Mérő László: „Ne az emberit keressük a mesterséges intelligenciában, hanem azt, amiben ő a jobb”
A mesterséges intelligenciák jövőbeli felhasználásával kapcsolatban a filmtörténet vizeire evezett Mérő László. Megtörtént, hogy egyetemi hallgatói megkérték őt: állítsa össze nekik a félév filmklub-programját a saját kedvenc filmjeiből. Így került bele Milos Formantól az Egy szöszi szerelme, az 1960-as évek „cseh újhullámának” egyik alapfilmje. Külön kiemelt belőle egy jelenetet, amikor a főhősnő közel egy percig csak néz, majd elmosolyodik – az ő nemzedékének ez maga volt a „szerelem születése”, a hallgatók viszont halálra unták magukat. Miért? Mert ők már hozzászoktak a másodpercenkénti 4-5 vágáshoz, egyszerűen felgyorsult az észlelésük.
Formant aztán 15 évvel később felkérték a Száll a kakukk fészkére megrendezésére, és a szerződésben volt egy kitétel: kötelessége elolvasnia a fókuszteszt-jelentést. Ez azt jelenti, hogy összehívnak egy vetítésre olyan embereket, akik a leendő közönséget reprezentálják, és pszichológusok figyelik minden egyes reakciójukat. Forman, amikor az egyik jelenetről azt írták, hogy az 50 másodpercet vissza kell vágni 6 másodpercre, először úgy érezte, hogy semmit nem értettek a filmből, de addigra már volt annyira „amerikai”, hogy megcsinálja. Végül a fókuszteszt szinte valamennyi javaslatát elfogadta – 5 Oscart kapott, és ezt a filmet a professzor mai hallgatóinak is le merné vetíteni.
„Mi is így fogjuk használni a mesterséges intelligenciát, mert lehet, hogy nem érti magát a filmművészetet, de bizonyos részleteket nagyon pontosan és hasznosan meg tud állapítani. Nem az emberit keressük benne, hanem azt, amiben ő a jobb.”
Mérő László elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben bizonyos szakmában kötelező lesz a mesterséges intelligenciák „véleményét” figyelembe venni. „Amit sokáig nem fog tudni, éppen az, amit nagyon a lényegünknek érzünk” – mondta, Nagy László: Ki viszi át a szerelmet? című versét, Mozart zenéjét és Auguste Rodin Katedrálisát említve. „A párizsi Rodin-múzeumban szeretem nézni az embereket, ahogy megbabonázza őket ez a szobor. Ez az, amire a mesterséges intelligencia sosem lesz képes.”
Két dologban viszont nagyot fog változtatni az emberi gondolkodáson:
„Megtanulunk kooperálni valakivel, akit nagyon nem értünk. Erre pedig szükségünk van két természetes intelligencia között is, hiszen sokszor saját gyerekünket sem értjük – mondta az előadó – és egyúttal megtanulunk kompromisszumot kötni. Amikor megpróbálunk olyannal kompromisszumot kötni, aki másként látja a világot, általában az a probléma, hogy ő másként látja a világot.
A mesterséges intelligencia nem fogja tudni megmondani, hogy kinek van igaza, de meg tudja mondani, hogy milyen lesz a világ, ha ezt vagy azt az elvet vesszük nagyon szélsőségesen komolyan. És akkor nekünk kell döntenünk a különböző forgatókönyvek között, hogy milyen világban akarunk élni.”
Kérdésekre válaszolva Mérő professzor úgy vélekedett, hogy a fake news-jelenség, az a látszat, hogy a digitális világban már nincsen objektív valóság, hanem mindenkinek joga van a saját valóságra, átmeneti állapot, mivel még nem alakultak ki ebben a térben a hitelesség egyetemes normái.
Hajlamosak vagyunk átmeneti dolgok nyomán évszázadokra jósolni” – mondta, megemlítve a könyv vagy a mozi halálának jövendöléseit.
Visszatérve a sokakat foglalkoztató öntudat kérdésére, a pszichológia „self” kategóriáját említette, amely az „önmeghatározás” képességét jelöli, melyre jelenleg csak az ember képes. Idetartoznak még a humánspecifikus motivációk – ilyen a pénz. „Meg lehet arra tanítani egy állatot, hogy nyomjon meg egy pedált, amire kijön egy érme, és ha bedobja, kap enni, de azért soha nem fogja megnyomni a pedált, hogy legyen pénze. Mi viszont nyomjuk, mert tudjuk, hogy mire lesz jó a pénz.
Ugyanígy humánspecifikus a hatalom is.” (És éppen ez az, ami szintén aggasztó: a mindenkori hatalom mikor, milyen célból, kik ellen használja fel a mesterséges intelligenciát és ez már nem is közeljövő, hanem jelenidő...).
Mérő László is egyetértett az egyik hozzászóló kérdésével, mely szerint ma minden képességünk megvan arra, hogy akár mesterséges intelligenciákkal, akár atombombával vagy bármi mással kipusztítsuk az emberiséget. Ő viszont mégis optimista, mert bízik abban, hogy az emberiség sokféleségéből kiválik majd egy olyan intelligens réteg, amely egy idő után többségivé válik.
