Paradicsom a Bakony szívében: a civilizációt elhagyva csodálatos világ tárul elénk
Fotók: gisti, Humai Zsolt, Nagy Gábor
A Bakony fővárosának is nevezett Zirctől, északra vonatozva igazi turistaparadicsomba érünk. A Bakonyvasút mára hazánk legszebb vasútvonalai közé tartozik. A Veszprémet Győrrel összekötő vonal, Zirctől a Cuha-patak mentén halad, viaduktokon, alagutakon keresztül. Mi most az egyik leglátványosabb szakaszát, a Vinye és Porva-Csesznek közötti részt néztük meg.
A Győr és Zirc között lévő vasútvonalat ma elsősorban turisztikai céllal használják. A vasútvonal története azonban 1890-ig nyúlik vissza, amikor is a Bakony fakitermelése és az erdőben makkon hizlalt disznók piacra szállítása miatt vált szükségessé egy ilyen vasúti pálya megépítése. A tervezők szeme előtt lebegett egy Dombóvár - Veszprém - Győr vonal megépítése is Magyarország vasúti hálózatának fejlesztésekor. Az építkezési munkák 1895-ben kezdődtek, 25 vasúti mérnök és közel 7800 ember dolgozott Zirc és Győr között. 493 méter alagutat készítettek.
Fotó: gisti
Fotó: Humai Zsolt
Fotó: Nagy Gábor
Fotó: Nagy Gábor
Fotó: Nagy Gábor
Fotó: Nagy Gábor
Fotó: Nagy Gábor
Mi most induljunk Zircről. A bakonyi fővárosban vonatra szállva közel 20 percet kell csak utazni Vinye állomásig. Ha itt leszállunk, akkor egy jól kiépített turistapihenőnél találjuk magunkat, büfékkel, mosdóval, padokkal, tűzrakóhelyekkel. Ha elfogyasztottuk a reggeli kávét, és felkészültünk a vadonra, akkor elsőként menjünk le a Cuha partján található Kőpince-barlanghoz. A Triász kori dolomitban található barlang nagyon látványos. Két-két és fél méteres belmagasságával négy-öt méteres mélységével könnyedén bejárható. Ha figyelmesek vagyunk, észrevehetünk egy-két megadolusz ősmaradvány kipreparálódott példányát (oldalról szív alakú kagyló) a kőzetben, de érdekes jelenség a dolomitra és a mészkőre jellemző vízáteresztő képesség, amit esős időben a plafonról csöpögő víz mutat nekünk, ahol már jól láthatók a cseppkőképződés előformái, és a borsókövek.
A barlang megtekintése után a Cuha-patak mentén, haladunk visszafelé Porva-Csesznek állomás irányába. A körülbelül 7 kilométeres szakaszt többször keresztezi a patak, amely nyáron igen kevés vízhozammal rendelkezik, ezért is a neve cuha, ami annyit jelent: száraz. Télvíz idején, nagy eső után vagy hóolvadáskor azonban a vízszint akár jelentősen is megemelkedik, és ilyenkor bizony nehéz száraz lábbal megúszni a kirándulást. Vinyénél még van egy betonhíd, azon átkelünk.
Ezután elhagyva a civilizációt, és csodálatos világ tárul elénk.
Jól mutatja a hely egyre nagyobb felkapottságát, hogy nem kifejezetten kirándulóidőben is többek jönnek szembe, vagy mennek el mellettünk.
Fotó: Humai Zsolt
Fotó: Humai Zsolt
Fotó: gisti
Fotó: gisti
Fotó: Nagy Gábor
Fotó: gisti
Fotó: Humai Zsolt
Rendkívül szép látvány a dolomit és később a mészkőrétegek monumentális rétegeinek elő-elő bukkanása a föld alól, vagy a patak magas vízszintnél tajtékzó habjai, a vonat, ami elsuhan a fejünk felett a szurdok gerincén futó síneken, a viadukt alatti séta. Tavasszal a hóvirágmezők látványa megannyi élményt tartogat számunkra. Legizgalmasabb rész persze a patakon való átkelés köveken és faágakon, hidak helyett.
Utunk Porva-Csesznek vasúti megállónál ér véget. A Bakony ikonikus megállóhelyét több útikönyvben is láthattuk már. Apró, okkersárga épülete a zöld lombok között valóban megkapó fotótéma. Itt szalonnázhatunk még, vagy tovább is folytathatjuk utunkat a számtalan turistajelzés valamelyikén.
