Három barlang kalandvágyóknak: a leghosszabbtól az egyik legveszélyesebbig

Ha valaki meghallja azt a nevet, hogy Ópusztaszer, a legtöbben azonnal a Feszty-körképre gondolnak. Nem véletlenül: a monumentális panorámafestmény Magyarország egyik legismertebb történelmi látványossága, amelyet évente több mint 170 ezren keresnek fel.

A helyszínen járva azonban gyorsan kiderül, hogy a Feszty-körkép csupán az egyik eleme annak a hatalmas történelmi és természeti világnak, amely az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban várja a látogatókat. Május végén mi is bejártuk a több mint 50 hektáros komplexumot, és már a bejáratnál kézbe kapott térkép is sejtette, hogy itt nem egy hagyományos múzeumlátogatás vár ránk.

Megmutatjuk, mi mindent érdemes felfedezni!

Ahol a magyar történelem egyik fontos fejezete kezdődött

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark jóval több egyetlen híres látványosságnál.

Már csak azért is érdemes időt szánni rá, mert Magyarország egyik legfontosabb nemzeti emlékhelyéről beszélünk. A hagyomány szerint ezen a helyen tartotta Árpád fejedelem és vezéreinek gyűlése azt a nevezetes tanácskozást, amelyet sokan az első magyar országgyűlésként emlegetnek. Anonymus krónikája is említést tesz Szer településről, amely a honfoglalás utáni időszak egyik fontos helyszíne volt. A területen később jelentős monostor állt, így évszázadokon át meghatározó szerepet töltött be a magyar történelemben.

Ma ezen a történelmi jelentőségű helyszínen működik a park, amely nemcsak kiemelt nemzeti emlékhely, hanem Magyarország hetedik leglátogatottabb muzeális intézménye is. A Natura 2000-es természetvédelmi területen fekvő komplexum Szegedtől alig 30 percnyi autóútra, Budapesttől nagyjából másfél órára található.

A történelem azonban itt nem csupán a könyvek lapjain vagy az emlékművek talapzatán él tovább. Az Emlékpark egyik legnagyobb erőssége éppen az, hogy a látogatók lépésről lépésre fedezhetik fel a magyar múlt különböző korszakait, miközben a kiállítások, a történelmi helyszínek és a természeti környezet szinte észrevétlenül kapcsolódnak egymáshoz. Mi is így vágtunk neki a bejárásnak, amelynek első állomása rögtön a főbejáratnál várt ránk.

Kligl Sándor életnagyságú alakokat formázó szobrát az emlékparkban az egykori Árpád-kori templom romjai mellett magasodó dombra állították föl. A kompozíció központi alakja a lovon ülő Árpád, akit jobbról és balról koszorúban fognak közre vezérei.

Innen indul az időutazás

A főbejáraton belépve rögtön a modern Látogatóközpont fogadja az érkezőket. Sok helyen ez csupán egy átmeneti állomás lenne, itt azonban már önmagában is érdemes időt tölteni. Itt található a Szeri Kávézó, a Hungarikum Tárház, a 3D mozi és vannak időszaki kiállítások is, amik könnyen megalapozzák a napot, mielőtt egyáltalán elindulnánk a park belseje felé.

Mi itt kezdtük a látogatást, és rögtön belefutottunk az Emlékpark egyik legújabb tárlatába. A „Dél-Alföld Mohácsa” című kiállítás a török hódoltság korának kevésbé ismert történeteit mutatja be. Miközben a legtöbben Mohács nevét azonnal ismerik, a Dél-Alföld hasonlóan súlyos veszteségeiről már jóval kevesebbet hallani. A kiállítás éppen ezeket a feledésbe merült történeteket hozza közelebb, és segít megérteni, hogyan alakította át a térség életét a hódoltság időszaka. A kiállítás október 31-og látogatható.

Ahol a történelem körbevesz – a Rotunda és a Feszty-körkép

A Látogatóközpontból balra fordulva már feltűnik az Emlékpark legismertebb épülete, a Rotunda, amely felé a legtöbb látogató elsőként veszi az irányt. Itt található ugyanis a Feszty-körkép, Magyarország egyik legismertebb történelmi alkotása. Amikor az ember belép a panorámafestmény terébe, nehéz nem megállni néhány pillanatra. A 120 méter hosszú körkép mérete még azok számára is lenyűgöző, akik korábban már számtalan fotón látták. A festmény előtt elhelyezett tereptárgyak, valamint a fény- és hanghatások együtt olyan különleges vizuális élményt teremtenek, amely szinte a honfoglalás korába repíti a látogatót.

Tipp: A Körkép megtekintése időponthoz kötött, ezért érdemes előre tájékozódni, különösen csoportos látogatás esetén.

Az épületben összesen húsz kiállítás kapott helyet, így könnyen előfordulhat, hogy valaki a tervezettnél jóval több időt tölt itt. Ahogy emeletről emeletre haladunk, végigkísérhetjük a magyar történelem különböző korszakait. A honfoglaló magyarok életét bemutató tárlatoktól kezdve az államalapításon és a középkori várakon át egészen régészeti leletekig, néprajzi anyagokig és a Feszty-körkép elkészítésének történetéig számtalan érdekesség várja a látogatókat. Külön kiállítás foglalkozik többek között Szer monostorának történetével, az Árpád-kori államszervezéssel és várépítészettel, valamint a középkori Magyarország emlékeivel is.

Árpád nyomában

A Rotundából kilépve az ember szinte ösztönösen az Árpád-emlékmű felé veszi az irányt. A monumentális alkotás az Emlékpark egyik legismertebb jelképe, amely már messziről magára vonja a tekintetet. Az emlékműhöz vezető úton a híres oroszlánszobrok fogadják a látogatókat, amelyek az Emlékpark ikonikus elemei közé tartoznak. Kevesen tudják ugyanakkor, hogy Árpád vezér eredeti szobra ma már nem itt, hanem a Rotundában látható, a szabadtéren annak hiteles másolata áll.

Az emlékművet a honfoglalás ezredik évfordulójára, az 1896-os millenniumi ünnepségekhez kapcsolódva emelték. A hagyomány szerint ezen a helyen tartotta Árpád fejedelem és vezéreinek gyűlése azt a nevezetes tanácskozást, amelyet sokan az első magyar országgyűlésként emlegetnek. A szobrász azt a pillanatot örökítette meg, amikor a vezér a jövőbe tekintve rendezi az ország ügyeit, szablyával a kezében, ülő helyzetben láthatjuk.

Az emlékmű környéke egyébként tökéletes példája annak, hogy az Emlékpark nemcsak történelmi, hanem természeti élményt is kínál. Hatalmas zöld területek, árnyas sétányok és gondozott park vesz körül bennünket. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már jó ideje nem is kiállításról kiállításra járunk, hanem egyszerűen élvezzük a sétát.

Virágzó gyógynövények és egy középkori örökség nyomai

Az Árpád-emlékmű környékéről továbbindulva a park egyik legnyugodtabb részére érkezünk. A Szeri Gyógynövényház és a hozzá tartozó kert első pillantásra is teljesen más hangulatot áraszt, mint az Emlékpark többi része. Tavasz végén a virágágyások szinte a legszebb arcukat mutatták: minden zöldellt, virágzott, a levegőt gyógynövények illata lengte be és a madarak éneke szinte folyamatos háttérzenét adtak a sétához.

Ez a hely is szorosan kapcsolódik a történelemhez. A kert kialakításakor a középkori kolostorkertek hagyományait vették alapul, így nemcsak azt láthatjuk, milyen növényeket termesztettek évszázadokkal ezelőtt, hanem azt is, milyen szerepet töltöttek be a mindennapokban. A gyógynövények a szerzetesi gyógyítás fontos eszközei voltak, a kert pedig ma is ezt a tudást igyekszik közelebb hozni a látogatókhoz.

A Gyógynövényház közvetlen közelében találhatók Szer monostorának romjai is, amelyek emlékeztetnek arra, hogy ez a terület a honfoglalás után is jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. A romok között sétálva könnyű elképzelni, milyen lehetett itt az élet évszázadokkal ezelőtt, amikor a monostor a térség egyik meghatározó központjaként működött.

Jurták között, ezer évvel ezelőtt

A középkori örökségtől néhány percnyi sétával újabb évszázadokat ugrunk vissza az időben. A fák között egyszer csak jurták bukkannak fel, és máris a Nomád Parkban találjuk magunkat.

Ez az Emlékpark egyik legizgalmasabb része, hiszen itt nem pusztán tárgyakat nézhetünk meg vitrinek mögött, hanem valóban közelebb kerülhetünk a honfoglaló magyarság mindennapjaihoz. Beléphettünk a jurtákba, megfigyelhettük a korabeli használati tárgyakat, miközben a hagyományőrzők meséltek az egykori életmódról, a hitvilágról és a különböző mesterségekről.

Különösen érdekes lehet látni, hogyan mutatják be a nemezkészítést, a gyapjú feldolgozását vagy éppen a korabeli fegyvereket. A szezon során rendszeresen tartanak lovas- és íjászbemutatókat is, amelyek még közelebb hozzák ezt a korszakot a látogatókhoz. Ettől a Nomád Park sokkal inkább élő történelemórának hat, mint hagyományos kiállításnak.

Ahol a múlt valóban életre kel

A Nomád Parkból továbbhaladva újabb korszakba érkezünk, ezúttal azonban nem több mint ezer évet, hanem alig egy-két évszázadot utazunk az időben. A Skanzen területe sokak szerint az Emlékpark legkedveltebb része, és néhány perc séta után könnyű megérteni, miért.

Az egykori dél-alföldi tanyavilágot bemutató gyűjtemény nem egyszerűen néhány régi épületből áll. A házak között sétálva valóban olyan érzésünk volt, mintha egy régi faluba csöppentünk volna.

Ahogy egyik udvarból a másikba sétálunk, fokozatosan bontakozik ki előttünk a Dél-Alföld egykori világa: hogyan éltek, dolgoztak és gazdálkodtak az itt élők a 19–20. század fordulóján.

A skanzen különlegessége ugyanakkor nem csupán az épületekben rejlik, hanem abban is, hogy valóban élet költözik közéjük. A népviseletbe öltözött hagyományőrzők nem egyszerűen jelen vannak a házak között, hanem beszélgetnek a látogatókkal, mesélnek a régi szokásokról és mindennapokról. Könnyű elképzelni, milyen lehetett itt az élet száz évvel ezelőtt, amikor a falusi közösségek mindennapjai a munka, a vallás és a közös ünnepek köré szerveződtek.

A skanzen egyik legkedvesebb pontja számunkra kétségtelenül a Szatócsbolt volt. Már kívülről is olyan, mintha egy régi magyar film díszlete lenne, bent pedig olyan édességek sorakoznak a polcokon, amelyeket sokan a nagyszüleink konyhájából ismerhetnek. A bocskorszíj, a krumplicukor és a korabeli boltok hangulatát idéző tárgyak miatt itt szinte mindenki hosszabban időzik. Mi is azon kaptuk magunkat, hogy a tervezettnél jóval több időt töltünk bent, miközben a polcokon sorakozó régi csomagolásokat és használati tárgyakat nézegetjük.

Nem messze innen található a Hódmezővásárhelyi tanyai olvasókör is, ahol jelenleg a „Puszták rajzolói. Faragás a Dél-Alföldön” című időszaki kiállítás látható. A tárlat a dél-alföldi faragóművészet hagyományait mutatja be, és szépen illeszkedik a skanzen egészének hangulatához. Az olvasókör épülete önmagában is érdekes állomás, hiszen egykor ezek a helyek jelentették a helyi közösségi élet egyik legfontosabb színterét: itt találkoztak, beszélgettek, szórakoztak, művelődtek a környékbeliek.

A skanzen utcáin sétálva könnyű beleélni magunkat a régi idők mindennapjaiba. Nemcsak azt látjuk, hogyan éltek elődeink, hanem egy kicsit mi magunk is részeseivé válhatunk ennek a világnak.

NÉZD MEG KÉPGALÉRIÁNKAT A SKANZENRŐL

Tóparti séta a nap végén

Ahogy tovább sétálunk a területen, újabb meglepetések várnak. A tó környéke például önmagában is megér egy hosszabb kitérőt.

A tó körül sétálva nemcsak a természet szépsége ragadja magával az embert. Itt található a Tiszai fafeldolgozás emlékhelye is, amely a folyó menti élet mindennapjait idézi meg, de itt kapott helyet a halászkunyhó és a Gátőrház is. Ezek az épületek bepillantást engednek abba, milyen szerepet játszott a Tisza a térség életében, és hogyan alkalmazkodtak az itt élők a folyó által formált tájhoz. A part menti ösvényeken sétálva több helyen is érdemes megállni nézelődni, hiszen a vízfelület, a nádasok és az öreg fák egészen más karaktert adnak ennek a résznek, mint a park történelmi helyszínei.

Miközben a Rotundában a honfoglalás eseményei elevenednek meg, a skanzenben pedig a századforduló falusi világa tárul elénk, itt egyszerűen csak jó megállni egy pillanatra, és élvezni a természet közelségét.

A nap végére pedig talán ugyanarra a felismerésre jut az ember, mint mi. A Feszty-körkép valóban megérdemli a hírnevét, de Ópusztaszer legnagyobb élménye valójában maga az Emlékpark. A hely igazi varázsát az adja, ahogyan a történelem, a természet, a hagyományőrzés és a családi kikapcsolódás szinte észrevétlenül kapcsolódik össze egyetlen hatalmas, bejárható történetté.

Éppen ezért érdemes úgy érkezni ide, hogy nem néhány órát, hanem egy teljes napot szánunk rá. A több hektáros területen ugyanis annyi látnivaló várja a látogatókat, hogy könnyen elszalad az idő, miközben egyik korszakból a másikba, egyik helyszínről a következőre vándorolunk.

Nemcsak azért, mert itt elevenednek meg a honfoglalás legismertebb történetei, hanem azért is, mert a magyar múlt különböző korszakai szinte egymásba kapcsolódva jelennek meg.

Aki egyszer végigjárja, könnyen megérti, miért tartják az ország egyik legkülönlegesebb történelmi helyszínének.

A képes, többnyelvű menü mindent ígér a pizzától a ramenig? A bejáratnál egy hoszt a „special offerről” győzköd?

Valószínűleg egy bűnrossz étterembe készülsz beülni.

Az egyik jel a desszertpult, már ha van ilyen a vendéglőben. A tökéletesen egyforma szeletekre vágott sajttorták vagy csokoládés édességek sokszor nem helyben készülnek, hanem külső beszállítóktól érkeznek. Ez önmagában nem jelent rossz minőséget, de arra utalhat, hogy az étterem kevésbé épít a saját konyhájára és a kreativitásra.

A legbeszédesebb jel mégis a forgalom, vagy annak hiánya.

Hasonlóan árulkodó a vendégkör összetétele:

Az autentikus, jó ár-érték arányú helyeket a környéken élők is rendszeresen látogatják.

Természetesen a régi, jól ismert jelek is érvényesek. A szakértők szerint az igazán autentikus helyeket érdemes a turistaközpontoktól néhány utcával távolabb keresni.

Ezek az éttermek gyakran a magas bérleti díjat építik be az árakba, ami a minőségen nem mindig látszik meg. A kirívó túlárazás néha egészen extrém méreteket ölthet, ahogy az egy 2019 májusában történt esetben is látható volt, amikor a Vatikán melletti Caffè Vaticano nevű helyen két hamburgerért és három kávéért 81 eurót, akkori árfolyamon bő 26 ezer forintot számláztak ki. Ez a hely klasszikus turistacsapdát állított a gyanútlan vendégeknek.

Ha a jelek rosszak, érdemes olyan helyet keresni, ahol rövid, szezonális az étlap, van napi ajánlat, a desszertek házi készítésűnek tűnnek, és az asztalokon nincsenek előre kihelyezett szószok. A legbiztosabb pontot azonban a helyi vendégkör jelenti: ahová ők is beülnek, ott valószínűleg mi sem fogunk csalódni.

A közelmúlt nemzetközi és hazai összeállításai is megerősítették, hogy a látványosságok közelében működő, többnyelvű, képes menüvel és utcai hosztokkal dolgozó helyek elsősorban az egyszeri vendégekre építenek. A gyűjtések az apróbb jelekre is rávilágítottak: a túl egységes, gyári desszertek és az asztali fűszersorok gyakran gyengébb konyhai fókuszt jeleznek, ezért érdemes a specializált, szezonális konyhákat keresni.

Via Házipatika

Málta egy igazi gyöngyszem azoknak, akik szeretik a különleges helyeket, a múlt emlékeit, a szikrázó napsütést, a kék tengert, az állandóan fújó szelet, a fűszeres illatokat. Az utóbbi évtizedekben a sziget sokat fejlődött, rengeteg új szálloda, szórakozóhely épült, miközben a régmúlt emlékeit is rendbehozták, eltűntek a régi nyikorgó buszok, elindultak a nagyméretű kompok és gyorshajók is a szigetek között.

Bevallom Málta nekem egyik kedvenc helyem lett még a nagy turista roham előtt. Azóta is vágytam visszajutni. Amíg pedig ez végre összejött, addig is tartottam a kapcsolatot a Máltán élő fotós barátommal, aki rendszeresen mesélt az ottani életéről, és küldte a csodás fotókat. Mikor pedig eljött a pillanat, hogy újra a sziget köveit koptathattam, akkor természetes volt, hogy Gergőt kérjem meg, töltsünk el együtt egy napot, mutassa meg az ő Máltáját, Gozóját. Igazán különlegesre sikerült a kirándulásunk, olyan helyekre vitt el, ahova átlagos turistaként jó eséllyel nem jutottam volna el – ezúton is köszönet érte (Beszámoló az utunkról hamarosan érkezik.)

És hogy ki is Vas Gergely (akit sokan csak Gregory Iron Photography néven ismertek)? A Máltán élő, dolgozó magyar fotós – túravezetővel beszélgettünk.

- Mesélj kicsit magadról, mivel foglalkozol és mióta élsz Máltán?

- Közel 20 éve foglalkozom professzionális fotózással, többnyire esküvők, rendezvények, portrék, természetfotók és gasztronómia találhatók a portfóliómban. Máltával 18 éves kapcsolatom van, jelenleg is itt élek, így elmondható, hogy jól ismerem az országot. Az első alkalmak még baráti látogatások voltak, de már akkor is végig fotóztam az országot, így rövidesen megnyílt az első fotókiállításom Magyarországon, amit még rengeteg másik követett a Máltai Idegenforgalmi Hivatal segítségével és felkérésével. Velük a mai napig jó kapcsolatunk van.

Képgaléria: Történelmi városok Máltán és Gozo szigetén

(A többi fotóért kattints a képre)

- Mi az, ami elvarázsolt a szigeten?

- Azt hiszem már az első képeken is tetten érhető, mennyire megfogott ez a szigetország, az élő és tapintható többezer éves történelem, a fantasztikus természet. Tetszett az emberek sokszínűsége, hiszen Málta mindig is egy befogadó ország volt, ahol sok nemzet van jelen. Elég, ha meglátogatjuk a fővárost, Vallettát, hogy mindezeket átérezzük.

- Mit kell tudni - nagyon röviden - Máltáról?

- Az ország Szicília és Afrika közt terül el, és itt 365 napból 300-on süt a nap. A tenger elképesztő színekben pompázik, a természet fantasztikus látnivalókat kínál, a 7000 évre visszanyúló történelem pedig szó szerint kézzelfogható. Területe Budapest méretével vetekszik, 316 km2, így könnyen bejárható.

Képgaléria: Tengeri hangulatok

- Mivel foglalkozol jelenleg?

- Sokféle dolog van az életemben. A fotózás a mai napig része ennek, bár a Covid időszakában ez nálam is kicsit megroppant. Mikor újra indult az élet, bizony kreatívnak kellett lennem. Elsőként kezdtem el privát túrákat szervezni úgy, hogy az ügyfeleim a legszebb helyeken, és a legérdekesebb kalandokban lettek megörökítve a kamerám által. A visszajelzések alapján ez egy jó kombó lett, hiszen 18 éves tapasztalatom igen hasznos, és a képeimet is nagyon szeretik. Sőt, vannak, akik ezek után visszatérnek még Máltára, ami azt bizonyítja, hogy a jelek szerint jól csinálom.

De nem hagytam abba az esküvői fotózásokat sem a csodálatos máltai természeti és történelemi helyszíneken. Ebben segítségemre van egy régi üzleti partnerem, akivel a világ több pontján is nagy sikerrel dolgozunk együtt. Szóval nem igazán unatkozom.

- Miben mások a te privát túráid, mint egy utazási iroda által szervezett út?

- Eleve kis létszámban gondolkodom, általában párok, vagy családok keresnek meg, akik már megtapasztalták, hogy milyen a tömegturizmus, és valami másra, személyesebbre vágynak. Így maximum 4 fővel indulok el. Azt szoktam mondani, hogy ezeken a túrákon én igazodom hozzájuk. A túrák 1 naposak, vagy Málta vagy Gozo szigetét látogatjuk meg. Nálam nem az óra mondja meg, hogy mikor van vége egy túrának. Miután nincs két egyforma út, ezért a repertoár is változatos. Igyekszem „rárezegni” a csapat hangulatára, érdeklődésére. Este pedig mindig garantált az alvás.

- Milyen specialitásokat tudsz nyújtani?

- Nagyon fontosnak tartom a reális tájékoztatást, és egy ország valós bemutatását. A legtöbb országban, így Máltán is már olyan sok a turisztikai lehetőség, hogy elvesznek benne a turisták, főleg azok, akik egy korrekt képet szeretnének kapni. Vagy például az igazi kézműves, ténylegesen itt gyártott értékeket felváltotta a máshonnan érkező bóvli. Csak egy példa: Marsaxlokk-i halászfalu piacán tömegével árulják a kaktuszfüge likőrt, ami meg sem közelíti az eredetit. Ha az igazit szeretné az ember megízlelni, azt nem ott kell keresni, hanem például kis farmokon, ha tudod hol keresd.

Az a hitvallásom, hogy amennyiben van lehetőség, mutassuk meg, milyen az igazi Málta. Az általam elmondott információk 18 évnyi tapasztalatból származnak. Ráadásul vannak olyan máltai partnereim, akik örömmel veszik, hogy megmutathatják termékeiket, így lehet a nemzeti értékeket közvetíteni, és megtartani.

Képgaléria: Vízparti romantika

- A weboldaladon sok információ, és pár túralehetőség található. Ezek közül melyik az, ami a legnépszerűbb, és hol lehet elérni téged?

- A piaci változásokat követni kell, ezért van többféle lehetőség is, de a legnépszerűbb túrám Gozo sziget, és a Gozo Extra túra. Ez utóbbi azért extra, mert a fotózás is benne van. Szerencsére az emberek még értékelik a jó minőségű, róluk szóló, egyedi képi emlékeket.

A weboldalamon megtalálható a foglalási rendszer, de célszerű legalább 1 hónappal a tervezett út előtt jelentkezni.

- Végezetül áruld el, hogy neked melyik időszak és melyik hely a kedvenced Máltán?

- Ha csak egy időszakot kellene megjelölnöm, akkor az ősz a legszebb időszak nekem, szeptember vége – egész október. Nálunk főszezon még a szeptember, így az október a favorit, amikor a kinti hőmérséklet és a tenger „összeér”, sőt még novemberben is szoktunk fürödni. Egyébként az ország turizmusa egész éves, hiszen a téli szezon is nagyon jól pörög, enyhék a telek.

Sok kedvenc helyem van Máltán, de ha csak egyet jelölhetek meg, akkor a sziklák tetején ülni szemben az Alma Szemével.

Ha nem tudod, hol van ez a hely, gyere el egy túrámra, ha Máltán jársz...

A zágrábi Ruđer Bošković Intézet arra kéri a helyieket és a turistákat, hogy az idén nyáron ne csak nyaralási fotókat készítsenek, hanem fényképes megfigyelésekkel segítsék a tenger élővilágának kutatását – írja a horvát Index.hr hírportál.

A kezdeményezés lényege, hogy a nyaralók a „Crafting the Sea” nevű mobilalkalmazáson keresztül jelentsék, ha valamilyen tudományos szempontból érdekes jelenséget látnak. A kutatók várják a fotókat tengeri fajokról, algákról, medúzákról, kagylókról, halakról, tengeri növényekről, inváziós fajokról, hulladékról vagy bármilyen más szokatlan dologról.

A részvételhez nem szükséges előzetes tudás. Mirta Smodlaka Tanković, az intézet rovinji tengerkutató központjának vezetője hangsúlyozta, nem művészi fotókat várnak.

A kampányt hétfőn, a Világ Óceánjainak Napján mutatták be Rovinjban, ahol a résztvevők a „Blue Walk – Crafting the Sea Experience” program keretében a terepen is kipróbálhatták az alkalmazást.

Az eseményen bemutatták a BRIGANTINE ASV nevű, személyzet nélküli autonóm vízi járműveket is, amelyek kamerákkal és speciális érzékelőkkel gyűjtenek adatokat, térképezik fel a tengerfeneket és követik a víz alatti környezet állapotát.

A kezdeményezés nem előzmény nélküli: idén tavasszal egy rovinji szakmai találkozón már napirenden volt a „Crafting the Sea” alkalmazás frissítése. A civil észlelések értékét mutatja az is, hogy februárban egy, a horvát partoknál felbukkant óriáscápa nyomon követésében is a lakosság segítségét kérték a kutatók, ezzel is hangsúlyozva a környezetvédelem közös felelősségét.