KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Először találkoztak a szülők a kisfiúval, aki megkapta kétéves lányuk szívét

'Nagyon szerettem volna találkozni velük, hogy még egyszer hallhassam a lányom kedves szívdobogását' - mondta az agyhártyagyulladásban elhunyt kislány anyukája. Aztán létrejött a várva várt találkozás.

Link másolása

Brandon és Lacey kislánya kétéves korában, agyhártyagyulladásban halt meg. A szülők úgy döntöttek, kislányuk szívét felajánlják, hogy egy másik kisgyerek életét menthessék meg vele. A kislány anyukája, Lacey reménykedett benne, hogy a család, akinek gyerekén a kis Alaiya szíve segített, értékeli ezt. "Nagyon szerettem volna találkozni velük, hogy még egyszer hallhassam a lányom kedves szívdobogását" - mondta a nő. A nagy találkozás végül összejött, és a család fotósa is ott volt, aki le is fotózta az eseményt.

A szívhez szóló történet, amit alább olvashattok, a Love What Matters oldalán jelent meg.

„Miután édes kisbabánk, Alaiya, baktérium okozta agyhártyagyulladásban az életét vesztette, félrevontak minket, és megkérdezték, hogy fel szeretnénk-e ajánlani a szerveit. A férjem és én nem hezitáltunk, azonnal válaszoltunk, hogy IGEN! Alaiya egy nagyon odaadó gyermek volt, és tudtuk, hogy helyes, amit teszünk. Tudtuk, hogy így meg tudja menteni mások életét.

Amikor hírt kaptunk, hogy Alaiya szíve megmentett egy 10 hónapos kisfiút, nagyon örültünk a döntésünknek, hogy Lai donor lett."

„Az az év szörnyű volt; az édesanyámat és a lányomat 8 nap különbséggel vesztettem el, és ez volt a legrosszabb dolog, ami valaha történt velem. Nem sokkal később kiderült, hogy várandós vagyok a harmadik lányunkkal. A gyász és a terhesség együtt nem volt könnyű senkinek sem.

A 3 évesünk össze volt zuhanva, hogy elveszítette a testvérét és a legjobb barátját. De a családunk sokkal közelebb került egymáshoz.

Sokat gondolkodtunk azon, hogy vajon a család, aki megkapta a lányunk szívét, mennyire értékeli a csodálatos ajándékot, amit Alaiyának köszönhetnek. Én imádkoztam azért, hogy találkozhassak velük, és hallhassam a kedves szívdobogását még egyszer.

2016. december 28-án a fotósunk megkeresett. Azt mondta, hogy valaki szeretne nekünk írni egy levelet, és megkérdezte, hogy megadhatja-e a címünket. Mondtam neki, hogy nyugodtan. De nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lehet az. Majd sikerült kihúznom belőle, és végre elmondta nekem, hogy annak a kisfiúnak az anyukája az, akik Alaiya szívét megkapta. Nagyon elérzékenyültem, de nagyon boldog voltam.

Angela, Mason anyukája megkeresett a Facebookon, és megosztottuk a történeteinket egymással. Nem tudta elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire hálásak azért, hogy Mason kapott még egy esélyt az életre, és hogy ő és az egész családja segíteni fogja abban, hogy teljes életet éljen. Amikor láttuk, hogy minden bejegyzésében, amit Masonről ír, nem feledkezik meg Alaiyáról sem, tudtuk, hogy szereti őt.

Egész évben arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne találkozni, tudtuk, hogy ez fontos mindannyiunk számára, hiszen egy életen át tartó kapcsolatba kerültünk. Szeptember 25-én pedig végre tökéletes találkozót tudtunk összehozni, mert Masonnek Nashville-be kellett mennie az orvosához, és az mindkettőnknek félúton volt.

A férjemmel együtt hullámvasúthoz hasonlóan változtak az érzelmeink.

Amikor először megláttuk Masont, azonnal éreztük a vele a különleges kapcsolatot.

Olyan sok érzés kavargott bennem. Boldog és szomorú voltam egyszerre.

Nagy megnyugvás volt számunkra látni, hogy Mason milyen boldog és energikus. Bebizonyította nekünk, hogy Alaiya szíve igazán 'tökéletes' volt számára. Ez a találkozás igazán keserédes volt nekünk, hiszen szülőként azt szeretnénk, ha minden gyermekünk velünk lehetne, de sajnos ez nem így van.

Egy tökéletes világban Alaiya és Mason is megmenekültek volna, Angela és én pedig a Target áruházban, a babacuccok mellett találkoztunk volna - de az nem a mi történetünk."

„Bármit megadnánk, hogy visszakapjuk a kicsinket, mégis nagyon örülünk, hogy Mason ilyen jól van. Láttuk benne Alaiyát tegnap. Annyira boldogok vagyunk, hogy a családjaink találkozhattak. Csodálatos összejövetel volt és

biztosan tudjuk, hogy nem is kerülhetett volna jobb családhoz. Látszik rajtuk, hogy milyen sok szeretettel gondolnak, ami angyali kislányunkra. Örökre van köztünk egy kötelék”

– mondta Lacey.

Angela, Mason anyukája pedig azt mondta: „Annyira különleges volt találkozni a donorcsaládunkkal. Még mindig lenyűgöz, hogy a kisfiunk milyen hamar elkezdett velük ismerkedni.

Általában hetekig eltart, amíg Mason megszokja azokat, akikkel korábban még nem találkozott, de velük más volt a helyzet, mintha már évek óra ismerte volna őket. Én hiszek abban, hogy a szülői szeretet örökké beleszövődik az ember szívébe, és semmi kétség nem fér ahhoz, hogy az a szív, amely Masonben dobog, felismerte Brandont és Lacey-t.

Örökké hálás leszek az élet ajándékáért, és mindig biztosítani fogom Masonnek azt, hogy elég teljesen életet élhessen két ember számára is.”

A fotóst is, akinek a találkozás köszönhető, nagyon megérintette, amit látott.

„Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy dokumentálhattam a család nagy napját, akik felajánlották a 2 éves kislányuk szívét egy kisfiúnak. Külön köszönet a két családnak, akik megengedték nekem, hogy megosszam a világgal, hogy mennyi jóság és a szeretet van a szervadományozásban” - írta a képek kapcsán.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Könnyebbé tenni a legnehezebbet - így végzik munkájukat a Magyar Hospice Alapítvány munkatársai
2023-ban egy átlagos 1% felajánlás egy beteg gyermek vagy felnőtt egyszeri otthoni ápolását tette lehetővé.

Link másolása

"Olyan mintha satuban lennék: mindennap fordítanak rajta egy negyedet, és mindjárt megfulladok." - így tudta kifejezni megterhelő élethelyzetét az a férfi, akinek végül a Magyar Hospice Alapítvány segített ellátni gyógyíthatatlan daganatos édesanyját élete utolsó időszakában.

Csillapítani a fájdalmat, enyhíteni a lelki terheket, megnyugtató támaszt nyújtani az élet utolsó szakaszában, vagyis könnyebbé tenni a legnehezebbet. Ezt teszi a Magyar Hospice Alapítvány, aminek működése most a te nagylelkűségeden is múlik.

A Magyar Hospice Alapítvány 1991 óta gondoskodik azokról a végstádiumú daganatos betegekről, akik már nem részesülhetnek gyógyító kezelésben. Az alapítvány munkatársai (orvos, ápoló, gyógytornász, pszichológus, vagy éppen önkéntes) a betegek otthonában vagy szükség szerint a Budapest Hospice Házban szakszerű ápolással, a kínzó tünetek enyhítésével és lelki támogatással segítenek abban, hogy a család az utolsó percig együtt lehessen.

András katéterrel érkezett a Budapest Hospice Házba. Eleinte beszélni is alig tudott, annyira gyenge volt. Ülni, majd járni is fokozatosan tanult újra, hogy aztán egyedül sétálva gyönyörködjön a kert virágaiban. Ez volt a kedvenc időtöltése: sétálni, beszélgetni, és rácsodálkozni szinte minden egyes virágra! Gondolj csak bele, milyen lehetőséget rejt magában, ha valaki az élete utolsó időszakát fájdalmak nélkül, szeretetteli gondoskodásban, biztonságban tölti.

"A haldoklók pont ugyanazt kívánják, mint az élők. Egy értő, elfogadó figyelmet, és az esetleg ezzel járó szeretetet." Deli, hospice ápoló

Az alapítvány ráadásul nem csak a testi tünetek enyhítésére törekszik. Céljuk a lelki terhek enyhítése is. A Pszichoonkológiai Ambulanciát személyesen, online és telefonon is elérhetik az onkológiai betegek és az őket ápoló hozzátartozók, már a betegség kialakulásának kezdetétől is. Emellett minden ősszel gyászfeldolgozó csoportot indítanak a daganatos betegségben elhunytak családtagjai számára.

"Figyelembe kell venni, hogy megismételhetetlen az a személy, aki meghal és megismételhetetlenek azok is, akik segítik és gyászolják, és a kapcsolatok is megismételhetetlenül egyediek. A méltóság megszűnik ott, ahol nincsenek tekintettel egy ember érzéseire, vágyaira, igényeire." - fogalmazta meg küldetésüket Dr. Biró Eszter, az Alapítvány pszichológusa.

A Magyar Hospice Alapítvány szemléletformáló, szakmai és edukációs programokat is szervez, például a gyerekeket célzó Nárcisz Futásokat és Ültetéseket négy kerületben.

A Nincs rá szó podcastsorozatot pedig közel százezren hallgatják, amelyben nyíltan, tabuk nélkül beszélgetnek az élet végéről, az odavezető útról, az elmúlásról.

Az Alapítvány minden szolgáltatása térítésmentes. Működésük éppen ezért a te nagylelkűségeden is múlik. 2023-ban egy átlagos 1% felajánlás egy beteg gyermek vagy felnőtt egyszeri otthoni ápolását tette lehetővé. Ha megnézed az Alapítvány tavalyi munkáját számokban, világossá válik, hogy tényleg minden egyes felajánlás hatalmas támogatást jelent számukra.

Alapítvány 2023-as munkája számokban:

•  5095 alkalommal látogattak pácienseket az otthonukban

• 933 orvosi, 3826 ápolói, 298 gyógytornászi és 38 pszichológusi vizitet teljesítettek

• 319 felnőtt terminális állapotú beteget láttak el az otthonukban (átlagosan 23,6 napos ellátási idővel)

• 161 látogatás keretében 5 otthon lévő kisgyereknek biztosítottak ellátást a “Fogd a kezem!” gyermekhospice otthonápolási programban.

• 182 beteget gondoztak fekvőbeteg osztályukon a Budapest Hospice Házban

Támogasd te is adód 1%-ával a Magyar Hospice Alapítványt! Az 1% felajánlást 2024. május 21-ig bármikor benyújthatod, akkor is, ha adóbevallásodat már beadtad.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Bátor Táborban végre Dani édesapja is nyíltan tudott beszélni kisfia megrázó betegségéről
Danit 9 hónapos korában kétoldali szemgolyó daganattal diagnosztizálták. Nehézségeikről és a Bátor Táboros élményeikről édesanyja mesélt nekünk.

Link másolása

A Bátor Tábor csodálatos lehetőséget kínál a beteg gyermekek és családjaik számára, hogy új erőt, reményt és barátságot találjanak a megpróbáltatások közepette.

A Bátor Táboros élményeikről a 4 éves Sági Máté Dániel édesanyjával, Sági-Szekér Lizával beszélgettünk. Liza nemcsak arról mesélt, hogyan találtak a Bátor Táborra, hanem arról is, hogyan változtata meg az ott töltött idő az egész család életét.

Dani Tapolcán él családjával, és alig volt 9 hónapos, mikor a COVID-járvány közepén 2021-ben kétoldali szemgolyó daganatot diagnosztizáltak nála. A diagnózis már önmagában is ijesztő volt, azonban a COVID óvintézkedések további nehézségeket okoztak a család számára.

- Egy ilyen betegség általában nem csak érzelmi megrázkódtatást jelent, hanem logisztikai nehézségeket is okoz. A ti családotokat hogy érintette Dani betegsége?

- Mikor megkaptuk a diagnózist, Danival és édesapjával, Matyival már aznap délután felmentünk Tapolcáról Budapestre, a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára. Maszk, covid tesztek, minden, amit el tudsz képzelni. Aztán közölték velünk, hogy csak egy szülő mehet fel az osztályra. El kellett döntenünk, hogy ki marad Danival úgy, hogy fogalmunk sem volt, mennyi időre válunk el. Ez volt a betegség során az első pont, amikor szétszakadt a családunk. Egy rövid időre hazaengedtek bennünket, és úgy volt, hogy hetente járunk majd fel a kezelésre, de végül fel kellett költöznöm Danival egy budapesti lakásba, ahol négy és fél hónapig laktunk. Ez idő alatt Dani édesapja csak hétvégente tudott feljönni hozzánk. Én 0-24 Danival voltam, el voltunk szeparálva a szeretteinktől, akiknek csak ritkán volt lehetősége meglátogatni bennünket. Mi pedig nem mászkálhattunk, nehogy Dani elkapjon valamilyen betegséget, és meghiúsuljon a kezelés.

- Hogy találtatok a Bátor Táborra?

- A Bátor Táborra 2022-ben találtunk, amikor a Tűzoltó utcai Onkológiai osztályon felkeresett bennünket Böbe nővér, vagyis Palásti Erzsébet, aki önkéntes a Bátor Tábor egészségügyis csapatában. Ő mesélt nekünk a Bátor Táborról, és mondta, hogy szeretné, ha jelentkeznénk rá. Dani már 2 éves elmúlt mikor 2022 októberében először részt vettünk a Bátor Táborban. Ez pedig olyan sokat adott az egész családnak, hogy 2023-ban is mentünk, csak akkor már kiegészülve Dani kistestvérével, az 5 hónapos Milánnal.

- Mit adott nektek a Bátor Tábor? Milyen élményeitek voltak?

- Dani alapból egy nagyon barátkozós típus, nagyon élvezte már az első tábort is. Játéknak fogta fel az egészet, és nagyon jól eljátszott a többi gyerekkel is. De a tábor rajta kívül nekünk is hihetetlen feltöltődést jelentett.

A táborokban szoros barátságokat kötöttünk más családokkal, amiket a mai napig ápolunk. Rengeteg emberrel tudtam beszélni, sőt olyan sorstárssal is, akivel ugyanazon a betegségen, ugyanabban az időben egyszerre mentünk keresztül.

Voltak persze közös sírások, de rengeteget nevettünk is a többi szülővel, és nagyon jól éreztük magukat. Ez egy különleges hely különleges emberek számára. A legemlékezetesebb emlékünk a felnőtt idő, az egymás iránti nyitottság, őszinteség, együtt, egymásért való jelenlét. Egy olyan örök közösség született ott, ami megmutatta, hogyan képes traumából élet születni. Hálásak vagyunk ezért is.

- A táborban külön programokat szerveznek a szülőknek?

- Igen, és ezt nagyon jó ötletnek tartom. Rengeteg programot szerveznek a szülőknek is, ami a szülőket is bátorrá teszi. Nem hagytak minket tétlenkedni, menni kellett mindenhova: kötelet mászni, íjászkodni, a bátorkodó pályára, és ezek a felnőtteknek szóló programok igazi kikapcsolódást, megnyugvást, és pihenést jelentettek.

Eközben a gyerekekre a Cimbik, a Bátor Tábor önkéntesei vigyáztak. Furcsa, mert ők valójában számunkra vadidegen emberek, mégis olyan bizalom alakult ki velük, hogy egy pillanatig nem aggódtunk a gyerekeink miatt, amíg nem voltak velünk.

Ebben a biztonságos, barátságos közegben Dani is jól érezte magát a Cimbikkel és a kortársaival úgy is, hogy mi nem voltunk vele a programokon.

- Említetted, hogy a Bátor Tábor nemcsak a beteg gyerekeket, hanem a szüleiket is bátorrá teszi. Veletek is ez történt?

- Igen, és ez főleg Matyira igaz! Dani betegsége nagyon megviselte. A Budapesten töltött négy és fél hónap számára is kimondottan nehéz időszak volt, hiszen ahogy a betegség kiderült, egyik pillanatról a másikra szakadt el fiától. Dani pedig érzelmileg is eltávolodott tőle a Budapesten töltött hónapok alatt, hiszen nem az apja, hanem én voltam mellette, én vigasztaltam a fájdalmas kezelések során.

Matyi abban az időben teljesen magába zárkózott, nem tudta feldolgozni Dani betegségét, és nem beszélt róla senkinek a munkahelyén sem.

A Bátor Táborban viszont Matyi ráébredt, hogy itt minden szülő gyereke beteg, és ugyanazon, vagy még rosszabb dolgokon mennek keresztül, mint mi. Sorstársakra talált, feltöltődött, és rájött, hogy nincs egyedül azzal, ami a lelkében lezajlódik.

A tábor végére meg tudott nyílni, és tudott beszélni arról, mi történt, ő hogy élte meg. Rengeteget változott és ő is feltöltődött a tábor alatt. A Bátor Tábor egész csapata ezt hozta ki az emberből, hogy megnyíljunk, ne forduljunk magunkba, és mindent próbáljunk ki.

Dani édesapja a tábor végén még a pelenkatoronyról is le mert ugrani. A nyitottsága pedig a tábor után is megmaradt, sőt a 2023-mas táborban kettőnk közül már ő beszélt többet Dani betegségéről, és mindketten bártabbak voltunk a programokon is: ő hintázott, én a kötélpályán csúsztam le.

Kiknek szervezik a Bátor Tábort?A daganatos, súlyos vagy krónikus betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve.

A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Évente több mint 3000 beteg gyereknek és környezetüknek (szülők, testvérek mellett iskolai programjaikon osztálytársaiknak is) nyújt sorsfordító élményeket. A tábort adományokból és az szja adó 1% felajánlásokból tartják fenn. A cél, hogy a gyerekek izgalmas programokba kapcsolódhassanak be és életre szóló élményekkel gazdagodjanak.

Rád is szükség van, hogy folytathassák munkájukat, és minél több beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket! Bővebben itt olvashatsz az 1%-os felajánlás módjáról. https://batortabor.org/hu/tamogass/egyszazalek/

- Idén is mentek a Bátor Táborba?

- Nagyon szeretnénk, hiszen várjuk, hogy találkozzunk a régi barátokkal, és új ismeretségeket kössünk. Én tavaly az elbúcsúzáskor is mondtam, hogy legszívesebben nem csak 4 napig, hanem 3 hétig maradnánk. A Bátor Táborban ki tudunk kapcsolni a szürke rohanó hétköznapokból. Olyan eseménydús és olyan pozitív a légkör, hogy teljesen átszellemülünk, és meg tudjuk élni a jelent. Tavaly még azt is elfelejtettük, hogy ott van a mobil a zsebünkben, szinte elő sem vettük, csak egy-egy gyors üzenetre, hogy megírjuk a rokonainknak, hogy jól vagyunk.

Dani tavaly decemberben kapott utoljára kemoterápiás kezelést a Mária utcai szemklinikán, és két hete pénteken kapott egy megelőző lézeres kezelést a szemére. Ha minden jól alakul, legközelebb májusban megy a Bátor Táborba egy családi napra, amit már az egész családja nagyon vár.

A daganatos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Ajánld fel adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak! Évente több, mint 3.000 beteg gyereknek és családjuknak segítenek. Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket.

Orosz Emese cikke

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Meghalni nem habostorta. Elkélne a segítség” – a kormánynak üzent Karsai Dániel
Megrendítő posztot osztott meg az alkotmányjogász, aki már 219 napja küzd az életvégi döntések meghozatalához való jogért. Miközben „Magyarország kormánya azóta fülsiketítően hallgat”.

Link másolása

Megrendítő posztot osztott meg dr. Karsai Dániel a közösségi oldalán. Egy Seneca idézetet írt ki:

„Rábukkansz majd a bölcsesség oly hirdetőire is, akik szerint nem szabad erőszakot alkalmazni saját életünk ellen, és istentelenségnek tartják, ha valaki a maga gyilkosává válik; meg kell várni a természet szabta halált. Aki így beszél, nem látja, hogy elrekeszti maga elől a szabadság útját. Semmi jobbat nem alkotott az örök törvény annál, mint hogy egyetlen bejáratot adott az élethez, de számtalan kijáratot.”

(Seneca: Erkölcsi levelek LXX. 14.)

Az eutanázia engedélyezéséért harcoló alkotmányjogász a saját harcáról is írt:

"Immáron 219 napja, hogy elindítottam a küzdelmet az életvégi döntések meghozatalához való jogért. Magyarország kormánya azóta fülsiketítően hallgat. Pedig higgyék el, tisztelt kormánypárti politikus hölgyek és urak, meghalni nem habostorta. El kélne a segítség. Vagy legalább az emberszámba vétel".


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Tábitha Gyermekhospice Ház – egy varázsvilág azoknak a gyermekeknek, akik sohasem nőhetnek fel
Minden az életről szól a Tábitha Gyermekhospice Házban, ahol a gyógyíthatatlan beteg gyermekekről és családjaikról gondoskodnak. Teslér Judittal a Tábitha Gyermekhospice Ház kommunikációs vezetőjével beszélgetünk.

Link másolása

- A gyermekhalál témája Magyarországon még mindig tabu. Magyarországon egyetlen gyermekhospice házként működő Tábitha Házban azoknak a családoknak segítenek, akik a legnehezebb sorsfeladatot kapták az élettől. Sokan bele sem mernek gondolni, sokan, ha belegondolnak, azonnal elfordítják a fejüket. Miért lényeges mégis, hogy megtanuljunk szembenézni ezzel a kérdéssel, ha ez még oly nehéz feladat is?

- Teslér Judit: Nem elég tudni és látni, hogy az érintett családok egyike sem választotta ezt az élethelyzetet. A társadalomnak, az embereknek érteniük kell ezt - értve azt, hogy bárki lehetne annak a családnak a helyében, melynek tagjai éppen megkapják a hírt gyermekük állapotáról. Egy szülőnek elfogadni, hogy a gyermeke meghal, ez valószínűleg a létező legnehezebb dolog. Viszont ahhoz, hogy az utolsó napok egymásról szóljanak, emlékek felidézésével, szeretet adta biztonságban történjen a búcsú, szükséges ezt is megtenni, még ha ez nagy és súlyos feladat is.

Mi úgy látjuk, hogy abban a pillanatban, amikor az ilyen helyzetbe kerülő családok megtudják, hogy gyermekük állapota orvosi kezeléssel már nem gyógyítható, egyedül maradnak és nagyon kevés segítséget kapnak. Mi azon munkálkodunk, hogy ezeknek a családoknak a támasza legyünk ebben a leírhatatlanul nehéz időszakban.

Sokan nem tudják, hogyan segíthetnének ebben a helyzetben, így a saját félelmeik miatt a háttérbe húzódnak, pedig ott van bennük a jót akarás. Legyünk érzékenyebbek, és merjünk szembe nézni a gyermekhalállal, merjünk segíteni – ezt szeretnénk üzenni mindenkinek. Ez nagyon fontos, hiszen a szembenézés után juthatunk el a segítésig.

- A Tábitha Házban több szolgáltatás is elérhető. Az életvégi ellátás mellett azoknak a szülőknek is tudnak segíteni, akiknek gyermeke 24 órás gondozást igényel, hiszen szakembereik mentesíteni tudják őket adott időre a gondozás alól. Hogyan találják meg Önöket azok a családok, akik ilyen helyzetben vannak?

- Teslér Judit: Valóban, a szülőmentesítő szolgáltatásunk a másik legfontosabb támogatási formánk.

Olyan szülőknek nyújtunk segítséget, akik otthonukban ápolják gyógyíthatatlan beteg 24 órás gondozást igénylő gyermeküket. Gyermekeik ápolását évi 28 napra tudjuk ebben az esetben átvállalni, amikor is lehetőségük nyílik pihenni, nyaralni.

Hiszen egyébként a mindennapjaikat a kis beteg körüli feladatok határozzák meg. A kikapcsolódás, a pihenés nekik is jár és mi segítünk abban, hogy ezt a feladatot egy időre átvállaljuk. A kérdésre válaszolva, a családok jellemzően egymástól vagy egy ismerőstől hallanak rólunk, akik olvastak, hallottak már a Tábitha Házról. Ezért is fontos, hogy minél többen tudják, hogy elérhető ilyen segítség.

- Idén lesz 12 éves a Tábitha Gyermekhospice ház, mely jelenleg az egyetlen ilyen intézmény Magyarországon, ami magánfenntartásban működik. Hogyan tudja fenntartani magát a ház?

- Teslér Judit: Az intézmény valóban magán alapítású, sőt 5 éven át kizárólagosan alapítványi finanszírozással működött, 2017 áprilisa óta állami finanszírozást is kapunk, ám ez csak költségeink közel ¼-ét fedezi. Minden mást saját erőből kell megoldanunk a fenntartónk és a támogatóink segítségével, hiszen minden ellátási formánk térítésmentes az érintett családok részére, hiszen egy krónikus beteg gyermek folyamatos ellátása a család számára óriási pszichés és anyagi teher. Ezért minden támogatónk valahol egy varázsló, aki segít számunkra megteremteni a Tábitha Varázsvilágot.

Közeledik az SZJA 1% - ezúton is szeretnénk megkérni mindenkit, aki szeretné támogatni a működésünket, hogy gondoljon ránk a felajánlási időszakban. Számunka elmondhatatlan támogatás – hiszen sok kicsi, sokra megy.

Támogasd a Tábitha Házat adód 1% ával, hogy segíthessük azokat a gyermekeket, akik a legnehezebb harcot vívják!

Tábitha Gyermek- és Gyermekhospice Alapítvány

Adószám: 18627765-2-13


Link másolása
KÖVESS MINKET: