20 rettenetes mondat, amivel a gyermektelen és egyedülálló nőket fárasztják
Most már állandósult téma az, hogy aki éppen egyedülálló és/vagy gyermektelen, az miért az, és miért nincsen még saját családja.
Divat lett szurkálódó megjegyzésekkel illetni a gyermekteleneket, különösen a nőket, "leszinglizni" és jó tanácsnak álcázott beszólásokkal illetni őket.
Van, aki elfelejti, hogy sok egyedülálló, gyermektelen nő pontosan azért szenved, mert nincsen saját családja, akármennyire is szeretne. Nem azért, mert ezt érdemli, nem azért, mert önző, nem azért, mert neki senki nem jó, nem azért, mert valami gonosz erő családellenes tervét valósítja meg, nem azért, mert "nyugatmajmoló", nem azért, mert törtető és a többi.
Hanem például azért, mert nem találta meg a hozzá illő társát, nem él olyan anyagi körülmények között, hogy akár egyedül is vállalhasson gyermeket, nem akar kapásól egyedülálló szülő lenni, nem támogatja a családja, a családjától távol kénytelen munkát vállalni, ahol nincsen segítsége, éppen beteg, és miatt nem vállal gyermeket, öröklődő súlyos betegség miatt nem mer babát vállalni, vagy éppen meddő.
És akkor még ott vannak a tudatosan gyermektelen emberek, akik racionális érveket mérlegelve döntöttek úgy, hogy jobb lesz, ha nem vállalnak gyermeket.
A bírálók közül sokan megfeledkeznek arról is, hogy akinek (még) nincsen gyermeke, az attól nem gonosz, nem utálja a családosokat és a gyerekeket, attól még nem önző, az sem igaz, hogy miatta rosszabb a világ. Mint ahogy ez sem, hogy akinek gyermeke van, az automatikusan jobb ember lesz tőle - erre elég sok ellenpéldát láthatunk a környezetünkben.
A negatív megjegyzések és a beszólások kizárólag az öncélú, rosszindulatú piszkálódásra jók, másra nem. Segíteni nem fog senkin, és nem változik meg tőlük az egyedülállók és/vagy gyermektelenek helyzete.
Amíg nem volt párom, majd gyermekem, magam is kaptam az alábbi szurkálódásokból. Semmi értelmük nem volt. Ezekkel az ismerősök csak megutáltatják magukat.
"Kifutsz az időből!"
Jó, hogy figyelmeztetsz rá... Milyen kedves és tapintatos.
"A húgodnak már van gyereke, neked meg még nincsen???"
Az egyik kolléganőm örvendeztetett meg ezzel, kéretlenül, és azt fejtegette hozzá, hogy úgy lett volna rendjén, ha először én megyek férjhez, és vállalok gyereket, és csak utána a húgom. És hogy neki 28 évesen már 2 fia volt.
Azt válaszoltam neki, hogy ez nem lóverseny. És a magam részéről itt be is fejeztem vele erről a beszélgetést.
"Ja, nektek, szingliknek könnyű, ti mindenre ráértek!"
Miközben ott állt mellettem a párom. A szingli szót amúgy is utálom.
"Ketyeg a biológiai órád!"
Köszi!
"Fogalmad sincs, milyen érzés, ha van gyereked!"
De, tudtam, milyen, láttam a saját családomban, milyen is ez, vágytam rá, de attól még nem volt mellettem az a társ, akivel bátran belevágtam volna.
"Nem kellene most már a családalapításon gondolkodni?"
De, gondolkodom, ám attól még nem terem családom varázsütésre.
"Túl sokat válogatsz!"
Mert nem mindegy, hogy kivel vállalok gyereket. Itt nem egy asztal vagy egy szék vásárlásáról van szó, hanem emberek életéről.
"Ennyi idős vagy, és még se férjed, se gyereked, se lakásod?"
Ha csak ettől függ, jó ember-e valaki, az már régen rossz.
"Egyedül fogsz meghalni!"
Ez akkor is bekövetkezhet, ha az embernek van férje és gyermeke.
"Sosem tapasztalod meg, mi az igazi szeretet!"
Butaság. Rengeteg szeretetet kaphat az ember a szüleitől, a nagyszüleitől, a testvérétől, a testvére családjától, a rokonaitól, a barátaitól, a párjától, a munkatársaitól, még a kedvenc szomszédjától is. És néha idegenektől is...
Több mint 2000 ember közreműködésével készült a Nagy Családalapítási kutatás.
Ebből az derült ki, hogy a kitöltők 88 százaléka vallja magát tudatosnak a családtervezésben. Ők úgy gondolják, hogy nem bízzák a véletlenre a családalapítást. A legtöbben azt válaszolták, hogy 3-5 éven belül szeretnének belevágni a gyermekvállalásba.
A tudatosság mellett sokan tisztában vannak azzal is, hogy a sikeres fogantatáshoz elengedhetetlen a megfelelő körülmények megteremtése: a válaszadók 58 százaléka érzi magát jól informáltnak e kérdést illetően.
A kutatásban résztvevő párok közül a legtöbben a testi-lelki egyensúlyt jelölték meg a sikeres teherbe esést támogató legfontosabb tényezőként.
A válaszolók 10 százaléka kötötte a gyermekvállalás sikerét a megfelelő anyagi feltételekhez.
A kutatásból kiderült, egyre többen gondolják úgy, hogy a női szervezetet időben fel kell készíteni a babavárásra - ebben jelentős szerepet játszanak a természetes alapanyagok, a tápanyagokban gazdag ételek, valamint a mio-inozit- és folsavtartalmú étrend-kiegészítők, illetve a vitaminok is.
"Akkora öröm a gyerek, hogy ha nincsen sajátod, fogalmad sincsen, mekkora!"
"Azt hiszed, tudod, mi a fáradtság?! Amíg nincsen gyereked, fogalmad sincsen róla!"
"Sokat voltál a húgod gyerekeivel? Vigyáztál rájuk? Á, az nem olyan, attól még nem tudod, mi az igazi felelősség!"
"Hát majd kire támaszkodsz öregkorodban?"
"Lyukaszd ki a gumit, és akkor teherbe esel, és lesz gyereked."
"Elég önzők az egyedülállók!"
"Egyedül fogsz megöregedni, nem fogsz kelleni senkinek."
"Nem lesz utánpótlás, nem lesz, aki a nyugdíjadat kitermeli!"
"Később majd megbánod!"
"Vállald be egyedül!"
