A testünk legrejtélyesebb sejtjei nem is a mieink – ez a mikrokimerizmus, az anyaság legbizarrabb mellékhatása
Körülbelül 24 évvel ezelőtt Diana Bianchi egy mikroszkópba nézett, és egy emberi pajzsmirigy-darabkát vizsgált. Amit látott, attól azonnal libabőrös lett. A minta egy nőtől származott, akinek a kromoszómái XX-ek voltak. A lencsén keresztül azonban Bianchi egyértelműen Y-kromoszómákat látott – tucatjával.„Egyértelmű volt – mondta –, hogy a pajzsmirigyének egy része teljesen férfi volt.”
Bianchi gyanúja szerint ennek oka a terhesség volt. Évekkel korábban a páciens egy fiút hordott ki, akinek sejtjei egy ponton elhagyták a méhet.
Bianchi, aki ma az Eunice Kennedy Shriver Nemzeti Gyermekegészségügyi és Emberi Fejlődési Intézet igazgatója, megdöbbent.„A fia sejtjei teljesen átalakították a pajzsmirigyét” – mondta.
Az eset nem volt egyedi. Gyakorlatilag minden alkalommal, amikor egy embrió beágyazódik és növekedni kezd, apró darabokat küld magából abba a testbe, amelyben él. Ezek a „lerakódások” már a terhesség negyedik–ötödik hetében megkezdődnek. És szinte minden anatómiai területen megtelepednek, ahol a tudósok eddig keresték őket: a szívben, a tüdőben, az emlőben, a vastagbélben, a vesében, a májban, az agyban.
Ez a mikrokimerizmusnak nevezett jelenség, amikor szó szerint magunkban hordozzuk mások sejtjeit – írta a The Atlantic. A magzatból származó sejtek évtizedekig, akár egy életen át is velünk maradhatnak.
– mondta J. Lee Nelson, a Fred Hutchinson Rákkutató Központ munkatársa.
A sejtcsere kétirányú: miközben a magzati sejtek az anyába jutnak, az anya sejtjei is átvándorolnak a magzatba, ahol akár felnőttkoráig is megmaradnak. A kutatók szerint így
„Olyan, mintha az egész családodat magadban hordanád” – fogalmazott Francisco Úbeda de Torres evolúcióbiológus. Egy 2012-es tanulmány 59 elhunyt nő agyát vizsgálva 63 százalékukban talált férfi eredetű DNS-t, bizonyítva, hogy ezek a sejtek még a vér-agy gáton is átjutnak.
De vajon tesznek is valamit ezek a sejtek?
Sok szakértő úgy véli, hogy a mikrokimerikus sejtek nem puszta potyautasok, akik sodródnak valaki más genomtengerében. Ezek genetikailag elkülönülő entitások egy idegen testben, saját evolúciós érdekeikkel, amelyek akár ütközhetnek is a „házigazdájukéval”.
Ha ezek a sejtek valóban olyan fontosak, mint ahogy egyes tudósok gondolják, akkor az emberi élet egyik leginkább alulértékelt formálói lehetnek.
Az anyától örökölt sejtek segíthetik a csecsemő immunrendszerének finomhangolását. A jelenség magyarázhatja azt is, miért fogadja el a szervezet könnyebben az anyától származó szervátültetést.
A kutatók már most is találtak jeleket arra, hogy ezek a vándorló sejtek mire lehetnek képesek. Way egereken végzett vizsgálatai például arra utalnak, hogy a terhesség alatt örökölt mikrokimerizmus segíthet finomhangolni a csecsemők immunrendszerét, és ellenállóbbá teheti őket a vírusfertőzésekkel szemben.
Saját terhességeik kihordásában is, azzal, hogy a félig idegen DNS-ből álló magzatot nem fenyegetésként, hanem ártalmatlan jelenlétként „tanítják meg” felismerni a szervezetnek.
– mondja William Burlingham, a wisconsini egyetem transzplantációs szakértője.
Az 1990-es évek elején Burlingham egy vesetranszplantált beteget vizsgált, aki hirtelen abbahagyta az immunszuppresszív gyógyszereit – ami normál esetben kilökődést okozott volna. „De teljesen jól volt” – mondta. A vesét az anyjától kapta, akinek sejtjei még mindig keringtek a testében. A szervezete az új szervet egyszerűen „ismerősnek” érzékelte.
Ugyanakkor a mikrokimerizmusnak lehetnek árnyoldalai is: egyes kutatások szerint azoknál a nőknél, akiknek a testében több magzati sejt van, hosszú távon nagyobb eséllyel alakulnak ki bizonyos autoimmun betegségek. A kép azonban nem fekete-fehér, mivel más autoimmun kórképek, például a reumatoid artritisz, épphogy enyhülhetnek a terhesség alatt.
– mondta Nelson a magzati sejtekről.
Egyes evolúcióbiológusok szerint a magzati sejtek stratégiailag is elhelyezkedhetnek az anya testében, hogy a baba érdekeit szolgálják: az agyban több figyelmet követelhetnek, az emlőben több tejtermelést serkenthetnek. „Szerintem ez a baba biztosítása az anyára. – Egyfajta: »Hé, ne támadj meg.«” – mondta Amy Boddy biológiai antropológus. A sejtek szerepét sebgyógyulásban is kimutatták már: császármetszési hegekben olyan magzati sejteket találtak, amelyek a gyógyuláshoz szükséges kollagént termeltek.
A kutatásokat nehezíti, hogy ezek a sejtek rendkívül ritkák, koncentrációjuk sokszor csak egymillióból egy. Emiatt a tudósok között is vita zajlik a jelentőségükről. „Egy részem teljesen készen áll arra, hogy elfogadja: a mikrokimerizmus nagy része teljesen ártalmatlan” – ismerte el Melissa Wilson evolúciós biológus. Ha azonban kiderül, hogy valóban fontos szerepet játszanak, az forradalmasíthatja az orvostudományt. Az Egyesült Államokban már zajlik egy klinikai vizsgálat, amelyben a természetes toleranciát kihasználva egy súlyos genetikai vérképzőszervi betegségben, az alfa-talasszémiában szenvedő magzatokat kezelnek méhen belüli anyai őssejt-átültetéssel. A jövőben a mikrokimerizmus ihlette kezelések segíthetnek a veszélyeztetett terhességeken és a szervátültetések sikerességén is.
„Ezek a sejtek túl kitartóak, túl elterjedtek, túl ősi eredetűek ahhoz, hogy ne legyen hatásuk” – állítja Boddy. A felfedezés az alapító kutató személyes önképét is átformálta. „Az én fejemben ez megváltoztatta azt, hogy ki vagyok” – mondta Bianchi.
Via The Atlantic
