ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Így kell eligazodni egy ismeretlen lakótelepen

Bár minden paneldzsungel teljesen másnak tűnik, pár egyszerű szabály ismeretével bármit megtalálunk csukott szemmel is.
Forrás: Tó-retró blog, címkép: Fortepan/Kotnyek Antal - szmo.hu
2022. október 31.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A hatvanas években, a panelépítészet igazi térnyerésével párhuzamosan le kellett porolni a korábbi, lakótelepekre vonatkozó tervezési elveket, és azokat az akkori kor igényeihez kellett szabni. Ebben az esetben valóban leporolásról beszélhetünk, hiszen

lakótelepeket Budapesten már a világháborúk, sőt a 20. század fordulója előtt is építettek (elég csak a tisztviselőtelep 1887-es alapítására gondolni).

A hatvanas években konkretizált elképzeléseket ugyan később nem minden esetben tartották szem előtt, a telepek többsége mégis magán viseli azok alapelveit. Ennek köszönhetően a lakótelepen élő emberek egy másik telepre kerülve – kis túlzással – becsukott szemmel is tudnának tájékozódni. Nézzük hát, hogy melyek azok a jellemzők, melyek – szinte – minden paneldzsungelre igazak, és miért alakultak ki.

Az első elv, hogy egy (tipikus) lakótelephez közeledve az út általában ketté ágazik és két irányból megkerülve a házakat a túloldalon újra egyesül.

Ez a forma a legnagyobb áteresztőképesség mellett a leggyorsabb hazajutás kedvéért alakult ki. A telepet két irányból kerülő betonszalag ugyanis elosztja a déli- és északi (vagy éppen keleti és nyugati) „féltelep” házait közelítő autók forgalmát. Ráadásul segít a következő fontos elv betartásában is. A (tipikus) telepeken ugyanis nincs átmenő forgalom.

Fotó: Fortepan/VÁTI

A kettéváló főútról behajtó autók csupán az úticéljukat jelentő ház parkolójáig hajtanak. Éppen ezért az ilyen utakon ritka a kereszteződés és nagy részük zsákutca. Ráadásul az emberi viselkedés ismerete következtében ezt még nem is kell feltétlenül kitáblázni. A telepen futó belső utak ugyanis többnyire keskeny, gyakran kanyargós kialakítást kapnak, míg a két főút a szokásosnál is szélesebb, szellős. Az autóvezetők ösztönösen az utóbbi úttípusokat választják, ha módjukban áll. A belső forgalom minimalizálása pedig a balesetmegelőzésen túl a zajcsökkentésben is komoly szerephez jut.

A telep közepén általában szolgáltató épületek kapnak helyet.

Ezek többnyire bölcsödét, óvodát és – főleg régebben – éttermet jelentettek (persze funkciójuk mára gyakran megváltozott). A gyermekekkel kapcsolatos épületek ilyen elhelyezésének célja egyértelmű: a házaktól és azok parkolóitól távol a legkisebb a gépjármű mozgás és a balesetveszély. Az étterem azonban elsőre talán nem nyilvánvaló. Ennek megértéséhez, tudnunk kell, hogy a panellakásokhoz egy új típusú életformát is terveztek az építésükkor. A zsebkendőnyi panelkonyhákat azért szabták olyan reménytelenül kicsire, mert nem számoltak a komolyabb főzés lehetőségével. Az elképzelés szerint a család tagjai napközben a munkahelyükön vagy az óvodában, iskolában étkeztek, ennek hiányában pedig a telepi éttermet keresték fel. Ott azután helyben fogyasztották el vagy ételhordóban hazavitték az ételt, amit már a pici konyhában is meg lehetett melegíteni. Hát ezért kapott központi szerepet az étterem.

Gondolkodtak már azon, hogy mennyivel csendesebb lenne egy lakótelep, ha erdő lenne a közepén és így a házakig már nem is jutna el a hang? Nos, valójában ez nem így van. A növények ugyanis nem minden frekvencia kiszűrésére alkalmasak. A „zöldszűrő” inkább a magas tartományok erejének csökkentésére válik be.

A házak közötti parkok és a házak előtti kiskertek így nem is ezért kerülnek be a lakótelepekre. Ezek célja a házak közötti tér növelése, ugyanis minél szűkebb a hely két épület között, annál több zaj marad belül.

Kutatások szerint a hangerő a távolság kétszerezésével mintegy 6 decibellel csökken. Az erre való törekvés még a szalagformában épített házsoroknál is megfigyelhető, hiszen azok többnyire szabad térrel (parkkal, játszótérrel) vannak elválasztva a szemben lévő másik házsortól. A sorfal síkjának megtörése vagy az egyedi házak elforgatása mind csökkentik a hangok visszaverődését.

Fotó: Fortepan/Hlatky Katalin-Főkert

Igen ám, de mi a helyzet a házaknak a már említett, a telep két oldalán futó főútvonalakra néző oldala esetében? Nos a zajcsökkentést szem előtt tartó tervezés itt is szült néhány jól felimerhető jellegzetességet. Az ilyen helyeken három tipikus elrendezéssel találkozhatunk, melyek egytől-egyig a hangerő csökkentését szolgálják.

Ezeken a helyeken találjuk a telep legnagyobb parkolóit, az út és a házak között. A parkoló autók eseti zaja sokkalta könnyebben viselhető, mint a főút állandó és jóval nagyobb zúgása. Szintén a házak körüli tér növelését szolgálja a városi - léptékben - rendkívül széles járda kialakítása, a kellemesebb gyalogos közlekedés mellett.

Ezt a megoldást gyakran kombinálják az alacsony, földszintes üzletsorok vagy garázsok telepítésével, szintén a lakóházak „zajos oldalán”.

Fotó: Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény

Az ilyen egybefolyó épületsorok kiváló zajszigetelő falként funkcionálnak és emellett a hangok irányításában is komoly szerepük van (a hang csak felfelé és az úttal párhuzamosan tud terjedni). Persze egy lakótelep tervezésekor rengeteg más szempontot is figyelembe kell venni, de az épületek és utak elrendezésének alapjai többnyire ezekben a szabályokban gyökereznek. Ha valaki tisztában van ezekkel az elvekkel, akkor jó eséllyel egy teljesen ismeretlen telepen is könnyedén megtalálja az óvodát, a parkolókat vagy éppen a kisboltokat, és eszébe sem jut, hogy miként tudná levágni az utat keresztülvágva a lakótelepen.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es, 80-as évekre, és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta-csoporthoz!

Ha szívesen olvasnál további meglepő tényeket, izgalmas, rejtélyes sztorikat a Balatonról, nézd meg a Tó-retró blog szerzőjének új könyvét! További részletek és megrendelés itt.

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Felejtsd el, amit eddig a csíkos ruhákról hittél: egy új kutatás szerint pont nem az karcsúsít, amire mindenki gondolt
A 241 résztvevős vizsgálat eredménye egy régóta fennálló divattévhitnek mond ellent.


Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis

éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.

A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.

A kísérlet során kiderült, hogy a legelőnyösebb hatást általában azok a vízszintes ceruzacsíkok keltették, ahol a csíkok közötti távolság nagyobb, mint maguk a csíkok. A tanulmány szerzői szerint a megállapítás egyértelmű volt.

„A ceruzacsíkos stílus, amelyet vízszintes csíkok jellemeznek, karcsúbbnak láttatja az alakot”

– fogalmaztak. Azonban a hatás nem minden esetben érvényesül. „Ahogy nő a csíkok közötti távolság, a vízszintes csíkok vizuálisan szétszóródnak… és a karcsúsító hatás csökken” – tették hozzá a kutatók, jelezve, hogy a túl ritka mintázat már nem működik.

A kutatás egyúttal azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a függőleges csíkokat teljesen el kellene felejteni. Bizonyos esetekben ugyanis ezek is előnyösek lehetnek, különösen, ha sűrű, egyenlő távolságú mintáról van szó.

„Az egyenlő távolságú, függőleges csíkokkal készült minta szintén karcsúbbnak láttatja az alakot”

- áll a tanulmányban. A ruhák és a testkép kapcsolata régóta foglalkoztatja az embereket, sokan tudatosan alakítják öltözködésüket a koruk vagy a testalkatuk szerint, hogy a legelőnyösebb oldalukat mutassák. A mostani kutatás gyakorlati tanácsokkal is szolgál: ha valaki karcsúsító hatású ruhadarabot keres, érdemes a sűrű, vízszintes ceruzacsíkokat előnyben részesítenie, de nem kell automatikusan kizárnia a sűrű függőleges mintákat sem.

A téma aktualitását az is adja, hogy a divatvilágban a csíkos minták ismét reneszánszukat élik.

A csíkok optikai hatásának kérdése egyébként nem új, már 1867-ben a német tudós, Hermann von Helmholtz is leírta

az úgynevezett Helmholtz-illúziót, amely a minták észlelt méretre gyakorolt hatásával foglalkozott. Az elmúlt évtizedekben több, egymásnak ellentmondó kutatás is született, de a mostani tajvani vizsgálat az eddigieknél pontosabban határozta meg, milyen feltételek mellett működik a karcsúsító optikai csalódás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„A rendrakás nem veleszületett képesség” – íme a tuti módszer, hogy a gyerek rendet tegyen maga után
A szakértők szerint a szülőknek kell megtanítaniuk a rend fogalmát, amihez a legfontosabb eszköz a türelem és a következetesség. A kudarc oka gyakran az, hogy a felnőttek azonnali tökéletességet várnak el, pedig a szokás kialakítása apró lépésekben történik.


A „Rakj végre rendet!” felszólítás helyett léteznek sokkal hatékonyabb módszerek, amelyekkel a szülők rávehetik a gyerekeiket a pakolásra. A gyermekpszichológusok szerint a kiabálás és a büntetés helyett több egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható módszerrel könnyebb lehet kezelni a rendetlenséget, és a gyerekek akár élvezhetik is a feladatot.

A rendrakás nem veleszületett képesség, hanem tanult viselkedés írja a Blikk.

A legtöbb család számára ismerős a helyzet: a játékok szanaszét hevernek, a ruhák kupacokban állnak, a rendrakás pedig állandó konfliktusforrás. A pszichológusok szerint a megoldás kulcsa a szülői példamutatásban rejlik: ha a gyerek azt látja, hogy a felnőttek természetes napi tevékenységként kezelik a rendrakást, nagyobb eséllyel sajátítja el ő is ezt a szokást.

A szakértők szerint a rendrakás a gyerekek számára gyakran unalmas, ezért érdemes játékosan kezelni. Például rendezhetünk egy versenyt, hogy ki tudja gyorsabban elpakolni a játékokat, vagy kitalálhatunk egy történetet, amelyben a gyerek a „szuperhős”, aki megmenti a szobát a káosztól.

A játékosság mellett a környezet kialakítása is fontos. A színes tárolók és dobozok segítenek abban, hogy minden tárgynak meglegyen a maga helye, így a gyerekek könnyebben megtanulják, hova kell visszatenni a dolgaikat.

A pozitív megerősítés sokkal hatásosabb, mint a büntetés. A dicséret akkor a leghatékonyabb, ha konkrét és őszinte. Egy általános elismerés helyett érdemes kiemelni a részleteket.

„Nagyon tetszik, hogy a könyveidet szépen sorba rendezted a polcon!”

A következetesség az egyik legfontosabb tényező. Ha a szülők egyszer elvárják a rendrakást, máskor viszont nem, a gyerek összezavarodhat.

Érdemes világos szabályokat bevezetni, például: „Minden este lefekvés előtt elpakoljuk a játékokat.”

A rendrakás akkor működik a legjobban, ha rutinná válik, például ha a nap végén mindig szánnak 5-10 percet a közös pakolásra.

Fontos, hogy a szülők ne várjanak azonnali tökéletességet. A túlzott elvárások frusztrációhoz vezetnek, és elvehetik a gyerek kedvét. A cél nem a hibátlan szoba, hanem egy olyan szokás kialakítása, amely hosszú távon megkönnyíti a gyerek életét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ha laposabb hasat szeretnél, nem csak oda kell gyúrnod ész nélkül, máshol rejlik a titok nyitja
A célzott hasizomgyakorlatok ugyan erősítik a törzset és javítják a tartást, de önmagukban nem elegendőek a zsírpárnák eltüntetéséhez.
Sz.E., Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 30.



Ha lapos hasat akarsz, valószínűleg eddig rossz helyen keresed a megoldást.

A titok ugyanis nem a hasprések számában, hanem a tested legnagyobb izomcsoportjaiban keresendő.

A célzott hasizomgyakorlatok ugyan valóban erősítik a törzset és javítják a tartást, de önmagukban nem elegendőek a hasi zsírpárnák eltüntetéséhez.

Mi kell hát a laposabb hashoz?

Az, hogy ne feledkezz meg a lábadról és a farizmodról se.

A test ugyanis egyetlen energiarendszerként működik, és a zsírvesztéshez kalóriadeficitre van szükség, vagyis több energiát kell elégetni, mint amennyit beviszünk. Egy 2011-es kutatás is megerősítette, hogy hat hét, kizárólag hasizomra fókuszáló edzés nem csökkentette érdemben a hasi zsírt vagy a derékkörfogatot a résztvevőknél.

A szakértők szerint a guggolások, kitörések és egyéb alsótest-gyakorlatok azért hatékonyabbak a fogyás szempontjából, mert jelentősen megnövelik a kalóriafelhasználást.

A kulcsot a nagy izomcsoportok jelentik, mivel ezek edzése sokkal több energiát igényel, mint egy-egy kisebb izom izolált mozgatása. Az izomtömeg növelése ráadásul a nyugalmi anyagcserét is kismértékben gyorsítja, ami hosszú távon szintén segítheti a súlykontrollt.

A hivatalos ajánlások szerint a felnőtteknek hetente legalább 150 perc közepes intenzitású mozgásra és legalább két izomerősítő edzésnapra van szükségük, amelyek minden nagy izomcsoportot – köztük a lábakat, a csípőt, a hátat, a hasat, a mellet, a vállakat és a karokat – érintenek. A mozgás mellett az étrend is kulcsfontosságú: a mérsékelt kalóriadeficit, a megfelelő fehérjebevitel, a pihentető alvás és a stressz kezelése mind elengedhetetlenek a sikerhez.

Fontos azonban reális elvárásokat támasztani, a közösségi oldalakon látott ideálok ugyanis gyakran csalókák.

Gyakori jelenség, hogy fitneszedzők és influenszerek mutatják be, hogy a tökéletesnek tűnő fotókat csupán a megfelelő testtartás, a behúzott has és az ideális fényviszonyok teszik makulátlanná, a valóságban még egy sportolónak sincs a nap 24 órájában kockahasa.

A motivációt érdemesebb a teljes testi átalakulásból meríteni, hiszen egy jelentős súlyvesztés után látványosan megváltozhat az arcunk is.

A lényeg tehát a következetesség és a teljes testet érintő szemlélet. A hasi zsír csökkentése nem egyetlen gyakorlattól vagy csodamódszertől függ, hanem a rendszeres, nagy izomcsoportokat is megdolgoztató mozgás és a kiegyensúlyozott étrend kombinációjától.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk