KULT
A Rovatból

Kézen fogva jár a gitár és a hegedű

Szabó Balázs gitáron, hegedűn, kavalon játszik, de rendezett már bábszínházi előadást is. Még sok verset szeretne dalba foglalni.

Link másolása

Szabó Balázs Bandája telt házas koncertet adott a minap az EKMK Forrás Gyermek és Ifjúsági Házban, Egerben. A koncert előtt a könnyűzenét játszó, de népzenei, sőt, néhol jazzmotívumokat is tartalmazó nótákat játszó banda névadójával, Szabó Balázzsal beszélgettünk.

szabo2

Az elmúlt években többször jártál Egerben egy-egy fellépés kapcsán. Mi a benyomásod a városról? Mint közönség, milyenek vagyunk mi, egriek?

- Mint ahogyan mondtad is, már rovom itt pár éve a macskaköveket és az utcákat. Az első élményem Egerrel kapcsolatban egészen gyermekkoromig nyúlik vissza: még általános iskolásként jöttem először a városba, és emlékszem, az Egri csillagok miatt tele voltam kölykös izgalommal, hogy itt lehetek. Úgyhogy innen datálódik az, hogy Eger számomra először is egyértelműen történelmi város, de a turizmus miatt, az ide érkező külföldi turisták miatt nekem van egyfajta „nyugatos” hangulata is. Ha már a turizmusnál tartunk, jómagam is szívesen hozom el Egerbe a külföldi barátaimat, ha Magyarországra látogatnak. A sétáló utcát, a belvárosi részt imádom, mert sok helyen lehet bolyongani. Szerintem az egriek nagyon nyitottak és műveltek – jó egy ilyen városba jó versekkel és elgondolkodtató szövegekkel is érkezni. Ezek miatt nagyon szívesen járok ide vissza.

szabo3

Szabó Balázs Bandája - Amiből születtél

Egerről sokaknak a borok jutnak eszébe. Milyen típusú borokat szeretsz?

- Nagyon ritkán iszom bort, mert jóval hamarabb spicces leszek tőle, mint a sörtől…(mosolyog) Ha borozok – bár tényleg nem vagyok egy boros alkat –, akkor viszont többnyire a két végletet szoktam fogyasztani: tudom, hogy ezért néhányan most csúnyán fognak nézni, de az édes fehér bort például én szeretem. Emellett azonban kedvelem az olyan vörös borokat is, amelyek jó mélyek és szárazak.

Foglalkozol bábszínművészettel. Ha jól tudom, van kötődésed a Harlekin Bábszínházhoz is.

- Abszolút. Előadást is játszottunk itt, illetve színészeket is ismerek a bábszínházból. Két éve nem voltam előadáson, ezért nem tudom, hogy most pontosan kik vannak itt, vagy hogy mennyire cserélődött ki a gárda, de sokat játszottam ebben a bábszínházban, sokat jártam ebben az épületben – még fesztiválokon is. Emlékszem, rengeteget örömzenéltünk reggelig, úgyhogy a Harlekin nekem mindig jó emlék marad.

szabo11

Szabó Balázs Bandája - Marasztaló

Ahogyan észrevettem, a zene mellett fontos szerepet játszik az életedben az irodalom és a most említett bábszínművészet is – igyekszel is megtartani mindhárom területet. Mesélnél erről, hogyan működik ez?

- Az utóbbi két évben inkább a zene volt a meghatározó, de előtte meg tizenkét évig bábszínházaztam – szerződéses színészként. Szóval azt is mondhatnám, hogy akkoriban az volt a fő, és mellette öntözgettem a muzsikálást, hogy minél több idő jusson arra is. Nehéz összeegyeztetni mind a mai napig is, de törekszem rá, hogy a bábszínház, a színház és az utcaszínház is megmaradjon az életemben. Nem tudom sajnos mindegyiket ugyanolyan hangsúllyal csinálni, mert ahhoz újra kellene születni, de hogy ne veszítsem el ezt a fonalat – illetve, hogy néha megcsobbanjak abban az örömben, hogy a színpadon nem csak muzsikálok –, ezt a részét valószínűleg, amíg élek, nem adom fel. Aztán, hogy mennyit idő jut erre, azt mindig hozzák az évek...

Most éppen a muzsika a domináns: mindenképpen szerettem volna kipróbálni, hogy milyen az, ha előtérbe helyezem, hogy ha főleg csak ezzel foglalkozom, és megtapasztalni, hogy így milyen dolgok születhetnek. Más az energiája, több a lehetőség, ha csak egy dologban van nyakig az ember. A bábszínház is ilyen volt: én magam is rendeztem a darabokat, írtam zenéket, miközben alapvetően bábszínész voltam, de nagyon jó volt ott házon belül jönni-menni, bekacsintani a munkálatok különböző részeibe. Más a munka színészként, más rendezőként. De ugyanezt a bekacsingatást a muzsikálásban is megcsináltam. Például egyszer a Művészetek Palotájában csináltam egy olyan Pilinszky-estet – melyet aztán a fővároson kívül más városokban is bemutattunk –, amelyen voltak árnyjátékos jelenetek is. Ez részben mozgásszínház volt.

Szóval, amikor csak lehetőségem adódik rá, a színházban szerzett tapasztalatokat igyekszem átmenteni a zenélésbe is. Ezek a területek egyébként sem állnak olyan távol egymástól, van közük egymáshoz – kapok ötleteket a szövegeimhez is a színház képi világából. Sokszor van olyan is, hogy ha olyan teremben lépünk fel a zenekarral, ahol be kell világosítani, akkor ilyen esetben is nagyon sok ötletem és gondolatom akad.

szabo7

Játszol hegedűn, gitáron, kavalon, ráadásul még énekelsz is. Ha választanod kellene közülük, melyikre voksolnál?

- Nehéz kérdés. Az éneklés jött talán legelőször, de az ének és a hangszer számomra együtt jár, miközben az ének is egy hangszer. Zongoráztam és orgonáztam is nagyon sokáig, de most ezek valahogy már kimaradnak az életemből, vagy legalább is komoly szinten már nem játszom egyiken sem. Később gitározni kezdtem, aztán hegedülni. Ezek pedig most már kézen fogva járnak: vannak napjaim, amikor gitáron gyakorolok többet, mert éppen az esik jól, aztán meg fél évig tartok magamnak "hegedűleckéket", hogy fejlődjek vagy előbbre jussak. Nagyon nehéz választani. Ezen az interjún lehet, hogy azt mondanám, hogy a gitár fontosabb, aztán ha egy év múlva beszélgetünk, akkor meg lehet, hogy azt mondom, a hegedű... (nevet)

Néha megzenésítesz verseket. Mi alapján szoktál választani?

- Egy részét az élet hozza. Például az egyik ilyen fontos költő volt az életemben Faludy Gyuri bácsi, akivel három évig dolgoztam is együtt még a halála előtt. Jött ugyanis egy felkérés a debreceni Csokonai Színháztól egy színész barátom által, hogy csináljunk Faludy-esteket, így aztán nagyon sok versével foglalkoztam.

Hogy hogyan választok máskor? Igyekszem nagyon sokat olvasni. Sokat utazom, olyankor is többnyire olvasok vagy zenét hallgatok, és ha már olvasok, nagyon szívesen veszek a kezembe rövid novellákat vagy versesköteteket. Egész regényekbe ritkán merek belekezdeni, hiszen arra nincs mindig idő. Ezért szeretem a verseket is, mert olyan tömények és rövidek, hogy bármikor el lehet kezdeni, vagy abba lehet hagyni őket. Időnként az ilyen utazások alatt is rátalálok egy-egy olyan versre, mely kapcsán, ha hazaérek, az az érzésem támad, hogy "fú, mintha hallanék valamit…" - leülök és írok is hozzá dallamot...

Aztán van olyan is, hogy kigondolok előre egyet, de nem mindig sikerül úgy összehoznom, hogy jól szóljon – ilyenkor ez ott marad talonban, megmarad olvasnivalónak. Nem csak Pilinszky János verseivel foglalkoztam eddig: csináltam már József Attila-estet és Radnóti Miklóstól is vannak megzenésített verseim, de vannak még olyan – itthon kevésbé ismert - határon túli kedvenceim is, mint Lászlóffy Aladár. Életem derekán járva, remélem, sok-sok verset dalba foglalhatok még.

Szabó Balázs Bandája - Bájoló

szabo13

Vidéken éltél sokáig: püspökladányi születésű vagy, Tetétlenen nőttél fel, később Debrecenbe, majd Kecskemétre kerültél… Jelenleg azonban már Budapesten élsz. Járod az országot a különböző estjeiddel. Milyennek látod a vidéki klubéletet összehasonlítva a fővárosival?

- Nagyon szeretek vidékre járni, kisebb klubokba is eljutni. Nagyon nehéz megfogalmaznom, hogy miben tér el mindez a fővárostól. Budapesten értelemszerűen több a klub, nagyobb a nyüzsgés, a fiatalok is több helyre eljuthatnak. És hiába vannak vidéken különböző programok, egy kisebb város esetében – mint például Eger is – behatároltabb, hogy éves szinten hány programot tud befogadni, vagy érdemes megszervezni, hogy mindegyikre legyen kereslet, érdeklődés. De ennek nincs köze ahhoz, hogy mennyire működik például egy irodalmi est vagy nem irodalmi est, mert az irodalmi est tökéletesen működik vidéken is, sőt!

Nagyon szeretem a kis klubokat, minél kevesebb az ember, annál testközelibb az egész: befoghatóbb, szemmel beláthatóbb, érezhetőbb, tapinthatóbb. A budapesti nagyobb klubokban a távolság is nagyobb. A vidéki fellépésekben azt szeretem, hogy a közönség közelebb van, és emiatt több idő jut beszélgetésre is, városnézésre – tehát eleve más a hangulata. Engem kicsit belekényszerített az élet, hogy Budapesten éljek, a zenészek és a zene miatt, de jómagam is imádom a kisvárost. Ha hazamegyek Tetétlenbe, egy órán belül falusivá változom, és battyogok megetetni a kutyákat és a csirkéket (mosolyog). A fővárosi és vidéki klubélet között azonban olyan óriási különbséget nem látok: vidéken is, aki eljön egy koncertünkre, azért jön, hogy élvezze, jól érezze magát – s jó energiák áramlanak. Ugyanez van Budapesten is, ráadásul annak nagyon tudunk örülni, amikor a millió program közül egy este éppen minket választanak.

Mely zenészek voltak hatással a muzsikádra, illetve milyen típusú zenéket hallgatsz, melyek a kedvenc előadóid? Külföldi zenekarok közül melyik koncertjére mennél el most szívesen?

- Legelején, aki nagyon fontos volt, az Cseh Tamás – részben törvényszerű is volt, mert én is egy szál gitárral kezdtem középiskolásként, s olyankor az ember hamar rátalál az egy szál gitáros előadókra. Cseh Tamáson kívül még Gerendás Pétert tudnám megemlíteni. Ők voltak a gyökerek, aztán ahogy egyre beljebb kerültem a szakmában, egyre jobban megismertem a szakmabelieket, azt a közeget, amelyik közé kicsit talán tartozik az én zeném is. Például ilyen a Heaven Street Seven, a Kiscsillag, a Quimby, a Kispál és a Borz, a Csík zenekar. Én leginkább ezzel a közeggel találkoztam sokszor, hiszen általában olyan helyekre hívnak minket, ahol az emberek azt a fajta zenét hallgatják, amelyet mi is képviselünk. Fontos a szöveg mondanivalója, mindenképpen fontos, hogy emögött ne egy általános popzene szóljon, hanem hogy valamiféle gondolatiság legyen. Meg szoktam hallgatni nagyon sok más zenekar megjelenő lemezét, mert kíváncsi vagyok, hogy mi történik. Az utcán sétálva például Tracy Chapman-t hallgatok, ami meg a koncerteket illeti, most szívesen ott lennék egy Sting koncerten, a szimfonikusokkal – őt egyébként is nagyon szeretem.

szabo8

Forrás: egriprogramok.hu

Ha te is szereted a jó zenét, nyomj egy látjot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya továbbra is állítja, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A színésznő szerint az intézmény igazgatója anyagi okokra hivatkozva nem újította meg a szerződését. A Nemzeti Színház szerint Udvaros Dorottyának határozatlan idejű szerződése van, és azt nem mondták fel.

Link másolása

Mi is írtunk róla, hogy Udvaros Dorottya azt mondta, hogy már nem tagja a Nemzeti Színháznak, mert a szerződését nem újították meg. Az igazgató, Vidnyánszky Attila korábban az intézmény anyagi helyzetére hivatkozott.

Pénteken a Nemzeti Színház azt közölte:

„Udvaros Dorottya művésznő a Nemzeti Színház társulatának tagja, határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, mely a mai napig nem került megszüntetésre és felmondásra”

- írta a Telex.

A színésznő gyorsan reagált a teátrum közlésére. A lap megkeresésére azt válaszolta:

„Március 22-én pénteken 11.00-kor volt szerződtetési tárgyalásom a vezérigazgató úrral, amikor is közölte, hogy nem kívánja meghosszabbítani a munkaszerződésemet. Azokra a darabokra, amik még műsoron maradnak és játszom bennük, azokra egyedi szerződést kapok majd május közepén”.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya 22 év után távozik a Nemzeti Színházból, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A legfőbb érv az volt, hogy a színház nehéz anyagi helyzetben van. Udvaros azonban nem érti, hogy akkor miért kell külföldi rendezőket szerződtetni hatalmas összegekért.

Link másolása

Már nem vagyok tagja a Nemzeti Színháznak. Vidnyánszky Attila valóban nem hosszabbította meg a szerződésem – mondta Udvaros Dorottya a Magyar Hangnak adott interjújában. A direktor legfőbb érve az volt szerinte, hogy a teátrum nehéz anyagi helyzetben van.

„A kormány elvont 380 millió forintot a színháztól, és idén már nem sikerült befoltozni a költségvetésen ütött lyukakat. Elfogadom, hogy anyagi problémák vannak, de ha valóban ilyen rossz a helyzet, akkor miért kell újabb és újabb külföldi rendezőt leszerződtetni hatalmas összegekért?

A Nemzetiben már alig rendeznek magyar művészek” – mondta a színésznő a lapnak.

Udvarost megkérdezték a tavaly novemberi balesetről is, amikor a Rómeó és Júlia előadás közben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó lezuhantak a díszletről.

„Benne volt a levegőben, hogy valami történni fog. Korábban már kis híján történt tragédia, egy öt méter magas díszletelem kezdett el dőlni, a tetején egy színésszel, akinek végül szerencsére nem esett baja, de az eset után elszerződött a színháztól. A Rómeó és Júlia próbáin a kollégák többször is jelezték, hogy veszélyes a díszlet, mégsem történt semmi” – mondta Udvaros Dorottya.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Premier: „Síneken guruló no-go zóna” – A négyes-hatos villamosról írt dalt a Bankrupt
Az utóbbi pár évben egymás után hozták ki a társadalomkritikus slágereket, most szerettek volna kicsit elszakadni a politikai témáktól, de csak félig sikerült.

Link másolása

A négyes-hatos villamos lenyűgöző élővilágát már-már Sir David Attenborough-t idéző aprólékossággal mutatja be a Bankrupt új slágere. Az Interrupters-féle lendületes, modern ska-punk vonalat képviselő szám refrénje garantáltan meg fog ragadni mindenkiben, aki kénytelen rendszeresen igénybe venni a körúti fegyencjárat szolgáltatásait.

A számhoz készült montázsvideó ezúttal a tömegközlekedési akciójelenetek tematikájára épül, és hogy minden igényt kielégítsenek, ehhez a számhoz is készült angol változat.

„Az elmúlt másfél évben sorozatban kihozott virális társadalomkritikus slágerek (Keresett a Feri, Viktorland, A hülyeség ára, Illiberal Holiday, Hol van a pénz?) után szerettünk volna kicsit elszakadni a politikai témáktól. De amikor realizáltuk, hogy pont az önkormányzati kampány közepére esik majd a megjelenés, muszáj volt ebbe is beletenni pár sort arról, hogy ígérhet bárki bármit, a négyes-hatos ilyen marad. És ha már így alakult, belekerült Budapest legádázabb ellensége is” – meséli a csapat frontembere, Sarkadi Balázs.

Négyes-Hatos:

Four-Six:

A zenekart legközelebb május 11-én Veszprémben, a Teremben, utána pedig június 1-én Budapesten, az Instantban lehet élőben megnézni.

A zseniális borító Vass Richárd munkája, a kiváló hangzásról pedig ezúttal is Botlik Mátyás (Grenma Stúdió) gondoskodott.


Link másolása
KÖVESS MINKET: