hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

„Őrületes mértékben” emelkedik tavaink használati intenzitása, és ez látszik is vizeink állapotán

A partok rendezésével egyfolytában csökken a tavak természetes szűrőzónája, de a horgászati igények miatt betelepített halfajok sem tesznek jót - mondja az Ökológiai Kutatóközpont szakembere.

Link másolása

hirdetés

A Nature nemrég számolt be egy tanulmányról, amely szerint az elmúlt évtizedekben csökkent a tavak oxigénszintje. A kutatók több mint 45 ezer oxigén- és hőmérsékleti mérési adatot elemeztek, amelyet 393 mérsékelt égövi tóból gyűjtöttek be. A vizsgálat szerint 1980 óta jelentős vízhőmérséklet-emelkedést illetve ezzel párhuzamosan az oldott oxigén csökkenését mutatták ki.

Az oldott oxigén megfelelő koncetrációja a vízben azért fontos, mert az ott élő élőlények többsége aerob szervezet, tehát oxigénre van szüksége a létezéshez, ugyanúgy, mint az embereknek, vagy bármelyik szárazföldi élőlénynek. Az oxigént a vízben alapvetően az algák és az edényes növények termelik nappal fotoszintézis révén, majd ezt a többi élőlény használja el a légzése során. Viszont a gázok oldhatósága a víz hőmérsékletével változik.

Minél melegebb a víz, annál kevesebb oxigént képes magában tárolni, így tavaink legnagyobb ellensége a globális felmelegedés.

A tanulmány során mély, hőmérsékleti rétegzettséggel rendelkező tavakat vizsgáltak, és az 1980-as évektől elemezték az adatokat. Hazánkban azonban a bányatavakat kivéve a sekély tavak vannak többségben.

"Magyarországon a hetvenes években kezdődött el néhány jelentősebb tavon és folyóvizen a monitoring, 2000-től kezdve pedig minden folyóvizet és 50 hektárnál nagyobb állóvizet rendszeresen vizsgálnak. Csak tavakból körülbelül 200-nak az állapotát figyeljük folyamatosan." - mondta a Szeretlek Magyarországnak Lukács Balázs, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

"Biológiai mintavételek történnek, de emellett mérnek számtalan fizikai és kémiai paramétert is, amelyek között ott van az oxigéntartalom is. Viszont a magyarországi vizek döntő többsége sekély tónak minősül, tehát nem olyan mély tavak, amikben kialakulna hőmérsékleti rétegzettség, mint amiket a tanulmány szerzői vizsgáltak. A sekély tavaknál - mint amilyen a Balaton vagy a Tisza-tó is, - csak szélcsendes időben alakulhat ki ez az állapot, és csak rövid időre."

hirdetés

Legnagyobb tavunknál, a Balatonnál egy állandó észak-északnyugati szélnyírásnak köszönhetően szinte mindig fúj a szél, amely folyamatosan felkeveri a rétegeket. Ráadásul a nyári felmelegedések alkalmával a felső, kisebb sűrűségű vízrétegbe a hullámzás során is belekeveredik az oxigén, javítva ezzel a tó vizének oxigénellátását.

Azokban a sekély vizű tavainkban, amelyekben a túlhasználat miatt jelentős mértékű eutrofizálódás van, jellemzően augusztus elején mégis előfordul olyan mértékű oxigénszint-csökkenés, ami drasztikus halpusztuláshoz vezet.

"Az oxigénszint csökkenés azért veszélyes, mert ha a tavakból eltűnik az élővilág, akkor elposványosodik a víz. Ezáltal nem lesz alkalmas horgászatra, sportolásra, vagy fürdésre. Fontos, hogy ne egy kristálytiszta, hal nélküli vizet képzeljünk el, amikor oxigénhiányról beszélünk tavaink kapcsán. A szárazföldi lét is vízhez kötödik. A vizek a szárazföldi környezettel is összefüggenek, mert oda járnak inni a szárazföldi állatok. Egy zavaros, büdös, élhetetlen vízterületet kell magunk előtt látnunk, amikor ennek a folyamatnak a végét keressük." - mondja Lukács Balázs.

"Az eredeti cikk is megemlíti, hogy néhány esetben a tavakban a hőmérséklet emelkedés mellet kivételesen esetekben oldott oxigénszint növekedés történt. Ez azokon a helyeken jelenkezett, ahol a vízgyűjtő terület több, mint 50%-a vagy beépített, urbánus környezet volt, vagy intenzív mezőgazdasági tájban helyezkedett el a tó. Ezáltal jelentős diffúz terhelés, jellemzően szerves tápanyagterhelés érte a vizeket, ami algásodást okoz."

A megnövekedett alga-mennyiség miatt nappal oxigén túltelítettség is mérhető egy vízben, éjjel viszont, amikor az állatok mellett a növények is lélegeznek, hirtelen oxigénhiány is felléphet.

"Magyarországon az elmúlt tizenöt évet tekintve a használati intenzitásban őrületes mértékű emelkedés tapasztalható és ez látszik is a vizeink állapotán. Egyre több vizünkben a partmenti mocsári növényeken (pl. nád, gyékény), vagy a néhány felszínen kiterülő levelű fajokon (pl. sulyom) kívül alig találni vízinövényt. Ennek több oka van."

"Egyrészt rendezzük a partot, csökkentve a tavak természetes szűrőzónáját. A horgászati igények miatt olyan halfaunát hoznak létre bennük, ami közvetlenül és közvetve is az alámerült növényeket pusztítja."

"Vannak növényevő halak, amik direkt módon kieszik a növényeket, és vannak halak, amelyek például az iszapot túrva folyamatosan zavaros állapotban tartják a vizet. A zavaros vízben pedig nincs elegendő fény a növények számára. A mezőgazdasági területekről pedig folyamatosan bemosódó trágya (növényi tápanyagok) az, ami nagyon megterhelik a tavak vizét. A tulajdonviszonyok miatt sajnos nagyon nehéz megfelelő szélességű puffer területet kialakítani a folyók és tavak körül"

Lukács Balázs szerint restaurációs eljárásokkal lehetne hűteni a tavat, és jobb állapotba hozni.

"Ha egy víz szabadon van és tűzi a nap, akkor gyorsan felmelegszik. De az a víztest, aminek a partján magas fák vannak, amik árnyékolják a vizet, az kevésbé melegszik. Árnyékolással jelentősen lehetne javítani a helyzeten, ez az oxigénviszonyokat is befolyásolná."

A fő probléma, hogy ugyan jogszabályi keretek biztosítják tavaink minőségének megőrzését, az állóvizek hasznosítása eltolódott a haltermelés és a szabadidős tevékenységek irányába. Előbbire azért kell nagyon odafigyelni, mert a tóban fellelhető halfajok aránya sem lenne mindegy.

"A hazánkban legnépszerűbb hal, a ponty például folyamatosan túrja az iszapot eleségért, amivel az ott leülepedett szervesanyag folyamatosan visszakerül a tóba. Ez nagymértékben növeli az algavirágzást, ami meggátolja, hogy olyan növények telepedjenek meg benne, amelyek megkötnék az iszapot, és oxigénnel látnák el a vizet. Mindkettőnek megvan a helye a víztestben, csak nem mindegy, hogy milyen arányban."

Fontos megemlítenünk, hogy ugyan a szakemberek szerepe nélkülözhetetlen, mi magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy ne csökkenjen a tavak oldott oxigénszintje. Az oxigént az élőlények mellet nagy mértékben fogyasztja az üledék bomlása is, vagyis ne dobáljunk semmilyen etetőanyagot a tavakba, ne etessük a halakat, hattyúkat és kacsákat, mert bizony a maradék leülepedve a tó alján rothad el, ezzel tovább rontva annak oxigénellátását.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Világon egyedülálló magyar innováció: az ATTA egy zöld és fenntartható raklap, minden darabja egy fát ment meg

A mindössze 5 kilós raklap masszívabb, erősebb, strapabíróbb, mint bármelyik papírraklap a világon, ráadásul anyaga később újrahasznosítható.

Link másolása

hirdetés

Az építkezésekhez egyre kevésbé áll rendelkezésre elegendő fa, így az anyagot raklapokra sem pazarolhatják el. Ezért hiány keletkezett ebből az egész kontinensen, ami komoly hatással van a gyártókra és többletköltségeket is okoz.

A problémát egy - világon egyedülálló - magyar innováció oldhatja meg: az ATTA papírraklap mindössze 5 kilogrammos tömegével a hagyományos raklapok összes funkcióját képes ellátni, ráadásul zöld és fenntartható.

A faraklap a II. világháború óta van velünk és azóta sokat nem is változott. Így manapság is egy több mint 70 éves terméket és hagyományt használunk minden nap, fejlődés és innováció nélkül. Felhasználói úgy is becézik, hogy a „szükséges rossz”, hiszen a szállítmányozni kívánt termék a lényeg, és mégis mindig a raklapokkal vannak a problémák.

Manapság évente megközelítőleg 5 milliárd raklap van használatban a világon, ez tartja össze a globális ellátó láncot. Sokszor ezeket a fa raklapokat csak egyszer, egy útra használják, így naponta fák millióit vágják ki csak erre a célra. Ez a természeti erőforrások pazarlásának egy látványos példája.

Eközben a faanyag rendkívüli mértékben drágul. Három éve nagyon száraz nyarak voltak Európában, a szúbogár az utóbbi időben rengeteg kárt csinált, ezeket a fákat pedig nem lehet már rendesen felhasználni. Amerika és Kína a világjárvány utáni gazdasági fellendülésben nagyon erős építkezésbe kezdett és hajlandó drágábban is megvenni a faállományt Európából. Ha pedig már az építkezésre sincsen fa, akkor főleg egy raklapra már nem pazarolhatják el azt a faanyagot. Emiatt nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is fizikai raklaphiány keletkezett.

A probléma megoldására álmodták meg az ATTA papírraklapot, az innováció pedig globálisan is egyedülálló. Bár sokféle papírraklap létezik már világszerte, ezek főként egyszer használatos, könnyű szerkezetű raklapok, amelyeket jellemzően egyedi felhasználásra alkottak meg. Az ATTA kinézetéből és felépítéséből is látszik, hogy megjelenésében hasonlít az 1991-ben alapított, a rakodólapok nyílt érdekszövetségi rendszerének fejlesztésére és magas minőségére fókuszáló Európai Raklap Szövetség (EPAL) által engedélyezett faraklapokhoz és

hirdetés
masszívabb, erősebb, strapabíróbb, mint bármelyik papírraklap a világon.

A kizárólag magyar szakemberek által megálmodott ATTA papírraklap a 800 kilogrammos – jellemző – egység rakomány súlyát bírja viselni állványban és 3500 kilogramm rakomány súlyt a földön teljes alátámasztásnál. A cégnek a termékfejlesztés már önmagában is nagy kihívás volt, de még nagyobb feladatnak ígérkezett egy olyan, a mai kornak megfelelő automata gyártósor kifejlesztése, amely sorozatgyártásban képes előállítani a termékeket.

Ez egy egyedileg fejlesztett technológia, hasonlítható az autógyártás folyamatához, ahol az egyes elemek külön előmunkálva készülnek el és a folyamat végén összeszerelve, a kész raklap gördül ki a gépből.

Az ATTA papírraklapok zöld körforgásban készülnek:

többszöri használat után ugyanúgy hulladék papírként kerülnek a reciklálási folyamatba és lesz belőlük újrahasznosított hullámlemez, majd akár ismét ATTA raklap. Így egy zártrendszerű körforgásban hasznosítják őket.

A cég egyik fő motivációja az erdők megmentése attól, hogy a szükségesnél gyorsabban és nagyobb mértékben irtsák, hiszen más, a funkcióra alkalmas helyettesítő termékkel állnak elő. Mivel 1 raklap körülbelül 1 fa felhasználását jelenti, így ha egy 20 cm-es csúcsátmérőjű és 4 méter hosszú rönkről beszélünk – ami már egy öregebb, 20-25 éves fa is lehet – akkor

minden egyes felhasznált ATTA raklappal megmentenek átlagosan 1 fenyőfát, ami így tovább élhet és kötheti meg a légköri szén-dioxidot.

A termékre európai szabadalmi védettség megszerzése és a know-how megalkotása Magyarországon megközelítőleg 4 évvel ezelőtt kezdődött. A cél az volt, hogy valós alternatívát tudjanak adni a ma használatos faraklapok helyett. Az üzletszerű piaci igényekre nagy sorozatú gyártó kapacitást kellett kifejleszteni. Ez a tervezés és fejlesztés is Magyarországon történt.

A vállalat együttműködő partnere az ország vezető hullámpapír-lemez gyártója, mely a fuvarozástól akár a hulladékpapír begyűjtéséig teljes és biztos hátteret ad partneri hálózatán keresztül.

A raklapgyártás Szombathely mellett kezdődött el 2021 júliusában, és folyamatos felfuttatás után a maximális gyártási kapacitás 2022-ben már évi 620 ezer raklap lehet. Az első üzembe helyezett gyártósor referenciagyárnak készül annak érdekében, hogy a terméket, a gyártást és a technológiát bemutassák a piaci szereplőknek. A közeljövőben a cél az, hogy regionálisan Európában 5-8 gyárat tudjanak telepíteni és üzemeltetni, ezzel más országba is expandálni.

A gyártósor egy 1000 négyzetméter alapterületű csarnokban helyezkedik el. A gép működését műszakonként 4 fő biztosítja, mely az egyszerű adagolási munkakörtől a gép felügyeletéig tart. Ehhez hozzájönnek még az adminisztrációs és logisztikai feladtatok. Így gyáranként minimum 16 új munkahelyet teremt meg. A gép üzemeltetése automatizáltságából és a feladat sajátosságából adódóan egy tiszta, munkavállaló-barát munkahelyet biztosít.

Az ATTA-n kívül tehát ma nincs más papírraklap, ami megfelel az összes technológiai és műszaki elvárásnak és nagy gyártási kapacitásban elérhető. A cég számára ugyanakkor nem a különböző papírraklapok jelentik a konkurenciát, szeretnék, ha több sikeres papírraklap-gyártó lenne a piacon és ezzel erősítenék ennek a terméknek az ekvivalens szerepét.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Az űrbe repül a világ leggazdagabb embere: történelmi utazásra készül Jeff Bezos és űrcége

Az Amazon alapítója testvérével, egy 82 éves asszonnyal és egy 18 éves fiúval vesz részt a Blue Origin első emberekkel történő űrutazásán.

Link másolása

hirdetés

Eljött a nagy nap: ma repül az űrbe saját űrhajójával Jeff Bezos, a világ leggazdagabb embere.

Az utazás történelmi, hiszen a milliárdos vállalkozó repülőgépgyártó és űrrepülési cége először indít az űrbe olyan űrhajót, amelyen ember is utazik. Ez lesz a New Shepard nevű gépük 16. útja az űrbe.

Az űrjármű magyar idő szerint délután háromkor startol majd Bezos saját felszállóhelyéről, a texasi Van Horn városának közelében. A világ leggazdagabb embere testvérével és két másik különleges utassal repül majd a hatfős kapszulában.

Egyikük egy 18 éves holland fiú, Oliver Daemen, akinél fiatalabb ember még sosem járt az űrben, a másik pedig egy 82 éves asszony, Mary Wallace "Wally" Funk, aki ezzel minden idők legidősebb űrhajósa lesz.

A New Sheparddel közel 100 méteres magasságig, az ún. Kármán-vonalig emelkednek, amelyet a világűr határának szokás nevezni. Az űrutazás mindössze 11 percig fog tartani, de a milliárdos szerint fantasztikus élményben lesz részük.

hirdetés
Körülbelül négy percig élvezhetik a súlytalanságot, és lebegve gyönyörködhetnek majd a Föld légkörében.

Ezután a kapszula és a rakéta egymástól függetlenül landol majd ismét a Földön - Bezosék a kapszulában egy nyugat-texasi sivatagban szállnak majd le.

A visszavonult Amazon-vezér júniusban, amikor bejelentette, hogy az űrbe megy, elmondta, hogy ötéves kora óta nagy vágya, hogy feljusson a világűrbe, és nagyon örül, hogy ez most végül megvalósulhat, ráadásul a "legjobb barátjával", vagyis a testvérével. Most pedig természetesen már nagyon izgazott.

"Az emberek azt kérdezgetik tőlem, hogy ideges vagyok-e, de egyáltalán nem. Inkább kíváncsi vagyok. Tudni akarom, mit fogunk tapasztalni. Mi is felkészültünk, a rakéta is készen áll. Ez a csapat egyszerűen csodálatos. Nagyon jó érzésekkel vágunk neki"

- mondta a CBS News-nak adott interjújában.

Bezosék útját az űrbe élőben is közvetíti a Blue Origin, már másfél órával a felszállás előtt, magyar idő szerint délután fél kettőtől mutatják, mi is történik éppen. Ebben a videóban lehet majd követni az eseményeket:

Amennyiben sikerül az utazás, Bezos nemcsak a világ leggazdagabbjai között előzheti meg riválisát, a Tesla- és SpaceX-vezér Elon Muskot, hanem abban is, hogy előbb jut el az űrbe.

Richard Branson, a Virgin Galactic űrrepülési vállalat vezetője viszont kicsivel meg őt előzte meg ebben.

Forrás: BBC

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Génmódosításokba kezdett egy amerikai genetikus, hogy idegen bolygókon is élhessen az ember

Christopher E. Mason azt állítja, a medveállatka különleges génjével 80%-kal csökkenthető a DNS-károsodás súlyos sugárzás esetén. De sok más terve is van.

Link másolása

hirdetés

Ahhoz, hogy bolygóközi lényekké válhassunk, genetikai átalakításra szorulunk, hogy ellenállóbbak legyünk – vallja Christopher E. Mason amerikai genetikus professzor. Nem ő az első, aki úgy gondolja, hogy az emberiségnek fel kell készülnie egy másik bolygóra való áttelepülésre, mert a Föld belátható időn belül élhetetlenné válik, ő azonban már az odavezető utat is megpróbálta felvázolni A következő 500 év: élettervezés új világok elérésére (The Next 500 Years: Engineering life to reach new worlds) című könyvében.

Abban nincs semmi újdonság, hogy első lépésként Mason is Hold-, illetve Mars-bázisokban gondolkodik, és ezt követné a naprendszer, esetleg az azon túli bolygók meghódítása. Ő viszont tisztában van azzal, hogy az emberi test nincs igazán felkészülve a Földtől távoli életre, elég csak a különböző sugárzásokra vagy toxikus gázokra gondolni. Könyvében részletesen leírja azokat a genetikai módosításokat, amelyek megerősítenék ellenálló képességünket a megváltozott körülmények között.

A New York-i Weill Corner orvosi egyetem genetikusának nem akármilyen gyakorlati tapasztalata van e témában. Ő volt a vezető kutatója a NASA ikerkísérletében, amely Scott Kelly űrhajóst és testvérét vizsgálta. Scott 2015-ben közel egy évet töltött az űrben, míg egypetéjű ikertestvére, Mark ez idő alatt a Földön tartózkodott.

Mason kutatóként azzal is foglalkozik, hogy miként lehet emberi sejteket génmódosításnak alávetni, hogy ellenállóbbak legyenek az űrben. 500 éves tervének alapjait az így szerzett tapasztalatai alapján dolgozta ki.

A professzor a New Scientistnek adott interjúban kifejtette: az emberiségnek erkölcsi kötelessége megtalálni a módját, hogyan éljen a Földön kívül. Ugyanis az ember bolygónkon az egyetlen élőlény, amely tudatában van annak, hogy kihalhat, és az egyetlen, amely tehet is valamit ez ellen. „Az élet iránti kötelesség olyan, amelyet a tudatosság aktivizál. Ezt más nem fogja megtenni helyettünk” – mondja Mason.

A genetikus elárulja, hogy amikor a könyvét írta, nagyon elszomorodott. Eredetileg azon gondolkodott, hogy mi történik a következő 5 milliárd évben. A korábbi becslések szerint a Nap vörös óriássá válik, felfalja a hozzá közeli bolygókat, majd lassan elpusztul. Az asztrofizikusok többsége úgy véli, hogy a Föld körülbelül 4,7 milliárd év múlva válik lakhatatlanná.

hirdetés
Csakhogy a Nap fénye már egymilliárd éven belül elviselhetetlen lesz, és ebből Mason rádöbbent, hogy a Föld eredetileg hitt idejének legfeljebb egyötöde maradt.

„A Föld a legnagyszerűbb otthon, amit valaha ismertünk, de ha itt maradunk, ez lesz az utolsó otthonunk” – figyelmeztet a professzor.

A Scott Kellyn végzett kísérlet megerősítette, hogy az egyik legnagyobb veszély a sugárzás: az űrhajós vizeletmintája árulkodott a DNS-károsodásról. Azt is megfigyelték, hogy teste próbált alkalmazkodni a zéró gravitációhoz, és küzdött azért, hogy megőrizze izmai erejét és csontsűrűségét. Az izomsorvadás kockázata már eddig is ismert volt. Kelly szíve némileg kisebb lett, és egyes verőerei begyulladtak.

A hosszú űrbeli tartózkodás kihat a kognitív képességekre és a mentális egészségre is – figyelmeztet Christopher E. Mason. Kelly-nél az egy évi űrutazást követő hat hónapban enyhe visszaesést tapasztaltak. A hanyatlás nyilván erősebb lenne, ha valaki évtizedeket töltene egy űrhajóban.

A professzor szerint az emberi szervezet átalakítása bonyolult és ellentmondásos kérdés, éppen ezért nagyon szigorú biztonsági ellenőrzés és egyértelmű szabályozás mellett lehet csak végrehajtani. Úgy véli, hogy a következő évtizedekben elkezdődhetnek az ilyen irányú kísérletek.

Mason két módszert javasol: az egyik a CRISPR technológia, amellyel bizonyos specifikus géneket módosítani lehet. A másik az epigenom-módosítás, amellyel átmenetileg ki vagy be lehet kapcsolni egyes géneket.

A génmódosításokhoz a professzor az evolúció tanulságait hívná segítségül. Az egyik legjobb példának a mikroszkopikus medveállatkát, a tardigrádot tartja, amely képes az űrvákuumot túlélni azáltal, hogy ki tud teljesen száradni, majd rehidratálódni. Genomjában, amelyet 2015-ben szekventáltak japán tudósok, van egy különleges gén, amelyet DSUP-nak (damage suppressor protein – káreltüntető protein) neveznek.

Mason laboratóriumában ezt a gént integrálták az emberi genomba, és egy új sejtfonatba. Kiderült, hogy ezzel a génmódosítással 80%-kal tudják csökkenteni a DNS-károsodást súlyos sugárzás esetén.

A kutatónak meggyőződése, hogy más organizmusok génjeit is beültethetik az emberi sejtekbe, hogy megelőzzék a sugárzás okozta károsodást. Ilyen például a p53 gén, amellyel az elefántok nagy mennyiségben rendelkeznek és vélhetően ezzel magyarázható, hogy ritkán kapnak rákbetegséget.

Mason azonban tisztában van azzal, hogy ha egy létező biológiai rendszerhez hozzáadnak bármilyen gént, az nem várt változásokat, működési rendellenességeket is eredményezhet. Ezért kell szerinte nagy körültekintéssel hozzálátni az ilyen munkákhoz.

Ezzel szemben az epigenetikus terápiával a DNS struktúráját és működését csak egy kis időre változtatják meg. Például, ha az űrhajósokat nagy erejű sugárzás éri, aktiválni lehet sejtjeikben plusz válaszadókat, és ki lehet őket kapcsolni a veszély elmúltával. Ez az eljárás ma már technikailag lehetséges, csak optimalizálni kell. Mason ilyen irányú kísérleteket tervez a következő 10-20 évre.

A Földön kívüli emberi élet fenntartásának is záloga az elegendő élelem. Mason emlékeztet arra, hogy kilenc olyan aminosav van, amelyet fogyasztanunk kell, mert a szervezetünk ezeket nem tudja előállítani. A Földön mindezek megtalálhatók. Ha viszont más bolygóra költözünk, akkor magunkkal kell vinnünk vagy pedig gyártanunk kell ezeket. De mi van akkor, ha mégis a testünk termelné ki őket?

Laboratóriumában azt is kutatják, hogy miként válhatnának az emberek prototróffá. Ez azt jelenti, hogy képesek lennénk saját testünkön belül létrehozni mindazokat a molekulákat, amelyek szükségesek a túlélésünkhöz.

Más organizmusok elemeit integrálnák az emberi genomba, hogy szervezetünk megtermelje az összes létfontosságú aminosavat. Azt már bebizonyították, hogy egy vagy két aminosavval működik az eljárás, igaz, egyelőre csak sejtszinten.

Emellett reaktivizálni lehet olyan géneket is - például egy kis CRISPR-beavatkozással - amelyeknek képességei csökkenni látszanak, de akár új tulajdonságokkal is fel lehet ruházni őket a megváltozott körülmények miatt. Ilyen például az a génünk, amely szintetizálja a C-vitamint – mondja a professzor.

Mason egyik távlati terve a „generációk űrhajója”. Mivel a kutató szerint többszáz olyan exobolygó létezik, amelyek vízmennyiségük révén lakhatónak tűnnek az emberek számára, szerinte 2400-ra el kell jutnunk oda, hogy készen álljunk hosszú távú űrutazásokra, amelyek során kiválaszthatjuk a legjobbat új otthonunknak.

Azért nevezi ezt a projektet „generációk űrhajójának”, mert éppen az út hosszúsága miatt több nemzedék fog együtt élni és halni ugyanabban az űrhajóban.

Ugyanakkor le kell győzniük az ezzel járó pszichológiai stresszt biológiai folyamataik lelassításával, eljutva a pangás vagy a hibernáció állapotába. Ehhez máris azonosítottak olyan medvegéneket, amelyekhez hasonlókat beültethetnek emberekbe.

A professzor a jövő új technológiái között fontosnak tartja a mesterséges anyaméh kifejlesztését. Úgy véli, hogy ha az emberek új lakhelyén túlságosan veszélyes lenne a nők számára a terhesség, a mesterséges anyaméh lehetőséget biztosítana a gyermekek születésére.

Christopher E. Mason tisztában van azzal, hogy 500 éves tervének nagy részét nem fogja megérni.

„Úgy gondolom, hogy az egyik legfelszabadítóbb állapot az egészséges halandósági érzék. Ez megszabadítja az embert attól a gondolattól, hogy mi lesz őutána és hogyan tud hozzájárulni a jövőhöz. Ami megdöbbentő, hogy sokan, akikkel beszéltem a könyvről, sosem gondolkodtak 50 évnél hosszabb távlatokban” - mondja.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

A Hold pályakilengése és a klímaváltozás miatt még súlyosabb áradások jöhetnek – állítja a NASA

A 2030-as évektől kezdve legalább egy évtizeden át három-négyszer annyi szökőárra lehet számítani, mint korábban.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2021. július 21.


Link másolása

hirdetés

Az egyre gyakoribbá váló extrém időjárási jelenségek, a rekorddöntő nyári hőhullámok és a váratlanul heves esőzések, amelyek katasztrofális áradásokhoz vezettek az elmúlt hetekben Nyugat-Európában, a jövőben még súlyosabb helyzeteket idézhetnek elő. A NASA tengerszint-változást vizsgáló csapata a Nature Climate Change-ben megjelent tanulmányában arra figyelmeztet, hogy

a 2030-as évektől kezdve legalább egy évtizeden át három-négyszer annyi szökőárra lehet számítani, mint amennyi korábban volt. És a helyzet a klímaváltozás miatt még rosszabb lesz.

„Egyfajta kettős balszerencse sújt minket – nyilatkozta William Sweet, a hawaii egyetem oceanográfusa, az amerikai óceán- és atmoszféra-hivatal (NOAA) munkatársa a Washington Post-nak. A kutató szerint erre mindenképpen fel kell készülniük a partvidéken élőknek, meg kell erősíteniük települések védelmét az eddig soha nem látott áradások ellen.

A problémát részben a Hold pályakilengése okozza. A Föld körüli keringése során az egyenlítőhöz viszonyított szöge 18,6 évenként változik, és ez befolyásolja a tengerek árapály-mozgását. A Hold gravitációs erejének változása a ciklus első részében csillapítja a dagályokat és erősíti az apályokat. A ciklus második felében viszont erősíti őket.

A Hold-ciklus változása a klímaváltozás okozta tengerszint-emelkedéssel együtt még a mostaninál is nagyobb áradásokat okozhat a következő két évtizedben.

A Hold-ciklusok azonban kiszámíthatók, már az ókori görögök is ismerték őket, és azóta sem változtak, szemben a Föld és a világtengerek globális felmelegedésével.

Gary Mitchum, a tanulmány társszerzője a jelenséget egy olyan emberhez hasonlította, aki belecsap a vízbe egy fürdőkádban, és bár a víz nem fog azonnal kicsordulni, ennek nő a valószínűsége, ha további vizet töltenek hozzá.

hirdetés

„A kis hullám az árapály, a hozzátöltött víz pedig a tengerszint-emelkedés. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Együtt azonban kiöntenek, ha jön egy nagyobb hullám, és még több víz” – magyarázta Mitchum.

A jelenség hatásai máris érezhetők. 2020 május és 2021 április között rekord-áradásokat regisztráltak a Délkelet-Atlanti partoknál, és a Mexikói-öbölben több Texas és Mississippi állambeli városban. A NOAA adatai szerint e településeken csak három hét után vonult le az ár.

Az előrejelzések két évtized múlva évi 25-75 napos áradási átlagot jósolnak.

Ezt a helyzetet természetesen nem szabad ölbe tett kézzel várni – mondja Ben Hamlington, a NASA-csoport vezetője. Rövidtávon a helyi közösségnek alkalmazkodniuk kell a megváltozott környezeti körülményekhez, és csökkenteni a tengerszint-emelkedés hatását. Hosszú távon viszont az egész emberiségnek meg kell találnia a módját, hogy enyhítse a klímaváltozást.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: