„Évek óta nem fürödtem, nem engedi” - Saját fia buktatta le a tízgyerekes anyát, aki 25 évig tartott rabszolgaként egy nőt
Amikor a rendőrök beléptek a tewkesbury-i házba, nem voltak felkészülve arra, ami fogadta őket: a nyomorúságos körülmények között tartott, negyvenes éveiben járó nő ijedt, csontsovány és alultáplált volt. Az esetre azután derült fény, hogy 2021. március 15-én az elkövető egyik fia a nővel kapcsolatos aggodalmait jelezve értesítette a hatóságokat – írja a Unilad.
Ian Fletcher detektívfelügyelő szerint az egész ingatlan rossz állapotban volt, a falakon penész éktelenkedett, és mindenütt rendetlenség uralkodott. „De a szoba, ahol az áldozatunk élt, messze a legrosszabb helyiség volt. Úgy írták le, mint teljes nyomorúságot: nagyon piszkos ruhák, koszos ágynemű stb. Valószínűleg a lehető legrosszabb leírása egy lakóhelynek – pontosan ezt találták azon a napon” – mondta a nyomozó. A szobában csupasz, penészes falak voltak, és még villanykörte sem volt a lámpában.
„Nem akarok itt lenni. Nem érzem magam biztonságban. Mandy állandóan megüt. Nem tetszik.
– mondta az áldozat a helyszínre érkező rendőröknek.
A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy Wixon rendszeresen bántalmazta, seprűnyéllel verte, amivel a fogait is kiverte, és fizikai munkára kényszerítette. Akarata ellenére leborotválta a fejét, mosogatószert nyomott a torkába, és fehérítőt fröcskölt az arcára. Megvonta tőle az ételt és az egészségügyi ellátást, a házat pedig nem hagyhatta el, így arra kényszerült, hogy éjszakánként titokban fürödjön.
A tízgyermekes Amanda Wixon tagadta a jogtalan fogva tartás, a modern rabszolgasághoz kapcsolódó kényszermunka és a testi sértés vádját.
A bíróság egy bántalmazási vádpont alól felmentette, de a többiben bűnösnek találta, és 13 év börtönbüntetésre ítélte.
Az áldozat a bíróságon felolvasott nyilatkozatában elmondta, a bántalmazás traumája és a rémálmok a mai napig kísértik. „25 éven át félelemben, kontroll alatt és bántalmazásban éltem. Úgy bántak velem, mintha az életem, a szabadságom és a hangom nem számítana. Bár a bántalmazómat most bűnösnek találták, a trauma és a rémálmok olyasmi, amit minden nap magammal hordozok. Most egy csodálatos családdal élek, akik kedvességet, türelmet és támogatást tanúsítanak irántam. Szeretetük segít abban, hogy lassan újjáépítsem az életemet, amelyet elvettek tőlem, és hogy újra biztonságban érezzem magam. Semmi nem adhatja vissza a 25 elvesztegetett évet. De remélem, a bíróság felismeri, milyen mély és maradandó károkat okozott ez a bántalmazás, és olyan ítéletet hoz, amely valóban tükrözi e bűncselekmények súlyosságát.”
