KULT
A Rovatból

Tényleg magánrepülőt lopott és stylistért hisztizett a börtönben – ez az igazság a Netflix ál-örökösnőjéről

Amikor a valóság durvább, mint a képzelet. Utánajártunk, mi igaz és mi a fikció Az örökösnő álarca mögött című sorozatban.


"Ő mindent megtestesít, ami ma rossz Amerikában" – állítja kíméletlenül a magát örökösnőnek kiadó Anna Delvey-ről a Netflix sikeres sorozatában az ügyésznő. Az Inventing Anna, azaz Az örökösnő álarca mögött című miniszéria Anna Delvey, vagyis valódi nevén Anna Sorokin ámokfutását mutatja be New Yorkban, 2016-2017-ben, amikor Delvey ál-identitással csikart ki pénzt emberekből, bankokból, hogy csalással érje el a nagyratörő álmait. A sorozat valamennyi epizódja ezzel a mondattal indul:

„Ez a történet teljes egészében igaz. Kivéve a kitalált részeket.” Ez az irónia Sorokin személyére is utal, hiszen ő is folyamatosan hazudott magáról, hogy feljebb juthasson,

majd börtönben kössön ki. Lássuk, mi igaz a sorozatban, és mi kitalált.

Tényleg többnek tartja magát másoknál

Ikon vagyok, jelenti ki a sorozat első másodperceiben Sorokin. „Ha valakire nagy hatással van egy száz dolláros csekk, nem tudom, mit mondjak neki...” - felelte flegmán a való életbenm egy 60 minutes interjúban, amikor a műsorvezető azt kérdezte tőle, azért osztogatta-e lebukása előtt a százdolláros jattokat a hotelekben, hogy elhiggyék róla, ahol ennyi a borravaló, ott hatalmas a vagyon is. Csak éppen nem az ő pénze volt, ami szintén igaz. Ez nem az egyetlen olyan megnyilvánulása a kamu-örökösnőnek, amivel feljebb helyezi önmagát az általa pórnépnek tartott átlagembertől.

Tényleg komolyan megtervezte az alapítványát

Az ADF, azaz az Anna Delvey Foundation tényleg létezett, legalábbis névleg. Sorokin remek bemutatkozó brosúrát is összeállított arról, miként képzelte el a New York-i elit műélvező luxus létesítményét, a kultúra általa fémjelzett VIP-központját, ami álom maradt. Az alapítvány székhelye valóban a sorozatban ábrázolt legendás New York-i épület lett volna, ahol a művészvilág és a biznisz-univerzum krémje gyűlhetett volna össze, hogy műalkotást és még több pénzt áldozzon Anna oltárán. Delvey tényleg séfekkel, befektetőkkel és tervező mérnökökkel tárgyalt víziója valóra váltásáért, akárcsak a sorozatban.

Valóban megtörtént a marokkói incidens

2017-ben Anna összebarátkozott leghosszabb ideig megtartott szállásán, egy luxushotelben egy magas beosztású alkalmazott lánnyal, akit, akárcsak a szériában, menő spa-ba, drága edzésekre és exkluzív éttermekbe vitt, hogy elkápráztassa (és kihasználja). Ugyanebben az évben elhívta egy másik barátnőjét, Rachel DeLoache Williamst, a Vanity Fair photo editorát és Casey Duke-ot, a személyi edzőjét egy marokkói utazásra,

felajánlva, hogy majd mindent ő fizet. Egy éjjelre hétezer dollárba kerül a luxus resortban a szállásuk, amiről Williams úgy számolt be, hogy „fantasztikus volt - amíg az volt”. Utána rémálom.

Ez a helyszín volt a bukás elindítója: Annát sarokba szorította a hotel menedzsment, mivel nem volt nála használható hitelkártya. Williams pedig, akárcsak a sorozatban, fizetett - abban a tudatban, hogy ideiglenesen emelik le a pénzt a kártyájáról. Aztán mégsem látta viszont a 62 ezer dollárját.

A végén már minden hotelből kirúgták

Így volt ez a sorozatban is, a letartóztatása előtt még volt egy szálloda, ahol el tudott tölteni két éjszakát, de aztán onnan is kirúgták, majd gyakorlatilag hajléktalan lett és barátok kanapéin húzta meg magát éjszakára Anna. Ekkorra az átvert bankok, üzletfelek és ismerősök is kezdték felismerni, hogy egy csalóval van dolguk.

Filmszerű letartóztatás

Már az első találkozása is egészen hollywoodira sikeredett a rendőrséggel: 2017 júliusában, egy éjjel, miután fizetés nélkül próbált távozni egy flancos étteremből, lecsaptak rá a rendőrök. Ezután még folytatta áldásos tevékenységét, de csak pár hónapig. A sorozatban Sorokin a végső lebukás előtt bevonul egy luxuselvonóra, majd a barátnője egy csellel kicsalja, hogy együtt ebédeljenek, ekkor kapják el. Williamsnek a valóságban is szerepe volt a Sorokin elkapásában, gyakorlatilag ő dobta fel, mert elege lett abból, hogy a nő ilyen csúnyán átverte és megrövidítette.

Tényleg lenyúlt egy magángépet

Ez is valóan így történt, ahogy a sorozat megmutatta: egy magán-repülőtársaság tulajával Anna összefutott egy partin, fényezte magát, majd később szoros kapcsolatukra hivatkozva bevonult a reptérre a barátaival, és elindíttatott magának egy privát járatot. Arra hivatkozott, hogy jóban van a tulajjal. Minden ilyen akcióját arisztokratikus, ellentmondást nem tűrő stílusban és drága ruhákban intézte, azt az illúziót keltve, hogy valóban kőgazdag.

A tárgyalás mint divatshow

A széria legvalósághűbben a csaló bírósági ügyét ábrázolja. Akármennyire is megdöbbentő, a főszereplő stylistot kért a tárgyalási ruháihoz. Sőt, az az incidens is megesett, hogy egy reggel elégedetlen volt a ruhájával, ezért nem volt hajlandó megjelenni a bíróságon. Anna többnyire designer ruhákban feszített a vádlottak padján, ami miatt a való életben is ellenszenves volt a bírónőnek. Instagram oldalán máig vannak rajongói, akik ikonként tekintenek rá, holott azóta újra beégett: épp a lejárt vízuma miatt akarják kitoloncolni az Egyesült Államokból. Attól még próbálja fenntartani az exkluzív influenszer-imidzsét, bár jelenleg is őrizet alatt áll.

Az a bizonyos újságcikk, és az a bizonyos újságíró

A sorozatban Anna Chlumsky játssza azt a bizonyos Vivian Kentet, aki mániákusan oknyomoz a csaló nő után, majd az első komoly publikációt közli a történetéről. Alakja egy tényleges újságírónőn alapul, sőt, a sorozat alkotói is inspirálódtak a cikkéből, noha az ő története sok szempontból fikció (például a börtönben, ahol Annával találkozott, nem volt VIP-médialátogatásra lehetőség, mint a sorozatban). Ő is egy amerikai újságíró: Jessica Pressler, aki az oknyomozás korai szakaszában, akárcsak a sorozatbeli megfelelője, szintén várandós volt. 

Orosz, német és amerikai?

Anna Sorokin 1991-ben született Oroszországban. 16 évesen költözött a családjával Németországba jobb megélhetés reményében. Sorokin, ahogy a sorozatban is elhangzik, tiniként visszahúzódó volt, nehézségei voltak kezdetben a nyelvi korlátok miatt, viszont állandóan a divatmagazinokat bújta. Julia Garner színésznő a szériában egyébként remekül visszaadta Sorokin hármas akcentusát: keveredik benne a német ajkúság, az orosz gyökerek és a tévéből felszedett affektálós amerikai akcentus is. Garner egyébként maga is találkozott Sorokinnal a börtönben, és a pszichopata báj hathatott, ugyanis a színésznő szerint Anna elbűvölő, vicces és nagyon érdekes ember (utóbbiban egészen biztosak vagyunk), és Garner akcentusával is elégedett volt, amire a színésznő külön büszke.

Nem Delvey

Anna a lehetséges üzleti partnereinek, akárcsak a szériában, azt hazudta, hogy a Delvey édesanyja eredeti családi neve. Ez nem így van. Egy későbbi interjúban nevetve ennyit válaszolt a kérdésre, honnan szedte a vezetéknevet: "Csak úgy eszembe jutott."

Több százezres csalás

Valóban: Delvey 275 ezer dollár értékben lopott meg hamis identitással bankokat, hoteleket és barátokat. Folyamatosan hamis csekkeket állított ki, hogy fenntartsa luxuséletmódját és természetesen az Instagramon rögzítse menő körülményeit. Tényleg egészen pontosan az utolsó pillanatig hazudott. Azóta írt cikket az Insidernek, azt is megpromózta az Instáján, februárban pedig már a Netflix-sorozatot reklámozta a közösségi oldalán. Azt a szériát, ami bemutatja, hogy vert át és lopott meg mindenkit, akivel kapcsolatba került.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk