KULT
A Rovatból

„Mi vagyunk a Művészetek Völgye tudatalattija” – Távol van Kapolcs nyüzsgésétől, de épp ezért érdemes ellátogatni a Petendi Pajtába

Nappal workshopok, portrébeszélgetések és egyéb lazulós programok várják a fesztiválozókat, éjjel pedig az underground körökben egyre népszerűbb Önismereti Diszkóra lehet bulizni. A helyszín főszervezőjét, Latorczai Balázst kérdeztük.


„Kapolcs underground tánctere, ahol biztonsággal meg lehet idézni a hajnalt. A Szimpla Kertben bejáratott programokból kiindulva, a Zengető és az Önismereti Diszkó DJ-i gondoskodnak a Pajta zenei világáról, míg a Vad Art művészei hozzák el a korszellem táncát. Beszélgetések, befelé figyelős ambient, rajz workshop, koncertek és izgalmas DJ szettek sora viszi egyik napot a másikba.”

A fenti szavakkal jellemzik az idén július 19-28. között megrendezett fesztivál honlapján a Petendi Pajtát, amely a három résztvevő falu közül a legkevésbé zsúfoltban, Vigántpetenden várja a bulizni vágyókat. De mit jelent pontosan az Önismereti Diszkó, és miért csak 3 koncert lesz itt 10 nap alatt? Erről is beszélgettünk a budapesti éjszakában több mint két évtizede jelenlévő Latorczai Balázzsal.

– Hogy jött a zene az életedbe?

– A színháztól pártoltam át 20 éves korom környékén, mert valóságosabbnak éreztem, mint előadni darabokat. Az aktív zenélést aztán fokozatosan, nagyjából 2006-tól a koncertszervezés váltotta fel. Főleg fesztiválokon dolgoztam (például BabelSound, Tű Fokán, Mediawave, vagy a Gyüttment Fesztivál), valamint a Covidig a Szimpla Kert koncertszervezője voltam, és szinte kizárólag világzenével foglalkoztam.

A Szimplának azóta már a művészeti igazgatója vagyok, a feladatom, hogy a betérő vendégek minél inkább elvarázsolt kastély-érzéssel találkozzanak.

A rezidens dj-ket pakolászon egyik teremből a másikba, valamint kisebb, spontán performanszokat szervezek, például légtornászokkal vagy artistákkal. Ezt kitűnő inkubátornak tudom használni: ha indul egy új művészeti projekt, a Szimplában spontán közönség előtt tudjuk kipróbálni, működik-e a gyakorlatban.

Az asztalnál jobbról a második Latorczai Balázs

– Mi az első emléked a Művészetek Völgyéről?

– Látogatóként 1999-ben vagy 2000-ben jártam ott először, ekkor alakult ki az a 18-20 évesekből álló baráti társaság, akikkel annyira megszerettük egymást, hogy a fesztivál végén együtt megszöktünk otthonról, és összeköltöztünk egy közös albérletbe.

Mondhatjuk, hogy ez egy csoportos összeesküvés volt a szülők ellen. Igazából örülök, hogy már nem nagyon vannak olyanok a fesztiválon, mint mi voltunk akkoriban: a mostani 20 évesek sokkal szolidabban buliznak.

Szervezőként 2017-ben lettem a csapat része, akkor csináltuk a Szimplában a Lemming Program nevű tehetségkutatót, és lehetőséget kaptunk ennek mintájára egy Lemming Udvart szervezni Kapolcson, ahol főleg az erre beválogatott zenekarokat léptettük fel. Itt is történelem alakult, mivel az Önismereti Diszkó jelenlegi, táncolós-dinamikus formája ekkor született meg, szintén spontán módon: amikor láttuk, hogy ott maradnak a fiatalok a koncertek végén, elkezdtük lekövetni az igényeiket a zenéinkkel.

– Mi teszi szerinted különlegessé a Völgyet más fesztiválokhoz képest?

– A Művészetek Völgye a legnyitottabb, amit ismerek: nem valami kicsi, eldugott, underground fesztivál, hanem tényleg össznépi. Úgy tudnám összefoglalni, hogy ha Magyarországon minden össznépi rendezvény ilyen lenne, a falu- és városnapokkal bezárólag, sokkal jobb hely volna ez az ország.

– Vigántpetend hol foglal helyet a fesztivál vérkeringésében?

– A többihez képest csendesebb falu, nincsen sok helyszín, azok viszont éppen ezért sokkal koncentráltabbak. Kicsit kevésbé szól a tömegről, és jóval nagyobb mértékben azokról a programoktól, amelyek valóban a közönségnek vannak. A Petendi Pajtát pedig úgy szoktuk jellemezni a programfüzetben, hogy ez a Művészetek Völgye tudatalattija.

– Hogyan indult a Petendi Pajta, miért pont ezt a helyszínt választottátok?

– Ez egy út volt a fesztiválon belül, amiért én nagyon hálás vagyok Natinak (Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgató – a szerk.), merthogy a Lemming Udvar után azonnal felismerte, mennyire hiánypótló az Önismereti Diszkó, és ragaszkodott hozzá, hogy vigyük tovább valamilyen formában. Így kerültünk Vigántpetendre, először 2018-ban a Cirque du Tókert színpadára záró műsorszámként, utána pedig a Petendi Pajtába, aminek a programszervezése is hozzám került.

Ez akkoriban, a Covid előtt teljesen indokolt volt, mert a kapcsolatrendszeremnek köszönhetően több kontinensről is tudtam vinni nagyon izgalmas világzenei formációkat, amelyek épp felénk turnéztak. A Covid után ez az interkontinentális jólét sajnos bezuhant, a Petendi Pajta viszont saját identitásra talált, és most már egy jól kialakult kreatív csapattal rakjuk össze a programot.

Ők nem elsősorban az akadémista művésziskolákból jönnek, hanem önkéntes, önszerveződő fiatalok. Öt-hat fős a stáb, akik vegyesen szerveznek és tartanak is workshopokat, például elmélyülős, önismerettel kapcsolatos rajzolásokat, vagy éppen ékszerkészítést.

– Viszonylag kevés koncert lesz nálatok, összesen 3 zenekar lép fel 10 nap alatt. Tudatos-e ez a koncepció, és miért pont rájuk esett a választás?

– Mivel a Panoráma Színpad és a többi nagyobb helyszín amúgy is elszívják a közönséget főműsoridőben, mi igyekszünk kisebb, meghittebb programokat szervezni ebben az idősávban. A három élőzenei fellépő közül a Korai Electric és a Müller Péter Sziámi AndFriends egyaránt visszajárók, ők egyfajta példaképek is számunkra azzal, amit hosszú évtizedek óta képviselnek. Mondhatjuk, hogy ugyanezt az értékrendet visszük tovább mi is a deep house és pszichedelikus szettjeinkben. A harmadik koncert pedig egy friss formáció, Döbrösi Laura, Novan és Arulei egyelőre név nélküli, de nagyon ígéretes projektje. Én hiszek benne, hogy legalább annyi év áll előttük, mint amennyi a másik két zenekar mögött van már.

– A Tilos Rádió Budapest Eklektik című műsora portébeszélgetésekkel települ ki az udvarba. Ezek élőben fognak menni, vagy felvételről?

– Ez a mi csapatunk műsora, amelyben szervezőkkel, zenészekkel és gondolkodókkal szoktunk beszélgetni, hétfőnként hallható a Tiloson. Elsősorban a korszellemet tárgyaljuk ki, ideértve a klub- és fesztiváléletet, és mivel a Völgy-beli fellépőink is izgalmas rálátással rendelkeznek erre, adta magát, hogy velük is készítsünk néhány adást a helyszínen. Nem élőben fog menni a rádióban, mindent rögzítünk, és az igazán jól sikerült részeket adjuk majd le.

– Az Önismereti Diszkóról korábban külön interjút is közöltünk, szóval csak röviden: mivel csinálnál kedvet valakinek ahhoz, hogy nézzen be rá, aki még nem volt korábban?

– A rövid válaszom az szokott lenni, amikor megkérdezik, hogy mégis ez miről szól, hogy nem tudom, mert amit mondanék, az nem az ő önismerete lenne, hanem az enyém.

Viszont ha azzal a fajta nyitottsággal megy oda valaki, hogy „nézzük meg, hogyan szolgálja ez az én önismeretemet”, akkor olyan univerzumok fognak benne megnyílni, amihez nekem sincs hozzáférésem, de biztosan nagyon jó lesz neki. Nekünk, zenészeknek az a titkos célunk, hogy termelődjön mindenkiben az oxitocin.

– Hányan csináljátok ezt?

– Három fős az alapcsapat, ketten dj-zünk Juhász Veronikával, aki civilben programozó, projektmenedzser és coach. A harmadik tag pedig Girincsi Fruzsina, ő profi zenész, a perpetuum zenekarból is lehet ismerni, nálunk énekel és szintizik. Általában 2-3 órás szettelet csinálunk, de 5-6 órásra is volt már példa.

– Van-e lehetőséged más helyszíneket is meglátogatni a fesztiválon? Ha igen, mit szeretnél mindenképp megnézni?

– Szívem szerint színházi előadásokra ülnék be, viszont mindig nagyon szorongok ott hagyni a helyszínemet negyed óránál tovább, mert biztosan akkor jönnének egyszerre nyolcan, hogy például szerezzek jegyet egy fellépőnek, megérkezett valamelyik zenekar, vagy épp összeomlott a technika. Azért remélem, valamire eljutok majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk