SZEMPONT
A Rovatból

„Egyértelművé vált, hogy Erdoğan elveszítheti a hatalmát” – a szakértő szerint ezért tartóztatták le legfőbb ellenfelét, az isztambuli polgármestert

A gazdasági problémák, az infláció, a romló életkörülmények miatt elégedetlen törökök többsége Ekrem İmamoğlut választaná elnöknek, ha lehetne. Erdoğan ezért lépett, és amit csinált, az egyfajta puccs - mondja Tarık Demirkan, a Türkinfo főszerkesztője.


Az éjszaka könnygázt és gumilövedéket is bevetett az isztambuli rendőrség a tüntetők ellen, akik Ekrem İmamoğlu isztambuli polgármester szerdai letartóztatása miatt demonstráltak - írja a BBC. İmamoğlu, akit 2019-ben és 2024-ben is megválasztottak a török metropolisz főpolgármesterének, a következő választásokon indulni készült a 22 éve hatalmon lévő Erdogan ellen az elnöki posztért. Már ha Erdogan maga elindul 2028-ban, ehhez ugyanis még módosítani kell az alkotmányt.

A török hatóságok korrupcióval és terrorista csoportok támogatásával vádolják az ellenzéki politikust, és rajta kívül 105 másik embert is őrizetbe vettek, köztük két kerületi polgármestert, üzletembereket és újságírókat. Több tucat embert pedig "provokatív" közösségi média bejegyzések miatt tartóztattak le azóta. Bár a tüntetéseket négy napra betiltották, Imamoglu az X fiókján keresztül közzétett üzenetében arra szólította fel a törököket, hogy „szálljanak szembe ezzel a gonoszsággal”. Az utcára vonuló egyetemisták azt skandálták: „Nem félünk, nem hallgatunk el, nem engedelmeskedünk.” Tarık Demirkan újságíróval, a magyarul is megjelenő Türkinfo főszerkesztőjével beszélgettünk arról, mi jöhet ezután.

– Mi történik most Isztambulban, és egyáltalán Törökországban?

– Isztambulban az történt, ami bizonyos értelemben várható is volt. Megvoltak az előjelei. Eddig is próbálták különböző úton-módon megakadályozni, hogy az isztambuli polgármester elinduljon Erdogan ellen. Például az elmúlt hónapokban végig azzal támadták, hogy nem érvényes az egyetemi diplomája. Törökországban ugyanis az elnöki poszt egyik feltétele, hogy a jelöltnek egyetemi végzettsége legyen.

İmamoğlu 31 évvel ezelőtt végezte el az egyetemet, de most találtak egy olyan formai hibát, hogy egyik egyetemről a másikba történő átjelentkezése állítólag nem felelt meg az akkori törvényeknek.

Erre hivatkozva a diplomáját megsemmisítették, szerda reggel pedig letartóztatták. A helyzet jelenlegi állása szerint az ellenzék legfontosabb adu ásza így a következő választásokra nézve megsemmisült, mert a főpolgármester valószínűleg nem tud elindulni. Az ellenzék országszerte tiltakozik, a Köztársasági Néppárt is, de egyéb ellenzéki pártok is. Ezt a lépést egyértelműen jogtiprásnak minősítik. Voltak megmozdulások, Isztambulban különböző rendőri intézkedések történtek. Igaz, hogy rendkívüli állapotot nem hirdettek, de gyakorlatilag mégis az van, mert

négy napra gyülekezési tilalom lépett életbe Isztambulban. Az internet bár nem szűnt meg, de nagyon korlátozzák, a közösségi médiák nem működnek.

A török tőzsdén a kereskedést szerdán 11 óra körül felfüggesztették, ugyanakkor a török valutapiacon is nagy a pánik: szerda délelőtt 10 százalékkal romlott a török nemzeti valuta értéke, de 11 óra után a török nemzeti bank beavatkozásának hatására stabilizálódott a török líra helyzete – igaz, ehhez 10 milliárd dollárért kellett a jegybanknak lírát vásárolnia a piacon.

– Mi lesz most?

– Nem lehet tudni, mi várható a következő napokban. Úgy tűnik, valamilyen tiltakozás biztosan lesz, de ugyanakkor az ellenzék azt mondja, hogy folytatják az előkészületeket, tehát fellebbeznek, és továbbra is jelöltetni tekintik Ekrem İmamoğlut, Isztambul főpolgármesterét.

– Tényleg arról van szó, hogy ha ezt nem lépi meg a rezsim, akkor Erdoğan uralma véget érhet?

– Minden felmérés, minden kutatás azt mutatja, hogy Erdoğan hátrányban van. A népszerűségvesztésnek sok oka van, de a legfontosabb az, hogy Törökország gazdaságilag bajban van már évek óta. Bár maga a gazdaság dinamikus és fejlődő, de a török nemzeti valuta értékének romlása és az infláció nagyon nagy mértékű emelkedése miatt Törökországban az emberek, főleg azok, akik bérből és fizetésből élnek, valamint a nyugdíjasok, nagyon rossz helyzetben vannak.

Az elégedetlenség miatt egyértelművé vált, hogy ha ez a folyamat folytatódik, és választásokra kerül sor Törökországban, akkor Erdoğan elveszítheti a hatalmát.

Emiatt mindenáron megpróbálják megakadályozni az isztambuli főpolgármester jelöltségét. İmamoğlu a legutóbbi választásokon Isztambult úgy nyerte meg, hogy egymillió szavazattal többet kapott, mint a kormánypárt jelöltje.

– Hasonlít a török helyzet a magyarra?

– Természetesen lehet hasonlóságot látni és mutatni a törökországi rezsim és az ilyen-olyan mértékben autokrata rendszerek között. Ugyanakkor nagyon nagy különbség az, hogy Magyarország jelenleg még mindig az Európai Unió tagja, és vannak olyan intézmények, amelyek a magyarországi folyamatok eldurvulását a törökországi szintre még mindig megakadályozzák. De alapvetően a szerkezeti változások, intézkedések, a jogállami lehetőségek és a jogok szűkítése, megsemmisítése vagy visszavonása sok tekintetben hasonlóságot mutat.

– Törökország a NATO fontos tagja, és az Egyesült Államokkal valamelyest szembekerülő Európának is fontos partnere, akár ha csak az orosz-ukrán háborút nézzük. Törökország világosan és határozottan Ukrajna mellett áll. Megtörténhet, hogy Európa szemet huny mindezek felett azért, hogy a török támogatást továbbra is bírja?

– Én úgy gondolom, hogy nem, mert ami történt, az nagyon komoly lépés. Ez tulajdonképpen egyfajta civil puccsként is értelmezhető. Puccsok nemcsak a hadsereg intézkedései által történhetnek, hanem

a jogrendszer és a választási rendszer felszámolása, valamint különböző jogi eszközökkel történő akadályozása is ugyanolyan eredményekkel járhat, mintha puccs lenne.

Tehát ilyen értelemben az Európai Unió ezzel szemben nem maradhat csöndben, mintha mi sem történt volna Törökországban.

– Mennyire durvulhat el a helyzet? Kitörhet egy polgárháború?

– Erre egyértelmű nemmel tudok válaszolni. Legfeljebb az ellenzék most megpróbál országszerte passzív ellenállást mutatni, esetleg tüntetések lesznek, de jelen pillanatban az ellenzék a választók támogatása tekintetében egyértelműen nyerő helyzetben van. Tehát ezt polgárháborús eszkalációval, zavargásokkal szerintem nem fogja kockáztatni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Trump emeli a tétet: Amerika bombázta Kharg szigetét, az iráni olajinfrastruktúra szívét, a Forradalmi Gárda máris fenyegetőzik
Az amerikaiak azt állítják, csak a katonai infrastruktúrát támadták, de az olajpiac így is idegesen reagált, a Forradalmi Gárda pedig közölte, ha az olajipari létesítményeket is támadás érti, hamuvá változtatják az összes energetikai infrastruktúrát a térségben, amihez Amerikának köze van.


Donald Trump péntek este bejelentette, hogy az Egyesült Államok légicsapásokat hajtott végre Irán legfontosabb olajterminálja, a Kharg sziget ellen, egyúttal megfenyegette Teheránt: ha beavatkozik a Hormuzi-szoros hajóforgalmába, az olajinfrastruktúrát is célba veheti.

Trump a Truth Social nevű közösségi oldalán azt közölte, hogy „a Közel-Kelet történetének egyik legerőteljesebb bombatámadása során teljesen megsemmisítettek minden katonai célpontot Irán koronagyémántjában, a Kharg szigeten.” Hozzátette, méltányosságból úgy döntött, hogy nem törli el a sziget olaj-infrastruktúráját. „Ha azonban Irán vagy bárki más akadályozza a szabad és biztonságos áthaladást a Hormuzi-szoroson, azonnal felülvizsgálom ezt a döntést” - fenyegetőzött.

A pénteki amerikai csapások után az iráni olajügyi minisztérium egy magas rangú, névtelenséget kérő tisztviselője a New York Times-nak azt mondta, a finomítók dolgozói csaknem két órán át tartó, megállás nélküli robbanásokról számoltak be, amelyek úgy rázták a szigetet, mint egy földrengés. A tisztviselő szerint „a támadások hatalmasak és pusztítóak voltak”.

A Perzsa-öbölben, az iráni partoktól 32 kilométerre fekvő Kharg sziget Irán olajexportjának szíve, a kivitel nagyjából 90 százaléka az itteni létesítményeken keresztül bonyolódik.

A szigeten egy leszállópálya és számos rakodó terminál is található, a védelmét pedig a környező szigeteken és a szárazföldön kiépített katonai infrastruktúra biztosítja.

Irán az 1960-as évek óta nagymértékben támaszkodik a Kharg-szigetre a tengeri olajexportban, ahol tárolókapacitások és Irán legnagyobb olaj- és gázmezőihez kapcsolódó vezetékek is találhatók. A szigetet körülvevő mély vizek megadják a szükséges merülési mélységet, hogy a nagy olajszállító tankerek kiköthessenek, ellentétben Irán Perzsa-öböl menti partvidékének sekélyebb szakaszaival. Az elmúlt években a terminálnál egyszerre akár tíz szuper­tankert is tölthettek.

A szigeten három fő energetikai infrastruktúra-létesítmény működik, köztük a Falat Iran Oil Company, amely napi 500 000 hordó nyersolajat termel, és az ország négy fő olajfinomítója közül a legnagyobbat birtokolja. A szigeten található a Kharg Petrochemical Company is, valamint egy jelentős létesítmény az olaj és a cseppfolyósított földgáz tárolására és szállítására.

Az innen induló olaj fő felvevője eddig Kína volt, amely a nyugati szankciókat megkerülő „árnyékflotta” tankerein keresztül jutott hozzá az iráni kőolajhoz.

A Kínába irányuló olajexport Irán gazdaságának mintegy 6 százalékát adta, és nagyjából a kormányzati kiadások felét fedezték belőle, miközben Irán Kína olajimportjának körülbelül 13 százalékát biztosította.

Legutóbb az 1980-as években, az iráni–iraki háború idején érte jelentős támadás a szigetet. A Szaddám Huszein irányítása alatt álló iraki hadsereg akkor súlyos bombázásokat hajtott végre a sziget olajipari infrastruktúrája ellen, kiterjedt károkat okozva, de Irán képes volt újjáépíteni a létesítményeket. Az infrastruktúra az elmúlt években is folyamatosan bővült, tavaly például kétmillió hordóval növelték a tárolókapacitást.

A mostani akció egy amerikai katonai tisztviselő szerint katonai célpontokat vett célba; olyan rakétaindító-állásokat és más eszközöket, amelyeket a Hormuzi-szorosban, az öböl másik végén fekvő nemzetközi hajózási útvonalak elzárására használtak. A tisztviselő szerint a légicsapások elkerülték az olajipari infrastruktúrát.

Michael Rubin, az American Enterprise Institute vezető munkatársa a Washington Postnak ugyanakkor azt mondta,

a bombázás „megteremti a feltételeket a sziget elfoglalásához”, amennyiben az elnök erre parancsot ad.

A szakértő úgy véli, a felkészülés részeként az amerikai erők csapást mérhetnek az Irán által „láthatatlan mólóknak” nevezett állásokra is, ahonnan az iráni haditengerészet gyorsnaszádokat indíthat a kereskedelmi hajók zaklatására.

Ezzel párhuzamosan a japán Okinawáról a Közel-Keletre indul a tengerészgyalogság egy légi-földi harci köteléke. KA The Wall Street Journal értesülései szerint a több mint 2200 tengerészgyalogost és 2000 haditengerészt számláló egység az USS Tripoli és két másik hadihajó fedélzetén érkezik a térségbe. Kétéltű partraszálló járműveket, helikoptereket, F-35-ös vadászgépeket is hoznak, valamint az egység része egy 800 fős lövészzászlóalj. Nem világos, hogy a telepítésnek van-e közvetlen köze a Kharg szigetén történtekhez.

Egy iráni olajiprai szakértő szerint „egy, a Kharg-sziget olaj- és gázinfrastruktúrája elleni támadás azonnal leállítaná Irán olajexportjának jelentős részét”. Nem véletlen, hogy a Forradalmi Gárda élesen reagált. Azzal fenyegetőznek, ha az Egyesült Államok beváltja fenyegetését, és megtámadja az energia- és olajipari infrastruktúrát, Irán válaszul azonnal megtámadja „a régió olajtársaságainak összes olaj-, energia- és gazdasági infrastruktúráját, amelyekben van amerikai tulajdon vagy együttműködnek Amerikával.„Hamuhalommá változtatjuk őket” - írták.

A támadás híre azonnal pánikot keltett a globális piacokon.

A Brent típusú kőolaj hordónkénti ára már a hét elején, a feszültség fokozódásakor átlépte a 100 dolláros lélektani határt, a pénteki csapás után pedig napközben 119,5 dollárig is felkúszott.

A globális energiapiacokat már így is megrázta, hogy a Hormuzi-szoroson, a világ legfontosabb olajszállítási útvonalán a forgalom a konfliktus kezdete óta gyakorlatilag leállt. Ezen a keskeny tengeri útvonalon halad át ugyanis a világ tengeri olajkereskedelmének mintegy negyede, naponta közel 20 millió hordónyi nyersolaj.

Elemzők szerint a piac egy 14 dolláros geopolitikai kockázati felárat épített be az árakba, ami egy tartós Hormuz-leállás esetén további 10-15 dollárral emelkedhet.

A fizikai ellátás mellett a hajózási és biztosítási piac is összeomlott. A világ legnagyobb hajóbiztosító klubjai, köztük a Gard és a Skuld, március elején felmondták a Perzsa-öböl térségére vonatkozó háborús kockázati fedezeteket. Bár új, lényegesen magasabb díjakkal lehet biztosítást kötni, a díjak emelkedése és a közvetlen veszély miatt a hajózási társaságok többsége elkerüli a térséget. Érdekes módon a műholdas adatok szerint a légicsapások előtti napokban Kharg szigetérőlmég indultak óriástankerek, ami arra utal, hogy az iráni export nem állt le teljesen, de a helyzet rendkívül törékeny.

A Nemzetközi Energiaügynökség válaszul rendkívüli lépésre szánta el magát: a tagországok összesen 400 millió hordó kőolajat szabadítanak fel stratégiai készleteikből, az amerikai kormányzat pedig a piac stabilizálása érdekében ideiglenesen feloldotta az orosz olajszállításokra vonatkozó szankciók egy részét, de

az árak továbbra is nőnek.

Trump pénteken azt állította, hogy az árak a konfliktus végével csökkenni fognak. „Nos, úgy gondolom, amint ez véget ér, az üzemanyagárak – mindennel együtt – zuhanni fognak” – jósolta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vox Populi: 106 tiszás, 87 fideszes és 6 Mi Hazánk képviselő jelenleg a legvalószínűbb
Elkészült a legújabb mandátumbecslés, ami teljesen mást mutat, mint a kormányközeli mérések. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint 106 mandátumot szerezhet Magyar Péter pártja.


A Vox Populi 2026-os választási előrejelzését bemutató új oldaláról írt posztot a projekt egyik alkotója. Tóka Gábor bejegyzésében kifejti, hogy az általuk készített modell egyrészt az alapján súlyozza a különböző közvélemény-kutatások adatait, hogy azok mennyire frissek, és mennyire voltak pontosak az adott intézet becslései a megelőző négy országos választás előtt.

Másrészt szerinte figyelembe veszik azt is, ami a mostani helyzet két fő sajátosságának tűnik: a fideszközeli intézetek posztjainak teljes hiteltelenségét és a kormánytól független intézetek valószínűleg nagyobb torzítását az ellenzék javára, mint amit a 2024-es választáson tapasztaltak.

A szerző szerint

„a levélszavazatok nélkül számított szavazatmegoszlásban most kb. 47:41 arányban, tehát hat százalékponttal vezethet a TISZA a Fidesz előtt, a következő országgyűlés legvalószínűbb összetétele pedig 106 tiszás, 87 fideszes és 6 Mi Hazánk képviselő. Ez persze még változhat a következő hetekben, és már pusztán a narancsmentes közvélemény-kutatások múltbeli találati pontossága alapján is érdemes egy elég széles becslési hiba lehetőségét is hozzáképzelni a pillanatnyi becslésekhez.”

Az oldalon számításaik mikéntjét is bemutatja: „Tízezer választási eredményt szimuláltunk. A pöttyök az adott pártnak a szimulált választásokon elért eredményeit mandátumszámban mutatják. Az ábra felett százalékban mutatjuk három fejlemény valószínűségét, tehát hogy milyen gyakran állt elő a szimulációk során az, hogy a párt bejut a parlamentbe, hogy ott abszolút többséget (tehát legalább 100 mandátumot) szerez, és hogy kétharmados többséget (legalább 133 mandátumot) szerez.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint a Fidesz azzal küzd, hogy ezúttal nem kitalált ellenféllel áll szemben
A politológus a Fidesz külpolitikai kampányát elemezte a Törökülés című műsorban. Szerinte a valós, kiszámíthatatlan szereplők, mint Ukrajna, bármikor felülírhatják a kormányzati narratívát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. március 14.



A Fidesz azzal küzd, hogy mostani ellenfele nem kitalált, hanem egy valós, kiszámíthatatlan külpolitikai szereplő, ami a korábbiaknál sokkal nagyobb kockázatot jelent a kormánypárt kampányára. Erről beszélt Török Gábor politológus a Törökülés legfrissebb adásában a 24.hu-n.

„Ha nem egy belpolitikai játszótér van, ahol kitalált ellenfelekkel küzdesz, ráadásul a világpolitikának valóban olyan szereplői vannak most, akiknek a döntései nehezen beláthatók előre, akkor egy pillanat alatt rád éghetnek a korábbi mondataid. Szerintem a Fidesz folyamatosan ezzel küzd”

– mondta Török, aki szerint a háború kampánytémává emelése olyan terep, ami felett a kormánypártnak kevesebb a kontrollja. Példaként a Barátság kőolajvezeték körüli bizonytalanságot említette, ahol a döntés az ukránok kezében van.

A politológus szerint a politikai versenyt a Tisza Párt megjelenése is átformálta, amely megváltoztatta a korábbi erőviszonyokat. „Szerintem ebben a nagyjából két évben, amióta a Tisza Párt jelen van a magyar politikában, azt tapasztaljuk, hogy sok mindent el tudott tüntetni abból, ami a Fidesz versenyelőnye volt korábban. Tehát legalább most, a kampány vége felé azt lehet érezni, hogy jó válaszokat adnak a saját politikai érdekeik alapján, jó gombokat nyomogatnak – át van gondolva a mondanivaló. Valamint a politikai munkában beletesznek mindent, amit egy választási kampányban bele kell tenni” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy az utóbbi egy év botrányai miért nem hoztak trendfordulót, Török Gábor a társadalom fokozódó polarizáltságát emelte ki. Szerinte ma már a különböző politikai táborok szavazói párhuzamos valóságokban élnek, és az információkat eleve értelmezésekbe és narratívákba csomagolva, „gondolatmankókkal” kapják meg. Úgy látja, nincs olyan ügy, ami kirángatná az embereket a saját buborékjukból.

Példaként említette, hogy ha Magyar Péterről megjelenne egy kompromittáló videó, a tiszás szavazók előre tudnák, hogy „azt az oroszok csinálták, vagy a mesterséges intelligencia”.

A Fidesz ukránellenes narratívája azután erősödött fel, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök március 5-én élesen bírálta Orbán Viktort az uniós hitel blokkolása miatt; a nyilatkozatot a magyar sajtó egy része fenyegetésként értelmezte. Ezzel párhuzamosan feszültséget okoz, hogy a Barátság kőolajvezeték déli ágán január 27-én egy orosz dróntámadás után leállt a szállítás, és bár a vezetéket megjavították, a tranzit azóta sem indult újra. A magyar kormány politikai célú visszatartással vádolja Kijevet, míg Ukrajna az orosz támadások következményeiről beszél. Az ügyre Magyar Péter is reagált, aki a vezeték újraindítását sürgetve közös helyszíni bejárást javasolt Orbán Viktornak.

Török Gábor szerint bár a Fideszben gondolhatták, hogy jól sikerült kiprovokálni Zelenszkij mondatait, a helyzet kiszámíthatatlansága miatt nem biztos, hogy ez hosszú távon hasznot hoz. Mivel naponta érkezhet egy újabb nyilatkozat, a kormánypártnak sokkal nehezebb előre kalkulálnia, melyik mondatra lehet építkezni, és melyik válik terhessé. Ez éles ellentétben áll a korábbi kampányokkal – a rezsicsökkentés, a migráció, a Soros Györggyel vagy Brüsszellel vívott harc –, amelyek sokkal kezelhetőbbek voltak, hiszen azokban az ellenfelek Török szerint teljesen más jellegűek voltak, mint most Ukrajna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pletser Tamás: Minden idők legnagyobb olajipari válságával nézünk szembe, ami mellett az 1973-as olajsokk is eltörpül
Az elemző adatokkal demonstrálja, hogy sokkal nagyobb a baj, mint ahogy az a magyar médián keresztül látszik. Szerinte a mostani krízis minden korábbinál jelentősebb.


Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője egy új elemzésében azt írja, minden idők legnagyobb olajipari válságával nézünk szembe. Az elemző szerint a magyar sajtón nem jön igazán át a helyzet súlyossága.

„Sajnos a magyar sajtón nem jön igazán át, de számomra úgy tűnik, minden idők legnagyobb energia és kőolaj válsága előtt állunk. Az amerikai/izraeli stratégia sajnos a mostani állapot szerint nem jött be: Irán nem omlott össze, nem adja meg magát. Éppen ellenkezőleg, a vallási rezsim állja a csapásokat, sőt bekeményít, beleáll a konfliktusba és egyre inkább úgy tűnik, hogy mintha az ő stratégiájuk működne”

– állítja Pletser.

Ennek következményeként szerinte jelenleg egyáltalán nem látszik, hogy a Hormuzi-szorost mikor és milyen feltételekkel lehetne újranyitni.

Az elemző egy felsorolásban mutatja be, hogy a múlt közel-keleti válságai mekkora olajkínálati sokkot jelentettek, kiemelve, hogy a mostani krízis minden korábbinál jelentősebb.

A Goldman Sachs előrejelzését is idézi, miszerint a 2008-as, 147 dolláros hordónkénti rekordár is megdőlhet. Az elemző felsorolása szerint a korábbi és a mostani válságok a következőképpen alakultak: A Szuezi válság (1956–57): a globális kínálat 10, az Öbölháború (1990–91): a 9, az Arab olajembargó (1973)a globális kínálat 7, míg az iráni vallási forradalom (1978–79): a globális kínálat 5-7 százalékát érintette.

Ezekhez képest az amerikai-iráni háború (2026. március) a globális kínálat 20 százalékát. A Hormuzi-szoroson keresztüli tankeres forgalom leállása elvágta Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait és Irak fő exportját. A tartalék kapacitás gyakorlatilag 0 százalékra csökkent, mivel a kulcsfontosságú, gyorsan reagáló termelők fizikailag ki vannak zárva a piacról.

Az elemző arra is felhívja a figyelmet, hogy a Hormuzi-szoros nemcsak a kőolaj miatt fontos, hanem hatalmas mennyiségű cseppfolyós földgáz, finomított kőolajtermék, műtrágya és hélium is áthalad rajta. Hozzáteszi, hogy az Arab-öböl államai innen kapják élelmiszerük és használati tárgyaik nagy részét, így szerinte gyakorlatilag az egész régió gazdasága megbénult.

A helyzet súlyosságát Pletser szerint az is jelzi, hogy a világ soha nem látott mértékű termékfelszabadításra készül: a Nemzetközi Energiaügynökség javaslata 400 millió hordó stratégiai tartalék piacra dobása az OECD részéről.

Az elmúlt hetekben az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni csapásai, valamint az iráni válaszlépések miatt a Hormuzi-szorosban a kereskedelmi hajózás gyakorlatilag leállt. A tankerforgalom blokkolása miatt a Brent olajár ismét 100 dollár fölé került, és Európában a földgázárak is megugrottak a katari LNG-kiesések hírére. Válaszul a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) március 11-én jóváhagyta stratégiai készletek piacra engedését, ami a szervezet történetének legnagyobb összehangolt felszabadítása. Ennek részeként az Egyesült Államok mintegy 172 millió hordót tervez kiadni a saját stratégiai tartalékából.

A Goldman Sachs szerint az olajárakban jelentős kockázati prémium épült be. Elemzésük szerint a Hormuzi-szoroson naponta mintegy 20 millió hordónyi olaj és olajtermék halad át, amelynek csak korlátozott része, elméletben körülbelül 4 millió hordó terelhető el csővezetékeken.

Több piaci kommentár valószínűsíti, hogy a 2008-as és 2022-es árcsúcsok is megdőlhetnek.

A meglévő megkerülő kapacitások, mint például Szaúd-Arábia Vörös-tengerre vezető vezetéke vagy az Egyesült Arab Emírségek fujairahi útvonala, eddig a vártnál kisebb mértékben tudták ellensúlyozni a kiesést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk