Hogyan lesz valakiből bűnöző, és mi köze van ehhez a szülőknek?
Akit picit is érdekel, hogy miből lesz a cserebogár valakiből bűnöző, az lehet, hogy nem gondolt bele, de érdeklődése a pszichológia eme speciális iránya felé vezérli. Egy ilyen felnőttképzésen jártunk és sok tanulságos dolgot hallottunk az Annomentál oktatóitól.
A tíz órás akkreditált kurzus a témához képest szűkre szabott időkeretben nyilvánvalóan limitált volt, de így is megpiszkáltak jó pár olyan kérdést, ami érdekes azok számára, akik voltak gyerekek/van/lesz gyerekük, illetve akik szeretnének egy picit jobban belátni a felszín mögé. Az előadók gyakorlatban is dolgozó szakemberek voltak: Ivaskevics Krisztián- kriminálpszichológus, kutató, Tóth Andrea tanácsadó szakpszichológus és deviancia-szakértő, Baráth Noémi- okleveles kriminológus, szociológus és Kovács-Buna Károly: volt kiképző katonatiszt, nevelő, pszichológus a saját szakterületeik főbb hangsúlyait helyezték el. Beszéltek a bűnözővé válás okairól és tényezőiről, különféle bűnözéselméletekről, az apa-anya kapcsolat bűnözővé válásra gyakorolt hatásáról, de a terület legnépszerűbb szegmense, a profilozás is terítékre került.
Baráth Noémi okleveles szociológus és kriminológus, doktoranda, megbízott egyetemi oktató, akinek több éves tapasztalata van bűnelkövető és deviáns fiatalokkal való munkában. „A fiatalkori bűnelkövetés okai” című előadásában, melynek alaptétele az ok-okozatiság fontosságának és annak hangsúlyozása volt, hogy minden mindennel összefügg, alapvető fogalmakat tisztázott. Többek között megtudtuk, pontosan mit takar a fiatalkorú fogalma, hány éves kortól büntethető egy gyerek – 12, de ekkor még csak javítóintézetbe kerülhet –, s hogy mire számíthat ma itthon, ha bekerül a gyermekvédelmi vagy akár a büntetés-végrehajtási rendszerbe.
A szakember szerint a magyar fiatalkorú büntetés-végrehajtási rendszer egyik problémája, hogy nincs utánkövetés.
Az előadó foglalkozott a bűnelkövetés lehetséges okaival is, így a makro- mikro-okokra, valamint kitért az addikciók szerepére és arra is, hogy sokszor nem feltétlenül valamilyen hiány vagy trauma, hanem serülőkori határátlépés, élménykeresés, hedonizmus, vagy az unalom legyőzésének vágya tereli a deviancia vagy bűn útjára a fiatalt. Szó esett a betört ablakok elméletéről is, amely egy kriminológiai teória, s lényege, hogy a betört, gazdátlanul hagyott ablakok további rongálásra sarkallják az adott hely potenciális elkövetőit, s így az anarchiában egyre jobban terjed a bűnözés.
Érdekes kérdéskört feszegetett az intézményfüggőség tematikájával: sok fiatal jár úgy, hogy rehabra kerül – tehát eleve addikt személyiség - , majd innen fiatalkorúak börtönébe, ahonnan a szabadulása után igazából nem szívesen jön el, hiszen itt alkalma nyílik a szerfogyasztása és a kapcsolatépítésre is (nem beszélve arról, hogy közben az ellátása biztosított). Ez gyakran vezet oda, hogy újabb bűncselekményt elkövetve visszakerül a „biztonságos” intézményi keretek közé.
Kovács-Buna Károly problémás és deviáns fiatalokkal, bűnelkövetőkkel foglalkozik több fővárosi gyermekvédelmi intézményben. Az ő előadása volt számomra úgymond a legvelőtrázóbb, ugyanis teljesen új megvilágításba helyezte a szülőkhöz való kötődés mintázatait, valamint a bűnelkövetés családi hátterének jelentőségét.