Miért tűnik el a pasi, amikor úgy érzed, totál odavan érted? – férfiakat kérdeztünk
Randik, összemosolygások, napi cset-özön, csókok, andalgások, szex. Minden úgy megy, mint a karikacsapás. Aztán egyszer csak: snitt. A pasi eltűnik. Szellemesen “szellemmé” válik. Ghostingol. Mi, nők meg nem értjük, miért. Úgy döntöttem: felteszem a Nagy Kérdést jó pár férfiismerősömnek, minden korosztályból: ők már tűntek el randizásból, párkapcsolatból? Miért? És megbánták? Íme egy csokor a válaszokból. Kedves nőtársaim, csak annyit mondok, mint Morpheus Neónak a Mátrixban: ne feledd, minden, amit kínálok, csak az igazság, semmi több.
Márk, 42 éves:
“Szó nélkül nem nagyon léptem le, de egyszer igen, pedig baromi jó csaj volt, nagyon bejött. De valahogy azt éreztem, hogy folyton az esküvőnket tervezgeti, meg a gyerekeink nevéről ábrándozik. Nem mondta, csak annyira odavolt. Megijedtem. Nem kerestem többet.”
Alex, 47 éves:
“Egyszer volt egy durva ghostingom. Öt évig együtt éltem egy lánnyal, aztán külföldre kellett mennem pár hétre. Ott megismertem a Nagy Őt – aki azóta a feleségem és a három gyerekem anyja. Bevallom, skype-on szakítottam ez exszel, de nem mondtam meg neki, miért. Az új szerelmemmel elkezdtük tervezni az esküvőt, de mivel ő külföldi állampolgár volt, az anyakönyvvezetőnek külön engedélyt kellett beszereznie. Be is szerezte, és felhívta az örömhírrel: az exemet. Ugyanis a régi lakástelefonom volt meg neki. Hát... nem ragozom, mit kaptam. Ma már nem így csinálnám.“
Tibi, 27:
“Hogy ghostingolok-e? Persze, rendszeresen. Tudom, hogy gáz, de nem bírom a drámát. Ha pacekba megmondom a csajnak, hogy ennyi, többnyire leköcsögöz, meg sír, volt olyan is, aki öngyilkossággal fenyegetőzött. Ez kényelmetlen. Mi, pasik meg nem bírjuk a kényelmetlen dolgokat. Tudom, hogy nem jófejség, de szó nélkül lepattanni, meg letiltani mindenütt – könnyebb. Nincs dráma, vagy legalábbis nem a szemem előtt.”
Laci, 45:
“Kétszer váltam köddé életemben, de aztán velem is megcsinálták, és rájöttem, hogy nem jön be. Minden esetben, ha kíméletből, lustaságból, kényelemből, gyávaságból, vagy csak passzióból tűnsz el, végül rájössz, hogy a leghatékonyabbb az egyenes beszéd (lett volna). Fájni fog, neki is, neked is, de megspórolsz vele egy csomó kényelmetlenséget és hiábavaló reménykedést. Neki is, magadnak is.”