselkedését. A kutya napokon, majd heteken keresztül kitartóan a gazdája szája körül szimatolt, mintha valami láthatatlan, de rendkívül intenzív nyomot követne. Ferguson először a legkézenfekvőbb magyarázatra gyanakodott, vagyis arra, hogy valami gond lehet a fogaival vagy az ínyével.

Haladéktalanul felkereste a fogorvosát, de a szakember a legalaposabb vizsgálat után is mindent teljesen rendben talált a szájüregében.

Mivel az állat továbbra is nyugtalanul viselkedett, és a szaglászás nem maradt abba, a nő a háziorvosához fordult segítségért. A vérvételek és az általános vizsgálatok során sorra zárták ki azokat a rejtett betegségeket, például a gluténérzékenységet vagy a cukorbetegséget, amelyek jellegzetes szájszagot okozhatnak, de minden lelete negatív lett.

Inca azonban nem adta fel.

„A viselkedése megváltozott velem szemben, elkezdett a számra fókuszálni. Mintha csak a számra koncentrált volna az egész lénye, és addig nem lehetett elhessegetni, amíg ki nem fújtam a levegőt”

– idézte fel Ferguson a Daily Mirrornak. A nő a kutya állhatatossága miatt egyre jobban aggódott, ezért úgy döntött, az orvosok megnyugtató leletei ellenére inkább kifizet saját maga egy teljes testes képalkotó vizsgálatot, hogy minden kétséget kizárjanak. A diagnózis lesújtó volt:

a felvételek egy golf-labda nagyságú, nagyjából 4,3 centiméter átmérőjű tumort mutattak ki a bal tüdejében, I. stádiumban.

A nemdohányzó, korábban biológiatanárként dolgozó nőt sokkolta a hír. „Eszembe sem jutott, hogy tüdőrák lehet. Olyan megrázó volt, mert nem dohányzom, és a fáradtságon kívül semmilyen tünetem nem volt.”

Fergusont hamarosan megműtötték. Az operáció sikeres volt, a daganatot teljes egészében eltávolították. Mivel a rákot korai fázisban fedezték fel, sem kemoterápiára, sem sugárkezelésre nem volt szükség. A beavatkozást végző sebész is elismerte az eset rendkívüliségét.

„A sebész azt mondta: ‘Sosem kapjuk el az I. stádiumban; a kutyája megmentette az életét’”

– emlékezett vissza a nő. A tudomány mai állása szerint a kutyák rendkívül érzékeny szaglása képes lehet a daganatos sejtek által termelt, a lehelettel vagy más testnedvekkel távozó illékony szerves vegyületek (VOC) kiszűrésére. Klinikai kísérletek sora igazolta már, hogy a speciálisan kiképzett ebek nagy pontossággal képesek azonosítani többek között a tüdő-, mell- vagy prosztatarákos mintákat. A kutatók jelenleg olyan elektronikus „orrok” fejlesztésén dolgoznak, amelyek mesterséges intelligencia segítségével képesek lennének utánozni ezt a képességet, széles körben elérhetővé téve a korai, nem invazív szűrési módszereket.

Inca kutya a PDSA állatvédő szervezet hivatalos elismerésében részesült életmentő tettéért.

Via Daily Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Döbbenetes adatot tárt fel egy óriási kutatás: a Parkinson-kórral élők 96 százaléka egy súlyos tünettől szenved
A betegek szinte mindegyike álmatlansággal vagy nappali álmossággal küzd. Ezt a panaszt gyakran a szaglásvesztés és a szédülés is kíséri.


Miközben a Parkinson-kórral élők száma 2050-ig akár a háromszorosára is nőhet, egy nagyszabású, közel 11 ezer fős vizsgálat most rámutatott, mennyire másképp sújtja a betegség a férfiakat és a nőket, és hogy a leggyakoribb tünetek sokszor teljesen „láthatatlanok”.

A Parkinson-kór egy progresszív idegrendszeri betegség, amelyben az agy „substantia nigra” nevű területén pusztulni kezdenek a dopamint termelő sejtek.

Bár leginkább mozgászavarként ismert, amely nyugalmi remegéssel, lelassult mozgással, izommerevséggel és egyensúlyproblémákkal jár, a betegséghez számos nem motoros tünet is társul. Ezek közé tartoznak a hangulati változások, a memória és a gondolkodás nehézségei, az alvászavarok, valamint olyan autonóm működési problémák, mint a székrekedés vagy az alacsony vérnyomás, melyek gyakran jobban rontják az életminőséget, mint a látható mozgásbeli panaszok.

Egy nagyszabású kutatásban 10 929, Parkinson-kórral élő aszemély vett részt, akik kérdőíveket töltöttek ki és nyálmintát adtak genetikai elemzésre.

Ez jelenleg a legnagyobb aktív Parkinson-kohorszvizsgálat a világon. Az eredmények megerősítették, hogy a nem motorikus tünetek rendkívül gyakoriak: a résztvevők 52 százaléka szaglásvesztésről, 65 százaléka memóriaváltozásokról, 66 százalékuk pedig fájdalomról és szédülésről számolt be.

Különösen kiugró adat, hogy a betegek 96 százaléka küzdött valamilyen alvászavarral, például álmatlansággal vagy nappali álmossággal.

A kutatás tisztább képet adott a kockázati tényezőkről is. Az életkor továbbra is az elsődleges rizikófaktor, a tünetek átlagosan 64 éves korban kezdődtek, a diagnózist pedig 68 évesen állították fel.

Bár a betegek negyedénél a családban már előfordult a kór, az eseteknek csupán 10-15 százaléka köthető egyértelműen specifikus génmutációkhoz.

A betegség kialakulásáért a legtöbb esetben – 85-90 százalékban – a genetikai hajlam, a környezeti hatások és az idősödés komplex kölcsönhatása felelős.

A betegség másfélszer gyakrabban fordul elő férfiaknál, és a tünetek is eltérően jelentkeznek a nemek között.

A nők átlagosan fiatalabbak voltak a tünetek megjelenésekor (63,7 év a férfiak 64,4 évével szemben) és a diagnózis idején is (67,6 év a férfiak 68,1 évével szemben). A nők körében gyakoribb volt a fájdalom (70 százalék a férfiak 63 százalékához képest) és az esések (45 százalék a 41 százalékhoz képest).

Ezzel szemben a férfiaknál gyakrabban fordultak elő memóriaváltozások (67 százalék a nők 61 százalékával szemben) és impulzív viselkedésformák, különösen a szexuális jellegűek (56 százalék a 19 százalékkal szemben), bár a legtöbb résztvevőnél az impulzivitás enyhe volt vagy teljesen hiányzott.

A tanulmány egy pillanatképet ad, de nem hasonlítja össze a betegeket egy egészséges kontrollcsoporttal, és nem követi a tünetek időbeli változását. Mindezek ellenére az eredmények kulcsfontosságúak lehetnek a kockázati tényezők jobb megértésében, ami elvezethet a veszélyeztetettek korábbi azonosításához és a betegség személyre szabottabb kezeléséhez.

Via Science Alert


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
A tavaszi fáradtság nem létezik – svájci kutatók szerint egészen más áll a kimerültségünk hátterében
A Bázeli Egyetem kutatása nem talált bizonyítékot a szezonális kimerültségre. A jelenség mögött valójában az óraátállítás, a D-vitamin-hiány és a pollenallergia áll.


Végre kisüt a nap, rügyeznek a fák, a téli szürkeséget felváltja a madárcsicsergés, az ember mégis úgy érzi magát, mintha egy úthenger ment volna át rajta.

Reggelente kínszenvedés kikelni az ágyból, a kávé literszámra fogy, a munkahelyi koncentráció pedig a nullához közelít.

Ilyenkor a legtöbben megvonják a vállukat, és ráfogják a jól ismert, mindenki által elfogadott jelenségre: utolért a tavaszi fáradtság. Évtizedek óta kényelmes takaróként húzzuk magunkra ezt a kifejezést minden márciusban, amikor az energiaszintünk megmagyarázhatatlanul zuhanni kezd.

De mi történik akkor, ha az a biológiai állapot, amire a kimerültségünket fogjuk, a valóságban egyáltalán nem is létezik?

Bármilyen meglepő, a legújabb tudományos vizsgálatok alapjaiban cáfolják a tavaszi fáradtság mítoszát. Svájci alváskutatók, Christine Blume és Albrecht Vorster négyszáztizennyolc ember bevonásával végeztek egy tizenkét hónapon át tartó, hathetente ismételt felmérést. A kutatás során a résztvevők kimerültségét, nappali álmosságát és álmatlanságát vizsgálták, ám a várt eredmény elmaradt.

Semmilyen bizonyítékot nem találtak arra vonatkozóan, hogy az emberek tavasszal fáradtabbak lennének, mint az év bármely más szakaszában. A kimerültséget mérő pontszámok egyszerűen nem emelkedtek meg a tavasz beköszöntével.

„Ha a tavaszi fáradtság valódi biológiai jelenség lenne, a gyorsan hosszabbodó nappalok időszakában ennek látszania kellene” – mondta Christine Blume, a Bázeli Egyetem pszichológusa a Journal of Sleep Research folyóiratban.

A szakember szerint a tavaszi fáradtság valójában sokkal inkább egy kulturális címke, mintsem egy önálló szezonális szindróma. „Ez egy társadalmilag teljesen elfogadott magyarázat” – tette hozzá a kutató a Journal of Sleep Research hasábjain, rávilágítva arra, hogy egyszerűen megtanultuk ezt a kifejezést használni a tavasz eleji nyomottságra.

Ettől függetlenül a kimerültség, amit rengetegen tapasztalnak ezekben a hetekben, nagyon is valóságos, csupán az okokat kell máshol keresnünk. A háttérben több, jól azonosítható és kezelhető tényező áll.

A téli hónapokban a biológiai éjszaka jóval hosszabb, a szervezetünk több alvást igényel, és általánosságban is fáradtabbnak érezzük magunkat. Amikor beköszönt a tavasz, a napfényes órák száma hirtelen megnő, az emberek elkezdenek aktívabb életet élni, az alvásidő pedig lerövidül. Ez a hirtelen váltás komolyan ütközik a télen megszokott hétköznapi rutinunkkal.

Emellett a szervezetünk D-vitamin-raktárai a tél végére teljesen kimerülhetnek. Ehhez adódik hozzá a hónapokon át tartó mozgáshiány, valamint a téli étkezési szokások: a nehéz, zsíros ételek fogyasztása és a friss zöldségek, gyümölcsök hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ólmos fáradtsággal induljunk neki az új évszaknak.

A helyzetet tovább rontja az óraátállítás, amely bizonyítottan óriási terhet ró az emberi szervezetre. Az Egyesült Államokban március nyolcadikán tekerték előre a mutatókat, és a tapasztalatok évről évre riasztóak.

A tavaszi időszámításra való átállás rövid távon drasztikusan megnöveli a közlekedési balesetek számát, emeli a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatát, és súlyos hangulati ingadozásokat idéz elő. A szakmai szervezetek évek óta küzdenek a szezonális időátállítás eltörléséért és az állandó téli időszámítás bevezetéséért.

A tavasz beköszönte egy másik, sokszor alulértékelt energiavámpírt is magával hoz: a szezonális allergiát. A levegőben szálló pollenek nemcsak tüsszögést és orrfolyást okoznak, hanem komoly fáradtságot és úgynevezett agyi ködöt is.

Ennek oka rendkívül prózai: az orrdugulás miatt a betegek éjszaka folyamatosan felébrednek, az alvásuk felszínessé válik, így a szervezetük képtelen regenerálódni.

Azonnali, bizonyítékokon alapuló lépéseket tehetünk a kimerültség ellen. A legfontosabb a belső óránk újrakalibrálása a napfény segítségével.

Ha a kora délelőtti órákban tizenöt-harminc percet töltünk természetes fényben, az helyrebillenti az éberség és az álmosság ciklusát, éjszaka pedig támogatja a megfelelő melatonintermelést.

A kora délelőtti tizenöt-harminc perc napfény optimalizálja az alvás–ébrenlét ciklusokat. Ugyanilyen kritikus a következetes alvásritmus kialakítása.

Hétköznap és hétvégén is ugyanabban az időpontban kell lefeküdni és felkelni, az óraátállítás körüli napokban pedig érdemes napi tíz-tizenöt perces fokozatos eltolással csökkenteni a szervezetünket érő sokkot.

A pollenszezonban a zárt ablakok, a légkondicionálók és a speciális szűrők használata sokat segíthet. Egy hosszabb kinti séta után az azonnali zuhanyzás és ruhacsere eltávolítja a polleneket a bőrről és a hajról, megakadályozva, hogy azokat bevigyük az otthonunkba.

Via Journal of Sleep Research


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk