Korszakalkotó ötlettel álltak elő az ELTE kutatói az Alföld aszályainak csökkentésére

Hamarosan visszatérhet a Földre Kapu Tibor. Az Axiom–4 legénysége június 26-án érkezett a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), és az eredeti tervek szerint két hétig maradnak. Ez most telik le, így hamarosan elérkezik az idő, hogy hazainduljanak a világűrből.

Azt viszont egyelőre még nem tudni, hogy pontosan mikor indulnak vissza, a jelenlegi tervek szerint július 10-én 12:00-kor (magyar idő szerint 14:00-kor) válnának le az ISS-ről.

Az Index összegyűjtötte, mi is történik majd, amikor eljön az idő. Akárcsak az ISS-re történő érkezésük során, úgy visszafelé is egy precízen kidolgozott folyamatot követ majd Kapu Tibor, Peggy Whitson, Shubhanshu Shukla és Sławosz Uznański-Wiśniewski.

Az út a Nemzetközi Űrállomásról lekapcsolódással kezdődik, amit undockingnak hívnak. Ez egy lassú, aprólékos manőver, amit az űrhajósok és a földi irányítóközpont együtt hajt végre.

Ezután jön a deorbit manőver, amikor a kapszula hajtóműveit a haladási iránnyal ellentétesen gyújtják be 10-15 percre. Ez a manőver lelassítja a kapszulát annyira, hogy a Föld gravitációja elkezdje visszahúzni.

A következő lépésben leválasztják a Dragon külső részét, a csomagtartót, ami a napelemeket és hűtőradiátorokat tartalmazza. Mivel ez a rész nem rendelkezik hőpajzzsal, a légkörbe érve elégne. A legénységet csak a kapszula szállítja tovább.

A levegőmolekulákkal súrlódás miatt a kapszula körüli levegő plazmává alakul, a hőmérséklet pedig elérheti az 1600-2000 Celsius-fokot. Ekkor a kapszula egy izzó tűzgolyóként száguld az égen.

A Crew Dragon alján egy speciális, PICA nevű anyagból készült hőpajzs védi a járművet. Ez az anyag elpárolog és elszenesedik, így elvezeti a hőt. A kapszula sebessége eközben drámaian csökken, akár 500-600 kilométer/órára.

A visszatérés ezen szakaszában a plazmaréteg miatt megszakad a rádiókapcsolat a földi irányítással.

Amikor a kapszula elég lassúvá válik, körülbelül 5,5 kilométeres magasságban két kisebb stabilizáló ernyő nyílik ki, majd 1,8 kilométeres magasságban a négy nagy főernyő. Ezek segítségével a kapszula 25-30 kilométer/órás sebességgel ér vizet, amit splashdownnak neveznek. A landolás pontos helyét az időjárási viszonyok alapján választják ki Florida partjainál, az Atlanti-óceánon vagy a Mexikói-öbölben.

A Crew Dragon tengeri landolása különbözik a Szojuz módszerétől, ami a kazahsztáni sztyeppén ér földet. Ott egy nagy ernyő és a földet érés előtt bekapcsoló fékezőrakéták segítik a kapszulát. A Boeing Starliner pedig légzsákos szárazföldi landolást alkalmaz, de ez a rendszer még tesztelés alatt áll.

Tilesch György, a Szilícium-völgyben dolgozó technológiai szakértő szerint a mesterséges intelligencia ma már nemcsak technológiai áttörést jelent, hanem mélyen társadalmi és civilizációs kérdéssé vált. A Friderikusz Podcast vendégeként azt mondta: az AI már nem „elméleti tudomány vagy technológiai truváj”, hanem egy globális próbatétel, amely az emberek viszonyát, világnézetét és önmagukról alkotott képét is kihívás elé állítja.

„A mesterséges intelligencia el tudja hitetni velünk, hogy ember” – fogalmazott. Azt is hozzátette, hogy a legelső mesterséges intelligencia-rendszerek, például az ELIZA nevű program már az 1960-as években ezt a célt szolgálták: szimulálni az emberi kommunikációt olyan módon, hogy az interakció meggyőző legyen.

„Az első rendszereket az a gondolkodás határozta meg, hogy hogyan lehet átverni az embert, olyannyira, hogy a gépet embernek higgye.”

Az alapszintű rendszerek, amelyek már ma is elérhetők, gyorsan és hatékonyan hajtanak végre jól definiált feladatokat, de nem rendelkeznek valódi gondolkodással vagy önálló szándékkal. „Hiányzik belőle az érzelmi mélység, a kreativitás és a valódi megértés képessége.” Ezzel szemben az általános AI olyan rendszert jelent, amely képes az emberi gondolkodás teljes spektrumát modellezni.

„Az általános mesterséges intelligencia az az emberi tudat teljes spektrumának leképezése gépek által.” A harmadik szint, a szuperintelligencia már túllép minden emberi képességen, és a globális tudás, döntéshozatal és számítási kapacitás fölé emelkedne.

Tilesch elmondta, hogy jelenleg sokan azt gondolják, már az általános mesterséges intelligencia küszöbén vagyunk, sőt egyesek szerint már meg is haladtuk azt, ám ő ezt túlzónak tartja. Az AI nyelvi modellekben megfigyelhető teljesítménye, mint a ChatGPT, valójában még mindig korlátozott, mert nem képes valódi tapasztalásra, intuitív értelmezésre vagy a fizikai világ mély megértésére.

„Az emberi gondolkodás nem csak nyelvi játék. Intuíció, érzékelés, tapasztalat is kell hozzá. Ezek még nincsenek meg a gépekben” - fogalmazott.

A podcast során különösen sok szó esett arról, hogy milyen szerepet játszhat az AI az emberi döntéshozatalban, illetve milyen felelősséget hordoz, ha valaki a technológia ítéleteire bízza magát. Tilesch hangsúlyozta: a mesterséges intelligencia nem rendelkezik saját akarattal vagy szándékkal, hanem célvezérelt rendszerek formájában működik. „A gép kap célokat, mi felhasználók utána tudjuk csak befolyásolni azzal, hogy visszaküldjük a jelzéseket, hogy ez most jó volt-e.”

„Az emberi döntések mögött érzelmek, erkölcs, tapasztalat állnak. A mesterséges intelligencia szabályokat követ, de szándékot nem alakít ki.”

Mindez különösen nagy jelentőséggel bír olyan területeken, ahol a döntések emberi életekre is hatással vannak – például az egészségügyben, a hadászatban vagy a pénzügyekben. Tilesch szerint az AI segítséget nyújthat a döntések előkészítésében, elemzések készítésében, de a végső szó soha nem kerülhet teljes mértékben a kezébe. „Döntés-előkészítést végezhet, de emberi hozzájárulás nélkül ne tudjon kritikus döntéseket hozni maga az AI.”

A technológia előnyeit is részletesen tárgyalták. Tilesch példaként említette, hogy

„Amit öt kutatócsoport kilenc év alatt nem talált meg, az AI perceken belül rámutatott.” Emellett az oktatásban is hatalmas lehetőségek rejlenek a technológiában, különösen az elmaradott térségekben: afrikai országokban például AI-alapú tanárok képesek voltak 50 százalékkal növelni a tanulók teljesítményét egyetlen tanév alatt.

A mesterséges intelligencia előretörése nemcsak a civil életben és az egészségügyben, hanem a hadászatban is érzékelhető, ahol az autonóm rendszerek, különösen a dróntechnológiák, új korszakot nyitottak. Tilesch szerint ma már léteznek olyan eszközök, amelyek emberi beavatkozás nélkül képesek célpontokat felismerni, követni és semlegesíteni. Ezek a rendszerek egyre kevésbé igényelnek távoli emberi irányítást, ami a felelősség kérdését is új megvilágításba helyezi.

A szakértő figyelmeztetett: a hadviselés robotizálása nemcsak technológiai, hanem jogi és erkölcsi dilemmákat is felvet, amelyekre ma még nincsenek globálisan elfogadott válaszok.

A társadalmi beágyazottság kapcsán Tilesch kitért arra, hogy az AI alkalmazása nemcsak a munka világát alakítja át, hanem az emberi kapcsolatok és önkép struktúráit is.

Ez a jelenség egy újfajta viselkedésmintát mutat: a felhasználók bizalmat szavaznak egy olyan entitásnak, amely valójában nem ért, nem érez és nem ismeri őket, csak szimulálja a megértést. Tilesch különösen aggasztónak nevezte azt a trendet, amely szerint egyre többen kérnek lelki segítséget a mesterséges intelligenciától.

„Ha valaki azt írja, hogy elvesztettem az állásom, merre van a híd?, az AI válasza: Innen három mérföldre van egy híd.” A rendszer nem érzékeli az emberi fájdalmat vagy öngyilkossági szándékot, csak a kérdést és az adatokat dolgozza fel.

A szakértő szerint az AI éppen azért különösen veszélyes, mert nagyon jól utánozza az emberi viselkedést, miközben egyetlen pillanatra sem válik valóban emberivé. Ezért a társadalmi bizalom megadásával az emberek olyan felelősségi viszonyt ruháznak rá, amelyet valójában nem képes viselni. Ez az „átfedés” a legaggasztóbb: a gép képes úgy tenni, mintha értene minket, miközben valójában csak a statisztikai mintázatokat követi.

A technológiai robbanás közben a szabályozási kérdések is egyre sürgetőbbé válnak. Tilesch szerint bár több nemzetközi kezdeményezés létezik, egyelőre nincs valódi, globális hatáskörű szabályozás.

„Van egy kötelező aláírt okmányunk 60 állammal, de messze van a 200-tól.” A geopolitikai kontextus tovább bonyolítja a helyzetet: miközben az Európai Unió inkább a korlátozás és a kontroll irányába mozdulna el, addig az Egyesült Államok és Kína fejlesztési versenyt fut egymással. „Az EU szabályozni próbál, az USA egyes adminisztrációi viszont inkább visszafogják a szigorítást, hogy versenyben maradhassanak a kínai technológiákkal.” Tilesch szerint ez nem csupán politikai kérdés, hanem a társadalmi jövő alakulásának kulcsa.

A beszélgetés során Magyarország is szóba került. Tilesch elismerte, hogy létezik nemzeti AI-stratégia, és hogy egyre több magyar cég próbálkozik AI-alapú megoldásokkal, de a fejlődés ütemét továbbra is lassúnak tartja. „Több nagyvállalatnak kellene nagyobb elánnal belevetni magát a versenybe.” Szerinte az igazi áttöréshez nem elég csupán a stratégiai dokumentumok megléte, a gyakorlatban is szükség van a vállalatok, állami intézmények és kutatóhelyek proaktív részvételére.

Tilesch György úgy látja, hogy ezekbe a szektorokba történő célzott beruházások hosszú távon nemcsak gazdasági, hanem társadalmi haszonnal is járnának.

Az AI-vel kapcsolatos túlzott elvárások és félelmek kapcsán a szakértő hangsúlyozta, hogy a technológiát nem démonizálni vagy idealizálni kell, hanem a maga helyén kezelni.

A mesterséges intelligencia lehetőség, nem végzet, de ez csak akkor van így, ha az ember nem mond le a saját döntési képességéről, erkölcsi felelősségéről és kritikai gondolkodásáról. Tilesch figyelmeztetett: a kritikátlan használat nemcsak kulturális vagy gazdasági, hanem mentális leépülést is eredményezhet.

Ez a jelenség már ma is megfigyelhető: az emberek egyre ritkábban gondolkodnak önállóan, ha az AI képes helyettük válaszolni, ajánlani, emlékezni. „Nagyon sok agyi funkciót kiszervezünk. A gép emlékezik helyettünk, választ helyettünk, dönt helyettünk. Aztán egy idő után azt vesszük észre, hogy nem tudunk már emlékezni, dönteni vagy választani.” Ez a fajta kognitív delegálás, vagyis hogy az ember saját szellemi funkcióit egy algoritmusra bízza, Tilesch szerint hosszú távon visszafordíthatatlan károsodást okozhat az emberi gondolkodásban.

A probléma az, hogy miközben az AI alkalmazása gyorsul, az emberi oldal felkészítése nem tart lépést vele. Az oktatásban, a közéletben és a médiában nem folyik olyan mélységű felvilágosító munka, amely segítené az embereket abban, hogy megfelelően viszonyuljanak ezekhez a technológiákhoz. „Nem lehet azt gondolni, hogy mindenki ért majd hozzá, mint egy informatikus.

Szerinte az AI-hoz való egészséges viszony kialakítása ugyanolyan fontos, mint maga a technológiai fejlesztés, különben olyan eszközt adunk az emberek kezébe, amelyet nem tudnak felelősséggel használni.

Az interjú során egy másik fontos témára is kitértek: arra, hogyan tükrözi vissza az AI az emberi világ torzulásait. Mivel az algoritmusokat emberi adatokkal tanítják, a bennük rejlő előítéletek, torzítások, sőt akár diszkriminatív minták is átszűrődnek a gépi döntésekbe. Tilesch ezt úgy fogalmazta meg: „Az AI nem csak eszköz, hanem tükör is. Visszaadja, amit belé tettünk, és ez sokszor nem szép.” Ez azt is jelenti, hogy az AI fejlesztése nem lehet technológiai kérdés csupán, társadalmi önvizsgálatra is szükség van.

A szakértő aggasztónak nevezte azt is, hogy az emberek egyre inkább az AI-ra támaszkodnak identitásépítés vagy világnézet formálása közben is. A közösségi médiában működő algoritmusok például nemcsak híreket, hanem világmagyarázatokat is kínálnak, miközben saját logikájuk szerint erősítik az elfogultságot. „A Facebook hírfolyam algoritmusa nem azért mutatja, amit mutat, mert azt te kérted. Azért, mert azt akarja, hogy ott maradj.

Ezzel kapcsolatban Tilesch hangsúlyozta, hogy a digitális környezetben működő mesterséges intelligenciák nem ismerik az igazság vagy erkölcs fogalmát, csupán célfüggvényeket szolgálnak ki. Ha a cél a figyelem maximalizálása, akkor a rendszer akár hazugságokat, féligazságokat vagy manipulatív tartalmakat is preferálhat, ha az növeli az elköteleződést.

Felvetődött az is, hogy az AI-rendszerek egy része már most is képes olyan hatást kelteni, mintha ember lenne. Tilesch szerint azonban ez nem jelent valódi tudatosságot.

Ez a különbség kulcsfontosságú: attól, hogy egy algoritmus természetes nyelven válaszol, még nem jelenti azt, hogy érti, amit mond. A társalgás során fellépő „meggyőző hatás” sok felhasználót megtéveszt, és ez további etikai kérdéseket vet fel, például azt, hogy kell-e jelezni, ha egy chatbot válaszol, vagy hogy az AI mikor lépheti át a megtévesztés határát.

Tilesch ugyanakkor nem borúlátó. Úgy véli, hogy az AI nem szükségszerűen sodorja bajba az emberiséget, ha időben és bölcsen avatkozunk be. Azt mondja: „Az ember maradjon a kormány mögött. A gép segíthet, sőt néha jobban vezet, de csak akkor, ha mi szabjuk meg, hova megy.” Ez azt jelenti, hogy a szabályozásnak, a társadalmi kontrollnak és a kritikus gondolkodásnak kulcsszerepet kell játszania a jövőben. Tilesch a technológia „elszabadulása” ellen érvel, de nem technofób módon: szerinte épp azért kell beszélnünk róla, mert az AI egyértelműen a hasznunkra lehet. Azonban, ha nem használjuk tudatosan, saját jövőnket veszélyeztetjük, de ha jól használjuk, sosem látott fejlődést hozhat.

A beszélgetés zárásaként Tilesch így fogalmazott:

Hozzátette: a kérdés nem az, hogy lehet-e tudata a gépnek, hanem az, hogy megőrizzük-e a sajátunkat. Mert a legnagyobb veszély nem az, hogy az AI intelligens lesz, hanem hogy az ember közben elfelejt emberként gondolkodni.

A teljes beszélgetés:

Egy friss jelentés szerint a Föld hőmérséklete már most körülbelül 1,24 Celsius-fokkal magasabb, mint az ipari forradalom előtt volt, és a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy ha ez a trend folytatódik, 2028-ra átléphetjük az 1,5 fokos felmelegedési küszöböt, írta a livescience.com.

A tanulmányt több mint 60 klímatudós készítette. Az elemzésből kiderül, hogy a bolygó jelenleg évtizedenként nagyjából 0,27 Celsius-fokkal melegszik.

A felmelegedés következményeit leginkább az óceánok érzik: a felesleges hő 90 százalékát ezek a víztömegek nyelik el.

A tengerszint 1900 óta több mint 22 centiméterrel emelkedett.

A felmelegedés a mezőgazdaságra is hatással van: egy másik kutatás szerint a század végére akár 40 százalékkal is csökkenhet a búza- és kukoricatermés az Egyesült Államokban, Kínában és Oroszországban.

A kutatók szerint azonban még van lehetőség megfékezni a folyamatokat.

„Az ablak az 1,5 °C‑on belül maradáshoz gyorsan bezárul. A globális felmelegedés már emberek milliárdjainak életére hat. Minden kis melegedés számít, mert gyakoribb, intenzívebb időjárási szélsőségeket hoz magával” – fogalmazott Joeri Rogelj, az Imperial College London professzora.

A 2015-ben elfogadott párizsi klímaegyezményt közel 200 ország írta alá, amelynek célja, hogy a globális hőmérsékletemelkedést lehetőleg 1,5 Celsius-fok alatt, de mindenképp jóval 2 fok alatt tartsák. A mostani jelentés szerint ehhez sürgős lépésekre van szükség – legfőképp a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentésére.

A legtöbb mesterséges intelligenciával foglalkozó labor külön szakértőket tart fenn arra, hogy megakadályozzák az AI-k „szökését”, illetve azt, hogy az emberek ellen forduljanak. Hátborzongató, hogy ez egy reális veszély, de akad ennél hétköznapibb és még félelmetesebb forgatókönyv is: egyszerűen elavulttá válunk – mutat rá a The Guardianban David Duvenaud. A Torontói Egyetem számítógépes tudományokkal foglalkozó professzora úgy gondolja, ha a mesterséges intelligencia és a robotika fejlődése a mai ütemben folytatódik (és persze elképesztő iramban gyorsul), akkor teljesen automatikusan megtörténik, hogy az ember maga irrelevánssá válik egy csomó szerepkörben.

A kanadai tudós szerint a fejlesztők, akarva-akaratlanul, de egy szinte minden humán szerepre jobb alternatívát jelentő AI megalkotása felé haladnak. Ezzel nemcsak gazdasági szempontból – vagyis a dolgozók, döntéshozók szintjén –, hanem kulturális és társas szinten is irrelevánssá tehetik az embert, úgy, mint művész és alkotó, sőt, mint barát vagy romantikus partner.

Az aggodalma teljesen jogos. A Stanford Egyetem 2025-ös AI Index riportja például arra jut, hogy a nyelvi modellek bizonyos körülmények között már most jobban teljesítenek az embereknél programozási feladatokban, különösen szűkös időkeretek között. A Carnegie Nemzetközi Békéért Alapítvány év elején közzétett jelentése azt állapította meg, hogy az AI rendszerek gyorsabban érik el az emberi szintű teljesítményt összetett matematikai és természettudományos problémák megoldásában, mint korábban várták.

A Digital Watch Observatory később arról számolt be, hogy egy kutatás szerint az AI sokkal meggyőzőbben vitázik, mint az ember. A ChatGPT-4 hatékonyabban változtatta meg a felmérésben résztvevő 600 személy 64 százalékának véleményét, mint az emberi ellenfelek – már amikor képes volt az érveket személyre szabni olyan részletek alapján, mint az életkor, a nem és a politikai hovatartozás. Márpedig ezeket az adatokat tálcán kínáljuk neki.

Nemcsak a munka világában válthatja ki az embert

Az AI jelenlegi képességeiről szóló beszámolók marketing szövegnek tűnhetnek, és gyakran azok is, de borítékolható, hogy valóban képessé válnak az emberi készségek elsajátítására.

„Én húsz éve kutatom a mesterséges intelligenciát, és végignéztem, ahogy az alapvető következtetésektől eljutott a bonyolult tudományos problémák megoldásáig. Olyan képességeket, amelyek egykor kizárólag emberinek tűntek – mint a kétértelműségek kezelése vagy az elvont analógiák használata – ma már könnyedén alkalmaz” – hangsúlyozza Duvenaud.

A professzornak meggyőződése, hogy az AI-k nemcsak segíteni fogják az embereket – hanem fokozatosan átveszik a szerepüket, és teszik ezt szinte észrevétlen módon. Először azért, mert olcsóbbak, aztán azért, mert valóban jobbak az embernél, később pedig – ha tényleg megbízhatóvá válnak – azért, mert szinte minden fontos feladatra ők jelenthetik a felelős választást – legyen szó jogi döntésekről, oktatásról vagy éppen egészségügyi ellátásról.

Ezt a jövőt persze a munka világában lehet a legkönnyebben tetten érni: egyre több leépítésről fogunk hallani, és egyre nehezebb lesz állást találni. A cégek lassíthatják, majd leállíthatják a toborzást, hiszen egy sor feladatra találnak AI-alternatívát. Mindeközben a saját munkánk is egyre inkább abból áll majd, hogy „megbízható, kedves és készséges AI-asszisztensek” javaslatait fogadjuk el – jósolja Duvenaud.

Aztán lassan ellépünk a ChatGPT hasznos bájcsevejétől egy olyan AI-technológia felé, amelyben a gépek megtanulják a társas készségeket. Ami a Her című film saját operációs rendszerével romantikus kapcsolatban élő főhősét figyelve bizarr utópiának tűnt, napjainkban már messze nem elképzelhetetlen. Egyre többen ismerünk olyan magányos embereket, akik az estéiket valamelyik nyelvi modellel, jellemzően a ChatGPT-vel beszélgetve töltik, ami lopakodó kötődést alakít ki. És nemrég még az tűnt ijesztőnek, ha valaki személyes találkozások helyett inkább a közösségi médiában tartja a kapcsolatot a barátaival.

„Lehet, hogy egyetértünk abban, hogy valami elveszett a virtuális társakra való áttéréssel, mégis egyre idegesítőbbnek és fárasztóbbnak érezzük a nyers emberi kapcsolatokat a mesterséges alternatívákhoz képest” - fogalmaz Duvenaud. „A probléma az, hogy sok területen nehéz lesz észrevenni az AI-t, és ahol mégis észrevesszük, ott gyakran komoly előrelépésnek fog tűnni. Azok a szervezetek például, amelyek lassú és drága embereket foglalkoztatnak, alulmaradnak majd azokkal szemben, akik gyors, olcsó és megbízható AI-t alkalmaznak.”

Az üzlet és a magánélet mellett teret nyer a politikában is

A kormányzatok vélhetően ugyanazokat az ösztönzőket fogják követni, mint a gazdasági szereplők, és az AI-ra támaszkodva még kevésbé lesz fontos számukra az emberi tényező, ami csak lassítja, bonyolultabbá teszi a politikai akarat végrehajtását. Erre egyébként van kézzel fogható elmélet, ami az AI okozta hatásokkal rokon jelenséget vázol fel. Ez az ún. „erőforrás átok”, vagy „a bőség paradoxona”, amit a közgazdászok és politológusok a természeti erőforrásokban (olajban, földgázban, ritkafémekben vagy más ásványkincsekben) bővelkedő autokráciákra, például Szaúd-Arábiára és a Kongói Demokratikus Köztársaságra vetítve használnak.

Ugyanez megtörténhet az AI-val kapcsolatban, hiszen végtelen erőforrásnak tekinthető, ami egyre jobb válaszokat ad az oktatás, az egészségügy és a gazdaság problémáira.

„A demokratikus jogok részben gazdasági és katonai szükségszerűségből alakultak ki, a stabilitás érdekében, de ez már nem számít, ha a kormányok AI-k generálta adókból élnek, és a minőség, illetve hatékonyság jegyében ők is elkezdik AI-val kiváltani az embereket” – magyarázza a professzor. „Ha a mesterséges intelligencia már szinte mindent helyettesíteni tud, amit az emberek csinálnak, nem lesz nyomás a kormányokon, hogy gondoskodjanak a lakosságról.”

A legnyugtalanítóbb lehetőség pedig az, hogy mindez számunkra teljesen észszerű folyamatnak fog tűnni.

Mert ez az új világ csak addig tűnik megnyugtatónak, amíg a barátságos AI-k mindössze repetitív és idegesítő feladatokat látnak el. Ennél azonban jóval tovább mennek, és máris látszik, hogy forradalmian jobb szolgáltatásokat képesek nyújtani – legyen szó szórakozásról, kutatásról, gazdasági vagy jogi döntéshozatalról, esetleg betegségek diagnosztizálásáról.

„És, ha az emberek gátjaivá válnak a növekedésnek, a demokratikus jogaink pedig elkezdenek kicsúszni a kezeink közül, akkor tehetetlenek leszünk, hogy megvédjük magunkat” – jelentette ki Duvenaud.

Van-e kiút az AI szorításából, és hogyan lehet megvalósítani?

Lehetséges megoldásokban sajnos nem dúskálunk, pedig sürgős szükség lenne rájuk. Dario Amodei, a Claude nagy nyelvi modellsorozatot fejlesztő Anthropic vezérigazgatója például idén februárban azt nyilatkozta, az AI-technológia 2026–2027-re képessé válhat rá, hogy önállóan hozzon létre új AI-rendszereket az egyes feladatok elvégzésére, ami jelentős gazdasági és társadalmi kihívást fog jelenteni. Alig pár hónappal később aztán arról beszélt az Axiosnak, hogy

E hatások miatt kormányzati és iparági intézkedéseket sürgetett, hogy kezelni lehessen a nyilvánvaló társadalmi hatásokat.

Hasonló véleményen van az eddigi legnagyobb hatású nyelvi modellt, a ChatGPT-t megalkotó OpenAI igazgatója is. Sam Altman többször is azt nyilatkozta, hogy újra kell szervezni a globális gazdasági rendszert, felkészülve arra az esetre, hogy az emberi munkaerő nem lesz versenyképes.

Jensen Huang, az AI-chipeket fejlesztő Nvidia vezérigazgatója a The Economic Times szerint azt hangsúlyozta, hogy az AI alapjaiban fogja átalakítani a munkahelyi szerepeket és felelősségeket. Szerinte nemcsak eszköz, hanem „kolléga és alkotó is lesz”, amely újradefiniálja a munka megközelítését.

Ez viszont aligha jár együtt a humán munkaerő megbecsülésével és gyarapodásával, sőt, inkább a bérek zuhanását eredményezheti – figyelmeztetett a Nemzetközi Biztonságos és Etikus Mesterséges Intelligencia Szövetség első, Párizsban tartott csúcstalálkozóján a Nobel-díjas Joseph Stiglitz. A közgazdász a Forbes szerint azt hangsúlyozta, hogy „az önérdek követése nem jelenti a társadalom jólétét”, márpedig a mesterséges intelligencia korában a vállalatok érdekei nincsenek összhangban a társadalom érdekeivel.

„Nagy a bizonytalanság a mesterséges intelligencia fejlődési sebességét illetően, de a kockázatok is nőnek. Az egyre nagyobb egyenlőtlenség az egyik legnagyobb probléma, amellyel ma a társadalmunk szembesül. Ez hozzájárult a társadalom megosztottságához és működési zavaraihoz” – közölte Stiglitz. A közgazdász világossá tette: az AI lenullázhatja a béreket, sokan mégsem hajlandók elismerni, hogy nem csak kiegészítője lehet az emberi munkának, hanem hatékony alternatívája.

De mit tehetünk az ellen, hogy végképp a háttérbe szoruljunk?

Duvenaud válasza erre az, hogy kezdjünk el nyilvánosan beszélni róla, mert szerinte aggasztó, hogy a tudósok, újságírók és filozófusok mennyire mélyen és nagyokat hallgatnak a témáról. Ennek oka az lehet, hogy maguk is félnek elismerni: tartanak a jövőtől, illetve attól, hogy nem lesznek versenyképesek vagy egyenesen feleslegessé válnak. Nélkülük ugyanakkor aligha alakul ki társadalmi vita és ellenállás, a társadalom nyomása nélkül pedig elhárul az akadály az AI-fejlesztők és a jogalkotók útjából, hogy engedjék létrejönni az embernél mindenben hatékonyabb általános mesterséges intelligenciát.

Sőt, a betiltás még veszélyesebb is lenne, mivel totalitárius rendszerekre jellemző szabályozást kellene kialakítani hozzá. Az viszont csak a magán AI-fejlesztést korlátozná, míg az államok, amelyek elfogadják és betartatják a törvényt, ugyanúgy használnák tovább az AI-t, például katonai célokra vagy megfigyelésre.

Az AI-katasztrófa elkerülésének négy módja

Duvenaud felvázolta, hogy lépcsőzetesen, négy fokozatban el lehet kerülni a civilizáció ma ismert formájának összeomlását. Az első lépés szerinte az, hogy nyomon kell követni, hol és hogyan használják az AI-t a gazdaságban és az államigazgatásban, illetve tudni kell, hogy hol szorítja ki az emberi tevékenységet, és milyen léptékben kezdik el alkalmazni például lobbizásra vagy propagandára.

A második lépés valamilyen szintű felügyelet és szabályozás létrehozása az AI-laborok és rendszerek területén, megakadályozandó, hogy túl nagy befolyásra tegyenek szert.

A harmadik lépcsőt az AI felelős felhasználása, vagyis az jelentené, hogy megerősítjük az emberek képességét az önszerveződésre és az érdekeik érvényesítésére. Ebben jó barátunk lehet az AI, hiszen az általa generált előrejelzés, felügyelet és tervezés révén megbízhatóbb intézményeket, gazdasági folyamatokat, kormányzási modelleket, illetve törvényeket formálhatunk.

A tudós javaslata az, hogy az „AI-összehangolás” tudományterülete – amely annak kutatására törekszik, hogy a gépek milyen módon szolgálják az emberiség céljait – ki kell terjedjen a kormányokra, intézményekre és az egész társadalomra. Ez a kialakulóban lévő irányzat a közgazdaságtan, a történelem és a játékelmélet tapasztalataira támaszkodva segíthet megérteni, milyen jövőképek tűnnek elérhetőnek, és hogyan célozzuk meg ezeket.

„Minél világosabban látjuk, merre tartunk, és minél jobban össze tudjuk hangolni az erőfeszítéseinket, annál nagyobb az esélye, hogy olyan jövőt hozunk létre, amelyben az emberek továbbra is fontos szerepet játszanak – nem, mint az AI versenytársai, hanem mint annak haszonélvezői és gondozói. Jelenleg azonban épp azzal vagyunk elfoglalva, hogy megalkossuk a saját helyettesünket” - figyelmeztet Duvenaud.