JÖVŐ
A Rovatból

Megszólaltatta a Pink Floyd egyik dalát a mesterséges intelligencia, úgy, hogy emberi agyakból olvasta ki a dallamot

A gépi tanulási modell sohasem hallotta az Another Brick in the Wall című számot, csak a dalt meghallgató emberek agyhullámaiból rekonstruálta a felvételt.

Link másolása

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy miként lehetne örökül hagyni utódaimnak azt a rengeteg zenét, amelyet életemben hallgattam és amelyet magamban bármikor elő tudok hívni az agyamból. Lehet, hogy ez a vágy megvalósítható lesz a nem is olyan távoli jövőben. Erre mutat a kaliforniai Berkeley egyetem kísérlete. Egy mesterséges intelligenciával ugyanis sikerült egy felismerhető részletet reprodukálni a Pink Floyd Another Brick In The Wall című dalának első részéből.

Ehhez Robert Knight és kutató kollégái olyan elektródák jeleit használták fel, amiket 29 epilepsziás beteg agyába ültettek be sebészeti eljárással. A betegekkel meghallgattatták a Pink Floy dalát, majd megvizsgálták az agyműködésükről közben rögzített felvételeket. Úgy látták, hogy összefüggés van a szám hangmagassága, melódiája, harmóniája és ritmusa, valamint az agyműködésről készült felvételek között.

Ezt követően arra képeztek ki egy mesterséges intelligenciát, hogy találja meg az összefüggéseket az agytevékenység és a zenei alkotóelemek között, majd közvetlenül az emberi agykérgi felvételekből rekonstruálja a rock-történeti dal 15 másodpercét.

A mesterséges intelligencia által készített minta spektrogramja (a hanghullámok vizualizációja) 43%-ban hasonló volt az eredeti dalrészlethez.

Az alábbi videó 7. másodpercétől az hallatszik, ahogy a kísérlet résztvevőinek lejátszák a zenét, majd a 16. másodperctől az, ahogy mindezt a mesterséges intelligencia visszaadja.

A kísérlet több volt egy öncélú demostrációnál. A kutatók beazonosítottak egy agyterületet a felső halántéki agytekervénynek nevezett régióban, amely feldolgozta a dalban elhangzó gitárjáték ritmusát. Megállapították továbbá, hogy az agy jobb féltekéjéből jövő jelek fontosabbak a zene felismerésében, mint a bal agyféltekéből eredőek, megerősítve ezzel korábbi tanulmányok eredményeit.

„Ha elmélyítjük tudásunkat azon a téren, hogy miként észleli az agy a zenét, tovább fejleszthetjük azokat az eszközöket, amelyek a beszédnehézségekkel küzdő emberek helyett beszélnek” – nyilatkozta Knight a New Scientistnek „Azok számára, akik amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) vagy afáziában szenvednek, olyan eszközt szeretnénk megalkotni, amely által emberi módon tudnának másokkal kommunikálni.”

ALS-ben szenvedett például a világhírű fizikus Stephen Hawking, és az afázia kényszerítette színészi pályája befejezésére Bruce Willist.

Az amerikai kutató szerint el lehet jutni odáig, hogy megértsük: miként fogja fel az agy a beszéd zenei elemeit, beleértve a hangsúlyt és az érzelmeket. Ennek birtokában e beszédsegítő eszközök hangja kevésbé lenne robotszerű. Knight egyúttal elismerte, hogy az agyimplantátumokat invazív jellegük miatt aligha lehetne nem klinikai módon alkalmazni. De folynak más, hasonló irányú kísérletek is. A Cornell egyetemen nemrégiben mágneses rezonancia-képalkotás (MRI) agyjel-mintáiból alkottak mesterséges intelligenciával dallamtöredékeket.

Ha az AI képes agyjelekből rekonstruálni azt a zenét, amit az emberek elképzelnek, nemcsak azt, amit éppen hallgatnak, ezzel a módszerrel akár komponálni is lehet – vetítette előre a jövőt Ludovic Bellier, a berkeley-i kutatócsoport tagja.

Mások szerint azonban a mesterséges intelligencia által újraalkotott dalok szerzői jogi problémákat vethetnek fel.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Kiberbiztonsági szakértő: Még a közismert webshopokban és a böngészőkben se mentsük el a bankkártyánk adatait
Makay József szerint hiába működik most tökéletesen egy online áruház, ez nem garancia arra, hogy a jövőben sem találnak rajta fogást a támadók. Az etikus hacker jó tanácsokat is adott arra vonatkozóan, hogyan válasszunk felhasználónevet és jelszót az interneten.

Link másolása

Kedd este több ezer OTP Simple-fiókot törhettek fel. Nem közvetlenül az online fizetési szolgáltatás rendszerébe jutottak be a támadók, hanem olyan felhasználók fiókjaihoz fértek hozzá, akik más weboldalakon is a Simple-ben megadott felhasználónevet és jelszót használták. Mivel azonban a CVV/CVC-kódokat nem ismerték a kiberbűnözők, ezért tranzakciót sem tudtak indítani, így szerencsére anyagi kár úgy tűnik, hogy senkit sem ért.

Az online támadások és csalások az utóbbi időben érezhetően egyre gyakoribbá váltak. A szakértők nem győzik felhívni a figyelmet arra, hogy lehetőleg egyedi és különböző jelszavakat használjunk minden felületen, ami növelheti a biztonságot. Ugyanakkor az sem várható el az átlagos felhasználótól, hogy az egyre gyarapodó, nem ritkán 20-30 vagy még ennél is több interneten elérhető szolgáltatáshoz valamennyi belépési kódot fejben tartsa. De akkor mi lehet a megoldás? Többek között erről is kérdeztük Makay Józsefet, a Makay Kiberbiztonsági Kft. ügyvezetőjét, etikus hackert.

– Ön mit javasolna a jelszavainkkal kapcsolatban?

– Ami nagyon biztonságos megoldás, az kényelmetlen, ami pedig nagyon kényelmes, az már nem biztonságos. A legtöbb esetben ezért érdemes valamilyen középutat keresni, amit még a felhasználók hajlandók elviselni és alkalmazni a gyakorlatban, de ebben a kérdésben inkább a biztonság felé próbálunk terelni mindenkit. Az átlagos internetező esetében ugyanis még mindig a felhasználónév és a jelszó számítanak kulcsfontosságú információnak a kibertérben. A helyzet azonban valóban nem egyszerű:

azt szoktuk javasolni, hogy minden szolgáltatás esetében külön jelszó legyen, melyeknek ráadásul kritikus követelményeknek is meg kell felelnie például a bonyolultság vagy a hossz szempontjából.

Vannak már ennél finomítottabb ajánlások is, ahol viszont megkövetelik a többlépcsős azonosítást. Azonban hiába a multifaktoros autentikáció, ha a felhasználót célzottan ráveszik a csalók valamilyen plusz kód megadására vagy egy extra gomb megnyomására.

– Mit jelent az, hogy meg kell feleni a kritikus követelményeknek?

– Még mindig az a legjobb egy jelszó esetében, ha kellően komplex, nem utal ránk semmilyen szempontból, és nem tartalmaz semmilyen számsorozatot vagy évszámot. Inkább generáltassunk például a böngészővel egy jelszót, amit aztán a jelszókezelőjében el is tudunk tárolni. Persze ez sem száz százalékos megoldás, mert bármikor kiderülhet a böngésző valamilyen sérülékenysége. Azonban a böngésző biztosan nem fogja beajánlani a felhasználónevet és a jelszót például egy hamis Gmail bejelentkezési felületen, hanem csak az eredeti esetében.

De ha nem bízunk kellően a jelszókezelőben, akkor választhatunk valamilyen felhőalapú online jelszómenedzsert is, aminek van beépülő böngészőmodulja, így be tudja írni a felhasználónevet és a jelszót a megfelelő lapon.

A harmadik lehetőség pedig az lehet, ha egy offline, erősen titkosított fájlban tároljuk a különböző online szolgáltatásokban használt felhasználóneveket és jelszavakat, ami viszont gyakran nagyon kényelmetlen lehet.

– Az átlagos felhasználók számára ezek közül melyik lehet a legpraktikusabb és mégis a legbiztonságosabb megoldás?

– Nem egyszerű a helyzet, de talán az első két megoldás jó lehet még a kevésbé gyakorlott és gyanakvó felhasználók számára is. De csakis abban az esetben, ha az ezekben tárolt felhasználónevek és jelszavak kellően komplexek és megfelelnek a védelmi követelményeknek. Hiába van egy böngészőnek megfelelően erős és védett beépített jelszókezelője, ha nagyon amatőr jelszavakat tárolnak benne. Egy-egy regisztrációnál inkább ajánlott a böngésző által véletlenszerűen generált, erős jelszót választani. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy egy támadó kis kutatással összerakhatja a nem túl erős, jól bevált, saját jelszavunkat, akkor érdemes inkább szintén újat generáltatni a jelszókezelővel, majd frissíteni az adott szolgáltatásban.

– Ha valaki mégis úgy dönt, hogy nem tud vagy nem akar jelszókezelőkkel bíbelődni, a generálás pedig végképp meghaladja a képességeit, akkor mire figyeljen, mi ne szerepeljen a saját maga által kitalált jelszóban?

– Sok ilyen kiszivárgott adatbázist láttam már. Ezek alapján a gyenge jelszavak közös jellemzője, hogy gyakran szerepel bennük a felhasználókhoz köthető becenév, vagy családtag, netán háziállat neve, egy évszámmal vagy egyszerűbb számsorozattal kiegészítve.

Képzeljük magunkat egy feltételezett támadó helyébe: ha alaposan végignézi a Facebook-, vagy Instagram-profilunkat, akkor mit talál?

Hiába van például letiltva a születési dátum, ha a születésnapi fotókról össze tudja szedni a napot és az életkort, így pedig az évszámot is. Ha mégis mindenképpen saját magunk akarunk jelszót kitalálni, akkor igyekezzünk minden olyan szót kihagyni, ami valamilyen módon visszavezethető hozzánk, ránk utal, de kerüljük a nagyon általános kifejezéseket is, amiket első próbálkozásra beírhatnak a támadók. Azt javasolnám, hogy ebben az esetben egy értelmes szavakból álló, de véletlenszerű jelmondatot találjunk ki, amivel viszont sok helyen az lehet a probléma, hogy túl hosszú. Ennél is jobb megoldás lehet egy mindenféle értelemtől mentes, speciális karakterekkel, számokkal kiegészített összevisszaság. Bármennyire is próbáljuk azt elhinni, hogy a kétfaktoros beléptetés megoldja a gyenge jelszó problémáját, sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem így van. Csakis a biztonságtudatosság, a gyanakvás és a támadó fejével gondolkodás lehet az, ami segíthet.

– Milyen gyakran érdemes a jelszavakat cserélni?

– Erre többféle ajánlás van. Kritikus infrastruktúra esetében a szervezet által megadott rendszerességgel. Átlagos felhasználó esetében úgy gondolom, hogy ha nem tapasztalunk semmi olyat, ami valamelyik fiókunk feltörésére utal, akkor felesleges ezzel variálni. Addig úgysem fog kiderülni, hogy ellopták a jelszót, amíg nem kezdik használni. Akkor frissítsünk azonnal, ha az előbbiek alapján úgy érezzük, hogy nem kellően biztonságos a jelszavunk.

– Ha pénzügyeket kell intézni például online bankolás során, akkor a számítógépen egy böngészőn keresztül vagy az okostelefonos applikációban vagyunk nagyobb biztonságban?

– Egyértelműen a mobilapplikáció a legbiztonságosabb ilyen szempontból. A legtöbb esetben ugyanis a támadók arra szokták kérni a potenciális célpontokat, hogy az asztali gép vagy laptop operációs rendszerére telepítsenek egy olyan kémszoftvert, amivel folyamatosan figyelni tudják a képernyőt, vagy a program segítségével akár át is tudják venni felette az irányítást. Egy okostelefon esetében erre minimális az esély, és meglehetősen bonyolult is ezt megvalósítani.

Ráadásul a különböző bankok mobilalkalmazásai sokkal zártabban működnek, emiatt a telefonra telepített többi szoftver nem férhet hozzá ezekhez.

Ilyenkor az szokott előfordulni, hogy a támadók ráijesztenek az áldozatra valahogyan, és arra kérik, hogy inkább a számítógépén folytassa velük az együttműködést a telefon helyett.

– Milyen jelei lehetnek annak, hogy távolról egy kémszoftvert telepítettek a számítógépünkre?

– Az a helyzet, hogy laikusok ezt nagyon nehezen tudják beazonosítani. Hiába nézi végig egy átlagos felhasználó a gépét, nem fogja tudni eldönteni, melyik szoftver jelenthet kockázatot. Jóval kevesebb ilyen eset lenne, ha az antivírus szoftverek mellett mindenki használna valamilyen internetvédelmi rendszert is.

– Nyakunkon a karácsony, egyre többen vásárolnak online ajándékokat. Mekkora rizikót jelent, hogy sokan egy-egy jó ajánlat reményében gondolkodás nélkül kiadják a bankkártyájuk adatait akár a kevésbé ismert oldalakon is?

– Azt javaslom, hogy ha nem egy közismert webshopban vásárolunk, akkor minden esetben az utánvétes fizetés lehetőségét válasszuk. Kisebb az esélye a bankkártya-adatok ellopásának azoknál a nagyobb áruházaknál, ahol valamilyen népszerű fizetési kaput alkalmaznak.

Ennek ellenére sem tartom jó ötletnek, hogy kártyánk adatait elmentsük akár a böngészőben, akár az online üzlet által nyújtott lehetőségben.

Utóbbi azért okozhat gondot, mert a felhasználó nem mindig tudja eldönteni, hogy az igazi webshopban jár, vagy csak egy jól sikerült hamisítványon költi épp a pénzét. Egy ilyen felületet pixelpontosan lemásolni a felkészült támadónak nem jelent gondot, legfeljebb a böngésző URL-sorában néhány karakteres eltérés ébreszthet gyanút, már ha ez éppen feltűnik a vásárlónak. Ha van rá lehetőség, akkor inkább fizessünk átutalással.

– Még a közismert üzletek mobilos applikációban se mentsük el a bankkártyánk adatait?

– Ez egy kényelmi funkció. Szerintem nem feltételezhetjük minden egyes internetes szolgáltatásról azt, hogy habár most tökéletesen működik, a jövőben sem tartalmaz majd olyan sérülékenységet akár az önhibáján kívül is, amit a támadók ki tudnak használni. Ne mi legyünk a tesztalanyok, hogy ez mennyire állja ki az idő próbáját.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Sam Altman nyert, és akik az emberiség érdekében lassították volna a mesterséges intelligencia fejlesztését, elbuktak
Véget ért az ötnapos minidráma az OpenAI-nál. Ez azonban sokkal többről szól, mint a vezérigazgató sorsa. Megmutatta, hogy mennyire nehéz lesz kordában tartani a mesterséges intelligencia fejlesztését, ha az üzleti és a hatalmi érdekek mást diktálnak.

Link másolása

A technológia iránt érdeklődő közönség csak kapkodta a fejét az elmúlt néhány napban. A mesterséges intelligencia-fejlesztés szupersztárját, a Chat GPT mögött álló, ma már 80 milliárd dollárt érő vállalat, az OpenAI első számú vezetőjét, Sam Altmant teljesen váratlanul kirúgta az igazgatótanács, majd emiatt kis híjján felmondott az összes dolgozó, végül Altman visszatért, az igazgatótanácsot pedig lefejezték.

De miről szólt valójában ez péntektől szerdáig tartó, Shakespeare-királydrámának is beillő történet?

Ahhoz, hogy megértsük, vissza kell mennünk a kezdetekhez. Az OpenAI-t „az emberiség legjobb érdekeit szem előtt tartva” eredetileg nonprofit szervezetként hozták létre 2015-ben olyan nagyágyúk, mint például Elon Musk és Peter Thiel, de az alapítók között volt Sam Altman is. Céljuk az úgynevezett általános mesterséges intelligencia (AGI - artificial general intelligence) felépítése volt, aminek intelligenciája megegyezne az emberével vagy meg is haladná azt. Azonban úgy gondolták, ez túlságosan erőteljes technológia ahhoz, hogy nyereséget hajszoló vállalatok vagy hatalomért vetélkedő államok irányítsák.

A nonprofit forma kezdetben jól működött, de hamar kiderült, hogy a fejlesztéshez több tíz- vagy százmilliárd dollár kell, amit lehetetlen jótékony felajánlások formájában összegyűjteni.

Kitaláltak tehát egy kettős struktúrát. 2018-ban, amikor Elon Musk kiszállt, a nonprofit szervezet létrehozott egy céget, ami immár a piacról is bevonhatott hatalmas pénzeket. A cég felett azonban továbbra is a nonprofit szervezet, pontosabban annak igazgatótanácsa gyakorolt ellenőrzést, hogy így garantálják az eredeti célok teljesülését. A profitorientált vállalat azt a feladatot kapta, hogy gyűjtse össze a befektetők pénzét, és hozza kereskedelmi forgalomba a küldetés finanszírozásához szükséges mesterségesintelligencia-alkalmazásokat. A befektetők nyereséghez juthatnak az OpenAI-ból, de a profitjuknak van egy felső határa. Az efölötti nyereség pedig visszakerül a cégbe.

Csakhogy az OpenAI a vártnál is nagyobb sikertörténetté vált. Az elmúlt évben Sam Altman a céget a techvilág élvonalába röpítette.

Kifejlesztették a GPT-4 nyelvi modellt, amelyre alapozva világhódító útjára indulhatott a ChatGPT. A San Franciscó-i vállalat a mesterséges intelligencia fejlesztések húzóereje lett, és Altman, az OpenAI 38 éves vezérigazgatója a techvilág egyik legismertebb figurájává vált.

Tolongani kezdtek a befektetők is, élükön a Microsofttal, amely először "csak" egymilliárd dollárral szállt be, mára pedig már 13 milliárdot pumpált a vállalkozásba. Ezzel a profit 49 százalékát birtokolja, saját termékfejlesztéseit pedig szinte teljes egészében az OpenAI technológiáira alapozza.

Az, hogy a Microsoft megjelent színen, és a mesterséges intelligencia fejlesztői között felpörgött a verseny, szinte automatikusan oda vezetett, hogy komoly feszültség alakult ki az OpenAI eredeti célja felett őrködő igazgatótanács és a Sam Altman vezette operatív vezetés között.

Az OpenAI egyik társalapítóját, a cég tudományos vezetőjét, az Oroszországban született izraeli–kanadai Ilya Sutskevert egyre inkább aggasztotta, hogy a technológiai fejlesztéseik veszélyesek lehetnek, és Altman nem kezeli kellő súllyal ezt a kockázatot.

A mesterséges intelligenciát egyesek egy emberöltő óta a legnagyobb üzleti lehetőségnek tekintik, amely óriási távlatokat nyit meg például a gyógyszerkutatások területén, és alapvetően átformálhatja a munkaerőpiacot, míg mások azon aggódnak, hogy a túl gyors fejlesztés az egész emberiség jövőjét is veszélyeztetheti.

Miután Sutskever aggódni kezdett a tavaly létrehozott GPT-4 ereje miatt, létrehozott egy külön csoportot a cégen belül, amely a technológia jövőbeli verzióinak veszélyeit vizsgálta. Altman nyitott volt ezekre az aggodalmakra, de azt is fontosnak tartotta, hogy az OpenAI megőrizze előnyét a nagy versenytársakkal szemben. Ezért újabb pénzforrások bevonásán dolgozott, szeptember végén például közel-keleti befektetőkkel találkozott.

Sutskever egy november eleji podcastban már nyíltan arról beszélt, hogy egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a mesterséges intelligencia sokkal okosabb lesz az embernél. "Hogy mit csinálnának az ilyen MI-k? Nem tudom" – tette hozzá. A Wall Street Journal szerint kollégáinak pedig azt mondta, aggódik, hogy az általános mesterséges intelligencia-rendszerek úgy bánnak majd az emberekkel, ahogy az emberek jelenleg az állatokkal.

Az igazgatótanács tagjainak többsége úgy gondolta, az OpenAI-nak az emberiség szolgálatára kell fejlesztenie a mesterséges intelligenciát, nem pedig azért, hogy a Microsoft minél nagyobb piaci részesedést szerezzen a Google-lel szemben.

Jellemző a helyzetre, hogy amikor az egyiküket, Helen Tonert azzal szembesítették, hogy Altman menesztése akár meg is semmisítheti az egész OpenAI-t, úgy reagált: "Ez tulajdonképpen összhangban lenne a küldetéssel."

Altman kirúgását a hat igazgatótanácsi tag közül négyen szavazták meg. Mindezt egy Google Meet megbeszélés keretében közölték a vezérigazgatóval, aki épp Las Vegasban volt a Forma-1-es versenyen. A többiek nevében Ilya Sutskever beszélt, és nem indokolta meg a döntésüket. Csak annyit mondott, hamarosan bejelentik a hírt, majd Altmant kizárták a számítógépéből. A kirúgás okáról később is csak annyit mondtak, hogy Altman nem volt velük teljesen őszinte. De hogy pontosan miben, azt nem árulták el.

A lépés sokkolta a technológiai iparág szereplőit, többek között a 13 milliárd dollárt befektető Microsoftot. Egyesek szerint a kirúgás jelentőségében ahhoz hasonlítható, mint amikor Steve Jobst 1985-ben elküldték az Apple-től.

Csakhogy Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója hamar világossá tette, hogy a játékszabályokat most ők írják. Bejelentette, hogy a Microsoft átveszi Altmant és az OpenAI második legfontosabb emberét, a szintén távozó Greg Brockmant, valamint minden dolgozót, aki szívesen csatlakozna hozzájuk. Azt ígérte, hogy a Microsofton belül folytathatják a munkát egy új laborban. Mivel OpenAI-alkalmazottak több mint 90 százaléka aláírta azt a levelet, amiben felmondással fenyegettek, amennyiben Altmant nem veszik vissza a céghez, világossá vált, az OpenAI igazgatótanácsa alulmaradt.

Ekkorra már Ilya Sutskever is meggondolta magát, és támogatta Altman visszatérését. Aláírta az ezért kampányoló levelet is.

„Mélyen sajnálom, hogy részt vettem az igazgatótanács tevékenységében” – fogalmazott. „Soha nem akartam ártani az OpenAI-nak. Szeretek mindent, amit együtt építettünk, és mindent meg fogok tenni, hogy újra egyesítsem a céget.”

Szerdára Sam Altamant visszahelyezték az OpenAI vezérigazgatói posztjára, és egy kivételével az igazgatótanács mindegyik tagja lemondott. Távozott a testületből Ilya Sutskever is.

Ezra Klein a Vox alapító-főszerkesztője a New York Times hasábjain azt írta,

mindez bebizonyította, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztésen nincs kikapcsológomb. A profitorientált szervezet bebizonyította, hogy máshol is képes helyreállítani magát.

És még ha sikerrel is járt volna az Altmant megpuccsoló igazgatótanács, akkor is ott van a Google AI részlege, a Meta mesterséges intelligencia részlege, az Anthropic, az Inflection és még egy sor másik cég, amelyik a GPT-4-hez hasonló nagy nyelvi modelleket épített fel. A kapitalizmus logikájából az következik, hogy a mesterséges intelligencia megállíthatatlan.

Ezra Klein szerint egyelőre a kormányok is hasonló csapdahelyzetben vannak. Bár október 30-án a Biden-kormány egy fontos végrehajtási rendeletet adott ki a mesterséges intelligencia biztonságos fejleztésével és használatával kapcsolatban, a Szilícium-völgy befektetői erőteljesen kritizálták a lépést. Nagy-Britannia bejelentette, hogy rövid távon egyáltalán nem szabályozza a mesterséges intelligenciát, ehelyett inkább fenntartja az „innovációpárti megközelítést”, az Európai Unióban pedig a jelek szerint a szabályozási javaslat megakadhat Franciaország, Németország és Olaszország ellenállásán.

Bár a túl gyors fejlesztésnek valós kockázatai vannak, az óvatosabb megközelítésnek is vannak hátulütői. Például az, hogy más nemzetek magukhoz csábítják az AI-cégeket, épp úgy, ahogy a Microsoft tette volna az OpenAI alkalmazottaival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
A brazil gazdák azért irtják az esőerdőt a földjükön, nehogy a szomszédok megszólják őket
Lula da Silva brazil elnök ígéretet tett rá, hogy 2030-ra 12 millió hektárnyi területet újrafásítanak. Az úgynevezett karbonkreditekből talán lenne is rá pénz. Csakhogy nehéz a helyieket meggyőzni, akik a tiszta terepet tartják rendezettnek.

Link másolása

A brazil esőerdők irtásának üteme mára ugyan jelentősen lelassult, de már így is 80 millió hektárnyit taroltak le belőle, főként magánföldeken és jelöletlen állami földeken. Az évtized végére 12 millió hektárnyi terület újrafásítását tervezik.

Vannak, akik szerint a karbonkreditek révén dollármilliárdok juthatnának a régióba erdőtelepítésre.

A karbonkredit-rendszer hasonlít az üvegházhatású gázkibocsátásokkal kereskedő kötelező karbonkvóta-rendszerhez, csak éppen ez egy önkéntes szisztéma. A kibocsátási egység azt igazolja, hogy egy tonna szén-dioxid vagy azzal egyenértékű egyéb üvegházhatású gáz nem került kibocsátásra, vagy megkötésre került a légkörből. Karbonkrediteket például szélerőművek, vízerőművek, vagy erdőtelepítési projektek bocsáthatnak ki, a vásárlók pedig olyan szennyező cégek, amelyek társadalmi felelősségvállalási megfontolásból vagy a marketingérték miatt ezeknek a krediteknek a megvásárlásával csökkentik saját karbonlábnyomukat.

Szakértők azonban kétségesnek tartják, hogy az elképzelés a brazil esőerdők újratelepítéséhez szükséges volumenben működhetne. A helyzetet nehezíti, hogy az ottani földtulajdonosok szemében inkább az erdőirtás az érték, és nem az erdőtelepítés.

Vissza a fákat!

Rodrigo Junqueira, az Instituto Socioambiental nevű civil szervezet tagja 2008-tól kezdve öt évet töltött az amazóniai esőerdő déli peremén, és Mato Grosso államban egyenként próbálta meggyőzni a gazdákat arról, hogy állítsák helyre a területükön lévő erdőszakaszokat.

Junqueira a tapasztalatairól a Mongabay című környezetvédelmi portálnak azt mondta: volt némi előrelépés, de halálos fenyegetéseket is kapott. Sok gazda a korábbi erdős területeken tanyákat és gazdaságokat alakított ki, és esze ágában sincs azokat újrafásítani.

Később, 2017-ben Junqueira részt vett egy újrafásítási programban, amiben 30 ezer hektáron 73 millió fát ültettek volna. Ennek csupán 20 százalékát sikerült teljesíteni, mert számtalan akadályba ütköztek: együttműködésre nem hajlandó kormányzati szervek és bűncselekmények nehezítették a dolgukat.

Azóta ismét új lendületet kapott a terület újrafásítása és helyreállítása. Bár az új brazil kormány hivatalba lépése óta a tavalyihoz képest 66 százalékkal csökkent az esőerdők pusztítása, így is óriási területek vesztek már el.

Az erdőirtás íve

A hetvenes évek óta az amazóniai esőerdőből a bioformáció körülbelül 20 százaléka (mintegy 80 millió hektár) tűnt el, további 17 százalék pedig különböző mértékben károsodott. A legtöbb rombolás az esőerdő keleti és déli részén történt, ezt a területet az erdőirtás ívének is nevezik.

Lula da Silva brazil elnök ígéretet tett rá, hogy 2030-ra 12 millió hektárnyi területet újrafásítanak. Ezzel megerősítette azt a vállalást, amelyet Brazília a 2015-ös párizsi klímaegyezményben tett.

Hasonló céljaik vannak nonprofit és startup szervezeteknek, ők pár tízezer hektár helyreállítását célozták meg az évtized végére.

Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az új tervek ismét a régi problémákba ütközhetnek.

„Elképzelhetetlen kihívás helyreállítani annak a teljességét, ami elveszett vagy megrongálódott” – magyarázta Paulo Amaral, az Imazon brazil természetvédelmi nonprofit szervezet vezető kutatója. – „Leginkább azért, mert ezeket a földeket már termelés alá vonták, illetve elfoglalták.”

Földrablók és gondos gazdák

A brazil űrügynökség (INPE) felvételei szerint az erdőirtás elsősorban magánterületen történt. A földrablók megtisztították az egykor állami tulajdonú területeket a növényzettől, és eladták azokat szántőföldnek vagy legelőnek. Az új tulajdonosok pedig gyakran átminősíttették a földet – olykor törvénytelenül –, hogy a magántulajdonukba kerüljön.

Egyes szervezetek megpróbálják visszavásárolni az ilyen földeket, hogy újrafásíthassák őket. Mások arról próbálják meggyőzni a gazdákat, hogy hagyjanak fel az állattenyésztéssel és növénytermesztéssel, és fogjanak erdőgazdálkodásba, vagy szálljanak be a karbonkredit bizniszbe.

Paulo Amaral azonban nem gondolja, hogy ezek a törekvések sikerre vezetnek a szükséges léptékben, mert a gazdák gyakran az erdőirtásban látják az értéket.

„A tiszta területet tartják szépnek, és attól tartanak, hogy ha nem pusztítják ki az erdőt, akkor rájuk sütik a bélyeget, hogy lusták és rendezetlen a földjük”

- mondta Amaral.

Nemcsak magánterületeken, hanem állami kézben lévő földeken is pusztították közben a fákat. A jelöletlen állami területeken 11-ről 18 százalékra nőtt az erdőirtás 2008-ról 2021-re. Ezek a területek nem voltak nemzeti parkok, őslakosok földjei vagy kitermelési tartalékterületek, és ez a státuszhiány alkalmassá tette őket a földrablásra és a tiltott fakivágásra.

Kifizetődik a törvény be nem tartása

A Sao Paolo-i egyetem professzora, Pedro Brancalion szerint a megoldást az jelentené, ha véget vetnének a földrablásnak, és megszüntetnék az állami területek magánkézbe kerülésének lehetőségét.

„Máskülönben olyan, mintha megpróbálnánk kezelni egy tüdőbeteget, aki napi két doboz cigarettát szív” – mondta Brancalion.

A brazil kormánynak szerinte be kellene tartatnia azt az évtizedes szabályt, hogy magánterületeken az eredeti növényzet akár 80 százalékát is meg kell tartani.

„A földtulajdonosok úgy érzik, kifizetődő számukra, ha nem tartják be a törvényt. Ezen változtatni kell” – véli Brancalion.

Jó hír is van

Tavaly Amaral és társai 7,2 millió hektárnyi károsodott erdőterületre bukkantak, ahonnan levonultak a gazdák. Főként azért hagyták el a területet, mert ezek a földek nem voltak alkalmasak mezőgazdasági művelésre. Mindenki meglepetésére a terület magától regenerálódni kezdett.

„Annyit kell tennünk, hogy megóvjuk őket, és várjuk, hogy újranőjenek a fák”

– mondta Amaral.

Ez azonban nem ilyen egyszerű – figyelmeztetnek tudósok. A teljes regenerálódás akár évtizedekbe is telhet. Ráadásul az ismételt mezőgazdasági művelés során károsodott földek esetében elkerülhetetlen az emberi közbeavatkozás, hogy meginduljon a fák fejlődése.

Erre az egyik lehetséges technika az, hogy őshonos magokat szórnak szét a megcélzott területeken. De léteznek kísérleti hightech-alternatívák is, robotkarok és drónok közbeiktatásával. Ezek azonban mind igen drágák.

Karbonkredit

Vannak, akik a szén-dioxid-kibocsátási egységek adásvételében látják a megoldást. Az amazóniai karbonkredit konzervatív becslés szerint 20 dollár lehetne egy tonna széndioxidért. Ennek alapján mintegy 320 milliárd dollárt lehetne befektetni a régióban.

A szeptemberi New York-i klímahéten elhangzott, hogy a pénz elég lenne arra, hogy harminc éven belül helyreállítsák az esőerdőt, és közben 16 gigatonna szén-dioxidot is befoghassanak.

A pénz elég lenne arra, hogy megvásárolják a magánkézben lévő földeket, vagy meggyőzzék a gazdákat, hogy hagyjanak fel a föld szántónak, legelőnek való használatával, a brazil kormány pedig új természetvédelmi területeket alakíthatna ki, és állhatná az erdőtelepítés költségét.

A megoldási javaslat ellentmondásos, hiszen a pénzen a vállalatok üvegházhatású gázok kibocsátására nyernének jogot. De úgy is lehet nézni, hogy a cégek a szén-dioxid befogásába fektetnének be, és eközben segítenék az újraerdősítés és a helyreállítás folyamatát.

via Mongabay

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Az ezermilliárd tonnás leszakadt jéghegy a tengerszintet nem emeli meg, de súlyos klímaproblémát okozhat – Vincze Miklós az Antarktisznál elszabadult jégtömbről
A hatalmas jéghegy elolvadásával tovább csökken a Föld fényvisszaverő képessége, ami ördögi körhöz vezet, mivel ez gyorsítja az olvadást - mondja a szakértő. De a fókák, pingvinek és különböző tengeri madarak életére is hatással lehet, ami történt.
Fotó: Andrea Spallanzani / Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2023. november 29.


Link másolása

Elszabadult, leszakadt, megindult – ezekkel a szavakkal írta le a világajtó nagy része a Föld egyik legnagyobb jéghegyének mozgását. Az A23a névre keresztelt jéghegy közel ezermilliárd tonna tömegű és mintegy 4000 négyzetkilométer kiterjedésű. Ez a terület nagyjából megfelel Győr-Moson-Sopron és Csongrád-Csanád megye méretének, vagy épp New York háromszorosának.

Érthető tehát, ha az emberek a hírt olvasva egészen baljóslatú forgatókönyvekkel is számolnak. De mi is történt pontosan, milyen problémát okozhat a jéghegy, és mit jelent ez a klímaváltozás szempontjából? Erről kérdeztük Vincze Miklóst, a HUN-REN-ELTE MTA–ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport tudományos főmunkatársát.

– Leszakadt a világ legnagyobb jéghegye az Antarktisznál – ez a mondat szerepelt a legtöbb hazai és nemzetközi hír címében. Ennek mindegyik része korrekt?

– A 4000 négyzetkilométer valóban nagyon nagynak számít. Fogalmazzunk úgy, hogy mióta műholdakkal meg tudjuk figyelni a jéghegyeket, ez a legnagyobb. Ez nem jelenti azt, hogy biztosan „a valaha volt”, de előkelő helyet foglal el a legnagyobbak között, amióta mérni tudjuk. Ezeket a mozgásokat elég nehéz megfigyelni, mert általában olyan helyen történnek, ahol senki nincs. A 70-es, 80-as évek óta van az a lehetőség, hogy az űrből rendszeresen monitorzzunk, és így meg tudjuk állapítani, mikor válnak le. Ilyen esetekben az is érdekes kérdés, hogy mi az, amit a leválás pillanatának lehet tekinteni. Ez a jéghegy már 1986-ban levált, és azóta ott maradt a Weddel-tengerben.

Kétféle jégtakarót tudunk elkülöníteni: az egyik a vízjég, a másik a szárazföldi jég. Azt kell mondjam, a klíma szempontjából ez a mostani, a vízjég a kevésbé érdekes és veszélyes.

Általánosan elfogadott állítás, hogy olvadnak a jéghegyek, emiatt emelkedik a vízszint. Akár otthon is elvégezhetjük azonban azt az egyszerű, általános iskolás kísérletet, hogy fogunk egy vödör vizet, beledobunk egy jégdarabot, és megnézzük, hogy mi történik, miközben a víz tetején úszó jégdarab olvad. Megdöbbenve fogjuk látni, hogy nem változik a vízszint. Ennek magyarázata egyszerű: a jég sűrűsége kisebb, és úgy merül bele a vízbe, hogy pont annyi vizet szorít ki, mint amennyi bemerül belőle. Azaz, ha felolvad, a vízszint nem változik, csak jégnek a víz tetején lévő része eltűnik.

A vízjégtáblák, mint amilyen az A23a is, jelezhetik azt, hogy melegedési folyamatok zajlanak, de ezek nem növelik a vízszintet.

Ami ténylegesen növeli, az az a fajta jég, ami szárazföldi talapzatról olvad bele a vízbe. Klímaváltozás szempontjából tehát azok az érdekesebb jelenségek, amik a szárazföldi jégtakaró olvadásával kapcsolatosak.

– Ez akkor azt jelenti, hogy klímaváltozás szempontjából nincs mitől tartanunk?

– Sajnos nem. Az Antarktiszon leszakadt jégtakaró a közeljövőben kiszabadul a Weddel-tengerből, ami egy óriási, védett öböl, majd belekerül a legnagyobb vízhozamú, nyugatról kelet felé tartó antarktiszi cirkumpoláris áramlásba. Ott az óceáni áramlásokhoz képest iszonyatos sebességgel kezd majd sodródni kelet felé, de egyúttal észak felé is fordul majd. Ezen közben hetek, vagy talán inkább hónapok alatt teljesen felolvad majd. Mint mondtam, ez nem fogja emelni a vízszintet, mégis van egy kimérhető hatása a klímaváltozásra.

Azzal ugyanis, hogy felolvadnak ezek a vízjégtáblák, kevésbé lesz fehér a Föld. Ez azért probléma, mert kisebb lesz a bolygó fényvisszaverő képessége, hiszen a fehér felületek verik vissza legjobban a fényt. Így, közvetett módon, ezek hozzájárulnak a felmelegedéshez.

Ez egy úgynevezett pozitív visszacsatolás: ha melegszik a bolygó, megolvad a jég, csökken a fehér felület, vagyis a fényvisszaverő képesség, emiatt még jobban melegszik, és így tovább, beindul egy körforgás. Ennek a jelenségnek tehát a klíma szempontjából nem az az érdekes hatása, hogy növeli a vízszintet, hisz ezt nem teszi, hanem az úgynevezett jégalbedó-visszacsatolás – az albedó a fényvisszaverő képességet jelenti. A lényeg, hogy hiába vált már le ez a rész az összefüggő antarktiszi jégtakaróról 1986-ban, eddig az óceáni áramlások annak kedveztek, hogy ott tudjon maradni a védett öbölben. Ezek a leszakadások egyébként viszonylag gyakoriak: például idén januárban is leszakadt egy Budapest méreténél háromszor nagyobb jégtábla. Még azt sem mondanám, hogy a gyakoriságuk mostanában felgyorsult volna, és abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy ez a melegedés következménye, mert 40-50 évnél régebbről nincsen erről adatunk. Ilyen szempontból nagyon torzított a mérésünk.

– Tehát ami történt, annak nincs is köze a klímaváltozáshoz?

– Ezt kicsit nehezebb megmondani. Mivel a leválás 86-ban megtörtént, a Weddel-tengeren belüli áramlások a fő okai, hogy most jutott oda a helyzet, hogy a jéghegy elinduljon. Azt is meg kell jegyezni, hogy ott, délen évszak szerint is most kezd el melegedni az idő. Fogalmazhatunk úgy is, hogy mindig ilyenkor van a „szezonja” a jéghegyek leválásának. Valószínűleg így is legalább részben a klímaváltozás számlájára lehet írni a dolgot, mert tény, hogy egyre több ilyen leválást látunk az elmúlt két évtizedben. De tény az is, hogy túl rövid az adatsorunk, amiből dolgozhatunk. Az mindenesetre sokkal biztosabb, hogy érzékelhető módon visszahat a klímaváltozásra.

– Ahogy említette, ez a levált jéghegy heteken-hónapokon belül el fog olvadni. Addig okozhat még bármilyen szinten komolyabb problémát?

– Többféle gondot is okozhat. Egyrészt az olvadásával is megváltoztathatja a helyi viszonyokat, és ez például

a Déli-Georgia-szigeteknél beleszólhat a nagy számban jelen lévő fókák, pingvinek, különböző tengeri madarak életébe – különösen azért, mert ott párzási helyük van, évente egyszer ezek az állatok ide járnak egy nagy, Woodstock-jellegű „szerelmi” eseményre.

Különösen nagy galibát tud okozni a jéghegy, ha itt nagyobb darabban, még az olvadás előtt jelenik meg. Másrészt egy hatalmas jéghegy valamennyire a hajózást is befolyásolja. Hála istennek navigáció szempontjából már jobb a helyzet, mint mondjuk 111 évvel ezelőtt, a Titanic katasztrófájának idején: minden hajó megkapja a műhold alapú update-eket, hogy hol vannak a nagyobb méretű jéghegyek. Ettől függetlenül a nagyobb jégdarabok jellemzője, hogy nem maradnak mindig ekkorák, folyamatosan feldarabolódnak, ami nem könnyíti meg a pontos helyek detektálását. Különösen azért, mert az óceáni áramlás tipikusan olyan, hogy attól, hogy két dolog egymáshoz közel belekerül a vízbe, azok nagyon másfelé tudnak elsodródni.

– Általánosan és globálisan mire figyelmeztethet az, hogy ilyen hatalmas jéghegyek elszabadulnak? Ez egy „normális” geológiai jelenség, vagy egyre több és nagyobb ilyenre számítsunk?

Az szinte véletlenszerű, hogy mekkora darabok szakadnak le, de a trend egyértelmű. Vagyis a Földnek a fehérrel borított része ez elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent. Ennek az egyik megnyilvánulása ez.

Ha stílszerűen akarok fogalmazni: ez ennek a jéghegynek a csúcsa – és mivel a kevesebb fehér felület miatt magasabb a hőmérséklet, attól pedig még kisebb a fehér felület, ezt abszolút tekinthetjük egy ördögi körnek is.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET: