Kiszáradó Dél, megváltozó Észak. Meddig képes Európa alkalmazkodni a klímaváltozáshoz?

Növekvő hőség, szárazság, csökkenő mezőgazdasági termelés, vízhiány és áradások – ezek azok a kulcs-kockázatok, amivel meg kell küzdenie Európának az új IPCC jelentés szerint, ha tovább melegítjük a kibocsátásokkal a légkört. A hatások már most, 1,1 fokos felmelegedésnél is érezhetők, azonban 2-3 fokos globális hőmérséklet-emelkedés esetén (ezen a pályán mozgunk most) a veszélyek megsokszorozódnak. A leginkább veszélyeztetett területek Dél-Európában, illetve a városokban találhatók. Az élelmiszer- és energiaellátásban, az egészségügyben, a közlekedésben, a hatékony munkavégzésben, a természeti rendszerek és a biológiai sokféleség megőrzésében várható negatív hatások mellett a kulturális örökség egy része és néhány tradicionális életstílus is veszélybe kerül. Az alkalmazkodásra több lehetőségünk is van, de a melegedéssel az opciók is korlátozottabbak lesznek. Jelenleg tervezési szinten már elkezdődött az adaptáció, azonban egyelőre nagyobb az ambíció, mint a tényleges megvalósítás - olvasható a Másfélfok cikkében.

Az IPCC I. munkacsoportjának 6. helyzetértékelő jelentésének fő konklúzióit Európára vonatkozóan korábbi cikkeinkben olvashatjátok. A kontinensen az éghajlatváltozásból eredő kockázatok várhatóan súlyosabb következményekkel járhatnak délen, mint északon. Az IPCC II. munkacsoportjának 6. helyzetértékelő jelentésében négy fő kockázati tényezőt emeltek ki Európára vonatkozóan: ezek

• a hőség,

• a csökkenő mezőgazdasági termelés,

• a vízhiány és

• az áradások.

A hatások esetén nem mindegy, hogy hány foknál korlátozzuk a globális melegedés mértékét: a fő kockázati tényezőknek és gazdasági veszteségeknek kitett emberek száma megduplázódik 3 fokos globális melegedés esetén, ha a 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedéssel hasonlítjuk össze. Az Európán kívüli kockázatok is hatással lehetnek kontinensünkre, például a globális ellátási rendszert, a pénzügyi piacokat, a tengeri forrásokat érő hatások miatt.

Fokozódó hőség, fokozott veszélyben az elöregedő európai társadalom

A fő kockázatok és súlyos következmények elsősorban a növekvő gyakoriságú, intenzitású és időtartamú hőség extrémumokhoz, valamint a növekvő átlaghőmérséklethez köthetők.

A hideg időszakok csökkenni fognak, főleg a déli területeken, de ez nem kompenzálja a hőséghez kapcsolódó növekvő halálozások számát.

A városokban ráadásul a városi hősziget jelenség és a légszennyezés tovább rontja a hőhullámok hatását. A nagy európai városokban, ha 1,5 foknál stabilizálnánk a globális felmelegedést, 15-22%-kal csökkenthető lenne a korai halálozás a 2 fokos melegedéshez képest.

A hőhullámoknak különösen kitettek az idősek és az elöregedő lakosság Európában így növeli a sebezhetők csoportját, ami emeli a hőséghez kapcsolódó halálozás kockázatát. Ha a globális felmelegedés eléri a 3 fokot, az alkalmazkodási lehetőségek korlátozottabbak lesznek az egészségügy terén, különösen Dél- és Kelet-Európában, és ahol az egészségügyi rendszerek nagyobb nyomás alatt vannak.

3 fokos globális felmelegedésnél a hőmérsékleti szempontból komfortos órák száma jelentősen csökkenni fog nyáron, Dél-Európában ez akár a 74%-ot is elérheti. A hőség ráadásul csökkenti a munka produktivitását, főleg az építkezéseken, a mezőgazdaságban és a gyárakban.

Az energiaigény változása Európában 2 fokos globális melegedés esetén regionális különbségeket mutat, de általánosságban a fűtési napok csökkenése és a hűtési napok növekedése várható. A hűtési igény Dél-Európa épületeiben 81-104%-kal növekedhet 2035-re, és 91-244%-kal 2065 után, az 1961–1990-es időszakhoz viszonyítva. Észak-Európában 2050-re 31-73%-os, 2100-ra 165-323%-os növekedés várható 1996–2005-höz képest, de a kockázatok módosulhatnak az adaptáció által.

A kevesebb hó és melegebb nyarak miatt az európai turizmus is károkat fog szenvedni a projekciók szerint, nagyobb veszteséggel Dél-Európában és egy pici nyereséggel Európa többi részén. 2 fokos globális melegedés esetén a síközpontok egy részén mesterséges hó előállítására lehet szükség, amely erősen növeli az energia- és vízhasználatot. Az európai kulturális örökségre is veszélyt jelent a klímaváltozás, valamint néhány egyedi kulturális életmód is ki van téve a negatív hatásoknak: Európában főleg a poláris régió lakosai sebezhetők, például a számi rénszarvastartók.

A melegedés csökkenti a jelenlegi szárazföldi és tengeri ökoszisztémák számára alkalmas élőhelyek nagyságát; a növények és a rovarok esetén várható a legnagyobb változás. Észak-Európában alacsonyabb a biodiverzitás csökkenésének veszélye, mert új élőhelyek válnak elérhetővé. 1,5 fokos globális melegedés esetén a Földközi-tenger halközössége 10%-ot veszíthet a fajtáiból, 4 fokos hőmérséklet-emelkedés esetén ez már 60% lehet.

A klímaváltozás következtében invazív fajok is megjelenhetnek Európában, illetve egyes fajok észak felé, vagy nagyobb magasságokba tolódhatnak. A hőmérséklettől függően a kullancsok tovább terjeszkedhetnek észak (svéd, norvég, orosz területekre), valamint magasabb tengerszint feletti térszínek felé (Ausztriában és Csehországban), ugyanakkor Dél-Európában összehúzódhat a területük a kevésbé alkalmas klimatikus körülmények miatt. Dél-, Nyugat- és Közép-Európában a nyugat nílusi láz kockázata is növekedni fog a projekciók szerint 2025-re.

A melegedés miatt korábban kezdődik és tovább tart a pollen szezon, de ez eltérő az egyes régiókban és fajoknál. Az allergének elterjedésének fő vezérlői a nem-klimatikus tényezők (pl. urbanizáció növekedése), de

A parlagfű már most fő okozója a késő nyári allergiának, főleg Magyarországon, Romániában, valamint Oroszország egyes részein és a növénnyel szembeni érzékenység várhatóan növekedni fog (33 millió emberről 77 millióra 2 fokos globális melegedés esetén).

ami a biodiverzitásra és a természetes szén-nyelőkre nézve jelent fenyegetést. Az Európai Unió 400 000 hektárnyi területét érintik évente tüzek, aminek 85%-a Dél-Európában van, ahol a tűz számára optimális időjárási körülmények leginkább jellemzőek. A projekciók szerint ezeken a területeken 2,5 fokos globális hőmérséklet-emelkedés esetén 14%-kal, 4,4 fok esetén 30%-kal fog nőni a tüzeknek kedvező esetek száma. Európában új régiókat is érinthet a tűzre való hajlam, különösen Észak-, Nyugat- és Közép-Európa esetén, ahol nem megszokottak a vegetációtüzek.

Veszélyben a mezőgazdaság

A hőség és az aszály kombinációja jelentős mezőgazdasági veszteséget fog okozni a projekciók szerint a 21. század következő évtizedeiben Európa nagy részén, akárcsak az extrémumok. Észak-Európában ugyan még növekedhet is a terméshozam, azonban összességében ez nem fogja kompenzálni a terméskiesést. 3 fokos globális hőmérséklet-emelkedés esetén a kukorica-veszteség elérheti az 50%-ot, különösen Dél-Európában. 4 fokos globális melegedés körül a kockázat nagyon magas lesz a forró és száraz körülmények miatt és a veszteségek ekkor már Észak-Európában is felmerülnek majd (ami még magasabb lenne a feltételezett szén-dioxid trágyázás nélkül). A vízhiány által pedig a mezőgazdaság – ami az egyik fő vízhasználó Európa számos részén – ­­is érintett lesz, hiszen korlátozottabb lesz a víz elérhetősége.

A klímaváltozás az élelmiszerek minőségére (változatosság, tápanyag, biztonság) is negatív hatással van; csökkenni fog a megfizethető és tápanyagdús élelem elérhetősége. A változatos és egészséges élelemhez való hozzájutás nehezülése pedig hozzájárulhat a túlsúly és az elhízás problémájához, ami a hőhullámok esetén jelentősen növeli az egészségügyi kockázatokat.

A hőség hatással van az állatok egészségére, táplálására, viselkedésére és jólétére is. A sertésre és baromfira gyakorolt hatás várhatóan Dél-Európában lesz magasabb, ahol a szabadtartás dominál, szemben Európa azon részeivel, ahol szabályozni tudják a hőmérsékletet az állatok számára.

Elfogyhat a víz Dél-Európában, még több aszály lehet nálunk

A vízhiánnyal kapcsolatos kockázat több szektorban (mezőgazdaság, állattenyésztés, energia, ipar) is súlyos lehet a projekciók szerint Nyugat- és Közép-Európában, valamint nagyobb kiterjedésben Dél-Európában. A vízhiány Dél-Európában magas lesz 1,5 fokos globális hőmérsékletemelkedés esetén és nagyon magas, ha elérjük a 3 fokot, Nyugat- és Közép-Európában pedig mérsékeltről magasra ugrik a kockázat.

3 fokos hőmérséklet-emelkedés esetén ez megduplázódik és komoly gazdasági veszteségek merülhetnek fel a víz- és energiafüggő szektorokban. Dél-Európában víz kvóta bevezetését jelentheti a várható változás. Az aszályhoz kapcsolódó kockázat 3 fokos globális melegedés felett Kelet-Európában is növekedni fog. Ráadásul csökkenhet a vízenergia potenciál Dél-, Nyugat- és Közép-Európában.

A jövőbeli, várhatóan fokozott vízhasználat pedig súlyosbítja a helyzetet, továbbá a talajvíz tartalékok is kimerülhetnek Dél-, Nyugat- és Közép-Európa egyes részein.

Az árvízveszély táplálói: szélsőséges csapadékeloszlás, tengerszint-emelkedés, urbanizáció

A melegedés következtében a csapadék eloszlása is megváltozik, ami miatt megnő az árvizek kockázata Európában, valamint a gyorsuló ütemű tengerszint-emelkedéssel a part menti területeken is növekedni fognak az áradások.

1960–2010 között Nyugat- és Közép-Európában 11%/évtized mértékben növelte, míg Kelet- és Dél-Európában 23%/évtizeddel csökkentette a csapadék megváltozása az árvizek kockázatát. Az árvizekhez köthető gazdasági veszteségek is jelentősen megnőttek, ami tükrözi a növekvő kitettséget: az európai lakosok várható elköltözése nagyvárosokba és tengerparti területekre növeli a veszélyeztetett vagyon mértékét.

Ezek különösen kritikusak lehetnek, mert túltelíthetik a csatornarendszert (ami a legtöbb városban legalább 40 éves és nem alkalmas a nagyobb, intenzívebb áradások elvezetésére), zavart okozhat a városi közlekedésben és egészségügyi hatásai is lehetnek a kezeletlen szennyvíz miatt.

3 fok feletti globális hőmérséklet-emelkedés során többször fordulhat elő csapadékextrémum Észak-, Nyugat- és Közép-Európában nyáron, ami rongálhatja az utakat. 2 foknál nagyobb globális melegedés esetén Nyugat-, Közép- és Dél-Európában a földcsuszamlások kockázata is növekedhet, ami szintén fenyegetést jelent az úthálózatokra.

Különböző mértékű globális felmelegedés esetén várható fő kockázati tényezők Európában, alacsony vagy közepes alkalmazkodás esetén. Forrás: IPCC AR6 WGII. A szerző fordítása.

Mik a megoldások, határok és lehetőségek az alkalmazkodás tekintetében?

Sok lehetőségünk van arra, hogy a jövőbeli kockázatokat kezeljük, de a megoldások egy része a természeti erőforrásokra támaszkodik, amelyek sebezhetők a klímaváltozás miatt. A hőség kezelésére például megoldást jelenthet, ha visszaengedjük a természetet a városba, az átszellőzés segítése megfelelő városi tervezéssel, az épületek jobb szigetelése, árnyékolása, valamint a hűtési szokásaink módosítása. A kék-zöld infrastruktúra bevezetése jó lehet a sűrűn lakott részeken, mert csökkenti a hőhullámok hatását, javítja a mikroklímát, a levegőminőséget és a mentális egészséget.

A mezőgazdasági termelés esetén az öntözés és a különböző gyakorlatok megváltoztatása (például vetési, aratási idő eltolása) lehet célravezető. A vízhiány kezelésére a víztározás és újrafelhasználás, valamint a felszínhasználat változtatás nyújthat segítséget. Az árvizek esetén pedig fontos szerepe van a korai figyelmeztető rendszereknek, a felszínhasználat változásnak és a mérnöki lehetőségeknek.

A rövidtávú tervezésen túlmenően szükséges a politikai-gazdasági döntéshozók hosszútávú elköteleződése és konzisztens magatartása úgy a kibocsátás-csökkentés, mint az alkalmazkodás területén, még akkor is, ha az eredmények nem láthatók azonnal.