MÚLT
A Rovatból

10 horrortörténet a hullaházakról, amit borzongva fogsz olvasni

Ezeket csak akkor olvasd el, ha úgy gondolod, hogy elég erős az idegrendszered, és úgysem tudnál ma éjjel aludni.

Link másolása

A halottasházakat mindig is rémülettel vegyes tisztelet övezte. Az 1800-as évek közepétől az 1900-as évek elejéig az újságok szívesen közöltek történeteket működésükről, problémáikról, rejtélyeikről. A Listverse.com gyűjtötte össze a legérdekesebb eseteket.

Váróteremből alkalmi halottasház

Nagyobb balesetek esetén bevett gyakorlat volt alkalmi halottasház kijelölése. Ilyen tömegszerencsétlenség történt 1908-ban, Ausztráliában, ahol két vonat ütközött össze. Szétszakadt, összeroncsolt holttestek maradtak a sínek mentén. A darabokra tört vasúti kocsik kigyulladtak, a menekülés szinte lehetetlen volt. 43-an meghaltak, 232-en megsebesültek. A baleset híre gyorsan terjedt.

Az állomást elözönlötték a hozzátartozók és a bámészkodók. Két váróteremből alkalmi halottasházat csináltak. Minden bútort kivittek, a testeket pedig egymás mellé fektették a padlóra. Lámpákat gyújtottak, aztán elkezdték hatosával beengedni a hozzátartozókat, hogy azonosítsák a szeretteiket.

mortuary-1171349_960_720

Halottasház helyet halottas fészer

Akik 1889-ben, a nyugat-ausztráliai Albanyban hunytak el azoknak a testével nem bántak méltó módon. A holttesteket ugyanis egy fészerben tárolták a börtön területén, ahol a lyukas tetőn keresztül beömlött az esővíz az elhunytakra. A "friss" halottakat egy faasztalra fektették. A testüket leterítették, hogy elfedjék az intim testrészeket addig, amíg egy jelöletlen gödörbe el nem temették őket.

Albany halottas kamrája mégis valóságos palota volt a victoriai Beecworth hasonló intézménye mellett. 1877-ben jelentették, hogy a kórház halottasháza ijesztő mértékben veszélyes. Az egyik orvos, Dr. Dobbyn szerint valóságos kórokozó-tenyészetként működött.

Egy bizottság úgy döntött, hogy új halottasházat kell építeni a helyén. Sok orvos azonban attól félt, hogyha felbontják a régi épület padlózatát, dögvészt szabadítanak a városra....

Két hulla közt ébredni

Képzeld el, milyen lenne halottak közt ébredni! San Franciscóban megtörtént. 1870-ben egy német embert kezeltek a kórházban, és halottnak nyilvánították. Azonnal a kórház hullaházába vitték, és "elhelyezték egy ládában, két másik hulla között."

Úgy éjfél körül magához tért, és üvölteni kezdet. A kórház személyzete felébredt, és szóltak a halottasház őrének, hogy nézze meg, mi történt. A férfi félt bemenni, azt mondta, hagyják, hogy a kísértetek elintézzék egymás közt a dolgokat. Végül azonban megadta magát a nyomásnak. Amikor az őr ajtót nyitott, meglátta, hogy a német férfi a hullákra adott hálóingben áll, elájult. A "feltámadt" beteg kiszaladt a hullaházból, és a kórház folyosóin rohangált. Úgy kellett a földre teperni. Végül egy orvosnak sikerült észhez térítenie.

ghost-1280683_960_720

Halottasház - élőknek is

A Los Angeles-i kínai negyed halottasháza nem csak a halottakat, de a haldoklókat is "fogadta". Egy 1888-a jelentés szerint "a kínai halottasház egy elkülönült, düledező kalyiba, ahová egyszerűen bedobálják a gyógyíthatatlan kínaiakat meghalni." Egyszer egy leprás férfi is odakerült. Egy rendőr talált rá a hullaházban a csontsovány férfira, aki fájdalmasan nyöszörgött, és úgy tűnt, belülről rothad. A rendőr jelentette az esetet a kapitányságon. Miután a leprától mindenki félt, úgy döntöttek, otthagyják az áldozatot, amíg el nem döntik, mit tesznek vele. Hogy mi lett az eset vége, az nem szerepel a híradásokban, de feltételezhető, hogy a leprás a halottasházban hunyt el.

Víz nélkül nincs élet - és halál?

Az ember azt gondolná, ha van valami, ami alapfelvétel egy halottasházban, hát a folyó víz az. Ám egy 1886-as olvasói levélben pont ezzel kapcsolatban fejezi ki a szerző az aggodalmát a nyugat-ausztrál Fremantel halottasházáról. A levél szerint a hullaházban, ahol "gyakran végeznek boncolást", nincs semmilyen folyó víz. A helyiségben nincs vizsgálóasztal és a halottasház ajtaját nem lehet rendesen becsukni. Az ment be, aki akart. Megszentségteleníthették a halottakat, vagy bármikor megzavarhattak egy fontos boncolást.

A Salisbury Börtön

John G. Weaver az amerikai polgárháborúban esett fogságba. Miután a déliek elfogták, saját bevallása szerint nagyon jól bántak vele. Egészen addig, míg el nem szállították a Salisbury Börtönbe, Észak-Karolinába. Weaver a börtönben sok éhező fogollyal találkozott. Ráadásul a börtön nyirkos, dohos volt az esős évszakok alatt, és sokan meghaltak az éhezéstől és a betegségektől.

Az őrök minden reggel összeszedték a holtakat és a haldoklókat, és a halottasházba dobták őket. De ez csak a kezdet. Miután a testeket egymásra dobálták, jött a halottaskocsi, hogy kivigye őket a tömegsírokhoz. Bár a kocsi folyamatosan ingázott a börtön és a temető között, sosem fogytak el a hullák.

Kétszer a halottasházban

Robert Hughes-t rendőrkocsi vitte az ausztrál Newcastle Kórházba, 1901-ben. Hughes-t sietősen megvizsgálták a kocsiban, és halottnak nyilvánították. Azonnal a halottasházba vitték. Hideg márványlapra fektették, ami valószínűleg sokkolta a szervezetét. Rángatózni és zihálni kezdett az asztalon. A rendőrök megijedtek, és orvost hívtak.

Egy újabb gyors vizsgálat megállapította, hogy Hughes valóban él. Átvitték a kórházba, ott azonban öt perc múlva másodszor is meghalt. Ezúttal halott is maradt, így másodszor is a halottasházba került. Az orvosok nem tudták pontosan megállapítani a halál okát, de feltételezésük szerint vagy az öreg kora miatt vesztette életét, vagy megmérgezték.

A mozgó koponya

A halottasházak gyakran válnak gonosz tréfák helyszínévé. Sokat lehet olvasni halottként pózoló és kísértetüvöltést imitáló medikusokról. Egy orvos azonban egészen másfajta ijesztgetés áldozata lett. Egy régi, New Orleans-i újságnak mesélte 1884-ben, hogy volt egy páciense, aki ütőértágulatban szenvedett. Miután az orvos nem értette az esetet, úgy döntött, halála után felboncolja a beteget. Nem is kellett sokat várnia. A halottat átszállították a halottasházba a vizsgálatig.

Az orvos egy órával éjfél előtt ért a halottasházba. Ott felboncolta és vizsgálni kezdte korábbi páciensét. Hirtelen csoszogó hangot hallott a sarokból. Megijedt, mert azt hitte, egyedül tartózkodik a helyiségben – legalábbis ő az egyetlen élő. Körülnézett ott, ahonnan a zajt hallotta. De csak öt koponyát látott a földön, amit orvostanhallgatók készítettek oda. Így hát folytatta a boncolást. De hirtelen mozgást érzékelt ugyanabból a sarokból. Ismét félbehagyta a munkát, és ijedten látta, hogy az egyik koponya felé indul.

Szemügyre vette a padlót, kereste a zsinórt, de nem talált semmit. Miután nem tudta, mit tegyen, leült egy sámlira, pipára gyújtott.

A koponya megint közeledni kezdett felé. Az orvos nem bírta tovább. Felpattant, és felvette a földről a koponyát. Egy patkányt talált benne, ami valahogy beszorult a koponyaüregbe. Kiszabadította a rágcsálót, ami elszaladt, az orvos pedig folytatta a munkát.skull-and-crossbones-77949_960_720

A kislány, akit a csomagok öltek meg

A párizsi halottasház a Szajna partján állt. Azokat szállíttatta ide a város, akik erőszakos véget értek. Addig ott maradtak, amíg egy családtag nem jelentkezett értük, vagy el nem temették őket.

1839-ben két férfi üzemeltette a halottasházat, mindketten a hullaház emeletén éltek a családjukkal. A feleségeik segítségével tökéletes nyilvántartást vezettek az elhunytakról. Név, halál oka, és a dátum, amikor a hullát az épületbe szállították. A férfiak sok tragédiát láttak a La Morgue-ban, de talán Leonore-é volt a legszomorúbb. A kislányt egy téli nap hozták a halottasházba. A dajkája cipelte oda. Mint elmondta, postakocsin utaztak, és elaludt. A kicsi pedig valahogy becsúszott a többi utas poggyászai közé, és megfulladt.

A dada lefektette a kislányt, csókolgatni kezdte és könyörgött, hogy keltsék életre. Miután tudatosult benne, hogy ez nem lehetséges, annyit kért, had lássa utoljára a gyermek szép, kék szemét. A dada távozott, de nem maradt távol sokáig. Nemsokára visszahozták víztől csöpögő holttestét.

Patkányinvázió

1911-ben diskurzus indult arról, mihez kezdjenek az írországi Bantry halottasházával. Mint kiderült, a halottakat egy szegényház kápolnájában tárolták, amíg a családok át nem vették őket. A halottasház fő problémája az volt, hogy igazi patkányfészekké vált. Hatalmas köveket tettek a koporsók tetejére, hogy a rágcsálók ne férjenek hozzá a halottakhoz. Meglehetősen heves vita alakult ki, és a vitázók legalább egyike semmi kivetnivalót nem talált abban, ha a patkányok megeszik a halottakat.animal-1239255_960_720

via Listverse

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: