SZEMPONT
A Rovatból

Ciprusi hétköznapok – egy 28 éve kint élő magyar feleség szemszögéből

Ildikó belecsöppent egy görög családba, ahol az élet kicsit olyan volt, mint a Bazi nagy görög lagzi egyes jelenetei. Mára már tudja azt is, mi az a mezes.
Söptei Zsuzsanna - szmo.hu
2018. július 18.



A kőszegi lány Szegedre ment tanulni, ott futott össze egy ciprusi orvostanhallgatóval. Egy nyaralást szerveztek, de házasság lett belőle. Előző írásunkban elmesélte, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie az elején.

Most arról mesél nekünk, hogy milyenek a hétköznapok Cipruson, mit szeretnek enni, milyen az egészségügy és az oktatás, hogy éli meg a kétlakiságot ő, és hogyan boldogulnak a gyerekei, akik egy vegyes családban nőttek fel.

Jól hangzott a mezes, de komoly tanulság lett belőle

Mi sokáig egy – jó – keresetből éltünk, és mivel az árak megfizethetőek voltak, így spórolósan, de mindenre jutott. A többi ciprusi-magyar vegyes családokkal összejártunk grillezni, néha egy vendéglő is belefért.

1981-ben még csak látogatóban voltunk Paphosban, amikor egy rokonunk meghívott minket egy tengerparti vendéglőbe, ahol én – mivel nem ismertem az ételeket – rábíztam a rendelést. Azt gondoltam, hogy majd valami finom halat kapunk. Aztán jött a pincér és egy tálon kihozott 8 különféle színű szószt és hozzá kenyeret. Gondoltam, hogy jól megszívtam… csak ez lesz a vacsora???

Így bevágtam nyolc szelet kenyeret a finom szószokkal… És utána jött még 15 fogás.

Polip, kalamári, halak… Mint kiderült, a mezes a vendéglő kínálata, azaz minden ételből, ami csak van az étlapon, egy kis kóstolót hoznak. Azóta már tudom, hogy az elején felszolgált salátát, ikrasalátát, joghurtos uborkát (tzatziki) és a többit csak módjával szabad fogyasztani.

A mediterrán konyha sok zöldségből, halból, tenger gyümölcseiből áll, óriási szerepe van az olívaolajnak, az olajbogyónak, a babnak, lencsének, lóbabnak. De megterem itt a banán, a citrom – amit még a levesbe is belefacsarnak - és a narancs is.

Jeles ünnepek alkalmával összejön a nagy család, a barátok, gyakran 25-30-an is, és ilyenkor a férfiak „főznek”. A nyárson bárány, kecske, vagy souvlaki (kisebb-nagyobb húsok nyárson) forog – amit persze már áram forgat. Nálunk van néha-néha gulyás is, aminek az illatára és a látványára a szomszédok is átjönnek.

A gyógyszert jutányos áron adják, az oktatás ingyenes

A hivatalos ügyeket (is) eleinte a férjem intézte a nyelvi nehézségeim miatt. Aztán megegyeztünk, hogy Magyarországon én, Cipruson pedig ő intézkedik.

Az angol gyarmati időkből jó pár jó dolog megmaradt,

így például a földhivatal is, amik jól működnek ma is. Persze újabban az EU-hoz igazodik Ciprus is.

Férjem orvos, egy állami kórházban dolgozott, így az egészségügyről – ahol ezáltal protekcióm volt – jó tapasztalataim vannak.

A gyógyszereket szinte ingyen kaptuk,

de most is igen jutányos áron jutunk hozzá (pl. egy gyógyszer két hónapra 50 cent). Egy vizit jelenleg 3 euró, de a krízis óta itt is hónapokig kell várni egy vizsgálatra, ezért sokan inkább a magánklinikára mennek. Körzeti orvosi rendszer nincs, épp most akarják megreformálni az egészségügyet.

Az oktatás ingyenes, hozzá a tankönyvért sem kell fizetni.

A gyerekek görög egyetemre jelentkezhetnek, ahol szintén ingyen tanulhatnak. Cipruson 28 éve indult be az oktatás Vasiliou elnöksége alatt (ő is Magyarországon végzett). Így már egyre többféle szak van most, mellette pedig öt fizetős magánegyetem is működik. Sokan járnak Angliában egyetemre. Mi sajnos hiába próbáltuk a lányunkat hazaküldeni, akkor ez még megoldhatatlan volt. Ma már barátnőm három gyereke is otthon tanul. Fiam Angliába került, mivel addigra már EU-s ország lett Anglia, és az árak is jelentősen csökkentek.

Manapság is sok ciprusi tanul Magyarországon, sajnos angol nyelven, így kevésbé ismerik meg a hazánkat. A mi generációnk még párt vagy állami ösztöndíjjal, magyarul végezhetett, és kivétel nélkül mindenki szeretettel beszél róla.

Békében élnek a különféle nemzetek

A környékünkön kilenc féle náció él: amerikai, portugál, pondiosz (grúz-görög), angol, kínai, magyar, görög, orosz, ukrán, no meg ciprusi görög, de van vietnámi és thaiföldi háztartási alkalmazott is.

Békében élünk, nagyon jó szomszédi viszonyban. És ezt - azt hiszem - egész Ciprusra el lehet mondani.

A hazai növények nem bírták

Kedvenc hobbim a kertészkedés, ami sok örömet szerez. Eleinte otthonról hoztam növényeket, de hamarosan be kellett látnom, hogy ők is nehezen bírják az itteni klímát. Végül agglegény pálmát, orchideát és szukkulenseket (pozsgás, szárazságtűrő) növényeket ültettünk. Nagy meglepetés volt eleinte számomra, hogy az otthoni satnya szobanövények itt milyen hatalmasra nőnek. De furcsa volt az is, hogy a gyerekek az utcán naranccsal fociztak.

A hajóorvos családja ingyen utazhatott

Szeretünk utazni, és mikor kijöttünk Ciprusra, a hajókon még nem volt állandó hajóorvos. Ezért

az orvosok a szabadságuk alatt vállaltak egy-egy utat. Cserébe az orvos a családjával együtt utazhatott,

ingyen a csodaszép kirándulóhajókon. Mi is kaptunk az alkalmon, és bejártuk a gyerekekkel a görög szigeteket, Egyiptomot, Izraelt.

Orvosi kongresszusok révén eljutottunk Libanonba, Lengyelországba, Görögországba. És persze saját pénzen is utaztunk, hazajártunk minden évben, de beutaztuk Nyugat-Európát IS tavaly pedig Kubában és Mexikóban voltunk.

Kapcsolat a családdal

Korábban a szüleimmel hetente egyszer beszéltünk telefonon, és mentek a levelek oda-vissza. A technika fejlődése lehetővé tette, hogy a baráti szálak se szakadjanak el. Az internet világa közelebb hozza őket.

Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen barátaink vannak, akik jóban, rosszban velünk voltak, tartották helyettünk a frontot otthon, és lelkileg, sokszor fizikailag is segítettek bennünket.

Nélkülük minden sokkal, de sokkal nehezebb lett volna. Nagy öröm, hogy ugyan már 28 éve, hogy elköltöztünk, de még most is vannak, akik hazavárnak. Nekem a reggelem a mai napig a magyar hírekkel indul.

A gyerekekkel évente hazamentünk, hogy ne szakítsuk el őket a nagyszülőktől, és hogy megismerhessék a hazájukat. Bejártuk velük egész Magyarországot.

Büszkék vagyunk rájuk, hogy a nehézségek ellenére is megőrizték az anyanyelvüket.

A lányom tolmácsol, fordít magyar nyelven is. Emellett remekül elsajátították az „apanyelvüket” is. Otthon mi magyarul beszéltünk, de ez nem befolyásolta az iskolai eredményeiket. Mindkét gyerek remekül megállta a helyét mindenhol. A gyerekeim emellett ragyogóan beszélnek angolul és németül is.

A soknyelvűség javukra vált. Jót tesz a gondolkodásmódnak,

de ahogy mostanában olvastam, még a gyerekek agyi fejlődését is befolyásolja, és segíti a különböző kultúrák, népek megbecsülését, az irántuk érzett toleranciát is.

Kedves dolog, és gyakran megesik, hogy a társaságunkban a ciprusi férjek egymás között is magyarul beszélnek, és sokszor kezdeményezik, hogy magyar nótákat énekeljünk egy bulin.

Most, hogy nyugdíjasok lettünk, gyakrabban és hosszabb időre megyünk haza. De már kettesben. Nyáron a Balatonon jön össze a család, most is oda várjuk az unokákat.

Otthon-itthon

Magyarország már teljesen más ország, mint volt 28 éve. Sok minden megváltozott. De hiányoznak a barátok, a táj, a városom, a kultúra.

Közben Ciprus is EU tag lett, több dologban európaiasodott. Eleinte furcsa volt, hogy a kávéházakba csak a férfiak jártak, az utcán nem foghattad meg a férjed kezét, mert a kortársai kifütyülték, és még az Após is leszidta őt az illetlen viselkedés miatt.

Volt, hogy egy búcsúcsók miatt esernyővel akartak megverni minket. De ma már egyre jobban hasonlít az élet az európaihoz.

Az egyik barátnőm fogalmazta meg jól: „A legjobb a repülőn.” Minden utazásnál egy kicsit meghalok. Valahonnan mindig búcsúzni kell. Ahová érkezünk, ott boldogok vagyunk, hogy ott lehetünk. Otthon és itt is megteremtettük az otthonunkat, így itthonról hazamegyünk, otthonról hazajövünk. Örök vándorlás…

Nehéz lett volna hazatérni

A férjem Cipruson a belgyógyász, kardiológus végzettségével a sürgősségi osztályon kapott állami, biztos munkát. Később kinevezték osztályvezetőnek, jó fizetéssel (itt nem szokás a hálapénz).

Az idő múlásával, az otthoni változásokkal már látszott, hogy az otthoni iskolai munkát nem tudom majd folytatni. Én is kezdtem bedolgozni magam a német nyelvoktatásba. A Goethe Intézet nyelvvizsgáira készítettem fel gyerekeket, felnőtteket. Mivel itt a gyarmati idők miatt az angol az elsőszámú idegen nyelv, így érthető volt, hogy a németre kisebb volt a kereslet. Jelentkeztem ugyan tanárnak, de évente 1-2-t vettek fel és én az 50. voltam a listán. Ezért magánórákat adtam.

Egy szerelem története

És hogy hogyan kezdődött mindez? 1978-ban én épp lediplomáztam Szegeden és egy búcsú bulit szerveztünk, ahová én is és Marios is egyedül, partner nélkül érkeztünk.

A barátnőm meg épp nagyon szeretett volna egy görög körútra menni velem. Így megbeszéltük, hogy Marios segít nekünk megszervezni az utat… Hát ez lett belőle…

Az esküvőnk is érdekes volt. Ötszáz vendég volt, ami nekem már nagy tömeg. Apukám, aki nagy mókamester, a gratulációk fogadásakor ahelyett, hogy azt mondta volna: Ευχαριστώ (ejtsd evhárisztó: köszönöm), mindannyiszor közölte: ez fárasztó, ez fárasztó… Később megtudtam, hogy

a mi esküvőnk igen szerény volt, mert gyakran 2-3 ezer fős esküvőket rendeznek. Ehhez képest Kőszegen az esküvőn 13 voltunk.

Nemrégiben ünnepeltük a 38. házassági évfordulónkat. Ilyenkor az ember egy kicsit visszatekint. És ez a beszélgetés most nagyon jó lehetőség volt erre. Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy leírom a családom történetét. Talán egyszer majd csak elolvassák a gyerekeim is.

Már címet is adtam neki:

Átok, vagy áldás?... Hiszen ez egy „vándor família”.

A vándorlás sok nehézségével és szépségével. Épp nemrégiben láttam egy filmet arról, hogy milyen hihetetlen módon keveredtek már a DNS-ek. A mi családunk is ilyen. Régebben beregisztráltam a My Heritage nevű oldalra, ahol leírtam a családról, amit tudtam. Az anyai ágon olasz eredetűek, az anyukám Aradon élt… Aztán évek teltek el, és felhívott egy ismeretlen rokonom Aradról, hogy kiegészítené a családfát. Azóta már személyesen is találkoztunk. Így tettem szert egy új rokonra, és bővülhetett a családfánk.

Aztán írtam Pieve DiCadóréba - ahonnan dédnagyapám származik - az önkormányzatnak, akik email-fordultával megküldték a városháza bejegyzéseit a családomról, az 1860-as évekig visszamenőleg. Pár éve elmentünk és megnéztük a helyet, ahol a dédapám született, tavaly pedig bejártuk Erdélyt.

Fél Európa keveredik bennünk. És akkor még a férjem családjáról nem is beszéltünk.

Három gyerekünk született. Az első babánk sajnos meghalt. Ákos fiam Cipruson maradt, könyvelő a ciprusi nemzeti banknál. De Melina folytatta a vándorlást, ő Németországban él, Lipcsében tanított az egyetemen és ott is doktorált, most egy középiskolában tanít angolt.

Három unokám van, kettő messze, egy kicsit közelebb.

Édesanyám az utolsó éveit velünk töltötte. Itt is lett eltemetve. Halála előtt egy évvel Alaszkából talált rá egy tanítványa a Facebookon keresztül. Egy igen megható levéllel köszöntötte őt. Ezt a szeretetet én is megkaptam sok egykori, otthoni tanítványomtól, és mindez hihetetlen erőt tud adni egy pedagógusnak.

A férjem édesapjának jól menő „borgyára” volt, ám egyszer tönkrement. A mínuszból indulva próbálta fenntartani a családot. Apósom polgármester volt, és Stroumpiban a földrengés után az ő irányításával építették újjá a falut.

Amikor apósom meghallotta, hogy fia szerelme egy külföldi, fél évig nem írt neki. Majd mikor megismert, megszeretett, és sok mindennel kedveskedett (néha titokban).

Az anyósom nem dolgozott (akkoriban a nők nem dolgoztak), viszont társadalmi munkát vállalt, a szegélynek, elesettek megsegítésére. Olvasott, művelt asszony, aki az angol kormányzót is vendégül látta. A férjem édesanyja 91 éves, és remek az egészségi állapota.

És végül két történet

Egyik évben elmentünk egy néptánc bemutatóra, ahol rengetegen voltak. A ciprusi csoport a szokásos bő bugyogóban lépett fel. Mondtam is a férjemnek viccesen – magyarul, és hangosan, mert hát úgysem ért itt minket más -, hogy azért hordanak ezek bő gatyát, mert rejtegetik a szerszámukat? Bezzeg a székelyek a harisnyában büszkén mutogatják magukat… Erre hátrafordult az előttünk ülő fiú, nagy vigyorogva… Ti is magyarok vagytok? Nos, azért hordanak bő nadrágot, mert a harisnya szétrepedne rajtuk - mondta. Abban az időben sokan jártak magyar egyetemre, és megtanulták a nyelvünket.

Sok magyarral is összehozott minket a sors. Egy érdekes házaspárral például, akik ’56 után hagyták el az országot és nagy karriert futottak be Szaud-Arábiában. Egy boltban ismerkedtünk meg velük, és örök barátság lett belőle. Szinte második szüleink lettek, sajnos már nem élnek. Hatalmas tudású, intelligens emberek voltak. De megismertünk egy operatőr házaspárt is, akik a BBC-nek, a NatGeo-nak és más híres csatornáknak forgattak, bejárták a világot és végül Cipruson kötöttek ki. De találkoztunk Koós Jánossal is, akivel együtt énekeltem a színpadon egy ciprusi magyar baráti összejövetelen.

A kérdés nyitott maradt: Átok vagy áldás?

Azt hiszem is-is.

Hiszen a szeretteink – szüleim, barátaink - messze voltak, vannak. A lányunk és az unokáink is… Sok nehézségben, de élményben és szépségben is volt-van részünk.

A mai fiatalok könnyebben szakadnak el az otthontól, a hazától, hiszen könnyebb már a kapcsolattartás is a repülőnek, az internetnek köszönhetően. A média pedig talán még gerjeszti is a kalandvágyat.

Paphos

Az ókorban a sziget fővárosa volt, fantasztikus ókori villákkal, emlékekkel. A város az UNESCO-világörökség része. Tavaly Európa kulturális fővárosa volt. Most egy hihetetlen tempóban fejlődő, egyre inkább élhetővé váló, de még mindig Ciprus legelmaradottabb városa.

A családi fotókat Ildikó beleegyezésével közöljük. Paphosi képek forrása: Pixabay


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Távozása épp olyan kellemetlen, mint a jelenléte volt” – Magyari Péter Orbán búcsú nélküli távozásáról
Az újságíró egy Facebook-posztban kommentálta azt, hogy Orbán Viktor nem vesz részt az utolsó EU-csúcsán. Magyari szerint „Európa önjelölt fenegyereke” nem búcsúzik, „csak eltűnik csendben.”


Magyari Péter újságíró a Facebook-oldalán kommentálta a hírt, Orbán Viktor miniszterelnök nem vesz részt a következő európai uniós csúcstalálkozón.

Mint írja, a megszokott eljárás, hogy a Tanács a leköszönő tagjait kedves gesztusokkal búcsúztatják. Mivel Orbán a legrégebbi tagja a testületnek, normális esetben külön elköszönne tőle az elnök a csúcstalálkozót záró sajtótájékoztatón.

Példaként említi, hogy még Mateusz Morawieckitől is normálisan elköszöntek 2023 őszén, pedig Magyari szerint a Tanács tagjainak többsége nem titkolta, hogy megkönnyebbült a lengyel kormányfő választási veresége után. Az újságíró úgy fogalmaz, „a búcsú a szokásosnál fagyosabb volt, de méltóságteljes.”

Amikor Angela Merkel már leköszönő kancellárként az utolsó ülésén vett részt, Magyari felidézése szerint az akkori elnök többek között ezt mondta róla: „Olyan lesz nélküle a testület, mint Párizs az Eiffel-torony nélkül, de a lelke és a tapasztalata velünk marad”.

Hasonlóan méltóságteljes volt a holland Mark Rutte búcsúja is, aki 14 év után vett részt élete utolsó ülésén. Az újságíró szerint bár Rutte is „nagy vétózó volt, nagyon nehezen adott pénzt a közösbe, de méltósággal és tisztelettel búcsúztatták.”

Magyari Péter kiemeli, hogy Merkel és Rutte mellett ebben a században csak Orbán Viktor volt a Tanács tagja több mint 10 évig. Azonban, mint írja, a miniszterelnök „mégsem búcsúzik, csak eltűnik csendben.”

„Európa önjelölt fenegyereke, a fokossal a többiekre rontó, a Brüsszel elfoglalását ígérő harcos nem vállalta, hogy ott legyen az utolsó ülésén. Távozása épp olyan kellemetlen, mint a jelenléte volt hosszú éveken át”

– jegyezte meg posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András a NER-propagandistákról: „Nincs bocsánat, viseljék a következményeket”
Rácz András egy Facebook-posztban fejtette ki, hogy a NER-propagandistáknak nem jár megbocsátás a tetteikért. Szerinte a felelősségre vonás elmaradása azt üzenné, hogy a gyűlöletkeltésnek nincsenek következményei.


Rácz András a Facebookon fejtette ki véleményét arról, mi és hogyan legyen a NER után, különös tekintettel a megbocsátás és az elszámoltatás kérdésére. Álláspontja szerint azoknak, akik tudatosan vettek részt mások életének tönkretételében, nem jár bocsánat, mert ha a tetteik következmények nélkül maradnak, a történelem megismételheti önmagát.

Rácz András szerint egy új ország felépítése mellett „nem szabad elmulasztani a tanulságok levonását sem”. Úgy látja, a NER egy olyan propaganda-apparátust hozott létre, amely emberek tízezreinek életét tette tönkre megtervezett kampányokkal. Az aktuális ellenségkép változott, de a módszerek egyre durvábbak lettek, és egyformán sújtottak tanárokat, egészségügyi szakembereket, civil szervezeteket, CEU-s oktatókat, ellenzéki politikusokat, LMBTQ+ embereket vagy független újságírókat. Ennek következményeként szerinte „sok tízezren költöztek külföldre a mocsok elől. Százak szorultak pszichológiai segítségre, és olyan is volt, aki véglegesen megtört.” Konkrét példaként említi Szabó Zsolt alezredest, akinek halálában állítása szerint a lejáratásnak tevőleges szerepe volt.

Figyelmeztet, hogy ha az újrakezdés során, 1989-hez hasonlóan, elmarad a szembenézés, akkor mindez újra megtörténhet. „Ugyanis, ha mindazok megússzák, akik ebben az egész rettenetben nevüket-arcukat adva, és/vagy vezetőként részt vettek, akkor ez azt fogja üzenni, hogy mindezt újra meg lehet tenni.”

Személyes, egyéni választ ad arra, hol húzná meg a felelősség határát.

Véleménye szerint „aki NER-es propaganda-intézményben vezető volt, annak nincs bocsánat. Aki mindebben önként, tudatosan részt vett, mindezt irányította, fejlesztette, azzal többet nem lehet szóba állni civilizált helyen.”

Ugyanígy vélekedik azokról is, akik a propagandához nevüket és arcukat adták. „A 'megafonosok' és hasonlók sorsa legyen az intő példa a jövő generációk számára, hogy ilyesmit soha többet ne lehessen csinálni.” Álláspontja szerint ezekkel az emberekkel egy civilizált ember ne fogjon kezet, ne adjon nekik állást, mert ők kiírták magukat a civilizációból. Úgy fogalmaz, „senki sem tolt puskacsövet a szájukba, hogy ezt tegyék”. Kivételt talán azok esetében tenne, akik valódi megbánást mutatnak és aktívan közreműködnek a károk helyreállításában, de mint írja, ebben sem biztos.

Másként ítéli meg viszont azokat, akik nem exponált beosztásban, például adminisztratív vagy technikai munkatársként dolgoztak a rendszerben. „Akik viszont nem exponált beosztottként, közszolgaként, adminisztratív vagy technikai munkatársként tették a dolgukat, ott óvakodnék bármiféle általános ítélkezéstől.” Szerinte a többségük tisztességes ember, akikre az új Magyarországnak is szüksége lesz.

Rácz András személyes tapasztalatait is megosztotta, hogy adatokkal támassza alá, mit jelentett a propaganda célkeresztjében lenni. Elmondása szerint egy komoly fenyegetést kapott, amit a rendőrség korrektül kivizsgált. „Az elmúlt tizenhat évben kétszer veszítettem el kutatóintézeti állást egyértelműen politikai okokból.” Hozzáteszi, mindkét alkalommal heteken belül talált új állást, de ez külföldre költözéssel vagy ingázással járt, ami egy családos ember számára sokkal nagyobb nehézséget jelentett volna.

A személyes támadásokról szólva azt írja: „Gyalázkodó üzeneteket és kommenteket szó szerint ezrével kaptam.” Emellett „hétszáznál több olyan profilt tiltottam ki a saját Facebook-omról, amelyek anyáztak, személyeskedtek, szidtak, stb.” A lejárató cikkek számolását száznál hagyta abba, ezekben a NER-média brit, amerikai, német, ukrán és Soros-ügynöknek is nevezte.

Megjegyzi, hogy viszonylag védett helyzetben volt, mivel nem volt exponált politikai szereplő, egzisztenciálisan nem volt kiszolgáltatott, és finnországi tapasztalatai révén felkészült volt az orosz stílusú propagandára. Ennek ellenére a helyzetet egyáltalán nem élte meg könnyen. A posztot azzal a személyes zárszóval fejezi be: „Szerencsém van, mert kivételesen jó név- és arcmemóriával áldott meg a sors. Mindenkire emlékszem, tényleg mindenkire. És nem felejtek és nem bocsátok meg senkinek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Dull Szabolcs: Orbán a tagadás fázisában van
A Telex korábbi főszerkesztője értékelte Orbán Viktor első, választási vereség utáni interjúját. Az újságíró szerint a miniszterelnök nem néz szembe a kudarc valódi okaival, például a korrupcióval.


Dull Szabolcs, az Index, majd a Telex korábbi főszerkesztője egy Facebook-posztban értékelte Orbán Viktor választási vereség utáni első nagyinterjúját.

Az Ötpontban podcastot vezető újságíró szerint a miniszterelnök gyakorolt önkritikát. Úgy látja, Orbán Viktor elismerte, hogy a Fidesz nagy vereséget szenvedett és teljes megújulásra van szükség, amiért ő a felelős. A folytatást illetően Dull azt írja, „Orbán ennek ellenére nem mond le az elnöki posztról, és vállalja a párt újjászervezését.”

Dull szerint a miniszterelnök jelezte, hogy szívesen „kivezeti a csapatot” újra a pályára, de más szerepet is elvállal, ha a párt úgy dönt.

„Kérdés, hogy ezek után, lesz-e kihívója Orbánnak”. A poszt kitér arra is, hogy a miniszterelnök nem látta előre a vereséget. Dull szerint „ez az üzenet abból a szempontból érdekes, hogy

Orbán a folytatásra úgy kér felhatalmazást, hogy az állítása szerint csúnyán benézte végig ezt a kampányt.”

Dull megemlíti, hogy Orbán Viktor egyfajta sorcserét is bejelentett.

Idézi a miniszterelnököt, majd hozzáteszi saját értelmezését: „»Akik most bejutottak az Fidesz frakcióba, azok nem azok az emberek, akikre szükségünk lesz« - vagyis Orbán megüzente jó pár embernek a felmondást, egyben támogatókat is gyűjt a Fidesz-listáról.”

A poszt szerzője szerint „valószínűleg az lesz képviselő, aki támogatja az elnöki folytatást.”

Végül Dull Szabolcs a szembenézés hiányáról ír. Úgy gondolja,

„a beszélgetésben érezhető volt, hogy Orbán a gyászmunkában meg a tagadás fázisában van.”

Példaként említi, hogy a miniszterelnök „Paks 2-t említette fő kormányzati kudarcként, erről szó sem volt a kampányban nagyon. És szerinte a hatóságok jól kezelték a korrupciós ügyeket.”

Dull Szabolcs ezzel szemben azt állítja, hogy a korrupcióról sok szó esett, és szerinte „alighanem a kétharmados vereségének ez az egyik fő oka, hogy ezzel nem nézett szembe eddig sem, és most sem.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Paizs Miklós „Sickratman” a Kutyapártról: Mérő Vera filmje miatt kerülhetnek börtönbe a vezetők
A zenész egy Facebook-posztban védte meg a Magyar Kétfarkú Kutyapártot a választási kudarc után. Szerinte Mérő Vera lejárató filmje vihette el a hiányzó szavazatokat, ami a párt csődjéhez, legrosszabb esetben a vezetők börtönbüntetéséhez vezethet.


Paizs Miklós, alias Sickratman a Facebookon fejtette ki véleményét a Magyar Kétfarkú Kutyapárt rossz választási teljesítményéről és az amiatt kialakult helyzetről.

Szerinte nem igaz, hogy mindenki a párt visszalépését tanácsolta, hiszen még Hann Endre (Medián) sem mérte őket 1 százalék alá. Úgy véli, a gyenge eredményben szerepet játszott Mérő Vera filmje, amivel senki nem kalkulált. „Ami hatalmasat futott, és akár a személyes ismerőseimet sem érdekelte már a »megdöbbentő vádak« után Kovács Gergő »szánalmas magyarázkodása«” – írja.

Felveti, hogy a film hatása legalábbis vitatható. „Hogy ez a film elvett-e 0.17%-ot a Kutyapárttól, minimum feltételezhető, de legalábbis vita tárgyát képezheti.” Paizs Miklós szerint Mérő Vera élvezte a rá irányuló figyelmet, és a filmjével önzetlen bosszút állt. Állítja, Kovács Gergő érvényesen tudott válaszolni a vádakra, és megengedhetőnek tartja, hogy 7-8 év távlatából ne emlékezzen mindenre.

„Valamiért a lényeg elsikkad: hogy kerek perec lopással, sikkasztással senki nem vádolja a párt képviselőit”

– hangsúlyozza.

A zenész szerint a kárörvendők talán nem is értik a helyzet súlyosságát. Szerinte ha a párt pénzgyűjtése sikertelen lesz, a vezetők vagyonát elárverezhetik, és a fennmaradó tartozást esetleg le kell ülniük. „Úgy, hogy egy fillért nem loptak. Úgy, hogy semmi rosszat nem követtek el” – fogalmaz.

Hozzáteszi, a párt elismerte a 7-8 évvel ezelőtti hibáit, és azokat mára már szakszerűen kezelik. A párttal szembeni egyik vádat, a nem jogszerű kirúgásokat egy személyes történettel illusztrálja. Felidézi, amikor egy teázóból, ahol rengeteget dolgozott, egy indulatos vita után jogtalanul bocsátották el. Bár a kirúgás szerinte törvénytelen volt, elismeri, hogy ő követett el kommunikációs hibát, ezért elfogadta a döntést. A múltbeli sérelmeken való túllépést tartja a helyes útnak.

„Beleragadni a múltba, szerintem káros és értelmetlen. Ártani is akarni valakiknek régi (7-8 éves!) sérelmek miatt pedig gonosz dolog” – vonja le a tanulságot.

Paizs Miklós szerint aki most a Kutyapárt helyzetén nevet, az a gonoszság bűnébe esik. Úgy véli, most a segítés ideje jött el, mert ha a társadalom nem segít, a párt vezetői börtönbe kerülhetnek. „Nekem ez nem haha és nem hihi és nem úgy kell nekik” – írja. A posztját azzal zárja, hogy a múlt már nem érdekli, a jelenlegi bajban kell cselekedni. „Most van baj. Most lehet és kell segíteni. Pénzzel és pl. segélykoncerttel. Én mindkettőnek állok elébe.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: