JÖVŐ
A Rovatból

Ürge-Vorsatz Diana: Akkumulátor-nagyhatalom helyett passzívház-építő nagyhatalommá is válhatnánk

Aaz egyik legismertebb klímakutató szerint az utolsó pillanatban vagyunk, hogy változtassunk a gondolkodásunkon. Ha nem, újabb háborúk és járványok jönnek.
Fisher Gábor - szmo.hu
2023. március 09.



Az energiaválság, az éghajlati válság mára egybefonódó, és jelenidejű problémává váltak. Ha a kérdéssel foglalkozunk, a hazai tudományos élet megkerülhetetlen szakembere Ürge-Vorsatz Diana fizikus, a CEU professzora, az ENSZ .

Meggyőződése, hogy újabb nagy erőművek helyett passzívházakat kellene építeni, illetve a meglévő lakásállományt is át kellene alakítani. Szerinte az így el nem fogyasztott energia feleslegessé tenné a költséges erőművi beruházásokat, és még a klímának is jót tenne. Márpedig a klímaváltozással a huszonnegyedik órában vagyunk. A régi, havas telektől biztosan el kell búcsúznunk örökre.

– Egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy a Paks 2 megépítése hiba lenne. Azóta sokat fordult a világ a háború és az emiatt kialakult energiahelyzet miatt. Fenntartja most is, hogy hiba lenne atomerőművet építeni Magyarországon?

– Kikerülhető egy újabb atomerőmű megépítése, de csak akkor, ha a szakpolitika középpontjába az energiahatékonyság, a takarékosság kerül. A XXI. században már nem annak a XX. századi energiaellátási koncepciónak kellene dominálni, amely szerint a központi erőművekben megtermelt energiát hatalmas távvezetékhálózatokon juttatjuk el a fogyasztóhoz. Sokkal több szerep kellene jusson a helyben megtermelt áramnak, a mesterséges intelligenciának, a keresletoldali szabályozásnak, az energiaközösségeknek, valamint az úgynevezett „szektor-coupling”-nak, tehát a különböző energiafelhasználói szektorok összecsatolásának is. Egy ilyen, XXI. századi energiarendszerrel azt gondolom, meg lehet csinálni új atomerőmű nélkül. De mivel nem modelleztem még, teljes bizonyossággal ezt nem állíthatom.

– Akkor ez inkább csak egy sejtés.

– Sejtés, de elég alapos sejtés. Például azt modelleztük, ha Magyarországon az összes benapozott tetőfelületet kihasználnánk napenergia-termelésre, akkor több elektromos áramot tudnánk éves szinten termelni, mint amit egész Magyarország felhasznál. Nem azt mondom, hogy csak ezzel kell energiát termelni, de a napenergiának sokkal nagyobb szerepe lehetne.

Ráadásul a jelenlegi energiafelhasználásunkat anélkül is lehetne csökkenteni, hogy az emberek rosszabbul élnének.

Sőt, ha megtesszük ezeket a lépéseket, akkor gyakorlatilag nulla lesz a rezsijük, tehát jóval jobban élnének, hiszen sok pénzük megmaradna, sokkal egészségesebbek lehetnének, ugyanis az energiatakarékos épületek sokkal egészségesebbek. Ráadásul az ingatlanjuk értékesebb lehetne. Nem függenénk az orosz gáztól, sőt semmilyen nem EU-s gáztól, energiabiztonság lenne, mert nem lennénk kiszolgáltatva semmilyen behozatalnak. Tehát összességében mindenkinek, a gazdaságnak, a családoknak sokkal jobb lenne egy ilyen energiaút.

Igenis meg kellene próbálnunk, hogy azt a pénzt amit Paks 2-be invesztálnánk, inkább épületek mélyfelújításra költsük. Valószínűleg így közel annyi energiát meg tudnánk takarítani, mint amennyit ugyanebből a pénzből meg lehetne termelni.

Ez radikálisan új befektetéspolitikát és általában gondolkodásmódot igényel az energiaszektorról. Elismerem, hogy ez egyelőre még világszerte sincs elterjedve, de igenis azt gondolom, hogy az épületszektorunkról ugyanúgy kell gondolkoznunk, mint egy erőműről. Szerencsére azért vannak már jó példák is. Például Kaliforniában az energiahatékonyság ugyanúgy versenyzik az elektromos árampiacon, mint az új kapacitások. Ebbe az irányba kellene mozdulni Európában is.

– Ha napelemeket szerelünk minden tetőre, és ezzel túltermelünk, az áramot el is kell tárolni későbbre, vagy legalább éjszakára. Ehhez akkumulátorok kellenek. Most Magyarországon áll a bál ezzel a témával kapcsolatban, igaz a tervezett gyárakban autóakkumulátorokat gyártanának. De a kérdés akkor is itt van. A zöld energia elterjesztéséhez szükség van egy újabb nagy ipari kapacitásra.

– Én nem gondolom, hogy feltétlenül tetemes mennyiségű akkumulátorral lehet csak megoldani az időjárásfüggő energiatermelés dominanciáját. Valamennyi mindenképpen kelleni fog, de meg kell tanulnunk okosabban megoldani az energiaszabályozást és általában az energiarendszert. Emellett az energiatárolást sem csak akkumulátorokkal lehet elképzelni. Az akkumulátorokat nagyon-nagyon szennyező, vegyszerigényes módon gyártják, és az életük végén sem bomlanak le csak úgy maguktól. De vannak új technológiák, például lehet homokban tárolni az energiát. Nem kell feltétlenül elektromos áram formájában tárolni, lehet hőre átkonvertálni, vagy folyékony üzemanyagokra, és azt már könnyebb tárolni. Szerencsésebb helyeken vizet tudnak tárolni, ahol vannak hegyeik. Nálunk ilyen nincsen, homok van, azonkívül sóban, és más anyagokban is lehet hőt tárolni. Azonban nem feltétlenül kell ezt mind tárolni, hiszen ha ügyesebben bánnánk az elektromos energia felhasználásával, akkor el lehetne a csúcsokat tolni.

Például, ha a mosogatógépek, a mosógépek üzemelését, az elektromos autók töltését olyankorra időzítjük, amikor éppen nagyon süt a nap, már helyben el is fogyasztottuk a megtermelt energiát, megspórolva a tárolást és persze a szállítást is.

Muszáj lesz szélerőműveket is alkalmaznunk, mert a két időjárásfüggő megújuló energia kombinációja sokkal nagyobb biztonságot ad. Persze biztos kellenek akkumulátorok is, hiszen például az elektromos közlekedést most nem tudjuk máshogy megoldani. Jelen pillanatban csak az elektromos közlekedés az alternatívája a belső égésű motoroknak, így szerintem ez nem kérdés, hogy ezekre át kell sürgősen állni, és ehhez valóban rengeteg akkumulátor kell.

– Nem is olyan régen beszélt egy tanulmányáról, melyben egy bécsi műemléképület mélyfelújításával foglalkoztak. Azt mutatta ki kollégáival, hogy amennyiben a szokásostól eltérően nem egy szokványos energetikai felújítást végeznek el a drága épületgépészet cseréjével, hanem egy olyan irányba mennek el, hogy megközelítőleg nulla energiaigényűre alakítják az épületet, a munkálatok költsége nem haladja meg a szokványost, viszont az energiahatékonyság miatt az épület üzemeltetése olcsóbb lesz, szén-dioxid kibocsátása meg elhanyagolható. Ebben ilyen komoly gazdasági ráció van?

– Abszolút. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos út lenne.

Fontosak az akkumulátorok is, de annak örülnék, ha akkumulátor-nagyhatalom helyett mondjuk passzívház építő, vagy passzívház alkotóelemgyártó nagyhatalommá válnánk.

És erre minden esélyünk megvan, hiszen mi mutattuk meg a világnak a Solanova példáján, hogy egy közönséges, átlagos panelházat is fel lehet újítani úgy, hogy az energiamegtakarítás elérje a 85-90 százalékot. És ez már több mint egy évtizede volt, ma már akár energiapozitívra is lehet alakítani egy házat. Ez persze nem azt jelenti, hogy számottevő energiát juttat a rendszerbe folyamatosan, de mindenképpen gyökeresen mások ezek az épületek, mint a most megszokottak. Az ilyen épületek tömeges megjelenése megváltoztatja az energiához való hozzáállásunkat. Gondoljuk meg, ma az épületek energiaellátására megy el a megtermelt energia 70 százaléka. Ha ez a hatalmas energiaigény nincsen, a rendelkezésre álló kapacitásainkat sok minden másra fel lehet használni. Tehát ez nagy lehetőség lehetne Magyarországnak, hiszen itt is arról van szó, hogy aki először elkezdi ezt nagyüzemileg csinálni, az behozhatatlan előnyhöz juthat ezen a téren. Ma egy mélyfelújításhoz sokszor ki kell költözni, de legalábbis egy hosszú, macerás folyamat. Hogyha ezt nagyüzemivé tennénk, tehát lennének olyan egységek, előregyártott panelek, melyeket könnyen felhasználhatunk egy bejáratott technológiával, akkor például a Kádár-kockákat könnyen fel lehetne így újítani. Hollandiában már van erre példa, hogy egy nap alatt odamennek, és megcsinálják, mert csak ki kell cserélni az előre gyártott elemeket, fel kell szerelni, és kész.

Tehát ha egy ilyen ipart ki tudnánk építeni, és mi lennénk az elsők, akik ezt meglépjük, akkor akár fontos exportőrök lehetnénk, és lenne is erre kereslet. Ebben is lehetnénk gazdasági nagyhatalom, ebben is lehetnénk vezetők.

Megvan hozzá az intellektuális kapacitásunk, hiszen nagyon jó építészek vannak Magyarországon. Az ipar is hamar rá tudna erre fordulni. Viszont az is fontos, hogy tudjuk, jelenleg nagyon kevés embernek van ilyen hosszú, akár 20 éves megtérülésre ekkora tőkéje. Tehát a mélyfelújításokat közpénzből kell finanszírozni. Azért, mert nem akarunk orosz gázt importálni, mert nem akarunk egyáltalán sehonnan sem gázt importálni, mert energiafüggetlenek akarunk lenni, mert fel szeretnénk számolni az energiaszegénységet, mert mindenkinek fontos, hogy sokkal kevesebbet fizessen rezsire. És ami legalább ennyire fontos, a kibocsátásunkat is jelentősen csökkenteni kell.

– Amikor én iskolába jártam a '70-es években, már akkor is beszéltek a globális felmelegedésről. Az utóbbi évtizedben egyre többször volt szó az energiarendszer fenntarthatatlanságáról is. Mégis úgy érzem, hogy az események azóta gyorsultak fel érzékelhetően, hogy Putyin berúgta ezt a háborút. Egy előremenekülés figyelhető meg. Sokan azt mondják, ha a fosszilis energiaellátás úgyis veszélybe került, akkor ideje váltani a megújulókra. Jól látom, ezt?

– Ez egy nagyon-nagyon jó megfigyelés. Régóta próbáljuk ezekre a problémákra felhívni a figyelmet. Az is igaz, hogy a technológia tényleg mostanra jutott el arra a szintre, hogy megfizethetővé vált például egy nulla energiás felújítás, valamint a világ legnagyobb részén a napenergia lett a legolcsóbb energiaforrás.

De valóban, miközben iszonyatos, ami történik, a háború mégis nagyon nagy előremenekülési lehetőséget ad, és én nagyon remélem, hogy végre felülünk erre a száguldó gyorsvonatra, és nem hagyjuk elmenni, ahogy csináltunk a Covid után.

A Covid szintén nagyon sok lehetőséget adott, a digitalizáció például megmutatta, hogy óriási közlekedési kapacitások használata nélkül is képesek vagyunk sokat dolgozni, konferenciákat tartani, oktatni, illetve más fizikai jelenléthez nem kötött tevékenységeket végezni. Ahelyett, hogy ebből megtartottuk volna egy optimális mennyiséget, próbáltunk visszaerőszakolni mindent a régi ügymenetbe. Pedig pontosan azt kellett volna, amit mond, hogy előre meneküljünk. De végül is ne siránkozzunk, most megint van érdeklődés az előremenekülésre, és azt gondolom, hogy ezt igenis nagyon meg kell ragadni.

– Lehet, hogy a történelemkönyvekben ez az egész szörnyű háború egy ilyen fordulópontként is bekerülhet?

– Sajnos igen. A történelemben a nagy válságok végül is sokszor jó irányba vitték előre a világot. Azért, mert sokszor egy-egy ilyen válság kipusztítja a fenntarthatatlant, a régi rosszat, ami egyébként túl „jól” elpöfög ahhoz, hogy magától kivonuljon, vagy hagyja az új alternatívákat érvényesülni.

Ezért fontos ezt a válságot kihasználni, mert ha ezt nem használjuk ki, a következő válságok már sokkal súlyosabbak lesznek.

Ugyanis az éghajlatváltozással kapcsolatban már olyan változók lesznek, amikből már lehet, hogy soha nem tudunk kievickélni, mert már válság után válság jön, hiszen az éghajlatváltozás felerősíti a más eredetű válságokat is. Tehát ez az utolsó lehetőségünk, hogy felébredjünk, hiszen a másfél fokos felmelegedést már biztosan elérjük. És ha ott nem tudjuk megállítani a folyamatot, akkor biztos, hogy egyik válságból a másikba fogunk kerülni. Nehéz előre megmondani, hogy pontosan milyen válságok lesznek, például valószínűleg pandémiák, háborúk, egyre több háború. Az erőforrásokért a harc nagyon nagy lesz, óriási migrációs nyomás alakul ki, azaz ebből is hatalmas harc lesz. És akkor még ott lesz az élelmiszerhiány, élelmiszerválság, akár termelési válság, hiszen energia nélkül nem tudunk termelni, és az energia is nagyon nagy részben függ az éghajlatunktól is. Csak gondoljunk arra, hogy valahol egy nagyobb időjárási katasztrófa miatt hosszabb időre kiesik az elektromos rendszer. Ma már annyira függünk az elektromos áramtól, hogy ebben az esetben vizünk sincs, fűtés sincs, közlekedés sincs, semmi sincs, tehát menekülni se tudunk. Mára pedig már bőven el lehet olyan időjárási katasztrófákat képzelni, hogy az áramrendszer akár napokra kiessen. Tehát igen, azt gondolom, fel kell ébredni most, és előre kell menekülni sürgősen.

– Beszélt arról, hogy mindez nem megy központi támogatás nélkül. De ez nemcsak az egyének, hanem a világgazdasági szintjén is így van. Ha nem akarunk eljutni oda, hogy folyamatos háborúk dúljanak az erőforrásokért, akkor komoly programokat kellene véghezvinni, méghozzá úgy, hogy ebből ne csak a világ gazdagabb egyharmada profitáljon. A gazdag országoknak a zsebükbe kell nyúlni. De lesz-e erre hajlandóság?

– Nem azt kell nézni, hogy van-e hajlandóság, hanem nekünk kell rákényszeríteni őket. Az embereknek kell rákényszeríteni a vezetőket, hiszen a vezetők azért nem függetlenek tőlünk, sem a cégvezetők, sem a politikai vezetők. A politikusok nagyon függenek a választóiktól, a cégvezetők pedig a vásárlóktól, és a piacoktól. Igenis, nekünk is van lehetőségünk kifejezni, hogy itt most más irányba kell menni. És a cégeknek sem lehet ugyanabba az irányba tovább kormányozni. Ha most nem váltunk, akkor nagyon sokan fognak bukni. Bár szülőknek is azt mondják, hogy nem szabad az mondani, hogy „ugye megmondtam”, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy én tíz éve mondom ezt.

Ki kell szállnunk az olajból és a gázból. A 2015-ös Párizsi Megállapodás óta nem lett volna szabad új, belső égésű motorokat termelő autógyárakat építeni.

Akkor én voltam a rossz hír hozója, a hírnök, akit le kell lőni. De mégis itt tartunk most. 2035-től már nem lehet belsőégésű motorral eladni autót az EU-ban. Tehát valamilyen beruházások bukni fognak. De ha már ezt tudjuk, akkor egyszerű belátni, hogy az nyer, aki nem a régit próbálja erőltetni, befogni a fülét, és lelőni a hírnököt, hanem az, aki meghallja ezeket a szavakat, és előre mer futni.

– Ha egy jó tündér egy varázspálcával elhozná holnap a karbonsemleges gazdaságot globálisan, mennyi idő, amíg egy ekkora rendszer, mint a Föld, képes reparálni magát azok után, amik az ipari forradalom óta történtek?

– A legújabb tudomány azt mutatja, hogy nagyon sok mindenben azonnal fog reagálni a Föld.

Ha holnaptól egy gramm szén-dioxidot nem bocsátanánk ki, akkor a melegedés holnap megállna.

És ez nagyon-nagyon fontos. Nagyon sok folyamat az holnap megállna. Még regenerálódni is tud egy csomó dolog. Az igaz, hogy pár dolog nem fog megállni. Például a tengerszint-emelkedés, a jégolvadás, a tenger melegedése. De nagyon nem mindegy, hogy a tengerszint az évszázad végére még húsz centit emelkedik, vagy egy métert, vagy esetleg két métert, mert olyan modellek is vannak, sőt, ha az összes jég elolvadna, akkor még 60 méter tengerszint-emelkedést is elszenvedhetünk. Ez nagyon nem mindegy.

Az ökológiában, a biodiverzitási krízisben is most még elég sok mindent szép lassan vissza lehet állítani, és minden egyes kis lépéssel fokozatosan jobb lesz. Tehát azt gondolom, hogy igenis most még nagyon sok mindent vissza tudunk fordítani. Viszont ha még sokáig teketóriázunk, ha két-három fokot melegszik az éghajlat, onnantól el fog indulni egy csomó visszafordíthatatlan folyamat, az úgynevezett tipping point, billenő pontok,

amikor a folyamatokat már nem lehet visszafordítani, akkor sem, ha lenullázzuk a kibocsátásokat.

Ahogy például a Holnapután című film bemutatja. Például, ha a Golf áramlat leáll, vagy a Golf áramlattal kapcsolatos tengeráramlási rendszerek összeomlanak, vagy jelentősen megváltoznak. Az nagyon nagy hatással lehetne az egész Föld éghajlatára. És még van sok olyan folyamat, amit egy pont után már tényleg már nem lehet visszacsinálni, de még csak megállítani sem.

– Legyünk optimisták, és sikerül. Akkor 2100-nak, 2200-nak vagy 2300-nak fogják hívni azt az évszázadot, amikor nagyjából eljutunk oda, ahonnan elindult ez az egész helyzet? Vagy az ilyen számítások teljesen tudománytalanok?

– Nem, nem, nagyon jó a kérdés. Én azt gondolom, hogy oda nem lehet visszajutni, ahol voltunk az ipari forradalom előtt az éghajlat tekintetében. De ugyanakkor másfél fokos melegedéshez még nagyjából tudunk alkalmazkodni. Tehát azt kell mondanunk, hogy ennyi változást fogadjunk el, nagyon nagy baj, de fogadjuk el. És inkább valóban arra koncentráljunk, hogy a többi dolgot visszaállítjuk. Mert a biológiai sokféleséget azt azért szépen lassan vissza lehet állítani, legalábbis egy jelentős részét. Tehát én azt gondolom, hogy nem kell 2300-ig várni.

Már a mi életünk második részében újra sokkal jobb lehetne az élet.

Az igaz, hogy nem jönnek vissza azok a szép telek, amelyek gyerekkorunkban voltak, hogy nem fogunk rendszeresen hógolyócsatázni az iskolaudvaron, és nem fogunk a gyerekünkkel rendszeresen hóembert építeni, és nem fogunk korcsolyázni a Balaton jegén sem rendszeresen. Sajnos ezek elvesztek, örökre.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Ezek a munkák szűnhetnek meg 2027-ig a mesterséges intelligencia miatt egy szakértő szerint
Egy podcastban arról beszéltek, hogy az MI pillanatok alatt kiszoríthatja a rutinfeladatokat végző dolgozókat. A szakértők szerint az ismétlődő munkák eltűnhetnek, a szabályozatlan területek különösen veszélyben vannak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 15.



A mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt hatása került fókuszba a The Diary Of A CEO című podcast egyik legfrissebb adásában, vette észre a Unilad. A közel két és fél órás beszélgetésben három techszakértő fejtette ki, milyen változások várhatók a következő két év során.

Az epizód figyelemfelkeltő címet kapott: „A mesterséges intelligencia ügynökök vészhelyzeti vitája: ezek a munkák nem léteznek majd 24 hónap múlva! Fel kell készülnünk arra, ami jön!”

A vendégek között szerepelt Amjad Masad is, aki a San Francisco-öböl környékén él, és 2016 óta a Replit nevű vállalkozás vezérigazgatója. A Replit egy online platform, amely lehetővé teszi, hogy mesterséges intelligencia segítségével gyorsan és hatékonyan hozzanak létre, osszanak meg és indítsanak el szoftvereket és weboldalakat.

Masad a beszélgetés során elmondta, hogy szerinte hamarosan eltűnhetnek azok az állások, amelyek ismétlődő, rutinszerű feladatokat tartalmaznak. Amikor a műsorvezető, Steven Bartlett megkérdezte, szerinte mely szakmák tűnhetnek el először, így válaszolt:

„Ha a munkád teljesen rutinszerű, akkor az a munka el fog tűnni a következő néhány évben.”

Példaként említette az adatbeviteli és minőségellenőrzési munkákat, és így fogalmazott:

„Ha egy számítógép előtt ülsz, és az a dolgod, hogy bizonyos sorrendben kattints és gépelj, akkor ezeket a feladatokat hamarosan olyan technológiák váltják fel, amelyek már most is nagyon gyorsan jelennek meg a piacon, és sok munkahelyet ki fognak szorítani.”

Masad szerint nemcsak az egyszerűbb munkák vannak veszélyben, hanem a könyvelők, ügyvédek és egyes egészségügyi pozíciók is.

Azt mondta: „Az egészségügy területét nehéz előre megjósolni a szabályozások miatt, hiszen ezek sok szempontból korlátozzák, hogy ez a technológia hogyan tud belépni a gazdaságba. De azoknál az állásoknál, ahol nincs szabályozás, és csak szöveget dolgoznak fel – bemeneti szöveg, kimeneti szöveg –, azok veszélyben vannak.”

A beszélgetés nagy visszhangot váltott ki a YouTube-on, a kommentelők pedig nem fogták vissza magukat. Egyikük így fogalmazott: „Nagyon szívesen látnám ugyanezt a beszélgetést néhány olyan emberrel, akinek a munkáját épp most készülnek leváltani. Különösen akkor, ha még nem is sejtik, mi vár rájuk. Kíváncsi vagyok, mit mondana nekik az a piros dzsekis fickó, ha egy szobában lennének.”

Egy másik hozzászóló ezt írta: „Olyan érzésem van, mintha egy sci-fi film elejét hallgatnám, ahol senki sem hallgat arra a kockafejű srácra, aki figyelmeztet mindenkit arra, ami közeleg. A kopasz fickó pirosban pedig egyértelműen a főgonosz.”

Egy harmadik néző így reagált: „Úgy tűnik, ezek a vállalkozók boldogan indítanak új cégeket, de nem gondolnak arra, hogy ezeknek talán nem is lesz vásárlójuk.”

Egy újabb hozzászólónak ez volt a véleménye: „Nagyon jó beszélgetés volt. De ami igazán megijeszt, az nem a munkahelyek elvesztése, hanem a techvezetők és a politikusok empátiájának hiánya. Az emberek jelentős részét lökik egy olyan élet felé, ami nem egészséges és nem is értelmes. Még mind megbánjuk, hogy nem tettünk semmit időben. Remélem, tévedek.”

Egy ötödik néző pedig egy javaslattal is előállt: „Vissza kellene hívni ezeket a vendégeket félévente, hogy lássuk, hol tart az MI, és hogy beigazolódtak-e az előrejelzéseik.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Hamarosan visszatérhet a Földre Kapu Tibor: mutatjuk, hogyan zajlik majd a hazaút a világűrből
Letelt az eredetileg tervezett két hét, nemsokára kiderül, mikor indul haza az Axiom–4 legénysége a világűrből. Ahogyan a Nemzetközi Űrállomásra, úgy visszafelé sem lesz egyszerű az útjuk. Egy pontos, precízen kidolgozott terv szerint térnek majd vissza.


Hamarosan visszatérhet a Földre Kapu Tibor. Az Axiom–4 legénysége június 26-án érkezett a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), és az eredeti tervek szerint két hétig maradnak. Ez most telik le, így hamarosan elérkezik az idő, hogy hazainduljanak a világűrből.

Azt viszont egyelőre még nem tudni, hogy pontosan mikor indulnak vissza, a jelenlegi tervek szerint július 10-én 12:00-kor (magyar idő szerint 14:00-kor) válnának le az ISS-ről.

Az Index összegyűjtötte, mi is történik majd, amikor eljön az idő. Akárcsak az ISS-re történő érkezésük során, úgy visszafelé is egy precízen kidolgozott folyamatot követ majd Kapu Tibor, Peggy Whitson, Shubhanshu Shukla és Sławosz Uznański-Wiśniewski.

Az út a Nemzetközi Űrállomásról lekapcsolódással kezdődik, amit undockingnak hívnak. Ez egy lassú, aprólékos manőver, amit az űrhajósok és a földi irányítóközpont együtt hajt végre.

A Crew Dragon, amit a legénység Grace-nek nevezett el, először nagyon lassan távolodik el az űrállomástól, majd a manőverező fúvókák segítségével gyorsabban kering tovább a Föld körül.

Ezután jön a deorbit manőver, amikor a kapszula hajtóműveit a haladási iránnyal ellentétesen gyújtják be 10-15 percre. Ez a manőver lelassítja a kapszulát annyira, hogy a Föld gravitációja elkezdje visszahúzni.

Innentől a Crew Dragon már visszafordíthatatlanul a Föld felé halad.

A következő lépésben leválasztják a Dragon külső részét, a csomagtartót, ami a napelemeket és hűtőradiátorokat tartalmazza. Mivel ez a rész nem rendelkezik hőpajzzsal, a légkörbe érve elégne. A legénységet csak a kapszula szállítja tovább.

Amikor a kapszula eléri a Föld légkörét körülbelül 120 kilométeres magasságban, már több mint 20 ezer kilométer/órás sebességgel halad majd.

A levegőmolekulákkal súrlódás miatt a kapszula körüli levegő plazmává alakul, a hőmérséklet pedig elérheti az 1600-2000 Celsius-fokot. Ekkor a kapszula egy izzó tűzgolyóként száguld az égen.

A Crew Dragon alján egy speciális, PICA nevű anyagból készült hőpajzs védi a járművet. Ez az anyag elpárolog és elszenesedik, így elvezeti a hőt. A kapszula sebessége eközben drámaian csökken, akár 500-600 kilométer/órára.

Az űrhajósok testsúlyuk négyszeresét-ötszörösét érzik a nehézségi gyorsulás miatt.

A visszatérés ezen szakaszában a plazmaréteg miatt megszakad a rádiókapcsolat a földi irányítással.

Amikor a kapszula elég lassúvá válik, körülbelül 5,5 kilométeres magasságban két kisebb stabilizáló ernyő nyílik ki, majd 1,8 kilométeres magasságban a négy nagy főernyő. Ezek segítségével a kapszula 25-30 kilométer/órás sebességgel ér vizet, amit splashdownnak neveznek. A landolás pontos helyét az időjárási viszonyok alapján választják ki Florida partjainál, az Atlanti-óceánon vagy a Mexikói-öbölben.

A helyszínen egy speciális mentőhajó várja a kapszulát. Gyorsnaszádok közelítik meg, ellenőrzik a levegő minőségét, majd a hajó daruja a fedélzetre emeli. Az űrhajósok ezután szállnak ki orvosi felügyelet mellett.

A Crew Dragon tengeri landolása különbözik a Szojuz módszerétől, ami a kazahsztáni sztyeppén ér földet. Ott egy nagy ernyő és a földet érés előtt bekapcsoló fékezőrakéták segítik a kapszulát. A Boeing Starliner pedig légzsákos szárazföldi landolást alkalmaz, de ez a rendszer még tesztelés alatt áll.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Már csapatban dolgoznak a humanoid robotok egy kínai autógyárban - videón a jövő gyára
A Walker S1 robotok már nemcsak önállóan, hanem csapatban is képesek dolgozni. A rendszer mögött egy fejlett mesterséges intelligencia áll.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 07.



A kínai Zeekr autógyárban humanoid robotokat teszteltek, melyek már most képesek csapatban dolgozni. A Walker S1 nevű robotokat az UBTech fejlesztette, és a Geely tulajdonában lévő elektromosautó-gyárban próbálták ki őket. A gépek 5G-s kapcsolaton keresztül csatlakoztak a gyártósorhoz.

A robotok feladata nem volt éppen egyszerű: részt vettek a végső összeszerelésben és az ellenőrzési folyamatokban is. Az együttműködésükről videó is készült, amelyen jól látszik, hogyan segítik egymást a gyártásban. Ugyanakkor néhány jelenetnél furcsaságokat is észre lehet venni – például az 55. másodpercnél, ahol úgy tűnik, mintha az ajtóra kerülő takaróelem mozgása visszafele történne. Hasonló érzetet kelt az elektromos töltőfej behelyezése is.

A robotok működésének alapja a UBTech saját mesterségesintelligencia-keretrendszere, a BrainNet. Ez a rendszer különféle készségeket és következtetéseket szervez össze egy úgynevezett Swarm Intelligence nevű hálózatba.

A hálózat központja egy „szuperagy”, ami összetett döntéseket tud hozni, míg a hozzá kapcsolódó „intelligens alagyak” a több robotos vezérlésért és az érzékszervi adatok feldolgozásáért felelnek.

A fejlesztéshez a DeepSeek R1 nevű modellt használták, ami lehetővé teszi az elosztott tanulást, a gyors képzést és a robotok közötti tudásmegosztást is.

A cég tervei szerint a Walker S tömeggyártása 2026 januárjában kezdődhet el. Az év végéig 500 és 1000 közötti darabszámban készülhet el az új típus – írja az Interesting Engineering.

A South China Morning Post úgy tudja, hogy már vásárló is akadt a fejlesztésre: a Dongfeng Liuqi Motor, a Dongfeng Motor Group egyik leányvállalata legalább 20 darabot rendelt a következő egy hónapra. A UBTech hivatalosan nem erősítette meg a vásárló kilétét.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Egyre több magányos ember tölti az estéit a Chat GPT-vel – az AI nemcsak a munkahelyen válthatja ki az embereket
A tudósok szerint hamarosan jobban ragaszkodunk majd a mesterséges intelligenciához, mint egymáshoz. Robbanásszerűen nőhet a munkanélküliség, és az AI a politikát is átalakíthatja azzal, hogy a szavazók már nem lesznek annyira fontosak a politikusoknak.


A legtöbb mesterséges intelligenciával foglalkozó labor külön szakértőket tart fenn arra, hogy megakadályozzák az AI-k „szökését”, illetve azt, hogy az emberek ellen forduljanak. Hátborzongató, hogy ez egy reális veszély, de akad ennél hétköznapibb és még félelmetesebb forgatókönyv is: egyszerűen elavulttá válunk – mutat rá a The Guardianban David Duvenaud. A Torontói Egyetem számítógépes tudományokkal foglalkozó professzora úgy gondolja, ha a mesterséges intelligencia és a robotika fejlődése a mai ütemben folytatódik (és persze elképesztő iramban gyorsul), akkor teljesen automatikusan megtörténik, hogy az ember maga irrelevánssá válik egy csomó szerepkörben.

És itt messze nem csak az üzleti életről vagy a munkaerőpiacról van szó: megtörténhet az alapvető szolgáltatások szintjén, sőt, a magánéletben is.

A kanadai tudós szerint a fejlesztők, akarva-akaratlanul, de egy szinte minden humán szerepre jobb alternatívát jelentő AI megalkotása felé haladnak. Ezzel nemcsak gazdasági szempontból – vagyis a dolgozók, döntéshozók szintjén –, hanem kulturális és társas szinten is irrelevánssá tehetik az embert, úgy, mint művész és alkotó, sőt, mint barát vagy romantikus partner.

Milyen helye marad az embernek, ha a mesterséges intelligencia mindent jobban csinál, amit mi csinálunk? – teszi fel a kérdést a professzor.

Az aggodalma teljesen jogos. A Stanford Egyetem 2025-ös AI Index riportja például arra jut, hogy a nyelvi modellek bizonyos körülmények között már most jobban teljesítenek az embereknél programozási feladatokban, különösen szűkös időkeretek között. A Carnegie Nemzetközi Békéért Alapítvány év elején közzétett jelentése azt állapította meg, hogy az AI rendszerek gyorsabban érik el az emberi szintű teljesítményt összetett matematikai és természettudományos problémák megoldásában, mint korábban várták.

A Digital Watch Observatory később arról számolt be, hogy egy kutatás szerint az AI sokkal meggyőzőbben vitázik, mint az ember. A ChatGPT-4 hatékonyabban változtatta meg a felmérésben résztvevő 600 személy 64 százalékának véleményét, mint az emberi ellenfelek – már amikor képes volt az érveket személyre szabni olyan részletek alapján, mint az életkor, a nem és a politikai hovatartozás. Márpedig ezeket az adatokat tálcán kínáljuk neki.

Nemcsak a munka világában válthatja ki az embert

Az AI jelenlegi képességeiről szóló beszámolók marketing szövegnek tűnhetnek, és gyakran azok is, de borítékolható, hogy valóban képessé válnak az emberi készségek elsajátítására.

„Én húsz éve kutatom a mesterséges intelligenciát, és végignéztem, ahogy az alapvető következtetésektől eljutott a bonyolult tudományos problémák megoldásáig. Olyan képességeket, amelyek egykor kizárólag emberinek tűntek – mint a kétértelműségek kezelése vagy az elvont analógiák használata – ma már könnyedén alkalmaz” – hangsúlyozza Duvenaud.

A professzornak meggyőződése, hogy az AI-k nemcsak segíteni fogják az embereket – hanem fokozatosan átveszik a szerepüket, és teszik ezt szinte észrevétlen módon. Először azért, mert olcsóbbak, aztán azért, mert valóban jobbak az embernél, később pedig – ha tényleg megbízhatóvá válnak – azért, mert szinte minden fontos feladatra ők jelenthetik a felelős választást – legyen szó jogi döntésekről, oktatásról vagy éppen egészségügyi ellátásról.

„Nehéz lesz megindokolni, miért fizetnénk kétszer annyit egy emberi terapeutáért, ügyvédért vagy tanárért, ha csak fele olyan jó [mint egy AI]” – vezeti le a tudós.

Ezt a jövőt persze a munka világában lehet a legkönnyebben tetten érni: egyre több leépítésről fogunk hallani, és egyre nehezebb lesz állást találni. A cégek lassíthatják, majd leállíthatják a toborzást, hiszen egy sor feladatra találnak AI-alternatívát. Mindeközben a saját munkánk is egyre inkább abból áll majd, hogy „megbízható, kedves és készséges AI-asszisztensek” javaslatait fogadjuk el – jósolja Duvenaud.

Aztán lassan ellépünk a ChatGPT hasznos bájcsevejétől egy olyan AI-technológia felé, amelyben a gépek megtanulják a társas készségeket. Ami a Her című film saját operációs rendszerével romantikus kapcsolatban élő főhősét figyelve bizarr utópiának tűnt, napjainkban már messze nem elképzelhetetlen. Egyre többen ismerünk olyan magányos embereket, akik az estéiket valamelyik nyelvi modellel, jellemzően a ChatGPT-vel beszélgetve töltik, ami lopakodó kötődést alakít ki. És nemrég még az tűnt ijesztőnek, ha valaki személyes találkozások helyett inkább a közösségi médiában tartja a kapcsolatot a barátaival.

A professzor úgy gondolja, a családtagjaink és barátaink egyre inkább a képernyőre ragadnak majd, és ha beszélnek is velünk, legfeljebb arról fognak történeteket megosztani, hogy milyen vicces vagy lenyűgöző dolgokat mondott nekik az AI.

„Lehet, hogy egyetértünk abban, hogy valami elveszett a virtuális társakra való áttéréssel, mégis egyre idegesítőbbnek és fárasztóbbnak érezzük a nyers emberi kapcsolatokat a mesterséges alternatívákhoz képest” - fogalmaz Duvenaud. „A probléma az, hogy sok területen nehéz lesz észrevenni az AI-t, és ahol mégis észrevesszük, ott gyakran komoly előrelépésnek fog tűnni. Azok a szervezetek például, amelyek lassú és drága embereket foglalkoztatnak, alulmaradnak majd azokkal szemben, akik gyors, olcsó és megbízható AI-t alkalmaznak.”

Az üzlet és a magánélet mellett teret nyer a politikában is

A kormányzatok vélhetően ugyanazokat az ösztönzőket fogják követni, mint a gazdasági szereplők, és az AI-ra támaszkodva még kevésbé lesz fontos számukra az emberi tényező, ami csak lassítja, bonyolultabbá teszi a politikai akarat végrehajtását. Erre egyébként van kézzel fogható elmélet, ami az AI okozta hatásokkal rokon jelenséget vázol fel. Ez az ún. „erőforrás átok”, vagy „a bőség paradoxona”, amit a közgazdászok és politológusok a természeti erőforrásokban (olajban, földgázban, ritkafémekben vagy más ásványkincsekben) bővelkedő autokráciákra, például Szaúd-Arábiára és a Kongói Demokratikus Köztársaságra vetítve használnak.

Az elmélet lényege, hogy az értékes erőforrások csökkentik a kormányok függőségét az országuk polgáraitól, sőt, akár félre is lökhetik őket az útból.

Ugyanez megtörténhet az AI-val kapcsolatban, hiszen végtelen erőforrásnak tekinthető, ami egyre jobb válaszokat ad az oktatás, az egészségügy és a gazdaság problémáira.

„A demokratikus jogok részben gazdasági és katonai szükségszerűségből alakultak ki, a stabilitás érdekében, de ez már nem számít, ha a kormányok AI-k generálta adókból élnek, és a minőség, illetve hatékonyság jegyében ők is elkezdik AI-val kiváltani az embereket” – magyarázza a professzor. „Ha a mesterséges intelligencia már szinte mindent helyettesíteni tud, amit az emberek csinálnak, nem lesz nyomás a kormányokon, hogy gondoskodjanak a lakosságról.”

A legnyugtalanítóbb lehetőség pedig az, hogy mindez számunkra teljesen észszerű folyamatnak fog tűnni.

Ugyanazok az AI-társak, akikbe ma emberek százezrei beleszeretnek, hamarosan ultrameggyőző, szellemes és kifinomult érveket fognak mondani arról, hogy a csökkenő emberi jelentőség valójában fejlődés. Végül – anélkül, hogy ezt bárki választotta volna – azon kaphatjuk magunkat, hogy ádáz harcot vívunk, kezdetben csak a pénzért és a befolyásért, aztán már szikrányi jelentőségért is.

Mert ez az új világ csak addig tűnik megnyugtatónak, amíg a barátságos AI-k mindössze repetitív és idegesítő feladatokat látnak el. Ennél azonban jóval tovább mennek, és máris látszik, hogy forradalmian jobb szolgáltatásokat képesek nyújtani – legyen szó szórakozásról, kutatásról, gazdasági vagy jogi döntéshozatalról, esetleg betegségek diagnosztizálásáról.

„És, ha az emberek gátjaivá válnak a növekedésnek, a demokratikus jogaink pedig elkezdenek kicsúszni a kezeink közül, akkor tehetetlenek leszünk, hogy megvédjük magunkat” – jelentette ki Duvenaud.

Van-e kiút az AI szorításából, és hogyan lehet megvalósítani?

Lehetséges megoldásokban sajnos nem dúskálunk, pedig sürgős szükség lenne rájuk. Dario Amodei, a Claude nagy nyelvi modellsorozatot fejlesztő Anthropic vezérigazgatója például idén februárban azt nyilatkozta, az AI-technológia 2026–2027-re képessé válhat rá, hogy önállóan hozzon létre új AI-rendszereket az egyes feladatok elvégzésére, ami jelentős gazdasági és társadalmi kihívást fog jelenteni. Alig pár hónappal később aztán arról beszélt az Axiosnak, hogy

az AI technológia fejlődése miatt a következő öt évben megszűnhet az összes belépő szintű fehérgalléros állás 50 százaléka, ami a globális munkanélküliségi ráta 10–20 százalékos növekedéséhez vezethet.

E hatások miatt kormányzati és iparági intézkedéseket sürgetett, hogy kezelni lehessen a nyilvánvaló társadalmi hatásokat.

Hasonló véleményen van az eddigi legnagyobb hatású nyelvi modellt, a ChatGPT-t megalkotó OpenAI igazgatója is. Sam Altman többször is azt nyilatkozta, hogy újra kell szervezni a globális gazdasági rendszert, felkészülve arra az esetre, hogy az emberi munkaerő nem lesz versenyképes.

Jensen Huang, az AI-chipeket fejlesztő Nvidia vezérigazgatója a The Economic Times szerint azt hangsúlyozta, hogy az AI alapjaiban fogja átalakítani a munkahelyi szerepeket és felelősségeket. Szerinte nemcsak eszköz, hanem „kolléga és alkotó is lesz”, amely újradefiniálja a munka megközelítését.

Ez viszont aligha jár együtt a humán munkaerő megbecsülésével és gyarapodásával, sőt, inkább a bérek zuhanását eredményezheti – figyelmeztetett a Nemzetközi Biztonságos és Etikus Mesterséges Intelligencia Szövetség első, Párizsban tartott csúcstalálkozóján a Nobel-díjas Joseph Stiglitz. A közgazdász a Forbes szerint azt hangsúlyozta, hogy „az önérdek követése nem jelenti a társadalom jólétét”, márpedig a mesterséges intelligencia korában a vállalatok érdekei nincsenek összhangban a társadalom érdekeivel.

A technológiai óriáscégek AI-felhasználása esetében az önérdek nyilvánvalóvá vált, miközben egy olyan gazdaságban működnek, ahol az egyenlőtlenségek már régóta növekednek.

„Nagy a bizonytalanság a mesterséges intelligencia fejlődési sebességét illetően, de a kockázatok is nőnek. Az egyre nagyobb egyenlőtlenség az egyik legnagyobb probléma, amellyel ma a társadalmunk szembesül. Ez hozzájárult a társadalom megosztottságához és működési zavaraihoz” – közölte Stiglitz. A közgazdász világossá tette: az AI lenullázhatja a béreket, sokan mégsem hajlandók elismerni, hogy nem csak kiegészítője lehet az emberi munkának, hanem hatékony alternatívája.

De mit tehetünk az ellen, hogy végképp a háttérbe szoruljunk?

Duvenaud válasza erre az, hogy kezdjünk el nyilvánosan beszélni róla, mert szerinte aggasztó, hogy a tudósok, újságírók és filozófusok mennyire mélyen és nagyokat hallgatnak a témáról. Ennek oka az lehet, hogy maguk is félnek elismerni: tartanak a jövőtől, illetve attól, hogy nem lesznek versenyképesek vagy egyenesen feleslegessé válnak. Nélkülük ugyanakkor aligha alakul ki társadalmi vita és ellenállás, a társadalom nyomása nélkül pedig elhárul az akadály az AI-fejlesztők és a jogalkotók útjából, hogy engedjék létrejönni az embernél mindenben hatékonyabb általános mesterséges intelligenciát.

A professzor ugyanakkor úgy látja, ezt a folyamatot megállítani nem, legfeljebb lassítani lehet.

Sőt, a betiltás még veszélyesebb is lenne, mivel totalitárius rendszerekre jellemző szabályozást kellene kialakítani hozzá. Az viszont csak a magán AI-fejlesztést korlátozná, míg az államok, amelyek elfogadják és betartatják a törvényt, ugyanúgy használnák tovább az AI-t, például katonai célokra vagy megfigyelésre.

Az AI-katasztrófa elkerülésének négy módja

Duvenaud felvázolta, hogy lépcsőzetesen, négy fokozatban el lehet kerülni a civilizáció ma ismert formájának összeomlását. Az első lépés szerinte az, hogy nyomon kell követni, hol és hogyan használják az AI-t a gazdaságban és az államigazgatásban, illetve tudni kell, hogy hol szorítja ki az emberi tevékenységet, és milyen léptékben kezdik el alkalmazni például lobbizásra vagy propagandára.

A második lépés valamilyen szintű felügyelet és szabályozás létrehozása az AI-laborok és rendszerek területén, megakadályozandó, hogy túl nagy befolyásra tegyenek szert.

A harmadik lépcsőt az AI felelős felhasználása, vagyis az jelentené, hogy megerősítjük az emberek képességét az önszerveződésre és az érdekeik érvényesítésére. Ebben jó barátunk lehet az AI, hiszen az általa generált előrejelzés, felügyelet és tervezés révén megbízhatóbb intézményeket, gazdasági folyamatokat, kormányzási modelleket, illetve törvényeket formálhatunk.

Negyedszer pedig, és talán ez a legnehezebb: meg kell tanulnunk irányítani a civilizációnkat, ahelyett, hogy ezt a politikai rendszerekre hagynánk, amelyek véletlenszerű nyomás hatására, lényegében kényükre-kedvükre alakítják.

A tudós javaslata az, hogy az „AI-összehangolás” tudományterülete – amely annak kutatására törekszik, hogy a gépek milyen módon szolgálják az emberiség céljait – ki kell terjedjen a kormányokra, intézményekre és az egész társadalomra. Ez a kialakulóban lévő irányzat a közgazdaságtan, a történelem és a játékelmélet tapasztalataira támaszkodva segíthet megérteni, milyen jövőképek tűnnek elérhetőnek, és hogyan célozzuk meg ezeket.

„Minél világosabban látjuk, merre tartunk, és minél jobban össze tudjuk hangolni az erőfeszítéseinket, annál nagyobb az esélye, hogy olyan jövőt hozunk létre, amelyben az emberek továbbra is fontos szerepet játszanak – nem, mint az AI versenytársai, hanem mint annak haszonélvezői és gondozói. Jelenleg azonban épp azzal vagyunk elfoglalva, hogy megalkossuk a saját helyettesünket” - figyelmeztet Duvenaud.


Link másolása
KÖVESS MINKET: