Egy tízéves gyerek erre még nincs felkészülve
Kell-e felvételiznie egy tízéves gyereknek? Szükséges-e olyan témákkal foglalkozniuk, amiről idén szólt a felvételi? Prókai Eszter írt erről az Abcug számára. A cikket a portál szíves engedélyével, változtatás nélkül közöljük.
Síró gyerekek és elégedetlen szülői panaszok kísérték az idei gimnáziumi felvételiket, de a feladatok nehézsége csak az egyik probléma. Valójában az egész felvételire nem lenne szükség, mert olyan helyzetbe hoz tíz-tizenegy éves gyerekeket, amelyre még nincs felkészülve. A szülők sokszor a saját presztízsüket helyezik előtérbe, hiába érzi jól magát a gyerek az általános iskolájában, maradna a megszokott osztályközösségében, mennie kell már ötödiktől gimnáziumba, mert a szülő csak így látja biztosítottnak a jövőjét. Általános iskolai magyar és matektanárokkal ültünk össze, hogy átbeszéljük: miért nem jó a rendszer, és miért nem kellene negyedikes gyerekektől elvárni, hogy az olimpiai mozgalomról szóló szöveget megértsék.
Igen, a feladatok némelyike tényleg nehéz volt, és valóban nagyon kevés a megoldásukra 45 perc, de ez egy csak szelete a sok problémának, amit a nyolc osztályos gimnáziumi felvételi rendszer magában hordoz. A matematikát és magyart tanító pedagógusokból ömlött a szó, amikor arra kértük őket, mondják el véleményüket a témáról. Mi kifejezetten a negyedikes gyerekekre (akik most nyolcosztályos gimnáziumba felvételiztek) hegyeztük ki a beszélgetést, de általánosságban is megállják a helyüket a felvetett problémák. A tanárok szerint a legnagyobb gond a következőkkel van:
Rigó utcai elemi leányiskola IV. osztálya (1893-1894), Fotó forrása: Fortepan
- annak, hogy valaki bejut-e egy hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba csak egy – és nem a legfontosabb – szelete maga az írásbeli felvételi. Ott vannak a korábbi jegyei, a személyes felvételi elbeszélgetés, az előkészítők. “Ez a nyolc, a hat és a négyosztályos gimikbe való felvételikre is igaz: ha csak magán az írásbeli vizsga eredményén múlna, töredéke jutna csak be a gyerekeknek, mint most. Épp ezért sem szerencsés olyan túlzott jelentőséget tulajdonítani ezeknek a vizsgáknak, mint amekkora cirkusz övezi őket” – mondta egyikük. Ezt a cirkuszt szerinte leginkább a szülők generálják, akiknek sokszor a saját presztízsükről szól, hogy a gyereket felvegyék például egy nyolcosztályos gimnáziumba. Hiába nem akarja a gyerek, mert jól érzi magát az iskolájában, mennie kell, mert a szülő ezt akarja.
- a most felvételiző gyerekek még csak az adott évfolyam félidejénél tartanak. Ugyan negyedikeseknek vannak titulálva, de valójában ők olyan gyerekek, akik már kijárták a harmadikat, és még mellé három és fél hónapot. A negyedikes tananyag júniusban ér véget, most január közepe van. Ez a hiányzó négy hónap nagyon sokat jelent ebben a korban. Mind tudásban, mind a különböző kompetenciák fejlettségében.
- a vizsgahelyzet nem ilyen korú gyerekeknek való. Egy 10-11 éves gyerek jó esetben életében először most került stresszhelyzetbe. Ebbe sem magától, hanem a szülői akarat miatt. Ehhez jönnek még azok a nem túl szerencsés mondatok a szülők szájából, hogy “nagyon sok múlik ezen”, “a jövőd a tét”, “ezt most nem szabad elrontanod”. El lehet képzelni, hogy egy ilyen felvezető után milyen idegállapotban ültek le egyes gyerekek a feladatok fölé. Ezek a vizsgák a tanárok szerint ráadásul tipikusan olyanok, amik nem arra világítanak rá, hogy mi az, amit tud a gyerek, hanem arra, hogy mi az, amit nem. Ez pedig nem tesz túl jót az önbecsülésnek.
- a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok szegregálnak, mert kiválogatják a gyerekeket, a jókból is a legjobbak kerülnek be. Egy hátrányos helyzetű gyereknek szinte esélye sincs bejutni ezekbe, így felesleges is arról elkezdeni beszélgetni, hogy egy gyengébb képességű gyerek hogyan birkózhat meg ezekkel a feladatokkal, mert nem is jelentkezik a vizsgára.
- a 45 perces időkeret, amiből a feladatlap tanácsa szerint szerencsés lenne az utolsó, fogalmazásos magyar nyelvi feladatra legalább 10-15 percet hagyni. Egy negyedikes gyereknek még nincs olyan kifejlett időérzéke, hogy be tudja azt osztani, és ez nem is várható el. A hagyományos pedagógiai módszerekkel tanító iskolákban, ahol nincsen csoportmunka, a tanár vezényli le az órákat. Ő adja az utasításokat, jelzi az óra végét, vagy azt, ha egy feladatot be kell fejezni, ezért a gyerekekben nem fejlődik ki az a fajta időérzék, ami egy ilyen típusú vizsgán elengedhetetlen. A tanárok emellett keveslik a vizsgára szánt időt. “Ahhoz, hogy valaki ezeket a feladatokat 45 perc alatt helyesen meg tudja oldani, kell a családi háttér. Nem elég az, amit az iskolában megtanulnak. Olyan családi háttér kell, ahol odafigyelnek rá, foglalkoznak vele, különórákra járatják” – mondták a tanárok. A gyereket meg is tudja riasztani, ha látja, hogy fogy az ideje. Elkezdi megoldani a feladatokat alaposan, a saját maga tempójában, majd egyszer csak felpillant az órára, pánikba esik, és máris nem tud olyan munkát végezni, amire pedig képes lenne.
Iskola, 1902. Fotó forrása: Fortepan
Az általános problémákon kívül jónéhány feladatra is felkapták a fejüket a tanárok. A magyar nyelvi vizsgában található szövegek szerintük túlságosan hosszúak és elvontak, a matekfelvételi pedig egy-két ponton egy Zrínyi matekversenyen is megállta volna a helyét. De nézzük, hogy konkrétan miket emeltek ki!
- egy negyedikes gyerek mesékkel és mondókákkal találkozik az iskolai órákon, nem pedig az olimpiai mozgalom majdnem egész oldalas történetével. A meséket, mondókákat, közmondásokat megérti, tudja értelmezni. Az olimpiai mozgalom történetét még nem. A magyar nyelvi vizsga egyik feladata egy erről szóló szövegértés volt. Benne ilyen szavakkal, mint: mozgalom, jelkép, szimbólum vagy a kontinens.Egy negyedikes gyerek még földrajzot sem tanul, ezért nem várható el tőle, hogy tudja, mi az a kontinens. “Az egybefonódó karikák az öt kontinens egységét jelentik” – írja egy helyen a szöveg. A gyerek nem tudja elképzelni a karikák egybefonódást, csak akkor, ha már találkozott ezzel a jelképpel. “Ez a szöveg tipikusan azoknak mehetett könnyebben, akik otthon már érintették ezt a témát, sok sportot néznek a tévében, a szülők meséltek az olimpiáról nekik. Egy átlag negyedikes az iskolában szinte biztos, hogy nem tanult még semmit erről” – mondták a tanárok.A szöveg hosszú is volt, egy ilyen hosszú szöveg értelmezése egy ennyi idős gyereknek általában egy egész tanórát vesz igénybe, nem pedig öt vagy tíz percet. A tanárok versenyszintűnek nevezték az olimpiáról és egy másik, a védett madarakról szóló feladatot is. Miután végignézték az összes feladatlapot, még azt a véleményt is megkockáztatták, hogy a nyolcadikos magyar nyelvi vizsgalap könnyebb volt mint a negyedikeseké.
- a tesztekben több olyan feladat is volt, ami olyan kompetenciát, tudásanyagot várt el a gyerekektől, amiknek ők még nincsenek birtokában. Az egyik, negyedikes felvételizőknek szánt magyar nyelvi feladat például így szólt: egy hatszor hatos négyzetben szétszórt betűkből összesen négy értelmes szót kell megtalálni a négyzeten belül. Lehet haladni átlósan, vízszintesen és függőlegesen is. Ezeket a szavakat kellett megtalálniuk a gyerekeknek: ordas, ludas, balga. cifra. Ez nem egy negyedikes gyerek szókincse, és ha olyan szót kell keresnie, amiről még nem is hallott, nem is fogja megtalálni. Egy másik feladatban össze-vissza kavart betűkből kellett öt értelmes szót alkotni. Ilyen volt például a számítógép, Kinizsi Pál vagy a golyóstoll. Külön figyelni kellett rá, hogy a tulajdonneveket helyesen írják le. “Nagyon sok volt a betű, a nyolcadikosoknak szoktak ilyen mennyiségű betűből ilyen típusú feladatot feladni. Én értem, hogy mire voltak kíváncsiak a feladat készítői, de ahhoz, hogy megállapítsák, van-e a gyereknek térlátása, logikája, bőven elég lett volna, ha öt helyett csak három szót kell megalkotniuk”.
- a hatodikosok egy olyan matekfeladattal találták szembe magukat, amiről még nem is tanultak. A háromszög területét kellett kiszámolni, ez pedig csak a hatodik osztály második félévének tananyaga. “Ha rájött a gyerek, hogy a két háromszöget összetolva egy négyzetet kap, akkor így ki tudta számolni, de egyébként nem. Mert még nem tanulta”.
- “Ezt a feladatot csak akkor tudja megoldani a gyerek, ha rájön, hogy visszafelé kell gondolkodnia” – mondta egy másik, hatodikosoknak szóló matekfeladatról a szakktanár. Egyértelműen a logikára kíváncsi, de azt nem szabad elfelejteni a tanárok szerint, hogy a gyerekek egyik sajátossága, hogy elölről kezdik a dolgokat, de ebben van ez a csavar, hogy a végéről érdemes elindulni.
Magyar Háztartási Iskola Egyesület, 1905. Fotó forrása: Fortepan
Az Index cikke szerint a matekfeladatok olyan nehezek voltak, hogy a szülők tömegesen kezdtek háborogni a közösségi oldalakon. A gyakorlatilag megoldhatatlan feladatsort többen saját maguk is kipróbálták, de még a nagyobb tapasztalatot, vizsgamegoldó stratégiát bevetve sem sikerült elérni a maximális 50 pontot. Az Index megkérdezte a közoktatást felügyelő Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), hogy milyen megfontolások vezették a felvételi előkészítőit, amikor ilyen nagy mennyiségű feladatot zsúfoltak a vizsgaanyagba.
A minisztérium közölte, hogy a feladatlapot gyakorlott pedagógusokból álló feladatlap-készítő bizottság állítja össze, „immár sok éve megszokott módon”. Az Emmi szerint a január 16-án használt matematika-vizsgalap is a bizottságok több hónapos mérlegelése, valamint számos lektorálási, ellenőrzési lépés után kerültek a vizsgázók elé. „Aki a korábbi évek feladatsorai alapján készült fel a vizsgákra, azt a feladatok száma vagy nehézsége tekintetében nem érhette meglepetés” – hangoztatta a minisztérium.
Ha fontosnak találod a témát, oszd meg másokkal is!
