KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Nagy kihívást jelent az iskolakezdés a kislányát egyedül nevelő vak apukának

Demeter Viktor szinte mindent meg tud oldani a hétéves Kittivel, de írni-olvasni biztos nem tudná tanítani, ezért nagyon reméli, hogy megússzák az online oktatást.


A 35 éves Demeter Viktor születése után inkubátorba került, ahol oxigéntúladagolás miatt elvesztette a látását. Jókedélye mégis letörhetetlen: masszázsszalont működtet, és nemrég verseit is közétette, amelyekből neves színészek közreműködésével készít hangoskönyvet. A legfontosabb számára mégis a hétéves Kitti, akit már hosszú ideje nevel egyedülálló apukaként.

A kislány beiskolázása már csak azért sem lesz könnyű feladat, mert Viktor nem tudja majd vele otthon gyakorolni az írást, olvasást. Hogyan befolyásolhatja mindezt a pandémia? Változott-e itthon a vakok helyzete, és hogyan egészíti ki egymást apa és lánya a hétköznapokban? Három év után beszélgettünk újra.

Hogyan jött a masszőrködés az életedbe?

Annak idején a tanulás helyett inkább elcsajoztam az időt, így nem mentem egyetemre. Egy darabig telefonos értékesítőként dolgoztam, de aztán beláttam, jobban állna nekem olyan munkakör, ahol a magam ura vagyok, a masszázzsal ráadásul segítséget is nyújtok másoknak. Amikor jött egy lehetőség, meg is ragadtam: 2005-ben jelentkeztem egy vakoknak szervezett gyógymasszőr képzésre, azután 2011-ben nyitottam meg a saját szalonomat.

Ezt később haza is költöztettem, így már nem kell bébiszittert fizetnem: apukaként és munkaerőként is jelen vagyok, és nincs olyan, hogy ne lennék otthon. Miközben dolgozom, Kitti tévét néz vagy eljátszik magában, ez így volt a pandémia alatt is.

Ebben az időszakban mennyire volt biztos a megélhetésed?

A vírus természetesen nekünk is betett: az első hullám alatt borzasztóan visszaesett a forgalom. Aztán lassacskán, a védettségi bevezetésével javulni kezdett a helyzet. Igaz, még mindig nem olyan, mint két évvel ezelőtt, de a rengeteg pozitív visszajelzés miatt is bizakodó vagyok. Mostanra szép számban vannak rólam online értékelések a vendégeimtől. Sokan kúraszerűen járnak hozzám, de random is bejelentkeznek: ha valami fáj, segítek nekik helyrerakni.

Kittit hat éve, másfél éves kora óta neveled egyedül. Korábban azt mondtad, nem szeretnéd, ha egyfolytában ő segítene neked. Hogy telnek most nálatok a hétköznapok?

Azóta beláttam, Kitti ösztönösen szeret nekem segíteni, aminek sokszor nagy hasznát veszem. Elfogadtam, hogy ez már így is marad. Ha nyaralás közben ismeretlen terepen járunk, ő méri fel, merre kell menni, és ha útbaigazítanak minket, ő vezet engem. Olyan természetességgel visz magával, hogy át kellett adnom neki az irányítást.

Azért a vásárlást például igyekszem egyedül megoldani, hogy ne mindig „ő legyen a szemem”. Ráadásul úgy intézem, hogy mindig kapjon egy kis meglepetést. Például segít nekem levenni az öblítőt a polcról, cserébe megkapja az újságot, amit szeretne, így kölcsönösen jót teszünk egymással. Otthon is részt próbál venni a házimunkában: van, hogy megdinszteli a hagymát, és néha porszívózik. Ha adok neki lavórt és rongyot, törölget, és még mindig ő válogatja nekem szét a világos és a sötét ruhákat a szennyesből.

A múltkor megkérdezte egy kislány a strandon, hogy ugye Kitti sokat segít nekem? Azt feleltem, hogy igen, de jó esetben te is segítesz a szüleidnek!

Kitti a megkésett beszédfejlődése miatt logopédushoz jár. Mennyit segítettek neki ezek a foglalkozások?

Régebben logopédiai oviba járt, majd két éve integrálódott egy közeli oviba, ahol heti 4, aztán már csak 2 alkalommal vett részt magánfoglalkozáson. A beszédben rengeteget fejlődött, de azt egyelőre nem tudjuk, hogy később diszlexia vagy más tanulási nehézség felmerül-e majd nála.

Kitti SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű. Éppen ezért olyan sulit kellett találnom neki, ahol befogadónak tűnnek, így esett a választás a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskolára. Itt is lesz majd logopédiai fejlesztés, de két éve már egyébként is a magánórákra fektetünk nagyobb hangsúlyt. Reménykedem, hogy egyre kevésbé lesz szüksége fejlesztésekre.

Ez alapján látod már, mi lesz számotokra a legnagyobb kihívás az iskolában?

Én vakon nyilván nem tudom Kittit megtanítani írni és olvasni, éppen ezért nagyon sok múlik majd a tanárokon. Az különösen kellemetlen lenne, ha a negyedik hullám miatt ismét átállnának az online oktatásra. Díjaznám, ha ezúttal nem zárnának be!

A többi tantárgyat meg tudom oldani: a tankönyveket is próbálom olyan formátumban beszerezni, hogy én is el tudjam olvasni, és segíthessek neki. Ha viszont átállunk az online oktatásra, az írás-olvasást nem fogom tudni otthon gyakorolni vele. Ha ezt magánúton kell megoldanom, akkor nagyon sokba fog kerülni az, ami másoknak önerőből is megy.

Az iskola maga viszont 50 méterre van tőlünk: óriási előny, hogy így maximalizálhatom a munkaidőt, már ha lesz egyáltalán annyi vendég.

Mit gondolsz, milyen irányba változott a vakok és gyengénlátók helyzete, akár az elmúlt néhány évben?

Azt kormányzati szinten kifejezetten értékelem, hogy az Országlicensz program keretében elérhetővé vált a Jaws for Windows képernyőolvasó szoftver. Ezt a látássérültek ingyenesen használhatják, ha megadják a személyi számukat. Ilyesmi kevés országban elérhető.

Társadalmi szinten ugyanakkor szerintem bőven van hová fejlődnünk: ha az ember bemegy a boltba segítséget kérni valakitől, még mindig előfordul, hogy melegebb éghajlatra küldik, ha nem is mondják ki ezt hangosan.

Jó lenne, ha az ilyen esetekre a munkavállalók igazi felkészítést kapnának, és akár a fizetésükbe is belekalkulálnák, hogy ez is a feladataik része. Nem csak a vakok esetében tartanám ezt fontosnak: ha jön egy bácsi, néni, akkor legyenek kedvesek odamenni hozzá és segíteni neki! Vannak persze olyan esetek is, amikor csupán emberségből kéne ezt megtenni, nem is a magasabb fizetés miatt.

Én is szívesen vennék részt érzékenyítő tréningeken, nemcsak cégek részére, hanem akár iskolában, óvodában is. Bárhol, ahol tudok mesélni a saját helyzetemről, egy kis humorral tálalva, hogy közelebb tudjam hozni az átlagemberhez. Fontos tudni, hogy kis figyelmességekkel is meg tudnánk könnyíteni egymás életét.

Még közelebb hozhat téged, hogy nemrég a verseidet is közzétetted…

Igen, ez a gyűjtemény 13 éves koromtól egészen napjainkig tartalmaz verseket. Az egész életemet közrefogja, hiszen az első vers még 1999-ből származik, az utolsó pedig már 2021-es.

A formátum is olyan, mint egy kézzelfogható versesköteté: a barátaim segítettek nekem megformázni, illusztrálni, a címlapon pedig az én festményem látható. Ingyenesen tettem közzé, a vakonhiszek.hu oldalon bárki letöltheti.

Ezek a versek megörökítik a kamaszkoromat, szerelmeimet, a bennem dúló harcokat. Meg akartam mutatni, mennyire hasonlít egy vak ember élete és lelkivilága ahhoz, amit a látó emberek megélnek. Gyakorlatilag nincs is lényeges különbség.

Most egy hangoskönyv is készül a kötet alapján. Az ötlet akkor jött, amikor Zámbori Soma egy videójában elszavalta egy költeményemet a magyar kultúra napján, ami nagyon meghatott. A felvétel már zajlik egy ideje: összesen 13 színész olvasta fel eddig vagy 50 versemet, ezek közül fogunk válogatni.

Szerencsére sokan igent mondtak a megkeresésemre, Soma mellett Győrfi Laura, Bozsó Péter, Czető Roland, Csőre Gábor, Moser Károly, Seszták Szabolcs, Schmied Zoltán, Makranczi Zalán, Galbenisz Tomasz, Rékasi Károly, Rosta Sándor és Kőszegi Ákos is.

Ezzel a hangoskönyvvel viszont már mindenképp szeretnénk megkeresni kiadókat, és örülnék, ha a bevételt Kitti jövőjére tudnám fordítani. Mivel önkormányzati lakásban élünk, állandó félelmem, hogy nem tudok neki vagyont és javakat biztosítani. Lakást sem örököl utánam, éppen ezért a tanulását, fejlesztését, előmenetelét szeretném támogatni, amennyire tőlem telik, illetve azon túl is.

Úgy vélem, egy nagyon értékes művet próbálunk megalkotni azzal a sok színésszel, aki a hangját adja verseimhez. Megmutatjuk a vak gyermek, fiatalember és férfi, apa beilleszthetőségét a társadalomba. Mindezt ráadásul művészi formában, az én lányomnak ajánlva, aki ezekből a versekből is többet megtudhat majd az apukájáról. Nem pusztán történeteket, hanem a lelkem darabkáit tudhatja majd magáénak.

A családnak itt segíthetsz

Demeter Masszázs

Telefon: (+36 70) 636-2990

E-mail: [email protected]

Demeter Masszázs Facebook oldal

HU71 10400023-50526752-77691000


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Görög Zita 24 óra alatt alapjaiban változtatta meg a karateedző által kalandparkban felrúgott kisfiú családjának életét
A modell Instagram-videóban kérte a közösség támogatását az első 2–3 hónapra. A család addig kapna segítséget, amíg az anya első fizetése megérkezik.
Karkó Ádám - szmo.hu
2025. szeptember 26.



Görög Zita friss Instagram-videójában beszélt arról, hogy most sokan a Szőlő utcai javítóintézet ügyére figyelnek, de szeretné, ha közben Juditról és fiáról, Roliról sem feledkeznénk meg, írja a 24.hu.

Elmondta, hogy az édesanya környezetváltozást szeretne, mert így lát esélyt a gyógyulásra és a nyugodtabb mindennapokra a kisfiával.

„Például Juditról és Roliról. Roli az a kisfiú, akit felrúgott tavaly a kalandparkban a karateedző. Az édesanya most úgy döntött, hogy környezetváltozásra van szükségük. Akkor tudja a gyermekét leginkább védeni, és akkor tudnak leginkább gyógyulni ebből a traumából, hogyha máshol kezdenek új életet. Valami csoda folytán 24 óra alatt sikerült nekik új iskolát, Juditnak új munkahelyet és a nap végére még albérletet is találnom. Elképesztően hálás vagyok azért, hogy ilyen barátságos fogadtatásban lesz részük ott, ahová költöznek”

Görög Zita vállalja a költöztetést és az új lakhely berendezését, de az első 2–3 hónapra további segítséget kér a családnak.

„Amíg Judit az új munkahelyén nem kapja meg az első fizetését, amíg két helyre, hiszen otthon is kell majd fizetnie neki a rezsit, addig szüksége lenne egy kis támogatásra. Én azt gondolom, hogyha megtehetjük, hogy egy kávé vagy csokoládé árával támogatjuk, akkor tegyük meg. Ha valaki többel, akkor én azért nagyon hálás vagyok, és Judit is.”

Azt is jelezte, mire fordítanák a felajánlásokat: „Nyilván itt élelem lesz a legfontosabb, albérleti díj, a buszbérlet, a Rolinak, a Juditnak a tömegközlekedése, és abszolút azok az alapvető dolgok, ami minden család számára végszükséglet”

Hozzátette, hogy Judit nehezen kér segítséget, és a videó közzétételébe is csak hosszas gondolkodás után egyezett bele, de végül hozzájárult a poszt alatti bankszámlaszám megjelenítéséhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Petíció egy kisfiú szabadságáért” - a gyermeknek lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön, a rendszer mégsem támogatja
A kisfiú születése óta egy pécsi kórházban él, most viszont lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön. A rendszer mégsem támogatja őt és az örökbefogadó családot ebben.
F. O. Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 30.



Az RTL Házon kívül című műsorában bemutatott, három éve kórházban élő kisfiúért indított aláírásgyűjtést Tapasztó Orsi influenszer, aki maga is örökbefogadó szülő. A kisfiút az a nővér venné magához a családjával együtt, aki a kórházban ismerte és szerette meg a gyereket.

A kisfiú születése óta egy pécsi kórház rácsos ágyában él, most viszont lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön, a rendszer mégsem támogatja őt és az örökbefogadó családot ebben.

A riportból kiderült: a kisfiú első éveiben indokolt volt a kórházi tartózkodás, de ennek szükségessége már rég megszűnt. Mégis, három éve változatlanul a kórház falai között él, pusztán azért, mert a gyermekvédelem nem talált számára megfelelőbb otthont. Mindeközben egy elhivatott, szeretetteljes nővér és családja már

kilenc hónapja szélmalomharcot vívnak az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattal azért, hogy örökbe fogadhassák őt, aki “senkinek nem kell”.

Míg ez a magyar család fennakadt a gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási módszertani irányelveket negligáló bürokratikus akadályain, a gyermek külföldi örökbe adási folyamatát az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat megindította.

Akik aláírják a petíciót, kiállnak a kisfiú mellett, akinek az állam, mint szülő, jelenleg egy rácsos ágynyi magányt, embertelen sorsot és sivár gyermekkort tud csak biztosítani, illetve kiállnak egy felelősségteljes család mellett, akik tehetetlenül állnak a szakszolgálat érthetetlen javaslatával szemben, miszerint egészséges gyermek örökbefogadására alkalmasak lehetnek, de beteg gyermek örökbefogadására nem, miközben munkájukból fakadóan naponta életekért felelnek.

A petíció azt is szeretné elérni, hogy a jogszabályi keretek, határidők, módszertani elvek betartása a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatokra nézve is kötelező erővel bírjon,

és megerősíti, hogy minden gyereknek joga van szerető és biztonságos családban felnőni, kórházi ágyak rácsai helyett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: