KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Nagy kihívást jelent az iskolakezdés a kislányát egyedül nevelő vak apukának

Demeter Viktor szinte mindent meg tud oldani a hétéves Kittivel, de írni-olvasni biztos nem tudná tanítani, ezért nagyon reméli, hogy megússzák az online oktatást.


A 35 éves Demeter Viktor születése után inkubátorba került, ahol oxigéntúladagolás miatt elvesztette a látását. Jókedélye mégis letörhetetlen: masszázsszalont működtet, és nemrég verseit is közétette, amelyekből neves színészek közreműködésével készít hangoskönyvet. A legfontosabb számára mégis a hétéves Kitti, akit már hosszú ideje nevel egyedülálló apukaként.

A kislány beiskolázása már csak azért sem lesz könnyű feladat, mert Viktor nem tudja majd vele otthon gyakorolni az írást, olvasást. Hogyan befolyásolhatja mindezt a pandémia? Változott-e itthon a vakok helyzete, és hogyan egészíti ki egymást apa és lánya a hétköznapokban? Három év után beszélgettünk újra.

Hogyan jött a masszőrködés az életedbe?

Annak idején a tanulás helyett inkább elcsajoztam az időt, így nem mentem egyetemre. Egy darabig telefonos értékesítőként dolgoztam, de aztán beláttam, jobban állna nekem olyan munkakör, ahol a magam ura vagyok, a masszázzsal ráadásul segítséget is nyújtok másoknak. Amikor jött egy lehetőség, meg is ragadtam: 2005-ben jelentkeztem egy vakoknak szervezett gyógymasszőr képzésre, azután 2011-ben nyitottam meg a saját szalonomat.

Ezt később haza is költöztettem, így már nem kell bébiszittert fizetnem: apukaként és munkaerőként is jelen vagyok, és nincs olyan, hogy ne lennék otthon. Miközben dolgozom, Kitti tévét néz vagy eljátszik magában, ez így volt a pandémia alatt is.

Ebben az időszakban mennyire volt biztos a megélhetésed?

A vírus természetesen nekünk is betett: az első hullám alatt borzasztóan visszaesett a forgalom. Aztán lassacskán, a védettségi bevezetésével javulni kezdett a helyzet. Igaz, még mindig nem olyan, mint két évvel ezelőtt, de a rengeteg pozitív visszajelzés miatt is bizakodó vagyok. Mostanra szép számban vannak rólam online értékelések a vendégeimtől. Sokan kúraszerűen járnak hozzám, de random is bejelentkeznek: ha valami fáj, segítek nekik helyrerakni.

Kittit hat éve, másfél éves kora óta neveled egyedül. Korábban azt mondtad, nem szeretnéd, ha egyfolytában ő segítene neked. Hogy telnek most nálatok a hétköznapok?

Azóta beláttam, Kitti ösztönösen szeret nekem segíteni, aminek sokszor nagy hasznát veszem. Elfogadtam, hogy ez már így is marad. Ha nyaralás közben ismeretlen terepen járunk, ő méri fel, merre kell menni, és ha útbaigazítanak minket, ő vezet engem. Olyan természetességgel visz magával, hogy át kellett adnom neki az irányítást.

Azért a vásárlást például igyekszem egyedül megoldani, hogy ne mindig „ő legyen a szemem”. Ráadásul úgy intézem, hogy mindig kapjon egy kis meglepetést. Például segít nekem levenni az öblítőt a polcról, cserébe megkapja az újságot, amit szeretne, így kölcsönösen jót teszünk egymással. Otthon is részt próbál venni a házimunkában: van, hogy megdinszteli a hagymát, és néha porszívózik. Ha adok neki lavórt és rongyot, törölget, és még mindig ő válogatja nekem szét a világos és a sötét ruhákat a szennyesből.

A múltkor megkérdezte egy kislány a strandon, hogy ugye Kitti sokat segít nekem? Azt feleltem, hogy igen, de jó esetben te is segítesz a szüleidnek!

Kitti a megkésett beszédfejlődése miatt logopédushoz jár. Mennyit segítettek neki ezek a foglalkozások?

Régebben logopédiai oviba járt, majd két éve integrálódott egy közeli oviba, ahol heti 4, aztán már csak 2 alkalommal vett részt magánfoglalkozáson. A beszédben rengeteget fejlődött, de azt egyelőre nem tudjuk, hogy később diszlexia vagy más tanulási nehézség felmerül-e majd nála.

Kitti SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű. Éppen ezért olyan sulit kellett találnom neki, ahol befogadónak tűnnek, így esett a választás a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskolára. Itt is lesz majd logopédiai fejlesztés, de két éve már egyébként is a magánórákra fektetünk nagyobb hangsúlyt. Reménykedem, hogy egyre kevésbé lesz szüksége fejlesztésekre.

Ez alapján látod már, mi lesz számotokra a legnagyobb kihívás az iskolában?

Én vakon nyilván nem tudom Kittit megtanítani írni és olvasni, éppen ezért nagyon sok múlik majd a tanárokon. Az különösen kellemetlen lenne, ha a negyedik hullám miatt ismét átállnának az online oktatásra. Díjaznám, ha ezúttal nem zárnának be!

A többi tantárgyat meg tudom oldani: a tankönyveket is próbálom olyan formátumban beszerezni, hogy én is el tudjam olvasni, és segíthessek neki. Ha viszont átállunk az online oktatásra, az írás-olvasást nem fogom tudni otthon gyakorolni vele. Ha ezt magánúton kell megoldanom, akkor nagyon sokba fog kerülni az, ami másoknak önerőből is megy.

Az iskola maga viszont 50 méterre van tőlünk: óriási előny, hogy így maximalizálhatom a munkaidőt, már ha lesz egyáltalán annyi vendég.

Mit gondolsz, milyen irányba változott a vakok és gyengénlátók helyzete, akár az elmúlt néhány évben?

Azt kormányzati szinten kifejezetten értékelem, hogy az Országlicensz program keretében elérhetővé vált a Jaws for Windows képernyőolvasó szoftver. Ezt a látássérültek ingyenesen használhatják, ha megadják a személyi számukat. Ilyesmi kevés országban elérhető.

Társadalmi szinten ugyanakkor szerintem bőven van hová fejlődnünk: ha az ember bemegy a boltba segítséget kérni valakitől, még mindig előfordul, hogy melegebb éghajlatra küldik, ha nem is mondják ki ezt hangosan.

Jó lenne, ha az ilyen esetekre a munkavállalók igazi felkészítést kapnának, és akár a fizetésükbe is belekalkulálnák, hogy ez is a feladataik része. Nem csak a vakok esetében tartanám ezt fontosnak: ha jön egy bácsi, néni, akkor legyenek kedvesek odamenni hozzá és segíteni neki! Vannak persze olyan esetek is, amikor csupán emberségből kéne ezt megtenni, nem is a magasabb fizetés miatt.

Én is szívesen vennék részt érzékenyítő tréningeken, nemcsak cégek részére, hanem akár iskolában, óvodában is. Bárhol, ahol tudok mesélni a saját helyzetemről, egy kis humorral tálalva, hogy közelebb tudjam hozni az átlagemberhez. Fontos tudni, hogy kis figyelmességekkel is meg tudnánk könnyíteni egymás életét.

Még közelebb hozhat téged, hogy nemrég a verseidet is közzétetted…

Igen, ez a gyűjtemény 13 éves koromtól egészen napjainkig tartalmaz verseket. Az egész életemet közrefogja, hiszen az első vers még 1999-ből származik, az utolsó pedig már 2021-es.

A formátum is olyan, mint egy kézzelfogható versesköteté: a barátaim segítettek nekem megformázni, illusztrálni, a címlapon pedig az én festményem látható. Ingyenesen tettem közzé, a vakonhiszek.hu oldalon bárki letöltheti.

Ezek a versek megörökítik a kamaszkoromat, szerelmeimet, a bennem dúló harcokat. Meg akartam mutatni, mennyire hasonlít egy vak ember élete és lelkivilága ahhoz, amit a látó emberek megélnek. Gyakorlatilag nincs is lényeges különbség.

Most egy hangoskönyv is készül a kötet alapján. Az ötlet akkor jött, amikor Zámbori Soma egy videójában elszavalta egy költeményemet a magyar kultúra napján, ami nagyon meghatott. A felvétel már zajlik egy ideje: összesen 13 színész olvasta fel eddig vagy 50 versemet, ezek közül fogunk válogatni.

Szerencsére sokan igent mondtak a megkeresésemre, Soma mellett Győrfi Laura, Bozsó Péter, Czető Roland, Csőre Gábor, Moser Károly, Seszták Szabolcs, Schmied Zoltán, Makranczi Zalán, Galbenisz Tomasz, Rékasi Károly, Rosta Sándor és Kőszegi Ákos is.

Ezzel a hangoskönyvvel viszont már mindenképp szeretnénk megkeresni kiadókat, és örülnék, ha a bevételt Kitti jövőjére tudnám fordítani. Mivel önkormányzati lakásban élünk, állandó félelmem, hogy nem tudok neki vagyont és javakat biztosítani. Lakást sem örököl utánam, éppen ezért a tanulását, fejlesztését, előmenetelét szeretném támogatni, amennyire tőlem telik, illetve azon túl is.

Úgy vélem, egy nagyon értékes művet próbálunk megalkotni azzal a sok színésszel, aki a hangját adja verseimhez. Megmutatjuk a vak gyermek, fiatalember és férfi, apa beilleszthetőségét a társadalomba. Mindezt ráadásul művészi formában, az én lányomnak ajánlva, aki ezekből a versekből is többet megtudhat majd az apukájáról. Nem pusztán történeteket, hanem a lelkem darabkáit tudhatja majd magáénak.

A családnak itt segíthetsz

Demeter Masszázs

Telefon: (+36 70) 636-2990

E-mail: [email protected]

Demeter Masszázs Facebook oldal

HU71 10400023-50526752-77691000


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Képtelen vagyok ezt kifizetni” – 370 ezres villanyszámlát kapott a bohócdoktor
A számla egy új szabályozás miatt érkezett, pedig Ádi bohóc csak nemrég költözött be a rossz állapotú házába, amit nemrég vásárolt. Még a részletfizetést sem engedélyeztek.


Kovács István Ádám, az Egy tábla szeretet alapítvány bohócdoktora 371 333 forintos áramszámlát kapott, írja a Blikk. A számla teljesen lesújtotta, mivel átalányban fizet havi 70 ezer forintot, és úgy érezte, ez az összeg teljesen váratlanul érte.

„Képtelen vagyok ezt kifizetni”

– mondta Ádi bohóc.

Miután megkapta a csekket, felkereste az áramszolgáltató ügyfélszolgálatát, bízva abban, hogy valamilyen félreértés történt, vagy legalább részletfizetést kérhet. Ott azonban elmagyarázták neki, hogy a követelés jogszerű. Egy januári kormányrendelet értelmében, ha egy háztartás bármely évben túllépi az 5 ezer kWh éves áramfogyasztást, kötelező új mérőórát felszerelni, amelyet távolról is le lehet olvasni. Ennek ára 251 ezer forint, a fennmaradó összeg pedig az áramszámla különbözete.

A szolgáltató azt is közölte, hogy

részletfizetést azért nem tudnak biztosítani, mert az ingatlan kevesebb mint egy éve van Ádám nevére írva.
Kovács Ádám István/Facebook

A bohócdoktor szerint a magas fogyasztás még azelőtt keletkezett, hogy ténylegesen beköltözhetett volna, mivel a házvásárlás hónapokig elhúzódott egy hagyatéki eljárás miatt. A mérőóra viszont már az ő nevén szerepelt.

Ádám két munkahelyen dolgozik, hogy biztosítani tudja a megélhetését és az alapítvány munkáját. Az Egy tábla szeretet alapítvány nevében rendszeresen látogatja a kórházakat, ahol beteg gyermekeknek segít mosolyt csalni az arcára

– és egy tábla csokit is ad nekik. Bár arra törekszik, hogy a gyerekek ebből semmit se vegyenek észre, sokszor nehéz elrejtenie a mögöttes feszültséget.

Egy korábbi orvosi műhiba miatt fél tüdejét el kellett távolítani. Ennek ellenére nemrégiben sikerült saját házat vásárolnia a Mátrában. Az ingatlan rossz állapotban volt, de munka mellett fokozatosan rendbe hozta.

Ha segíteni szeretnél a bohócdoktoron, az alábbi számlaszámon megteheted:

Megyesi Krisztián

OTP BANK

11773449-02829621-00000000


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Eldőlt, hogy melyik az ország legjobb iskolája - egy kisvárosi suli vitte haza a díjat
Összesen 44 jelölés érkezett az ország különféle pontjairól, amelyek közül ötöt választott ki a szakértői zsűri. Egy újszászi suli lett végül a győztes.


Idén először hirdették meg Az ország legjobb iskolája díjat, amelynek győztese közönségszavazással dőlt el. Az elismerést az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola nyerte el a Telexen lebonyolított szavazáson.

A pályázatot még márciusban indította az Együttnevelés Szövetség, amely szülőkből, pedagógusokból és oktatási szakértőkből áll. Összesen 44 jelölés érkezett különböző intézményektől, ezek közül választotta ki a szakértői zsűri azt az öt iskolát, amelyek bejutottak a döntőbe.

A zsűri tagjai között volt Berényi Eszter, Derdák Tibor, Ercse Krisztina, Németh Szilvia és Radó Péter is. A döntőbe jutott intézmények a következők:

  • Szent Pál Marista Általános Iskola, Karcag
  • Kondor Béla Általános Iskola, Budapest
  • Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Kaba
  • Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Újszász
  • Nézsai Mikszáth Kálmán Szlovák Nemzetiségi Általános Iskola, Nézsa

A zsűri olyan iskolákat választott ki, amelyek bár nem a kompetenciamérések élmezőnyében szerepelnek, mégis kiemelkedő munkát végeznek. A tanárok odafigyelnek a diákokra, támogatják őket, ha nehézségeik vannak, és bátorítják őket, ha valamiben tehetségesek. Fontos szempont volt az is, hogy ezekben az intézményekben otthonos, elfogadó környezet várja a gyerekeket, ahol biztonságban érezhetik magukat. Emellett a szülőkkel való kapcsolat is közvetlen, a közösségek pedig összetartók.

Az ilyen iskolák nem válogatnak, hanem lehetőséget adnak minden gyereknek.

Az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskoláról készült kisfilm elérhető a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Berohant a tűzbe, és kivezette a csikókat – a 16 éves Blanka mentette meg a lovakat a biztos haláltól Szarvason
A díjugrató versenyről hazatérő tinédzser nem habozott, amikor meglátta a füstöt. A tanya gazdája szerint 20 év munkája égett le, de az állatok túlélték.


Hazafelé tartott egy díjugrató versenyről a 16 éves Blanka és édesanyja, Lestyán Réka, amikor szokatlan látvány fogadta őket a szarvasi tanyavilágban. Sűrű, fekete füst gomolygott az égen – egy tanya lángokban állt. Blanka épp aludt az autóban, de amikor anyukája felébresztette, azonnal tudta, hogy baj van, írja a Blikk.

„Egyértelmű volt, hogy valakinek ég a birtoka. Félrehúzódtam, felébresztettem a lányom, aki nem kérdezett semmit, látta, mi a helyzet. Rohantunk a kertek alatt, bokrokon, árkokon, trágyadombokon át segíteni”

– idézte fel az édesanya.

A helyszínre érve látták, hogy lángol egy szénatároló. A forróság szinte elviselhetetlen volt, a lángok akár négy méter magasra is felcsaptak. A káosz közepette Blanka észrevette, hogy az egyik istállóban lovak rekedtek bent, és senki nem mert bemenni hozzájuk.

A tinilány nem habozott: félrelökte az embereket, és elindult az épület felé. Egyesével nyitotta ki a boxokat, majd kivezette a rémült állatokat. Mire a tűzoltók megérkeztek, mindegyik ló biztonságban volt.

„Mire észrevettem, mire készül Blanka, már nem tudtam visszatartani. Féltettem, de éreztem, hogy nem lesz baja, nem lehet baja, pontosan tudja, mit csinál” – mesélte meghatottan Réka.

„Ott állt a lányom, kormosan, izzadtan, de büszkén, és már nemcsak egy kislány volt, hanem egy igaz ember. Ott volt benne az édesapja öröksége, tartása, csendes ereje. Amit tett, nem puszta bátorság volt, hanem egy hatalmas, mély, emberi teljesítmény, ösztönös, valódi hősiesség.”

A tanya porig égett, de a gazda, Zsolt nem a veszteséget emelte ki, hanem azt, amit Blanka tett.

„A tanya a miénk, és a család nevében is szeretném megköszönni Blankának az önzetlen segítséget. Az életét kockáztatva segített a lovakon, ennél bátrabb dolgot még soha sem láttam. A lovaknak nem lett bajuk, de a pajta sajnos leégett. Ám ez, amit itt láttunk, tartást ad ahhoz, hogy ne keseregjünk, hanem takarítsuk el a romokat és építsünk új istállót a lovainknak, hiszen ők megmaradtak.”

Blanka gyerekkora óta lovagol, otthon is ő felel a hátasokért, és már olyan makacs lovat is megszelídített, akivel a tapasztaltabb idomárok is kudarcot vallottak. A hétvégén az országos bajnokságra készül a Kincsem Parkban.

A helyiek is tisztelettel beszélnek róla. Egy szarvasi lovas, Gábor így fogalmazott: „Nagyon jó látni, hogy ilyen gyerekek is vannak a telefonjukat nyomkodó korosztályban. Itt a tűzoltók is tisztelegtek tegnapelőtt egy csepp lánynak, aki viszont szerényen elhárított minden dicséretet, nyilatkozatot, csak annyit mondott, ki kellett hoznia a lovakat. Egy gyerek öntött belénk erőt, hitet, ez maga a csoda.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Életmentő kettős szervátültetésen esett át Franciaországban a 11 éves Olivér – két év után térhetett haza
A kolozsvári kisfiút két évig kezelték Franciaországban, miután itthon lemondtak róla. Egy fertőzés is megtámadta a szervezetét, ő azonban most örül, hogy iskolába járhatott, és hogy nemsokára ötödikes lesz.


Olivér mindössze néhány éves volt, amikor kiderült, hogy súlyos betegséggel kell megküzdenie. Először Miskolcon vizsgálták, majd Budapestre került, ahol a család a lehető legtöbb szakemberrel konzultált. A vizsgálatok eredménye azonban lesújtó volt: kiderült, hogy a kisfiú vesetágulata rosszabbodott, ráadásul a mája is súlyosan károsodott. Az orvosok kimondták: csak egy vese- és májátültetés adhat esélyt – írja a Blikk.

Romániában, ahol a család él, egyik orvos sem vállalta el a beavatkozást. Azt mondták, túl nagy a kockázat, és azt sem hallgatták el, hogy szerintük a kisfiúnak már csak egy éve van hátra. A szülők azonban nem adták fel a reményt: végül sikerült kijutniuk Franciaországba, Lyonba, ahol 2023. június 18-án elvégezték az életmentő műtétet.

A műtét után hosszú felépülési időszak következett.

Olivért két éven keresztül kezelték a lyoni kórházban. Több komplikáció is nehezítette a gyógyulást, többek között fertőzések és betegségek. A fiúnak a mai napig rendszeres kezelésekre van szüksége.

Május végén azonban végre hazatérhetett az édesanyjával együtt. „Május 21-én engedtek haza minket” – mesélte Boros Lídia, Olivér édesanyja a portálnak. „Egy hónapot kaptunk, és már utazunk is vissza Lyonba, hiszen a kezeléseket folytatni kell.”

Olivért közben egy kórokozó is megtámadta, ami miatt mintát kell venni a veséjéből. Egy olyan vírusról van szó, amely normál esetben minden ember szervezetében jelen van, de nála – a kilökődésgátló szerek miatt – felerősödött. A gyógyszereket emiatt le kellett állítani, ami azzal jár, hogy a szervezete elkezdett antitesteket termelni a beültetett vesével szemben.

Az elmúlt hónap azonban különleges volt Olivér számára. Végre nem csak a kórház és a kezelések határozták meg a napjait – iskolába járhatott, és olyan dolgokkal foglalkozhatott, mint a többi gyerek. „Talán ő az egyetlen, aki az osztályából tényleg szereti a sulit” – mesélte az édesanyja. Bár Lídia így sem tud teljesen elszakadni a betegségtől: kétóránként be kell mennie az iskolába, hogy katéterezze a kisfiát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: