Szöveg: Göbölyös N. László – Fotó: Pxhere.com

A kormány a háborús és energia-vészhelyzetre hivatkozva rendeletet adott ki arról, hogy fokozni kell a fakitermelést, hogy elegendő mennyiségű tűzifa legyen a lakosság számára a téli időszakban. Milyen következményei lehetnek e rendelet alkalmazásának? Valóban segít-e a várható energiaproblémákon, milyen hatással lehet az erdei ökoszisztémákra és hogyan befolyásolhatja a törvényben rögzített hazai klímasemlegességi célokat? – tette fel a kérdéseket Vigh Péter, a Másfélfok augusztusi online sajtóklubjában. Az egyesület vezetője emlékeztetett arra, hogy a különböző klímastratégiák fokozottan számolnak a magyarországi erdők szénelnyelő képességével.

A sajtóklub vendége ezúttal Gálhidy László biológus, erdőökológus volt, aki korábban az ELTE és az MTA kutatójaként dolgozott, jelenleg a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője.

Gálhidy László elöljáróban elmondta, hogy nyílt levelet küldtek a miniszterelnöknek és a rendelet ellen egy petíciót is közzétettek, amelyet közösen terjesztettek elő a Magyar Madártani Egyesülettel, a Magyar Természetvédők Szövetségével, a Tízmillió Fával, a Levegő Munkacsoporttal, a Greenpeace-szel közösen.

A programvezető négy fontos kérdést vetett fel.

Először is mi indokolja, hogy az erdők szűk körét kitevő, természetvédelem alá eső erdőkben is lehetőség legyen a tarvágásra? Hangsúlyozta, hogy a legszebb erdőkről van szó, amelyekben kirándulni járunk: a Normafáról, a Kékestetőről, a balatoni erdőkről, az Őrségről.

Mi indokolja, hogy ezeknek az értékes erdőknek a fenntartását 20 évvel megrövidítjük? Az eredeti erdőterv szerint az őshonos tölgyeseknél, bükkösöknél a vágás-kor 120-130 év. Ha ez korábban történik, éppen a legértékesebb korukból veszünk el az élővilág fenntartása szempontjából.

Miként szolgálja a tűzifaellátást az, hogy a védett területen az akácosok kivágása után nem állítjuk vissza a természetes erdőtakarót? Ezzel ugyanis lemondanánk egy fontos természetvédelmi szempontról. Nálunk az idegenhonos, Észak-Amerikából származó akácosok teszik ki az erdőterület egynegyedét, és sokkal inkább ezekből kellene többet kivágni, mint az őshonos fákból.

És végül: milyen alapon járulhat hozzá az agrárminiszter az erdőterven kívül is egyes erdők letermeléséhez? Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs olyan erdő az országban, amely teljes védettséget élvezne, egyben megkerüli az általában 10 éves periódusokra osztott erdőtervezést – figyelmeztetett Gálhidy László. Szerinte egyértelmű: ha növeljük a vágás területének kiterjedését, ha előre mozdítjuk az idegenhonos fafajok térnyerését, ha nem megfelelő módszerekkel történik az erdők felújítása, az erdőtermészetesség sérülni fog, még akkor is, ha maga az erdőterület nem változik. Miközben a rendelet az energiaválságot sem oldja meg.

A WWF képviselője felidézett egy 2004-es felmérést, amelyben a budai hegyekben lehetséges fakitermelésről kérdezték az embereket. A megszólítottak 27%-a vélekedett úgy, hogy e területen semmilyen fakitermelés ne legyen, és ugyanennyien mondták, hogy legfeljebb 0,1-0,2 hektáron engedélyeznék. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Normafa környékén van a legtöbb, 200 évnél is idősebb, összefüggő erdőt alkotó fa, az ország más területein éppen az intenzív fakitermelés miatt tűnt el ez a természeti kép.

Lehet, hogy maga a Normafa és a más közkedvelt helyek éppen a látogatottságuk miatt nincsenek veszélyben, de sok helyen aggodalomra ad okot az idős erdők sorsa. A jelenség nem új, mert például a Tarkő, Bükki Nemzeti Park mértani közepe körül egy 180 éves erdőt vágtak ki 2018-ban, és az új rendszerrel ennél sokkal súlyosabb helyzet várható.

Az egész mögött ott van a klímaváltozás fenyegető árnya: egyre nagyobb a szárazság, az erdőket sokszor természetes módon is a gyepterületek váltják fel, egyre gyakoribbak a tüzek, egyre nehezebb lesz az erdők felújítása.

– figyelmeztetett Gálhidy László.

Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programvezetője kitért arra, hogy egy köbméter fa elégetése egy tonna CO2-kibocsátással jár. Az arányokat jól érzékelteti, hogy Magyarországon egy fával fűtő háztartás átlagosan 8-15 köbméter fát használ fel. Ugyanakkor a Földön egyedül az erdők azok, amelyek képesek ellensúlyozni CO2-kibocsátásunkat.

Ahhoz, hogy elérjük a klímatörvényben vállalt 2050-es klímasemlegességet, a jelenlegi technológiai feltételek mellett 4,5 millió tonna CO2-t kellene az erdőinknek semlegesítenie. Éppen ezért a szakemberek szerint nem lenne szabad engedni, hogy a jelenlegi, mintegy 7 millió köbméternyi fakitermelést növeljük. Ez azonban be fog következni, mert ha jelentősen nő az átlagfogyasztás feletti gáz ára, akkor a háztartások logikusan több tűzifát fognak felhasználni. Már most másfélszeres a kereslet a tűzifa-piacon, és ez valószínűleg hosszú távon állandósulni is fog.

Ráadásul az idén kivágott fával, annak nedvesség-tartalma miatt nem is lenne szabad tüzelni. Az eltüzelt nedves fa negatív hatása a szállópor-kibocsátás. Harmat emlékeztetett arra, hogy Magyarország ellen már volt kötelezettség-szegési eljárás amiatt, hogy több körzetben is meghaladtuk e téren az egészségügyi határértéket és ez a jövőben még nagyobb probléma lesz.

Mit tehetnek a környezetvédők a tiltakozáson túl? – tettük fel a kérdést.

Vigh Péter szerint látszik egyfajta társadalmi mozgolódás a rendelet várható hatásai ellen. Gálhidy Péter felidézte, hogy a WWF Magyarország az Alkotmánybíróságig eljutva el tudta érni, hogy töröljék a 2009-es erdőtörvény 2017-es és 2018-as módosításainak többségét, de egy most induló eljárással is hosszú éveket veszíthetünk el.

Befolyásolhatja-e az erdészeti szakma a rendelet végrehajtását? Gálhidy úgy véli, igen, mert hozzájuk is eljutottak olyan állásfoglalások, melyek szerint nem fognak változtatni az eddigi gyakorlaton. Remélhetőleg a többség így dönt, de biztosan lesznek, akik élni fognak az új lehetőségekkel.

Gálhidy László szerint

Sok múlik azon, hogy meddig lesz érvényben a rendelet. Ha például az akácosok helyére nem tölgyeseket, hanem újra akácosokat telepítenek, ki kell várni, amíg azok vágásérettek lesznek, az pedig legalább 50 év. És 50 év a jelenlegi körülmények között - a klímaváltozást is figyelembe véve - nagyon hosszú idő.