Megfőzés, hamuba dobás, csonkítás – a legdurvább kínzási módszerek az ókortól napjainkig
A halálbüntetésnek az emberiség történetében jelentős szerepe van, ahogyan a kínzásnak is. Ám ez nem csupán a vádlottról szólt, hanem legalább annyira a közönség szórakoztatásáról is, elég csak a gladiátorokra vagy a nyilvános akasztásokra gondolni.
Aztán megjelent a filmipar, amelynek köszönhetően immár az otthoni kanapén borzonghatunk (ám ettől még az emberi természet sajnos nem változott meg). Tekintsünk végig a történelem közkedvelt kínzótárán!
Ókori sláger volt a megfőzés és a hamuba dobás is
A vallási szimbólummá vált kereszt, azaz Jézus halála is jól szimbolizálja, hogy az emberek kezdetektől fogva hajlamosak a kegyetlenségre. Babilon uralkodói úgy őrizték meg tekintélyüket, hogy a rendszer ellenségeinek levágták a lábait, az ajkaikat és az orrukat, de a megvakítás, kiherélés és szívkitépés is rajta volt a tennivalók listáján.
A római császárok hírhedtek voltak borzalmas tetteikről:
Tiberius fiatalemberek húgycsövét varratta össze, majd utána következett a kényszeritatás, Caligula pedig nemes egyszerűséggel kettévágatta az ellenlábasait.
Az ókori Görögországban született meg az egyik első kínzószerkezet, az – állítólag csecsemőket lakmározó – Phalarisz türannosz parancsára. Perillosz, kora legtehetségesebb szobrásza egy olyan üreges bronzbikát formázott meg, amelyben elfért egy ember.
Az áldozatot belehelyezték, majd alágyújtottak, ezáltal lassan főtt meg, mivel a lángok és a füst nem hozták meg számára a gyors kivégzést. Belül egy kürthöz hasonló kiegészítő is volt, hogy a fúvókáknak köszönhetően a bent égő sikolya minél több embert megrémítsen. A kegyetlen uralkodó a feltalálón tesztelte le a bikát, majd később maga is ebben végezte, amikor riválisa elorozta előle a trónt.
A karóba húzás legismertebb mestere a havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes volt, de a kínaiak már ezer éve kitalálták ezt a módszert, méghozzá eggyel kegyetlenebb formában.
Az áldozatot a rendkívül gyorsan növő bambusz fölé kötözték, majd megvárták, míg az – akár naponta egy arasznyit is magasodó – nád belenő a hátsóján keresztül.
A történészek szerint a perzsák voltak a legkreatívabbak. Ők találták ki például a hamuba dobást: a büntetésre váró személyt betették egy hamuval félig töltött apró szobába, ahol előbb-utóbb lerogyott, és a tüdejébe szálló portól lassan megfulladt.
Az is perzsa találmány, hogy a
delikvenst egy fához vagy csónakhoz kötözték, tejjel-mézzel táplálták és kenték, hogy a hasmarsos és ragacsos emberből állandóan egy seregnyi bogár lakmározzon.
Az eretnekekre százféle kínhalál várt
A sötét középkorban az emberi lelemény számtalan eszközzel gyarapította a kínzások eszköztárát. Felsorolni is lehetetlen, hogy milyen változatos szörnyűségeket alkalmaztak a vélt vagy valós bűnösökön, például az eretneknek kikiáltott szerencsétleneken.
A legismertebb módok egyike a kerékbetörés, ami annyit jelent, hogy egy óriási kerék gerendáihoz kötözték a halálraítéltet, majd pöröllyel vagy botokkal halálra zúzták, ütötték-verték őt. A törések sokszor csak iszonyatos kínokat hoztak, de halált csak napokkal később, addig ott maradt sorsára hagyva az illető.
A máglyán elégetés szintén népszerű volt, de továbbfejlesztették a karóba húzást is a júdásszékkel, amelynek az volt a lényege, hogy egy piramis alakú tárgyra szíjazták a vádlottat, majd erőteljesen rásegítették.
Hatékony megoldás volt az elevenen rohasztás is, amely azon az elven működött, hogy egy hordóban tartották az elítéltet, amiből csak a feje lógott ki, és addig etették-itatták, ameddig bele nem halt a saját ürülékének kémiai hatásaiba. Vízzel is meg lehetett ölni bárkit, elég volt hozzá egy vödör, amibe mártogatták, majd fullasztották az áldozatot, vagy egy tölcsér, amin keresztül
addig itatták a célszemélyt, ameddig szét nem feszítette őt a hirtelen beletöltött 15 liter víz.
Az inkvizíciós tortúra része volt a leborotvált fejre csöpögtetett hideg víz alkalmazása is: elsőre nem tűnik durvának az eljárás, de ha pár másodpercenként ugyanarra az érzékeny területre érkezik a vízcsepp, eleinte egyre súlyosabb fájdalmat, majd konkrét elmeháborodottságot okoz.
Az egyik legbizarrabb eretnek-kínzási módszer egy végtelenül egyszerű ötleten alapult: az elkárhozott léleknek vélt emberekkel lenyelettek egy madzagot, amely előbb-utóbb megjelent a bélcsatorna végén. Ekkor fejjel lefelé, széttárt lábakkal fellógatták a plafonra. A többit nem is érdemes részleteznünk.
Néha mit sem sejtő állatokat is gyilkosságra késztettek az önbíráskodók. Előfordult, hogy patkányokkal teli ketrecet erősítettek valakinek a hasfalára, majd tűzzel riogatták a rágcsálókat,
amelyek ezért a gyomron keresztül rágták át magukat, hogy kiszabaduljanak.
Európán belül a spanyolok élen jártak a kegyetlenkedésben, hiszen a spanyolcsizma (amely a célszemély lábát két szorítófa közé fogva egyre jobban szétroncsolja, végül teljesen kilapítja) és a fejjel lefelé fűrészelés (a fordított vérellátásnak köszönhetően a fellógatott áldozat még megélte az alsóteste kettészelését) is nekik köszönhető.
A kínai kaszabolás mellett eltörpül a brit matrózbüntető korbács
Az igazi brutalitást azonban a kínaiak mutatták meg a világnak. A Ling Chi, azaz a ’halál ezer vágással’ egy olyan eljárás, amelynek során gyakorlatilag élve felszeletelik az áldozatokat.
Ilyen elrettentő büntetést arra róttak ki, aki elárulta a hazáját vagy családtagot ölt, ugyanis a konfuciánus filozófia szerint egy ilyen halálnem után a lélek soha nem tér nyugalomra. A kivégzéshez kellett némi gyomor, ugyanis először le kellett vágni a kikötözött füleit, szemhéjait, ujjait és orrát, majd a végtagok és a szív következett.
A Ming-dinasztiából fennmaradt egyik leírás szerint akadt, akin a halála előtt 3000 vágást ejtettek néhány nap alatt.
A levágott testrészek, különösen a nemi szervek később hatalmas pénzekért keltek el a piacon.
Egy másik távol-keleti kínzásról is érdemes szót ejteni, ez volt a kínai harang. Az elítéltet egy harangba helyezték, amit elkezdtek kívülről ütlegelni, amitől a vádlott idegrendszere és a hallása azonnal felmondta a szolgálatot. A végén általában lefejezték az addigra szétharapott nyelvű, tébolyult haranglakót.
Ugyan a középkorban találták fel a legtöbb kínzóeszközt, amelyek nagy részét a 19-20. századig használták is, azért a későbbi évszázadokban sem maradt az emberiség újdonságok nélkül. Amit kevesen tudnak, hogy a vasszűz (’iron maiden’) nem középkori találmány, sőt, a 18. században találták ki szemléltető szimbólumként, és sosem használták.
Viszont amit nagyon is használtak, méghozzá a 17. századi brit haditengerészetnél, az a kilencfarkú macska. Ez egy matrózbüntető korbács volt, amely a kilenc ágával cicakarmolásra emlékeztető sebeket ejtett, az ütések száma pedig 6-100 között változott. A szegecses változata azért eggyel súlyosabb marcangolást vitt végbe, de itt a cél nem az ölés, hanem a fegyelmezés volt.
Ennélfogva mindig új korbácsot készítettek, mert az előzőbe tapadt vér súlyos fertőzést okozhatott volna a soron következőnek.
Vallatás minden áron
Azt hinnénk, vagy legalábbis remélnénk, hogy a modern kori civilizáció korában már kevés hasonló szörnyűséggel találkozhatunk. Ugyanakkor a valóság ennél lesújtóbb. A bűnözők és maffiák hálózatában folyamatosak a megfélemlítések: a két legismertebb kivégzés a kolumbiai nyakkendő (ami az elvágott torkon keresztül kihúzott nyelvet jelenti) és a nyakláncozás (ami a gyakorlatban egy benzinnel töltött, majd meggyújtott autógumi a nyak körül).
A CIA mai napig alkalmazott módszerei is mindenkit megdöbbentettek, amikor a guantanamói táborokból kiszabadult rabok mesélték el a körülményeiket. Az amerikai hadsereg orvosai súlyosan megsértették a hadifoglyok kínzását tiltó genfi megállapodást azzal, hogy segédkeztek a titkosszolgálat vallatásai során.
Olyan sokkoló incidensekre derült fény, miszerint az általában megvert és meztelenre vetkőztetett foglyokat deszkára kötözték és arcukra rongyot tettek, majd vízzel locsolták, fulladásos érzést okozva ezzel. Gyakran hideg vízben hűtötték, koporsóba zárták és fejjel lefelé kikötözték a vádlottakat.
A repertoár része volt a 100 órás alvásmegvonás és a fülsiketítő zajzárka is.
Szomorú belegondolnunk, hogy ahogyan az eszközeink és technológiáink is fejlődnek, úgy a kegyetlenkedések is eggyel modernebb szintre léphetnek. Vajon mi jöhet még?
Felhasznált források:
http://kulturpara.blog.hu/2016/11/28/a_legkegyetlenebb_kivegzesi_modszerek
http://www.cinegore.net
http://listsick.blog.hu/2013/03/04/10_ismeretlenebb_de_elkepeszto_kinzasi_es_kivegzesi_technika_a_tortenelembol
https://mult-kor.hu/20090529_a_felbevagastol_a_hamuba_fullasztasig
http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/5_verfagyaszto_kozepkori_kinzas/2118702/
https://index.hu/kulfold/2014/12/09/igy_kinoztak_az_amerikaiak/
https://mno.hu/migr_1834/guantanamo-orvosi-kinzasok-584977
