Halálos nyilak, trófeafejek és majomevés: ilyen a világ több száz elszigeteltségben élő törzsének belső világa
A világ távoli zugaiban, nehezen megközelíthető területeken ma is több száz olyan elszigetelt, úgynevezett „érintetlen” törzs él, amelyek soha nem találkoztak a modern világgal – és nem is kérnek belőle.
A Lex Fridman Podcast legutóbbi adásában Paul Rosolie természetvédő – a frissen megjelent Junglekeeper: What it Takes to Change the World című könyv szerzője – eddig soha nem látott felvételeket mutatott be az amazóniai Mashco Piro törzsről. A képeken meztelen férfiak állnak egy folyóparton a perui esőerdő mélyén, máshol csónakban ülnek, banánnal és kötelekkel megrakodva.
Az első találkozás még békésnek tűnt.
Énekeltek és kíváncsian méregették a dzsungel mélyéről előbukkanó törzs tagjai Paul Rosolie természetvédőt és csapatát. Aztán majdnem megölték az egyik társukat az Amazonas perui vidékén:
– mesélte a természetvédő. A békés találkozó azonban másnap rémálommá vált. A banánt osztogató férfit egy nyílvessző terítette le. „A nyíl a lapockájánál hatolt be, a köldökénél jött ki, és majdnem megölte” – mondta Rosolie. A Junglekeepers csapata – akik hangsúlyozzák, hogy nem ők keresték a kapcsolatot, hanem a törzs közelítette meg őket – közben fontos részleteket tudott meg a Mashco Pirókról.
Nincsenek főzőedényeik, ezért nem forralják fel a vizet. Elképzelhető, hogy nem is tudják, hogy a víz forrhat vagy megfagyhat, hiszen trópusi környezetben élnek. Valószínűleg azt sem tudják, hogy a világ egyes részei nem dzsungelnek néznek ki.
Bármennyire brutális is egy lapockán áthatoló nyílvessző, Rosolie szerint akár rosszabbul is végződhetett volna a történet. Az eset, amelyről a New York Post is beszámolt, ráirányítja a figyelmet a világ eldugott zugaiban élő több száz, a modern civilizációval soha nem érintkező törzsre.
– magyarázta Fiona Watson, a Survival International kutatási és érdekvédelmi igazgatója. „Ezt többféleképpen jelzik. Keresztbe tett nyilakat hagyhatnak a vadászösvényeiken, vagy rálőnek a felettük elszálló helikopterekre és repülőgépekre.”
Az előzőnél is tragikusabban végződött John Chau amerikai misszionárius próbálkozása 2018-ban. A férfi a vallását akarta elterjeszteni az Északi-Szentinel-szigeten élő szentinelézek között, akik azonban megölték.
Soha többé nem hallottak róla. „Úgy véljük, ők a legelszigeteltebb nép a bolygón” – mondta Watson, aki szerint a törzs tagjai a fotók alapján rendkívül egészségesnek tűnnek, halon és erdei állatokon élnek.
Brazíliában a Kawahiva törzsről valamivel többet tudni. A nagyjából 50 fős csoport folyamatosan vándorol, ideiglenes táborokat ver, és liánokból készít függőágyakat. „Hihetetlenül önellátóak. Amíg az erdő védett és áll, addig mindent megtermelnek maguknak” – állítja Watson. Egy másik brazil törzs, a Moxihatetema életmódjára pedig egy aranybányászati művelethez kapcsolódó légi fotózás derített fényt: egyetlen hatalmas, közös házban él a körülbelül 100 fős közösség.
A kapcsolatfelvétel veszélyeit a paraguayi és bolíviai Gran Chaco régióban élő Ayoreo törzs sorsa mutatja. A '60-as és '80-as években hittérítők hurcoltak be betegségeket, amelyekkel szemben a törzs tagjainak nem volt védettsége, és a járványok több halálos áldozatot követeltek.
Hasonló veszély fenyegeti az indonéziai Hongana Manyawa törzset is, akiknek erdejét a föld alatt rejlő nikkel miatt bányásszák, egyre beljebb szorítva őket a területükről.
A pápuai térségben a Korowai törzs tagjai a fák fölé épített házaikban élnek, és bár korlátozottan érintkeznek a külvilággal, volt már példa békés kapcsolatfelvételre a kormányzat részéről egy egészségügyi program kapcsán. Megőrizték hagyományaikat, köztük sajátos gyógyítási módszereiket, valamint azt a rendszert, amelyben a férfiak és a nők elkülönülten élnek. Volt ugyan némi békés együttműködés, de ez inkább kivétel.
Nem ez a helyzet a szintén Pápua Új-Guineában élő Yaifo törzzsel. Benedict Allen brit felfedező mintegy 40 évvel ezelőtt az első nyugati emberként találkozhatott velük, és arról számolt be, hogy a törzs valószínűleg a fejvadászatot is gyakorolta.
Watson hangsúlyozza, hogy ezek a törzsek, a Yaifótól a Mashco Piróig, mindennel rendelkeznek, amire szükségük van az általuk választott elszigeteltségben. „Amíg az erdő védett és áll, ezek az emberek képesek önállóan és függetlenül, teljes mértékben a földből megélni.” Watson hangsúlyozza: a Yaifók – csakúgy, mint a többi érintetlen törzs – mindazzal rendelkeznek, amire szükségük van. Pontosan ott, ahol élnek. És pontosan úgy, ahogy élni szeretnének: elszigetelten.
Via NewYorkPost
