FELFEDEZŐ
A Rovatból

Házra és autóra spórolt, de végül inkább világutazó lett a pénzből

Bartanics Fanni huszonévesen jött rá: nem neki való a hagyományos életforma, amire szülei nevelték. Egy évig stoppolt Latin-Amerikában, most pedig búvároktatónak tanul.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. január 29.



El tudod képzelni, hogy mindent magad mögött hagyva inkább nekivágsz az ismeretlennek, miközben itthon biztos megélhetésed, családod és barátaid vannak? És azt, hogy még sokkal boldogabbnak is érzed magad egy másik kontinensen, hátizsákkal turistáskodva, olykor az árokparton, máskor egy erdei vadászlesen töltve az éjszakát?

Bartanics Fannira mindez igaz.

A 28 éves lányról bő egy évvel ezelőtt már írtunk, akkor éppen élete kalandjára készült: tervei között szerepelt, hogy hajóstoppal átkel az Atlanti-óceánon, majd végigjárja Közép- és Dél-Amerikát, közben dolgozva és önkénteskedve is. Végül Mexikóban találta meg a számítását, de a jövőben szívesen élne Ausztráliában, vagy a Föld szinte bármelyik egzotikus pontján. Tavaly év végén néhány hétre visszatért Magyarországra, ekkor beszélgettünk.

– Miért kezdtél stoppolni?

– 2015 nyarán volt négy hét, amikor nem tudtam mit kezdeni magammal, ekkor döntöttem el, hogy kitalálok valami újat. Végül egy Budapest-Lisszabon-Budapest útvonalon bő 8000 kilométert tettem meg. Egyedül indultam, de útközben megismertem azt a lányt, akivel később Latin-Amerikában is együtt utaztam, és visszafelé már vele jöttem. A fő inspirációm igazából a kihívás volt: véghez vinni valami olyan dolgot, amire az emberek többsége azt mondja, hogy lehetetlen, vagy hülyeség. Én ezekben sosem hittem, az elvem az, hogy ha valami annak tűnik, mindenképp ki kell próbálni. És hihetetlen élmény volt a korlátaimat feszegetni, szóval nem volt kérdés, hogy folytatom.

Valahogy megtaláltam a neten egy horvát srác videóját, aki hajóstoppal járta a világot, és elsőre megtetszett az ötlet. Elmondtam az említett barátnőmnek, milyen jó lenne egyszer kipróbálni valami ilyesmit, ő pedig annyit felelt, hogy miért várnánk vele? Először jöttek a kifogások: de hisz munkám van, itt a családom és a barátaim… Igaz, előtte 6 évig külföldön éltem és dolgoztam 4 másik országban, úgyhogy a család és a barátok nem volt visszahúzó erő, inkább csak a munka és a félretett pénz. Aztán rájöttem, hogy később úgyis ugyanez lenne a helyzet. Tehát felmondtam, és elhatároztam, hogy belevágok. Szerencsére volt annyi megspórolt pénzem, hogy emiatt ne kelljen aggódnom. Eredetileg én is saját házra és hasonló dolgokra tettem félre, de rájöttem, hogy van alternatíva.

"

Sosem találtam a helyem a társadalomban, nem vágytam a többség által természetesnek vett és elfogadott modellre, stabil munkahellyel és példás családi élettel. Nagyon sok olyan munkám volt, fizetésem és lakásom a tengerparton, amikről mások csak álmodoznak, de nem voltam boldog.

Idővel egyre biztosabb lettem benne, hogy nekem nem ez az utam.

bfanni1bfanni2

– Hogyan készültél fel az útra?

– A távolság lelkileg nem jelentett gondot, hiszen akkorra már sok időt töltöttem külföldön különféle országokban, így volt alkalmam hozzászokni, hogy nem Magyarországon élek. Igaz, ennyire sokáig még nem voltam távol, de rájöttem, hogy voltaképpen nincs nagy különbség a fél és az egy év között hiányérzet szempontjából. Arra fektettem a hangsúlyt, hogy még ha váratlan helyzetek is érnek, akkor se hagyjam, hogy az érzelmeim átvegyék az uralmat felettem.

Itthon is direkt olyan szituációkat teremtettem, amelyektől azt vártam, hogy segítenek józan és megfontolt döntéseket hozni. Az indulás előtti hónapokban nemet mondtam a húsra és az alkoholra, és abbahagytam az ismerkedést, mert ezekről mind úgy gondoltam, hogy elterelik a figyelmemet a jelenleg legfontosabb célomról. Emellett tesztnek is szántam, vajon tudok-e ellenállni azoknak a dolgoknak, amelyeket addig természetes örömforrásnak vettem és intenzíven jelen voltak az életemben. És onnantól valóban észrevehetően javult a koncentrációm, ami az út alatt is sokat segített abban, hogy elérjem a célomat.

– Könnyen sikerült hajót találnotok?

– Szerintem igen, de valószínűleg nagy szerencsénk volt, mivel nem főszezonban indultunk útnak. A lényeg, hogy az ember pozitív benyomást keltsen: tisztán, megfésülködve, új cipőben jóval nagyobb az esély a sikerre, mint mondjuk szakadt hippiként. Abban, hogy végül alig két nap alatt találtunk valakit, aki elvitt, biztosan ennek is szerepe volt a mázlin túl. Ahogy valószínűleg annak is, hogy mi lányok voltunk, a legénység pedig férfiakból állt.

"

Persze nagyon sokaktól megkaptuk, hogy biztosan fizettünk nekik „valahogy”, de erről egyáltalán nem volt szó. Mindössze annyi a lényeg, hogy jól esett nekik egy ilyen hosszú úton a női társaság, akikkel más témákról is tudtak beszélgetni, mint egymás között.

Azóta is jó barátságban vagyunk, tartjuk a kapcsolatot. Az új társaság és a munkamegosztás volt a lényeg.

bfanni3bfanni4

– Egyáltalán nem aggódtatok, hogy baj történhet? Hiszen mégiscsak az óceán közepén voltatok összezárva.

– Rengetegen kérdezték ezt, pláne hogy ketten voltunk lányok három férfival szemben. De a dolog kulcsa szerintem az, hogy nagyon sokan tudtak rólunk. Sokkal többen, mintha autót stoppoltunk volna, aminek maximum a rendszámát fotózhatom le és küldhetem el. Erről az útról viszont egyrészt folyamatosan blogoltam – ezt a beszállás előtt meg is beszéltem velük –, így mindenki tudta, merre járok. Másrészt tudtak engem követni GPS-en is, folyamatosan látták, hol tartok épp.

Az is biztonságot adott, hogy mindhárom útitársunk komoly üzletember volt, karrierrel, családdal és stabil egzisztenciával. Ha bármit csináltak volna velünk az akaratunk ellenére, egycsapásra lerombolhatták volna az egészet, hiszen én nyilván azonnal megírtam volna, már amennyiben életben maradok. De mivel mindenki tudta, hogy velük vagyunk, nekik is rizikós lett volna eldobni, amit felépítettek. Egyszerűen nem érte meg kockáztatni a hírnevüket.

"

Amúgy persze féltem, de a félelem még sosem tartott vissza a kalandtól, mert nem tudok leélni egy életet folyton félve.

– Mi volt az első benyomásod Latin-Amerikáról a megérkezés után?

– Európában az emberek sokkal bizalmatlanabbak egymással, mint ott. A latin-amerikaiak szinte mindegyike rettentően barátságos és nyitott, ráadásul mi nem is néztünk ki úgy, mint akik veszélyt jelentenek. Mondjuk azt tapasztaltuk, hogy arrafelé tényleg mindenkit felvesznek, még a hippi, vagy csöves kinézetűeket is. Egyszerűen olyan a kultúra, hogy ha valaki ott áll az út szélén és el szeretne jutni A-ból B-be, azt elviszik.

bfanni5bfanni6

– Mennyit időztetek egy-egy helyen?

– A Dominikai Köztársaságban szálltunk le a hajóról, átrepültünk Hondurasba, majd Nicaragua, Costa Rica és Panama következett. Utána Kolumbiába repültünk, itt váltak ketté az útjaink. Én maradtam 3 hónapot, aztán Peruban 1 hónapot. Az ember kezdő hátizsákosként még nem feltétlenül tudja, milyen tempóban kell menni és mit célszerű feltétlenül megnézni. Nekem is időre volt szükségem, mire beletanultam abba, miről szól ez az életforma. Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne siesse el: semmi értelme besűríteni 4 országot 4 hétbe, ha ennyi időd van, az maximum 1, esetleg 2 országra elég. Ha ennél többet akarsz, az időd nagy részét buszozással fogod tölteni és a lényegi látnivalókból alig marad majd meg valami.

– Végig jól kijöttetek a barátnőddel, nem volt nehéz minden percet együtt tölteni vele?

– Igaz, négy hónapig valóban szinte minden percet együtt töltöttünk, de szerintem nagyon jól megvoltunk. Teljesen összekovácsolt bennünket az út, hiszen szinte idegenekként vágtunk bele. Annyira viszont már megismertem előtte, hogy lássam: a kommunikáción még csiszolni kell, de ha ezt megoldjuk, nem lesz probléma. Egyedül azon a téren bizonyult nehézkesnek a dolog, hogy neki valamivel magasabbak voltak az elvárásai kényelem terén, nekem viszont talán túl alacsonyak is. Szóval

"

ha kell, elalszom bárhol az út mentén, a függőágyamat két tetszőleges fa közé felakasztva.

Ő viszont igényelte a zárt szobát, rendes ágyat és tisztálkodási lehetőséget. Ebből az elején adódott néha konfliktus, de aztán rájöttünk, hogy attól, hogy neki ágy kell, én még nyugodtan alhatok az erdőben. Legfeljebb éjszakára – vagy akár 1-2 napra – külön válunk és utána újra együtt megyünk tovább. A végére már egész jól bevált ez a stratégia, csak aztán ő megismerkedett egy angol sráccal, akivel azóta is együtt él, és onnantól vele utazott tovább.

bfanni7bfanni9

– Mennyiben volt más neked egyedül tovább menni?

– Sokkal kényelmesebb volt.

"

Amikor azt mondom, hogy egyedül utazok, mindenki arra asszociál, hogy biztos teljesen magányos vagyok. Pedig az igazság az, hogy szinte mindenhol volt társaságom, a buszos utaktól a hostelekig.

A különbség mindössze annyi, hogy nem kellett senki máshoz alkalmazkodnom, ha nem akartam. A saját útvonalamon közlekedtem, de majdnem mindig valaki mással. Pár napot megyünk együtt, aztán különválunk és jön valaki más. Külön jó, hogy akik mellém keveredtek, már eleve szűrt társaság volt, nyelvismerettel, hasonló célokkal és gondolkodásmóddal. Ezért nagyon könnyű volt barátkozni. Itthon pont ezért nem találom a helyem, mert nagyon nehezen bukkanok rá arra a pár emberre, akikre ugyanígy igazak a fentiek. Habár a blog miatt ez egyre könnyebb. Útközben viszont majdnem mindenki ilyen.

– Egy ideje Mexikóban telepedtél le. Ez tartós lesz?

– Addig maradok, ameddig jól esik. Mindenesetre pár itthon töltött hét után oda megyek vissza, és azt tervezem, hogy karriert építek. Említettem az elején, hogy nem nagyon tudtam, mit várok magamtól és az életemtől – most úgy érzem, hogy már igen. Ezek közül az egyik pedig a búvároktatás: egyelőre még tanulom a szakmát, de ha elvégeztem a tanfolyamot, onnantól pénzt is tudok majd keresni vele. És csak rajtam múlik, hol helyezkedem el a végzettséggel. Nagy álmom, hogy Ausztráliában éljek, de eddig nem volt különösebb okom odamenni, mert egy bárban felszolgálni például semmiképp nem akartam. Búvároktatóként utazgatva viszont már ott is gond nélkül találhatok jól fizető munkát, amiért érdemes lehet 1-2 évre odaköltözni.

bfanni12bfanni13

– A szüleid hozzáállása hogyan változott az életformádhoz az évek során?

– A legnehezebb annak a megértése volt számukra, miért vágyik a kicsi lányuk erre az egészre, miért nem jó nekem az a hagyományos életforma, amibe beleneveltek. Én hajlandó vagyok olyan rizikófaktorral is együtt élni, amit ők biztosan nem vállalnának be. Kényelmesen érzem magam a kényelmetlenségben. Idővel aztán elfogadták ezt és támogatnak, hiszen látják, hogy ez tesz boldoggá. De persze nehéz, hogy ilyen sokat vagyok távol. Nyilván a mai napig aggódnak értem, a szüleim mellett a húgom is, sőt talán ő a legjobban. De tisztában vannak vele, hogy több mint 8 éve utazom, olyan helyzetekbe kerültem már, amelyekbe kevesen, és meg tudtam birkózni a feladattal.

– Előfordult, hogy veszélyben érezted a testi épségedet?

– Nagyon komoly veszélyben soha nem éreztem magam, legfeljebb olyan helyzetek adódtak, amelyek kellemetlenek vagy kényelmetlenek voltak. Persze az is lehet, hogy más veszélyként értékelte volna, én viszont nem, mivel nem volt az egész útra kiható negatív következménye. Egyszer például stoppoltunk, ami közben én mindig figyelem GPS-en, merre tartunk, és a sofőrünk hirtelen letért a helyes útról egy teljesen másik irányba. Rákérdeztem, mégis hova megyünk, mire elmagyarázta, hogy az én úti célom végül is megegyezik az övével, mivel mindkettő egy 60 kilométeres sugarú körön belül van. Ami számukra ugyanaz, több helyen is tapasztaltuk, hogy így működik a helyi logika. Ha egy városra azt mondják, oda tartanak, az valójában annyit jelent, hogy a környéken valahová. Ilyenkor az ember óhatatlanul elkezd aggódni, hogy mégis hová viszik, de nagyobb probléma ebből se lett szerencsére. Olyanokat is lehet hallani, hogy sokakat kiraboltak, de én ezzel úgy vagyok, hogy

ha valaki európaiként elhagyja a saját kontinensének biztonságát, alkalmazkodnia kell az idegen hely farkastörvényeihez. Akik nem tették, nyilván bajba kerültek.

Vér komolyan kell venni például azt, hogy vannak városrészek, ahol este nem mászkálunk egyedül az utcán. Aki mégis ezt teszi, ne lepődjön meg, ha az értékei bánják – és az még a szerencsésebb eset. Nekem semmi ilyenben nem volt részem, mivel odafigyeltem a szabályokra. Talán túl komolyan is vettem. Persze az életemet én is féltem, de ha egyszer a kaland lesz a vesztem, akkor is legalább úgy éltem, hogy boldog voltam, világot láttam, azt tettem ami a szenvedélyem. Ha 1 hónapom lenne az életből, nem élném másképp.

bfanni10
Még több fotót Fanni Instagram-oldalán nézegethetsz
bfanni11

– El tudod képzelni, hogy valaha még visszaköltözöl Magyarországra?

– Az a helyzet, hogy már nagyon más életet élek ahhoz, hogy úgy be tudjak illeszkedni, hogy az boldoggá tegyen. El tudnám játszani, de nem lenne őszinte. Nagyon sok dolog van ugyan, amit élvezek itthon, de még több, amit egyáltalán nem. Az utóbbiak pedig annyira túlsúlyba kerültek már, ami miatt nem hinném, hogy tartósan haza tudnék költözni. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarország nem jó hely. De én úgy születtem bele ebbe a kultúrába, hogy azóta rájöttem: nem ide tartozom. Különösen igaz ez most, hogy belevágtam a búvároktatásba, hiszen ezzel a szakmával különösen nem lenne sok értelme visszajönnöm.

My Seven Worlds címmel blogot is írsz. Miben más ez, mint a többi utazóé?

– A legfontosabb, hogy ez a blog elsősorban nem az utazás praktikus oldaláról, spórolási trükkökről, vagy ajánlott látnivalókról szól. Én kezdettől fogva a dolog lelki részére fókuszáltam. Mire jön rá az ember útközben, mennyire változik meg a világnézete, stb. Abszolút tabumentes az egész, drogokról és szexről is teljesen őszintén írok, hiszen ezek is az élet részei – még ha európai mentalitással iszonyú szokatlan is, ahogy ott hozzájuk állnak. Szerintem ez hiánypótló, a hagyományosabb fajtából sokkal több van. Még kicsinek számít, de remélhetőleg idővel egyre többen megismerik és megszeretik majd.

"

Az a célom, hogy elgondolkodtassam és motiváljam az embereket – az utazáson kívül arra is, hogy merjünk változtatni, ha érezzük, hogy az életünk nem tesz boldoggá.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


FELFEDEZŐ
A Rovatból
Videó: Bosszút álltak a hotel dolgozói a napágyakat lefoglaló turistákon Zákinthoszon
A görög szigeteken dolgozó szezonmunkások szerint nem jellemző ez a fajta viselkedés.


Millie Newsham, egy 20 éves brit pincérnő június közepe óta dolgozik Zákinthoszon, és egy hotelben lakik a barátaival, akik szintén nyári munkát vállaltak a görög szigeten. Egyik reggel, miután egy éjszakai programról tértek vissza, hajnali hat körül észrevették, hogy néhány turista törölközőket helyezett el a medence melletti napozóágyakon. Így próbálták lefoglalni maguknak a helyeket még az előtt, hogy lementek volna a medencéhez – számolt be róla a Daily Mail.

A fiatalok erre úgy döntöttek, hogy összeszedik a törölközőket, eldugják őket, néhányat pedig a fákra dobnak. Az akcióról videó is készült, amit Newsham megosztott a TikTokon. A fiatal pincérnő azt mondja, a barátai egyre frusztráltabbak amiatt, hogy a turisták így próbálják biztosítani maguknak a helyet a medence partján. Szerinte ez a viselkedés nem jellemző Zákinthoszra, és nem is illik a sziget hangulatához.

„A hotelben lakunk, mert itt dolgozunk, és most rengeteg turista száll meg itt. Jöttek és letették a törölközőiket a medence partjára. Senki sem csinál ilyet. Te sem csinálod, mert Zákinthoszon vagyunk”

– fogalmazott.

Hozzátette, hogy nem józanul hajtották végre az akciót, de továbbra is úgy gondolja, hogy a törölközős helyfoglalás idegesítő és értelmetlen. Mint mondta, délután három előtt úgysem kel fel senki a nyaralók közül, aki pedig igen, annak nem marad hely, mert mások előre lefoglalták.

„Elijesztettük őket. Azóta nem tették”

– tette hozzá.

A Daily Mail megjegyzi, hogy bár a brit fiatalok módszere kevésbé elegáns, mint egy korábbi mallorcai hotel alkalmazottainak megoldása, a hatása hasonló volt.

@millienewsham We’re in Zante mate #fyp #lol #sunbeds #zante ♬ Red Alert - Basement Jaxx

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

FELFEDEZŐ
A Rovatból
Török Gábor magára vette Orbán megjegyzését, és visszaszólt: A politikai elemzők tudása minden esetben korlátos
A miniszterelnök Tölgyessy Péter kapcsán tett egy rövid megjegyzést a politológusokra: „A politológus az, akinek nem sikerült” - mondta. Erre reagált Török.
F. O. - szmo.hu
2025. július 06.



A politológusoknak is odaszúrt Orbán Viktor a Hotel Lentulai című műsorban, és ezt nem hagyta szó nélkül Török Gábor. A miniszterelnök Tölgyessy Pétert méltatva tett egy rövid megjegyzést a politológusokra: „A politológus az, akinek nem sikerült” – fogalmazott Orbán.

Török Gábor politikai elemző megosztotta a műsort a Facebook-oldalán, és pontosan megjelölte az idézett rész. Első posztjában szűkszavúan csak annyit írt: „Politológus az, akinek nem sikerült” – vagyis mintha önmagára is vonatkoztatta volna a mondatot, nem titkolt iróniával.

Ezt követően egy hosszabb bejegyzésben elmélkedett arról, hogy a politikai elemzés része-e az előrejelzés.

„Van egy vicces pavlovi reflex:

ha írok valamit, ami az egyik politikai oldalnak nem tetszik, akkor rendre előjönnek azok a cikkek, amelyekben korábbi nagy tévedéseimet próbálják meg összefoglalni.

Az csak még szórakoztatóbb, hogy általában nem a legnagyobbakat találják meg, most legutóbb például valahol azt kérték rajtam számon, két ciklussal ezelőtt miért nem láttam, hogy a Momentum majd nem indul el a 2026-os választáson” – kezdte írását Török Gábor.

A politológus szerint fontos kérdés, hogy a politikai elemzés része-e az előrejelzés, mert a sokan ehhez kötik a nyilvánosságban egy-egy elemző megítélését.

„Miközben az ezzel foglalkozó kutatók már többször bebizonyították, hogy a dartsdobáló csimpánzoknál (Philip E. Tetlock munkái nyomán) csak kicsivel mutatnak az előrejelzésben jobb teljesítményt a szakértők, az egyetemi hallgatók pedig ugyanezen kutatások szerint képesek rosszabb eredményt is elérni ebben a versenyben, mint amit pénzfeldobással el lehetne érni” – tette hozzá, majd kiemelte: a politikai elemzők tudása minden esetben korlátos.

„Mondunk valamit, amit akkor legjobb tudásunk szerint a legvalószínűbbnek tartunk, de ez

a tudásunk minden esetben korlátos, hiszen olyan dolgokkal értelemszerűen nem tud számolni, amelyek még nem történtek meg.

Így aztán ezek az előrejelzések (valószínűségek) leginkább a jelenről és nem a jövőről szólnak, a politikai elemző munkáját pedig nem az minősíti, hogy mit tud a jövőről (a semmit és a nagyon keveset között valahol), hanem az, mennyire érti azt a politikai helyzetet, amelyről lehet és kell is, hogy legyen tudása” – zárta gondolatait Török Gábor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


FELFEDEZŐ
A Rovatból
Vége a katasztrófaturizmusnak: paravánnal takarják el a balesetek helyszíneit a jövőben
A bámészkodók miatt újabb dugó alakult ki az M1-esen egy tragikus baleset után. Az MKIF most különleges paravánnal próbálja megfékezni a katasztrófaturizmust.


Az MKIF Zrt. új eszközt vet be a katasztrófaturizmus visszaszorítására: egy paravánt, amely eltakarja a baleseti helyszínt a kíváncsiskodók elől. A kezdeményezés célja egyszerre biztonsági és emberi szempontú.

A társaság kedd esti posztjában arról számolt be, hogy korábban is többször hívták fel a figyelmet arra, mennyire veszélyes lehet, amikor a közlekedők fotózzák vagy videózzák a balesetek helyszínét, de a jelenség a mai napig nem csökkent.

A figyelmetlenség és indokolatlan lassítás miatt ugyanis úgynevezett fantomdugók alakulnak ki. A bejegyzés szerint ezek olyan torlódások, amelyeknél nincs valós forgalmi akadály, mégis lelassul, sőt akár meg is áll a forgalom. Ez önmagában is balesetveszélyes, főként, ha az autósok közül többen a telefonjukat nézik, vagy nem reagálnak időben az előttük haladó műszaki hibájára.

Az MKIF Zrt. arra is felhívja a figyelmet, hogy egy baleset helyszínén akár súlyos sérültek is lehetnek. Mint írják: „Valakinek az édesanyja, édesapja, nagymamája, nagypapája, gyermeke fekszik ott.” A poszt szerint feltehetően egyikünk sem szeretné családtagját ilyen kiszolgáltatott helyzetben viszontlátni a közösségi médiában.

Ezért az MKIF Zrt. kísérleti jelleggel bevezette a NO PHOTO feliratú molinót, amely külföldi mintára a baleseti helyszínt takarja el. Július 8-án az M1-es autópályán történt tragikus balesetnél már használatba is vették ezt az eszközt.

A cég szerint ezen a napon az országhatár felé vezető oldalon minden korlátozás nélkül haladhatott volna a forgalom, de a bámészkodók és a „ha nem videózom le, meg sem történt” hozzáállású sofőrök miatt mégis bedugult az autópálya.

A poszt zárásában a társaság együttérzését fejezte ki az elhunytak családtagjai felé, a sérülteknek pedig gyors felépülést kíván.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


FELFEDEZŐ
A Rovatból
Kiderült, melyik leves a legkárosabb az egészségre, pedig ez az egyik legnépszerűbb „gyógyító” leves a családokban
A főzés során érdemes néhány dolgot betartani, és akkor nem okoz gondot a fogyasztása. Ha nem figyelünk ezekre, akkor akár súlyos következménye is lehet a régi, hagyományos leveskészítésnek.


Sokan még mindig előszeretettel készítenek csirkehúslevest, ha megfáznak vagy egyszerűen csak valami táplálóra vágynak. Bár sokáig az egészséges táplálkozás egyik alapjának számított, ma már több szakértő is óvatosságra int.

A a cseh Restaurace Pasticka étterem blogja szerint a főzés során az üzemi körülmények között nevelt csirkékben lévő káros anyagok nagy mennyiségben juthatnak a levesbe. Ha valaki rendszeresen eszik ilyen húslevest, annak hosszú távon komoly egészségügyi következményei lehetnek.

Egyre gyengébben reagálhat a szervezet az antibiotikumokra, így akár egy egyszerű fertőzés is komoly bajt okozhat. A gyerekek különösen érzékenyek, mert fejlődő hormonrendszerükre hatással lehetnek a húsban maradó anyagok. A bőr, a zsír és a csontvelő gyakran tartalmazhat különféle szennyeződéseket vagy takarmányból származó toxinokat.

Sokan nem öntik le az első főzővizet, pedig ez a legfontosabb lépés. A főzés elején, az első 10–15 percben szabadulnak fel a húsból a legnagyobb mennyiségben a káros anyagok. Ha ezt a vizet nem öntjük le, a leves szinte toxinkivonattá válik.

Nem csak ez okozhat problémát. A bőrrel és a zsírral együtt főzött hús még több káros anyagot engedhet a levesbe. Ha ehhez még leveskockát vagy túl sok sót is adunk, a májat és a vesét is megterhelhetjük, a magas vérnyomás és az ödéma pedig csak tovább nehezítheti a dolgunkat. A csapvíz vagy bizonytalan eredetű forrásvíz szintén gondot okozhat: előfordulhat, hogy nehézfémeket, klórt vagy más szennyeződést viszünk be vele.

A problémák egyik fő oka az ipari baromfitartás. A gyors növekedés és a betegségek megelőzése érdekében sok helyen antibiotikumokat használnak, ezek pedig nem tűnnek el nyomtalanul. A legnagyobb mennyiségben a bőrben, a csontokban és a zsírszövetben maradnak meg

– pont azokban a részekben, amikből sokan főznek húslevest.

Ahhoz, hogy biztonságosabb legyen a csirkehúsleves, érdemes figyelni néhány fontos dologra. A legjobb, ha olyan csirkét használunk, ami megbízható forrásból származik, és nem kezelték antibiotikumokkal. A főzés előtt szedjük le róla a bőrt, vágjuk le a zsírt, majd forraljuk fel a húst a vízben. Az első levet 7–10 perc után öntsük le, a húst és az edényt alaposan mossuk el, és csak ezután öntsük fel friss vízzel.

A zöldségeket se spóroljuk ki belőle: a sárgarépa, zeller, hagyma és petrezselyemlevél nemcsak ízesítik a levest, hanem hasznos tápanyagokat is adnak hozzá. Ízesítéshez használjunk természetes fűszereket – például babérlevelet, szegfűborsot, fokhagymát, gyömbért vagy friss zöldfűszereket. A sóval bánjunk óvatosan, inkább csak a végén, a tányérban adjunk hozzá egy keveset.

Ha pedig bizonytalanok vagyunk a csirkehús minőségében, bátran készítsünk inkább zöldséglevest, hallevest, pulykalevest vagy marhahúslevest – természetesen megbízható alapanyagokból.

Nem a csirkehúsleves a probléma, de fontos, hogyan készítjük el. Tudatos alapanyagválasztással és a főzési szabályok betartásával továbbra is lehet belőle tápláló, finom és biztonságos fogás.

Forrás: Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET: