Nvidia: világ legértékesebb vállalatainak egyikévé tette az AI, és most 4 billió dolláros céggé nőnének

Mint kiderült, Magyarország is részt vesz a tüdőrák elleni védőoltás klinikai tesztelésében. Az kísérletsorozat Nagy-Britanniában indult el a héten, amikor a 67 éves Janusz Racz megkapta az első oltást.

A BNT116 névre keresztelt oltóanyagot a COVID elleni vakcinázás idején világhírnevet szerző német BioNTech fejlesztette, ugyanazt az mRNS-technológiát használva, aminek kidolgozásával Karikó Katalin és kutatótársa, Drew Weissman 2023-ban fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat nyert. Az évtizedek munkájával kialakult módszerükről jó ideje suttogják, hogy a rettegett daganatos megbetegedések ellen is hatásos lehet. Elsőként a tüdőrák elleni küzdelemben kaphat főszerepet.

Az mRNS-vakcina az orvostudomány egyik legnagyobb áttörését jelenti az elmúlt évtizedekben, mert nemcsak a koronavírus-járvány leküzdésében lehet hatékony eszköz, hanem új utakat nyithat más betegségek elleni védekezésben is. Az új, szintetikus oltástechnológia egyelőre intenzív kutatások tárgya, és bár számos kérdés merül fel vele kapcsolatban, az eddigi eredmények alapján kijelenthető: paradigmaváltó orvosi gyakorlatokat indíthat el, és alapjaiban változtathatja meg a vakcinázásról alkotott képünket.

Mi az mRNS?

Az mRNS, vagyis messenger RNS (hírvivő ribonukleinsav) molekula a DNS-ben kódolt genetikai információt továbbítja a fehérjeszintézis helyére, a riboszómákhoz. Az mRNS-vakcina, mint amilyen a Pfizer-BioNTech és a Moderna oltása, olyan szintetikus mRNS-t tartalmaz, ami a szervezetünk saját fehérje-előállító rendszerét használja a védelem kialakítására. A hatóanyag a vírus egyik jellegzetes fehérjéjéről hordoz genetikai információt, amit a sejtjeink átvesznek. Az immunrendszer felismeri az idegen fehérjét (a COVID elleni oltóanyag esetében ez a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéjét) és ellenanyagokat termel vele szemben, így készülve a valódi vírussal való találkozásra.

Hogy miért forradalmi? Először is: ezek a vakcinák rendkívül gyorsan előállíthatók, mivel az mRNS szintetizálása a hagyományos vakcinafejlesztési módszerekhez képest viszonylag egyszerű. Másodszor: az mRNS-vakcinák rugalmasságot biztosítanak, hiszen a szekvenciájuk viszonylag könnyen módosítható, így, ha újabb vírusvariánsok jelennek meg, az oltást gyorsan hozzájuk lehet igazítani. Éppen az az utóbbi tulajdonság az, ami a nemcsak a COVID-dal szemben teszi hatékonnyá, hanem potenciálisan más fertőző, sőt, daganatos megbetegedések ellen is.

Hogyan segíthet az mRNS technológia a tüdőrák, vagy más daganat kiújulásának megelőzésében?

Az mRNS-alapú vakcina az immunrendszert aktiválja, lehetővé téve, hogy felismerje és megtámadja a rákos sejteket. A kísérleti kezelést elsősorban a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésére fejlesztették ki, mivel ez a betegség leggyakoribb típusa. A vakcina olyan egyedi RNS-szekvenciákat tartalmaz, amelyek az immunrendszert a tumormarkerek felismerésére és a rákos sejtek célzott elpusztítására ösztönzik.

A klinikai vizsgálatok célja, hogy meghatározzák a BNT116 biztonságosságát és tolerálhatóságát különböző stádiumú NSCLC-betegeknél. A kutatók azt remélik, hogy az új módszer hatékonyabb lehet a hagyományos kemoterápiánál, mivel kifejezetten a rákos sejtekre irányul, és minimalizálja az egészséges sejtek károsodásának kockázatát.

A magyarországi tesztelés része egy szélesebb körű nemzetközi kutatásnak, ami hét államban indul el: hazánkon kívül Nagy-Britanniában, Németországban, Lengyelországban, az Egyesült Államokban, Spanyolországban és Törökországban – sorolja a The Independent. A vizsgálat körülbelül 130 résztvevőt von be, köztük olyan betegekkel, akiknél a rák előrehaladott stádiumban van, vagy akiknél a daganat kiújult.

A fent írt Janusz Racz, aki Londonban kapta meg a vakcinát, kemoterápiás és sugárkezelések mellett vállalta a kísérletet. A beteg maga is tudós ember (AI-kutatással foglalkozik), ezért hangsúlyozta, hogy a tudomány fejlődéséhez elengedhetetlen az emberi részvétel. A kísérletet vezető orvosok szerint az új vakcina áttörést hozhat a tüdőrák elleni küzdelemben, és hosszú távon jelentős előrelépést jelenthet a betegség kezelésében. De nem csak a tüdőrák esetében.

Az agytumor lehet a következő

Az immunterápia mára a rákkezelés alapvető eszközévé vált, de az agydaganatok, különösen a leggyakoribb (és a leghalálosabbnak tartott) típus, a glioblastoma egyelőre minden próbálkozásnak ellenáll. Néhány friss klinikai kísérlet viszont reményt adhat arra, hogy ez megváltozik – jelentette be az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet.

A Floridai Egyetem kutatói által kifejlesztett rákellenes vakcina ígéretes eredményeket mutatott egy kis létszámú klinikai vizsgálatban. Az ő oltóanyaguk is az mRNS technológián alapul, de egyedi kialakítással bír: a benne található zsírrétegekkel bevont nanorészecskék több szinten tartalmaznak mRNS-t, lehetővé téve, hogy minden egyes nanorészecske nagy mennyiségű genetikai anyagot hordozzon.

A Science-ben is megjelent tanulmány szerint a vakcina hatékony volt a természetesen kialakuló agydaganatokkal küzdő kutyáknál, emellett több glioblastomás ember részvételével is végeztek vizsgálatot, azzal az elsődleges céllal, hogy ellenőrizzék a kezelés megvalósíthatóságát és biztonságosságát. A kísérlet pozitív eredményeket hozott: a vakcina mind a négy résztvevőnél erőteljes immunválaszt váltott ki. Bár nem várt mellékhatások is jelentkeztek, ezek mindegyike kezelhető volt.

Az immunterápia területén dolgozó szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a gyors és pozitív eredmények ellenére még hosszú út áll előttünk, mire kiderül, hogy az oltás valóban biztonságosan alkalmazható-e és meg tudja-e hosszabbítani a betegek életét.

„Bár ezek az első eredmények biztatóak, mindössze négy pácienst kezeltünk, néhány adag vakcinával. Még rengeteg kérdést kell megválaszolnunk” – ismerte el óvatos optimizmussal Dr. Elias Sayour vezető kutató.

Az immunrendszer felébresztése az agydaganat ellen

A glioblastoma az egyik legagresszívebb és legnehezebben kezelhető rákos megbetegedés – éppen ezért Sayour és csapata joggal érezte úgy, hogy új megközelítésekre van szükség. A vakcinájuk egyedi nanorészecskéi (amelyek, még egyszer: jelentős mennyiségű mRNS-t tartalmaznak) több olyan abnormális fehérje előállítását eredményezik, amelyekre az immunrendszer felfigyelhet. A kutatók ráadásul úgy alakították ki a nanorészecskéket, hogy összetapadjanak, további jeleket küldve az immunrendszernek arról, hogy valami nincs rendben.

A vakcina kifejlesztése során használt mRNS-hez betegek daganataiból nyertek ki információt, így biztosítva, hogy a vakcina a tumorok által termelt abnormális fehérjék széles spektrumát legyen képes megcélozni.

Az új oltás különböző rákmodellekben, köztük agydaganatos egerekben is erős és gyors immunválaszt váltott ki, ami a daganatok zsugorodását és az egerek élettartamának meghosszabbodását eredményezte. A kutyák esetében, amelyek természetesen kialakuló agydaganatokkal küzdöttek, a vakcina beadása után a daganatok immunológiai „újraprogramozódáson” mentek keresztül, azzal a már-már csodaszámba menő eredménnyel, hogy a kísérleti állatok várható élettartama majdnem megnégyszereződött.

Bár az eredmények ígéretesek, Dr. James Gulley, az NCI Immuno-Onkológiai Központjának társigazgatója szerint további vizsgálatokra lesz szükség a vakcina biztonságosságának és hatékonyságának igazolásához. Sayour és csapata azonban gyorsan, de megfontoltan halad előre. A következő vizsgálatokba felnőtteket és gyermekeket is bevonnak.

Összességében, az mRNS-technológia, ami a COVID elleni oltások révén vált világszerte ismertté – és hozott hazánknak újabb tudományos Nobel-díjat – kísérleti szinten máris ígéretes eredményeket mutat a tüdőrák és az agydaganat elleni védőoltások fejlesztésében. Ezek a vakcinák az immunrendszer aktiválásával segítik a szervezetet abban, hogy célzottan felismerje és megtámadja a rákos sejteket – a kemoterápiás és sugárkezelésekkel ellentétben jelentősen csökkentve az egészséges sejtek károsodásának kockázatát.

Az mRNS-alapú vakcinák azonban nemcsak a rák kezelésében lehetnek hatékonyak. A technológia folyamatos fejlesztése lehetőséget kínál arra, hogy olyan súlyos betegségek ellen is hatékony védelmet nyújtson, mint például az influenza, a HIV, a malária vagy a különböző autoimmun betegségek. Az mRNS-vakcinák tényleg új távlatokat nyithatnak az orvostudományban, lehetővé téve a különböző, eddig nehezen kezelhető betegségek elleni küzdelmet.

Amerikában már egy apró, 3D-nyomtatott műanyagdarab elegendő ahhoz, hogy egy – ott kereskedelmi forgalomban kapható – félautomata maroklőfegyvert teljesen automata gépfegyverré alakítsanak. Eközben Európában és más országokban, ahol hagyományosan jóval nehezebb ilyesmihez hozzájutni, már egész lőfegyvert is előállítanak 3D nyomtató segítségével.

A jelenség egy adott személyhez vezethető vissza: négy évvel ezelőtt a német Jacob Duygu volt az, aki CAD-CAM programmal megtervezett egy félautomata karabélyt, majd 3D-nyomtatással le is gyártotta hozzá az összes szükséges alkatrészt. A 9 milliméteres lövedékekkel tüzelni képes fegyvert (a szigorú európai fegyverviselési törvények elleni lázadásként) „Fuck Gun Control 9-nek” (FGC-9) nevezte el.

Bár Duygu, aki az interneten JStark néven vált ismertté, 2021 októberében elhunyt (hivatalosan szívrohamban, amit a német rendőrség házkutatása során szenvedett el), veszélyes öröksége ma is él - mutat rá a New York Times riportja, amely szerint az FGC-9 „északi-írországi militáns csoportok, mianmari lázadók és spanyol neonácik kezében” is felbukkant a közelmúltban.

Ezzel a jelenséggel Duygu a végletekig elégedett lenne, hiszen úgy vélte, ő egyfajta messiása azoknak, akik úgy érzik, hatósági engedély nélkül is joguk van a fegyverviseléshez.

– nyilatkozta egyszer. A mindennek, csak éppen felelőségteljesnek nem látszó Duygu autodidakta módon tanulta meg a fegyvergyártás fortélyait, és létrehozott egy online közösséget is, a Deterrence Dispensedet, ami 3D-nyomtatott fegyverek tervrajzait és útmutatóit teszi közzé.

A közösség egyik legismertebb tagja jelenleg az Iván, a Troll álnevű felhasználó, aki maga is segített Duygunak az FGC-9 frissített verzióinak tervezésében.

A New York Times úgy tudja, Iván, a Troll valójában egy 26 éves illinois-i fegyverkészítő, egy bizonyos John Elik, aki e-mailben azt írta a lapnak, hogy „helytelen európai rendőrök panaszaival foglalkozni és olyan lövöldözésekről beszélni, amelyekben senki sem sérült meg, ahelyett, hogy a fegyverek felszabadító eszközként való használatát hangsúlyoznánk”.

Méltó utódja Duygunak, és a tevékenysége legalább annyira kockázatos – főleg az Egyesült Államokban, ahol a fegyverviselési szabályok lazítását követelő csoport révén terjed egy apró, ám annál veszélyesebb alkatrész 3D nyomtatási tervrajza. A kiegészítő elemmel megoldható egy az USÁ-ban legálisan vásárolható félautomata maroklőfegyver automata gépfegyverré alakítása. Ami már ott is törvénybe ütköző.

A teljes fegyver kinyomtatásához képest pofonegyszerű megoldás „glock kapcsoló” vagy MCD (gépfegyver átalakító eszköz) néven vált ismertté és elterjedté. Az előállítása egy könnyen hozzáférhető 3D nyomtató segítségével nagyon rövid idő alatt lehetséges, ezért egyre komolyabb rizikóval jár, amit az amerikai Igazságügyi Minisztérium is felismert, de a figyelmeztetéseken kívül egyelőre nem sok mindent tehet ellene.

Mire jó a 3D nyomtatással készülő MCD?

Az MCD egy apró fémből vagy műanyagból készült alkatrész, amit egy félautomata pisztoly hátuljára szerelnek fel. Normális esetben, amikor például egy Glockot elsütnek, a hátralökődő szán kiüríti a hüvelyt, majd újabb lövésre előkészíti a ravaszt. Az MCD ebbe az alapvető mechanizmusba nyúl bele azzal, hogy nem engedi vissza a ravaszt az eredeti állapotába.

Az amerikai hatóságok arról számoltak be, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt az olyan bűncselekmények száma, amelyekben az elkövetők MCD-vel átalakított fegyvert használtak. Bár az eszközök szövetségi szinten is illegálisak, és számos állam további törvényeket hozott ellenük, mivel kicsik, olcsók, és könnyen előállíthatók 3D-nyomtatóval, nehéz megakadályozni az terjedésüket.

Legutóbb Lisa Monaco amerikai igazságügyi miniszterhelyettes ítélte el az MCD-k használatát, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államoknak többet kell tennie ezeknek az eszközöknek az eltűntetése érdekében. A politikus alapított is egy ANTI-MCD nevű bizottságot, amitől azt várja, hogy szakértői vélemények alapján tesz használható javaslatokat az MCD-k terjedésének megállítására.

Monaco szerint az egyetlen módja az MCD-k eltűntetésének az, ha már az előállításukat megakadályozzák. „Ebbe a munkába be kell vonnunk szoftverfejlesztőket, technológiai szakértőket és a 3D nyomtató ipar vezetőit, hogy közösen találjunk megoldásokat, mindemellett pedig fokoznunk kell a közvélemény tudatosságát az MCD-k halálos fenyegetésével kapcsolatban.”

Európában is van miért aggódni

A spanyol hatóságok a tengerparti Bermeóban, nem messze a francia határtól 2022 szeptemberében tartóztattak le egy 50 éves férfit, aki 3D nyomtatóval gyártott egész lőfegyvereket. Egy hónappal később a hollandiai Rotterdamban is őrizetbe vettek egy férfit, aki szintén 3D nyomtatott félautomata fegyvert próbált eladni – szerencsére álruhás rendőröknek. Ugyanannak az évnek a novemberében egy 24 éves férfinél talált FGC-9-est a párizsi rendőrség, Val-de-Marne külvárosában.

Ez csak néhány európai eset, ami közvetlenül megelőzte a Flamand Békeintézet és a Small Arms Survey által kiadott tanulmányt, mely szerint „a 3D nyomtatott fegyverek által jelentett közvetlen veszély jelenleg alacsony”.

A hatóságokat ez az állítás nem annyira nyugtatja meg – írja a Le Monde, világossá téve, hogy a valóság ránk rúgta az ajtót: a házilag előállítható lőfegyver-technológiák gyors fejlődése egyre nagyobb kihívást jelent.

„Miközben a lőfegyverek alapvető működése az elmúlt évszázadban alig változott, a 3D nyomtatott fegyverek folyamatos műszaki fejlődésen mennek keresztül. A technológia a lőfegyvergyártás teljes decentralizálódásához vezethet” – figyelmeztet a fentebb hivatkozott tanulmány társszerzője. Matt Schroeder szerint a helyzet különösen aggasztó, mivel

A bűnözők számára ez egyértelmű előny jelent: nincs szükség kockázatos kapcsolatokra fegyverkereskedőkkel, és nem áll fenn a veszélye annak, hogy szervezett fegyvercsempészetre specializálódott hatóságok látókörébe kerülnek. Ráadásul a gyártási lánc a legegyszerűbb formájára redukálódik: a tervező közvetlenül a felhasználónak értékesít, ami minimális költséggel jár, aztán a vevő kinyomtatja magának az alkatrészeket és otthon összerakja az élet kioltására alkalmas lőfegyvert.

A jelentés hangsúlyozza továbbá, hogy „nehezítik a nyomkövetést a hiányzó sorozatszámok, amelyek hagyományos esetben a fegyverkereskedelem elleni nyomozások sarokkövei”.

Törvényi keretek kialakítása

A 3D nyomtatott fegyverek nem csak technológiai, hanem komoly közbiztonsági kihívást is jelentenek, ami új módszereket és szigorúbb szabályozásokat követel. Bár egyes európai országokban már az is bűncselekménynek minősül, ha valaki birtokolja a fegyverek 3D nyomtatásához szükséges fájlokat és az EU-s jogi keretrendszer igyekszik egyensúlyt teremteni az innovációhoz és a 3D nyomtatáshoz való jog, valamint a közbiztonság és a biztonsági szempontok között, az otthoni fegyver-előállítás könnyen virágzásnak indulhat.

A 3Dprint.com-nak nyilatkozó Füredi Zoltán 3D-nyomtatott fegyverszakértő egyetért Schroederrel abban, hogy az európai hibrid fegyvertervek hozzájárulnak „egy decentralizált, nyílt forráskódú, tervezési és gyártási megoldásokat kínáló hálózat gyors fejlődéséhez”.

Az első prototípusok tesztelése gyakran az Egyesült Államokban vagy más, kevésbé látható helyszínen zajlik, majd az útmutatók létrehozása után a fájlok „általában nyilvánosságra kerülnek”.

A 3D-nyomtatott fegyverek veszélye nem fikció többé – ismerte be a közelmúltban az Europol, amely már szervezett nemzetközi konferenciát a helyzet kezelése érdekében. A Hágában tartott tanácskozáson konkrét esetek mentén érveltek amellett, hogy az európai hatóságoknak össze kell fogniuk, ha fel akarják venni a kesztyűt, mielőtt még túl késő lesz. Az előadók hangsúlyozták: egy angliai nyomozás során már nem csak kisstílű bűnözők otthonában találtak 3D nyomtató és a megfelelő fájlok birtokában bárki által előállítható fegyvereket, hanem szélsőjobboldali terrorista mozgalom képviselőinél is.

A konferencián megállapodás született arról, hogy az európai hatóságoknak együtt kell működniük a 3D nyomtatott lőfegyverek körüli fejlemények azonosítása és nyomon követése érdekében és egy nemzetközi szakértői hálózatot is létre kell hozniuk, hogy a rendvédelmi hatóságokat folyamatosan tájékoztassa az új fejleményekről. A résztvevők főbb szakpolitikai ajánlásait, valamint a 3D nyomtatott lőfegyverekhez kapcsolódó egyéb fejleményeket tájékoztató anyagban foglalták össze, amelyet világszerte megosztottak a döntéshozókkal. Egyelőre itt tart az ügy, de biztos, hogy folytatásért kiált.

A világ egyre több szegletében ütheti fel a fejét éhínség, miközben a gazdagabb társadalmakban is sok problémát okoz az élelmiszerdrágulás. A rengeteg kiváltó ok közül a legnagyobb probléma talán az, hogy az intenzív talajművelés miatt az élelmiszertermelésre alkalmas talaj minősége világszerte romlik. Egyre több embert kell etessen egyre kevesebb termőföld, amit ráadásul az utolsó nitrogénmolekuláig kizsákmányolnak a gazdák, hogy megpróbálják tartani a tempót.

Az abszolút megoldás még várat magára, de leleményes és bíztató – illetve működő – alternatívák ma is léteznek. A vertikális farmolás például városi környezetben teszi lehetővé a növénytermesztést, de saját magunknak szintén termelhetünk, akár otthoni akvárium akvaponikus rendszerré alakításával. A legújabb megoldás ezek kiegészítője lehet: kiderült, hogy üvegszilánkból is lehet termőföld.

Üvegen termesztett élelmiszer

Az amerikai Rio Grande Valley Egyetem (UTRGV) kísérletekkel bizonyította, hogy a talajba kevert üvegdarabok nemcsak felgyorsítják a növények növekedését, hanem a gombás fertőzések megelőzésében is fontos szerepet játszanak.

Julie Vanegas nanoanyag-kutató és Teresa Patricia Feria Arroyo ökológus arra a kérdésre kereste a választ, hogy az üveg vajon felhasználható-e a növénytermesztésben, és ha igen, akkor hogyan, illetve milyen előnyei lehetnek. Vanegas korábban már sikeresen alkalmazta az újrahasznosított üveget part menti helyreállítási projektekben, például fűzfaültetéseknél, így elhatározta, hogy a módszert más növényeken is kipróbálja.

A kísérletekhez olyan cégtől származó üveget használtak, ami eldobott palackokat, például sörös- vagy üdítősüvegeket hasznosít újra. A nyersanyagot apróra zúzták, a szemcséket pedig lekerekítették, hogy biztonságos legyen, mind a növények, mind pedig a termesztők számára. Az eredmények alapján az üvegszemcsék durva homokszemcsékre emlékeztető méretben a legoptimálisabbak a növénytermesztésre – mutatott rá Andrea Quezada, a Nanoworld Vanegas laboratórium vegyész hallgatója, aki az Amerikai Kémiai Társaság (ACS) 2024-es őszi találkozóján ismertette a kutatás eredményeit.

A kutatások kimutatták, hogy ha az üveg aránya a talajban meghaladja az 50 százalékot, akkor a növények gyorsabban nőnek és jobban megtartják a vizet, mint a hagyományos talajban termesztett társaik. Vanegas elmondta, hogy a projekt során többféle talaj-üveg keveréket vizsgáltak, és a legjobb eredményeket azok a minták hozták, amelyekben a talaj több mint fele újrahasznosított üvegből állt.

Érdekes módon az üvegszemcséket tartalmazó cserepekben egyáltalán nem alakult ki gombásodás, míg a csak hagyományos talajt használó cserépben a fertőzés megállította a növekedést. Quezada szerint ezek az eredmények szélesebb körű mezőgazdasági alkalmazásokat is ígérnek. „Fontosnak tartom, hogy minimalizáljuk az egészségünkre káros vegyi anyagok használatát. Ha ezeket képesek vagyunk csökkenteni, és közben a közösséget is motiváljuk az újrahasznosítható anyagok gyűjtésére, akkor jobb életminőséget biztosíthatunk az embereknek” – mondta a kutató.

Növénytermesztés a városban: a vertikális farm

A hagyományos – és sok esetben fenntarthatatlan – mezőgazdasági módszerek egyre kevésbé képesek kielégíteni a termények iránt növekvő keresletet. A kínálat felzárkóztatásához egyre innovatívabb és hatékonyabb termesztési technikák kellenek.

Ezek egyike a vertikális farmolás, ami a technológia közelmúltbeli fejlődésének köszönhetően egyre több agrárvállalkozás számára vonzó, hiszen akár városi környezetben is magas minőségű élelmiszereket lehet vele előállítani, gyakorlatilag állandó és kiszámítható termésátlaggal, mivel a növények – a mesterséges megvilágításnak és a szabályozható körülményeknek köszönhetően – nincsenek kitéve az időjárás szeszélyeinek.

A növényeket polcokon vagy állványokon termesztik, így a hagyományos vízszintes mezőgazdasággal szemben függőlegesen hasznosítják a teret.

A rendszer legnagyobb előnye alighanem a helytakarékosság, hiszen lehetővé teszi a növénytermesztést korlátozott alapterületen, városokban is, ahol a szabad földterület ritka és drága. Azzal pedig, hogy az élelmiszer egy része megtermelhető helyben, nagyban csökken a szállításból eredő szén-dioxid-kibocsátás és a zöldségek frissebbek maradnak, hiszen jelentősen lerövidül a vevőig vezető út.

Mivel a vertikális farmok működése jellemzően zárt rendszerekben zajlik, ahol a víz visszaforgatható, a növényvédő, illetve gyom- és rovarirtó szerek alkalmazása elenyésző, a tápanyagok és más erőforrások pedig újrahasznosíthatók, eleve nagyon fenntartható megoldásról beszélhetünk. A növények ilyen körülmények között termeszthetők talaj nélküli, tápfolyadék használatával működő hidroponikus vagy szabadon álló gyökerek tápanyag- és vízpermetezését igénylő aeroponikus rendszerekben. Ezeknek a módszereknek lényege az, hogy a tápanyagok közvetlenül eljutnak a gyökerekhez, így minimalizálható az erőforráspazarlás.

 

A vertikális farmok a legújabb technológiák, például az automatizálás, a robotika és az adatvezérelt mezőgazdaság alkalmazásával kétségtelenül hatékonyabban és főleg kiszámíthatóbban működnek, mint a hagyományos gazdálkodás.

Ezek a rendszerek lehetővé teszik a termesztési folyamatok precíziós irányítását, a környezeti tényezők folyamatos monitorozását és optimalizálását, ami növeli a termelékenységet és csökkenti a pazarlást. És vannak-e ennél fontosabb szempontok egy olyan korban, amelyben a klímaváltozás közvetlenül veszélyezteti az élelmiszer-ellátást?

Konyhakert otthon, akár az akváriumra kötve

Az akvaponikus növénytermesztés egyre népszerűbb megoldás, ma már nemcsak a fenntarthatóság iránt elkötelezett kertészek körében (akik egyszerre szeretnének friss zöldségeket és halat termelni), hanem olyanok számára is, akik hobbicéllal vágnának vele.

Ez a technika zárt, önfenntartó rendszerben ötvözi az akvakultúrát és a hidroponikát, az alapja pedig a vízi állatok, illetve a növények közötti szimbiózis. A halak, rákok és akár csigák által kiválasztott ammónia a vízbe kerül, amit nitrifikáló baktériumok alakítanak nitritté, majd nitráttá, kiváló tápanyagforrást teremtve a növények számára. A gyökerek felszívják a nitrátokat, így tisztítják a vizet, ami ezután visszatér a halak medencéjébe. Ez a zárt rendszer minimális vizet és vízpótlást igényel, hiszen a víz folyamatosan újrahasznosul, így fenntarthatóbb, mint bármely más hagyományos, vizet és tápanyagot a talajból kiszipolyozó mezőgazdasági módszer.

A fentebb írt üveggel kevert talaj, illetve a vertikális farm előnyeit egyszerre hordozó akvapónia gyorsabb növekedéssel és magasabb hozammal kecsegtet, mint a talajban termesztett növények. A tápanyagok közvetlenül elérhetők a gyökerek számára, és mivel ez is zárt rendszer, a terményt nem fenyegeti az időjárás változékonysága, a kártevők rajzása vagy a gyomok terjedése, vagyis vegyszerezésre sincs szükség, miközben a minimumra szorítható az erőforráspazarlás.

 

A legfeljebb elenyésző ökológiai lábnyomot hagyó akvaponikus növénytermesztés persze nem csak fenntartható agrárvállalkozásra vágyók számára lehet érdekes, hanem hobbicélra is. Kezdésként érdemes kisebb méretű, egyszerű rendszert létrehozni, ami nem igényel nagy befektetést vagy bonyolult technológiát.

Az alapvető akvaponikus rendszer egy halak számára kialakított tartályból és egy növénytartályból áll. Ez a kettő szivattyú segítségével összeköthető. A halak medencéje lehet egyszerű akvárium is, a növénytartály pedig bármilyen, vízálló, növények termesztésére alkalmas edény. Fontos, hogy érdemes olyan halfajokat választani, amelyek jól tűrik a változó körülményeket és könnyen nevelhetők: ilyen például a tilápia vagy az aranyhal, de akár guppikkal is meg lehet próbálni.

Jó hír, hogy egy jól összeállított akvaponikus rendszer nagyrészt önfenntartó, így nem igényel túl sok törődést. Ettől függetlenül fontos figyelemmel kísérni a vízminőséget, a pH-értéket és a tápanyagszinteket, hiszen ezeknek a paramétereknek az optimalizálásával bebiztosíthatjuk, hogy a halak sokáig egészségek maradjanak, a növények pedig megfelelően fejlődjenek.

Sosem volt ennyi alulfejlett gólya fióka, mint idén - írta a BirdMania - Madárpark és Természetvédelmi-mentőközpont a napokban a Facebook-oldalán. Az aszály miatt a madarak éheznek, a természetvédők szerint a helyi tápláléklánc nagyjából összedőlt.

„Hiába volt változékony, csapadékos a nyár eleje, s lett valóban rekord számú gólya fióka - hiszen tényleg gyakori volt az olyan fészek az idén, ahol négy, sőt öt fióka cseperedett -,

- írják a bejegyzésben.

Így szerintük a madarak kondíciója nemhogy vonulásra, de túlélésre sem igazán volt alkalmas, „lett is ebből rekord számú áramütés a szeméttelepek körül, ami egyedüli táplálék forrásuk maradt”.

„Nincs pocok, talán esetleg csak éjjel, nincs giliszta, az összes tocsogó, sekély tó kiszáradt, a szülő gólyáknak már a fiókák itatása is gond volt, hiszen egyre nagyobb távolságról kellett hordani a vizet, hogy az ennivalóról már ne is beszéljünk.”

A bejegyzésben azt is hozzáteszik, hogy a szárazság, hőség nagyon sok fajt érintett, érint kritikusan, hogy a kvázi sivatagi körülmények miatt a helyi tápláléklánc nagyjából összedőlt.

A posztban egy videót is megosztottak, amin egy idei, nemrégiben kirepült kabasólyom fióka van, már holtan.

„Végzetesen kiéhezve, erőtlenül találták a földön Nyergesújfalun. Értesítettek minket, mentünk, átvettük, de már akkor látszott, esélytelen. Annyira gyenge volt, hogy már utálni, védekezni sem volt ereje. Izmot, húst sehol nem tapintottam rajta. Látszott, nagyon nagy a baj”.

Ennek ellenére az állatmentők megpróbáltak segíteni rajta, de az emésztése már leállt. Ennek a madárnak a súlya 120 gramm volt a

300-350 helyett.

- zárul a bejegyzés.