SZEMPONT
A Rovatból

„Az összes beiskolázási költségünk egy lakat volt a lányom iskolai szekrényére” – Etelkáék Svédországig vitték a gyerekeiket

Etelka és férje három gyerekkel lépték át a határt, és telepedtek le az oktatási szempontból mintaországnak számító Svédországban. Történetükön keresztül bepillanthatunk az ottani óvodák, általános iskolák, középiskolák életébe, de még a felnőttoktatásba is.


A 38 fejlett országot, köztük Magyarországot tömörítő OECD friss, az oktatás helyzetét bemutató jelentése szerint a svéd tanárok kezdő fizetése évi 45.000 dollár (jelenlegi árfolyamon 16,6 millió forint) körül mozog.

Egy másik mutató szerint a svéd oktatásból kikerülő gyerekek vállalják a legtöbb demokratikus szerepet felnőttkorukra a társadalomban.

Ebbe beletartozik az önkéntes munkában való részvétel, bizonyos termékek bojkottálása és a sokszínű politikai véleménynyilvánítás is. Mindkét listán Magyarország az utolsó helyen áll. Új sorozatunkban most azt néztük meg, hogy milyen belülről ez a bizonyos svéd oktatási rendszer.

Etelkáék három gyerekkel költöztek el az országból, mert egy jobb jövő reményét szerették volna nyújtani a magyar kilátástalanság helyett.

– Mikor költöztetek ki?

– Augusztusban kezdtük meg a harmadik évet.

– Három gyerekkel indultatok neki, óvodás, általános iskolás és középiskolás is van köztük. Otthon tehát kipróbáltátok már mind a háromféle oktatási típust.

– Öt gyermekem van, úgyhogy bőségesen ismerem a magyar oktatási rendszert. Jó ideje számítani lehetett rá, hogy ez a jelenlegi összeomlás bekövetkezik. Nagyon sokáig elhúzódott, mire valódi társadalmi figyelmet kapott az oktatás tarthatatlan helyzete. Ez az egész nagyon nem most kezdődött. És végül ez volt az, ami elindított minket Magyarországról.

– Mi adta a végső lökést?

– Inkább egy folyamat volt. Jártunk kis, falusi iskolába Borsod megyében, ott a gyereket arra kérte a tanár, hogy árulja be, hogy melyik gyerek mit csinál délután, aztán majd azt a tanóra keretében a diákok orra alá dörgölné. Innen átmenekítettük őt egy alapítványi iskolába, amiért fizettünk is nagyon rendesen. Ott sem az iskola pedagógiai módszerével volt gond, hanem a felkészületlen tanárokkal.

Aztán jött a Covid, és végiggondoltuk, hogy mi lesz a kicsikkel. Nulla lehetőséget láttunk. Ekkor néztünk körül a nagyvilágban.

Ehhez még hozzátett a politikai közeg, amit láttunk, amit tapasztaltunk otthon magunk körül, és nem akartuk, hogy a gyerekeink ebbe nőjenek bele, ez legyen a norma, mert sajnos úgy látom, hogy sokaknak, akik otthon maradnak, ez lesz a norma. Sokan szemet hunynak minden felett, működik a kéz kezet mos elve. És ami kicsiben, az nagyban. Azt mondtuk, ne ebben nőjenek fel a gyerekeink. Pedig ami azóta történt, arra nem is számítottunk. Úgy láttuk, hogy nincs más út, mint külföldre menni velük.

– Miért pont Svédországot választottátok?

– A férjem jól beszél angolul, én inkább németül. De ő nem szerette azt a nyelvet, így az a közösség kiesett. Angliát kilőttem én, viszont a férjem élt Finnországban egy fél évet az Erasmus program keretében, és nagyon tetszett neki Skandinávia. Alaposan utána olvastunk az iskolarendszereknek, és maradt Finnország és Svédország. A férjem több helyre is pályázott, Svédországból reagáltak a leggyorsabban. A pályázat beadásától a szerződéskötésig két hónap se nagyon telt el. Szinte még fel sem fogtuk, el is dőlt a dolog és már költözünk is.

– Akkor az ő szakmája nagyon kapós...

– Programozó.

– A tanévet már kint kezdtétek. Segített valaki megtalálni az új oktatási intézményeket, vagy egyedül jutottatok be a megfelelő óvodába, iskolába?

– Ez különös dolog, mert a férjem épp egy olyan céghez került, amely az iskolai adminisztrációs rendszereken dolgozik, így aztán nagyon gyorsan volt belső információnk arról, hogy mit hogyan kell csinálni. De a rendszer egyébként nagyon egyszerű, az önkormányzatnál kell jelentkezni, vagy ahogy mi csináltuk, beballagtunk a legközelebbi iskolába, és jeleztük, hogy szeretnénk, ha felvennék a gyerekeket – és felvették a gyerekeket.

„Nem gondoltam, hogy itt leszek 46 évesen, és arra fognak bíztatni, hogy tanuljak tovább” - meséli Etelka.

Iskolába kötelező járni, sőt azt sem várták meg, hogy legyen személyi számunk, ami egyébként itt nagyon-nagyon fontos, mert anélkül semmit sem tudsz jóformán elintézni. Az óvoda más kicsit. Ott meg kellett várnunk a regisztrációs számot, de aztán szerencsénk volt, nem kerültünk várólistára, azonnal felvették és nagyon jó helyre került a fiam.

– Akkor egyszerre kezdtetek óvodában, általános- és középiskolában?

– Nem egészen. Hiába volt otthon gimnazista a lányunk, itt, ha valaki külföldiként iratkozik be, egy évfolyammal visszaléptetik. Mivel nem beszélt svédül, csak angolul, ezért ő angolul kapta a tananyagot, úgy vizsgázott, és semmilyen problémája nem volt a nyelvismeret hiánya miatt.

Hozzáteszem, hogy semmilyen bizonyítványt nem kértek Magyarországról.

Így aztán az első tanév végén megkapta a jegyeit, és bekerült egy nyelvi képző osztályba a gimnáziumban, ahol a svéd a kiemelt nyelv, hogy megtanulja annyira, hogy tudjon majd haladni a többiekkel a középiskolában.

– Az első évét végigcsinálta az általános iskolában angolul?

– Igen. És mindezt úgy, hogy kapott egy magyar nyelvi mentort. Svédország egy befogadó ország, vallják és tartják, hogy mindenkinek joga van a saját anyanyelvén támogatást kapni. Ez azt jelenti, hogy ha kéred, a saját anyanyelveden kap támogatást az iskolás gyereked. Illetve,

ha van az önkormányzat területén belül öt azonos idegen anyanyelvű gyermek, és kérik, akkor külön anyanyelvű oktatást is kapnak ingyenesen.

Tanulhatnak a magyar gyerekek magyar tanártól magyarul.

– Ezt igénybe vettétek?

– Igen, de aztán a nagylányomat zavarta, hogy azt magyarázzák el neki, amit már itthon egyszer megtanult. Nem volt rá szüksége.

– Nagy városban éltek egyébként? Azért ennyire jó színvonalú és jól ellátott az iskola?

– Ez egy kis, feltörekvő egyetemi város, ezért talán nem átlagos, ami itt elérhető. De vannak ismerőseim kis falvakban, és ott ugyanúgy megkapják a nyelvi mentort, a támogatást a gyerekek, legfeljebb egy kicsit többet kell várni, amíg odaszervezik az anyanyelvi tanárt.

– Amikor a gyerekek elkezdték az iskolát, meséltek-e otthon olyat, amin nagyon meglepődtek mert annyira más volt, mint amit Magyarországon megszoktak?

– A tanár-diák kapcsolaton tényleg meglepődtek. Itt nincs tekintélyelvűség. A nagylányom először teljesen össze volt zavarodva, hogy ennyire figyelnek rá. A folyamatos dicséretek miatt még azt is megkérdőjelezte, hogy biztosan megdicsérték-e, vagy csak szólamokat hall, de most már érti a működést. Azt mondja, vissza nem menne a magyar iskolába.

A két kisebb is annyira jól érzi magát, hogy tavaly reklamáltak, amiért nem mentünk oviba és iskolába, és nehezen értették meg, hogy most épp hétvége van, a tanárok sincsenek bent.

Ez látványos különbség.

Felnőttoktatás

Svédországban nem csak a gyerekeknek, de minden bevándorlónak jár ingyenes nyelvi képzés. Minden városban van képzőközpont, ahol mindent ingyen adnak: tanárt, tananyagot, programhoz hozzáférést. Vizsgázni kell, az önkormányzat nyilvántartja, és egy szint fölött már fizet is az állam tanulmányi támogatást. Etelka is így tanul.

– Én eljutottam a középfokú szintre, és itt már támogatnak is. Az alapfokú képzés jár ingyen. Ha a szakmádhoz komolyabb nyelvtudás kell, akkor jön a középfokú nyelvi képzés, ez 35 hét, ennyit fizetnek. Most én ez fölé megyek, és ezt az oktatást egy évig szintén fizetik. Természetesen minden héten vagy hónapban küldi az iskola rólad a visszajelzést, hogy jelen voltál, a feladatokat elkészítetted. A szakmai képzéseket és az átképzéseket is támogatják. Még ötven éves kor fölött is biztosan, ha látják benned a lehetőséget.

– Mit fogsz dolgozni kint, ha meglesz a megfelelő nyelvtudásod?

– HR-es és gazdasági ügyintéző voltam otthon. A végzettségeimet elfogadják és kategorizálják. Az életvégi gondozásba akartam átmenni, mert ez érdekelt. Most októbertől kezdtem volna a segédápolói iskolát, ami ehhez kell. Úgy gondoltam, hogy ez jó lesz nekem, a képzési időt fizetik, és rengeteg ápolót keresnek. Aztán a vezetői tapasztalataim miatt majd lassan elérem, hogy itt is vezethessek egy intézményt. Épp most volt az önkormányzatnál egy beszélgetésem, ahol az ügyintéző azt mondta, hogy ilyen végzettséggel és eredményekkel, amiket lát a rendszerben, nem érti, hogy én miért akarok segédápoló lenni. Azt mondta, hogy tanulhatom ezt, de ha végeztem, elengedik a kezemet, dolgozhatok három műszakban, és nem tudják garantálni, hogy elérem a céljaimat. Ő inkább azt ajánlja, hogy tanuljak meg még jobban svédül, és utána menjek egyetemre, abban is támogatni fognak. Két napig azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Úgyhogy most folytatom a nyelvtanulást, és készülök a felvételire. Nem gondoltam, hogy itt leszek 46 évesen, és arra fognak biztatni, hogy tanuljak tovább.

– Viszont addig nem tudsz dolgozni.

– Ez sem egészen így van. Itt a munkahelyek fel vannak készülve a 25-50-75-80-90%-os munkavégzésre is. Nagyon rugalmasak. Van olyan lehetőség, hogy miközben dolgozol egy munkahelyen, és megtetszik egy másik, fél évre átmehetsz arra a másik munkahelyre kipróbálni, hogy neked tényleg bejön-e az. És ha nem, akkor az előző munkahelyed ugyanabba a pozícióba, vagy ugyanolyan kategóriájú munkára visszavesz téged, minden retorzió nélkül. Tényleg így van. Ezt mi magunk is tapasztaltuk.

A félévi értékelés is személyesen zajlik, a tanár minden szülővel és diákkal leül és a gyerekektől is kérnek véleményt. A kisebbik lányom most másodikos, neki az értékelést színezve kellett elvégeznie. Virágokat képzelj el, amiket ki lehet színezni. Például ha a testneveléssel elégedett, akkor zölddel húzta be, ha az énekórával kevésbé, akkor sárgával színezte a növényeket, ha az étkezéssel elégedetlen, akkor a megfelelő részt pirossal színezte be. A végén kaptunk egy gyönyörű rajzot, amiről egyből látni lehetett, hogy mit gondol a gyerek az iskoláról. A találkozón ez alapján beszélgettünk. Mindig a gyerek volt a központban.

– Ezt a hatéves gyerekkel milyen nyelven beszélték ezt meg?

– Svédül.

– Ő egy év alatt ennyire megtanulta a nyelvet?

– Költözés miatt iskolát váltottunk, és amikor az első találkozókor az új helyen mondtam, hogy nemrég jöttünk ki, akkor a tanára csodálkozott, mert szerinte a gyerek olyan tisztán beszéli a svédet, mintha itt született volna. Persze az első félév nem volt egyszerű, de nagyon sokat segítettek a tanítók.

Ha kellett, akkor Google fordítóval értettek szót vele. Ezen sokat nevetgélt, mert sok vicces helyzetet hozott, hiszen ez a fordító program magyar nyelven nem tökéletes.

Fél év után elkezdett svédül beszélni, és mire az évet befejezte, már mindent értett. Bátor is, szívesen beszél. Engem már ő tanít, hogy ezt nem így mondjuk…

– Mennyire érezte magányosnak magát az új közegben?

– A tanárok kifejezetten figyeltek arra, hogy ne maradjon egyedül. Mindig küldtek oda hozzá valakit, hogy próbáljon kapcsolódni hozzá, de

előtte megkérdezték, hogy valóban egyedül szeretne-e most lenni, vagy csak nincs kivel játszania?

Nagyon odafigyelnek a gyerekekre.

– Hány tanár van a gyerekekkel napközben?

– A nulladik osztályban ketten vannak, az első osztálytól kezdve van egy tanító, és vannak a készségtárgyakhoz tanárok, külön tesi tanár, énektanár és lesz egy külön angoltanár is.

Ha bármelyik gyermeknek pedagógiai támogatásra lenne szüksége, akármilyen betűkombinációval van diagnosztizálva, ő külön kap egy pedagógiai asszisztenst.

– És mi a helyzet az óvodával?

– A miénkben maximum öt gyerek jutott egy óvónőre. Volt egy dadus is, aki mindenben segített, és nagyon szuper volt az óvoda elrendezése. 25-en voltak egy csoportban. A 25 gyerekre jutott legalább 5 foglalkoztató szoba, az egyikben játszhattak, akik autózni akartak, a másikban az építőkockás-legós játékok voltak, volt kettő, ami a kézműveskedés terepe volt, és voltak az egyéni foglalkozások, kicsi tanulások. Mindez nem kötelező jelleggel, akit érdekelt, az ment és csinálta, akit nem, az mással foglalkozott, Nem volt nyomás, és erőltetés. És volt még az étkező rész.

– Megpróbálom elképzelni: van az óvoda, ahol minden csoportnak van egy ötszobás lakása, amerikai konyhás nappalival, és ez megismétlődik az épületen belül annyiszor, ahány csoport van az oviban…

– Igen. Nálunk így nézett ki. De ahogy tudom, itt nincs különbség a magán- és az állami szolgáltatások közt sem az egészségügyben, sem az oktatásban. Talán a kisebb ovikban nincs mindenhol ekkora tér.

– A legkisebb gyereketek kezdte a kinti életet ebben az oviban. Hogy segítettek neki beilleszkedni?

– Nem volt külön nyelvi mentorálás, de sokat játszottak vele. Ami viszont meglepő volt, hogy

a jelnyelvet használják kiemelten, hogy ha olyan gyerek kerül a csoportba, aki idegen országból érkezett és nem ért semmit. Nagyon ügyesen megtanulják a gyerekek a jelelést: most kézmosás jön, olvasunk, megyünk biciklizni, ilyesmi.

Ez utóbbi is meghökkentő volt. Képzelj el olyan bicikliket, mint a régi fagylaltos kerékpárok, amiken elöl nagy konténer van, itt abban a konténerben a gyerekek ülnek, láthatósági mellényben, bukósisakban, és az óvónénik felpattannak a nyeregbe és viszik őket a játszótérre, vagy messzebb, a parkba, uzsonnázni. Kiemelt hangsúly van itt a környezetismereten, a természetvédelmen, és ezeken a kirándulásokon ezt tanulják meg.

„Svédországban nincs olyan, hogy lezárom a tópartot, mert az az enyém, és ott nem tartózkodhat senki, mert magánterület” - mesélte Etelka.

Svédországban alapvető jog, hogy mindenkinek el kell érnie a tavakat, az erdőket.

Vehetsz házat a tó partján, de egy három méteres sávot köteles vagy biztosítani, hogy bárki körbe tudjon sétálni.

Nincs olyan, hogy lezárom, mert az az enyém, és ott nem tartózkodhat senki, mert magánterület. Bárhol lehet vadkempingezni is, ahol nincs kifejezetten tiltva. Egyetlen szabály, hogy ne árts és ne rongálj. Ezt kell betartani.

– És ezt már az óvodában tanítják a gyerekeknek.

– Az óvodától kezdik a környezetre odafigyelést. Néha olyan, mintha nem lennének sikeresek ebben, mert az óvoda- és iskolaudvaron is előfordul szemetelés, széthagyott dolgok, de valahogy mégis átmegy, mert az utcák már tiszták, a svédek nem dobálnak el szemetet. A kisfiam is, amikor egyik nap jöttünk haza, meglátott egy papírfecnit a földön, és már szedte is fel. Mondta, hogy anya, hát most szedtünk szemetet, ez nem maradhat ott.

– Hogy épül fel az oktatási rendszer? Hány éves az általános iskola, hogy követi a középiskola?

– Hatéves korban kerülnek óvodából iskolába a kicsik, de nem elsősök lesznek, hanem a nulladik osztályt kezdik meg. Iskola előkészítő ez valójában. A kisfiam most ilyenbe jár, és amikor kiköltöztünk, a kisebbik lányom is ilyenben kezdett. Itt azt tanulják meg, hogy néznek ki a betűk, a számok, sorrendbe teszik őket, mindezt nagyon játékos formában. Inkább játszanak.

– Jelentősen eltér mindez a magyar első osztálytól?

– Nagyon. Ez valóban nulladik, itt tényleg csak előkészülnek a későbbi tanulásra. Cserébe kilencedikben fejeződik be az általános iskola. Viszont a gimnázium csak 3 éves. Utána lehet menni egyetemre.

– Mi a legnagyobb különbség, amit szülőként tapasztaltál a magyar és a svéd iskola között?

– Az ingyenes oktatás. A valóság sokkoló volt. Olvastuk ugyan, de én felkészültem a magyar ingyenes oktatásra. Aztán kiderült, hogy az összes beiskolázási költségünk egy lakat volt a lányom iskolai szekrényére.

Azonnal kapott laptopot, amin rajta van az összes könyv, feladat, beadandók, elérhető rajta a digitális könyvtár, minden, amire szüksége lehet az iskolában.

Megkapták a füzeteket, ceruzákat, radírt. Az általános iskolában a könyveket, füzeteket, tolltartót, benne az eszközökkel, jegyzetlapokat, mappákat, mindent. Az egyedüli dolog, amit állnod kell, az az, hogy legyen ruhája a gyereknek.

– Különleges ruha kell?

– Nem, de kell kinti és benti. Mert nagyon sokat vannak kint, ha havazik, ha napsütés van, fontos, hogy legyen megfelelő ruhája.

„A két kisebb is annyira jól érzi magát, hogy tavaly reklamáltak, amiért nem mentünk oviba és iskolába, és nehezen értették meg, hogy most épp hétvége van”

– Ezek szerint iskolatáskát sem kellett vennetek.

– Hát nem lenne mit vinni benne. Semmit nem cipelnek a gyerekek, viszik a tízóraijukat, és kész.

– Nincs az iskolában tízórai?

– Ez nagyon másként megy, mint otthon. A törzsidő az az első tanórától az utolsó tanóráig tart. Viszont már reggel hattól be lehet vinni a gyereket, akkor kap reggelit is, ebédet is, és ha sokáig bent van, uzsonnát.

– Mennyibe kerül mindez?

– Semennyibe. De ha az oktatási időn kívül van bent az óvodában vagy az iskolában, akkor a felügyeletért fizetni kell. Hogy mennyit, azt a fizetéshez mérik.

Ebben egészen addig elmennek az óvodában, hogy ha éjszaka dolgozol, és nem tudod hová tenni a gyerekedet, akkor az önkormányzat segít neked, és vigyáznak rá.

– Hogy zajlanak a számonkérések?

– Észre sem veszik. Nem is tudod összehasonlítani a magyarral. A felmérők központiak, nem a tanító állít össze feladatokat. Ezek dátumát pedig előre tudják a gyerekek.

– Mennyire stresszelnek rá?

– Akinek fontos a tanulás, az ugyanúgy stresszel az ilyesmin, mint otthon, pedig buktatás szinte nincs. Egyéni fejlesztési tervek vannak.

A gyerekeket nem egy általános elvárt szinthez hasonlítgatják, hanem nyomon követik, hogy honnan indult, mennyit tud, milyen célkitűzései voltak és azok hogy teljesültek, és ez alapján támogatják őt az úton.

A másik meghökkentő élményünk az volt, ahogy az iskolai bántalmazásokat kezelik. Ha valami atrocitás történik, akkor belép a képbe az iskolapszichológus, beszél a szülővel, a gyerekekkel külön, és elszeparálják a két érintett felet. Odafigyelnek, hogy ne is kerüljenek egy légtérbe, hogy oldani tudják a feszültséget. Amikor ez sikerül, akkor megy tovább az élet. De addig folyamatosan figyelnek rájuk.

– Ti belefutottatok ilyen helyzetbe?

– Mi csúfolkodásba futottunk bele. A kislányomat a kicsit korábban érő lányok csúfolták, és szóltam a tanítónak, hogy valami gond van. A tanító beszélgetett az osztállyal, néztek egy rajzfilmet, amiben valami ilyesmi történt, és a kislányom nagy örömmel jött haza, hogy megszűnt ez a probléma. A tanárok felkészültek, tanfolyamokat végeznek, vannak továbbképzéseik, hogy tudják ezeket a helyzeteket kezelni. Mosolyognak, kedvesek, készségesek. Ez nagyon nagy felüdülés.

– Tartod a kapcsolatot az otthoniakkal? Mit mesélnek?

– A régi tanáraimmal szoktam beszélni és ők elkeseredettek. Mert pontosan látják, hogy olyan rendszerbe csúsznak vissza, amiből egyszer már kimásztak. A velem egykorúak, akik a hazai tanári kar zömét adják, kiégtek, tönkrementek ebben a küzdelemben. Ha most varázsütésre lenne politikai akarat és egy új tanári generáció valamilyen csoda folytán lehetőséget kapna arra, hogy jobbító szándékkal változtasson, szerintem vagy 30 év kellene legalább, amíg otthon helyreállnának a dolgok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: